Hungarian
Ügyszám:
.
995/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 995/B/1990. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1993/515
.
A határozat kelte: Budapest, 10/04/1993
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének
    utólagos   vizsgálatára    és   megsemmisítésükre   irányuló
    indítványok ügyében meghozta az alábbi

                           határozatot :

    Az  Alkotmánybíróság   a  házasságról,   a  családról  és  a
    gyámságról szóló  1952. évi  IV. törvény  ( a továbbiakban :
    Csjt )  17. §  (1)  b ) pontja,  1820. §-ai,  26. § (3)  (5)
    (6) bekezdése,  69/A. § (1) és (2) bekezdése, 69/C. § (1) és
    (2)   bekezdése,  69/E.  §-a, a  Csjt végrehajtásáról  szóló
    4/1987. ( VI. 14. )   IM   rendelet  17.  §  (4)  bekezdése,
    valamint   a  1925. §-a;  továbbá a  Csjt 72.  §, 82.  § (2)
    bekezdése,  83.   §  (2)   bekezdése,  92/A.  §-a  és  ezzel
    összefüggésben  a   szülő   és   gyermek   kapcsolattartását
    szabályozó 51/1986.  (XI. 26.) MT rendelet 25. § (1) (3) (4)
    bekezdése és  26. §-a; a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978.
    évi IV. törvény,  ( Btk ) 196. §-a, továbbá a magánszemélyek
    jövedelemadójáról szóló  1991. évi  XC. törvény  39.  §  (8)
    bekezdése alkotmányellenességének  utólagos megállapítására,
    és e  jogszabályi  rendelkezések  megsemmisítésére  irányuló
    kérelmeket elutasítja.

    A Csjt  31/A- /D §-ai, a 43. § (5) és a 44. §-ai, valamint a
    Csjt hatálybaléptetéséről  szóló  1952.  évi  23.  tvr  (  a
    továbbiakban :   Csjté ) 43. §-a ügyében az Alkotmánybíróság
    az indítványt visszautasítja.

    A Csjt  32. §  (3) bekezdése,  valamint 42.  §,  76.  §  (3)
    bekezdése  elleni  indítványokat,  és  a  Csjt  módosítására
    vonatkozó javaslatokat,  továbbá a  nemzetközi szerződésekbe
    ütközés    vizsgálatára     vonatkozó    indítványokat    az
    Alkotmánybíróság visszautasítja.
                              Indokolás :

                                   I.
      Az Alkotmánybíróság  a  Csjt  egyes  §-ai  ellen  benyújtott
      indítványok alapján megindult ügyeket egyesítette.

      Az indítványozók  jelentős része az elvált apák pozíciójából
      kiindulva azt az álláspontot képviseli, hogy a Csjt érintett
      rendelkezései sértik  az Alkotmány  66. §  (1)  bekezdésében
      rögzített egyenjogúság  elvét, Alkotmány  67. §-át, mert nem
      biztosítják  az   elvált  szülők   jogát  a   gyermek  közös
      nevelésében, végül a Csjt legtöbb rendelkezését és szellemét
      az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció
      tilalmába, a jogegyenlőségi tételbe ütközőnek tartják.
      Álláspontjuk  szerint   a  Csjt  egyes  rendelkezései  és  a
      hozzájuk  kapcsolódó   rendelkezések  sértik  a  Polgári  és
      Politikai   Jogok   Nemzetközi   Egyezségokmányában   és   a
      Gazdasági,  Szociális   és   Kulturális   Jogok   Nemzetközi
      Egyezségokmányában foglalt elveket is.

      1. A  Csjt -nek  a  házasság felbontásáról rendelkező részei
      ( 17. § (1) b/ pont,  és  18.  §  a/  pontja,  20.  §  )  az
      indítványozók   szerint    állampolgári    jogaikat    sértő
      rendelkezések.  Míg   az  önkéntes   elhatározáson   alapuló
      házassági  szándékot   elégséges  az  anyakönyvvezető  előtt
      bejelenteni ahhoz,  hogy a  házasság  létrejöjjön,  addig  a
      házasság  felbontására   irányuló  szándékuk   -  még  közös
      megegyezésük esetében  is -  csak a  bíróság döntése alapján
      valósul meg.  Ez -  véleményük  szerint  -  az  állampolgári
      akarat  állami   korlátozása,  illetőleg   az   államnak   a
      magánfelek     életviszonyaiba     való     alkotmányellenes
      beavatkozása.

      2.  A   férfiak  hátrányos   megkülönböztetését  látják   az
      indítványozók a Csjt 26. §-ának rendelkezéseiben. A házasuló
      nő névválasztására  a törvény jogosítja fel az asszonyt, s a
      nő elhatározásába  a férj  beleszólását, hozzájárulását  nem
      teszi   feltétellé.   A   házasság   megszünése,   illetőleg
      érvénytelenné  nyilvánítása   esetén  a  volt  férj  nevének
      további viselésétől a Csjt csupán újabb házasságkötés esetén
      tiltja el  a volt  feleséget, míg  a bíróság kizárólag akkor
      hozhat  ilyen  eltiltó  határozatot,  ha  a  volt  feleséget
      szándékos bűncselekmény  miatt jogszerűen szabadságvesztésre
      ítélik. A  kifogásolható erkölcsi  magatartás, méltatlanság,
      amely a  férfinak a  nevéhez füződő jogait sértheti, már nem
      ad alapot a névtől való eltiltásra.

      3. A  Csjtnek a  házastársak  közös  lakásának  rendezéséről
      szóló  31/AD.   §-ait   azért   tartják   az   indítványozók
      alkotmányellenesnek,   mert    hátrányos   megkülönböztetést
      jelentenek a  volt férjek  számára. Álláspontjuk  szerint  a
      gyermekkel  maradó   anya   ugyanakkor   egyoldalú   előnyös
      megkülönböztetésben részesül.  Ez az  ismert lakáshelyzetben
      kifejezett visszaélésekre  serkenti az  anyákat  az  apákkal
      szemben.

      4. Hátrányos  megkülönböztetést jelent  -  az  indítványozók
      szerint  -,   hogy  a   volt  férjek  évtizedekig  kötelesek
      feleségüket tartani,  bármilyen rövid ideig éltek is együtt.
      Ezt a tartási kötelezettséget társadalmi és nem állampolgári
      feladatnak itélik az indítványozók.
      ( Csjt 32. § )

      5.  Állampolgári  jogait  sértőnek,  és  alkotmányellenesnek
      itéli   az    egyik   indítványozó   a   Csjt   42.   §-ának
      rendelkezéseit,  mert   az  anyának  egyoldalú  döntésre  ad
      lehetőséget a gyermek nevének megválasztásában.

      6. Az  anyának biztosít  egyoldalú jogot  a Csjté 43. §-a, -
      állítják  az  indítványozók  -  amikor  a  bíróság  az  anya
      kérelmére ideiglenes  intézkedéssel a  vélelmezett  apát  is
      tartásra kötelezheti.

      7.  A   gyermek  tartására   kötelezett  férj   hátrányosabb
      helyzetben van  azzal a  férjjel szemben, - az indítványozók
      nézete szerint, - aki a gyermeket a családjában tartja el.

      Hátrányos megkülönböztetést  jelent a különélő apák terhére,
      hogy   a   különélő   tartásra   kötelezett   csak   pénzben
      szolgáltathat   tartást,   szemben   a   házasságon   belüli
      eltartóval. Sérelmes  az is,  hogy  illetményükre  vonatkozó
      adataikat a  munkahelyek kiszolgáltatják. (Csjt 69/A. § (2),
      69/C. § (1) (2) bek. )

      A Csjt  69/E. §-ában  foglalt rendelkezést  pedig,  amely  a
      jogerősen megítélt  tartás esetében  bírói  intézkedéssel  a
      tartásdíj  állami  előlegezésének  intézményét  vezette  be,
      egyenesen  a   bírói  hatáskörtől   idegen  segélyezési   és
      szociális támogatási  intézkedésnek ítéli  az  indítványozó.
      Ezért   alkotmányellenesnek tartja  a szabályozást,  s azt a
      végrehajtásával kapcsolatos  miniszteri rendelet  (  4/1987.
      (VI. 14.) IM r. ) 1925. §-ával együtt kéri megsemmisíteni.

      8. A tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogszabályok közül
      a Btk  196. §-ának  alkotmányellenességét sérelmezik  még az
      indítványozók. Álláspontjuk  szerint  e  szabály  nemzetközi
      szerződésben foglalt elvekkel ütközik. Másrészt az Alkotmány
      70/A.  §-át   sérti,  amikor   polgári  jogi   tartozás  nem
      teljesítéséért  az   elvált  apákra  még  büntető  szankciók
      alkalmazását is lehetővé teszi.

      9. Az  indítványozók szerint  alapvető emberi  jog a  szülői
      felügyeleti jog.  Ez tehát  még törvénnyel sem korlátozható.
      Ezért alkotmányellenes nézetük szerint a Csjt 72. §-a, amely
      csak  a   gyermekkel  élő   szülőnek  biztosítja   a  szülői
      felügyeletet,   míg a  különélő szülő  felügyeleti  jogát  a
      törvény   különböző   módon   korlátozza,   szüneteltetését,
      felfüggesztését és megszüntetését is lehetővé téve.

      Ugyanígy alkotmányellenesnek vélik a Csjt 82. § (2) és a 83.
      §  (2)   bekezdését  is,  amely  a  vagyoni  ügyek  kezelése
      tekintetében korlátozza a szülő jogait.

      Diszkriminativ az  indítványozók álláspontja  szerint a Csjt
      92/A. §-ában  foglalt szabály,  amely  a  szülő  és  gyermek
      kapcsolattartását   rendezi,    ugyanigy    a    hivatkozott
      rendelkezés végrehajtását  biztosító 51/1986.  (XI. 26.)  MT
      rendelet 25.  § (1)  - (4)  bekezdése és  26. §-a  is,  mert
      lehetővé   teszi    a    kapcsolattartás    felfüggesztését,
      szünetelését és  megszüntetését is. Ennek kezdeményezését az
      anyára és a gyámhatóságra bízza.

      Alkotmányellenes ez  utóbbi rendelkezés álláspontjuk szerint
      azért  is,   mert  a   szülő  alapvető   jogaira  nézve  nem
      törvényben,  hanem   minisztertanácsi  rendeletben  mond  ki
      korlátozó intézkedéseket.

      10.  Kifogásolták  az  indítványozók  az  apaság  vélelmének
      megdöntésére irányuló indítványok előterjesztésére vonatkozó
      Csjt  szabályok   alkotmányellenességét   is.   Álláspontjuk
      szerint a  gyermek jogait  sérti, hogy  a  pert  kiskorúsága
      esetén a  gyámhatóság vagy az anya kezdeményezheti ( 44. § )
      , holott  a 43. § (5) bekezdése szerint nagykorúságát követő
      egy év alatt jogosult a gyemek a per megindítására.

      11.  Végül  az  indítványozók  diszkriminativnak  tartják  a
      magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. 34.
      § (3)  bekezdését,  amely  szerint  a  gyermekkel  élő  anya
      jogosult adókedvezményre,   míg  az apát ez a kedvezmény nem
      illeti meg.

                                  II.

      Ismeretes, hogy  Magyarországon viszonylag  magas a  válások
      száma.  Sok  a  feszültség  a  családokon  és  a  felbomlott
      családokon belül. Mindezt jól tükrözik az indítványok is.

      A  jog,  amely  e  társadalmi  viszonyokat  rendezi  a  maga
      korlátozott eszközeivel nem tudja maradéktalanul megoldani a
      feszültségeket,  önmagában   nem  alkalmas  azok  megnyugató
      kezelésére. A  jogszabály ugyanis  többnyire absztrakt módon
      keretszabályozást nyújt.  A  jogszabályt  alkalmazó  bíróság
      feladata a  szabály egyéniesítése;  gyakran  azonban  még  a
      bíróság határozata sem jelenti a konkrét probléma teljeskörű
      megoldását.

      Az Alkotmánybíróság  hatásköre csak az indítvánnyal érintett
      jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára terjed ki, a
      konkrét sérelmek,  illetőleg  a  hatályos  jogi  szabályozás
      célszerűségének és  méltányosságának vizsgálata  kívül  esik
      ezen a hatáskörön.

      Az  Alkotmánybíróság  az  indítványokkal  érintett  törvényi
      rendelkezések vizsgálatánál  az  Alkotmány  rendelkezéseiből
      indult ki.

      Az Alkotmány 8. §-a :

      (1) A  Magyar Köztársaság  elismeri az ember sérthetetlen és
      elidegeníthetetlen  alapvető   jogait,   ezek   tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége.

      (2)  A   Magyar  Köztársaságban   az  alapvető   jogokra  és
      kötelességekre vonatkozó  szabályokat törvény állapítja meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
      Az Alkotmány 15. § szerint :

      A  Magyar   Köztársaság  védi   a  házasság   és  a   család
      intézményét.

                              XII. fejezet
                     Alapvető jogok és kötelességek
      66. §
      (1) A  Magyar Köztársaság  biztosítja a  férfiak  és  a  nők
      egyenjogúságát  minden   polgári  és   politikai,   valamint
      gazdasági, szociális és kultúrális jog tekintetében.
      (2) A  Magyar Köztársaságban  a gyermek  születése előtt  és
      után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell
      nyújtani.

      67. §
      (1) A  Magyar Köztársaságban  minden gyermeknek  joga van  a
      családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre
      és gondoskodásra,  amely  a  megfelelő  testi,  szellemi  és
      erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

      (2) A  szülőket megilleti  az a  jog,  hogy  a  gyermeküknek
      adandó nevelést megválasszák.

      (3) A  családok és  az  ifjúság  helyzetével  és  védelmével
      kapcsolatos   állami    feladatokat   külön    rendelkezések
      tartalmazzák. "

                                  III.

      Az Alkotmánybíróság    első  határozatainak  egyike  volt  a
      4/1990.  (III.   4.)   AB   határozat,   amely   a   Csjtvel
      foglalkozott. Ezen belül meghatározta a házasság és a család
      intézményének alkotmányos helyzetét.

      Eszerint :   "Az  alapvető jogokról  és  kötelességekről  az
      Alkotmány    XII.    fejezete    külön    rendelkezik.    Az
      alkotmánymódosítás indokaiból ( az 1989. évi XXXI. tv. 2. §-
      ának indokolása  8. pont  ) azonban  megállapítható, hogy az
      Alkotmány  I.   fejezete,  az   általános  rendelkezések  is
      tartalmaznak ilyen jogokat és kötelességeket. "

      Az AB  határozat ehhez  képest a Csjtvel kapcsolatos további
      okfejtésében rámutat  :    "A  társadalmat  alkotó  polgárok
      legalapvetőbb és legtermészetesebb közössége a házasság és a
      család. A  házasságra  és  a  család  viszonyaira  vonatkozó
      szabályokat az  állampolgárok alapvető  joga és  kötelessége
      körébe vonta az 1987. évi XI. tv.  ( JAT ) 5. §-ának idézett
      e/ pontja,  ( az nevezetesen, amely szerint az állampolgárok
      alapvető  jogai  és  kötelességei  körében  törvényben  kell
      szabályozni különösen  a házasságot  és a  családot )  ,  de
      nyilvánvalóan következik  ez az  Alkotmány 15. és 67. §-ának
      rendelkezéseiből is. "

      Ha tehát az Alkotmány 15. §-ában foglalt védelem alapjogként
      kiterjed  a   házasság  és  a  család  jogi  szabályozásának
      legfontosabb kérdéseire,    akkor  az  Alkotmány  8.  §  (2)
      bekezdéséből egyértelmű,  hogy e viszonyokat csak törvénnyel
      lehet  szabályozni,   és  az   is,  hogy  e  jogok  lényeges
      tartalmukban nem  korlátozhatók.  A  nem  lényeges  tartalmi
      körben lehetséges törvényi korlátozásoknak pedig arányosnak,
      és szükségesnek kell lenniök.

      Az  Alkotmánybíróság   a  Csjtnek   tehát  minden   érintett
      szakaszával  összefüggésben   az  alapjog  meghatározásával,
      annak    lényeges     tartalmával     és     korlátozásainak
      megalapozottságával foglalkozott.

      Az Alkotmánybíróság  ebből az elvi megállapításból kiindulva
      az  indítványok  keretei  között  a következőket állapította
      meg:

      1. Az  indítványozók egy  része  támadta  a  Csjtnek  azt  a
      szabályozását,  amely   szerint  a  házasság  felbontása,  a
      gyermek elhelyezése és tartása bírósági hatáskörbe tartozik,
      holott a  házasság megkötésére vonatkozó állampolgári szabad
      elhatározás kinyilvánításához  elégséges az  anyakönyvvezető
      és a tanuk jelenléte.

      A bírói  hatáskört ezekben  a  kérdésekben  az  állampolgári
      szabadság  korlátozásának,   a  magánszférába   való  állami
      beavatkozásnak tartják.

      Az indítvány  megalapozatlansága a Csjtről eddig kifejtettek
      alapján is nyilvánvaló.

      Az állampolgároknak szabad és felelős elhatározásán alapszik
      a   házasságkötési    döntésük.   E    szabadságuk   annyira
      biztosított,  hogy  ilyen  döntésre  a  törvényi  feltételek
      mellett a kiskorú is jogosult.

      Ha azonban  a házasság  és a  család intézménye  alkotmányos
      védelem  alatt   áll,  ha  az  ezzel  kapcsolatos  viszonyok
      rendezése  -  minthogy  az  állampolgároknak  idevágó  jogai
      alapjogok -  csak törvénnyel lehetséges, akkor a létrehozott
      házasság, a  meglévő család  megtartásának  előmozdítása,  a
      házasság felbontásának törvényes szabályok között tartása az
      Alkotmány által  a család  védelmére előírt  állami feladat,
      amelynek eszköze a bírói út.

      A Csjt  1721. §-ainak alkotmányossága ezen belül a gyermekek
      sorsáról   való   döntések   bírói   hatáskörbe   utalásának
      megalapozottsága az  Alkotmánya 15. §-ából tehát közvetlenül
      levezethető.

      Ezért   az    indítványokat   alaptalanságuk    folytán   az
      Alkotmánybíróság elutasította.

      2. A Csjt 26. §-ával kapcsolatban több indítványozó a férjek
      jogainak csorbítását,  személyiségükhöz  füződő  alkotmányos
      jogaik sérelmét látja.

      A  sérelmet  a  26.  §  (1)  bekezdésének  megfogalmazásából
      vezetik  le.   Eszerint  "A  feleség  a  házasságkötés  után
      választása szerint

      a/ a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással,
      amelyhez a maga nevét hozzákapcsolhatja, vagy
      b/ a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással
      és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolhatja, vagy
      c/ férje családi nevéhez kapcsolja a saját utónevét, vagy
      d/ kizárólag a maga teljes nevét viseli.

      (2)   Az    anyakönyvvezető   köteles   a   menyasszonyt   a
      házasságkötést megelőzően  tájékoztatni arról, hogy joga van
      választani, milyen nevet kíván viselni a házasságkötés után.
      A  menyasszony  köteles  az  anyakönyvvezető  felhívására  a
      névviselésről nyilatkozni. "

      Ebből a  megfogalmazásból vonják  le az  indítványozók azt a
      következtetést, hogy  bár  a  nő  házasságra  utaló  nevének
      legtöbb változata  a  férj  nevének  felvétele  útján,  vagy
      nevének a  nő nevével való kombinációiból alakul ki, ehhez a
      névválasztáshoz  nem   követeli  meg   a  törvény   a   férj
      beleegyezését, vagy hozzájárulását.

      Ez a  következtetés figyelmen  kívül  hagyja  a  Csjt  egyéb
      rendelkezéseit,   az    anyakönyvekről,   a   házasságkötési
      eljárásról és  a névviselésről  szóló 1982.  évi 17. tvr II.
      fejezetében foglaltakat,  azt is,  hogy a  Csjt  26.  §  (1)
      bekezdése elsősorban  a nő korábbi nevének megváltoztatására
      vonatkozó jog szabályozása.

      A  nő  legszemélyesebb  joga  azt  eldönteni,  hogy  korábbi
      családi nevét  megtartja-e vagy  a törvény  által  felkínált
      változatok közül  melyiket kívánja  a jövőben saját neveként
      használni.

      Nem  vitatható,   hogy  e   névváltozatok  a   férj  nevével
      összefüggenek, s  hogy ez  a tény  a  férfi  nevéhez  füződő
      jogait is érinti.

      A férj  beleegyezésének hiánya azonban nem feltétlenül igaz,
      ha  a   26.  §  rendelkezéseit  a  Csjt  egyéb  szabályaival
      összefüggésben vizsgáljuk.

      A Csjt  23. §-a  mindkét félre nézve kötelező szabályt állít
      fel.

      (1) A  házastársak jogai  és  kötelezettségei  egyenlőek.  A
      házasélet ügyeiben közösen kell dönteniök.

      (2) A házastársak a személyüket érintő ügyekben önállóan, de
      a család érdekeit szem előtt tartva döntenek.

      Az  anyakönyvekről,   a  házasságkötési   eljárásról  és   a
      névviselésről szóló  1982. évi  17. tvr.  16. §-a  szerint a
      menyasszony a házasság megkötése előtt köteles nyilatkozatot
      tenni a  névviselésről. A  törvény 19.  §  (2)  bekezdés  h/
      pontja   szerint    az   anyakönyvvezető   megtagadhatja   a
      házasságkötésnél  a   közreműködését,  ha  a  menyasszony  a
      házasságkötés után  viselendő nevéről  nem  nyilatkozik.  Ha
      pedig lánynevét  kívánja tovább  is használni "a házasulók a
      házasságkötés  előtt   megállapodhatnak"   arról,   hogy   a
      gyermekeik  az  anya,  vagy  az  apa  nevét  viselike,  s  e
      megállapodást a házassági anyakönyv is tartalmazza (18. §).

      A  házasságkötés  elhatározása  a  házasulandók  első  közös
      döntése. S  bár  a  Csjt  23.  §  a  "házastársak"  fogalmát
      használja, amely  a már  megkötött házasságra  utal, mégis a
      feleknek házasság létrehozására vonatkozó elhatározása során
      dől el  általában többek  között a  feleség nevére vonatkozó
      döntésük is.   A  "feleség választása"  tehát  a  törvényben
      biztosított  variációk  egyikének  a  leendő  férj  tudtával
      történő  kiválasztása.  A  választás tehát vagy közös vagy a
      (2)  bekezdés szerinti  "önálló" döntés lehet, amely azonban
      az utóbbi esetben nem marad titokban a leendő férj előtt.

      Az Alkotmánybíróság  megállapítása szerint megalapozatlan az
      indítványozóknak  az  az  érvelése,  amely  szerint  nevüket
      viselő feleség  jogait a  törvény diszkriminatív  módon védi
      nem csupán  azáltal, hogy  a feleség  kizárólagos joga a név
      megválasztása,   hanem    azáltal   is,   mert   tőle   csak
      bűncselekmény esetén vonható meg a korábban viselt férjezett
      neve. Méltatlanságra,  érdemtelenségre hivatkozással  a férj
      kérelmére sem  tiltható el a volt feleség a házasság tartama
      alatt viselt név használatától.

      Az asszony  nevére vonatkozó  szabályok történelmi,  nemzeti
      hagyományok alapján  alakultak ki.  Magyarországon a  XVIII.
      század  végén,   lényegileg  az   anyakönyvezés  általánossá
      válásakor alakult  ki, hogy a férjes nő nevét a férj nevének
      felvételével, illetve  ahhoz a "né" toldással jelölik. Ettől
      kezdve évszázadokon  keresztül Magyarországon  a férj teljes
      nevéhez  a   "né"  toldat  jelentette  a  férjezett  állapot
      kizárólagos megjelölését.  Ennek magyarázata a nő társadalmi
      helyzetéből  adódott.    E  névhez  a  gyermekek  jogállása,
      vagyoni kérdések egyránt kapcsolódtak.

      Ma már  a nők társadalomban betöltött szerepe változásával a
      házas nő  nevére több  változat  nyert  elfogadást,  egészen
      odáig, hogy  a nő  saját  családi  nevének  használatára  is
      jogosult érvényes  házasságában is.  De megmaradtak  máig  a
      férj nevéhez kapcsolódó változatok is. Minthogy megmaradt és
      talán növekszik a család, a gyermek társadalmi értéke, és nő
      -  a  vagyoni  összefüggésekre  tekintettel  -  a  férjezett
      állapot jelentősége is.

      Az Alkotmánybíróság  rámutat  arra,  hogy  a  választott,  a
      törvényben biztosított  asszonynév annak anyakönyvezése után
      a nő saját nevévé válik.

      Ehhez  a   névhez  fűződnek  a  nő  azon  jogai,  amelyek  a
      férjekéhez hasonló módon törvényes védelmet kapnak.

      Az ember neve arra szolgál, hogy őt mástól megkülönböztesse.
      A  név  egyben  hordozója  lehet  a  családi   kapcsolatnak,
      ( leszármazás, családba tartozás vagy  azon kívűli  lét )  a
      társadalmi  helyzetnek,    (  korábban  nemesi,  nagycsaládi
      hovatartozás,   előjogok   )   nemiségnek   és   a   nemzeti
      hovatartozásnak.

      Anyakönyvezése után  a személy  ezt  a  nevet  jogosult,  de
      köteles   is    viselni,   mert   ez   identitásának   egyik
      meghatározója.     (  Az   anyakönyvezett  név   viselésének
      kötelezettsége nem  érinti a  művésznév, írói álnév, becenév
      viselésének szabadságát. )

      A  név   megválasztásának,  viselésének   a  joga   nem   az
      Alkotmányban   nevesített   formában   szabályozott   önálló
      alapjog,  hanem   az  ember   olyan  joga,   amely  bizonyos
      kapcsolatban áll  az Alkotmány  54. §-ának  (1) bekezdésében
      szabályozott emberi  méltósággal, illetőleg  az  59.  §  (1)
      bekezdésében szabályozott  jó hírnévhez  való joggal.  Ez  a
      kapcsolat azonban nem annyira szoros, hogy a névviselési jog
      önálló alapjogi státuszát megalapozná.

      Ilyen értelmezés  mellett megengedett, - hogy éppen mások és
      a társadalom  egészének érdekében  -  a  név  választásával,
      viselésével  és  az  anyakönyvezett  név  megváltoztatásával
      kapcsolatosan törvény korlátozásokat állapítson meg.

      A feleség  nevét a  házasságkötéskor a fent megjelölt módon,
      az évtizedek  alatt kialakult  szokásrendet tükrőző törvényi
      rendelkezés  szerint   szerzi  meg.   Minthogy  e  név  több
      lehetséges változata  a férj  nevéhez  kapcsolódik,  a  férj
      nevéhez   fűződő    jogai   valamelyest   korlátozódnak.   E
      korlátozások  azonban   mindaddig  alkotmányosak,   amíg   a
      társadalmi  céloknak  megfelelnek    (  nő  érdeke  a  házas
      státuszának tanusítására,  vagy a  gyermek családi  státusza
      ezt igényli  ) és  ezzel egyidejűleg  a férj jogai megfelelő
      garanciákkal védettek.

      A Csjt.  26. §-ának  alkotmányossági vizsgálatánál  ezekre a
      szempontokra figyelemmel  az Alkotmánybíróság a nő nevének a
      törvényben  írt   módon  történő   megválasztását  ebből   a
      szempontból is alkotmányosnak ítélte.

      A  férj   jogainak  biztosításához   megfelelő   alkotmányos
      garanciákat lát  a Csjt  26.  §  (3)  -  (6)  bekezdéseiben.
      Ilyenek :

      A  házasság   megszünése,  érvénytelensége  esetén  a  nő  a
      házasság fennállása  alatt  viselt  nevétől  egy  alkalommal
      eltérhet, de  ez  alkalommal  sem  választhatja  volt  férje
      nevét, vagy  az arra utaló toldatot, ha a házasság alatt nem
      ezt viselte.   Új  házasságkötése esetén  a volt férje nevét
      vagy arra utaló toldást már nem viselheti.

      A bíróság eltilthatja a feleséget férje nevének viselésétől,
      ha  a  feleséget  szándékos  bűncselekmény  miatt  jogerősen
      elítélték.

      Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy önmagában az
      a   körülmény,    miszerint   hatályos    jogunkban   a   nő
      méltatlanságára, érdemtelenségére  hivatkozással a volt férj
      nem kérheti  a volt  felesége eltiltását  a házasság tartama
      alatt  vislet  nevének  további  használatától,  nem  jelent
      alkotmányos   sérelmet    a   férj    számára.    Ezzel    a
      jogkorlátozással szemben  ui. a  nő  házas  nevének  további
      viseléséhez  fűződő  jogos  érdekei  állanak.  A  nő  emberi
      méltóságához tartozik, abból következik, hogy - a törvényben
      írt bizonyos  eseteket kivéve  - megtarthassa  azt a  nevét,
      amelyet a  házassága  alatt  viselt,  s  amelyen  a  család,
      rokonság, a társadalmi közösség őt megismerte és azonosítja.
      A nőnek  ez a  házasság folytán  kialakult neve,  - mint  az
      ember neve általában, - önazonosságának részévé válik.

      A  jogalkotó   azzal,  hogy   csupán  a   büntetőjogilag  is
      értékelhető súlyos  magatartása esetén tiltja el a feleséget
      férje nevének  viselésétől,  a  megoldás  egyik  alkotmányos
      lehetőségét választotta.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy a
      férjeknek ne  lennének olyan  érdekei, amelyeket a jogalkotó
      de lege  ferenda,  tehát  a  jövőt  illetően  -  ne  vehetne
      figyelembe a  szabályozásnál. A jelenlegitől eltérő - pl. az
      eltiltási  okokat   némiképp  bővítő   megoldás  sem   lenne
      feltétlenül alkotmányellenes.  Az ezzel  kapcsolatos  döntés
      azonban a jogalkotó kompetenciája.

      Mindezekre figyelemmel  a Csjt. 26. §-a elleni indítványokat
      az   Alkotmánybíróság    megalapozatlannak   tartotta,    és
      elutasította.

      3. A  házastársak lakáshasználatára vonatkozó, a Csjt 31/AD.
      §-ai    elleni     indítványokat     az     Alkotmánybíróság
      visszautasította.     E     jogszabályi     rendelkezésekkel
      kapcsolatban ugyanis  az Alkotmánybíróság  a  2299/B/1991/3.
      számú, 1991. november 9-én meghozott elutasító határozatában
      már döntést hozott.

      4. Nem  találta hatáskörébe  tartozónak az  Alkotmánybíróság
      azt  az  indítványt,  amely  a  Csjt.  32.  §  (3)  bekezdés
      rendelkezését kérte felülvizsgálni, illetve módosítani.

      "A házastárs köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló
      házastársát -  ha arra  nem érdemtelen  - különvagyonából is
      eltartani, amennyiben a házastársa megélhetésének költségeit
      a közös  vagyonból  nem  lehet  fedezni,  és  a  tartás  nem
      veszélyezteti   a    kötelezett   saját,    valamint   annak
      megélhetését,  akinek  eltartására  házastársával  egysorban
      köteles. Ez  a rendelkezés  arra az esetre is irányadó, ha a
      házastársak között vagyonközösség nincs. "

      Az indítványozó elsősorban a törvény igazságtalanságát látta
      abban,  hogy   a  különélő   és  önhibáján  kívül  rászoruló
      házastársat a  házasság megszünése  után is  köteles a másik
      eltartani, s erről nem az állam gondoskodik.

      Valamely  jogszabály   igazságosságának,   méltányosságának,
      célszerűségének megítélése  nem tartozik az Alkotmánybíróság
      hatáskörébe.

      Tévedett   az    indítványozó,    amikor    e    jogszabályi
      rendelkezésben a  férfiakra hátrányos megkülönböztetést vélt
      felfedezni. Ilyen  megkülkönböztetést a  rendelkezés ugyanis
      nem tartalmaz.  Az nem  csupán az  elvált férjet,  hanem  az
      elvált  "házastársat"   kötelezi  a   rászoruló  másik   fél
      tartására.   Minthogy   az   indítványozó   elsődlegesen   a
      rendelkezés méltánytalanságát  sérelmezte, és  a  jogszabály
      módosítását    javasolta,     és    mert     a     hátrányos
      megkülönböztetésre   vonatkozóan    az    indítvány    téves
      következtetésen alapszik,  az Alkotmánybíróság az indítványt
      visszautasította.

      5.  A  Csjt  a  születendő  gyermek  nevének  megválasztását
      egyértelműen a  szülők megállapodására  bízza. A  42. §  (3)
      bekezdése szerint  a gyermek  utónevét a  szülők  határozzák
      meg. Nincs  tehát a  törvénynek  olyan  rendelkezése,  amely
      szerint az  apa jogait  sértve, csak  az anyának  adja meg a
      gyermek neve megválasztásának jogát.

      Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Csjt 42. § elleni
      indítvány alaptalan, ezért elutasította azt.

      6.  A   tartási  szabályok   körében  kifogásolták   még  az
      indítványozók azt  a törvényi rendelkezést, amely szerint "a
      bíróságok az  apaság tényleges megállapítása nélkül, pusztán
      az anya  nyilatkozata alapján  a volt  férjet vagy bármelyik
      kiszemelt férfit ideiglenes intézkedéssel azonnali tartásdíj
      fizetésére kötelezhetik.  " Az  alkotmányellenességet  abban
      látják az  indítványozók, hogy  ilyen esetekben  az állam, a
      költségvetés terheit átháríthatja az állampolgárokra.

      Az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítvánnyal
      érintett, a Csjt. életbeléptetéséről szóló 1952. évi 23. tvr
      ( Csjté  ) 43.  §-a  -  az  1986.  évi  IV.  tv  39.  §  (2)
      bekezdésével történt  hatályon kívül  helyezése folytán - ma
      már  nincs   hatályban.  Erre   figyelemmel  az   indítványt
      visszautasította.

      7. A  magánszférába  való  állami  beavatkozásnak  tekintik,
      hátrányos megkülönböztetésnek tartják ( Alkotmány 70/A. § ),
      a  férfiak  és nők egyenjogúságát biztosító  alkotmányos jog
      (  66.   §  )  sérelmét  vélik  felfedezni  az  Elvált  Apák
      Érdekvédelmi Egyesületébe  tömörült indítványozók a Csjt-nek
      ( 69. § ) a  tartásra  vonatkozó  szabályaiban.  Közelebbről
      azokban a  szabályokban, amelyek szerint a különélő tartásra
      kötelezett  csak   pénzbeli  tartást   nyújthat,  szemben  a
      gyerekkel  maradó   anyával,  aki  elsősorban  természetbeni
      tartásra kötelezett.  Sérelmezik azt  a szabályt is, amely a
      tartásra kötelezett jövedelmének 50%-át is elvonni engedi, s
      azt, hogy  kereseti  viszonyaikról  a  munkáltatók  adatokat
      szolgáltatnak. Végül  polgári és  politikai jogaik  sérelmét
      látják a  Btk 196.  §-ának rendelkezésében, amely a tartásra
      kötelezettel szemben  büntetőjogi  szankciókat  is  lehetővé
      tesz.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  az Alkotmány 67. §
      (1) bekezdéséből  kiindulva a tartásra vonatkozó szabályokat
      nem  elsősorban  a  tartásra  kötelezettek  jogai,  hanem  a
      tartásra  jogosultak,   elsődlegesen  a   gyermek   alapvető
      alkotmányos jogaiból kiindulva kell vizsgálni.

      A gyermek  ember, akit minden olyan alkotmányos alapvető jog
      megillet,  mint  mindenki  mást,  de  ahhoz,  hogy  a  jogok
      teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az
      életkorának megfelelő minden feltételt felnőtté válásához.
      Ezért az  Alkotmány 67.  § (1)  bekezdése a gyermek alapvető
      jogairól szól, egyidejűleg a család ( szülők ) , az állam és
      társadalom alapvető kötelezettségeit megszabva.

      A tartás,  mint az Alkotmány 67. §-ában megfogalmazott testi
      fejlődéshez  szükséges  gondoskodás,  a  szülők  alkotmányos
      alapvető kötelezettsége,  és annak  biztosítása  a  jogosult
      gyermeket  szolgálja.   A   tartásra   vonatkozó   törvényes
      rendelkezések  mindaddig   alkotmányosak,  amíg  a  tartásra
      kötelezettek, elsősorban  a szülők jogai a gyermek érdekében
      nyernek korlátozást, helyesebben alkotmányos kötelezettségük
      megvalósítását biztosítják.

      A  Csjt-nek   a   tartásra   vonatkozó   rendelkezései   nem
      tartalmaznak megkülönböztetést  az apa  és az anya között. A
      törvény mindenütt  a  "szülőről"  rendelkezik.  Igy  sem  az
      Alkotmány 70/A. , sem a 66. §-ának sérelme fel sem merül.

      Az a tény,  hogy a kötelezettségek teljesítése adott esetben
      a  különélő   félre  hátrányosabb,   a   felbomlott   család
      helyzetéből adódik.  A felek  által teremtett  körülmény,  s
      mint   ilyen,   "helyzet   szerinti"   megkülönböztetésként,
      diszkriminációként nem értékelhető.

      A Csjt  69/B. §-a  alapelvként rögzíti  le, hogy  a  gyermek
      tartásáról való  megegyezés a  szülők  joga.  Ezen  belül  a
      tartás mértéke és módja felől is szabadon határoznak.

      Csak megegyezésük  hiányában  jönnek  figyelembe  a  törvény
      korlátozó rendelkezései  és a  bírói út,  vagy más esetben a
      gyámhatóság.

      A Csjt  69/A. § (1) bekezdése, és a 81. §-a, amely szerint a
      szülő  saját   szükséges  tartásának   rovására  is  köteles
      megosztani kiskorú  gyermekével azt,  ami közös eltartásukra
      szolgál, összhangban van a gyermek alkotmányos jogaival.

      A 69/A.  § (2)  bekezdése, amely  szerint a  különélő  szülő
      elsősorban pénzbeni  tartásra köteles, nem jelenti azt, hogy
      a szülők  ettől eltérő  módon  ne  állapodhatnának  meg.  Az
      önként nem teljesítő szülő tartásra kötelezése esetén előírt
      pénzbeli teljesítés  azonban  jobban  biztosítja  a  gyermek
      számára a  liquid, gyors  és behajtható  anyagi alapot. Ezek
      tehát mindenképpen  a  gyermek  érdekeit  szolgáló  törvényi
      rendelkezések, s  összhangban állanak  az Alkotmány  67.  §-
      ával.

      Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  tartás  50%os
      mértéke ehhez képest nem alkotmányossági kérdés.

      Nem  találta  megalapozottnak  az  Alkotmánybíróság  azt  az
      indítványt sem,  amely a  Csjt 69/E.  §-ának rendelkezését a
      végrehajtási   rendelkezésekkel    együtt   azért    találta
      alkotmányellenesnek,  mert   a  bíróság   szerepétől  idegen
      feladatként "tartozásvállalást  és egyben  szociális segély"
      folyósítását végzi.

      A Csjt 69/E. § szerint "Ha a tartásdíj behajtása átmenetileg
      lehetetlen, és  a gyermeket  gondozó  személy  nem  képes  a
      gyermek részére  a szükséges  tartást nyújtani,  a bíróság a
      gyermektartásdíjat  megelőlegezi.   A  kötelezett   az   így
      előlegezett  tartásdíjat   köteles  a   folyósító   szervnek
      megtéríteni. "

      A 4/1987.  (VI. 14.) IM rendelet 1925. §-aiból kitűnik, hogy
      jogerősen megítélt  tartásdíjnak átmenetileg az állam általi
      megelőlegezéséről van szó.

      Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   a  rendelkezés
      összhangban van  az Alkotmány  már  ismertetett  67.  §  (1)
      bekezdésével :   azzal  a szabállyal,  amely a  gyermeknek a
      róla történő gondoskodásról szóló alapvető jogát és a szülő,
      másfelől pedig  az állam  kötelezettségét  szabja  meg.  Nem
      alkotmányossági kérdés,  hogy az  állam e  kötelezettségének
      teljesítését mely szerve útján gyakorolja.

      Minthogy a  Csjt 69/E.  § és a végrehajtásáról rendelkező IM
      rendelet  nem   alkotmányellenes,  az   Alkotmánybíróság  az
      indítványt elutasította.

      8.  A  kifejtettek  alapján  a  Btk  196.  §-al  kapcsolatos
      indítványt is  megalapozatlannak ítélte az Alkotmánybíróság.
      Az  indítványozók   szerint  az  a  tény,  hogy  a  tartásra
      kötelezett  szülő   kötelezettsége  nem  teljesítése  esetén
      büntetőjogilag is  felelősségre vonható,  diszkriminativ  és
      állampolgári jogaikat sértő.

      A Btk. 196. § (1) bekezdése kimondja, hogy "Aki jogszabályon
      alapuló  és   végrehajtható  hatósági   határozatban  előírt
      tartási kötelezettségét  önhibájából nem teljesíti, vétséget
      követ el  és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű
      munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. "

      A (2)  bekezdést  az  1987.  évi  III.  törvény  42.  §  (2)
      bekezdése hatályon kívül helyezte.

      (3) bekezdés :  "A büntetés bűntett miatt három évig terjedő
      szabadságvesztés, ha  a  tartás  elmulasztása  a  jogosultat
      súlyos nélkülözésnek teszi ki. "

      (4) bekezdés  :  "Az (1) és (2) bekezdés alapján az elkövető
      nem  büntethető,  a  (3)  bekezdés  esetén  pedig  büntetése
      korlátlanul enyhíthető,  ha a  kötelezettségének az elsőfokú
      ítélet meghozataláig eleget tesz. "

      Tény, hogy  az állam  által elfogadott,  és az  1976. évi 8.
      tvrel kihirdetett  Polgári  és  Politikai  Jogok  Nemzetközi
      Egyezségokmánya  11.   cikke  szerint   a   részes   államok
      lényegében azt vették tudomásul, hogy polgári jogi követelés
      nem teljesítése büntetőjogi eszközökkel nem szankcionálható.
      Ezzel ütközni  látszik a  Btk. 196.  §-a. Az ütközés azonban
      látszólagos.  E   kérdés  vizsgálatánál  ugyanis  nem  lehet
      figyelmen kívül  hagyni a  Gyermekek Jogairól  szóló  és  az
      1991. évi  LXIV. törvénnyel  kihirdetett Egyezményből  folyó
      állami kötelezettséget,  amely összhangban  áll az Alkotmány
      67.  §  (1)  bekezdésével.  A  Polgári  és  Politikai  Jogok
      Nemhetközi Egyezségokmánya  idézett cikke  szerinti  tilalom
      egyértelműen polgári jogi viszonyokból, szerződésekből eredő
      követelésekre vonatkozik.

      Az  elmulasztott   gyermektartásdíjkövetelés   azonban   nem
      egyszerűen polgárijogi követelés. A tartásdíj - mint arra az
      Alkotmánybíróság rámutatott  -  a  gyermek  testi,  szellemi
      jólétét biztosító  anyagi feltételek  része, amelyet a szülő
      saját  megélhetése   rovására  is  köteles  megteremteni.  A
      megítélt  tartásdíj  összeg  nem  fizetése  esetén  megnyílt
      követelés  tehát  nem  minősülhet  egyszerűen  polgári  jogi
      kötelezettségnek,    amely     büntető    eszközökkel    nem
      szankcionálható. A tartásdíj megfizetésének elmulasztása, ha
      az a  gyermek létét  veszélyeztető súlyos  mulasztás,   (  a
      gyermeket nélkülözésnek,  illetve súlyos nélkülözésnek teszi
      ki )  a büntetőjogi szankcióval kikényszeríthető lesz. Ezzel
      összefüggésben  a   nemzetközi   egyezségokmányban   foglalt
      tilalom éppen ezért fel sem hozható.

      Már csak azért sem, mert a Gyermek Jogairól szóló Nemzetközi
      Egyezményt  aláíró   államok   számára,   -   mint   amilyen
      Magyarország is,  - a  gyermek érdeke,  mégpedig a  "gyermek
      mindenek  felett  álló  érdeke"  védelme  jelent  elsődleges
      szabályt. E  védelmet kell szolgálniuk a hatóságoknak minden
      ténykedésükben. Ez  a kötelezettség jelenik meg tehát a Btk.
      196.§-ában is. Ez kivételes és legsúlyosabb korlátozó eszköz
      ugyan,  de mert a Btk ugyanezen  §-a  további  bekezdéseiben
      teljesítés esetén a korlátlan enyhítést, illetve szabadulást
      is  lehetővé  teszi,   a  törvényi  rendelkezés  alkotmányos
      elvekkel összhangban állanak.

      Ezért  az   Alkotmánybíróság  a  Btk  196.  §-ára  vonatkozó
      indítványt is elutasította.

      9. A  legtöbb támadás  a Csjt  VIII. fejezetét érte, amely a
      szülői felügyelet,  a kiskorúakról  való állami gondoskodás,
      ezen  belül   a  kiskorúakkal  való  szülői  kapcsolattartás
      szabályait tartalmazza.

      Az  indítványozók  korlátozhatalan  alapjoguknak  tartják  a
      szülői  felügyelet   jogát.  Ehhez  képest  ennek  a  jognak
      korlátozására  (   szünetelés,  felfüggesztés,   megvonás  )
      vonatkozó   szabályokat    emberi    és    polgári    jogaik
      megsértésének, alkotmányos joguk sérelmének tekintik.

      Alkotmányellenesnek ítélik  az állami  gondozásba vételt, de
      különösen az  állami gondozásba  vett  gyermek  és  a  szülő
      kapcsolattartásáról  MT   rendeleti  szinten   történő  jogi
      szabályozást. Véleményük szerint alapjoguk nem korlátozható,
      nem    törvényi     szinten    való    szabályozása    pedig
      megengedhetetlen.

      A szülői  felügyelet  kérdése  a  legösszetettebb  probléma.
      "Szülői  felügyeleti   jog",  mint  önálló  fogalom  sem  az
      Alkotmányban, sem a Csjt-ben nem található.

      A Csjt  "szülői felügyeletről"  szól, s  ezt mint  jogok  és
      kötelezettségek gyüjtő fogalmát kezeli.

      Az  Alkotmánybíróság   a  szülői   felügyeleti   jog,   mint
      alkotmányos  alapjog   kérdését   az   Alkotmány   67.   (1)
      bekezdésével,   majd    a   (2)   bekezdésben   foglaltakkal
      összefüggésben vizsgálta.

      A szülői  felügyelet a  szülő és  a gyermek belső viszonyára
      utaló fogalom.  Épp ezért  e jog  és /  vagy  kötelesség  az
      Alkotmány 67.  § (1) bekezdéséből vezethető le. Szülői jogot
      csak a  (2) bekezdés  fogalmaz meg az Alkotmányban, mégpedig
      az alapvető  jogokról szóló  fejezetben.   Épp ezért  az itt
      meghatározott  szülői  jog  -  amely  nem  azonos  a  szülői
      felügyelettel - lényeges tartalmát tekintve nem korlátozható
      jog.

      E (2)  bekezdésbeli jog  lényeges tartalma  :    "a  gyermek
      nevelésének megválasztása. "

      E szülői  jog tartalmát  az alkotmánytörvény indokolása adja
      meg, amely  a szülőknek  "elsőbbségi jogaként"  jelöli meg a
      (2) bekezdésben  írt jogot. Az elsőbbség azt jelenti, hogy e
      jog mindenki  mással szemben  illeti meg őket,  elsősorban a
      politikai, ideológiai  szempontú állami döntésekkel szembeni
      elsőbbséget értve ezen.

      E szülői  jog lényeges  tartalma tehát  az :  a szülők maguk
      döntenek  arról,   hogy  hagyományaik,   családi  szokásaik,
      társadalmi helyzetük,  vallási  és  erkölcsi  meggyőződésük,
      anyagi lehetőségeik  szerint miként választják meg a gyermek
      nevelését,   oktatását   biztosító   intézményt,   módszert,
      eszközöket. Ebbe külső hatalom, a családon kivülálló személy
      nem avatkozhat be.

      A  szülőknek   e  lényeges   tartalmon  belüli   jogai   nem
      korlátozhatók.

      A 67.  §  (2)  bekezdése  tehát  a  szülő  és  az  állam,  a
      társadalom külső  viszonyát szabályozza,  szemben  a  szülői
      felügyeletet jelentő  gyermekszülő belső kapcsolatát jelentő
      viszonnyal. Épp ezért az Alkotmány 67. § (2) bekezdése - bár
      közvetett  érintkezési  területe  van  a  szülői  felügyelet
      körébe eső  feladatokkal, - nem teremt közvetlen alkotmányos
      összefüggést magával a szülői felügyelettel.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  az Alkotmány 67. §
      (1) bekezdése  az, amelyből  a szülői felügyelet közvetlenül
      levezethető.

      Mint arra  az Alkotmánybíróság már a tartás kérdéskörében is
      rámutatott ez a szabály a szülőknek a gyermekkel kapcsolatos
      alkotmányos kötelezettségeit szabja meg.

      E kötelezettségek  :   a gyermek  védelme  és  a  róla  való
      gondoskodás. Közelebbről  pedig a  gyermek megfelelő  testi,
      szellemi, erkölcsi  fejlődésének biztosítása. Tehát mindaz a
      szülői   felügyeletet   jelenti,   ami   e   kötelezettségek
      teljesítését   szolgálja.    A   szülői   felügyelet   ezért
      elsődlegesen  kötelesség,   s  csak   ebből  az  alkotmányos
      alapkötességből folyik a szülő felügyeleti jogosultsága.

      A testi  fejlődés  biztosítására  vonatkozó  kötelességek  a
      tartás, gondozás.  A szellemi,  erkölcsi  fejlődés  lehetővé
      tétele a  nevelés megválasztásával  ( Alkotmány  67. § (2) a
      világnézeti,  vallási,   kultúrális,  művészeti,  tudományos
      oktatásának biztosításával,  szeretetetteljes családi légkör
      kialakításával történik.

      Minthogy  azonban   a  gyermek   védelme  és   a  róla  való
      gondoskodás nemcsak  a család alkotmányos kötelessége, hanem
      az államé,  a társadalomé  is,  ez  a  szülői  felügyelettel
      összefüggésben úgy értelmezendő : ha a gyermeknek nincs vagy
      a szülői  kötelességeket nem  teljesítő szülője  van,  akkor
      helyettük az  államnak kell  helytállania. Ez ad a jogalkotó
      államnak lehetőséget  a törvényes beavatkozásra, és kötelezi
      az államot  közvetlen helytállásra  ( tartás  ) a védelem és
      gondoskodás  feladatára   (  büntető  rendelkezések,  állami
      gondozásba vétel ) .

      Amig  tehát   az  Alkotmányban  megfogalmazott  állampolgári
      alapjogok esetében az állam részéről általában a passzívitás
      az elvárható  magatartás, addig a gyermek jogai védelmében a
      családot,   közelebbről   a   szülőt   terhelő   alkotmányos
      alapkötelezettségek esetén  az  államot  aktiv  magatartásra
      kötelezi  az  Alkotmány  67.  §  (1)  bekezdése,  kifejezett
      kötelezettségeket állapítva meg számára.

      A Csjt. szabályai tartalmazzák azokat a szabályokat, amelyek
      a család,  ezen  belül  a  szülők  jogait,  kötelezettségeit
      biztosítják  az  alkotmányos  keretek  között,  s  konkrétan
      megjelölik az állam kötelezettségeit is.

      Ha  a   törvény  szövegezése   nem   is   teljesen,   de   a
      rendelkezéseinek lényeges  tartalmát tekintve  biztosítja  a
      családon belül,  - ha  kell a  szülők jogaihoz  képest  akár
      "pozitiv  diszkriminációval"   is  -   a  gyermek   jogainak
      érvényesülését, a speciális fejlettségi fokon lévő ember - a
      gyermek   -   számára   alapvető   és   speciális   jogainak
      gyakorlását. Ha  a szülő  érdekének, jogainak  korlátozására
      sor kerül,  az gyermek érdekében történhet. Vagyis a gyermek
      számára előnyös megkülönböztetést jelent a szülővel szemben.
      Ez a  pozitív diszkrimináció  jelenti a speciális helyzetben
      lévő  gyermek  esélyeinek  garanciáit  ahhoz,  hogy  életben
      maradjon, felnőtté  válhasson,  maga  legyen  képes  emberi,
      polgári és politikai jogai tényleges gyakorlására.
      Ez a gyermek "mindenek felett álló érdeke. "

      A Csjt.  szabályozásait az Alkotmánybíróság tehát ezeknek az
      elveknek szem  előtt tartásával  vetette össze  az Alkotmány
      rendelkezéseivel.

      Álláspontja szerint  mindaddig tehát,  amíg a Csjt szabályai
      ezeknek  az   elveknek  megfelelően   a  gyermek   érdekében
      korlátozzák a  szülő jogát,  nem állapítható meg alkotmányos
      sérelem.

      A  Csjt   71.  §-ának  az  indítványok  által  érintett  (2)
      bekezdése   szerint   "A   szülői   felügyelet   a   kiskorú
      gondozásának,  nevelésének,  vagyona  kezelésének,  valamint
      törvényes képviseletének  jogát és  kötelességét, továbbá  a
      gyámnevezésnek és  a  gyámságból  való  kizárásnak  a  jogát
      foglalja magában. "

      Ezt "a szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják."
      ( 72. § (1) )

      "Ha a gyermek szülei nem élnek együtt, és a gyermek a szülők
      megegyezése vagy  a bíróság  döntése alapján valamelyiküknél
      van elhelyezve, a felügyeletet az a szülő gyakorolja, akinél
      a gyermek el van helyezve. " ( Csjt 72. § (2) bekezdése )

      "A  különélő   szülők,  a  gyermek  sorsát  érintő  lényeges
      kérdésekben együttesen döntenek, kivéve, ha a különélő szülő
      felügyeleti jogát  a bíróság  korlátozta, szüneteltette vagy
      megszüntette. " ( 72. § (3) bekezdés )

      A (4)  bekezdés szerint  a gyermek  sorsát  érintő  lényeges
      kérdésnek minősül  a kiskorú  gyermek nevének meghatározása,
      tartózkodási helyének kijelölése, továbbá képzési irányának,
      valamint életpályájának megválasztása.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  a  különélő  szülő
      felügyeleti jogának  szünetelése a Csjt 72. §-ában foglaltak
      szerint  csupán   részleges,   és   a   különélés   tényéből
      következik. Hiszen  a szülőnek  a  gyermek  testi  fejlődési
      feltételeinek  biztosítása,   a  róla   való  gondoskodás  a
      különélő szülő  kötelessége is  ( tartás ) . Ilyenkor a napi
      folyamatos gondozás teljesítése ütközik akadályba a távollét
      folytán. A  gyermekkel való  kapcsolattartás  (  láthatás  )
      ilyenkor is biztosított, sőt ez a különélő szülő kötelessége
      is a  törvény szerint.   A  szünetelés részlegességét maga a
      törvény emeli  ki, amikor  a különélés alatt is biztosítja a
      gyermek sorsát érintő lényeges kérdések esetében az együttes
      döntést a szülők számára.

      A bírói  beavatkozásra, a  szülői felügyelet  korlátozására,
      leginkább annak  megszüntetésére a  törvény csak kivételesen
      és  csak   a  gyermek   érdekében  ad   lehetőséget.  E  jog
      megszüntetésére a legsúlyosabb esetekben kerülhet sor a Csjt
      88. §-a szerint :  a szülő felróható magatartása esetén és a
      gyermek  érdekeit,   életét  súlyosan  sértő,  veszélyeztető
      helyzetekben.  Ilyenkor  a  bíróság  az  érintettnek  szülői
      státuszát szünteti meg.

      E  legsúlyosabb   korlátozás   ellensúlyaként   szerepel   a
      törvényben (  89. §  ) ,  hogy "A  bíróság  a  jövőre  nézve
      visszaállítja a  szülői felügyeletet,  ha az  az  ok,  amely
      miatt azt  megszüntették, már  nem áll  fenn, és nincs egyéb
      olyan ok sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna. "

      A Csjt szabályai a gyermek vagyonának kezelését a gyermekkel
      együttélő szülő  számára biztosítják  hasonló okokból,  mint
      arra a  szülői felügyelet szünetelése tekintetében már utalt
      az Alkotmánybíróság.  A törvény  szerint a bíróság azonban a
      különélő szülőt is feljogosíthatja vagyonkezelésre.

      A Csjt 82. § (2) bekezdésében foglalt szabály is összhangban
      van   az    Alkotmánynak   a    gyermek   jogait   oltalmazó
      rendelkezéseivel   és    a    tulajdonvédelemre    vonatkozó
      alkotmányos elvekkel is.

      A  szülőknek   a   gyámhatóságokhoz   való   beszolgáltatási
      kötelezettsége,  illetőleg  a  vagyon  feletti  rendelkezési
      joguk gyakorlásának  gyámhatósági  engedélyhez  kötése  csak
      azokra a  nagyobb értéktárgyakra  vonatkozik, amelyek készen
      tartása  a   vagyonkezelés   általános   szabályai   szerint
      indokolatlan és  szükségtelen. A  fokozott  mértékű  oltalom
      kifejezetten garanciális  értékű  és  jelentőségű,  mert  az
      önálló ügyleti  képességgel nem  rendelkező kiskorú  gyermek
      vagyoni jogainak  a megóvását  célozza. Igy  a  támadott  és
      kifogásolt rendelkezés az Alkotmány egyetlen rendelkezésével
      sem áll ellentétben.

      A  gyermek  vagyonának  meghatározott  részletekben  történő
      igénybevételét lehetővé  tevő sérelmezett  rendelkezés  több
      garanciális szabállyal  is védett, így az is összhangban van
      az Alkotmány  tulajdonvédelemre és családvédelemre vonatkozó
      elveivel.

      A Csjt  83. §  (2)  bekezdése  szerint  ugyanis  csak  akkor
      kerülhet  sor   arra,  hogy  a  gyermek  vagyonának  állagát
      meghatározott részletekben  igénybe  vegyék,  ha  a  gyermek
      jövedelme mellett a szülők tartásra fordítható jövedelme sem
      elegendő  a   gyermek  eltartásához,   szükséges  továbbá  a
      gyámhatóság engedélyének beszerzése is.

      Az  indítványban   megfogalmazott  és   a   különélő   szülő
      "jogfosztottságával" kapcsolatos  kifogás azért  sem alapos,
      mert a  Csjt 72.  § (5)  bekezdése értelmében  a  bíróság  a
      gyermektől  különélő   szülőt  kérelmére  feljogosíthatja  a
      vagyonkezelés és  a gyermek  vagyoni  ügyeiben  a  törvényes
      képviselet jogával  is. A különélő és a gyermeket nem nevelő
      szülőnek tehát a szülői felügyelet szünetelése alatt is joga
      van bírósághoz  fordulni a  vagyonkezelői jogok  biztosítása
      végett.

      Mindeme  indokokra  tekintettel  a  támadott  és  kifogásolt
      rendelkezések  nem   sértik  az   Alkotmány  jogegyenlőségre
      vonatkozó szabályait,  ugyanakkor  kifejezetten  összhangban
      állnak a  tulajdonhoz való  joggal és a tulajdon védelmével,
      továbbá az Alkotmány 15. és 16. §-aiban foglalt, a családot,
      valamint az  ifjúságot oltalmazó  rendelkezésekkel. Ezért az
      Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

      Az Alkotmánybíróság  hivatalból vizsgálta  az indítványokkal
      érintett   Csjt    szabályoknak    az    egyes    nemzetközi
      szerződésekkel  való   összhangját  is.   Ennek  kapcsán  az
      Alkotmánybíróság rámutat  a következőkre :   az Emberi Jogok
      és  Alapvető   Szabadságjogok  védelméről  1993.  évi  XXXI.
      törvénnyel kihirdetett  nemzetközi egyezmény  7.  kiegészítő
      jegyzőkönyve 5.  cikke szerint  "a házasság fennállása alatt
      és felbontását  követően a házastársak jogai és polgári jogi
      felelőssége  egymás  és  a  házasságból  származó  gyermekei
      viszonylatában egyenlőek. E cikk nem képezi akadályát annak,
      hogy   az    államok   a   gyermekek   érdekében   szükséges
      intézkedéseket tegyenek. "

      Az  Egyezmény  záró  mondata  kifejezetten  felhatalmazza  a
      részes államokat  arra, hogy a gyermek érdekében megtegyék a
      szükséges, akár a szülők jogait korlátozó intézkedéseket is.

      Az Alkotmánybíróság  megállapította tehát, hogy az Alkotmány
      67. §  (1)  bekezdésével,  -  s  mint  láttuk  a  nemzetközi
      szerződéssel is  - összhangban  áll a  Csjt, amikor a szülői
      felügyelet körébe  eső  kötelezettségeit  önhibájából  és  a
      gyermek érdekét  veszélyeztető módon nem teljesítő bármelyik
      szülővel szemben  lehetővé teszi  a szülői  felügyelet bírói
      úton  való   korlátozását,   végső   esetben   pedig   annak
      megszüntetését.

      Ugyanígy megengedett  és  a  gyermek  mindenek  fölött  álló
      érdekeit   szolgálja,    ha   az    állam   -    alkotmányos
      kötelezettségének megfelelően - megteszi a Csjt 92/A. §-ában
      meghatározott  intézkedéseket   olyan  esetben,    amikor  a
      kiskorú testi,  értelmi és  erkölcsi fejlődése bármely okból
      nem megfelelően  biztosított; végső soron a gyermeket állami
      gondozásba veszi,  és  a  gyámhatóság  útján  pert  indít  a
      kötelességszegő szülő felügyeletének megszüntetése iránt.

      A gyermekétől  különélő szülő  joga és  kötelessége  a  Csjt
      szerint  a   gyermekével  való   kapcsolattartás,   még   ha
      felügyelete  szünetel,   vagy  kivételesen   akkor  is,   ha
      felügyeletét megszüntették.  Ezt a  Csjt 92. §-a szabályozza
      törvényi szinten.  Nem sért alkotmányt, ha az erre vonatkozó
      részletszabályokat MT  rendelet, az  51/1985. (XI.  26.)  MT
      rendelet tartalmazza.  E rendelet  ugyanis a  tv-től  eltérő
      kötelezettségeket, vagy  jogok korlátozását,  illetve  újabb
      jogokat nem állapít meg.

      Az   Alkotmánybíróság    megállapította,   hogy   a   szülői
      felügyelettel, és  vagyonkezeléssel,  az  állami  gondozásba
      vétellel és  a gyermekkel való kapcsolattartással összefüggő
      és az  indítványokkal érintett  Csjt  szabályok,  továbbá  a
      sérelmezett  minisztertanácsi   rendelet   rendelkezései   a
      hatályos Alkotmánnyal  nem állnak  ellentétben.   E körben a
      szülők jogának  korlátozásai a gyermek érdekében állóak és a
      védett érdekkel arányosak.

      Ezért  a   Csjt  ezzel   kapcsolatos  rendelkezéseit  érintő
      indítványokat az Alkotmánybíróság elutasította.

      10. A  Csjt  43.  §  (5)  bekezdése  és  a  44.  §-a  elleni
      indítványok  ügyében   az Alkotmánybíróság   az   indítványt
      visszautasította. Az  itt  érintett,  az  apaság  vélelmének
      megtámadása    iránti     perek    megindítása     szabályai
      alkotmányellenessége ügyében ugyanis az Alkotmánybíróság már
      meghozta határozatát ( 57/1991. (XI. 8.) AB sz. határozat ).
      Ennek alapján  a két  jogszabályi rendelkezést  az 1992. évi
      XVI. törvény módosította.

      11. A  magánszemélyek jövedelemadójáról  szóló 1991. évi XC.
      törvény (  Szja )  35. §  helyesen 34.  § (3) bekezdés ellen
      benyújtott indítvány  szerint e  §  alkotmányellenes  előnyt
      adókedvezményt biztosít az anyák számára.

      Az Szja  korábbi 34.  §  (3)  bekezdése  szerint  :  "A  (2)
      bekezdés szerinti kedvezmény a családi pótlék folyósításának
      időtartamára jár, és a gyermeket nevelő magánszemélyek közül
      az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot adják,
      de nem  veheti igénybe  az a  magánszemély,  aki  a  családi
      pótlékról szóló  1990. évi  XXV. törvény  1.  §  (3)  -  (6)
      bekezdése alapján jogosult a családi pótlékra. "
      E szabályt  az 1992.  évi LXXV.  tv. 25.  §-a hatályon kívül
      helyezte ugyan,  de ugyanezen  törvény 15. §-ával módosított
      Szja tv. 39. § (8) bekezdésében adókedvezményként fogalmazza
      meg.

      A   törvény    korábbi   és   a   hatályos   szövegében   is
      kedvezményezettként azonban  "magánszemélyről" van  szó.  Ez
      egyaránt lehet az apa vagy az anya vagy más személy is. Maga
      a törvény tehát semmiféle megkülönböztetést nem tesz. Igy az
      Alkotmány  70/A.   §  (1)   bekezdésével  összefüggésbe  nem
      hozható.   Ezért    az   Alkotmánybíróság    az   indítványt
      elutasította.

      Az Alkotmánybíróság a Csjtnek egyes nemzetközi szerződésekbe
      ütközése vizsgálatára  irányuló indítványokat, minthogy azok
      nem az  Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvény
      44.  §-ában   megjelölt  jogosulttól   származó  indítványok
      voltak, visszautasította.

      Azokat  az   indítványokat,  amelyek   a  Csjt  módosítására
      irányuló javaslatokat  tartalmazta, az Alkotmánybíróság mint
      hatáskörébe nem tartozókat visszautasította.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                               Dr. Ádám Antal
                               alkotmánybíró

                              Dr. Kilényi Géza
                            előadó alkotmánybíró

                  Dr. Lábady Tamás       Dr. Schmidt Péter
                  alkotmánybíró             alkotmánybíró

                 Dr. Szabó András        Dr. Tersztyánszky Ödön
                  alkotmánybíró              alkotmánybíró

                               Dr. Vörös Imre
                               alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        995/B/1990
        Date of the decision:
        .
        10/04/1993
        .
        .