Hungarian

Ügyszám: .	995/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 995/B/1990. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1993/515 .

A döntés kelte: Budapest, 10/04/1993 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság   jogszabályok  alkotmányellenességének utólagos   vizsgálatára    és   megsemmisítésükre   irányuló indítványok ügyében meghozta az alábbi                        határozatot : Az  Alkotmánybíróság   a  házasságról,   a  családról  és  a gyámságról szóló  1952. évi  IV. törvény  ( a továbbiakban : Csjt )  17. §  (1)  b ) pontja,  1820. §-ai,  26. § (3)  (5) (6) bekezdése,  69/A. § (1) és (2) bekezdése, 69/C. § (1) és (2)   bekezdése,  69/E.  §-a, a  Csjt végrehajtásáról  szóló 4/1987. ( VI. 14. )   IM   rendelet  17.  §  (4)  bekezdése, valamint   a  1925. §-a;  továbbá a  Csjt 72.  §, 82.  § (2) bekezdése,  83.   §  (2)   bekezdése,  92/A.  §-a  és  ezzel összefüggésben  a   szülő   és   gyermek   kapcsolattartását szabályozó 51/1986.  (XI. 26.) MT rendelet 25. § (1) (3) (4) bekezdése és  26. §-a; a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény,  ( Btk ) 196. §-a, továbbá a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló  1991. évi  XC. törvény  39.  §  (8) bekezdése alkotmányellenességének  utólagos megállapítására, és e  jogszabályi  rendelkezések  megsemmisítésére  irányuló kérelmeket elutasítja. A Csjt  31/A- /D §-ai, a 43. § (5) és a 44. §-ai, valamint a Csjt hatálybaléptetéséről  szóló  1952.  évi  23.  tvr  (  a továbbiakban :   Csjté ) 43. §-a ügyében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja. A Csjt  32. §  (3) bekezdése,  valamint 42.  §,  76.  §  (3) bekezdése  elleni  indítványokat,  és  a  Csjt  módosítására vonatkozó javaslatokat,  továbbá a  nemzetközi szerződésekbe ütközés    vizsgálatára     vonatkozó    indítványokat    az Alkotmánybíróság visszautasítja.                         Indokolás :                              I. Az Alkotmánybíróság  a  Csjt  egyes  §-ai  ellen  benyújtott indítványok alapján megindult ügyeket egyesítette. Az indítványozók  jelentős része az elvált apák pozíciójából kiindulva azt az álláspontot képviseli, hogy a Csjt érintett rendelkezései sértik  az Alkotmány  66. §  (1)  bekezdésében rögzített egyenjogúság  elvét, Alkotmány  67. §-át, mert nem biztosítják  az   elvált  szülők   jogát  a   gyermek  közös nevelésében, végül a Csjt legtöbb rendelkezését és szellemét az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmába, a jogegyenlőségi tételbe ütközőnek tartják. Álláspontjuk  szerint   a  Csjt  egyes  rendelkezései  és  a hozzájuk  kapcsolódó   rendelkezések  sértik  a  Polgári  és Politikai   Jogok   Nemzetközi   Egyezségokmányában   és   a Gazdasági,  Szociális   és   Kulturális   Jogok   Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt elveket is. 1. A  Csjt -nek  a  házasság felbontásáról rendelkező részei ( 17. § (1) b/ pont,  és  18.  §  a/  pontja,  20.  §  )  az indítványozók   szerint    állampolgári    jogaikat    sértő rendelkezések.  Míg   az  önkéntes   elhatározáson   alapuló házassági  szándékot   elégséges  az  anyakönyvvezető  előtt bejelenteni ahhoz,  hogy a  házasság  létrejöjjön,  addig  a házasság  felbontására   irányuló  szándékuk   -  még  közös megegyezésük esetében  is -  csak a  bíróság döntése alapján valósul meg.  Ez -  véleményük  szerint  -  az  állampolgári akarat  állami   korlátozása,  illetőleg   az   államnak   a magánfelek     életviszonyaiba     való     alkotmányellenes beavatkozása. 2.  A   férfiak  hátrányos   megkülönböztetését  látják   az indítványozók a Csjt 26. §-ának rendelkezéseiben. A házasuló nő névválasztására  a törvény jogosítja fel az asszonyt, s a nő elhatározásába  a férj  beleszólását, hozzájárulását  nem teszi   feltétellé.   A   házasság   megszünése,   illetőleg érvénytelenné  nyilvánítása   esetén  a  volt  férj  nevének további viselésétől a Csjt csupán újabb házasságkötés esetén tiltja el  a volt  feleséget, míg  a bíróság kizárólag akkor hozhat  ilyen  eltiltó  határozatot,  ha  a  volt  feleséget szándékos bűncselekmény  miatt jogszerűen szabadságvesztésre ítélik. A  kifogásolható erkölcsi  magatartás, méltatlanság, amely a  férfinak a  nevéhez füződő jogait sértheti, már nem ad alapot a névtől való eltiltásra. 3. A  Csjtnek a  házastársak  közös  lakásának  rendezéséről szóló  31/AD.   §-ait   azért   tartják   az   indítványozók alkotmányellenesnek,   mert    hátrányos   megkülönböztetést jelentenek a  volt férjek  számára. Álláspontjuk  szerint  a gyermekkel  maradó   anya   ugyanakkor   egyoldalú   előnyös megkülönböztetésben részesül.  Ez az  ismert lakáshelyzetben kifejezett visszaélésekre  serkenti az  anyákat  az  apákkal szemben. 4. Hátrányos  megkülönböztetést jelent  -  az  indítványozók szerint  -,   hogy  a   volt  férjek  évtizedekig  kötelesek feleségüket tartani,  bármilyen rövid ideig éltek is együtt. Ezt a tartási kötelezettséget társadalmi és nem állampolgári feladatnak itélik az indítványozók. ( Csjt 32. § ) 5.  Állampolgári  jogait  sértőnek,  és  alkotmányellenesnek itéli   az    egyik   indítványozó   a   Csjt   42.   §-ának rendelkezéseit,  mert   az  anyának  egyoldalú  döntésre  ad lehetőséget a gyermek nevének megválasztásában. 6. Az  anyának biztosít  egyoldalú jogot  a Csjté 43. §-a, - állítják  az  indítványozók  -  amikor  a  bíróság  az  anya kérelmére ideiglenes  intézkedéssel a  vélelmezett  apát  is tartásra kötelezheti. 7.  A   gyermek  tartására   kötelezett  férj   hátrányosabb helyzetben van  azzal a  férjjel szemben, - az indítványozók nézete szerint, - aki a gyermeket a családjában tartja el. Hátrányos megkülönböztetést  jelent a különélő apák terhére, hogy   a   különélő   tartásra   kötelezett   csak   pénzben szolgáltathat   tartást,   szemben   a   házasságon   belüli eltartóval. Sérelmes  az is,  hogy  illetményükre  vonatkozó adataikat a  munkahelyek kiszolgáltatják. (Csjt 69/A. § (2), 69/C. § (1) (2) bek. ) A Csjt  69/E. §-ában  foglalt rendelkezést  pedig,  amely  a jogerősen megítélt  tartás esetében  bírói  intézkedéssel  a tartásdíj  állami  előlegezésének  intézményét  vezette  be, egyenesen  a   bírói  hatáskörtől   idegen  segélyezési   és szociális támogatási  intézkedésnek ítéli  az  indítványozó. Ezért   alkotmányellenesnek tartja  a szabályozást,  s azt a végrehajtásával kapcsolatos  miniszteri rendelet  (  4/1987. (VI. 14.) IM r. ) 1925. §-ával együtt kéri megsemmisíteni. 8. A tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogszabályok közül a Btk  196. §-ának  alkotmányellenességét sérelmezik  még az indítványozók. Álláspontjuk  szerint  e  szabály  nemzetközi szerződésben foglalt elvekkel ütközik. Másrészt az Alkotmány 70/A.  §-át   sérti,  amikor   polgári  jogi   tartozás  nem teljesítéséért  az   elvált  apákra  még  büntető  szankciók alkalmazását is lehetővé teszi. 9. Az  indítványozók szerint  alapvető emberi  jog a  szülői felügyeleti jog.  Ez tehát  még törvénnyel sem korlátozható. Ezért alkotmányellenes nézetük szerint a Csjt 72. §-a, amely csak  a   gyermekkel  élő   szülőnek  biztosítja   a  szülői felügyeletet,   míg a  különélő szülő  felügyeleti  jogát  a törvény   különböző   módon   korlátozza,   szüneteltetését, felfüggesztését és megszüntetését is lehetővé téve. Ugyanígy alkotmányellenesnek vélik a Csjt 82. § (2) és a 83. §  (2)   bekezdését  is,  amely  a  vagyoni  ügyek  kezelése tekintetében korlátozza a szülő jogait. Diszkriminativ az  indítványozók álláspontja  szerint a Csjt 92/A. §-ában  foglalt szabály,  amely  a  szülő  és  gyermek kapcsolattartását   rendezi,    ugyanigy    a    hivatkozott rendelkezés végrehajtását  biztosító 51/1986.  (XI. 26.)  MT rendelet 25.  § (1)  - (4)  bekezdése és  26. §-a  is,  mert lehetővé   teszi    a    kapcsolattartás    felfüggesztését, szünetelését és  megszüntetését is. Ennek kezdeményezését az anyára és a gyámhatóságra bízza. Alkotmányellenes ez  utóbbi rendelkezés álláspontjuk szerint azért  is,   mert  a   szülő  alapvető   jogaira  nézve  nem törvényben,  hanem   minisztertanácsi  rendeletben  mond  ki korlátozó intézkedéseket. 10.  Kifogásolták  az  indítványozók  az  apaság  vélelmének megdöntésére irányuló indítványok előterjesztésére vonatkozó Csjt  szabályok   alkotmányellenességét   is.   Álláspontjuk szerint a  gyermek jogait  sérti, hogy  a  pert  kiskorúsága esetén a  gyámhatóság vagy az anya kezdeményezheti ( 44. § ) , holott  a 43. § (5) bekezdése szerint nagykorúságát követő egy év alatt jogosult a gyemek a per megindítására. 11.  Végül  az  indítványozók  diszkriminativnak  tartják  a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. 34. § (3)  bekezdését,  amely  szerint  a  gyermekkel  élő  anya jogosult adókedvezményre,   míg  az apát ez a kedvezmény nem illeti meg.                             II. Ismeretes, hogy  Magyarországon viszonylag  magas a  válások száma.  Sok  a  feszültség  a  családokon  és  a  felbomlott családokon belül. Mindezt jól tükrözik az indítványok is. A  jog,  amely  e  társadalmi  viszonyokat  rendezi  a  maga korlátozott eszközeivel nem tudja maradéktalanul megoldani a feszültségeket,  önmagában   nem  alkalmas  azok  megnyugató kezelésére. A  jogszabály ugyanis  többnyire absztrakt módon keretszabályozást nyújt.  A  jogszabályt  alkalmazó  bíróság feladata a  szabály egyéniesítése;  gyakran  azonban  még  a bíróság határozata sem jelenti a konkrét probléma teljeskörű megoldását. Az Alkotmánybíróság  hatásköre csak az indítvánnyal érintett jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára terjed ki, a konkrét sérelmek,  illetőleg  a  hatályos  jogi  szabályozás célszerűségének és  méltányosságának vizsgálata  kívül  esik ezen a hatáskörön. Az  Alkotmánybíróság  az  indítványokkal  érintett  törvényi rendelkezések vizsgálatánál  az  Alkotmány  rendelkezéseiből indult ki. Az Alkotmány 8. §-a : (1) A  Magyar Köztársaság  elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen  alapvető   jogait,   ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelezettsége. (2)  A   Magyar  Köztársaságban   az  alapvető   jogokra  és kötelességekre vonatkozó  szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmány 15. § szerint : A  Magyar   Köztársaság  védi   a  házasság   és  a   család intézményét.                         XII. fejezet                Alapvető jogok és kötelességek 66. § (1) A  Magyar Köztársaság  biztosítja a  férfiak  és  a  nők egyenjogúságát  minden   polgári  és   politikai,   valamint gazdasági, szociális és kultúrális jog tekintetében. (2) A  Magyar Köztársaságban  a gyermek  születése előtt  és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. 67. § (1) A  Magyar Köztársaságban  minden gyermeknek  joga van  a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra,  amely  a  megfelelő  testi,  szellemi  és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. (2) A  szülőket megilleti  az a  jog,  hogy  a  gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. (3) A  családok és  az  ifjúság  helyzetével  és  védelmével kapcsolatos   állami    feladatokat   külön    rendelkezések tartalmazzák. "                             III. Az Alkotmánybíróság    első  határozatainak  egyike  volt  a 4/1990.  (III.   4.)   AB   határozat,   amely   a   Csjtvel foglalkozott. Ezen belül meghatározta a házasság és a család intézményének alkotmányos helyzetét. Eszerint :   "Az  alapvető jogokról  és  kötelességekről  az Alkotmány    XII.    fejezete    külön    rendelkezik.    Az alkotmánymódosítás indokaiból ( az 1989. évi XXXI. tv. 2. §- ának indokolása  8. pont  ) azonban  megállapítható, hogy az Alkotmány  I.   fejezete,  az   általános  rendelkezések  is tartalmaznak ilyen jogokat és kötelességeket. " Az AB  határozat ehhez  képest a Csjtvel kapcsolatos további okfejtésében rámutat  :    "A  társadalmat  alkotó  polgárok legalapvetőbb és legtermészetesebb közössége a házasság és a család. A  házasságra  és  a  család  viszonyaira  vonatkozó szabályokat az  állampolgárok alapvető  joga és  kötelessége körébe vonta az 1987. évi XI. tv.  ( JAT ) 5. §-ának idézett e/ pontja,  ( az nevezetesen, amely szerint az állampolgárok alapvető  jogai  és  kötelességei  körében  törvényben  kell szabályozni különösen  a házasságot  és a  családot )  ,  de nyilvánvalóan következik  ez az  Alkotmány 15. és 67. §-ának rendelkezéseiből is. " Ha tehát az Alkotmány 15. §-ában foglalt védelem alapjogként kiterjed  a   házasság  és  a  család  jogi  szabályozásának legfontosabb kérdéseire,    akkor  az  Alkotmány  8.  §  (2) bekezdéséből egyértelmű,  hogy e viszonyokat csak törvénnyel lehet  szabályozni,   és  az   is,  hogy  e  jogok  lényeges tartalmukban nem  korlátozhatók.  A  nem  lényeges  tartalmi körben lehetséges törvényi korlátozásoknak pedig arányosnak, és szükségesnek kell lenniök. Az  Alkotmánybíróság   a  Csjtnek   tehát  minden   érintett szakaszával  összefüggésben   az  alapjog  meghatározásával, annak    lényeges     tartalmával     és     korlátozásainak megalapozottságával foglalkozott. Az Alkotmánybíróság  ebből az elvi megállapításból kiindulva az  indítványok  keretei  között  a következőket állapította meg: 1. Az  indítványozók egy  része  támadta  a  Csjtnek  azt  a szabályozását,  amely   szerint  a  házasság  felbontása,  a gyermek elhelyezése és tartása bírósági hatáskörbe tartozik, holott a  házasság megkötésére vonatkozó állampolgári szabad elhatározás kinyilvánításához  elégséges az  anyakönyvvezető és a tanuk jelenléte. A bírói  hatáskört ezekben  a  kérdésekben  az  állampolgári szabadság  korlátozásának,   a  magánszférába   való  állami beavatkozásnak tartják. Az indítvány  megalapozatlansága a Csjtről eddig kifejtettek alapján is nyilvánvaló. Az állampolgároknak szabad és felelős elhatározásán alapszik a   házasságkötési    döntésük.   E    szabadságuk   annyira biztosított,  hogy  ilyen  döntésre  a  törvényi  feltételek mellett a kiskorú is jogosult. Ha azonban  a házasság  és a  család intézménye  alkotmányos védelem  alatt   áll,  ha  az  ezzel  kapcsolatos  viszonyok rendezése  -  minthogy  az  állampolgároknak  idevágó  jogai alapjogok -  csak törvénnyel lehetséges, akkor a létrehozott házasság, a  meglévő család  megtartásának  előmozdítása,  a házasság felbontásának törvényes szabályok között tartása az Alkotmány által  a család  védelmére előírt  állami feladat, amelynek eszköze a bírói út. A Csjt  1721. §-ainak alkotmányossága ezen belül a gyermekek sorsáról   való   döntések   bírói   hatáskörbe   utalásának megalapozottsága az  Alkotmánya 15. §-ából tehát közvetlenül levezethető. Ezért   az    indítványokat   alaptalanságuk    folytán   az Alkotmánybíróság elutasította. 2. A Csjt 26. §-ával kapcsolatban több indítványozó a férjek jogainak csorbítását,  személyiségükhöz  füződő  alkotmányos jogaik sérelmét látja. A  sérelmet  a  26.  §  (1)  bekezdésének  megfogalmazásából vezetik  le.   Eszerint  "A  feleség  a  házasságkötés  után választása szerint a/ a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga nevét hozzákapcsolhatja, vagy b/ a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolhatja, vagy c/ férje családi nevéhez kapcsolja a saját utónevét, vagy d/ kizárólag a maga teljes nevét viseli. (2)   Az    anyakönyvvezető   köteles   a   menyasszonyt   a házasságkötést megelőzően  tájékoztatni arról, hogy joga van választani, milyen nevet kíván viselni a házasságkötés után. A  menyasszony  köteles  az  anyakönyvvezető  felhívására  a névviselésről nyilatkozni. " Ebből a  megfogalmazásból vonják  le az  indítványozók azt a következtetést, hogy  bár  a  nő  házasságra  utaló  nevének legtöbb változata  a  férj  nevének  felvétele  útján,  vagy nevének a  nő nevével való kombinációiból alakul ki, ehhez a névválasztáshoz  nem   követeli  meg   a  törvény   a   férj beleegyezését, vagy hozzájárulását. Ez a  következtetés figyelmen  kívül  hagyja  a  Csjt  egyéb rendelkezéseit,   az    anyakönyvekről,   a   házasságkötési eljárásról és  a névviselésről  szóló 1982.  évi 17. tvr II. fejezetében foglaltakat,  azt is,  hogy a  Csjt  26.  §  (1) bekezdése elsősorban  a nő korábbi nevének megváltoztatására vonatkozó jog szabályozása. A  nő  legszemélyesebb  joga  azt  eldönteni,  hogy  korábbi családi nevét  megtartja-e vagy  a törvény  által  felkínált változatok közül  melyiket kívánja  a jövőben saját neveként használni. Nem  vitatható,   hogy  e   névváltozatok  a   férj  nevével összefüggenek, s  hogy ez  a tény  a  férfi  nevéhez  füződő jogait is érinti. A férj  beleegyezésének hiánya azonban nem feltétlenül igaz, ha  a   26.  §  rendelkezéseit  a  Csjt  egyéb  szabályaival összefüggésben vizsgáljuk. A Csjt  23. §-a  mindkét félre nézve kötelező szabályt állít fel. (1) A  házastársak jogai  és  kötelezettségei  egyenlőek.  A házasélet ügyeiben közösen kell dönteniök. (2) A házastársak a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekeit szem előtt tartva döntenek. Az  anyakönyvekről,   a  házasságkötési   eljárásról  és   a névviselésről szóló  1982. évi  17. tvr.  16. §-a  szerint a menyasszony a házasság megkötése előtt köteles nyilatkozatot tenni a  névviselésről. A  törvény 19.  §  (2)  bekezdés  h/ pontja   szerint    az   anyakönyvvezető   megtagadhatja   a házasságkötésnél  a   közreműködését,  ha  a  menyasszony  a házasságkötés után  viselendő nevéről  nem  nyilatkozik.  Ha pedig lánynevét  kívánja tovább  is használni "a házasulók a házasságkötés  előtt   megállapodhatnak"   arról,   hogy   a gyermekeik  az  anya,  vagy  az  apa  nevét  viselike,  s  e megállapodást a házassági anyakönyv is tartalmazza (18. §). A  házasságkötés  elhatározása  a  házasulandók  első  közös döntése. S  bár  a  Csjt  23.  §  a  "házastársak"  fogalmát használja, amely  a már  megkötött házasságra  utal, mégis a feleknek házasság létrehozására vonatkozó elhatározása során dől el  általában többek  között a  feleség nevére vonatkozó döntésük is.   A  "feleség választása"  tehát  a  törvényben biztosított  variációk  egyikének  a  leendő  férj  tudtával történő  kiválasztása.  A  választás tehát vagy közös vagy a (2)  bekezdés szerinti  "önálló" döntés lehet, amely azonban az utóbbi esetben nem marad titokban a leendő férj előtt. Az Alkotmánybíróság  megállapítása szerint megalapozatlan az indítványozóknak  az  az  érvelése,  amely  szerint  nevüket viselő feleség  jogait a  törvény diszkriminatív  módon védi nem csupán  azáltal, hogy  a feleség  kizárólagos joga a név megválasztása,   hanem    azáltal   is,   mert   tőle   csak bűncselekmény esetén vonható meg a korábban viselt férjezett neve. Méltatlanságra,  érdemtelenségre hivatkozással  a férj kérelmére sem  tiltható el a volt feleség a házasság tartama alatt viselt név használatától. Az asszony  nevére vonatkozó  szabályok történelmi,  nemzeti hagyományok alapján  alakultak ki.  Magyarországon a  XVIII. század  végén,   lényegileg  az   anyakönyvezés  általánossá válásakor alakult  ki, hogy a férjes nő nevét a férj nevének felvételével, illetve  ahhoz a "né" toldással jelölik. Ettől kezdve évszázadokon  keresztül Magyarországon  a férj teljes nevéhez  a   "né"  toldat  jelentette  a  férjezett  állapot kizárólagos megjelölését.  Ennek magyarázata a nő társadalmi helyzetéből  adódott.    E  névhez  a  gyermekek  jogállása, vagyoni kérdések egyránt kapcsolódtak. Ma már  a nők társadalomban betöltött szerepe változásával a házas nő  nevére több  változat  nyert  elfogadást,  egészen odáig, hogy  a nő  saját  családi  nevének  használatára  is jogosult érvényes  házasságában is.  De megmaradtak  máig  a férj nevéhez kapcsolódó változatok is. Minthogy megmaradt és talán növekszik a család, a gyermek társadalmi értéke, és nő -  a  vagyoni  összefüggésekre  tekintettel  -  a  férjezett állapot jelentősége is. Az Alkotmánybíróság  rámutat  arra,  hogy  a  választott,  a törvényben biztosított  asszonynév annak anyakönyvezése után a nő saját nevévé válik. Ehhez  a   névhez  fűződnek  a  nő  azon  jogai,  amelyek  a férjekéhez hasonló módon törvényes védelmet kapnak. Az ember neve arra szolgál, hogy őt mástól megkülönböztesse. A  név  egyben  hordozója  lehet  a  családi   kapcsolatnak, ( leszármazás, családba tartozás vagy  azon kívűli  lét )  a társadalmi  helyzetnek,    (  korábban  nemesi,  nagycsaládi hovatartozás,   előjogok   )   nemiségnek   és   a   nemzeti hovatartozásnak. Anyakönyvezése után  a személy  ezt  a  nevet  jogosult,  de köteles   is    viselni,   mert   ez   identitásának   egyik meghatározója.     (  Az   anyakönyvezett  név   viselésének kötelezettsége nem  érinti a  művésznév, írói álnév, becenév viselésének szabadságát. ) A  név   megválasztásának,  viselésének   a  joga   nem   az Alkotmányban   nevesített   formában   szabályozott   önálló alapjog,  hanem   az  ember   olyan  joga,   amely  bizonyos kapcsolatban áll  az Alkotmány  54. §-ának  (1) bekezdésében szabályozott emberi  méltósággal, illetőleg  az  59.  §  (1) bekezdésében szabályozott  jó hírnévhez  való joggal.  Ez  a kapcsolat azonban nem annyira szoros, hogy a névviselési jog önálló alapjogi státuszát megalapozná. Ilyen értelmezés  mellett megengedett, - hogy éppen mások és a társadalom  egészének érdekében  -  a  név  választásával, viselésével  és  az  anyakönyvezett  név  megváltoztatásával kapcsolatosan törvény korlátozásokat állapítson meg. A feleség  nevét a  házasságkötéskor a fent megjelölt módon, az évtizedek  alatt kialakult  szokásrendet tükrőző törvényi rendelkezés  szerint   szerzi  meg.   Minthogy  e  név  több lehetséges változata  a férj  nevéhez  kapcsolódik,  a  férj nevéhez   fűződő    jogai   valamelyest   korlátozódnak.   E korlátozások  azonban   mindaddig  alkotmányosak,   amíg   a társadalmi  céloknak  megfelelnek    (  nő  érdeke  a  házas státuszának tanusítására,  vagy a  gyermek családi  státusza ezt igényli  ) és  ezzel egyidejűleg  a férj jogai megfelelő garanciákkal védettek. A Csjt.  26. §-ának  alkotmányossági vizsgálatánál  ezekre a szempontokra figyelemmel  az Alkotmánybíróság a nő nevének a törvényben  írt   módon  történő   megválasztását  ebből   a szempontból is alkotmányosnak ítélte. A  férj   jogainak  biztosításához   megfelelő   alkotmányos garanciákat lát  a Csjt  26.  §  (3)  -  (6)  bekezdéseiben. Ilyenek : A  házasság   megszünése,  érvénytelensége  esetén  a  nő  a házasság fennállása  alatt  viselt  nevétől  egy  alkalommal eltérhet, de  ez  alkalommal  sem  választhatja  volt  férje nevét, vagy  az arra utaló toldatot, ha a házasság alatt nem ezt viselte.   Új  házasságkötése esetén  a volt férje nevét vagy arra utaló toldást már nem viselheti. A bíróság eltilthatja a feleséget férje nevének viselésétől, ha  a  feleséget  szándékos  bűncselekmény  miatt  jogerősen elítélték. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy önmagában az a   körülmény,    miszerint   hatályos    jogunkban   a   nő méltatlanságára, érdemtelenségére  hivatkozással a volt férj nem kérheti  a volt  felesége eltiltását  a házasság tartama alatt  vislet  nevének  további  használatától,  nem  jelent alkotmányos   sérelmet    a   férj    számára.    Ezzel    a jogkorlátozással szemben  ui. a  nő  házas  nevének  további viseléséhez  fűződő  jogos  érdekei  állanak.  A  nő  emberi méltóságához tartozik, abból következik, hogy - a törvényben írt bizonyos  eseteket kivéve  - megtarthassa  azt a  nevét, amelyet a  házassága  alatt  viselt,  s  amelyen  a  család, rokonság, a társadalmi közösség őt megismerte és azonosítja. A nőnek  ez a  házasság folytán  kialakult neve,  - mint  az ember neve általában, - önazonosságának részévé válik. A  jogalkotó   azzal,  hogy   csupán  a   büntetőjogilag  is értékelhető súlyos  magatartása esetén tiltja el a feleséget férje nevének  viselésétől,  a  megoldás  egyik  alkotmányos lehetőségét választotta.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy a férjeknek ne  lennének olyan  érdekei, amelyeket a jogalkotó de lege  ferenda,  tehát  a  jövőt  illetően  -  ne  vehetne figyelembe a  szabályozásnál. A jelenlegitől eltérő - pl. az eltiltási  okokat   némiképp  bővítő   megoldás  sem   lenne feltétlenül alkotmányellenes.  Az ezzel  kapcsolatos  döntés azonban a jogalkotó kompetenciája. Mindezekre figyelemmel  a Csjt. 26. §-a elleni indítványokat az   Alkotmánybíróság    megalapozatlannak   tartotta,    és elutasította. 3. A  házastársak lakáshasználatára vonatkozó, a Csjt 31/AD. §-ai    elleni     indítványokat     az     Alkotmánybíróság visszautasította.     E     jogszabályi     rendelkezésekkel kapcsolatban ugyanis  az Alkotmánybíróság  a  2299/B/1991/3. számú, 1991. november 9-én meghozott elutasító határozatában már döntést hozott. 4. Nem  találta hatáskörébe  tartozónak az  Alkotmánybíróság azt  az  indítványt,  amely  a  Csjt.  32.  §  (3)  bekezdés rendelkezését kérte felülvizsgálni, illetve módosítani. "A házastárs köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát -  ha arra  nem érdemtelen  - különvagyonából is eltartani, amennyiben a házastársa megélhetésének költségeit a közös  vagyonból  nem  lehet  fedezni,  és  a  tartás  nem veszélyezteti   a    kötelezett   saját,    valamint   annak megélhetését,  akinek  eltartására  házastársával  egysorban köteles. Ez  a rendelkezés  arra az esetre is irányadó, ha a házastársak között vagyonközösség nincs. " Az indítványozó elsősorban a törvény igazságtalanságát látta abban,  hogy   a  különélő   és  önhibáján  kívül  rászoruló házastársat a  házasság megszünése  után is  köteles a másik eltartani, s erről nem az állam gondoskodik. Valamely  jogszabály   igazságosságának,   méltányosságának, célszerűségének megítélése  nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Tévedett   az    indítványozó,    amikor    e    jogszabályi rendelkezésben a  férfiakra hátrányos megkülönböztetést vélt felfedezni. Ilyen  megkülkönböztetést a  rendelkezés ugyanis nem tartalmaz.  Az nem  csupán az  elvált férjet,  hanem  az elvált  "házastársat"   kötelezi  a   rászoruló  másik   fél tartására.   Minthogy   az   indítványozó   elsődlegesen   a rendelkezés méltánytalanságát  sérelmezte, és  a  jogszabály módosítását    javasolta,     és    mert     a     hátrányos megkülönböztetésre   vonatkozóan    az    indítvány    téves következtetésen alapszik,  az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította. 5.  A  Csjt  a  születendő  gyermek  nevének  megválasztását egyértelműen a  szülők megállapodására  bízza. A  42. §  (3) bekezdése szerint  a gyermek  utónevét a  szülők  határozzák meg. Nincs  tehát a  törvénynek  olyan  rendelkezése,  amely szerint az  apa jogait  sértve, csak  az anyának  adja meg a gyermek neve megválasztásának jogát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Csjt 42. § elleni indítvány alaptalan, ezért elutasította azt. 6.  A   tartási  szabályok   körében  kifogásolták   még  az indítványozók azt  a törvényi rendelkezést, amely szerint "a bíróságok az  apaság tényleges megállapítása nélkül, pusztán az anya  nyilatkozata alapján  a volt  férjet vagy bármelyik kiszemelt férfit ideiglenes intézkedéssel azonnali tartásdíj fizetésére kötelezhetik.  " Az  alkotmányellenességet  abban látják az  indítványozók, hogy  ilyen esetekben  az állam, a költségvetés terheit átháríthatja az állampolgárokra. Az Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítvánnyal érintett, a Csjt. életbeléptetéséről szóló 1952. évi 23. tvr ( Csjté  ) 43.  §-a  -  az  1986.  évi  IV.  tv  39.  §  (2) bekezdésével történt  hatályon kívül  helyezése folytán - ma már  nincs   hatályban.  Erre   figyelemmel  az   indítványt visszautasította. 7. A  magánszférába  való  állami  beavatkozásnak  tekintik, hátrányos megkülönböztetésnek tartják ( Alkotmány 70/A. § ), a  férfiak  és nők egyenjogúságát biztosító  alkotmányos jog (  66.   §  )  sérelmét  vélik  felfedezni  az  Elvált  Apák Érdekvédelmi Egyesületébe  tömörült indítványozók a Csjt-nek ( 69. § ) a  tartásra  vonatkozó  szabályaiban.  Közelebbről azokban a  szabályokban, amelyek szerint a különélő tartásra kötelezett  csak   pénzbeli  tartást   nyújthat,  szemben  a gyerekkel  maradó   anyával,  aki  elsősorban  természetbeni tartásra kötelezett.  Sérelmezik azt  a szabályt is, amely a tartásra kötelezett jövedelmének 50%-át is elvonni engedi, s azt, hogy  kereseti  viszonyaikról  a  munkáltatók  adatokat szolgáltatnak. Végül  polgári és  politikai jogaik  sérelmét látják a  Btk 196.  §-ának rendelkezésében, amely a tartásra kötelezettel szemben  büntetőjogi  szankciókat  is  lehetővé tesz. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  az Alkotmány 67. § (1) bekezdéséből  kiindulva a tartásra vonatkozó szabályokat nem  elsősorban  a  tartásra  kötelezettek  jogai,  hanem  a tartásra  jogosultak,   elsődlegesen  a   gyermek   alapvető alkotmányos jogaiból kiindulva kell vizsgálni. A gyermek  ember, akit minden olyan alkotmányos alapvető jog megillet,  mint  mindenki  mást,  de  ahhoz,  hogy  a  jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő minden feltételt felnőtté válásához. Ezért az  Alkotmány 67.  § (1)  bekezdése a gyermek alapvető jogairól szól, egyidejűleg a család ( szülők ) , az állam és társadalom alapvető kötelezettségeit megszabva. A tartás,  mint az Alkotmány 67. §-ában megfogalmazott testi fejlődéshez  szükséges  gondoskodás,  a  szülők  alkotmányos alapvető kötelezettsége,  és annak  biztosítása  a  jogosult gyermeket  szolgálja.   A   tartásra   vonatkozó   törvényes rendelkezések  mindaddig   alkotmányosak,  amíg  a  tartásra kötelezettek, elsősorban  a szülők jogai a gyermek érdekében nyernek korlátozást, helyesebben alkotmányos kötelezettségük megvalósítását biztosítják. A  Csjt-nek   a   tartásra   vonatkozó   rendelkezései   nem tartalmaznak megkülönböztetést  az apa  és az anya között. A törvény mindenütt  a  "szülőről"  rendelkezik.  Igy  sem  az Alkotmány 70/A. , sem a 66. §-ának sérelme fel sem merül. Az a tény,  hogy a kötelezettségek teljesítése adott esetben a  különélő   félre  hátrányosabb,   a   felbomlott   család helyzetéből adódik.  A felek  által teremtett  körülmény,  s mint   ilyen,   "helyzet   szerinti"   megkülönböztetésként, diszkriminációként nem értékelhető. A Csjt  69/B. §-a  alapelvként rögzíti  le, hogy  a  gyermek tartásáról való  megegyezés a  szülők  joga.  Ezen  belül  a tartás mértéke és módja felől is szabadon határoznak. Csak megegyezésük  hiányában  jönnek  figyelembe  a  törvény korlátozó rendelkezései  és a  bírói út,  vagy más esetben a gyámhatóság. A Csjt  69/A. § (1) bekezdése, és a 81. §-a, amely szerint a szülő  saját   szükséges  tartásának   rovására  is  köteles megosztani kiskorú  gyermekével azt,  ami közös eltartásukra szolgál, összhangban van a gyermek alkotmányos jogaival. A 69/A.  § (2)  bekezdése, amely  szerint a  különélő  szülő elsősorban pénzbeni  tartásra köteles, nem jelenti azt, hogy a szülők  ettől eltérő  módon  ne  állapodhatnának  meg.  Az önként nem teljesítő szülő tartásra kötelezése esetén előírt pénzbeli teljesítés  azonban  jobban  biztosítja  a  gyermek számára a  liquid, gyors  és behajtható  anyagi alapot. Ezek tehát mindenképpen  a  gyermek  érdekeit  szolgáló  törvényi rendelkezések, s  összhangban állanak  az Alkotmány  67.  §- ával. Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  tartás  50%os mértéke ehhez képest nem alkotmányossági kérdés. Nem  találta  megalapozottnak  az  Alkotmánybíróság  azt  az indítványt sem,  amely a  Csjt 69/E.  §-ának rendelkezését a végrehajtási   rendelkezésekkel    együtt   azért    találta alkotmányellenesnek,  mert   a  bíróság   szerepétől  idegen feladatként "tartozásvállalást  és egyben  szociális segély" folyósítását végzi. A Csjt 69/E. § szerint "Ha a tartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen, és  a gyermeket  gondozó  személy  nem  képes  a gyermek részére  a szükséges  tartást nyújtani,  a bíróság a gyermektartásdíjat  megelőlegezi.   A  kötelezett   az   így előlegezett  tartásdíjat   köteles  a   folyósító   szervnek megtéríteni. " A 4/1987.  (VI. 14.) IM rendelet 1925. §-aiból kitűnik, hogy jogerősen megítélt  tartásdíjnak átmenetileg az állam általi megelőlegezéséről van szó. Az  Alkotmánybíróság   álláspontja  szerint   a  rendelkezés összhangban van  az Alkotmány  már  ismertetett  67.  §  (1) bekezdésével :   azzal  a szabállyal,  amely a  gyermeknek a róla történő gondoskodásról szóló alapvető jogát és a szülő, másfelől pedig  az állam  kötelezettségét  szabja  meg.  Nem alkotmányossági kérdés,  hogy az  állam e  kötelezettségének teljesítését mely szerve útján gyakorolja. Minthogy a  Csjt 69/E.  § és a végrehajtásáról rendelkező IM rendelet  nem   alkotmányellenes,  az   Alkotmánybíróság  az indítványt elutasította. 8.  A  kifejtettek  alapján  a  Btk  196.  §-al  kapcsolatos indítványt is  megalapozatlannak ítélte az Alkotmánybíróság. Az  indítványozók   szerint  az  a  tény,  hogy  a  tartásra kötelezett  szülő   kötelezettsége  nem  teljesítése  esetén büntetőjogilag is  felelősségre vonható,  diszkriminativ  és állampolgári jogaikat sértő. A Btk. 196. § (1) bekezdése kimondja, hogy "Aki jogszabályon alapuló  és   végrehajtható  hatósági   határozatban  előírt tartási kötelezettségét  önhibájából nem teljesíti, vétséget követ el  és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. " A (2)  bekezdést  az  1987.  évi  III.  törvény  42.  §  (2) bekezdése hatályon kívül helyezte. (3) bekezdés :  "A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha  a  tartás  elmulasztása  a  jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki. " (4) bekezdés  :  "Az (1) és (2) bekezdés alapján az elkövető nem  büntethető,  a  (3)  bekezdés  esetén  pedig  büntetése korlátlanul enyhíthető,  ha a  kötelezettségének az elsőfokú ítélet meghozataláig eleget tesz. " Tény, hogy  az állam  által elfogadott,  és az  1976. évi 8. tvrel kihirdetett  Polgári  és  Politikai  Jogok  Nemzetközi Egyezségokmánya  11.   cikke  szerint   a   részes   államok lényegében azt vették tudomásul, hogy polgári jogi követelés nem teljesítése büntetőjogi eszközökkel nem szankcionálható. Ezzel ütközni  látszik a  Btk. 196.  §-a. Az ütközés azonban látszólagos.  E   kérdés  vizsgálatánál  ugyanis  nem  lehet figyelmen kívül  hagyni a  Gyermekek Jogairól  szóló  és  az 1991. évi  LXIV. törvénnyel  kihirdetett Egyezményből  folyó állami kötelezettséget,  amely összhangban  áll az Alkotmány 67.  §  (1)  bekezdésével.  A  Polgári  és  Politikai  Jogok Nemhetközi Egyezségokmánya  idézett cikke  szerinti  tilalom egyértelműen polgári jogi viszonyokból, szerződésekből eredő követelésekre vonatkozik. Az  elmulasztott   gyermektartásdíjkövetelés   azonban   nem egyszerűen polgárijogi követelés. A tartásdíj - mint arra az Alkotmánybíróság rámutatott  -  a  gyermek  testi,  szellemi jólétét biztosító  anyagi feltételek  része, amelyet a szülő saját  megélhetése   rovására  is  köteles  megteremteni.  A megítélt  tartásdíj  összeg  nem  fizetése  esetén  megnyílt követelés  tehát  nem  minősülhet  egyszerűen  polgári  jogi kötelezettségnek,    amely     büntető    eszközökkel    nem szankcionálható. A tartásdíj megfizetésének elmulasztása, ha az a  gyermek létét  veszélyeztető súlyos  mulasztás,   (  a gyermeket nélkülözésnek,  illetve súlyos nélkülözésnek teszi ki )  a büntetőjogi szankcióval kikényszeríthető lesz. Ezzel összefüggésben  a   nemzetközi   egyezségokmányban   foglalt tilalom éppen ezért fel sem hozható. Már csak azért sem, mert a Gyermek Jogairól szóló Nemzetközi Egyezményt  aláíró   államok   számára,   -   mint   amilyen Magyarország is,  - a  gyermek érdeke,  mégpedig a  "gyermek mindenek  felett  álló  érdeke"  védelme  jelent  elsődleges szabályt. E  védelmet kell szolgálniuk a hatóságoknak minden ténykedésükben. Ez  a kötelezettség jelenik meg tehát a Btk. 196.§-ában is. Ez kivételes és legsúlyosabb korlátozó eszköz ugyan,  de mert a Btk ugyanezen  §-a  további  bekezdéseiben teljesítés esetén a korlátlan enyhítést, illetve szabadulást is  lehetővé  teszi,   a  törvényi  rendelkezés  alkotmányos elvekkel összhangban állanak. Ezért  az   Alkotmánybíróság  a  Btk  196.  §-ára  vonatkozó indítványt is elutasította. 9. A  legtöbb támadás  a Csjt  VIII. fejezetét érte, amely a szülői felügyelet,  a kiskorúakról  való állami gondoskodás, ezen  belül   a  kiskorúakkal  való  szülői  kapcsolattartás szabályait tartalmazza. Az  indítványozók  korlátozhatalan  alapjoguknak  tartják  a szülői  felügyelet   jogát.  Ehhez  képest  ennek  a  jognak korlátozására  (   szünetelés,  felfüggesztés,   megvonás  ) vonatkozó   szabályokat    emberi    és    polgári    jogaik megsértésének, alkotmányos joguk sérelmének tekintik. Alkotmányellenesnek ítélik  az állami  gondozásba vételt, de különösen az  állami gondozásba  vett  gyermek  és  a  szülő kapcsolattartásáról  MT   rendeleti  szinten   történő  jogi szabályozást. Véleményük szerint alapjoguk nem korlátozható, nem    törvényi     szinten    való    szabályozása    pedig megengedhetetlen. A szülői  felügyelet  kérdése  a  legösszetettebb  probléma. "Szülői  felügyeleti   jog",  mint  önálló  fogalom  sem  az Alkotmányban, sem a Csjt-ben nem található. A Csjt  "szülői felügyeletről"  szól, s  ezt mint  jogok  és kötelezettségek gyüjtő fogalmát kezeli. Az  Alkotmánybíróság   a  szülői   felügyeleti   jog,   mint alkotmányos  alapjog   kérdését   az   Alkotmány   67.   (1) bekezdésével,   majd    a   (2)   bekezdésben   foglaltakkal összefüggésben vizsgálta. A szülői  felügyelet a  szülő és  a gyermek belső viszonyára utaló fogalom.  Épp ezért  e jog  és /  vagy  kötelesség  az Alkotmány 67.  § (1) bekezdéséből vezethető le. Szülői jogot csak a  (2) bekezdés  fogalmaz meg az Alkotmányban, mégpedig az alapvető  jogokról szóló  fejezetben.   Épp ezért  az itt meghatározott  szülői  jog  -  amely  nem  azonos  a  szülői felügyelettel - lényeges tartalmát tekintve nem korlátozható jog. E (2)  bekezdésbeli jog  lényeges tartalma  :    "a  gyermek nevelésének megválasztása. " E szülői  jog tartalmát  az alkotmánytörvény indokolása adja meg, amely  a szülőknek  "elsőbbségi jogaként"  jelöli meg a (2) bekezdésben  írt jogot. Az elsőbbség azt jelenti, hogy e jog mindenki  mással szemben  illeti meg őket,  elsősorban a politikai, ideológiai  szempontú állami döntésekkel szembeni elsőbbséget értve ezen. E szülői  jog lényeges  tartalma tehát  az :  a szülők maguk döntenek  arról,   hogy  hagyományaik,   családi  szokásaik, társadalmi helyzetük,  vallási  és  erkölcsi  meggyőződésük, anyagi lehetőségeik  szerint miként választják meg a gyermek nevelését,   oktatását   biztosító   intézményt,   módszert, eszközöket. Ebbe külső hatalom, a családon kivülálló személy nem avatkozhat be. A  szülőknek   e  lényeges   tartalmon  belüli   jogai   nem korlátozhatók. A 67.  §  (2)  bekezdése  tehát  a  szülő  és  az  állam,  a társadalom külső  viszonyát szabályozza,  szemben  a  szülői felügyeletet jelentő  gyermekszülő belső kapcsolatát jelentő viszonnyal. Épp ezért az Alkotmány 67. § (2) bekezdése - bár közvetett  érintkezési  területe  van  a  szülői  felügyelet körébe eső  feladatokkal, - nem teremt közvetlen alkotmányos összefüggést magával a szülői felügyelettel. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  az Alkotmány 67. § (1) bekezdése  az, amelyből  a szülői felügyelet közvetlenül levezethető. Mint arra  az Alkotmánybíróság már a tartás kérdéskörében is rámutatott ez a szabály a szülőknek a gyermekkel kapcsolatos alkotmányos kötelezettségeit szabja meg. E kötelezettségek  :   a gyermek  védelme  és  a  róla  való gondoskodás. Közelebbről  pedig a  gyermek megfelelő  testi, szellemi, erkölcsi  fejlődésének biztosítása. Tehát mindaz a szülői   felügyeletet   jelenti,   ami   e   kötelezettségek teljesítését   szolgálja.    A   szülői   felügyelet   ezért elsődlegesen  kötelesség,   s  csak   ebből  az  alkotmányos alapkötességből folyik a szülő felügyeleti jogosultsága. A testi  fejlődés  biztosítására  vonatkozó  kötelességek  a tartás, gondozás.  A szellemi,  erkölcsi  fejlődés  lehetővé tétele a  nevelés megválasztásával  ( Alkotmány  67. § (2) a világnézeti,  vallási,   kultúrális,  művészeti,  tudományos oktatásának biztosításával,  szeretetetteljes családi légkör kialakításával történik. Minthogy  azonban   a  gyermek   védelme  és   a  róla  való gondoskodás nemcsak  a család alkotmányos kötelessége, hanem az államé,  a társadalomé  is,  ez  a  szülői  felügyelettel összefüggésben úgy értelmezendő : ha a gyermeknek nincs vagy a szülői  kötelességeket nem  teljesítő szülője  van,  akkor helyettük az  államnak kell  helytállania. Ez ad a jogalkotó államnak lehetőséget  a törvényes beavatkozásra, és kötelezi az államot  közvetlen helytállásra  ( tartás  ) a védelem és gondoskodás  feladatára   (  büntető  rendelkezések,  állami gondozásba vétel ) . Amig  tehát   az  Alkotmányban  megfogalmazott  állampolgári alapjogok esetében az állam részéről általában a passzívitás az elvárható  magatartás, addig a gyermek jogai védelmében a családot,   közelebbről   a   szülőt   terhelő   alkotmányos alapkötelezettségek esetén  az  államot  aktiv  magatartásra kötelezi  az  Alkotmány  67.  §  (1)  bekezdése,  kifejezett kötelezettségeket állapítva meg számára. A Csjt. szabályai tartalmazzák azokat a szabályokat, amelyek a család,  ezen  belül  a  szülők  jogait,  kötelezettségeit biztosítják  az  alkotmányos  keretek  között,  s  konkrétan megjelölik az állam kötelezettségeit is. Ha  a   törvény  szövegezése   nem   is   teljesen,   de   a rendelkezéseinek lényeges  tartalmát tekintve  biztosítja  a családon belül,  - ha  kell a  szülők jogaihoz  képest  akár "pozitiv  diszkriminációval"   is  -   a  gyermek   jogainak érvényesülését, a speciális fejlettségi fokon lévő ember - a gyermek   -   számára   alapvető   és   speciális   jogainak gyakorlását. Ha  a szülő  érdekének, jogainak  korlátozására sor kerül,  az gyermek érdekében történhet. Vagyis a gyermek számára előnyös megkülönböztetést jelent a szülővel szemben. Ez a  pozitív diszkrimináció  jelenti a speciális helyzetben lévő  gyermek  esélyeinek  garanciáit  ahhoz,  hogy  életben maradjon, felnőtté  válhasson,  maga  legyen  képes  emberi, polgári és politikai jogai tényleges gyakorlására. Ez a gyermek "mindenek felett álló érdeke. " A Csjt.  szabályozásait az Alkotmánybíróság tehát ezeknek az elveknek szem  előtt tartásával  vetette össze  az Alkotmány rendelkezéseivel. Álláspontja szerint  mindaddig tehát,  amíg a Csjt szabályai ezeknek  az   elveknek  megfelelően   a  gyermek   érdekében korlátozzák a  szülő jogát,  nem állapítható meg alkotmányos sérelem. A  Csjt   71.  §-ának  az  indítványok  által  érintett  (2) bekezdése   szerint   "A   szülői   felügyelet   a   kiskorú gondozásának,  nevelésének,  vagyona  kezelésének,  valamint törvényes képviseletének  jogát és  kötelességét, továbbá  a gyámnevezésnek és  a  gyámságból  való  kizárásnak  a  jogát foglalja magában. " Ezt "a szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják." ( 72. § (1) ) "Ha a gyermek szülei nem élnek együtt, és a gyermek a szülők megegyezése vagy  a bíróság  döntése alapján valamelyiküknél van elhelyezve, a felügyeletet az a szülő gyakorolja, akinél a gyermek el van helyezve. " ( Csjt 72. § (2) bekezdése ) "A  különélő   szülők,  a  gyermek  sorsát  érintő  lényeges kérdésekben együttesen döntenek, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát  a bíróság  korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette. " ( 72. § (3) bekezdés ) A (4)  bekezdés szerint  a gyermek  sorsát  érintő  lényeges kérdésnek minősül  a kiskorú  gyermek nevének meghatározása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá képzési irányának, valamint életpályájának megválasztása. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  a  különélő  szülő felügyeleti jogának  szünetelése a Csjt 72. §-ában foglaltak szerint  csupán   részleges,   és   a   különélés   tényéből következik. Hiszen  a szülőnek  a  gyermek  testi  fejlődési feltételeinek  biztosítása,   a  róla   való  gondoskodás  a különélő szülő  kötelessége is  ( tartás ) . Ilyenkor a napi folyamatos gondozás teljesítése ütközik akadályba a távollét folytán. A  gyermekkel való  kapcsolattartás  (  láthatás  ) ilyenkor is biztosított, sőt ez a különélő szülő kötelessége is a  törvény szerint.   A  szünetelés részlegességét maga a törvény emeli  ki, amikor  a különélés alatt is biztosítja a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések esetében az együttes döntést a szülők számára. A bírói  beavatkozásra, a  szülői felügyelet  korlátozására, leginkább annak  megszüntetésére a  törvény csak kivételesen és  csak   a  gyermek   érdekében  ad   lehetőséget.  E  jog megszüntetésére a legsúlyosabb esetekben kerülhet sor a Csjt 88. §-a szerint :  a szülő felróható magatartása esetén és a gyermek  érdekeit,   életét  súlyosan  sértő,  veszélyeztető helyzetekben.  Ilyenkor  a  bíróság  az  érintettnek  szülői státuszát szünteti meg. E  legsúlyosabb   korlátozás   ellensúlyaként   szerepel   a törvényben (  89. §  ) ,  hogy "A  bíróság  a  jövőre  nézve visszaállítja a  szülői felügyeletet,  ha az  az  ok,  amely miatt azt  megszüntették, már  nem áll  fenn, és nincs egyéb olyan ok sem, amely a megszüntetésre alapul szolgálna. " A Csjt szabályai a gyermek vagyonának kezelését a gyermekkel együttélő szülő  számára biztosítják  hasonló okokból,  mint arra a  szülői felügyelet szünetelése tekintetében már utalt az Alkotmánybíróság.  A törvény  szerint a bíróság azonban a különélő szülőt is feljogosíthatja vagyonkezelésre. A Csjt 82. § (2) bekezdésében foglalt szabály is összhangban van   az    Alkotmánynak   a    gyermek   jogait   oltalmazó rendelkezéseivel   és    a    tulajdonvédelemre    vonatkozó alkotmányos elvekkel is. A  szülőknek   a   gyámhatóságokhoz   való   beszolgáltatási kötelezettsége,  illetőleg  a  vagyon  feletti  rendelkezési joguk gyakorlásának  gyámhatósági  engedélyhez  kötése  csak azokra a  nagyobb értéktárgyakra  vonatkozik, amelyek készen tartása  a   vagyonkezelés   általános   szabályai   szerint indokolatlan és  szükségtelen. A  fokozott  mértékű  oltalom kifejezetten garanciális  értékű  és  jelentőségű,  mert  az önálló ügyleti  képességgel nem  rendelkező kiskorú  gyermek vagyoni jogainak  a megóvását  célozza. Igy  a  támadott  és kifogásolt rendelkezés az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem áll ellentétben. A  gyermek  vagyonának  meghatározott  részletekben  történő igénybevételét lehetővé  tevő sérelmezett  rendelkezés  több garanciális szabállyal  is védett, így az is összhangban van az Alkotmány  tulajdonvédelemre és családvédelemre vonatkozó elveivel. A Csjt  83. §  (2)  bekezdése  szerint  ugyanis  csak  akkor kerülhet  sor   arra,  hogy  a  gyermek  vagyonának  állagát meghatározott részletekben  igénybe  vegyék,  ha  a  gyermek jövedelme mellett a szülők tartásra fordítható jövedelme sem elegendő  a   gyermek  eltartásához,   szükséges  továbbá  a gyámhatóság engedélyének beszerzése is. Az  indítványban   megfogalmazott  és   a   különélő   szülő "jogfosztottságával" kapcsolatos  kifogás azért  sem alapos, mert a  Csjt 72.  § (5)  bekezdése értelmében  a  bíróság  a gyermektől  különélő   szülőt  kérelmére  feljogosíthatja  a vagyonkezelés és  a gyermek  vagyoni  ügyeiben  a  törvényes képviselet jogával  is. A különélő és a gyermeket nem nevelő szülőnek tehát a szülői felügyelet szünetelése alatt is joga van bírósághoz  fordulni a  vagyonkezelői jogok  biztosítása végett. Mindeme  indokokra  tekintettel  a  támadott  és  kifogásolt rendelkezések  nem   sértik  az   Alkotmány  jogegyenlőségre vonatkozó szabályait,  ugyanakkor  kifejezetten  összhangban állnak a  tulajdonhoz való  joggal és a tulajdon védelmével, továbbá az Alkotmány 15. és 16. §-aiban foglalt, a családot, valamint az  ifjúságot oltalmazó  rendelkezésekkel. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította. Az Alkotmánybíróság  hivatalból vizsgálta  az indítványokkal érintett   Csjt    szabályoknak    az    egyes    nemzetközi szerződésekkel  való   összhangját  is.   Ennek  kapcsán  az Alkotmánybíróság rámutat  a következőkre :   az Emberi Jogok és  Alapvető   Szabadságjogok  védelméről  1993.  évi  XXXI. törvénnyel kihirdetett  nemzetközi egyezmény  7.  kiegészítő jegyzőkönyve 5.  cikke szerint  "a házasság fennállása alatt és felbontását  követően a házastársak jogai és polgári jogi felelőssége  egymás  és  a  házasságból  származó  gyermekei viszonylatában egyenlőek. E cikk nem képezi akadályát annak, hogy   az    államok   a   gyermekek   érdekében   szükséges intézkedéseket tegyenek. " Az  Egyezmény  záró  mondata  kifejezetten  felhatalmazza  a részes államokat  arra, hogy a gyermek érdekében megtegyék a szükséges, akár a szülők jogait korlátozó intézkedéseket is. Az Alkotmánybíróság  megállapította tehát, hogy az Alkotmány 67. §  (1)  bekezdésével,  -  s  mint  láttuk  a  nemzetközi szerződéssel is  - összhangban  áll a  Csjt, amikor a szülői felügyelet körébe  eső  kötelezettségeit  önhibájából  és  a gyermek érdekét  veszélyeztető módon nem teljesítő bármelyik szülővel szemben  lehetővé teszi  a szülői  felügyelet bírói úton  való   korlátozását,   végső   esetben   pedig   annak megszüntetését. Ugyanígy megengedett  és  a  gyermek  mindenek  fölött  álló érdekeit   szolgálja,    ha   az    állam   -    alkotmányos kötelezettségének megfelelően - megteszi a Csjt 92/A. §-ában meghatározott  intézkedéseket   olyan  esetben,    amikor  a kiskorú testi,  értelmi és  erkölcsi fejlődése bármely okból nem megfelelően  biztosított; végső soron a gyermeket állami gondozásba veszi,  és  a  gyámhatóság  útján  pert  indít  a kötelességszegő szülő felügyeletének megszüntetése iránt. A gyermekétől  különélő szülő  joga és  kötelessége  a  Csjt szerint  a   gyermekével  való   kapcsolattartás,   még   ha felügyelete  szünetel,   vagy  kivételesen   akkor  is,   ha felügyeletét megszüntették.  Ezt a  Csjt 92. §-a szabályozza törvényi szinten.  Nem sért alkotmányt, ha az erre vonatkozó részletszabályokat MT  rendelet, az  51/1985. (XI.  26.)  MT rendelet tartalmazza.  E rendelet  ugyanis a  tv-től  eltérő kötelezettségeket, vagy  jogok korlátozását,  illetve  újabb jogokat nem állapít meg. Az   Alkotmánybíróság    megállapította,   hogy   a   szülői felügyelettel, és  vagyonkezeléssel,  az  állami  gondozásba vétellel és  a gyermekkel való kapcsolattartással összefüggő és az  indítványokkal érintett  Csjt  szabályok,  továbbá  a sérelmezett  minisztertanácsi   rendelet   rendelkezései   a hatályos Alkotmánnyal  nem állnak  ellentétben.   E körben a szülők jogának  korlátozásai a gyermek érdekében állóak és a védett érdekkel arányosak. Ezért  a   Csjt  ezzel   kapcsolatos  rendelkezéseit  érintő indítványokat az Alkotmánybíróság elutasította. 10. A  Csjt  43.  §  (5)  bekezdése  és  a  44.  §-a  elleni indítványok  ügyében   az Alkotmánybíróság   az   indítványt visszautasította. Az  itt  érintett,  az  apaság  vélelmének megtámadása    iránti     perek    megindítása     szabályai alkotmányellenessége ügyében ugyanis az Alkotmánybíróság már meghozta határozatát ( 57/1991. (XI. 8.) AB sz. határozat ). Ennek alapján  a két  jogszabályi rendelkezést  az 1992. évi XVI. törvény módosította. 11. A  magánszemélyek jövedelemadójáról  szóló 1991. évi XC. törvény (  Szja )  35. §  helyesen 34.  § (3) bekezdés ellen benyújtott indítvány  szerint e  §  alkotmányellenes  előnyt adókedvezményt biztosít az anyák számára. Az Szja  korábbi 34.  §  (3)  bekezdése  szerint  :  "A  (2) bekezdés szerinti kedvezmény a családi pótlék folyósításának időtartamára jár, és a gyermeket nevelő magánszemélyek közül az veheti igénybe, akinek a nevére a családi pótlékot adják, de nem  veheti igénybe  az a  magánszemély,  aki  a  családi pótlékról szóló  1990. évi  XXV. törvény  1.  §  (3)  -  (6) bekezdése alapján jogosult a családi pótlékra. " E szabályt  az 1992.  évi LXXV.  tv. 25.  §-a hatályon kívül helyezte ugyan,  de ugyanezen  törvény 15. §-ával módosított Szja tv. 39. § (8) bekezdésében adókedvezményként fogalmazza meg. A   törvény    korábbi   és   a   hatályos   szövegében   is kedvezményezettként azonban  "magánszemélyről" van  szó.  Ez egyaránt lehet az apa vagy az anya vagy más személy is. Maga a törvény tehát semmiféle megkülönböztetést nem tesz. Igy az Alkotmány  70/A.   §  (1)   bekezdésével  összefüggésbe  nem hozható.   Ezért    az   Alkotmánybíróság    az   indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság a Csjtnek egyes nemzetközi szerződésekbe ütközése vizsgálatára  irányuló indítványokat, minthogy azok nem az  Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi  XXXII. törvény 44.  §-ában   megjelölt  jogosulttól   származó  indítványok voltak, visszautasította. Azokat  az   indítványokat,  amelyek   a  Csjt  módosítására irányuló javaslatokat  tartalmazta, az Alkotmánybíróság mint hatáskörébe nem tartozókat visszautasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                        Dr. Ádám Antal                        alkotmánybíró                       Dr. Kilényi Géza                     előadó alkotmánybíró           Dr. Lábady Tamás       Dr. Schmidt Péter           alkotmánybíró             alkotmánybíró          Dr. Szabó András        Dr. Tersztyánszky Ödön           alkotmánybíró              alkotmánybíró                        Dr. Vörös Imre                        alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	995/B/1990
Date of the decision: .	10/04/1993
.
.