A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság Németh Tibor szombathelyi lakosnak a
fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos
állománya, valamint az állami vezetők nyugdíjazásával
kapcsolatos indítványa alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fegyveres erők
és a fegyveres testületek hivatásos állományának
szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. tvr., valamint
a végrehajtásáról intézkedő 22/1971. ( VI. 1. )
kormányrendelet nyugellátással összefüggő rendelkezései
nem alkotmányellenesek, ezért az e rendelkezések
megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
Az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről
szóló, az 54/1988. ( VII. 12. ) MT. rendelettel
módosított 1077/1987. ( XII. 31. ) MT. határozatnak az
állami vezetők nyugdíjával kapcsolatos rendelkezései
megsemmisítésére irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság
érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.
Indokolás
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány az állami
alkalmazottak két kategóriájára, nevezetesen a fegyveres
erők és a fegyveres testületek tagjaira, valamint az
állami vezetőkre vonatkozó - a társadalombiztosításról
szóló 1975. évi II. törvényben szabályozott általános
feltételektől eltérő - nyugdíjjogi szabályok
megsemmisítésére irányul. Az indítványozó szerint a
fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjai, valamint
hozzájuk hasonlóan a miniszterek és a jogszabályi
rendelkezés folytán velük egy tekintetbe vett vezetők
kedvezményezetten 100 %-os jövedelemmel mennek nyugdíjba.
Az indítványozó ezért kérte, hogy az Alkotmánybíróság
semmisítse meg azokat a jogszabályi rendelkezéseket,
amelyek a kedvezményes nyugdíj elbírálást lehetővé
teszik.
Az Alkotmány nem tartalmaz a társadalombiztosításra és a
nyugellátásra vonatkozó közvetlen szabályokat, e
kérdéseket a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II.
törvény szabályozza. E törvény 11. §-a úgy rendelkezik,
hogy a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos
állományú tagjainak ellátásáról külön jogszabályban kell
intézkedni. A külön jogszabály az 1971. évi 10. tvr. és
a végrehajtásáról szóló 22/1971. ( VI. 1. ) Korm. r.
Ezek a jogszabályok a nyugdíj összegének megállapításánál
az átlagosnál magasabb mértéket biztosítanak a fegyveres
erők és fegyveres testületek hivatásos állományú
tagjainak, de azok nyugdíja - a szolgálati kötelmekkel
összefüggő megrokkanás esetében járó ellátást
leszámítva - a 100%-ot nem éri el. Az 1975. évi II.
törvényen alapuló nyugdíj csak az ösztönző
nyugdíjpótlékkal érheti el az átlagkereset 100 %-át.
A fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjaira
vonatkozó, a társadalom biztosítás általános
feltételrendszerétől eltérő, szabályozásra a szolgálati
viszonyból és az ezzel összefüggő életmódból adódó
sajátosságok miatt van szükség. A fegyveres erők és a
fegyveres testületek hivatásos állományú tagjai az 1971.
évi 10. tvr. 22. §-a alapján bármely helységben
meghatározott szolgálati feladat ellátására
vezényelhetők. Ez kihatással van a szolgálatot
teljesítők fizikai-egészségi állapotára, családjuk
elhelyezésére, gyermekeik iskoláztatására stb. Mindezen
körülmények együttesen indokolják az érintettekre
vonatkozó, általánostól eltérő szabályozást. Ilyen
szabályozás nemcsak a fegyveres erők és fegyveres
testületek tagjai esetében, hanem más munkaterületekről
nyugdíjba vonulóknál is indokolt, ezért a jogalkotás
eltérő szabályokat állapított meg a bányászoknál, a
radioaktív sugárzásnak kitett munkavégzőknél, stb.
Az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá: nem
ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében
meghatározott, a személyek hátrányos megkülönböztetését
tiltó rendelkezésbe, ha a jogszabály a nehezebb,
különleges felkészültséget igénylő vagy egészségre
ártalmas munkát végzők számára az átlagosnál magasabb
díjazást, illetőleg nyugdíjba vonulásuk esetén az
általánostól eltérő szabályozást állapít meg. Ez ugyanis
összhangban áll a hivatkozott § (3) bekezdésével, amely
kimondja: a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség
megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését
célzó intézkedésekkel is segíti.
Az állami vezetők nyugdíjával kapcsolatos kérdéseket a
Minisztertanács 1987-ben az 1077/1987. ( XII. 31. ) MT.
határozatában szabályozta. Az e határozatot módosító
54/1988. ( VII. 12. ) MT. rendelet 1. §-a ( ekkor még ) a
Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács,
illetőleg az Országgyűlés elnökének nyugdíját úgy
rendelte megállapítani, hogy annak összege mindenkor
azonos legyen a hivatalban levő hasonló beosztást betöltő
személyekével. A minisztertanácsi határozat a többi
állami vezető nyugdíjának kiszámításánál úgy
rendelkezett, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló havi
átlagkereset - az általános szabályoktól eltérően - a
nyugdíj megállapításakor elért egy havi munkabér személyi
jövedelemadó előleggel csökkentett összege legyen. Az
54/1988. ( VII. 12. ) MT. rendelet ezen rendelkezéseit a
119/1989. ( XI. 26. ) MT. rendelet hatályon kívül
helyezte.
Ennek megfelelően hatályos jogunkban az állami vezetők
nyugdíjának kiszámítására külön rendelkezés nincs, rájuk
is a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény
és végrehajtási szabályaiban meghatározott általános
feltételek vonatkoznak. Mivel az Alkotmánybíróság
hatáskörébe a hatályos jogszabályok alkotmányosságának
elbírálása tartozik, az indítványnak a már hatályon kívül
helyezett jogszabályokra vonatkozó részét az
Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta, hanem az
említett jogszabályok megsemmisítésére irányuló kérelmet
elutasította.
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |