English
	Hungarian

Ügyszám: .	1036/E/2007
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 100/2007. (XII. 6.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2007/824 .

A döntés kelte: Budapest, 12/04/2007 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására    irányuló    indítvány tárgyában   —   dr.  Bragyova  András  és  dr.   Holló   András alkotmánybírók párhuzamos indokolásával és dr. Trócsányi László különvéleményével — meghozta a következő                                                          határozatot:                                 Az  Alkotmánybíróság megállapítja: a jogállamiság részét képező jogbiztonság,  valamint a népszavazáshoz  való  jog  alkotmányi rendelkezéseit      sértő      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn, mivel a törvényalkotó az országos népszavazásról  és  népi  kezdeményezésről  szóló   1998.   évi III.  törvényben nem szabályozta az országos népszavazás  során az  aláírásgyűjtő ív hitelesítését végző szerv eljárását  abban az  esetben, ha az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megelőzően  — ugyanazon   tartalmú  kérdésben  —  újabb  aláírásgyűjtő   ívek mintapéldánya   kerül   benyújtásra   (versengő    népszavazási kezdeményezések esetköre). Az   Alkotmánybíróság   felhívja  az  Országgyűlést,   hogy   a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet 2008.  március 31-ig szüntesse meg. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I.                                 Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: indítványozó, illetve  OVB)  indítványt terjesztett az Alkotmánybíróság  elé, amelyben   azt   kérte,   hogy   az   Alkotmánybíróság   —   az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján  —  állapítsa meg,    hogy   a   törvényalkotó   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenes  helyzetet idézett  elő  annak  következtében, hogy  az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.   évi  III.  törvényben  (a  továbbiakban:  Nsztv.)   nem szabályozta teljes körűen az országos népszavazás aláírásgyűjtő ívének hitelesítését végző szerv eljárását. Az  indítványozó  az alkotmányellenes mulasztást  abban  látta, hogy   nézete  szerint  a  törvényalkotó  az  Nsztv.-ben   „nem szabályozta  teljeskörűen, hogy a hitelesítést  végző  szervnek hogyan kell eljárnia az Nsztv. 12. §-ában szabályozott hasonló, de az ott szabályozott védelmet nem élvező esetkörökben.” Az   Alkotmánybíróság  57/2004.  (XII.  14.)  AB  határozatában foglaltakra hivatkozással az indítványozó kifejtette,  hogy  az Nsztv.  12.  §-a  a hitelesített aláírásgyűjtő ívekre,  illetve kérdésekre   vonatkozik,   ebből  következően   nem   tartalmaz rendelkezést  a „hitelesítési eljárásban folyamatban  lévő,  de jogerőre    nem    emelkedett   kezdeményezések    elbírálására vonatkozóan.” Az   indítványozó   utalt   arra,  hogy   az   Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában kifejtette, hogy az aláírásgyűjtő  ív hitelesítése akkor tekinthető befejezettnek, amikor az Országos Választási  Iroda  vezetője  —  a választási  eljárásról  szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 118. § (1) bekezdése alapján  —  hitelesítő záradékkal látja el az aláírásgyűjtő  ív mintapéldányát.   A   Ve.  hivatkozott  törvényi   rendelkezése értelmében a záradékolásra a Ve. 130. § (1) bekezdése  szerinti jogorvoslati határidő eredménytelen elteltét követő napon,  míg jogorvoslat  esetén az Alkotmánybíróság hitelesítő  határozatot helybenhagyó  döntésének a Magyar Közlönyben  való  közzététele napján kerülhet sor. Mindezekből     az     indítványozó    szerint     egyértelműen megállapítható,  hogy az említett időpontokat  megelőzően  „nem beszélhetünk hitelesített aláírásgyűjtő ívről”. Az  indítványozó álláspontja szerint sem az Alkotmány,  sem  az Nsztv.  nem  hatalmazza fel a hitelesítést  végző  jogalkalmazó szervet arra, hogy „a jogerős hitelesítést megelőzően érkezett, azonos  tartalmú  kezdeményezések  esetében”  az  egyik  kérdés hitelesítéséig bármely időrendiségre vagy egyéb más körülményre hivatkozással megtagadja egy másik kérdés hitelesítését. Az   indítványozó  érvelése  szerint  az  Nsztv.   szabályozási hiányossága miatt „akár szó szerint megegyező kérdéseket is  be lehet  adni,  akár többször is”, illetve „az azonos  tárgykörre vonatkozó,  de  eltérő  megfogalmazásban  és  céllal   feltett, egyaránt   eredményes  népszavazással  lezárult   kezdeményezés esetében  a  törvényhozó számára nehezen  megállapítható,  hogy milyen tartalmú döntést hozzon.” Az  indítványozó  a  törvényhozói mulasztással  összefüggően  a jogbiztonság   [Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdés]   valamint   a népszavazáshoz  való politikai jog —, mint  az  állampolgárokat megillető alkotmányos alapjog — sérelmét állította.                                                               II.  1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:  „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.  (2)  A  Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé,  amely  a népszuverenitást   választott   képviselői   útján,    valamint közvetlenül gyakorolja.”  „70.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel rendelkező  minden nagykorú magyar állampolgárt megillet  az  a jog,  hogy az országgyűlési képviselők választásán választó  és választható  legyen, valamint országos népszavazásban  és  népi kezdeményezésben részt vegyen.”  2. Az Nsztv. indítvánnyal érintett rendelkezése:  „12.  §  Ha  az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ívet,  illetőleg  a  kérdést hitelesítette, ugyanazon  tartalmú kérdésben   nem   nyújtható   be   aláírásgyűjtő   ívek   újabb mintapéldánya   (2.  §),  illetőleg  népszavazás  elrendelésére irányuló újabb kezdeményezés (9. §)  a) a népszavazás megtartásáig, vagy  b) a kezdeményezés elutasításáig, illetőleg  c)  az  aláírásgyűjtő  ívek  benyújtására  rendelkezésre  álló határidő eredménytelen elteltéig.”  3. A Ve. indítvánnyal érintett rendelkezései:  „118.  §  (1)  A  130.  § (1) bekezdése szerinti  jogorvoslati határidő   eredménytelen  elteltét  követő  napon,  jogorvoslat esetén  az Alkotmánybíróság hitelesítő határozatot helybenhagyó döntésének  a  Magyar  Közlönyben való  közzététele  napján  az Országos  Választási  Iroda  vezetője  hitelesítési  záradékkal látja el az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Az aláírásgyűjtést a hitelesítési záradékkal ellátott aláírásgyűjtő ív másolatával lehet megkezdeni.”  „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése  elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet  —  az  Alkotmánybírósághoz címezve — az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.”                                                              III.  Az indítvány megalapozott.  1. Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában foglalkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, ennek részeként a jogbiztonság alkotmányi rendelkezésének alkotmányos tartalmával.  Az  Alkotmánybíróság  legutóbb,  az  Nsztv.-vel  összefüggő  — mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmányellenesség  vizsgálatára irányuló  — indítványok tárgyában meghozott, 27/2007. (V.  17.) AB   határozatának   indokolásában  az  országos   népszavazást szabályozó   törvényi  rendelkezéseknek   és   a   jogbiztonság alkotmányi rendelkezésének az alkotmányos kapcsolatát vizsgálva rámutatott:  „Az  Alkotmánybíróság  a  9/1992. (I.  30.)  AB  határozatában kifejtette,   hogy   a   jogállamiság   alapvető   ismérve    a jogbiztonság,  amely  nemcsak »az egyes normák  egyértelműségét követeli   meg,   de   az   egyes  jogintézmények   működésének kiszámíthatóságát is« (ABH 1992, 59, 65.).  A  jogintézmények  kiszámítható működésének a  jogbiztonságból fakadó   jogállami   követelményét  az   Alkotmánybíróság   más határozataiban   is  megerősítette  [47/2003.   (X.   27.)   AB határozat,  ABH  2003,  525,  535.;  33/2005.  (IX.   29.)   AB határozat, ABH 2005, 352, 358.].  Az    Alkotmánybíróság   azt   is   hangsúlyozta,   hogy:   »a jogállamiság  egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a   polgárok   számára   megismerhető  és  kiszámítható   módon szabályozott   korlátok  között  fejtik   ki   tevékenységüket« [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 61.].  Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   a   jogbiztonság alkotmányi   rendelkezése   megköveteli,   hogy   a   közvetlen hatalomgyakorlás kiemelkedően fontos Alkotmányban  szabályozott jogintézményének —  az  országos  népszavazásnak —  a  működése  előre  látható, kiszámítható  és  biztonságos legyen. (…)  Az  Alkotmánybíróság álláspontja     szerint    sem    az    országos    népszavazás kezdeményezésére  jogosult választópolgárok,  sem  az  országos ügydöntő népszavazáson meghozott döntés végrehajtásáért felelős Országgyűlés  oldalán  nem merülhet fel  olyan  bizonytalansági tényező,  amely  veszélyeztetheti az  alkotmányos  jogintézmény előre  látható,  kiszámítható  és  biztonságos  működését.”(ABK 2007. május, 387, 391.)    2. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján abban az alkotmányossági kérdésben kellett állást foglalni, hogy az indítványozó által jelzett szabályozási hiány (mulasztás) fennáll-e, illetve annak fennállása esetén megállapítható-e — az abból előálló — indítványozó által állított alkotmányellenesség.    2.1.    Az   Alkotmánybíróság   elsőként   az   indítványozott hatáskörben  történő eljárására — a mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására  —   vonatkozó   törvényi szabályozást és az ahhoz kapcsolódó gyakorlatát tekintette át.  Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására  vonatkozó  hatáskörét  az Abtv. 49. §-a szabályozza.  Az   Abtv.   49.  §-a  értelmében  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet  sor,  ha  a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.  Az  említett  törvényi  rendelkezés alkalmazása  során  a  két feltételnek  —  a  mulasztásnak és az ennek folytán  előidézett alkotmányellenes   helyzetnek  —  együttesen   kell   fennállni [1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.].  Az  Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint  a  jogalkotó szerv    jogalkotási   kötelezettségét   konkrét    jogszabályi felhatalmazás  hiányában is köteles teljesíteni, amennyiben  az alkotmányellenes helyzet — a jogi szabályozás  iránti  igény  — annak  következtében állt elő, hogy az állam  jogszabályi  úton beavatkozott   bizonyos   életviszonyokba,   és   ezáltal    az állampolgárok  egy  csoportját megfosztotta  alkotmányos  jogai érvényesítésének  a  lehetőségétől  [22/1990.   (X.   16.)   AB határozat, ABH 1990, 83, 86.].  Az   Alkotmánybíróság  akkor  is  mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenességet   állapít  meg,   ha   valamely   alapjog érvényesüléséhez  szükséges  jogszabályi  garanciák  hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.].  Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban      megnyilvánuló alkotmánysértést  nemcsak  akkor  állapít  meg,  ha  az   adott tárgykörre vonatkozóan egyáltalán nincs szabály [35/1992.  (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha  az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III.  31.) AB  határozat,  ABH  1995, 108, 113.;  29/1997.  (IV.  29.)  AB határozat, ABH 1997, 122, 128.].  A   szabályozás   hiányos  tartalmából  eredő   alkotmánysértő mulasztás  megállapítása  esetében  is  a  mulasztás   vagy   a kifejezett  jogszabályi  felhatalmazáson  nyugvó,  vagy   ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség  elmulasztásán  kell,  hogy  alapuljon   [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].    2.2.   Az   indítványozó  azt  kifogásolta,  hogy  az   Nsztv. szabályozása nem teljes körű (hiányos), mivel nem szabályozza a hitelesítő   szerv  eljárását  a  hitelesítési  eljárás   során „életszerűen”  felmerülő  azon  tényállás  esetén,  amikor   az országos  népszavazás aláírásgyűjtő ívének, illetve a kérdésnek a   hitelesítését   megelőzően  ugyanazon  tartalmú   kérdésben aláírásgyűjtő  ívek  újabb mintapéldányai, illetve  népszavazás elrendelésére    irányuló   újabb   kezdeményezések    kerülnek benyújtásra a hitelesítő szervhez.  A  hiányzó eljárási szabály — az indítványozó szerint —  azért sérti  a  jogállamiság  részét képező  jogbiztonság  alkotmányi rendelkezését,  mert  egyrészt súlyos jogbizonytalanságot  idéz elő   a   jogalkalmazásban,  másrészt   „kétségessé   teszi   a törvényhozói egyértelműséget”.  Utóbbi   azért   teszi   kiszámíthatatlanná   az   alkotmányos jogintézmény   működését,  mert  a  szabályozás  hiánya   miatt előállhat  az, hogy ugyanazon tárgyra vonatkozó ám ellentétesen megfogalmazott kérdésekben több ügydöntő országos népszavazásra kerül  sor  és  ezek  eredményei  kiszámíthatatlanná  teszik  a törvényhozás  számára  azt,  hogy az  eredményes  népszavazások alapján milyen tartalmú döntést kell hozni.    2.3.  Az Alkotmánybíróság — áttekintve az Nsztv. szabályozását —   az   indítványozó   által  kifogásolt  szabályozási   hiány tekintetében az alábbiakat állapította meg.  Az   Nsztv.   indítványozó  által   felhívott   12.   §-a   az aláírásgyűjtő  ív,  illetőleg  a kérdés  OVB  részéről  történő hitelesítéséhez  kapcsolja  azt  a  tiltó  rendelkezést,   hogy ugyanazon  tartalmú  kérdésben nem nyújtható  be  aláírásgyűjtő ívek  újabb  mintapéldánya (Nsztv. 2. §), illetőleg népszavazás elrendelésére  irányuló újabb kezdeményezés (Nsztv.  9.  §)  az említett törvényi rendelkezésben foglalt határidőkön belül.  Az  Alkotmánybíróság — az indítványozó által is hivatkozott  — 57/2004.  (XII.  14.)  AB határozatában az  Nsztv.  12.  §-ában foglalt „hitelesítés” fogalmát és a hitelesítés záró időpontját az   alábbiak   szerint   értelmezte:  „[a]z   Alkotmánybíróság megállapította,   hogy   az  Nsztv.  hivatkozott   rendelkezése egyértelműen csak a hitelesített aláírásgyűjtő ívekre,  illetve kérdésre vonatkozik.  Az    aláírásgyűjtő    ív   hitelesítése   akkor    tekinthető befejezettnek,  ha  az Országos Választási  Iroda  vezetője  az Nsztv.   [helyesen:   Ve.]  118.  §   (1)   bekezdése   alapján hitelesítési   záradékkal  látja   el   az   aláírásgyűjtő   ív mintapéldányát,   ugyanis  csak  ez  után   kerülhet   sor   az aláírásgyűjtés megkezdésére.” (ABH 2004, 809, 815.)  A   Ve.  118.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a  Ve.  130.   § (1)  bekezdése  szerinti  jogorvoslati  határidő  eredménytelen elteltét   követő   napon,   —   jogorvoslat   esetén   —    az Alkotmánybíróság hitelesítő határozatot helybenhagyó döntésének a  Magyar  Közlönyben való közzététele napján kerülhet  sor  az Országos  Választási  Iroda vezetője  részéről  a  hitelesítési záradék aláírásgyűjtő ív mintapéldányára történő rávezetésére.  A  Ve.  118.  § (1) bekezdésének utolsó fordulata  alapján  az aláírásgyűjtést    a    hitelesítési    záradékkal     ellátott aláírásgyűjtő ív másolatával lehet megkezdeni.  Az   Alkotmánybíróság  a  fentiekben  foglaltak,  valamint  az Nsztv.   és  a  Ve.  rendelkezéseinek  az  áttekintése  alapján megállapította,   hogy   az   indítványozó   által   kifogásolt szabályozási  hiány  fennáll,  az  Nsztv.  nem  szabályozza   a hitelesítő  szerv eljárását abban az esetben,  ha  az  országos népszavazás   aláírásgyűjtő  ívének,  illetve  a  kérdésnek   a hitelesítését megelőzően ugyanazon tartalmú kérdésben  nyújtják be  aláírásgyűjtő  ívek újabb mintapéldányait  (Nsztv.  2.  §), illetőleg nyújtanak be népszavazás elrendelésére irányuló újabb kezdeményezéseket (Nsztv. 9. §).    3.  A  hiányzó  eljárási  szabály  azt  eredményezi,  hogy   a hitelesítő szerv az országos népszavazás aláírásgyűjtő  ívének, illetve   a  kérdésnek  a  hitelesítését  megelőzően  ugyanazon tartalmú  kérdésben  benyújtott  aláírásgyűjtő  ívek,   illetve népszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezések esetében nem tagadhatja  meg — sem az időrendiségre, sem más törvényben  nem szabályozott  körülményre tekintettel —  az  aláírásgyűjtő  ív, illetve   kérdés  hitelesítését  (a  továbbiakban:   „versengő” népszavazási kezdeményezések esete).    Az  országos népszavazás kezdeményezésére irányuló  „versengő” népszavazási  kezdeményezések hitelesítése olyan  helyzetet  is előidézhet, hogy az ugyanazon tárgyra vonatkozó ám ellentétesen megfogalmazott kezdeményezések tárgyában eredményesen lezajlott ügydöntő  országos  népszavazások alapján az  Országgyűlés  nem tudja   végrehajtani  a  rá  nézve  kötelező  érvényű  ügydöntő országos népszavazásokon meghozott döntéseket.    Az   indítványozó  által  kifogásolt  szabályozási   hiány   a hitelesítést    végző    jogalkalmazó    szerv    számára    is jogbizonytalanságot teremt, mivel nem egyértelmű,  hogy  milyen eljárási   szabályt  (eljárási  alapelvet)  kell   követnie   a „versengő”  országos  népszavazási  kezdeményezések  elbírálása során.    Ha  a  hitelesítést végző szerv — eltérő törvényi  rendelkezés hiányában   —   a   „versengő”   népszavazási   kezdeményezések mindegyikében  hitelesíti az aláírásgyűjtő ív  mintapéldányait, illetve  a  kérdéseket  és  valamennyi  hitelesített  kérdésben eredményes  ügydöntő  országos  népszavazásra  kerül   sor,   a hitelesítő szerv törvényes eljárása maga idézi/idézheti  elő  a döntések    végrehajtásáért    felelős    törvényhozó     szerv döntésképtelenségét   azáltal,  hogy   tartalmilag   ellentétes döntések végrehajtása hárul/hárulhat a törvényhozóra.    Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó  által kifogásolt szabályozási hiány — a fent kifejtettek alapján — az országos népszavazás Alkotmányban szabályozott jogintézményének az  előre  látható, kiszámítható és biztonságos  működését  oly mértékben   veszélyezteti,  hogy  az  a  vizsgált  esetben   az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében foglalt jogállamiság  részét képező  jogbiztonság  alkotmányi  rendelkezésének  a  sérelmére vezet.    Az   Alkotmánybíróság  e  helyütt  ismételten   megerősíti   a 27/2007. (V. 17.) AB határozatának indokolásában kifejtett azon álláspontját, hogy a jogbiztonság megköveteli, hogy a közvetlen hatalomgyakorlás kiemelkedően fontos, Alkotmányban szabályozott jogintézményének  — az országos népszavazásnak  —  a  működése, előre  látható, kiszámítható és biztonságos legyen  (ABK  2007. május,   387,   391.).   A  jogbiztonságból   fakadó   említett követelményeknek   egyaránt  érvényesülni  kell   az   országos népszavazásra irányuló eljárásban részt vevő hitelesítő  szerv, illetve az ügydöntő országos népszavazási döntés végrehajtására kötelezett törvényhozó szerv eljárásában.    Alkotmányosan  nem  megengedhetők (a  jogbiztonság  alkotmányi rendelkezését sértik) az olyan szabályozási hiányok, amelyek az Nsztv.-ben szabályozott hitelesítési eljárásban nem rendezik  a hitelesítést  végző jogalkalmazó szerv eljárását  a  „versengő” népszavazási  kezdeményezések esetében, illetve megakadályozzák (kiszámíthatatlanná    teszik)   a   „versengő”    népszavazási kezdeményezések alapján megtartott eredményes ügydöntő országos népszavazásokon    meghozott   döntések   törvényhozó    általi végrehajtását.    Az  Alkotmánybíróság  az 52/1997. (X.  14.)  AB  határozatában megállapította: „[a] népszavazáshoz való jog, mint  alanyi  jog kiterjed    a    népszavazás   kezdeményezésére,   támogatására (beleértve  az  aláírást  és aláírások  gyűjtését),  illetve  a szavazásban való részvételre.    Eme   alanyi   jog   korlátait  csak   az   Alkotmány   8.   § (2) bekezdésének megfelelő törvény állapíthatja meg, mint ahogy ennek alapján döntött az Alkotmánybíróság már a 987/B/1990/3 AB ügyben. (ABH 1991, 529.)    Az  Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban minden alapjog  magában  foglalja az alanyi védelmi igény  mellett  az állam  objektív  kötelességét is a  joggyakorlás  feltételeinek biztosítására.  [64/1991. (XII. 17.) AB  határozat,  ABH  1991, 297,  302., illetve a 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.]    Ez   az   intézményvédelem  különösen  fontos  az   olyan,   a népszuverenitás gyakorlására szolgáló intézmény esetében,  mint a népszavazás.    Az  intézményvédelem alkotmányos követelménye (mércéje) nem  a szükségesség  és  az  arányosság, hanem a mindenkori  intézmény alkotmányos feladatai megvalósításához igazodik [lásd  a  média különböző fajtáival szembeni alkotmányossági követelményeket  a 37/1992.  (VI.  10.) AB határozatban, ABH 1992,  227.].”.  (ABH 1997, 331, 344.)    Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint, — figyelemmel a fent hivatkozott  határozat  indokolásában  kifejtettekre  is  —   a vizsgált  ügyben  a törvényalkotó mulasztása  a  népszavazáshoz való alkotmányos alapjog [Alkotmány 2. § (2) bekezdés és 70.  § (1)  bekezdés]  sérelmét  is előidézi annyiban,  amennyiben  az állam   (törvényalkotó)  nem  tett  teljes  körűen   eleget   a joggyakorlás  feltételeinek a biztosítására vonatkozó  objektív kötelezettségének.    Az   Alkotmánybíróság   megítélése  szerint   a   joggyakorlás feltételeinek a biztosítása körébe tartozik az ahhoz  szükséges teljes körű szabályozás törvényalkotó általi kialakítása is.    A   jelen  ügyben  a  törvényalkotó  mulasztása  a  „versengő” népszavazási kezdeményezések esetében kiszámíthatatlanná  teszi az   országos  népszavazást  kezdeményezők  számára  azt,  hogy népszavazási  kezdeményezésük  eljut-e/eljuthat-e  az  országos népszavazás megtartásáig.    A     törvényalkotó    mulasztása    (az     ebből     előálló jogbizonytalanság) tehát a népszavazást kezdeményezők  akaratán kívül   álló   olyan   objektív  körülmény,  amely   alapjaiban veszélyeztetheti  az  alkotmányos jog  lényegi  tartalmának  az érvényesülését,    azt    hogy   a   „versengő”    népszavazási kezdeményezések   esetén  a  népszavazások  a  kezdeményezéstől eljuthassanak  a megtartásig, illetve, hogy az azokban  foglalt döntések a törvényhozó részéről végrehajthatók legyenek.    A  kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a  rendelkező részben   foglaltak   szerint   határozott,   azzal,   hogy   a törvényalkotó   számára   határidőt   tűzött   a   mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére.    Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi,  hogy  indokoltnak  látja  az Nsztv.  hitelesítési  eljárást  szabályozó  rendelkezéseinek  a törvényalkotó általi teljes körű felülvizsgálatát az  indítvány által felvetett alkotmányossági kérdés kapcsán annak érdekében, hogy  az  ügydöntő és véleménynyilvánító országos népszavazások valamint  a  népi  kezdeményezések esetében is  a  jogbiztonság követelményének  megfelelően egyértelmű eljárási  rendelkezések szabályozzák   a  hitelesítő  szerv  eljárását   a   „versengő” népszavazási,   illetve   népi   kezdeményezések   hitelesítése tekintetében.    E  körben  a törvényalkotónak egyértelműen meg kell  határozni azt  is, hogy mi tekinthető azonos tartalmú kérdésnek, és mi  a hitelesítő  szerv  eljárása során követendő szabály  az  azonos tárgyú,  ám  ellentétesen megfogalmazott kérdések  hitelesítése esetén. A törvényalkotó részéről egyértelmű szabályozást  kíván az is, hogy az OVB által már hitelesített kérdés a hitelesítést követően visszavonható-e, vagy sem, illetve, hogy van-e  és  ha igen,  úgy  mi  a  jogkövetkezménye  annak,  ha  az  OVB  által hitelesített  kérdés  alapján aláírásgyűjtésre  a  kezdeményező döntése alapján nem kerül sor. Nem szabályozott továbbá  az  az esetkör  sem,  amikor  olyan kérdésben kezdeményeznek  országos népszavazást, amely nyilvánvalóan „komolytalan”, a  népszavazás jogintézményének   alkotmányos  céljával   és   rendeltetésével ellentétes.    Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi továbbá,  hogy  figyelemmel  a 27/2007.   (V.   17.)  AB  határozatában   valamint   a   jelen határozatában   megállapított  alkotmányellenes   mulasztásokra indokoltnak  látja  a  népszavazás alkotmányos  jogintézményére vonatkozó hatályos joganyag teljes körű felülvizsgálatát, annak érdekében,  hogy  a  népszavazáshoz  való  alkotmányos  alapjog érvényesülését biztosítani hivatott szabályozás  teljes  körűen és  a  jogállamiság (jogbiztonság) alkotmányos  követelményének megfelelően biztosítsa az alkotmányos alapjog érvényesülését.    Az  Alkotmánybíróság  a  határozat Magyar  Közlönyben  történő közzétételét  a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke,                      előadó alkotmánybíró                                          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Holló András             Dr. Kiss László          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Kovács Péter        Dr. Kukorelli István          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                                          Dr. Paczolay Péter      Dr. Trócsányi László          alkotmánybíró                   alkotmánybíró Dr. Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolása  Egyetértek az alkotmányellenes mulasztás megállapításával,  de megállapítását  az Alkotmány 28/B. § (2) bekezdésére  alapoztam volna.    1.  A  Magyar  Köztársaság  alkotmányos  berendezkedésében   a népszavazás  (és  a  népi kezdeményezés)  szerepe  az,  hogy  a választópolgárok   —   a   rendszeres   időközönként   tartandó országgyűlési  választásokon  túl,  amellyel  meghatározzák  az Országgyűlés   összetételét,  és   ezzel   tevékenységének   fő irányvonalát a következő választásokig — esetenként közvetlenül is  részt  vehessenek  a törvényhozó hatalom  gyakorlásában.  A népszavazás történhet az Országgyűlés önálló döntése alapján és kezdeményezheti a választópolgárok egy jelentős kisebbsége  is. Mindkét  esetben  a népszavazás alkotmányos funkciója,  hogy  a választópolgárok  számára  lehetővé tegye  a  közreműködést  az Országgyűlés  által  meghozandó alapvető, a politikai  közösség egészét   érintő,   illetve   az   állam   sorsát   befolyásoló döntésekben.   A   népszavazás  alkotmányos   szerepe   így   a képviseleti   demokrácia  kiegészítése   és   megerősítése:   a népszavazás   a   választópolgárok   és   az   őket   képviselő Országgyűlés  közötti  együttműködés  és  párbeszéd  eszköze  a politikai közösség tagjait érintő alapvető kérdésekről. A  népszavazás ebből következően a magyar alkotmányos  rendben, amely  az Alkotmány preambuluma szerint „parlamenti demokrácia” a  képviseleti demokrácia intézménye, s így nem használható  az alkotmányos  demokrácia,  és így az  alkotmányos  berendezkedés lényegével ellentétes vagy vele összeegyeztethetetlen  célokra. Ennek  biztosítéka elsősorban, hogy az Alkotmány  módosításáról csak  az  Országgyűlés  rendelhet el  megerősítő  népszavazást. [25/1999.  (VI.  7.)  AB határozat, ABH  1999,  251,  260.]  Az alkotmányozó   hatalom  [Alkotmány  2.  §  (2)  bekezdés]   nem gyakorolható kizárólag népszavazás útján.    2.  Az alkotmányellenes mulasztás fő indoka szerintem, hogy  a törvényhozó  nem szabályozta kimerítően, tehát minden  kérdésre kiterjedően,  az Alkotmány egészével (ideértve  alapelveit  is) összhangban a népszavazás intézményét. Az alkotmányos mulasztás megállapításának minden feltétele fennáll.  A  népszavazás intézményére vonatkozó szabályokat  részben  az Alkotmány   28.  §  –  28/E.  §-a  és  az  Nsztv.  tartalmazza. Véleményem szerint jelen esetben a törvényhozó alkotmányellenes mulasztása   az   Alkotmány  28/B  §  (2)   bekezdése   alapján állapítható   meg,   amely  kimondja,   hogy   „[a]z   országos népszavazásról   és   népi   kezdeményezésről   szóló   törvény elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők kétharmadának   szavazata  szükséges”.   Az   Alkotmány   ezzel felhatalmazást   ad  a  törvényhozónak,  hogy   a   népszavazás valamennyi,   az   Alkotmányban   nem   szabályozott   kérdését törvényben  szabályozza. Az Alkotmány 28/B. § (2)  bekezdésében foglalt   felhatalmazás  tehát  széleskörű,  kiterjed  mindazon szabályokra,  amelyek  a  népszavazás  alkotmányos   intézménye működéséhez   —   az   Alkotmányban   foglaltakkal   együtt   — szükségesek. Az Alkotmányban adott törvényhozási felhatalmazást az   Alkotmánybíróság  gyakorlata  —  ha  azok   az   Alkotmány kiegészítéséhez,   vagy   az  Alkotmány   egyes   rendelkezései érvényesüléséhez     szükségesek    —    egyben     alkotmányos kötelezettségnek is tekinti. [lsd.: 1621/E/1992. AB  határozat, ABH 1993, 765, 766.] Mindezek   alapján  az  Alkotmánybíróságnak  az  egész   Nsztv. tekintetében   kellett  volna  megállapítania  mulasztást,   és egyúttal  kötelezni a törvényhozót a népszavazás  intézményének újraszabályozására.   A  határozatban  felsorolt   hiányosságok ugyanis  összességükben a teljes szabályozás, tehát  az  Nsztv. egészének     alkotmányellenességét     idézték     elő.     Az alkotmányellenességet a népszavazás, mint alkotmányos intézmény rendes működéséhez elengedhetetlenül szükséges szabályok hiánya idézte elő. A törvényben az alkotmányellenes, ami nincs benne, ez indokolta volna  a  törvény  egészét  érintő  alkotmányellenes  mulasztás megállapítását. Budapest, 2007. december 4.                                             Dr. Bragyova András                                                   alkotmánybíró Dr. Holló András alkotmánybíró párhuzamos indokolása  Egyetértek  a határozat rendelkező részével és azzal  az  elvi megjegyzéssel, hogy az Alkotmánybíróság korábbi  [27/2007.  (V. 17.)  AB  határozat]  és  a  jelen határozatában  megállapított alkotmánysértő mulasztások megszüntetésén túlmenően indokoltnak látszik    a    népszavazás,   mint    alkotmányos    intézmény szabályozásának   („a   hatályos   joganyagnak”)   „teljeskörű” felülvizsgálata. A határozatban felhozott példák a  szabályozás egyéb  hiányosságai,  amelyet  a  határozat  (hivatalból)   nem minősített alkotmánysértést eredményező mulasztásnak,  meggyőző érvek  az  Nsztv. átfogó felülvizsgálata mellett. Az  Alkotmány 28/B.  §-ában  adott felhatalmazáson alapuló  felülvizsgálat  a törvényalkotó   —  alkotmányos  keretek  között   garantált   — szabadságába  tartozik. Ez azt is jelenti, hogy a  jogorvoslati pozícióban    eljáró    Alkotmánybíróságnak    jogalkalmazóként megfogalmazott törvényértelmezései — tehát nem alkotmányvédelmi szerepkörében  kifejtett  alkotmányértelmezései  —  a  joganyag felülvizsgálata  során befolyásolhatják ugyan a törvényalkotót, de attól eltérő szabályozást is megfogalmazhat.  Álláspontom  szerint  a törvényalkotó számára  a  határozatban megfogalmazott  ajánlásoknak erre a szempontra  is  ki  kellett volna térnie. A határozat hivatkozott az indítványozó által  is felhívott 57/2004. (XI. 14.) AB határozatra, mint az Nsztv. 12. §-ának irányadó értelmezésére. Annak  az alkotmánysértést eredményező szabályozási hiánynak  a pótlása  során — amely el kívánja kerülni, hogy a  hitelesítést megelőzően ugyanazon tartalmú kérdésben meginduljon,  illetőleg párhuzamosan  folyjon a hitelesítési eljárás, — feltehetően  el kell  térni  az  Alkotmánybíróság hivatkozott  határozatában  a hitelesítés fogalmára („záró időpontjára”) adott értelmezéstől. (A   hitelesítendő  kérdés  védelmének  és  az   aláírásgyűjtés megkezdésének kezdő pontja nem szükségszerűen egybeeső eljárási mozzanatok.)  A  törvényalkotónak  e tekintetben is meglévő  szabadságára  a határozatban utalni kellett volna. Budapest, 2007. december 4.                                                Dr. Holló András                                                   alkotmánybíró Dr. Trócsányi László alkotmánybíró különvéleménye  Nem  értek egyet sem a határozat rendelkező részével,  sem  az indokolással,  mivel az indítványt el kellett  volna  utasítani tekintettel     arra,    hogy    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség nem áll fent.    1.  Az  Alkotmánybíróság  korábbi  határozataiban  részletesen kidolgozta azokat a szempontokat, amelyek alapján az Abtv.  49. §-a   szerinti   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmánysértés megállapítható. Az Abtv. 49. §-ában szabályozott  két  feltétel konjunktív,  a  jogszabályban előírt jogalkotási  kötelezettség elmulasztása   és  az  ebből  eredő  alkotmányellenes   helyzet együttesen  kell  jelentkezzen. Bármely  feltétel  hiányában  a mulasztásos alkotmánysértés nem állapítható meg. Megállapítható a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor is, ha a jogi szabályozás iránti igény annak nyomán állott elő, hogy  az állam  jogszabályi úton beavatkozott bizonyos  életviszonyokba, és   ezáltal   az  állampolgárok  egy  csoportját  megfosztotta alkotmányos  joguk  érvényesítésének gyakorlati  lehetőségétől. [22/1990.   (X.   16.)  AB  határozat,  ABH  1990,   83,   86.; 1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.]  Amennyiben   valamely   alapjog   érvényesítéséhez   szükséges jogszabályi    garanciák   hiányoznak,   szintén   mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának  van  helye. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.] Az Abtv. 49.  §-ában leírt helyzet akkor is megállapítható, ha van ugyan szabály  az adott szabályozási tárgykörre vonatkozóan,  azonban az  Alkotmányból  levezethető  normát  a  meglévő  szabály  nem tartalmazza [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH  1995,  108, 113.;  29/1997.  (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997,  122,  128.; 15/1998.  (V.  8.)  AB határozat, ABH 1998, 132,  138-139.].  A szabályozás hiányos tartalmából eredő alkotmánysértő  mulasztás megállapítása  is  a  mulasztás vagy a  kifejezett  jogszabályi felhatalmazáson  nyugvó,  vagy  ennek  hiányában,  a  feltétlen jogszabályi    rendezést   igénylő   jogalkotói   kötelezettség elmulasztásán  kell,  hogy alapuljon  [4/1999.  (III.  31.)  AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].  Mulasztásban  megnyilvánuló alkotmánysértés tehát mindenképpen csak akkor állapítható meg, ha —  a fentiekben írt valamely okból — a szabályozás olyan hiánya állapítható  meg, amely eléri az alkotmánysértés  szintjét.  Az Alkotmánybíróságnak kötelessége ilyenkor a lehető  legalaposabb vizsgálatot  lefolytatni,  annak  érdekében,  hogy  a   meglévő szabályozási   koncepción   belül  ’megtalálja’   a   szabályt, alkotmányos     követelményeket     fogalmazzon     meg.     Az Alkotmánybíróság  nem  utalhatja minden, nem  teljesen  világos szabály  esetében  a  jogalkotóra azt a  kötelezettséget,  hogy hozzon  új,  jobban  megfogalmazott szabályt.  Alapos  tartalmi vizsgálatnak  kell  elsőként alávetni a kérdéses  életviszonyra vonatkozó  szabályrendszert. Amennyiben  az  ilyen  vizsgálatot követően  az  állapítható meg, hogy az adott helyzetre  valóban nincsen szabály, és a szabály hiányából következő helyzet eléri az    alkotmánysértő   szintet,   kimondható   a   mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség.  A  testületnek  a   teljes szabályozási koncepciót és normarendszert kell vizsgálnia,  nem csak   a  konkrét,  az  életviszonyra  direkt  módon  vonatkozó normákat.  Az egész jogrendszert egységében szemlélve szükséges elemezni    a    szabály   megtalálásához,    vagy    hiányának megállapításához [v.ö. például 40/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABK 2007. június, 539, 549.].  A   jelen  esetben,  mivel  a  szabályozási  koncepción  belül megtalálható  az  adott  életviszonyra  vonatkozó  szabály,   a mulasztás megállapítása véleményem szerint indokolatlan volt.    2. A fentiekben kifejtetteket figyelembe véve, megítélésem szerint az Alkotmánybíróság a versengő népszavazási kezdeményezésekre vonatkozó szabályt kutatva több szempontból is vizsgálódhatott volna.    2.1.  Álláspontom szerint a versengő kérdések  kezeléséhez  az Alkotmánybíróság  által  korábban  kimunkált  és   rendszeresen alkalmazott   egyértelműségi  tesztet  tovább   kellett   volna fejleszteni, különös tekintettel arra, hogy a testület 26/2007. (IV.  25.) AB határozatában már kifejezetten utalt az  ebbe  az irányba    történő    elmozdulásra.   Kimondta    ugyanis    az Alkotmánybíróság,  hogy  „[a]z  egyértelműség   követelményének lényege,  hogy  a  népszavazási kérdésnek döntésre  alkalmasnak kell   lennie,   aminek  a  jogalkotói  és  a   választópolgári egyértelműség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. A      népszavazás      alkotmányos      funkciójával      való összeegyeztethetőséget  az  Alkotmánybíróság   a   népszavazási kérdés egyértelműsége részének tekinti és esetenként vizsgálja. (…)  Az egyértelműség részének tekinti az Alkotmánybíróság  azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne       legyen      kivitelezhetetlen,      végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. Ezért az Alkotmánybíróság a jövőben    az    egyes   népszavazási   kérdések    alkotmányos megengedhetőségéről   szóló   döntéseiben   e   szempontot   is figyelembe  fogja  venni.”  (ABK  2007.  április,  332,   334.) Napjainkban   a   népszavazási  színtéren   új   helyzet   van, ’népszavazási   dömpinggel’  áll   szemben   az   OVB   és   az Alkotmánybíróság. Ezért kiemelt figyelmet kell arra  fordítani, hogy  az egymás után, rövid időközön belül, azonos tárgykörben, azonos,    hasonló   vagy   éppenséggel   ellentétes   tartalmú kérdésekben  benyújtott kezdeményezések mind  jogalkotói,  mind választópolgári szinten nagy veszélyt jelentenek az Nsztv.  13. §-ában  foglalt egyértelműségi követelményre. Nem kerülhető  el megítélésem  szerint  az,  hogy a versengő  kérdéseket  együtt, egymásra tekintettel vizsgálják az illetékes fórumok, és  ebből következően  az  egyértelműség tesztjét ki kell terjeszteni  az együtt  vizsgált egyértelműségre. Bár valamely kérdés önmagában egyértelmű  lehet, egy vele egy időben vizsgálandó, ellentétes, vagy   azonos   tartalmú   kérdéssel   együttesen   nézve   már elképzelhető,  hogy  az egyértelműség törvényi  követelményének nem tesz eleget, és ebből következően ilyen esetekben az összes kérdés együtt nem hitelesíthető.    2.2.  Az  együttes  vizsgálat  követelményéből  következően  a versengő   népszavazási  kezdeményezések   esetében   kiemelten figyelemmel  kell  lenni az Nsztv. 12. §-ából fakadó  megelőzés elvére.   Amennyiben  ugyanis  a  kérdéseket   elbíráló   fórum megállapítja,  hogy azok kizárják egymást a jogalkotói  és/vagy választópolgári  együttes  egyértelműségi  teszten,   el   kell dönteni  azt,  hogy a két vagy több versengő  (amúgy  önmagában hitelesíthető) kérdés közül melyik kerüljön hitelesítésre.  Az  Nsztv.  12.  §-a  szerint  „[h]a  az  Országos  Választási Bizottság   az   aláírásgyűjtő  ívet,   illetőleg   a   kérdést hitelesítette,  ugyanazon tartalmú kérdésben nem  nyújtható  be aláírásgyűjtő  ívek újabb mintapéldánya, illetőleg  népszavazás elrendelésére  irányuló újabb kezdeményezés  a)  a  népszavazás megtartásáig, vagy b) a kezdeményezés elutasításáig,  illetőleg c)   az  aláírásgyűjtő  ívek  benyújtására  rendelkezésre  álló határidő eredménytelen elteltéig.”  A   jogszabályban  említett  „hitelesítés”  egy  pillanat.  Az Alkotmánybíróság 57/2004. (XII. 14.) AB határozatában kifejtett álláspontja  szerint az Nsztv. 12. §-ában említett  hitelesítés az   a  pillanat,  amikor  az  Országos  Választási  Iroda   (a továbbiakban: OVI) hitelesítési záradékkal látja el az OVB,  és adott esetben jogorvoslati szakaszban az Alkotmánybíróság által is  elbírált  aláírásgyűjtő ív mintapéldányát (ABH  2004,  809, 815.).  Véleményem szerint az Alkotmánybíróságnak felül kellene vizsgálnia   ezt   a  korábbi  határozatát,   mint   ahogy   az Alkotmánybíróság indokolt esetben máskor is eltért már  korábbi precedensétől,  legutoljára a 27/2007.  (V.  17.)  határozatban (ABK 2007. május, 387, 393.).  Megítélésem  szerint  a  jogszabály egyértelműen  meghatározza azt,  hogy  melyik  a  hitelesítés  pillanata:  az,  amikor  az „Országos  Választási Bizottság hitelesítette” a mintapéldányt. Sem  az Nsztv. 12. §-a, sem a törvény más paragrafusa nem enged arra  következtetni, hogy a hitelesítés az  az  időpont  lenne, amikor az OVI kiadja a záradékot.  Álláspontom   szerint   világosan   el   kell   különíteni   a hitelesítés   pillanatát  (az  Nsztv.  12.  §-ában  hivatkozott időpillanatot)  és  az  aláírásgyűjtő  ív,  valamint   az   azt hitelesítő   határozat  további  sorsát.  Az   OVB   hitelesítő határozata  ellen  a  Ve. 130. §-a alapján  jogorvoslatnak  van helye,  a  118.  § (1) bekezdése szerint pedig  a  jogorvoslati határidő  eredménytelen lejárta után, vagy a  pozitív  tartalmú jogorvoslati határozat közzétételét követően az OVI  záradékkal látja  el az OVB által már hitelesített aláírásgyűjtő  ívet.  A hitelesítő  határozat  jogerőre emelkedése  nem  esik  egybe  a határozat meghozatalával — a hitelesítés pillanatával —, és nem is  azonosítható  azzal.  Még kevésbé azonosítható  a  jogerőre emelkedést  adminisztratív úton tanúsító záradék elhelyezésének pillanata a hitelesítéssel magával.  Ezek   az   utólagos  események  nem  változtatnak   azon   az időpillanaton,  amikor  az  Nsztv.  12.  §-a  értelmében   vett hitelesítés    megtörtént,    az    adott    és    egyértelműen meghatározható.    2.3.  A többségi határozat az indokolásban rámutat arra,  hogy nincsen  szabály arra vonatkozóan sem, „amikor olyan  kérdésben kezdeményeznek   országos  népszavazást,  amely   nyilvánvalóan »komolytalan«, a népszavazás intézményének alkotmányos céljával és rendeltetésével ellentétes”. Említi a határozat azt is, hogy nem   került   szabályozásra  az  az  eset   sem,   amikor   az aláírásgyűjtési  ív  hitelesítését  követően  a   kezdeményezők döntése alapján nem kerül sor aláírásgyűjtésre.  Álláspontom  szerint  nem feltétlenül  szükséges  a  felvetett problémaköröknek    a   meglévőnél   részletesebb    jogalkotói szabályozása,  tekintettel arra, hogy a Ve. 3. §  d)  pontjának vizsgálatával ezek a kérdések megoldhatók.  Az Alkotmánybíróság és az OVB napjainkban, — ahogy fentebb is utaltam rá, — új helyzettel szembesül az országos népszavazási kezdeményezésekkel kapcsolatban. Ilyen sürgetően még nem merült fel a rendeltetésellenes joggyakorlás problematikája, különös tekintettel arra, hogy a rendszerváltás óta mindösszesen öt népszavazás megtartására került sor. Ezidáig nem próbálták tömegesen, társadalmi céljával ellentétesen használni ezt az intézményt, így nem is került sor ezzel kapcsolatos alkotmányossági követelmény kidolgozására. Mindazonáltal az új helyzet véleményem szerint megköveteli azt, hogy a testület foglalkozzon ezzel a problémakörrel is, és alkotmányos követelményeket munkáljon ki ezen a területen.  Tekintettel  arra,  hogy  az OVB által  országos  népszavazási ügyekben  lefolytatott hitelesítési eljárás egyfajta választási eljárás,  ugyanúgy vonatkozik rá a Ve., és így annak  3.  §  d) pontja, mint az egyéb választási eljárásokra [v.ö. Ve. 2. §  e) pont]. A rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó vizsgálat és az  ez  alapján  való  döntés egyáltalán nem  példa  nélküli  a választási  eljárásokkal  kapcsolatos  jogorvoslati   eljárások történetében. Az OVB határozata ellen (kivéve a Ve. 130. §-ában szabályozott    esetet)   a   Legfelsőbb    Bírósághoz    lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni [Ve. 83.  §  (7)  bek.].  A Legfelsőbb  Bíróság  az  OVB döntéseit  jogorvoslati  fórumként látja  el,  az eset körülményeit figyelembe véve,  a  vonatkozó jogszabályok alapján bírálja felül az alsóbb szintű döntést.  A kifogást  tevők  igen  gyakran  hivatkoznak  a  Ve.  3.  §.  d) pontjában  foglaltak sérelmére, és a Legfelsőbb Bíróság  rendre megvizsgálja  az ezen az alapon benyújtott kérelmeket  is  (pl. BH2004. 299, BH2006. 230, BH2006. 232).    Az   országos   népszavazásokkal  kapcsolatos   esetekben   az Alkotmánybíróság  kettős  funkciót tölt  be.  Egyfelől  jogvédő szerepkörében    a    népszavazásra   vonatkozó    jogszabályok alkotmányellenességét  vizsgálja,  másfelől  a  Ve.  130.   §-a alapján  jogorvoslati  fórum az OVB hitelesítéssel  kapcsolatos határozatai   tekintetében.  Ezekben   az   esetekben   mindkét feladatát  gyakorolnia  kell,  egyik  funkció  sem  kerülhet  a másikhoz   képest   alárendelt  szerepbe.  Az  Alkotmánybíróság fentiekben jellemzett feladata nagyon hasonló ebben a körben  a Legfelsőbb  Bíróság  funkciójához: az  OVB  választási  eljárás során    hozott   határozatát   kell   jogorvoslati   fórumként felülbírálnia,   különbség   pusztán   a   támadott   határozat tartalmában     van.     Így    az    országos     népszavazási kezdeményezésekkel  kapcsolatos döntéseiben  mind  az  OVB-nek, mind   az   Alkotmánybíróságnak,  mint  az   OVB   jogorvoslati fórumának, érvényre kell juttatnia eljárása  során  a  Ve.  3. § d) pontjában  foglaltakat.  Ez  a követelmény  következik az Alkotmánybíróság által  korábban,  a 32/2001.  (VII. 11.) AB határozatban (ABH 2001, 287,  294-295.) és  a  26/2007.  (IV. 25.) AB határozatban (ABK 2007.  április, 332, 334.) rögzített elvekből is. Budapest, 2007. december 4.                                            Dr. Trócsányi László                                                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The case of competing referendum initiatives
Number of the Decision: .	100/2007. (XII. 6.)
Date of the decision: .	12/04/2007
.
. Full text: en_0100_2007.pdf