Hungarian
Ügyszám:
.
314/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 37/2008. (IV. 8.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2008/377
.
A határozat kelte: Budapest, 04/07/2008
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság    jogszabály    alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok,
    valamint  bírói  kezdeményezés alapján,  továbbá  –  hivatalból
    eljárva   –   mulasztásban  megnyilvánuló   alkotmányellenesség
    vizsgálata  tárgyában  –  Dr.  Trócsányi  László  alkotmánybíró
    különvéleményével – meghozta az alábbi

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  –  megállapítja,
    hogy  az  Alkotmány  57. § (1) bekezdését  sértő,  mulasztásban
    megnyilvánuló  alkotmányellenes  helyzet  keletkezett  azáltal,
    hogy  az Országgyűlés a rádiózásról és a televíziózásról  szóló
    1996. évi I. törvényben nem szabályozta, hogy az Országos Rádió
    és Televízió Testület milyen szempontok alapján határozza meg a
    műsorszolgáltatási díj mértékét.

    Az  Alkotmánybíróság  ezért  felhívja  az  Országgyűlést,  hogy
    szabályozási  kötelezettségének  2008.  december  31-ig  tegyen
    eleget.

    2.  Az  Alkotmánybíróság  a rádiózásról  és  a  televíziózásról
    szóló  1996. évi I. törvény 41. § (1) bekezdés m) pontja  és  a
    113. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és
    megsemmisítésére     irányuló    indítványokat     és     bírói
    kezdeményezéseket elutasítja.

    3.  Az  Alkotmánybíróság  a rádiózásról  és  a  televíziózásról
    szóló  1996. évi I. törvény 41. § (1) bekezdés m) pontja  és  a
    113.   §   (2)  bekezdése  nemzetközi  szerződésbe  ütközésének
    vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.

    4.  Az  Alkotmánybíróság  a rádiózásról  és  a  televíziózásról
    szóló 1996. évi I. törvény 41. § (1) bekezdés m) pontja alapján
    az   Országos   Rádió  és  Televízió  Testület  által   kiadott
    határozatok alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványokat
    visszautasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      1.  Az  indítványozó kérelmet nyújtott be a  rádiózásról  és  a
      televíziózásról  szóló  1996. évi I. törvény  (a  továbbiakban:
      Médiatörvény)  41.  §  (1)  bekezdés m)  pontjának,  illetve  e
      rendelkezésre hivatkozással meghozott 262/1997. (XI.  6.)  ORTT
      határozat és az ezt módosító 464/2002. (III. 7.) ORTT határozat
      alkotmányossági vizsgálata tárgyában. A Médiatörvény 41. §  (1)
      bekezdése határozza meg az Országos Rádió és Televízió Testület
      (a  továbbiakban:  ORTT) feladatait. Ennek  keretében  az  ORTT
      megállapítja  és  közzéteszi  a  műsorelosztással,  valamint  a
      műholdas   terjesztéssel   történő  műsorszolgáltatás   díjának
      mértékét (mértékeit). Az indítványozó véleménye szerint sérti a
      jogállamiság  részét képező jogbiztonságot, hogy a Médiatörvény
      nem   tartalmazza   a   díjmegállapításnál  figyelembe   veendő
      szempontokat, a díjmeghatározás bármikor, bármilyen tartalommal
      megváltoztatható.   Törvényi  korlát  nélküli   diszkrecionális
      döntéssel   akár  olyan  mértékű  műsorszolgáltatási   díj   is
      előírható   ORTT   határozatban,  ami  lehetetlenné   teszi   a
      médiapiacon  való jelenlétet, s ezáltal sérül a sajtószabadság.
      Az   ORTT  nemcsak  a  díj  meghatározására  jogosult  (ami  az
      indítványozó  szerint normaalkotás), hanem  saját  maga  hajtja
      végre    határozatát,   ami   szintén   ellentétben    áll    a
      jogállamisággal. Az indítványozó végül utalt arra, hogy  bár  a
      díjtáblázat   által   meghatározott  műsorszolgáltatási   díjat
      meghatározó  egyedi döntés ellen bírósághoz lehet fordulni,  de
      magát  a  díjtáblázatot nem lehet bíróság előtt vitatni,  s  ez
      pedig  a  jogorvoslathoz való jogot és  a  bírósághoz  fordulás
      jogát sérti.
      A  Médiatörvény 113. § (2) bekezdése szerint „ha  a  bejelentés
      tudomásulvételét a Testület hatvan napon belül nem tagadta meg,
      a  bejelentést  nyilvántartásba vettnek kell  tekinteni  azzal,
      hogy  a  műsorszolgáltatási díj mértékét e  határidőn  belül  a
      jogosulttal  közölni  kell”. Az indítványozó  kifejtette,  hogy
      műsorszolgáltatási díj fizetése a szerződéses műsorszolgáltatók
      esetén  még  érthető, hiszen állami frekvenciát  használnak,  a
      nyertes   pályázatot  követően  műsorszolgáltatási   szerződést
      kötnek,  a  műsorszolgáltatási  díj  ezért  ennek  mintegy   az
      ellenértéke.  A csupán bejelentéshez és regisztrációhoz  kötött
      műsorszolgáltatók esetén azonban a műsorszolgáltatási  díj  nem
      lehet   ellenérték   (csak  adó,  vagy  adó  jellegű   fizetési
      kötelezettség), de a Médiatörvényből az sem derül ki,  hogy  az
      így  létrejött jogviszony polgári jogi vagy közjogi  jogviszony
      (szemben  a  szerződéses  kapcsolattal –  a  műsorszolgáltatási
      szerződéssel –, amely egyértelműen magánjogi jellegű,  véli  az
      indítványozó).  Az  indítványozó  kifejtette  végül,   hogy   a
      műholdas és a vezetékes műsorszolgáltatókra a Médiatörvény  41.
      §  (1) bekezdés m) pontja alapján előírt műsorszolgáltatási díj
      igazgatási  szolgáltatási díjnak sem  tekinthető,  mivel  akkor
      annak az igazgatási tevékenység költségeihez kellene igazodnia.
      A jogviszonyok keveredése a jogbiztonságot sérti.
      A  fentiek  alapján az indítványozó a Médiatörvény  41.  §  (1)
      bekezdés  m)  pontjának, illetve e rendelkezésre  hivatkozással
      meghozott 262/1997. (XI. 6.) ORTT határozat és az ezt  módosító
      464/2002.  (III. 7.) ORTT határozatnak az Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésével 57. § (1) és (5) bekezdésével, és a 61. §  (1)  és
      (2) bekezdésével való ellentéte megállapítását kérte.

       Az  indítványozó később ún. „kiegészítő iratot”  nyújtott  be,
      amelyben kiterjesztette indítványát a Médiatörvény 113.  §  (2)
      bekezdése  vizsgálatára és megsemmisítésére  is.  A  kiegészítő
      indítvány  kérelmet tartalmazott az emberi  jogok  és  alapvető
      szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én  kelt
      Egyezmény  (a  továbbiakban: Emberi Jogok  Európai  Egyezménye;
      kihirdette  az  1993.  évi  XXXI. törvény)  10.  cikkével  való
      összhang vizsgálatára is.

      2.  Az ORTT az 1. pontban ismertetett ügy indítványozója ellen,
      műsorszolgáltatási  díj  megfizetése iránti  pert  indított.  A
      perben eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pf.21.656/2006/4-I.  szám
      alatt    –   az   eljárás   felfüggesztése   mellett    –    az
      Alkotmánybírósághoz fordult, s kérte a Médiatörvény 41.  §  (1)
      bekezdés  m)  pontjának,  valamint a Médiatörvény  113.  §  (2)
      bekezdése    alkotmányossági   vizsgálatát,   e   rendelkezések
      megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben történő  alkalmazási
      tilalom kimondását. Az indítványozó bíróság – lényegében az  1.
      pontban ismertetett indítványozói érveléssel összhangban  –  az
      Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésének  és  57.  §  (1)   és   (5)
      bekezdésének  a  sérelmére hivatkozott. Új érvként  kifejtette,
      hogy  a  jogorvoslathoz  való jog  azért  is  sérül,  mivel  „a
      fizetési   kötelezettségre  vonatkozó   feltételrendszer   jogi
      szabályozása  hiányában a bíróság (…) nincs  olyan  helyzetben,
      hogy  a műsorszolgáltatási díjjal összefüggő bármely jogvitában
      az eljárásra irányadó szabályoknak megfelelő érdemi határozatot
      hozzon”.

      3.  Az 1. pontban foglalt kérelemmel azonos tartalmú indítványt
      (és „kiegészítő iratot”) nyújtott be egy másik indítványozó. Az
      ORTT   ezen  ügy  indítványozója  ellen  is  pert  indított   a
      műsorszolgáltatási  díj  megfizetése  iránt.  A  perben  eljáró
      Fővárosi  Ítélőtábla  ebben – a 9.Pf.21.285/2005/7-I.  számú  –
      ügyben  is  felfüggesztette az eljárását,  s  korábbi  –  a  2.
      pontban jelzett – beadványában szereplő azonos érvek alapján az
      Alkotmánybírósághoz  fordult. A Fővárosi  Ítélőtábla  ebben  az
      ügyben  is  kezdeményezte a Médiatörvény 41. § (1) bekezdés  m)
      pontjának,  valamint  a  Médiatörvény  113.  §  (2)   bekezdése
      alkotmányossági  vizsgálatát, e rendelkezések  megsemmisítését,
      illetve a jelölt ügyben való alkalmazási tilalom kimondását.

      4.  Az  Alkotmánybíróság a négy indítványt tárgyuk azonosságára
      tekintettel  az  Alkotmánybíróság  ideiglenes  ügyrendjéről  és
      annak  közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe
      foglalt  3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.  –  a
      továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette,
      s egy eljárásban bírálta el.

                                    II.

      1. Az Alkotmány vonatkozó szabályai szerint:

      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”

      „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki
      egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a
      törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
       (…)
      (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak
      szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági,
      közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy
      jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű
      időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a
      jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával
      elfogadott törvény korlátozhatja.”

      „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a
      szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű
      adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
      (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.”

      2. A Médiatörvény figyelembe veendő szabályai értelmében:

      „41. § (1) A Testület feladatai:
       (…)
       m)   megállapítja  a  műsorelosztással,  valamint  a  műholdas
      terjesztéssel   történő  műsorszolgáltatás   díjának   mértékét
      (mértékeit), és ezt közzéteszi;”

             „A műsorszolgáltatási szerződés alapvető tartalma
      90.  §  (1)  A  műsorszolgáltatási szerződés a  Testület  és  a
      pályázati  eljárásban kiválasztott műsorszolgáltató között  jön
      létre.  Műsorszolgáltatási  szerződést  földfelszíni  rendszerű
      műsorszórás  útján megvalósuló, illetve a Kormány  rendelkezési
      jogába tartozó (általa bérelt) műholdas, valamint rádiótávközlő
      eszközzel végzett műsorszolgáltatás esetén kell kötni.
      (2)  A műsorszolgáltató a pályázatában vállalt időtartamban  és
      adásidőben  az  adásidő-beosztás szerint, saját megkülönböztető
      azonosítási   jelét   használva,  a  vállalt  műsorstruktúrának
      megfelelő  műsor  sugárzására jogosult és  köteles,  az  általa
      üzemben  tartott saját hálózaton, berendezésekkel,  eszközökkel
      vagy    távközlési   szolgáltató   (műsorszóró)    szolgáltatás
      közreműködésével.  A  saját  eszközökkel  történő   műsorszóró,
      szétosztó  tevékenységekre a távközlési szolgáltatási engedélyt
      nem,   de   a   külön   jogszabályokban   meghatározott   egyéb
      engedélyeket be kell szerezni.
      (3)   A  jogosult  ellenszolgáltatásként  negyedévenként  előre
      műsorszolgáltatási   díjat  fizet.  A  műsorszolgáltatási   jog
      elnyerésekor  a  díjat  fél  évre  előre  kell  megfizetni.   A
      díjfizetés  késedelme  esetén a Testület a  szerződést  tizenöt
      napos határidővel felmondhatja.
      (4)  A  (3)  bekezdésben foglaltak megszegése a törvény  súlyos
      megsértésének minősül.
      (5)  A  szerződésszegés miatt kiköthető kötbér  esetenként  nem
      haladhatja meg az éves műsorszolgáltatási díj ötven százalékát.
      (6)   A   nem  nyereségérdekelt  műsorszolgáltató  nem  köteles
      műsorszolgáltatási  díjat  fizetni. A  nem  nyereségérdekeltség
      feltételeinek  való  megfelelést a Testület  állapítja  meg.  A
      feltételek teljesítéséről a műsorszolgáltató minden év végén  a
      Testület által megállapított időpontban beszámol.”

               „A vezetékes és a műholdas műsorszolgáltatás
       113.  §  (1) Az a műsorszolgáltató, aki műsorának terjesztését
      kizárólag    műsorelosztó    rendszer    segítségével    végzi,
      műsorszolgáltató  tevékenységének  megkezdése  előtt   legalább
      harminc nappal köteles a Testületnek bejelenteni a 96.  §  (1)-
      (3) bekezdése szerinti adatokat.
       (2)  Ha a bejelentés tudomásulvételét a Testület hatvan  napon
      belül  nem  tagadta meg, a bejelentést nyilvántartásba  vettnek
      kell tekinteni azzal, hogy a műsorszolgáltatási díj mértékét  e
      határidőn belül a jogosulttal közölni kell.
       (3)  A  bejelentés  tudomásulvételét meg kell  tagadni,  ha  a
      bejelentő  egyébként  nem lehetne műsorszolgáltatási  szerződés
      jogosultja.
       (4) Törölni kell a nyilvántartásból a műsorszolgáltatót, ha
       a) a nyilvántartásba vétel megtagadásának volna helye,
       b)   az   üzemben   tartó  bejelentette  a   műsorszolgáltatás
      elosztásának   megszüntetését,  vagy  tizenkét  hónapon   belül
      legfeljebb összesen hatvan napon át folytatta,
       c)   a   törvény   II.  fejezetében  foglalt   kötelezettségét
      ismételten súlyosan megszegte.
       (5)  E  § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben  is,
      ha  a  műsorszolgáltatás nem a Kormány  rendelkezési  joga  alá
      tartozó műhold igénybevételével történik.”

                                   III.

      Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt  döntését  az
      alábbiakra alapozta:

      1.    A    Médiatörvényben   szabályozott    műsorszolgáltatási
      díjfizetési   kötelezettség  megállapítása  a  műsorszolgáltató
      státusza  alapján változik. A Médiatörvény 22. § (4)  bekezdése
      szerint   „a  közszolgálati  műsorszolgáltató  és  a  közműsor-
      szolgáltató   mentesül  a  műsorszolgáltatási  díj  fizetésének
      kötelezettsége   alól”.  Eltérő  megítélés   alá   tartozik   a
      földfelszíni rendszerű műsorszórás útján megvalósuló, illetve a
      Kormány  rendelkezési jogába tartozó (általa bérelt)  műholdas,
      valamint  rádiótávközlő  eszközzel  végzett  műsorszolgáltatás.
      Ebben  az  esetben  a Médiatörvény 90. § (1) bekezdése  szerint
      műsorszolgáltatási szerződést kell kötni, amely az  ORTT  és  a
      pályázati  eljárásban kiválasztott műsorszolgáltató között  jön
      létre.  A  Médiatörvény 90. § (3) bekezdése szerint „a jogosult
      ellenszolgáltatásként  negyedévenként előre  műsorszolgáltatási
      díjat fizet. A műsorszolgáltatási jog elnyerésekor a díjat  fél
      évre  előre  kell megfizetni. A díjfizetés késedelme  esetén  a
      Testület  a szerződést tizenöt napos határidővel felmondhatja.”
      Ebben   az   esetben   tehát  a  műsorszolgáltatási   díjat   a
      műsorszolgáltatási szerződés határozza meg.
      A  fentieken  –  azaz a műsorszolgáltatási díj  alól  mentesülő
      közszolgálati  műsorszolgáltatón, illetve a  műsorszolgáltatási
      díjat  műsorszolgáltatási szerződés alapján fizető szolgáltatón
      –  kívül  a  Médiatörvény  113. §-a  a  vezetékes  és  műholdas
      műsorszolgáltatás  cím  alatt szabályozza  a  bejelentéshez  és
      nyilvántartásba vételhez kötött szolgáltatók műsorszolgáltatási
      díjfizetési  kötelezettségét. A 113. § (2)  bekezdés  kimondja,
      hogy  ha a bejelentés tudomásulvételét a Testület hatvan  napon
      belül  nem  tagadta meg, a bejelentést nyilvántartásba  vettnek
      kell tekinteni azzal, hogy a műsorszolgáltatási díj mértékét  e
      határidőn belül a jogosulttal közölni kell. A Médiatörvény 113.
      § (5) bekezdése szerint ezeket a rendelkezéseit kell alkalmazni
      abban  az  esetben  is, ha a műsorszolgáltatás  nem  a  Kormány
      rendelkezési joga alá tartozó műhold igénybevételével történik.
      Az   indítványok   a   bejelentéshez  kötött  műsorszolgáltatók
      műsorszolgáltatási díjfizetését sérelmezik.

      2.  Valamennyi indítványozó felvetette a jogbiztonság  sérelmét
      a  tekintetben, hogy nem dönthető el: a műsorszolgáltatási  díj
      fizetése közjogi vagy magánjogi jellegű jogviszonyt keletkeztet-
      e.  Közjogi  jogviszony  esetén adónak,  adó  jellegű  fizetési
      kötelezettségnek,   esetleg  igazgatási  szolgáltatás   díjának
      lehetne  tekintetni a műsorszolgáltatási díjat, utóbbi  esetben
      magánjogi   szerződés   alapján  létrejött   –   kialkudott   –
      ellenszolgáltatásnak.  Az Alkotmánybíróság  az  alkotmányossági
      probléma   eldöntéséhez   elsőként  a  műsorszolgáltatási   díj
      természetét (célját, jellegét) vizsgálta meg.
      A     Médiatörvény    alapján    megállapítható,     hogy     a
      műsorszolgáltatási    díj   alapvetően    a    nyereségérdekelt
      műsorszolgáltatáshoz kapcsolódik. Ezzel összefüggésben teremt a
      díjfizetés  alól kivételt a Médiatörvény 22. § (4) bekezdése  a
      közszolgálati   műsorszolgáltató  és  a   közműsor-szolgáltatás
      tekintetében.  A  szerződés  alapján történő  műsorszolgáltatás
      körében  is fennáll a kivétel, a 90. § (6) bekezdése  kimondja,
      hogy   a  nem  nyereségérdekelt  műsorszolgáltató  sem  köteles
      műsorszolgáltatási díjat fizetni. A műsorszolgáltatási díjnak a
      nyereségérdekeltséggel összefüggő voltát erősíti a Médiatörvény
      108.  §  (4)  bekezdése is, amely kimondja,  hogy  a  közműsor-
      szolgáltatónak,   ha  nem  kizárólag  közszolgálati   műsorának
      teljesítése  céljából kapcsolódik hálózatba, műsorszolgáltatási
      díjat  kell fizetnie. Megállapítható, hogy a Médiatörvényben  a
      műsorszolgáltatási  díj  alapvetően  egységes  jogintézmény:  a
      törvény  a  műsorszolgáltatási  díj  vonatkozásában  nem   tesz
      lényeges  különbséget  a szerint, hogy  a  díjfizetés  miképpen
      keletkezik:  szerződéssel,  vagy  nyilvántartásba  vétellel.  A
      különbségtétel  a  nyereségérdekeltség  és  a  közszolgálatiság
      mentén található, nem pedig a jogviszony közjogi vagy magánjogi
      jellege  mentén.  Alkotmányossági szempontból  ezért  önmagában
      közömbös,  hogy  a műsorszolgáltatási díjfizetés  közjogi  vagy
      magánjogi  (esetleg  mindkét elemet ötvöző)  jogviszonyt  hoz-e
      létre.
      Megállapítható  tehát,  hogy  a műsorszolgáltatási  díj  célja,
      felhasználási  módja  – a különböző módon  megállapított  díjak
      esetén  is  –  hasonló,  függetlenül a közjogi  vagy  magánjogi
      jogviszonyt  keletkeztető problémától.  Az  Alkotmánybíróság  a
      Médiatörvény  egyéb rendelkezései vizsgálata során  a  46/2007.
      (VI.   27.)   AB  határozatában  (a  továbbiakban:  Abh.)   már
      rámutatott:  „Önmagában  az a tény, hogy  egy  jogszabályban  a
      különböző jogágakhoz kapcsolódó jogintézmények keverednek,  nem
      alkotmánysértő. Emiatt az Alkotmánybíróság nem nyilvánította az
      Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésébe ütközőnek a szokásos  polgári
      jogi  szankciónak nem tekinthető, de bizonyos mértékig  polgári
      jogi  szankció  szerepét  betöltő  közérdekű  célra  fordítható
      bírság   intézményét  sem  a  válaszadás  jogával   kapcsolatos
      döntésében  [57/2001. (XII. 5.) AB határozat,  ABH  2001,  484,
      505.].   A  műsorszolgáltatási  szerződés  megkötésére   és   a
      műsorszolgáltatók szankcionálására vonatkozó  szabályozásban  a
      polgári  és  a közigazgatási jog elemeinek együttes alkalmazása
      alkotmányosan  nem  elfogadhatatlan.” (ABK 2007,  június,  574,
      585.)
      Erre  tekintettel  az Alkotmánybíróság elutasította  azokat  az
      indítványokat,  amelyek a Médiatörvény  41.  §  (1)  bekezd  m)
      pontjába   és  113.  §  (2)  bekezdésbe  foglalt  rendelkezések
      megsemmisítését  azért kezdeményezték, mert  azok  alapján  nem
      dönthető  el  a műsorszolgáltatási díj fizetésével  keletkezett
      jogviszony  természete,  s  ezáltal  az  Alkotmány  2.  §   (1)
      bekezdésébe foglalt jogállamiság és jogbiztonság sérül.

      3.  Az  Alkotmánybíróság  nem állapított  meg  alkotmánysértést
      önmagában amiatt sem, hogy a Médiatörvény 41. § (1) bekezdés m)
      pontja felhatalmazza az ORTT-t a műholdas terjesztéssel történő
      műsorszolgáltatás  esetén a műsorszolgáltatási  díj  mértékének
      meghatározására,  közzétételére, illetve, hogy  a  113.  §  (2)
      bekezdés előírja e díj közlését a műsorszolgáltatóval.
      Az   Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  kifejtette:  „Az  ORTT  az
      Alkotmány  61. § (2) bekezdésében biztosított sajtószabadságból
      következően  egy  a  döntéseit  önállóan  hozó,  kizárólag   az
      Országgyűlésnek  felelős  intézmény  [Médiatörvény  32.  §  (1)
      bekezdés].  A  Kormány tagjai és az államtitkárok  jogállásáról
      szóló  2006.  évi  LVII. törvény 1. § (3)  bekezdés  b)  pontja
      szerint   az  ORTT  autonóm  államigazgatási  szerv.  Az   ORTT
      működésének  költségeit nem a központi  költségvetés,  hanem  a
      Műsorszolgáltatási  Alap fedezi. Az ORTT  »egy  sajátos  állami
      szervtípus« [1/2005. (II. 4.) AB határozat, ABH 2005,  64,  36-
      37.].”   (ABK  2007.  június  574,  577.]  Az  Alkotmánybíróság
      megítélése szerint az ORTT e speciális jogállására,  továbbá  a
      műsorszolgáltatási díj újraelosztó funkciójára  is  tekintettel
      nem  sérti az Alkotmány 2. §-ában foglalt jogállamiságot,  hogy
      az  ORTT  a  Médiatörvény 41. § (1) bekezdés m) pontja  alapján
      meghatározhatja a műsorszolgáltatási díj mértékét,  s  az  sem,
      hogy  a  113.  §  (2) bekezdés értelmében ezt a nyilvántartásba
      vett műsorszolgáltatóval közli.

       Az    indítványozók    szerint    a    bejelentéshez    kötött
      műsorszolgáltatási díjfizetési kötelezettség az Alkotmány 61. §-
      ába   foglalt   sajtószabadság  sérelmével  jár.  Az   alapjog-
      korlátozás alkotmányosságát az Alkotmánybíróság az Alkotmány 8.
      §  (2)  bekezdése alapján kidolgozott szükségességi-arányossági
      követelmények alapján ítéli meg. Az Alkotmánybíróság a 30/1992.
      (V.  25.)  AB határozatában kifejtette, hogy „[a]z állam  akkor
      nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető
      jog  és  szabadság  védelme vagy érvényesülése,  illetve  egyéb
      alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el.  Az  alapjog
      korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő,
      hogy  az  másik  alapjog  vagy  szabadság  védelme  vagy  egyéb
      alkotmányos  cél  érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy
      megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt
      cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem
      súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a
      korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas
      legenyhébb   eszközt   alkalmazni.   Alkotmányellenes   a   jog
      tartalmának   korlátozása,  ha  az   kényszerítő   ok   nélkül,
      önkényesen  történik,  vagy  ha a korlátozás  súlya  az  elérni
      kívánt célhoz képest aránytalan.” (ABH 1992, 167, 171.)
       Az  Alkotmánybíróság  a  sajtószabadságot  több  határozatában
      több    szempontból   vizsgálta.   Az   elektronikus   médiával
      kapcsolatos  első  döntésében  már  rámutatott  arra,  hogy   a
      véleménynyilvánítási  és tájékozódási  szabadság  szolgálata  a
      sajtószabadságra   vonatkozó   sajátosságokon    túl    további
      feltételeket   követel   meg   a   rádióval   és   televízióval
      kapcsolatban  [37/1992.  (VI. 10.)  AB  határozat,  1992,  227,
      230.].  Ezek  a  sajátosságok alapvetően az elektronikus  média
      működtetésének   technikai  lehetőségeiből   erednek   (pl.   a
      frekvenciák  véges  volta,  a  műholdas  sugárzás  vagy  épp  a
      digitális  műsorterjesztés jellemzői stb.),  amelyek  az  írott
      sajtóhoz képest – a sajtószabadság jogának érvényesülésén belül
      –  sajátos,  csak  az elektronikus médiára irányadó  feltételek
      előírásával is járhatnak. Maga az Alkotmány 61. § (4) bekezdése
      is  külön szól a közszolgálati illetve a kereskedelmi rádiót és
      televíziót  érintő önálló törvényi szabályozásról. Így  egy-egy
      jogintézmény,    amely   az   elektronikus   sajtót    érintően
      alkotmányossági  szempontból – az Alkotmány  61.  §-a  szerinti
      sajtószabadságot érintően – elfogadható, nem  biztos,  hogy  az
      írott  sajtó vonatkozásában is ugyanígy minősül. A jelen ügyben
      vizsgált  műsorszolgáltatási díj a  rádióra  és  a  televízióra
      vonatkozó szabályozás rendszerébe tartozik, értékelése is  csak
      e rendszer sajátosságait figyelembe véve történhet.
      Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Médiatörvény 41. § (1)
      bekezdés  m)  pontjába  és  a 113.  §  (2)  bekezdésbe  foglalt
      műsorszolgáltatási  díjfizetési  kötelezettség  nem   sérti   a
      sajtószabadságot.   A   médiaszabályozás   Alkotmányból   eredő
      követelménye    a   plurális   tájékoztatás   kialakítása,    a
      médiaegyensúly  megteremtése. Ez pozitív állami  intézkedéseket
      kíván.  Az  államnak az Alkotmány 61. §-ából  és  a  8.  §  (1)
      bekezdéséből fakadó intézményvédelmi kötelezettsége áll fenn az
      elektronikus    sajtót    érintő    tájékoztatási     struktúra
      tekintetében:   adott   esetben   szükségessé   válhat    olyan
      szabályozás, ami – a sajtószabadságot nem sértve  –  az  anyagi
      eszközök  meghatározásáról,  felhasználásáról  rendelkezik   az
      elektronikus  média  piacán.  Ilyen  a  jelen  ügyben  vizsgált
      műsorszolgáltatási díj is. Az elektronikus média kínálatában  –
      ahogy  az  az Alkotmány 61. § (4) bekezdésében szó  szerint  is
      szerepel  –  „közszolgálati”  és „kereskedelmi”  televíziók  és
      rádiók  (műsorok) vannak jelen. A Médiatörvény a  közszolgálati
      műsorszolgáltatókat érintően számos olyan korlátozást tartalmaz
      [pl. a 24. § (1) bekezdés, amely kimondja, hogy a közszolgálati
      műsorszolgáltatónál  a reklám időtartama  egyetlen  műsorórában
      sem  haladhatja  meg  a  hat percet;  stb.],  amely  az  anyagi
      lehetőséghez való hozzáférést tekintve kedvezőtlenebb,  mint  a
      kereskedelmi  adók vonatkozásában. Fentebb bemutatásra  került,
      hogy    a    műsorszolgáltatási    díjfizetési    kötelezettség
      kifejezetten a nyereségérdekelt műsorszolgáltatáshoz kötődik, a
      közszolgálati    műsorszolgáltatást   nem   terheli    (ha    a
      nyereségérdekelt  műsorszolgáltató közműsort szolgáltat,  akkor
      annak   arányában   őt   sem).  A  műsorszolgáltatási   díj   a
      Műsorszolgáltatási   Alap   (a   továbbiakban:   Alap)    útján
      megvalósuló  újraelosztás  révén az elektronikus  médián  belül
      kiegyensúlyozó  szerepet  tölt be: a  Médiatörvény  77.  §  (3)
      bekezdése   értelmében  az  Alap  forrásai  közé   tartozik   a
      műsorszolgáltatási díj, annak egy részét – többek  között  –  a
      78.  §  (1)  és  (2)  bekezdés szerint a  nem  nyereségérdekelt
      műsorszolgáltatók,     valamint     a     közműsor-szolgáltatók
      visszatérítendő vagy vissza nem térítendő támogatására, továbbá
      a   műsorszolgáltatók  magyarországi  gyártású,   közszolgálati
      műsorszámai  készítésének  visszatérítendő  vagy   vissza   nem
      térítendő    támogatására   kell    fordítani.    (Ezáltal    a
      műsorszolgáltatási  díj  még  a  műsorszolgáltatási   szerződés
      esetén   sem   kizárólag   az   állami   tulajdonú   frekvencia
      használatának  ellenértéke.)  Mindezeket  figyelembe   véve   a
      vizsgált  törvényi  szabályok eredményeként a  közszolgálatiság
      preferálása alkotmányos cél, ezáltal a sajtószabadság szükséges
      és  arányos  korlátozásának minősül. A  műsorszolgáltatási  díj
      médiapiacon  betöltött szerepére tekintettel  ezen  okból  csak
      szélső   esetben  (az  alapjog  ellehetetlenülését  eredményező
      mértéke     esetében)    merülhet    fel    a    sajtószabadság
      alkotmányellenes    korlátozása.    Erre     tekintettel     az
      Alkotmánybíróság a Médiatörvény 41. § (1) bekezdés m) pontja és
      a  113. § (2) bekezdése megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány
      61. §-ára alapított indítványt elutasította.

      Az  indítványozók  az  Alkotmány 57. § (5)  bekezdésbe  foglalt
      jogorvoslati jog sérelmét is felvetették a Médiatörvény  41.  §
      (1)  bekezdés  m)  pontjával  és  a  113.  §  (2)  bekezdésével
      kapcsolatban.  A  Médiatörvényt módosította  a  2002.  évi  XX.
      törvény.  E  törvény  22.  §-a értelmében  a  Médiatörvény  VI.
      fejezet  13.  cím,  azaz  a  113. §  alapján  eljárva  az  ORTT
      közigazgatási ügyben eljáró szervnek minősül, ezáltal  az  ORTT
      határozatával – mégpedig a nyilvántartásbavételi eljárás  során
      a   műsorszolgáltatási  díj  mértékének  közlésével  szemben  –
      biztosította  a  bírói  utat. Érinti a jogorvoslat  kérdését  a
      műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007.
      évi LXXIV. törvény, valamint a rádiózásról és a televíziózásról
      szóló  1996. évi I. törvény módosításáról szóló 2007. évi CLIV.
      törvény  (a továbbiakban: Médiatörvény mód.) 8. § (1) bekezdése
      is.  E  rendelkezés kimondja, hogy nemcsak a  Médiatörvény  VI.
      fejezet 13. címe (a nyilvántartásba vételi eljárás során közölt
      műsorszolgáltatási  díj) alkalmazásában,  hanem  a  90.  §  (3)
      bekezdésében   (azaz   a   szerződés   alapján   megállapítandó
      műsorszolgáltatási     díjjal     összefüggésben)     és      a
      műsorszolgáltatási  szerződésben  rögzített   jogkövetkezmények
      érvényesítése  során  az ORTT „kizárólag  közigazgatási  ügyben
      eljáró szervként járhat el, eljárására a közigazgatási hatósági
      eljárás  és szolgáltatás általános szabályairól szóló  törvényt
      kell  alkalmazni.” Ebben az összefüggésben tehát  az  Alkotmány
      57.  §  (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme
      sem állapítható meg.

      Az   Alkotmánybíróság   a  fenti  indokok   szerint   –   bírói
      kezdeményezés   alapján  és  utólagos  absztrakt  normakontroll
      hatáskörben  eljárva – elutasította a Médiatörvény  41.  §  (1)
      bekezdés    m)    pontja    és    113.    §    (2)    bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat.
      Mivel  az  Alkotmánybíróság elutasította az utólagos  absztrakt
      normakontrollra és a bírói kezdeményezés alapján indult konkrét
      normakontrollra vonatkozó indítványokat egyben  elutasította  e
      rendelkezéseknek konkrét ügyekben – a Fővárosi Ítélőtábla előtt
      lévő  9.Pf.21.656/2006/4-I.  számú és  a  9.Pf.21.285/2005/7-I.
      számú   ügyben   –  történő  alkalmazása  kizárására   irányuló
      indítványokat is.

                                    IV.

       1.  Az  Alkotmánybíróság – figyelembe véve  az  indítványoknak
      azon  kitételét,  miszerint a Médiatörvény a műsorszolgáltatási
      díj mértéke megállapításának szempontjait nem tartalmazza – úgy
      döntött,  hogy  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.
      törvény  (a  továbbiakban: Abtv.) 21. § (7)  bekezdése  alapján
      hivatalból  folytat  eljárást  az  Abtv.  49.  §-ában   foglalt
      hatáskörében.

      Az   Abtv.   49.   §-a  szerint  a  mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet  sor,  ha  a
      jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó
      jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel
      alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság  állandó
      gyakorlata    értelmében   a   jogalkotó   szerv    jogalkotási
      kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás  nélkül  is
      köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet –  a  jogi
      szabályozás  iránti igény – annak nyomán állott  elő,  hogy  az
      állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba,  és
      ezáltal    az   állampolgárok   egy   csoportját   megfosztotta
      alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990.  (X.
      16.)  AB  határozat  ABH  1990, 83, 86.].  Az  Alkotmánybíróság
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet  állapít  meg
      akkor  is,  ha  alapjog érvényesüléséhez szükséges  jogszabályi
      garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992,
      227, 231.].
      Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést
      nemcsak  akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre  vonatkozóan
      semmilyen  szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB  határozat  ABH
      1992,   204.],   hanem  akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási
      koncepción   belül   az   Alkotmányból   levezethető   tartalmú
      jogszabályi  rendelkezés  hiányzik  [22/1995.  (III.  31.)   AB
      határozat  ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat
      ABH 1997, 122, 128.].

      Az   Alkotmánybíróság   áttekintette   a   Médiatörvénynek    a
      műsorszolgáltatási  díjra  vonatkozó  szabályait.  Mint   ahogy
      föntebb is kifejtésre került, a Médiatörvény tartalmazza,  hogy
      a  műsorszolgáltatási díjat ki állapíthatja meg, tartalmazza  a
      mentességek körét, megállapítható a törvényből a díj célja,  és
      a  felhasználásra  vonatkozó  szabályok  is.  Ugyanakkor  nincs
      kifejezett   rendelkezés  arról,  hogy   amikor   az   ORTT   a
      Médiatörvény   41.   §   (1)  bekezdés  m)   pontjába   foglalt
      lehetőségével   élve  megállapítja  a  műsorszolgáltatási   díj
      mértékét,  milyen szempontokat köteles figyelembe venni,  nincs
      szabály   arra   sem,  hogy  a  díjat  milyen  keretek   között
      állapíthatja  meg és milyen szempontok alapján  történik  annak
      módosítása.  Az  Alkotmánybíróság már az Abh.-ban  is  többször
      hangsúlyozta,   hogy  a  médiaszabályozás  a   sajtószabadságot
      közvetlenül  érinti,  ezért „garanciális  jelentőségű,  hogy  a
      médiahatóság döntéshozatali eljárása áttekinthető és  követhető
      legyen”  (ABK  2007. június, 574, 580.). Az ORTT a Médiatörvény
      113. § (2) bekezdésbe foglalt díj közlésekor [és a Médiatörvény
      mód.  8. §-ának következtében a műsorszolgáltatási szerződéshez
      kapcsolódó  90.  § (3) bekezdés során is] közigazgatási  ügyben
      eljáró szervnek minősül.
      Az  Alkotmány  57. § (1) bekezdése a bírósághoz fordulás  jogát
      fogalmazza  meg. E szerint „A Magyar Köztársaságban  a  bíróság
      előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy  az
      ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a  jogait  és
      kötelességeit   a  törvény  által  felállított   független   és
      pártatlan  bíróság  igazságos és nyilvános tárgyaláson  bírálja
      el.”  Az  Alkotmány 50. § (2) bekezdés pedig kimondja, hogy  „a
      bíróság  ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét”.
      Ezeket a feladatait a bíróság csak megfelelő törvényi támpontok
      alapján   tudja   ellátni,  olyan  szabályok   révén,   amelyek
      meghatározzák,  hogy  a felülvizsgálandó  közigazgatási  döntés
      törvényességének   elbírálásánál   milyen   szempontokat   kell
      figyelembe  venni  (ehhez  pedig jelen ügyben  elengedhetetlen,
      hogy legyenek szabályok a műsorszolgáltatási díj kiszámításának
      módjára). A bírói mérlegelés törvényi szabályainak hiánya miatt
      ugyanis  kiüresedik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe  foglalt
      bírósághoz fordulás joga. Az Alkotmánybíróság a 39/1997.  (VII.
      1.)   AB  határozat  rendelkező  részében  megállapította:   „A
      közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének
      szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe
      vitt  jogokat  és  kötelezettségeket az  Alkotmány  57.  §  (1)
      bekezdésében  meghatározott feltételeknek megfelelően  érdemben
      elbírálhassa.  A  közigazgatási  döntési  jogkört   meghatározó
      szabálynak  megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia,
      amely    alapján    a    döntés   jogszerűségét    a    bíróság
      felülvizsgálhatja.”  (ABH  1997, 263.)  A  vonatkozó  indokolás
      pedig  – többek között – kifejtette: „A közigazgatási perben  a
      bíróság   nincs   a  közigazgatási  határozatban  megállapított
      tényálláshoz    kötve,    és   a   jogszerűség    szempontjából
      felülbírálhatja a közigazgatási szerv mérlegelését is.  Az  így
      felfogott  érdemi  elbírálással nem  áll  ellentétben,  hogy  a
      bíróság  a  határozatot hozó hatóságot új  eljárásra  utasítja.
      Azok  a  jogszabályok, amelyek kizárják vagy  korlátozzák  azt,
      hogy  a  bíróság  a közigazgatási határozatot felülvizsgálva  a
      fentiek szerint érdemben elbírálja a jogvitát, ellentétesek  az
      Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. Ebből az okból nem csupán  az
      a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja
      a  jogkérdésen  túlmenő bírói felülvizsgálatot,  vagy  annak  a
      közigazgatási  mérlegeléssel szemben olyan  kevés  teret  hagy,
      hogy  az  ügy  megfelelő alkotmányos garanciák  közötti  érdemi
      „elbírálásáról” nem beszélhetünk, hanem az olyan jogszabály is,
      amely   az  igazgatásnak  korlátlan  mérlegelési  jogot   adván
      semmilyen  jogszerűségi  mércét nem tartalmaz  a  bírói  döntés
      számára sem.” (ABH 1997, 263, 272.)
      Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen esetben épp ez a
      helyzet állt elő. A Médiatörvény a műsorszolgáltatási díj
      mértékének meghatározása (megváltoztatása) során az ORTT-nek
      olyan széles mérlegelési jogot adott, amelyből következően a
      bírói döntés számára semmilyen jogszerűségi mérce nem áll
      rendelkezésre. A bíróság csak akkor tudja betölteni az
      Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott feladatát, ha a
      törvény meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket az ORTT
      köteles figyelembe venni a műsorszolgáltatási díj mértékének
      meghatározása során. Ellenkező esetben a bírósági
      felülvizsgálat kiüresedik.

      Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett
      azáltal,   hogy   az   Országgyűlés   a   Médiatörvényben   nem
      szabályozta,  hogy  az  ORTT a 41. § (1) bekezdés  m)  pontjába
      foglalt jogával élve milyen szempontok alapján határozza meg  a
      műsorszolgáltatási  díj  mértékét,  azaz  nem   szabályozta   a
      műsorszolgáltatási  díj megállapításának módját,  módosításának
      feltételeit.  A  műsorszolgáltatási  díj  megállapításán   túli
      szempont  a  közszolgálati műsorok arányainak,  vagy  a  magyar
      nyelven gyártott műsorok jelenlétének figyelembe-vétele, hiszen
      az  arányok  (százalékok) is az általános díj  mértéke  alapján
      kerülnek meghatározásra, ami nem változtat azon a tényen,  hogy
      az  általános műsorszolgáltatási díj mértékének megállapítására
      nincs  törvényi  szabály.  Az  Alkotmánybíróság  tehát  nem  az
      indítványozók    által    támadott    törvényi    rendelkezések
      alkotmányellenességét   állapította   meg,   hanem   az   ahhoz
      kapcsolódó  garanciák  hiánya  miatt  előállt  alkotmányellenes
      helyzetet. Az alkotmányellenes helyzet az Alkotmány 57.  §  (1)
      bekezdésének  sérelme,  azaz  a  bírósághoz  fordulás   jogához
      kapcsolódó garanciák hiánya alapján áll fenn.
      Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében ha az Alkotmánybíróság
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg,
      akkor a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével –
      felhívja feladatának teljesítésére. Alkotmánybíróság ezért
      felhívja az Országgyűlést, hogy szabályozási kötelezettségének
      2008. december 31-ig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság az
      Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonságra
      tekintettel kellő időt kívánt biztosítani a jogalkotónak az
      Alkotmánnyal összhangban lévő szabályok meghozatalára.

      2.  Az  indítványozók kiegészítő beadványaikban az Emberi Jogok
      Európai  Egyezménye  10. cikkében foglalt  véleménynyilvánítási
      szabadsággal  is ellentétesnek tartották a Médiatörvény  41.  §
      (1)  bekezdés  m)  pontját,  és  113.  §  (2)  bekezdését.   Az
      Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban:  Abtv.)  1.  § c) pontja  az  Alkotmánybíróságnak
      külön   hatáskört  biztosít  jogszabály,  valamint  az   állami
      irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének
      vizsgálatára. Ezt a vizsgálatot azonban az Abtv. értelmében nem
      kezdeményezheti bárki. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése  szerint  e
      hatáskörben indítványozásra jogosult: a) az Országgyűlés, annak
      állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő,  b)  a
      köztársasági elnök, c) a Kormány vagy annak tagja, d) az Állami
      Számvevőszék  elnöke,  e) a Legfelsőbb  Bíróság  elnöke,  f)  a
      legfőbb  ügyész.  Az  indítványozó nem  tartozik  az  Abtv.-ben
      felsorolt indítványozásra jogosultak közé. Az Ügyrend 29. §  c)
      pontja    szerint    az    Alkotmánybíróság    az    indítványt
      visszautasítja,    ha   megállapítható,   hogy    az    eljárás
      indítványozására  az indítványozónak nincs jogosultsága,  ezért
      az    Alkotmánybíróság   a   nemzetközi   szerződésbe   ütközés
      vizsgálatára irányuló indítványokat visszautasította.

      3.  Több  indítványozó  is  felvetette,  hogy  az  ORTT-nek   a
      Médiatörvény  41.  §  (1)  bekezdés m)  pontja  alapján  hozott
      határozatai    valójában   jogi   normák,   s   mint    ilyenek
      alkotmányossági  vizsgálat  alá  vonhatók.  Ez  alapján  kérték
      megsemmisíteni a 262/1997. (XI. 6.) ORTT határozatot és az  ezt
      módosító 464/2002. (III. 7.) ORTT határozatot.
      Az Alkotmánybíróság a föntiekben – korábbi döntéseire utalva  –
      megállapította, hogy az ORTT „egy sajátos állami szervtípus”. A
      Médiatörvény   32.  §  (1)  bekezdése  szerint   az   ORTT   az
      Országgyűlés  felügyelete alatt álló, önálló  jogi  személy;  a
      Médiatörvény  31.  § (1) bekezdése pedig az  ORTT  feladatainak
      általános   meghatározása  között  említi  a  műsorszolgáltatók
      piacra  lépésének  elősegítését, a  tájékoztatási  monopóliumok
      létrejöttének     megakadályozását,     a     műsorszolgáltatók
      függetlenségének   védelmét.  Az  Alkotmánybíróság   megítélése
      szerint  az  ORTT  sajátos jogi státuszából  is  ered,  hogy  a
      Médiatörvény felhatalmazza a műsorszolgáltatási díj  mértékének
      megállapítására, ebből azonban még nem következik, hogy az erre
      vonatkozó döntését jogi normának kell tekinteni. A Médiatörvény
      41.  § (1) bekezdés m) pontja az ORTT feladatai közé sorolja  a
      műsorszolgáltatási  díj meghatározását is. A műsorszolgáltatási
      díjat megállapító ORTT határozatok különböző műsorszolgáltatási
      „díjképleteket” tartalmaznak. Figyelembe veszik, hogy országos,
      vagy  körzeti  műsorszolgáltatókról  van-e  szó,  ezeken  belül
      különböző szempontokat (az ellátható lakosság köre, a műsoridő,
      a  versenyhelyzet stb.) érvényesítenek, illetve  a  „díjképlet”
      tartalmazza  a Médiatörvényben kifejezésre jutó azon  tényezőt,
      hogy  a  közszolgálati műsorszámok, illetve  a  magyar  nyelven
      gyártott  műsorok  arányához képest  a  műsorszolgáltatási  díj
      csökken.  Az  Alkotmánybíróság jelen határozatában mulasztásban
      megnyilvánuló    alkotmányellenességet   állapított    meg    a
      tekintetben,   hogy   a   műsorszolgáltatási   díj   mértékének
      meghatározásakor az ORTT megfelelő törvényi korlát  nélkül  jár
      el,  az  összegszerűség (azaz a kiindulópont) tekintetében  épp
      úgy  nincs  törvényi szabály, mint a módosítás,  megváltoztatás
      vonatkozásában,  ezért  az Alkotmánybíróság  kimondta,  hogy  a
      szempontrendszer  egészét  (a  mérték  megállapításának  pontos
      módját)  törvénynek  kell  meghatároznia.  Ugyanakkor   az   is
      megállapítható,  hogy  a Médiatörvény 41.  §  (1)  bekezdés  m)
      pontja   alapján   meghozott  határozat  (a  különböző   típusú
      műsorszolgáltatókra  megállapított  díjképlet)  nem  tekinthető
      normatív  tartalmú döntésnek, mivel abban az ORTT –  mintegy  a
      műsorszolgáltatási díj-megállapítási eljárás további szakaszára
      irányadóan  – számítási módokat határoz meg. Mindez  kifelé,  a
      különböző műsorszolgáltatók felé kötelezővé akkor válik,  ha  a
      Médiatörvény  113.  § (2) bekezdése szerint  az  ORTT  közli  a
      műsorszolgáltatási  díjat (vagy – szerződéses  műsorszolgáltató
      esetén  –  a  Médiatörvény  90.  §  (3)  bekezdés  alapján   az
      megállapításra  kerül.) Az ORTT-nek a Médiatörvény  41.  §  (1)
      bekezdés   m)   pontja  szerint  kiadható   határozata   egyedi
      közigazgatási döntés: meghatározza a műsorszolgáltatás  díjának
      mértékét.

       Az    Alkotmány   32/A.   §   (1)   bekezdése    szerint    az
      Alkotmánybíróság      felülvizsgálja       a       jogszabályok
      alkotmányosságát,  az  Abtv. 1. § b) pontja  alapján  pedig  az
      Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabály, valamint  az  állami
      irányítás  egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének  utólagos
      vizsgálata tartozik. E rendelkezések alapján nincs hatásköre az
      Alkotmánybíróságnak az – indítványozók által kért  –  262/1997.
      (XI. 6.) ORTT határozat és az ezt módosító 464/2002. (III.  7.)
      ORTT  határozat felülvizsgálatára. Az Ügyrend 29. §  b)  pontja
      értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha
      megállapítható,   hogy  az  eljárásra  nincs  hatásköre.   Erre
      tekintettel   a   jelölt   ORTT   határozatok   alkotmányossági
      vizsgálatára  és  megsemmisítésére  irányuló  indítványokat  az
      Alkotmánybíróság visszautasította.

       Az  Alkotmánybíróság  határozatának a Magyar  Közlönyben  való
      közzétételét  a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség
      megállapítására tekintettel rendelte el.
                               Dr. Bihari Mihály
                          az Alkotmánybíróság elnöke

                  Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró

                  Dr. Holló András           Dr. Kiss László
                  előadó alkotmánybíró         alkotmánybíró

                  Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró

                  Dr. Lenkovics Barnabás    Dr. Lévay Miklós
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró

                  Dr. Paczolay Péter    Dr. Trócsányi László
                  alkotmánybíró                alkotmánybíró
        Dr. Trócsányi László alkotmánybíró különvéleménye

         Nem  értek  egyet  a határozat rendelkező részének  1.  és  2.
        pontjával, valamint az ezen pontokkal kapcsolatos indokolással.
        Álláspontom  szerint  az  indítványoknak  e  részeikben   helyt
        kellett volna adni, és a Médiatörvény 41. § (1) bekezdésének m)
        pontját,  valamint  113.  § (2) bekezdését  meg  kellett  volna
        semmisíteni, figyelemmel arra, hogy a Médiatörvény  41.  §  (1)
        bekezdésének m) pontja sérti az Alkotmány 2. § (1)  bekezdését,
        113.  §  (2) bekezdése pedig az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe
        ütközik.

         1.  Az  indítványozók sérelmezték, hogy az ORTT a Médiatörvény
        41.   §   (1)   bekezdés  m)  pontja  alapján   „a   törvényben
        meghatározott    feltételrendszer    nélküli    díjmegállapítás
        bármikor,    bármilyen   tartalommal   megváltoztatható”.    Ez
        álláspontjuk  szerint  sérti  a  „jogállamiság  részét   képező
        jogbiztonságot.”
         Az   Alkotmánybíróság  4/1999.  (III.  31.)  AB  határozatában
        kifejtette, hogy „[a]z Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: »a
        Magyar   Köztársaság  független,  demokratikus  jogállam.«   Az
        Alkotmánybíróság  több  korábbi  döntésében   hangsúlyozta:   a
        jogállamiság  egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal
        rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek
        között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által
        a   polgárok   számára   megismerhető  és  kiszámítható   módon
        szabályozott   korlátok  között  fejtik   ki   tevékenységüket.
        [56/1991.  (XI.  8.)  AB határozat, ABH  1991,  454,  456.]  Az
        Alkotmánybíróság   gyakorlatában   e   jogállamiságból   fakadó
        alkotmányos   követelményt  következetesen   érvényesítette   a
        közhatalommal  rendelkező  szervek működésére  vonatkozóan  (…)
        [pl.  8/1992.  (I. 30.) AB határozat, ABH 1992,  51.;  36/1992.
        (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 207.].” (ABH 1999, 52, 61.)
         Az  ORTT  a  kérdéses  műsorszolgáltatási díj  mértékét  saját
        diszkrecionális  jogkörében  határozza  meg,   sem   a   döntés
        tartalmára,  sem  a  meghozatal módjára  nézve  a  törvény  nem
        tartalmaz  további  előírást. Az ORTT-nek a  műsorszolgáltatási
        díj mértékét meghatározó döntése és eljárása nem minősíthető  a
        jog  által megállapított működési rendben történő, kiszámítható
        tevékenységnek.   Mindezek   miatt   álláspontom   szerint    a
        Médiatörvény 41. § (1) bekezdésének m) pontja az Alkotmány 2. §
        (1)     bekezdésébe     ütközik.    Erre     tekintettel     az
        Alkotmánybíróságnak ezt a jogszabályhelyet  meg  kellett  volna
        semmisítenie.

         2.  Véleményem szerint a Médiatörvény 113. § (2)  bekezdése  a
        41.   §   (1)   bekezdés   m)   pontjával   együtt   értelmezve
        alkotmányellenes,  az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében  foglalt
        bírósághoz fordulás jogát sérti.
         A  Médiatörvény 113. § (2) bekezdése alapján hozott, az  egyes
        műsorszolgáltatók   által  fizetendő   műsorszolgáltatási   díj
        konkrét összegét közlő határozat — 2002. október 15. napja  óta
        hatályos  136.  §  (1)  bekezdése  értelmében  —  közigazgatási
        határozatnak minősül, és azt bíróság előtt közigazgatási perben
        meg  lehet támadni. A Médiatörvény 113. § (2) bekezdése alapján
        hozott  határozatot az ORTT kizárólag ugyanezen törvény  41.  §
        (1) bekezdés m) pontjának keretei között alkotja meg, semmilyen
        más    törvényi    szabály,   megkötés   nem    vonatkozik    a
        műsorszolgáltatási díj mértékének meghatározására. A 41. §  (1)
        bekezdés  m) pontja alapján azonban éppen maga az ORTT  alkotja
        meg  azokat a kereteket, amelyeken belül a 113. § (2) bekezdése
        szerint  közölt műsorszolgáltatási díjösszegeket  kikalkulálja.
        Az  ORTT tehát szinte teljes mértékben „szabad kezet kapva”,  a
        saját  maga  által  kidolgozott irányvonalak mentén  hozza  meg
        közigazgatási határozatnak minősülő döntéseit.
         Az  Alkotmánybíróság  39/1997. (VII. 1.)  AB  határozatában  a
        közigazgatási     határozatok    bírósági    felülvizsgálatának
        intézményét  és  a bírósághoz fordulás jogát együtt  értelmezve
        rámutatott  arra,  hogy  „az eljárási garanciák  teljesedéséhez
        önmagában  a bírói út megléte nem elegendő; az Alkotmány  által
        megkövetelt  hatékony jogvédelem megléte  attól  függ,  hogy  a
        bíróság  mit vizsgálhat felül. (…). A közigazgatási határozatok
        törvényességének  bírói  ellenőrzése  tehát  alkotmányosan  nem
        korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. (…)  Azok  a
        jogszabályok,  amelyek kizárják vagy korlátozzák  azt,  hogy  a
        bíróság  a  közigazgatási határozatot felülvizsgálva a  fentiek
        szerint   érdemben  elbírálja  a  jogvitát,   ellentétesek   az
        Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. Ebből az okból nem csupán  az
        a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja
        a  jogkérdésen  túlmenő bírói felülvizsgálatot,  vagy  annak  a
        közigazgatási  mérlegeléssel szemben olyan  kevés  teret  hagy,
        hogy  az  ügy  megfelelő alkotmányos garanciák  közötti  érdemi
        »elbírálásáról« nem beszélhetünk, hanem az olyan jogszabály is,
        amely   az  igazgatásnak  korlátlan  mérlegelési  jogot   adván
        semmilyen  jogszerűségi  mércét nem tartalmaz  a  bírói  döntés
        számára sem.” (ABH 1997, 263, 272.)
         Álláspontom  szerint  a  kizárólag a Médiatörvény  41.  §  (1)
        bekezdés m) pontjában foglalt „biankó” felhatalmazás alapján az
        ORTT  által  kidolgozott  műsorszolgáltatási  díjtábla  keretei
        között  a  113. § (2) bekezdése értelmében meghozott  határozat
        olyan    széles    körű   mérlegelési   jogot   —    lényegében
        diszkrecionális  jogkört — ad az ORTT-nek,  amely  kiüresíti  a
        bírósághoz  fordulás  jogát, ellehetetleníti  az  érdemi  bírói
        felülvizsgálatot,  és így a 113. § (2) bekezdése  az  Alkotmány
        57.  §  (1)  bekezdésében foglalt alapjog sérelmét eredményezi.
        Mindezek  alapján az Alkotmánybíróságnak véleményem  szerint  a
        Médiatörvény  113.  §  (2) bekezdését az Alkotmány  57.  §  (1)
        bekezdésének sérelme miatt meg kellett volna semmisítenie.

        Budapest, 2008. április 7.
                                                   Dr. Trócsányi László
                                                          alkotmánybíró
          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          .
          Number of the Decision:
          .
          37/2008. (IV. 8.)
          Date of the decision:
          .
          04/07/2008
          .
          .