Hungarian

Ügyszám: .	314/B/2004
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 37/2008. (IV. 8.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/377 .

A döntés kelte: Budapest, 04/07/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság    jogszabály    alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok, valamint  bírói  kezdeményezés alapján,  továbbá  –  hivatalból eljárva   –   mulasztásban  megnyilvánuló   alkotmányellenesség vizsgálata  tárgyában  –  Dr.  Trócsányi  László  alkotmánybíró különvéleményével – meghozta az alábbi                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva  –  megállapítja, hogy  az  Alkotmány  57. § (1) bekezdését  sértő,  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenes  helyzet  keletkezett  azáltal, hogy  az Országgyűlés a rádiózásról és a televíziózásról  szóló 1996. évi I. törvényben nem szabályozta, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület milyen szempontok alapján határozza meg a műsorszolgáltatási díj mértékét. Az  Alkotmánybíróság  ezért  felhívja  az  Országgyűlést,  hogy szabályozási  kötelezettségének  2008.  december  31-ig  tegyen eleget. 2.  Az  Alkotmánybíróság  a rádiózásról  és  a  televíziózásról szóló  1996. évi I. törvény 41. § (1) bekezdés m) pontja  és  a 113. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére     irányuló    indítványokat     és     bírói kezdeményezéseket elutasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság  a rádiózásról  és  a  televíziózásról szóló  1996. évi I. törvény 41. § (1) bekezdés m) pontja  és  a 113.   §   (2)  bekezdése  nemzetközi  szerződésbe  ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja. 4.  Az  Alkotmánybíróság  a rádiózásról  és  a  televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 41. § (1) bekezdés m) pontja alapján az   Országos   Rádió  és  Televízió  Testület  által   kiadott határozatok alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványokat visszautasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. 1.  Az  indítványozó kérelmet nyújtott be a  rádiózásról  és  a televíziózásról  szóló  1996. évi I. törvény  (a  továbbiakban: Médiatörvény)  41.  §  (1)  bekezdés m)  pontjának,  illetve  e rendelkezésre hivatkozással meghozott 262/1997. (XI.  6.)  ORTT határozat és az ezt módosító 464/2002. (III. 7.) ORTT határozat alkotmányossági vizsgálata tárgyában. A Médiatörvény 41. §  (1) bekezdése határozza meg az Országos Rádió és Televízió Testület (a  továbbiakban:  ORTT) feladatait. Ennek  keretében  az  ORTT megállapítja  és  közzéteszi  a  műsorelosztással,  valamint  a műholdas   terjesztéssel   történő  műsorszolgáltatás   díjának mértékét (mértékeit). Az indítványozó véleménye szerint sérti a jogállamiság  részét képező jogbiztonságot, hogy a Médiatörvény nem   tartalmazza   a   díjmegállapításnál  figyelembe   veendő szempontokat, a díjmeghatározás bármikor, bármilyen tartalommal megváltoztatható.   Törvényi  korlát  nélküli   diszkrecionális döntéssel   akár  olyan  mértékű  műsorszolgáltatási   díj   is előírható   ORTT   határozatban,  ami  lehetetlenné   teszi   a médiapiacon  való jelenlétet, s ezáltal sérül a sajtószabadság. Az   ORTT  nemcsak  a  díj  meghatározására  jogosult  (ami  az indítványozó  szerint normaalkotás), hanem  saját  maga  hajtja végre    határozatát,   ami   szintén   ellentétben    áll    a jogállamisággal. Az indítványozó végül utalt arra, hogy  bár  a díjtáblázat   által   meghatározott  műsorszolgáltatási   díjat meghatározó  egyedi döntés ellen bírósághoz lehet fordulni,  de magát  a  díjtáblázatot nem lehet bíróság előtt vitatni,  s  ez pedig  a  jogorvoslathoz való jogot és  a  bírósághoz  fordulás jogát sérti. A  Médiatörvény 113. § (2) bekezdése szerint „ha  a  bejelentés tudomásulvételét a Testület hatvan napon belül nem tagadta meg, a  bejelentést  nyilvántartásba vettnek kell  tekinteni  azzal, hogy  a  műsorszolgáltatási díj mértékét e  határidőn  belül  a jogosulttal  közölni  kell”. Az indítványozó  kifejtette,  hogy műsorszolgáltatási díj fizetése a szerződéses műsorszolgáltatók esetén  még  érthető, hiszen állami frekvenciát  használnak,  a nyertes   pályázatot  követően  műsorszolgáltatási   szerződést kötnek,  a  műsorszolgáltatási  díj  ezért  ennek  mintegy   az ellenértéke.  A csupán bejelentéshez és regisztrációhoz  kötött műsorszolgáltatók esetén azonban a műsorszolgáltatási  díj  nem lehet   ellenérték   (csak  adó,  vagy  adó  jellegű   fizetési kötelezettség), de a Médiatörvényből az sem derül ki,  hogy  az így  létrejött jogviszony polgári jogi vagy közjogi  jogviszony (szemben  a  szerződéses  kapcsolattal –  a  műsorszolgáltatási szerződéssel –, amely egyértelműen magánjogi jellegű,  véli  az indítványozó).  Az  indítványozó  kifejtette  végül,   hogy   a műholdas és a vezetékes műsorszolgáltatókra a Médiatörvény  41. §  (1) bekezdés m) pontja alapján előírt műsorszolgáltatási díj igazgatási  szolgáltatási díjnak sem  tekinthető,  mivel  akkor annak az igazgatási tevékenység költségeihez kellene igazodnia. A jogviszonyok keveredése a jogbiztonságot sérti. A  fentiek  alapján az indítványozó a Médiatörvény  41.  §  (1) bekezdés  m)  pontjának, illetve e rendelkezésre  hivatkozással meghozott 262/1997. (XI. 6.) ORTT határozat és az ezt  módosító 464/2002.  (III. 7.) ORTT határozatnak az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésével 57. § (1) és (5) bekezdésével, és a 61. §  (1)  és (2) bekezdésével való ellentéte megállapítását kérte.  Az  indítványozó később ún. „kiegészítő iratot”  nyújtott  be, amelyben kiterjesztette indítványát a Médiatörvény 113.  §  (2) bekezdése  vizsgálatára és megsemmisítésére  is.  A  kiegészítő indítvány  kérelmet tartalmazott az emberi  jogok  és  alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én  kelt Egyezmény  (a  továbbiakban: Emberi Jogok  Európai  Egyezménye; kihirdette  az  1993.  évi  XXXI. törvény)  10.  cikkével  való összhang vizsgálatára is. 2.  Az ORTT az 1. pontban ismertetett ügy indítványozója ellen, műsorszolgáltatási  díj  megfizetése iránti  pert  indított.  A perben eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pf.21.656/2006/4-I.  szám alatt    –   az   eljárás   felfüggesztése   mellett    –    az Alkotmánybírósághoz fordult, s kérte a Médiatörvény 41.  §  (1) bekezdés  m)  pontjának,  valamint a Médiatörvény  113.  §  (2) bekezdése    alkotmányossági   vizsgálatát,   e   rendelkezések megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben történő  alkalmazási tilalom kimondását. Az indítványozó bíróság – lényegében az  1. pontban ismertetett indítványozói érveléssel összhangban  –  az Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésének  és  57.  §  (1)   és   (5) bekezdésének  a  sérelmére hivatkozott. Új érvként  kifejtette, hogy  a  jogorvoslathoz  való jog  azért  is  sérül,  mivel  „a fizetési   kötelezettségre  vonatkozó   feltételrendszer   jogi szabályozása  hiányában a bíróság (…) nincs  olyan  helyzetben, hogy  a műsorszolgáltatási díjjal összefüggő bármely jogvitában az eljárásra irányadó szabályoknak megfelelő érdemi határozatot hozzon”. 3.  Az 1. pontban foglalt kérelemmel azonos tartalmú indítványt (és „kiegészítő iratot”) nyújtott be egy másik indítványozó. Az ORTT   ezen  ügy  indítványozója  ellen  is  pert  indított   a műsorszolgáltatási  díj  megfizetése  iránt.  A  perben  eljáró Fővárosi  Ítélőtábla  ebben – a 9.Pf.21.285/2005/7-I.  számú  – ügyben  is  felfüggesztette az eljárását,  s  korábbi  –  a  2. pontban jelzett – beadványában szereplő azonos érvek alapján az Alkotmánybírósághoz  fordult. A Fővárosi  Ítélőtábla  ebben  az ügyben  is  kezdeményezte a Médiatörvény 41. § (1) bekezdés  m) pontjának,  valamint  a  Médiatörvény  113.  §  (2)   bekezdése alkotmányossági  vizsgálatát, e rendelkezések  megsemmisítését, illetve a jelölt ügyben való alkalmazási tilalom kimondását. 4.  Az  Alkotmánybíróság a négy indítványt tárgyuk azonosságára tekintettel  az  Alkotmánybíróság  ideiglenes  ügyrendjéről  és annak  közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt  3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.  –  a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, s egy eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmány vonatkozó szabályai szerint: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „57.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt  mindenki egyenlő,  és  mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény   által  felállított  független  és  pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.  (…) (5)   A  Magyar  Köztársaságban  a  törvényben  meghatározottak szerint   mindenki  jogorvoslattal  élhet  az  olyan  bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát  vagy jogos  érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn  belüli  elbírálásának  érdekében,  azzal  arányosan  –  a jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „61.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkinek  joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy  a  közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” 2. A Médiatörvény figyelembe veendő szabályai értelmében: „41. § (1) A Testület feladatai:  (…)  m)   megállapítja  a  műsorelosztással,  valamint  a  műholdas terjesztéssel   történő  műsorszolgáltatás   díjának   mértékét (mértékeit), és ezt közzéteszi;”        „A műsorszolgáltatási szerződés alapvető tartalma 90.  §  (1)  A  műsorszolgáltatási szerződés a  Testület  és  a pályázati  eljárásban kiválasztott műsorszolgáltató között  jön létre.  Műsorszolgáltatási  szerződést  földfelszíni  rendszerű műsorszórás  útján megvalósuló, illetve a Kormány  rendelkezési jogába tartozó (általa bérelt) műholdas, valamint rádiótávközlő eszközzel végzett műsorszolgáltatás esetén kell kötni. (2)  A műsorszolgáltató a pályázatában vállalt időtartamban  és adásidőben  az  adásidő-beosztás szerint, saját megkülönböztető azonosítási   jelét   használva,  a  vállalt  műsorstruktúrának megfelelő  műsor  sugárzására jogosult és  köteles,  az  általa üzemben  tartott saját hálózaton, berendezésekkel,  eszközökkel vagy    távközlési   szolgáltató   (műsorszóró)    szolgáltatás közreműködésével.  A  saját  eszközökkel  történő   műsorszóró, szétosztó  tevékenységekre a távközlési szolgáltatási engedélyt nem,   de   a   külön   jogszabályokban   meghatározott   egyéb engedélyeket be kell szerezni. (3)   A  jogosult  ellenszolgáltatásként  negyedévenként  előre műsorszolgáltatási   díjat  fizet.  A  műsorszolgáltatási   jog elnyerésekor  a  díjat  fél  évre  előre  kell  megfizetni.   A díjfizetés  késedelme  esetén a Testület a  szerződést  tizenöt napos határidővel felmondhatja. (4)  A  (3)  bekezdésben foglaltak megszegése a törvény  súlyos megsértésének minősül. (5)  A  szerződésszegés miatt kiköthető kötbér  esetenként  nem haladhatja meg az éves műsorszolgáltatási díj ötven százalékát. (6)   A   nem  nyereségérdekelt  műsorszolgáltató  nem  köteles műsorszolgáltatási  díjat  fizetni. A  nem  nyereségérdekeltség feltételeinek  való  megfelelést a Testület  állapítja  meg.  A feltételek teljesítéséről a műsorszolgáltató minden év végén  a Testület által megállapított időpontban beszámol.”          „A vezetékes és a műholdas műsorszolgáltatás  113.  §  (1) Az a műsorszolgáltató, aki műsorának terjesztését kizárólag    műsorelosztó    rendszer    segítségével    végzi, műsorszolgáltató  tevékenységének  megkezdése  előtt   legalább harminc nappal köteles a Testületnek bejelenteni a 96.  §  (1)- (3) bekezdése szerinti adatokat.  (2)  Ha a bejelentés tudomásulvételét a Testület hatvan  napon belül  nem  tagadta meg, a bejelentést nyilvántartásba  vettnek kell tekinteni azzal, hogy a műsorszolgáltatási díj mértékét  e határidőn belül a jogosulttal közölni kell.  (3)  A  bejelentés  tudomásulvételét meg kell  tagadni,  ha  a bejelentő  egyébként  nem lehetne műsorszolgáltatási  szerződés jogosultja.  (4) Törölni kell a nyilvántartásból a műsorszolgáltatót, ha  a) a nyilvántartásba vétel megtagadásának volna helye,  b)   az   üzemben   tartó  bejelentette  a   műsorszolgáltatás elosztásának   megszüntetését,  vagy  tizenkét  hónapon   belül legfeljebb összesen hatvan napon át folytatta,  c)   a   törvény   II.  fejezetében  foglalt   kötelezettségét ismételten súlyosan megszegte.  (5)  E  § rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben  is, ha  a  műsorszolgáltatás nem a Kormány  rendelkezési  joga  alá tartozó műhold igénybevételével történik.”                              III. Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt  döntését  az alábbiakra alapozta: 1.    A    Médiatörvényben   szabályozott    műsorszolgáltatási díjfizetési   kötelezettség  megállapítása  a  műsorszolgáltató státusza  alapján változik. A Médiatörvény 22. § (4)  bekezdése szerint   „a  közszolgálati  műsorszolgáltató  és  a  közműsor- szolgáltató   mentesül  a  műsorszolgáltatási  díj  fizetésének kötelezettsége   alól”.  Eltérő  megítélés   alá   tartozik   a földfelszíni rendszerű műsorszórás útján megvalósuló, illetve a Kormány  rendelkezési jogába tartozó (általa bérelt)  műholdas, valamint  rádiótávközlő  eszközzel  végzett  műsorszolgáltatás. Ebben  az  esetben  a Médiatörvény 90. § (1) bekezdése  szerint műsorszolgáltatási szerződést kell kötni, amely az  ORTT  és  a pályázati  eljárásban kiválasztott műsorszolgáltató között  jön létre.  A  Médiatörvény 90. § (3) bekezdése szerint „a jogosult ellenszolgáltatásként  negyedévenként előre  műsorszolgáltatási díjat fizet. A műsorszolgáltatási jog elnyerésekor a díjat  fél évre  előre  kell megfizetni. A díjfizetés késedelme  esetén  a Testület  a szerződést tizenöt napos határidővel felmondhatja.” Ebben   az   esetben   tehát  a  műsorszolgáltatási   díjat   a műsorszolgáltatási szerződés határozza meg. A  fentieken  –  azaz a műsorszolgáltatási díj  alól  mentesülő közszolgálati  műsorszolgáltatón, illetve a  műsorszolgáltatási díjat  műsorszolgáltatási szerződés alapján fizető szolgáltatón –  kívül  a  Médiatörvény  113. §-a  a  vezetékes  és  műholdas műsorszolgáltatás  cím  alatt szabályozza  a  bejelentéshez  és nyilvántartásba vételhez kötött szolgáltatók műsorszolgáltatási díjfizetési  kötelezettségét. A 113. § (2)  bekezdés  kimondja, hogy  ha a bejelentés tudomásulvételét a Testület hatvan  napon belül  nem  tagadta meg, a bejelentést nyilvántartásba  vettnek kell tekinteni azzal, hogy a műsorszolgáltatási díj mértékét  e határidőn belül a jogosulttal közölni kell. A Médiatörvény 113. § (5) bekezdése szerint ezeket a rendelkezéseit kell alkalmazni abban  az  esetben  is, ha a műsorszolgáltatás  nem  a  Kormány rendelkezési joga alá tartozó műhold igénybevételével történik. Az   indítványok   a   bejelentéshez  kötött  műsorszolgáltatók műsorszolgáltatási díjfizetését sérelmezik. 2.  Valamennyi indítványozó felvetette a jogbiztonság  sérelmét a  tekintetben, hogy nem dönthető el: a műsorszolgáltatási  díj fizetése közjogi vagy magánjogi jellegű jogviszonyt keletkeztet- e.  Közjogi  jogviszony  esetén adónak,  adó  jellegű  fizetési kötelezettségnek,   esetleg  igazgatási  szolgáltatás   díjának lehetne  tekintetni a műsorszolgáltatási díjat, utóbbi  esetben magánjogi   szerződés   alapján  létrejött   –   kialkudott   – ellenszolgáltatásnak.  Az Alkotmánybíróság  az  alkotmányossági probléma   eldöntéséhez   elsőként  a  műsorszolgáltatási   díj természetét (célját, jellegét) vizsgálta meg. A     Médiatörvény    alapján    megállapítható,     hogy     a műsorszolgáltatási    díj   alapvetően    a    nyereségérdekelt műsorszolgáltatáshoz kapcsolódik. Ezzel összefüggésben teremt a díjfizetés  alól kivételt a Médiatörvény 22. § (4) bekezdése  a közszolgálati   műsorszolgáltató  és  a   közműsor-szolgáltatás tekintetében.  A  szerződés  alapján történő  műsorszolgáltatás körében  is fennáll a kivétel, a 90. § (6) bekezdése  kimondja, hogy   a  nem  nyereségérdekelt  műsorszolgáltató  sem  köteles műsorszolgáltatási díjat fizetni. A műsorszolgáltatási díjnak a nyereségérdekeltséggel összefüggő voltát erősíti a Médiatörvény 108.  §  (4)  bekezdése is, amely kimondja,  hogy  a  közműsor- szolgáltatónak,   ha  nem  kizárólag  közszolgálati   műsorának teljesítése  céljából kapcsolódik hálózatba, műsorszolgáltatási díjat  kell fizetnie. Megállapítható, hogy a Médiatörvényben  a műsorszolgáltatási  díj  alapvetően  egységes  jogintézmény:  a törvény  a  műsorszolgáltatási  díj  vonatkozásában  nem   tesz lényeges  különbséget  a szerint, hogy  a  díjfizetés  miképpen keletkezik:  szerződéssel,  vagy  nyilvántartásba  vétellel.  A különbségtétel  a  nyereségérdekeltség  és  a  közszolgálatiság mentén található, nem pedig a jogviszony közjogi vagy magánjogi jellege  mentén.  Alkotmányossági szempontból  ezért  önmagában közömbös,  hogy  a műsorszolgáltatási díjfizetés  közjogi  vagy magánjogi  (esetleg  mindkét elemet ötvöző)  jogviszonyt  hoz-e létre. Megállapítható  tehát,  hogy  a műsorszolgáltatási  díj  célja, felhasználási  módja  – a különböző módon  megállapított  díjak esetén  is  –  hasonló,  függetlenül a közjogi  vagy  magánjogi jogviszonyt  keletkeztető problémától.  Az  Alkotmánybíróság  a Médiatörvény  egyéb rendelkezései vizsgálata során  a  46/2007. (VI.   27.)   AB  határozatában  (a  továbbiakban:  Abh.)   már rámutatott:  „Önmagában  az a tény, hogy  egy  jogszabályban  a különböző jogágakhoz kapcsolódó jogintézmények keverednek,  nem alkotmánysértő. Emiatt az Alkotmánybíróság nem nyilvánította az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésébe ütközőnek a szokásos  polgári jogi  szankciónak nem tekinthető, de bizonyos mértékig  polgári jogi  szankció  szerepét  betöltő  közérdekű  célra  fordítható bírság   intézményét  sem  a  válaszadás  jogával   kapcsolatos döntésében  [57/2001. (XII. 5.) AB határozat,  ABH  2001,  484, 505.].   A  műsorszolgáltatási  szerződés  megkötésére   és   a műsorszolgáltatók szankcionálására vonatkozó  szabályozásban  a polgári  és  a közigazgatási jog elemeinek együttes alkalmazása alkotmányosan  nem  elfogadhatatlan.” (ABK 2007,  június,  574, 585.) Erre  tekintettel  az Alkotmánybíróság elutasította  azokat  az indítványokat,  amelyek a Médiatörvény  41.  §  (1)  bekezd  m) pontjába   és  113.  §  (2)  bekezdésbe  foglalt  rendelkezések megsemmisítését  azért kezdeményezték, mert  azok  alapján  nem dönthető  el  a műsorszolgáltatási díj fizetésével  keletkezett jogviszony  természete,  s  ezáltal  az  Alkotmány  2.  §   (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság és jogbiztonság sérül. 3.  Az  Alkotmánybíróság  nem állapított  meg  alkotmánysértést önmagában amiatt sem, hogy a Médiatörvény 41. § (1) bekezdés m) pontja felhatalmazza az ORTT-t a műholdas terjesztéssel történő műsorszolgáltatás  esetén a műsorszolgáltatási  díj  mértékének meghatározására,  közzétételére, illetve, hogy  a  113.  §  (2) bekezdés előírja e díj közlését a műsorszolgáltatóval. Az   Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  kifejtette:  „Az  ORTT  az Alkotmány  61. § (2) bekezdésében biztosított sajtószabadságból következően  egy  a  döntéseit  önállóan  hozó,  kizárólag   az Országgyűlésnek  felelős  intézmény  [Médiatörvény  32.  §  (1) bekezdés].  A  Kormány tagjai és az államtitkárok  jogállásáról szóló  2006.  évi  LVII. törvény 1. § (3)  bekezdés  b)  pontja szerint   az  ORTT  autonóm  államigazgatási  szerv.  Az   ORTT működésének  költségeit nem a központi  költségvetés,  hanem  a Műsorszolgáltatási  Alap fedezi. Az ORTT  »egy  sajátos  állami szervtípus« [1/2005. (II. 4.) AB határozat, ABH 2005,  64,  36- 37.].”   (ABK  2007.  június  574,  577.]  Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az ORTT e speciális jogállására,  továbbá  a műsorszolgáltatási díj újraelosztó funkciójára  is  tekintettel nem  sérti az Alkotmány 2. §-ában foglalt jogállamiságot,  hogy az  ORTT  a  Médiatörvény 41. § (1) bekezdés m) pontja  alapján meghatározhatja a műsorszolgáltatási díj mértékét,  s  az  sem, hogy  a  113.  §  (2) bekezdés értelmében ezt a nyilvántartásba vett műsorszolgáltatóval közli.  Az    indítványozók    szerint    a    bejelentéshez    kötött műsorszolgáltatási díjfizetési kötelezettség az Alkotmány 61. §- ába   foglalt   sajtószabadság  sérelmével  jár.  Az   alapjog- korlátozás alkotmányosságát az Alkotmánybíróság az Alkotmány 8. §  (2)  bekezdése alapján kidolgozott szükségességi-arányossági követelmények alapján ítéli meg. Az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V.  25.)  AB határozatában kifejtette, hogy „[a]z állam  akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog  és  szabadság  védelme vagy érvényesülése,  illetve  egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el.  Az  alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy  az  másik  alapjog  vagy  szabadság  védelme  vagy  egyéb alkotmányos  cél  érdekében  történik,  hanem  szükséges,  hogy megfeleljen  az arányosság követelményeinek: az  elérni  kívánt cél  fontossága  és  az ennek érdekében okozott  alapjogsérelem súlya  megfelelő  arányban legyen egymással.  A  törvényhozó  a korlátozás  során  köteles  az  adott  cél  elérésére  alkalmas legenyhébb   eszközt   alkalmazni.   Alkotmányellenes   a   jog tartalmának   korlátozása,  ha  az   kényszerítő   ok   nélkül, önkényesen  történik,  vagy  ha a korlátozás  súlya  az  elérni kívánt célhoz képest aránytalan.” (ABH 1992, 167, 171.)  Az  Alkotmánybíróság  a  sajtószabadságot  több  határozatában több    szempontból   vizsgálta.   Az   elektronikus   médiával kapcsolatos  első  döntésében  már  rámutatott  arra,  hogy   a véleménynyilvánítási  és tájékozódási  szabadság  szolgálata  a sajtószabadságra   vonatkozó   sajátosságokon    túl    további feltételeket   követel   meg   a   rádióval   és   televízióval kapcsolatban  [37/1992.  (VI. 10.)  AB  határozat,  1992,  227, 230.].  Ezek  a  sajátosságok alapvetően az elektronikus  média működtetésének   technikai  lehetőségeiből   erednek   (pl.   a frekvenciák  véges  volta,  a  műholdas  sugárzás  vagy  épp  a digitális  műsorterjesztés jellemzői stb.),  amelyek  az  írott sajtóhoz képest – a sajtószabadság jogának érvényesülésén belül –  sajátos,  csak  az elektronikus médiára irányadó  feltételek előírásával is járhatnak. Maga az Alkotmány 61. § (4) bekezdése is  külön szól a közszolgálati illetve a kereskedelmi rádiót és televíziót  érintő önálló törvényi szabályozásról. Így  egy-egy jogintézmény,    amely   az   elektronikus   sajtót    érintően alkotmányossági  szempontból – az Alkotmány  61.  §-a  szerinti sajtószabadságot érintően – elfogadható, nem  biztos,  hogy  az írott  sajtó vonatkozásában is ugyanígy minősül. A jelen ügyben vizsgált  műsorszolgáltatási díj a  rádióra  és  a  televízióra vonatkozó szabályozás rendszerébe tartozik, értékelése is  csak e rendszer sajátosságait figyelembe véve történhet. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Médiatörvény 41. § (1) bekezdés  m)  pontjába  és  a 113.  §  (2)  bekezdésbe  foglalt műsorszolgáltatási  díjfizetési  kötelezettség  nem   sérti   a sajtószabadságot.   A   médiaszabályozás   Alkotmányból   eredő követelménye    a   plurális   tájékoztatás   kialakítása,    a médiaegyensúly  megteremtése. Ez pozitív állami  intézkedéseket kíván.  Az  államnak az Alkotmány 61. §-ából  és  a  8.  §  (1) bekezdéséből fakadó intézményvédelmi kötelezettsége áll fenn az elektronikus    sajtót    érintő    tájékoztatási     struktúra tekintetében:   adott   esetben   szükségessé   válhat    olyan szabályozás, ami – a sajtószabadságot nem sértve  –  az  anyagi eszközök  meghatározásáról,  felhasználásáról  rendelkezik   az elektronikus  média  piacán.  Ilyen  a  jelen  ügyben  vizsgált műsorszolgáltatási díj is. Az elektronikus média kínálatában  – ahogy  az  az Alkotmány 61. § (4) bekezdésében szó  szerint  is szerepel  –  „közszolgálati”  és „kereskedelmi”  televíziók  és rádiók  (műsorok) vannak jelen. A Médiatörvény a  közszolgálati műsorszolgáltatókat érintően számos olyan korlátozást tartalmaz [pl. a 24. § (1) bekezdés, amely kimondja, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatónál  a reklám időtartama  egyetlen  műsorórában sem  haladhatja  meg  a  hat percet;  stb.],  amely  az  anyagi lehetőséghez való hozzáférést tekintve kedvezőtlenebb,  mint  a kereskedelmi  adók vonatkozásában. Fentebb bemutatásra  került, hogy    a    műsorszolgáltatási    díjfizetési    kötelezettség kifejezetten a nyereségérdekelt műsorszolgáltatáshoz kötődik, a közszolgálati    műsorszolgáltatást   nem   terheli    (ha    a nyereségérdekelt  műsorszolgáltató közműsort szolgáltat,  akkor annak   arányában   őt   sem).  A  műsorszolgáltatási   díj   a Műsorszolgáltatási   Alap   (a   továbbiakban:   Alap)    útján megvalósuló  újraelosztás  révén az elektronikus  médián  belül kiegyensúlyozó  szerepet  tölt be: a  Médiatörvény  77.  §  (3) bekezdése   értelmében  az  Alap  forrásai  közé   tartozik   a műsorszolgáltatási díj, annak egy részét – többek  között  –  a 78.  §  (1)  és  (2)  bekezdés szerint a  nem  nyereségérdekelt műsorszolgáltatók,     valamint     a     közműsor-szolgáltatók visszatérítendő vagy vissza nem térítendő támogatására, továbbá a   műsorszolgáltatók  magyarországi  gyártású,   közszolgálati műsorszámai  készítésének  visszatérítendő  vagy   vissza   nem térítendő    támogatására   kell    fordítani.    (Ezáltal    a műsorszolgáltatási  díj  még  a  műsorszolgáltatási   szerződés esetén   sem   kizárólag   az   állami   tulajdonú   frekvencia használatának  ellenértéke.)  Mindezeket  figyelembe   véve   a vizsgált  törvényi  szabályok eredményeként a  közszolgálatiság preferálása alkotmányos cél, ezáltal a sajtószabadság szükséges és  arányos  korlátozásának minősül. A  műsorszolgáltatási  díj médiapiacon  betöltött szerepére tekintettel  ezen  okból  csak szélső   esetben  (az  alapjog  ellehetetlenülését  eredményező mértéke     esetében)    merülhet    fel    a    sajtószabadság alkotmányellenes    korlátozása.    Erre     tekintettel     az Alkotmánybíróság a Médiatörvény 41. § (1) bekezdés m) pontja és a  113. § (2) bekezdése megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 61. §-ára alapított indítványt elutasította. Az  indítványozók  az  Alkotmány 57. § (5)  bekezdésbe  foglalt jogorvoslati jog sérelmét is felvetették a Médiatörvény  41.  § (1)  bekezdés  m)  pontjával  és  a  113.  §  (2)  bekezdésével kapcsolatban.  A  Médiatörvényt módosította  a  2002.  évi  XX. törvény.  E  törvény  22.  §-a értelmében  a  Médiatörvény  VI. fejezet  13.  cím,  azaz  a  113. §  alapján  eljárva  az  ORTT közigazgatási ügyben eljáró szervnek minősül, ezáltal  az  ORTT határozatával – mégpedig a nyilvántartásbavételi eljárás  során a   műsorszolgáltatási  díj  mértékének  közlésével  szemben  – biztosította  a  bírói  utat. Érinti a jogorvoslat  kérdését  a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény, valamint a rádiózásról és a televíziózásról szóló  1996. évi I. törvény módosításáról szóló 2007. évi CLIV. törvény  (a továbbiakban: Médiatörvény mód.) 8. § (1) bekezdése is.  E  rendelkezés kimondja, hogy nemcsak a  Médiatörvény  VI. fejezet 13. címe (a nyilvántartásba vételi eljárás során közölt műsorszolgáltatási  díj) alkalmazásában,  hanem  a  90.  §  (3) bekezdésében   (azaz   a   szerződés   alapján   megállapítandó műsorszolgáltatási     díjjal     összefüggésben)     és      a műsorszolgáltatási  szerződésben  rögzített   jogkövetkezmények érvényesítése  során  az ORTT „kizárólag  közigazgatási  ügyben eljáró szervként járhat el, eljárására a közigazgatási hatósági eljárás  és szolgáltatás általános szabályairól szóló  törvényt kell  alkalmazni.” Ebben az összefüggésben tehát  az  Alkotmány 57.  §  (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jog sérelme sem állapítható meg. Az   Alkotmánybíróság   a  fenti  indokok   szerint   –   bírói kezdeményezés   alapján  és  utólagos  absztrakt  normakontroll hatáskörben  eljárva – elutasította a Médiatörvény  41.  §  (1) bekezdés    m)    pontja    és    113.    §    (2)    bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat. Mivel  az  Alkotmánybíróság elutasította az utólagos  absztrakt normakontrollra és a bírói kezdeményezés alapján indult konkrét normakontrollra vonatkozó indítványokat egyben  elutasította  e rendelkezéseknek konkrét ügyekben – a Fővárosi Ítélőtábla előtt lévő  9.Pf.21.656/2006/4-I.  számú és  a  9.Pf.21.285/2005/7-I. számú   ügyben   –  történő  alkalmazása  kizárására   irányuló indítványokat is.                               IV.  1.  Az  Alkotmánybíróság – figyelembe véve  az  indítványoknak azon  kitételét,  miszerint a Médiatörvény a műsorszolgáltatási díj mértéke megállapításának szempontjait nem tartalmazza – úgy döntött,  hogy  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII. törvény  (a  továbbiakban: Abtv.) 21. § (7)  bekezdése  alapján hivatalból  folytat  eljárást  az  Abtv.  49.  §-ában   foglalt hatáskörében. Az   Abtv.   49.   §-a  szerint  a  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet  sor,  ha  a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság  állandó gyakorlata    értelmében   a   jogalkotó   szerv    jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás  nélkül  is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet –  a  jogi szabályozás  iránti igény – annak nyomán állott  elő,  hogy  az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba,  és ezáltal    az   állampolgárok   egy   csoportját   megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990.  (X. 16.)  AB  határozat  ABH  1990, 83, 86.].  Az  Alkotmánybíróság mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet  állapít  meg akkor  is,  ha  alapjog érvényesüléséhez szükséges  jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak  akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre  vonatkozóan semmilyen  szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB  határozat  ABH 1992,   204.],   hanem  akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási koncepción   belül   az   Alkotmányból   levezethető   tartalmú jogszabályi  rendelkezés  hiányzik  [22/1995.  (III.  31.)   AB határozat  ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat ABH 1997, 122, 128.]. Az   Alkotmánybíróság   áttekintette   a   Médiatörvénynek    a műsorszolgáltatási  díjra  vonatkozó  szabályait.  Mint   ahogy föntebb is kifejtésre került, a Médiatörvény tartalmazza,  hogy a  műsorszolgáltatási díjat ki állapíthatja meg, tartalmazza  a mentességek körét, megállapítható a törvényből a díj célja,  és a  felhasználásra  vonatkozó  szabályok  is.  Ugyanakkor  nincs kifejezett   rendelkezés  arról,  hogy   amikor   az   ORTT   a Médiatörvény   41.   §   (1)  bekezdés  m)   pontjába   foglalt lehetőségével   élve  megállapítja  a  műsorszolgáltatási   díj mértékét,  milyen szempontokat köteles figyelembe venni,  nincs szabály   arra   sem,  hogy  a  díjat  milyen  keretek   között állapíthatja  meg és milyen szempontok alapján  történik  annak módosítása.  Az  Alkotmánybíróság már az Abh.-ban  is  többször hangsúlyozta,   hogy  a  médiaszabályozás  a   sajtószabadságot közvetlenül  érinti,  ezért „garanciális  jelentőségű,  hogy  a médiahatóság döntéshozatali eljárása áttekinthető és  követhető legyen”  (ABK  2007. június, 574, 580.). Az ORTT a Médiatörvény 113. § (2) bekezdésbe foglalt díj közlésekor [és a Médiatörvény mód.  8. §-ának következtében a műsorszolgáltatási szerződéshez kapcsolódó  90.  § (3) bekezdés során is] közigazgatási  ügyben eljáró szervnek minősül. Az  Alkotmány  57. § (1) bekezdése a bírósághoz fordulás  jogát fogalmazza  meg. E szerint „A Magyar Köztársaságban  a  bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy  az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a  jogait  és kötelességeit   a  törvény  által  felállított   független   és pártatlan  bíróság  igazságos és nyilvános tárgyaláson  bírálja el.”  Az  Alkotmány 50. § (2) bekezdés pedig kimondja, hogy  „a bíróság  ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét”. Ezeket a feladatait a bíróság csak megfelelő törvényi támpontok alapján   tudja   ellátni,  olyan  szabályok   révén,   amelyek meghatározzák,  hogy  a felülvizsgálandó  közigazgatási  döntés törvényességének   elbírálásánál   milyen   szempontokat   kell figyelembe  venni  (ehhez  pedig jelen ügyben  elengedhetetlen, hogy legyenek szabályok a műsorszolgáltatási díj kiszámításának módjára). A bírói mérlegelés törvényi szabályainak hiánya miatt ugyanis  kiüresedik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe  foglalt bírósághoz fordulás joga. Az Alkotmánybíróság a 39/1997.  (VII. 1.)   AB  határozat  rendelkező  részében  megállapította:   „A közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt  jogokat  és  kötelezettségeket az  Alkotmány  57.  §  (1) bekezdésében  meghatározott feltételeknek megfelelően  érdemben elbírálhassa.  A  közigazgatási  döntési  jogkört   meghatározó szabálynak  megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amely    alapján    a    döntés   jogszerűségét    a    bíróság felülvizsgálhatja.”  (ABH  1997, 263.)  A  vonatkozó  indokolás pedig  – többek között – kifejtette: „A közigazgatási perben  a bíróság   nincs   a  közigazgatási  határozatban  megállapított tényálláshoz    kötve,    és   a   jogszerűség    szempontjából felülbírálhatja a közigazgatási szerv mérlegelését is.  Az  így felfogott  érdemi  elbírálással nem  áll  ellentétben,  hogy  a bíróság  a  határozatot hozó hatóságot új  eljárásra  utasítja. Azok  a  jogszabályok, amelyek kizárják vagy  korlátozzák  azt, hogy  a  bíróság  a közigazgatási határozatot felülvizsgálva  a fentiek szerint érdemben elbírálja a jogvitát, ellentétesek  az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. Ebből az okból nem csupán  az a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja a  jogkérdésen  túlmenő bírói felülvizsgálatot,  vagy  annak  a közigazgatási  mérlegeléssel szemben olyan  kevés  teret  hagy, hogy  az  ügy  megfelelő alkotmányos garanciák  közötti  érdemi „elbírálásáról” nem beszélhetünk, hanem az olyan jogszabály is, amely   az  igazgatásnak  korlátlan  mérlegelési  jogot   adván semmilyen  jogszerűségi  mércét nem tartalmaz  a  bírói  döntés számára sem.” (ABH 1997, 263, 272.) Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen esetben épp ez a helyzet állt elő. A Médiatörvény a műsorszolgáltatási díj mértékének meghatározása (megváltoztatása) során az ORTT-nek olyan széles mérlegelési jogot adott, amelyből következően a bírói döntés számára semmilyen jogszerűségi mérce nem áll rendelkezésre. A bíróság csak akkor tudja betölteni az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott feladatát, ha a törvény meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket az ORTT köteles figyelembe venni a műsorszolgáltatási díj mértékének meghatározása során. Ellenkező esetben a bírósági felülvizsgálat kiüresedik. Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal,   hogy   az   Országgyűlés   a   Médiatörvényben   nem szabályozta,  hogy  az  ORTT a 41. § (1) bekezdés  m)  pontjába foglalt jogával élve milyen szempontok alapján határozza meg  a műsorszolgáltatási  díj  mértékét,  azaz  nem   szabályozta   a műsorszolgáltatási  díj megállapításának módját,  módosításának feltételeit.  A  műsorszolgáltatási  díj  megállapításán   túli szempont  a  közszolgálati műsorok arányainak,  vagy  a  magyar nyelven gyártott műsorok jelenlétének figyelembe-vétele, hiszen az  arányok  (százalékok) is az általános díj  mértéke  alapján kerülnek meghatározásra, ami nem változtat azon a tényen,  hogy az  általános műsorszolgáltatási díj mértékének megállapítására nincs  törvényi  szabály.  Az  Alkotmánybíróság  tehát  nem  az indítványozók    által    támadott    törvényi    rendelkezések alkotmányellenességét   állapította   meg,   hanem   az   ahhoz kapcsolódó  garanciák  hiánya  miatt  előállt  alkotmányellenes helyzetet. Az alkotmányellenes helyzet az Alkotmány 57.  §  (1) bekezdésének  sérelme,  azaz  a  bírósághoz  fordulás   jogához kapcsolódó garanciák hiánya alapján áll fenn. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében ha az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, akkor a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Alkotmánybíróság ezért felhívja az Országgyűlést, hogy szabályozási kötelezettségének 2008. december 31-ig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonságra tekintettel kellő időt kívánt biztosítani a jogalkotónak az Alkotmánnyal összhangban lévő szabályok meghozatalára. 2.  Az  indítványozók kiegészítő beadványaikban az Emberi Jogok Európai  Egyezménye  10. cikkében foglalt  véleménynyilvánítási szabadsággal  is ellentétesnek tartották a Médiatörvény  41.  § (1)  bekezdés  m)  pontját,  és  113.  §  (2)  bekezdését.   Az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  1.  § c) pontja  az  Alkotmánybíróságnak külön   hatáskört  biztosít  jogszabály,  valamint  az   állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára. Ezt a vizsgálatot azonban az Abtv. értelmében nem kezdeményezheti bárki. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése  szerint  e hatáskörben indítványozásra jogosult: a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő,  b)  a köztársasági elnök, c) a Kormány vagy annak tagja, d) az Állami Számvevőszék  elnöke,  e) a Legfelsőbb  Bíróság  elnöke,  f)  a legfőbb  ügyész.  Az  indítványozó nem  tartozik  az  Abtv.-ben felsorolt indítványozásra jogosultak közé. Az Ügyrend 29. §  c) pontja    szerint    az    Alkotmánybíróság    az    indítványt visszautasítja,    ha   megállapítható,   hogy    az    eljárás indítványozására  az indítványozónak nincs jogosultsága,  ezért az    Alkotmánybíróság   a   nemzetközi   szerződésbe   ütközés vizsgálatára irányuló indítványokat visszautasította. 3.  Több  indítványozó  is  felvetette,  hogy  az  ORTT-nek   a Médiatörvény  41.  §  (1)  bekezdés m)  pontja  alapján  hozott határozatai    valójában   jogi   normák,   s   mint    ilyenek alkotmányossági  vizsgálat  alá  vonhatók.  Ez  alapján  kérték megsemmisíteni a 262/1997. (XI. 6.) ORTT határozatot és az  ezt módosító 464/2002. (III. 7.) ORTT határozatot. Az Alkotmánybíróság a föntiekben – korábbi döntéseire utalva  – megállapította, hogy az ORTT „egy sajátos állami szervtípus”. A Médiatörvény   32.  §  (1)  bekezdése  szerint   az   ORTT   az Országgyűlés  felügyelete alatt álló, önálló  jogi  személy;  a Médiatörvény  31.  § (1) bekezdése pedig az  ORTT  feladatainak általános   meghatározása  között  említi  a  műsorszolgáltatók piacra  lépésének  elősegítését, a  tájékoztatási  monopóliumok létrejöttének     megakadályozását,     a     műsorszolgáltatók függetlenségének   védelmét.  Az  Alkotmánybíróság   megítélése szerint  az  ORTT  sajátos jogi státuszából  is  ered,  hogy  a Médiatörvény felhatalmazza a műsorszolgáltatási díj  mértékének megállapítására, ebből azonban még nem következik, hogy az erre vonatkozó döntését jogi normának kell tekinteni. A Médiatörvény 41.  § (1) bekezdés m) pontja az ORTT feladatai közé sorolja  a műsorszolgáltatási  díj meghatározását is. A műsorszolgáltatási díjat megállapító ORTT határozatok különböző műsorszolgáltatási „díjképleteket” tartalmaznak. Figyelembe veszik, hogy országos, vagy  körzeti  műsorszolgáltatókról  van-e  szó,  ezeken  belül különböző szempontokat (az ellátható lakosság köre, a műsoridő, a  versenyhelyzet stb.) érvényesítenek, illetve  a  „díjképlet” tartalmazza  a Médiatörvényben kifejezésre jutó azon  tényezőt, hogy  a  közszolgálati műsorszámok, illetve  a  magyar  nyelven gyártott  műsorok  arányához képest  a  műsorszolgáltatási  díj csökken.  Az  Alkotmánybíróság jelen határozatában mulasztásban megnyilvánuló    alkotmányellenességet   állapított    meg    a tekintetben,   hogy   a   műsorszolgáltatási   díj   mértékének meghatározásakor az ORTT megfelelő törvényi korlát  nélkül  jár el,  az  összegszerűség (azaz a kiindulópont) tekintetében  épp úgy  nincs  törvényi szabály, mint a módosítás,  megváltoztatás vonatkozásában,  ezért  az Alkotmánybíróság  kimondta,  hogy  a szempontrendszer  egészét  (a  mérték  megállapításának  pontos módját)  törvénynek  kell  meghatároznia.  Ugyanakkor   az   is megállapítható,  hogy  a Médiatörvény 41.  §  (1)  bekezdés  m) pontja   alapján   meghozott  határozat  (a  különböző   típusú műsorszolgáltatókra  megállapított  díjképlet)  nem  tekinthető normatív  tartalmú döntésnek, mivel abban az ORTT –  mintegy  a műsorszolgáltatási díj-megállapítási eljárás további szakaszára irányadóan  – számítási módokat határoz meg. Mindez  kifelé,  a különböző műsorszolgáltatók felé kötelezővé akkor válik,  ha  a Médiatörvény  113.  § (2) bekezdése szerint  az  ORTT  közli  a műsorszolgáltatási  díjat (vagy – szerződéses  műsorszolgáltató esetén  –  a  Médiatörvény  90.  §  (3)  bekezdés  alapján   az megállapításra  kerül.) Az ORTT-nek a Médiatörvény  41.  §  (1) bekezdés   m)   pontja  szerint  kiadható   határozata   egyedi közigazgatási döntés: meghatározza a műsorszolgáltatás  díjának mértékét.  Az    Alkotmány   32/A.   §   (1)   bekezdése    szerint    az Alkotmánybíróság      felülvizsgálja       a       jogszabályok alkotmányosságát,  az  Abtv. 1. § b) pontja  alapján  pedig  az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogszabály, valamint  az  állami irányítás  egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének  utólagos vizsgálata tartozik. E rendelkezések alapján nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak az – indítványozók által kért  –  262/1997. (XI. 6.) ORTT határozat és az ezt módosító 464/2002. (III.  7.) ORTT  határozat felülvizsgálatára. Az Ügyrend 29. §  b)  pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható,   hogy  az  eljárásra  nincs  hatásköre.   Erre tekintettel   a   jelölt   ORTT   határozatok   alkotmányossági vizsgálatára  és  megsemmisítésére  irányuló  indítványokat  az Alkotmánybíróság visszautasította.  Az  Alkotmánybíróság  határozatának a Magyar  Közlönyben  való közzétételét  a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Balogh Elemér      Dr. Bragyova András           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Holló András           Dr. Kiss László           előadó alkotmánybíró         alkotmánybíró           Dr. Kovács Péter      Dr. Kukorelli István           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Lenkovics Barnabás    Dr. Lévay Miklós           alkotmánybíró                alkotmánybíró           Dr. Paczolay Péter    Dr. Trócsányi László           alkotmánybíró                alkotmánybíró Dr. Trócsányi László alkotmánybíró különvéleménye  Nem  értek  egyet  a határozat rendelkező részének  1.  és  2. pontjával, valamint az ezen pontokkal kapcsolatos indokolással. Álláspontom  szerint  az  indítványoknak  e  részeikben   helyt kellett volna adni, és a Médiatörvény 41. § (1) bekezdésének m) pontját,  valamint  113.  § (2) bekezdését  meg  kellett  volna semmisíteni, figyelemmel arra, hogy a Médiatörvény  41.  §  (1) bekezdésének m) pontja sérti az Alkotmány 2. § (1)  bekezdését, 113.  §  (2) bekezdése pedig az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközik.  1.  Az  indítványozók sérelmezték, hogy az ORTT a Médiatörvény 41.   §   (1)   bekezdés  m)  pontja  alapján   „a   törvényben meghatározott    feltételrendszer    nélküli    díjmegállapítás bármikor,    bármilyen   tartalommal   megváltoztatható”.    Ez álláspontjuk  szerint  sérti  a  „jogállamiság  részét   képező jogbiztonságot.”  Az   Alkotmánybíróság  4/1999.  (III.  31.)  AB  határozatában kifejtette, hogy „[a]z Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint: »a Magyar   Köztársaság  független,  demokratikus  jogállam.«   Az Alkotmánybíróság  több  korábbi  döntésében   hangsúlyozta:   a jogállamiság  egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a   polgárok   számára   megismerhető  és  kiszámítható   módon szabályozott   korlátok  között  fejtik   ki   tevékenységüket. [56/1991.  (XI.  8.)  AB határozat, ABH  1991,  454,  456.]  Az Alkotmánybíróság   gyakorlatában   e   jogállamiságból   fakadó alkotmányos   követelményt  következetesen   érvényesítette   a közhatalommal  rendelkező  szervek működésére  vonatkozóan  (…) [pl.  8/1992.  (I. 30.) AB határozat, ABH 1992,  51.;  36/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 207.].” (ABH 1999, 52, 61.)  Az  ORTT  a  kérdéses  műsorszolgáltatási díj  mértékét  saját diszkrecionális  jogkörében  határozza  meg,   sem   a   döntés tartalmára,  sem  a  meghozatal módjára  nézve  a  törvény  nem tartalmaz  további  előírást. Az ORTT-nek a  műsorszolgáltatási díj mértékét meghatározó döntése és eljárása nem minősíthető  a jog  által megállapított működési rendben történő, kiszámítható tevékenységnek.   Mindezek   miatt   álláspontom   szerint    a Médiatörvény 41. § (1) bekezdésének m) pontja az Alkotmány 2. § (1)     bekezdésébe     ütközik.    Erre     tekintettel     az Alkotmánybíróságnak ezt a jogszabályhelyet  meg  kellett  volna semmisítenie.  2.  Véleményem szerint a Médiatörvény 113. § (2)  bekezdése  a 41.   §   (1)   bekezdés   m)   pontjával   együtt   értelmezve alkotmányellenes,  az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében  foglalt bírósághoz fordulás jogát sérti.  A  Médiatörvény 113. § (2) bekezdése alapján hozott, az  egyes műsorszolgáltatók   által  fizetendő   műsorszolgáltatási   díj konkrét összegét közlő határozat — 2002. október 15. napja  óta hatályos  136.  §  (1)  bekezdése  értelmében  —  közigazgatási határozatnak minősül, és azt bíróság előtt közigazgatási perben meg  lehet támadni. A Médiatörvény 113. § (2) bekezdése alapján hozott  határozatot az ORTT kizárólag ugyanezen törvény  41.  § (1) bekezdés m) pontjának keretei között alkotja meg, semmilyen más    törvényi    szabály,   megkötés   nem    vonatkozik    a műsorszolgáltatási díj mértékének meghatározására. A 41. §  (1) bekezdés  m) pontja alapján azonban éppen maga az ORTT  alkotja meg  azokat a kereteket, amelyeken belül a 113. § (2) bekezdése szerint  közölt műsorszolgáltatási díjösszegeket  kikalkulálja. Az  ORTT tehát szinte teljes mértékben „szabad kezet kapva”,  a saját  maga  által  kidolgozott irányvonalak mentén  hozza  meg közigazgatási határozatnak minősülő döntéseit.  Az  Alkotmánybíróság  39/1997. (VII. 1.)  AB  határozatában  a közigazgatási     határozatok    bírósági    felülvizsgálatának intézményét  és  a bírósághoz fordulás jogát együtt  értelmezve rámutatott  arra,  hogy  „az eljárási garanciák  teljesedéséhez önmagában  a bírói út megléte nem elegendő; az Alkotmány  által megkövetelt  hatékony jogvédelem megléte  attól  függ,  hogy  a bíróság  mit vizsgálhat felül. (…). A közigazgatási határozatok törvényességének  bírói  ellenőrzése  tehát  alkotmányosan  nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. (…)  Azok  a jogszabályok,  amelyek kizárják vagy korlátozzák  azt,  hogy  a bíróság  a  közigazgatási határozatot felülvizsgálva a  fentiek szerint   érdemben  elbírálja  a  jogvitát,   ellentétesek   az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. Ebből az okból nem csupán  az a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja a  jogkérdésen  túlmenő bírói felülvizsgálatot,  vagy  annak  a közigazgatási  mérlegeléssel szemben olyan  kevés  teret  hagy, hogy  az  ügy  megfelelő alkotmányos garanciák  közötti  érdemi »elbírálásáról« nem beszélhetünk, hanem az olyan jogszabály is, amely   az  igazgatásnak  korlátlan  mérlegelési  jogot   adván semmilyen  jogszerűségi  mércét nem tartalmaz  a  bírói  döntés számára sem.” (ABH 1997, 263, 272.)  Álláspontom  szerint  a  kizárólag a Médiatörvény  41.  §  (1) bekezdés m) pontjában foglalt „biankó” felhatalmazás alapján az ORTT  által  kidolgozott  műsorszolgáltatási  díjtábla  keretei között  a  113. § (2) bekezdése értelmében meghozott  határozat olyan    széles    körű   mérlegelési   jogot   —    lényegében diszkrecionális  jogkört — ad az ORTT-nek,  amely  kiüresíti  a bírósághoz  fordulás  jogát, ellehetetleníti  az  érdemi  bírói felülvizsgálatot,  és így a 113. § (2) bekezdése  az  Alkotmány 57.  §  (1)  bekezdésében foglalt alapjog sérelmét eredményezi. Mindezek  alapján az Alkotmánybíróságnak véleményem  szerint  a Médiatörvény  113.  §  (2) bekezdését az Alkotmány  57.  §  (1) bekezdésének sérelme miatt meg kellett volna semmisítenie. Budapest, 2008. április 7.                                            Dr. Trócsányi László                                                   alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	37/2008. (IV. 8.)
Date of the decision: .	04/07/2008
.
.