English
	Hungarian

Ügyszám: .	1053/E/2005
Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1053/E/2005. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2006/1824 .

A döntés kelte: Budapest, 06/16/2006 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására,   illetőleg   jogszabály nemzetközi   szerződésbe  ütközésének   utólagos   vizsgálatára irányuló  indítványok alapján – dr. Bagi István és  dr.  Kovács Péter  alkotmánybírák párhuzamos indokolásával  és  dr.  Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság a szerencsejáték  szervezéséről  szóló 1991.  évi  XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésével és a gazdasági reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi  LVIII.  törvény  6.  § (5)  bekezdésével  összefüggésben a mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására   irányuló    indítványt elutasítja. 2.  Az  Alkotmánybíróság a szerencsejáték  szervezéséről  szóló 1991.  évi  XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésével és a gazdasági reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi  LVIII.  törvény  6.  § (5)  bekezdésével összefüggésben nemzetközi szerződésbe ütközés hivatalbóli vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.                            Indokolás                               I. Az  indítványozó  beadványában  a szerencsejáték  szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szsztv.)  2.  § (7)  bekezdésével  és  a  gazdasági reklámtevékenységről  szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Reklám tv.) 6. §  (5) bekezdésével összefüggésben fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint nemzetközi szerződésből, a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság,   a  Spanyol  Királyság,  a  Francia  Köztársaság, Írország,  az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség,  a Holland   Királyság,   az  Osztrák  Köztársaság,   a   Portugál Köztársaság,  a  Finn  Köztársaság,  a  Svéd  Királyság,  Nagy- Britannia  és  Észak-Írország Egyesült Királysága  (az  Európai Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság,  a Ciprusi  Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a   Magyar   Köztársaság,  a  Máltai  Köztársaság,  a   Lengyel Köztársaság,  a  Szlovén Köztársaság és a  Szlovák  Köztársaság között,  a  Cseh  Köztársaságnak,  az  Észt  Köztársaságnak,  a Ciprusi   Köztársaságnak,  a  Lett  Köztársaságnak,  a   Litván Köztársaságnak,    a    Magyar   Köztársaságnak,    a    Máltai Köztársaságnak,   a   Lengyel   Köztársaságnak,    a    Szlovén Köztársaságnak  és a Szlovák Köztársaságnak az Európai  Unióhoz történő  csatlakozásáról szóló szerződés  kihirdetéséről  szóló 2004.   évi   XXX.  törvénnyel  (a  továbbiakban:  csatlakozási szerződés)  kihirdetett, az Európai Közösség Alapító Szerződése (a  továbbiakban: EK- szerződés) 10. cikkéből  „a  tagállamokra háramló  kötelezettség”-ét  sértette  meg  az  Országgyűlés.  A törvényhozó  ugyanis  „2004. május  1.  napját  …  követően  is fenntartotta, illetve … megszigorította” a külföldön szervezett szerencsejáték   magyarországi  értékesítésére   és   a   hozzá kapcsolódó  reklámra  vonatkozó szabályozást.  Az  indítványozó kifejtette, hogy a „magyar tagállami szabályozás”, amely az EK- szerződésnek  a  49.  cikkében deklarált  szolgáltatásnyújtások szabadságát  is  korlátozza,  ellentétes  az  Alkotmány  2.   § (2)  bekezdésével – az indítvány tartalmát tekintve a 2. §  (1) bekezdésével – és 2/A. § (1) bekezdésével. A magyar szabályozás nemzetközi    szerződésbe   ütközésének   alátámasztására    az indítványozó  hivatkozott több, az Európai Közösségek  Bírósága által hozott ítéletre. Az  indítványozó  kifejezett  kérelme  elsődlegesen  jogalkotói feladat   elmulasztásában   megnyilvánuló   alkotmányellenesség megállapítására   és   megszüntetésére   irányult.   Másodlagos indítványként  azt  kezdeményezte, hogy az „Alkotmánybíróság  … hivatalból  eljárva  állapítsa meg”  a  támadott  rendelkezések nemzetközi  szerződésbe  ütközését  és  az  Alkotmánybíróságról szóló  1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)  45.  § (1) bekezdése alapján semmisítse meg.                               II. 1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „2/A.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaság  az  Európai   Unióban tagállamként  való  részvétele érdekében  nemzetközi  szerződés alapján  –  az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket (a  továbbiakban:  Európai Unió) alapító szerződésekből  fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig  –  egyes,  Alkotmányból  eredő  hatásköreit  a  többi tagállammal    közösen   gyakorolhatja;   e   hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.” 2. Az Szsztv. érintett rendelkezése: „2.    §    (7)    Nem    folytatható   külföldön    szervezett szerencsejátékban     történő    részvételre     Magyarországon értékesítési,   szervező,   közvetítő   tevékenység,   valamint külföldi     szerencsejátékhoz    kapcsolódó    reklám     vagy propagandatevékenység.   A   reklámtilalom   megsértéséért    a reklámozó,  a  reklámszolgáltató és  a  reklám  közzétevője  is felelős.” 3. A Reklám tv. érintett rendelkezése: „6.  §  (5)  Tilos  közzétenni olyan reklámot, amely  külföldön szervezett     szerencsejátékhoz    vagy     ajándéksorsoláshoz kapcsolódik.”                              III. Az indítványozó a közösségi jogból következő jogalkotói feladat elmulasztásával összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) és 2/A.  § (1) bekezdéseinek sérelmét állította. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben vizsgálta. Az indítvány részben megalapozatlan, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1.  Az  Abtv.  49.  §  (1)  bekezdése  értelmében  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság  akkor állapít    meg,   ha   a   jogalkotó   szerv   a    jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel  alkotmányellenességet idézett elő.  Az  Alkotmánybíróság következetesen  érvényesített álláspontja,  hogy  a  jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen  kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83,  86.; 37/1992.  (VI.  10.)  AB határozat, ABH  1992,  227,  232.].  A jogalkotói   feladat  elmulasztása  önmagában  nem  feltétlenül jelent  alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH  1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968-969.;  1080/D/1997. AB határozat, ABH  1998,  1045,  1046.; 10/2001.   (IV.  12.)  AB  határozat,  2001,  123,   131.].   A mulasztásból   következő   alkotmányellenes   helyzetet   pedig mindenkor   csak   konkrét   vizsgálat   eredményeként    lehet megállapítani  [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH  2004,  504, 508.]. A  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség egyik  esete, ha  a  jogalkotó  nem  megfelelő  tartalommal  szabályozott  és ezáltal keletkezett alkotmányellenes helyzet [15/1998. (V.  8.) AB  határozat,  ABH  1998, 132, 138.;  4/1999.  (III.  31.)  AB határozat,  ABH  1999,  52,  63.].  Mivel  az  indítványozó   a mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenességet     arra alapította,   hogy  a  2005.  november  1-jétől   hatályos,   a szerencsejáték  szervezéséről szóló 1991.  évi  XXXIV.  törvény módosításáról  szóló  2005. évi LXXXIV.  törvénnyel  módosított Szsztv.  és  Reklám  tv.  támadott  rendelkezései  –  tartalmuk szerint  –  nem  felelnek  meg  az  EK-szerződésnek,  ezért  az Alkotmánybíróság   elsőként  azt   vizsgálta   meg,   hogy   az indítványozó  által megjelölt alkotmányi rendelkezések  alapján megállapítható-e  olyan  jogalkotási kötelezettség,  amelyet  a jogalkotó  elmulasztott  és  ezzel  alkotmányellenes  helyzetet idézett elő. 1.1.   Az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  megfogalmazott jogállamiságból  következő  jogbiztonság  számos   követelményt támaszt  a jogalkotással szemben, így – többek között  –  annak biztosítását,  hogy  a  jog  egésze  is  világos,   egyértelmű, működését tekintve kiszámítható és előrelátható legyen [9/1992. (I.  30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata  szerint  „meghatározott  életviszonyok,   illetőleg tényállások   ellentétes  –  vagy  az   értelmezéstől   függően ellentétes    –    …    rendezése    önmagában    nem    jelent alkotmányellenességet.  Az  ilyen  rendezés  alkotmányellenessé csak   akkor   válik,  ha  az  egyben  az  Alkotmány   valamely rendelkezésének  a  sérelmével is együtt  jár,  vagyis,  ha  az ellentétes  tartalmú  szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet,  tehát  például ha a rendelkezések valamelyike  meg  nem engedett   diszkriminációt,  egyéb   alkotmányellenes   helyzet megteremtését,    vagy    alkotmányos   alapjog    korlátozását eredményezi” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH  1991,  175, 176.]. Az  indítványozó beadványában – az Alkotmány 2. § (1) és a 2/A. §  (1)  bekezdésein  kívül – nem jelölt meg  olyan  alkotmányos rendelkezést,  amellyel  a  kifogásolt  szabályozás,  amely   a külföldön szervezett szerencsejáték magyarországi értékesítését (szervezését, közvetítését) és reklámozását tiltja, ellentétben állna.  Az  Alkotmánybíróság szerint anyagi alkotmányellenesség hiányában,  pusztán  az  Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből  nem állapítható    meg   alkotmányellenes   helyzetet   eredményező jogalkotói feladat elmulasztása. 1.2.   Az  Alkotmány  2/A.  §-ában  foglalt,  ún.  csatlakozási klauzula  a  Magyar  Köztársaságnak  az  Európai  Unióban  való tagállami  részvétele  feltételeit  és  kereteit,  valamint   a közösségi  jognak  a  magyar  jogforrási  rendszerbeli   helyét határozza meg. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Alkotmány e rendelkezéséből konkrét jogalkotói kötelezettség nem származik. Mivel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság sem az Alkotmány 2.  § (1)  bekezdése, sem a 2/A. § (1) bekezdése alapján nem tartotta megállapíthatónak  az  indítványozó  által   hiányolt   konkrét jogalkotási    kötelezettség   elmulasztásában    megnyilvánuló alkotmányellenességet,  ezért  az  erre   irányuló   indítványt elutasította. 2. Az indítványozó az Alkotmánybíróság hivatalbóli eljárását is indítványozta.  Az  Alkotmánybíróság  a  4/1997.  (I.  22.)  AB határozatában  mutatott rá arra, hogy az  „eljárás  hivatalbóli kezdeményezése az Alkotmánybíróság kivételes hatásköre”  és  az Abtv.  „21.  §  (7) bekezdése alapján az 1. § c) és  e)  pontja szerinti  eljárásokra vonatkozik. Eszerint az  Alkotmánybíróság hivatalból  indíthat eljárást jogszabály,  valamint  az  állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára      és      a     mulasztásban      megnyilvánuló alkotmányellenesség   megszüntetésére.   Az    Alkotmánybíróság hivatalbóli eljárási jogosultságának kötelező volta viszont sem az  Alkotmány 2. §-ából, sem a 7. §-ából, sem 32/A. §-ából  nem vezethető  le,  egyik alkotmánybírósági eljárás  vonatkozásában sem”   (ABH  1997,  41,  47.).  Az  Alkotmánybíróság   azt   is hangsúlyozta,  hogy  az „Abtv. 44. §-ában  foglalt  hivatalbóli eljárás  kezdeményezése  fogalmilag  kizárt”  (440/D/2001.   AB határozat, ABH 2005, 999, 1002.). Az  Alkotmánybíróság  ezért  a nemzetközi  szerződésbe  ütközés hivatalbóli  vizsgálatára  irányuló  indítványt  –  függetlenül attól, hogy szerződési eredetük dacára, az Európai Unió alapító és  módosító szerződéseit nem nemzetközi szerződésként  kívánja kezelni – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és  annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt  3/2001.  (XII.  3.) Tü. határozata  29.  §  c)  pontja alapján (ABH 2003, 2065.) visszautasította.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                          alkotmánybíró                                        Dr. Bagi István                Dr. Balogh Elemér        alkotmánybíró                      alkotmánybíró                                        Dr. Bragyova András              Dr. Erdei Árpád        alkotmánybíró                      alkotmánybíró                                        Dr. Harmathy Attila             Dr. Holló András        alkotmánybíró                      alkotmánybíró                                        Dr. Kiss László                 Dr. Kovács Péter        alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró                                        Dr. Kukorelli István          Dr. Paczolay Péter        alkotmánybíró                      alkotmánybíró Dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása A határozat indokolását az alábbiakkal egészíteném ki. 1.  Az  Alkotmánybíróság a 4/1997. (I.  22.)  AB  határozatában értelmezte    összefoglalóan   a   nemzetközi    szerződésekkel kapcsolatos   hatáskörét.  Itt  mondta  ki  elvi  éllel,   hogy „utólagos  alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet a  nemzetközi szerződést   kihirdető  jogszabály”  és   az   „alkotmányossági vizsgálat  a  szerződést  kihirdető  jogszabály  részévé   vált nemzetközi szerződés alkotmányellenességének a vizsgálatára  is kiterjedhet”. Ugyanott rámutatott az Alkotmánybíróság arra  is, hogy az „Alkotmánybíróság határozata folytán a jogalkotónak ... meg  kell  teremtenie a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját” (ABH 1997, 41.). Emlékeztetek arra, hogy  a  nemzetközi  jog  és a belső jog viszonyrendszerében  a 4/1997.  (I.  22.)  AB határozat óta a törvényi  koordináták  – többek   között   a   nemzetközi   szerződésekkel   kapcsolatos eljárásról  szóló  1982.  évi  27. törvényerejű  rendeletnek  a 7/2005  (III.  31.) AB határozatban (ABH 2005, 83.)  megtörtént alkotmányellenessé    nyilvánításával    és    a     nemzetközi szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  2005.  évi   L. törvény  elfogadásával  jelentősen  megváltoztak,  ráadásul   a 4/1997 (I. 22.) AB határozat elfogadása óta az Alkotmány  éppen ebben  a  kérdésben,  az Európai Uniós tagfelvétel  alkotmányos követelményeire   tekintettel  maga  is   megváltozott,   mivel kiegészült  a  2/A. § (1) bekezdésével. Így azonban  immár  nem lehet  megkerülni a kérdést, hogy az európajog (közösségi  jog) viszonylatában az Alkotmány 7. § (1) bekezdését vagy a  2/A.  § (1) bekezdését tekinti-e az Alkotmánybíróság irányadónak. 2.  Az  Alkotmánynak – az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való  felkészülés  során  – a 2/A. §  (1)  bekezdéssel  történt kiegészítését  követően ugyanakkor a jogalkotó nem  módosította az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt:  ezért az   Alkotmánybíróság  a  jelen  ügyben   azzal   a   kérdéssel szembesült,   hogy   ilyen   körülmények   között   hatáskörrel rendelkezik-e  az  indítvány elbírálására, tekintettel  azonban arra  is, hogy az európajog (közösségi jog) az Európai  Unióban sui  generis természettel bír: a közösségi alapító és  módosító szerződések   (az  ún.  eredeti  jog)  illetve  az   intézményi rendeletek,  irányelvek,  egyéb  normák  és  aktusok  (az   ún. másodlagos  vagy levezetett jog) az egységes – következésképpen egységesen  is kezelendő – az európajog (közösségi jog)  alkotó elemeit   képezik.  Szerződési  eredetük  dacára  az  európajog (közösségi  jog) normái sokkal közelebb állnak a belső  joghoz, mint  a  nemzetközi  joghoz:  ez  különösen  a  primátus  és  a közvetlen    alkalmazhatóság   sajátosságai    révén    történő érvényesülésben nyilvánul meg. 3.  Az  Európai Unió intézményeiben és tagállamaiban az  elmúlt évtizedekben többször is komoly alkotmányjogi és közösségi jogi vitákat  váltott  ki az a kérdés, hogy az alkotmánybíróságok  a fenti   sajátosságok   és   összefüggések   figyelembevételével érvényesíthetik-e  alkotmányvédő  funkciójukat.  Ezek  a  viták mindenekelőtt  az  ún.  közösségi  alapjogvédelem  és  az   ún. demokratikus  deficit címszó alatt váltak  ismertté,  és  végső soron  hozzájárultak  ahhoz,  hogy  a  közösségi  jog  maga  is jelentős  metamorfózison ment keresztül,  a  tagállamok  és  az Európai Unió szervei eljutottak az Alapjogi Charta elfogadásáig és   más,   igen  jelentős  intézményi  reformokig.   Ebben   a folyamatban az Európai Közösségek Bírósága maga is igen  fontos szerepet     játszott.    Mindennek    nyomán    az     európai alkotmánybíróságok   egymáshoz  hasonló  megközelítést   tettek magukévá,    s    közülük   gyakran   hivatkoznak    a    német alkotmánybíróság, a francia alkotmánytanács megközelítésére. Az indítványt  illetően ugyanarra a végkövetkeztetésre egy  másik, már   több  európai  alkotmánybíróság  által  bejárt  úton   is eljuthatunk,  úgy, hogy elvi éllel és a többi  alkotmánybíróság által is vallott önkorlátozás szellemében kerül megvonásra az a szűk   kör,   amelyen  belül  az  európajog   (közösségi   jog) vonatkozásában az alkotmánybíráskodás elvi lehetőségét elismeri illetve fenntartja. 4.  A jelen ügyben az indítványozó a mulasztást egy sui generis nemzetközi   szerződés,  a  Magyarországon  is  számos   elemét illetően  közvetlen  hatállyal bíró  EK-szerződés  tekintetében állította.   Mivel   az  európajog  (közösségi   jog)   hiteles értelmezése  és  alkalmazása az Európai Közösségek  Bíróságának hatáskörébe tartozik, elvi éllel megállapítható, hogy kizárólag alkotmányos  jog közvetlen veszélyeztetettsége alapozhatja  meg annak  vizsgálatát, hogy a jogalkotó nem sértette-e meg az  ún. eredeti  jogból,  illetve  az  ún.  másodlagos  jogból   fakadó kötelezettségét.  Mivel  az európai  integrációban  az  Európai Közösségek Bírósága rendelkezik az európajogi (közösségi  jogi) szabályok    hiteles    értelmezésének   jogosítványával,    az Alkotmánybíróság  túllépne  természetes  hatáskörén,   ha   azt kutatná, nem adható-e olyan értelmezés az európajogi (közösségi jogi)  kötelezettségeknek, hogy annak alapján  az  állam  által elkövetett     európajogi    (közösségi    jogi)    normasértés megállapítása az Alkotmánybíróság hatáskörébe kerüljön. Nézetem  szerint az Alkotmánybíróságnak a fenti összefüggésekre is ki kellett volna térnie határozatában. Budapest, 2006. június 16.                                                Dr. Kovács Péter                                                   alkotmánybíró A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom:                                                 Dr. Bagi István                                                   alkotmánybíró Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye Nem  értek  egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával, mely  érdemben bírálja el az indítványozó kérelmét. Álláspontom szerint az indítványt vissza kellett volna utasítani. Az  indítvány  érdemi  tartalma  szerint  az  indítványozók   a szerencsejáték  szervezéséről szóló 1991. évi  XXXIV.  törvény, valamint  a  gazdasági  reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi LVIII.    törvény    egyes    rendelkezéseivel    kapcsolatosan mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását kérték   az  Alkotmánybíróságtól.  Az  indítványozók   állítása szerint  a jogalkotó mulasztása az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban: Római Szerződés) 10. cikkét  sérti.  Az  indítványozók  szerint  a  Római  Szerződés sérelme  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, illetve a  2/A.  § (1)   bekezdésének  sérelmét  is  okozta.  Az  indítvány  tehát elsődlegesen  annak megállapítására irányult, hogy  a  támadott törvényi  rendelkezések  nem felelnek  meg  a  Római  Szerződés rendelkezéseinek. Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  1. § c) pontja  szerint  „a  jogszabály, valamint  az  állami  irányítás egyéb jogi  eszköze  nemzetközi szerződésbe   ütközésének   vizsgálata”   az   Alkotmánybíróság hatáskörébe  tartozik. Az Abtv. 47. §-a  szerint  a  nemzetközi szerződésbe  ütközés  alkotmánybírósági vizsgálata  kiterjed  a nemzetközi    szerződésből    származó    jogalkotói    feladat elmulasztásának vizsgálatára is. Az Abtv. 21. §  (3)  bekezdése értelmében  az  Abtv.  „1. § c) pontja szerinti  eljárást  csak meghatározott szervek, illetve személyek kezdeményezhetik. Az  indítványozók  által megjelölt Római  Szerződés  nemzetközi szerződés. Az ebből származó jogalkotói feladatok elmulasztását kérték   megállapítani  az  indítványozók.  Azonban  az   Abtv. hivatkozott rendelkezései szerint az indítványozók a nemzetközi szerződésbe    ütközés   megállapítására    irányuló    eljárás kezdeményezésére nem jogosultak. Az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság köteles az indítványozásra való  jogosultságot  vizsgálni, s a  nem  jogosulttól  származó indítványt   visszautasítani.   Az   Alkotmánybíróság   a   nem jogosulttól  származó  indítvány érdemi elbírálásával  törvényt sért.   Ezért  a  nem  jogosulttól  származó  indítvány  érdemi elbírálásával nem értek egyet. Budapest, 2006. június 16.                                               Dr. Bihari Mihály                                                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Article 2.7 of Act XXXIV of 1991 on organising gambling (Act 1) and Article 6.5 of Act LVIII of 1997 on economic advertising (Act 2)
Number of the Decision: .	1053/E/2005
Date of the decision: .	06/16/2006
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2006-3-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.