Hungarian
Ügyszám:
.
1053/E/2005
Előadó alkotmánybíró: Kovács Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 1053/E/2005. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2006/1824
.
A határozat kelte: Budapest, 06/16/2006
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló
    alkotmányellenesség   megállapítására,   illetőleg   jogszabály
    nemzetközi   szerződésbe  ütközésének   utólagos   vizsgálatára
    irányuló  indítványok alapján – dr. Bagi István és  dr.  Kovács
    Péter  alkotmánybírák párhuzamos indokolásával  és  dr.  Bihari
    Mihály alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság a szerencsejáték  szervezéséről  szóló
    1991.  évi  XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésével és a gazdasági
    reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi  LVIII.  törvény  6.  §
    (5)  bekezdésével  összefüggésben a mulasztásban  megnyilvánuló
    alkotmányellenesség    megállapítására   irányuló    indítványt
    elutasítja.

    2.  Az  Alkotmánybíróság a szerencsejáték  szervezéséről  szóló
    1991.  évi  XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésével és a gazdasági
    reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi  LVIII.  törvény  6.  §
    (5)  bekezdésével összefüggésben nemzetközi szerződésbe ütközés
    hivatalbóli vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
                                 Indokolás

                                    I.

      Az  indítványozó  beadványában  a szerencsejáték  szervezéséről
      szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szsztv.)  2.  §
      (7)  bekezdésével  és  a  gazdasági reklámtevékenységről  szóló
      1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Reklám tv.) 6. §  (5)
      bekezdésével összefüggésben fordult az Alkotmánybírósághoz.
      Álláspontja szerint nemzetközi szerződésből, a Belga Királyság,
      a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög
      Köztársaság,   a  Spanyol  Királyság,  a  Francia  Köztársaság,
      Írország,  az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség,  a
      Holland   Királyság,   az  Osztrák  Köztársaság,   a   Portugál
      Köztársaság,  a  Finn  Köztársaság,  a  Svéd  Királyság,  Nagy-
      Britannia  és  Észak-Írország Egyesült Királysága  (az  Európai
      Unió tagállamai) és a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság,  a
      Ciprusi  Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság,
      a   Magyar   Köztársaság,  a  Máltai  Köztársaság,  a   Lengyel
      Köztársaság,  a  Szlovén Köztársaság és a  Szlovák  Köztársaság
      között,  a  Cseh  Köztársaságnak,  az  Észt  Köztársaságnak,  a
      Ciprusi   Köztársaságnak,  a  Lett  Köztársaságnak,  a   Litván
      Köztársaságnak,    a    Magyar   Köztársaságnak,    a    Máltai
      Köztársaságnak,   a   Lengyel   Köztársaságnak,    a    Szlovén
      Köztársaságnak  és a Szlovák Köztársaságnak az Európai  Unióhoz
      történő  csatlakozásáról szóló szerződés  kihirdetéséről  szóló
      2004.   évi   XXX.  törvénnyel  (a  továbbiakban:  csatlakozási
      szerződés)  kihirdetett, az Európai Közösség Alapító Szerződése
      (a  továbbiakban: EK- szerződés) 10. cikkéből  „a  tagállamokra
      háramló  kötelezettség”-ét  sértette  meg  az  Országgyűlés.  A
      törvényhozó  ugyanis  „2004. május  1.  napját  …  követően  is
      fenntartotta, illetve … megszigorította” a külföldön szervezett
      szerencsejáték   magyarországi  értékesítésére   és   a   hozzá
      kapcsolódó  reklámra  vonatkozó szabályozást.  Az  indítványozó
      kifejtette, hogy a „magyar tagállami szabályozás”, amely az EK-
      szerződésnek  a  49.  cikkében deklarált  szolgáltatásnyújtások
      szabadságát  is  korlátozza,  ellentétes  az  Alkotmány  2.   §
      (2)  bekezdésével – az indítvány tartalmát tekintve a 2. §  (1)
      bekezdésével – és 2/A. § (1) bekezdésével. A magyar szabályozás
      nemzetközi    szerződésbe   ütközésének   alátámasztására    az
      indítványozó  hivatkozott több, az Európai Közösségek  Bírósága
      által hozott ítéletre.

      Az  indítványozó  kifejezett  kérelme  elsődlegesen  jogalkotói
      feladat   elmulasztásában   megnyilvánuló   alkotmányellenesség
      megállapítására   és   megszüntetésére   irányult.   Másodlagos
      indítványként  azt  kezdeményezte, hogy az „Alkotmánybíróság  …
      hivatalból  eljárva  állapítsa meg”  a  támadott  rendelkezések
      nemzetközi  szerződésbe  ütközését  és  az  Alkotmánybíróságról
      szóló  1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)  45.  §
      (1) bekezdése alapján semmisítse meg.

                                    II.

      1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
      „2/A.   §   (1)   A  Magyar  Köztársaság  az  Európai   Unióban
      tagállamként  való  részvétele érdekében  nemzetközi  szerződés
      alapján  –  az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket
      (a  továbbiakban:  Európai Unió) alapító szerződésekből  fakadó
      jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges
      mértékig  –  egyes,  Alkotmányból  eredő  hatásköreit  a  többi
      tagállammal    közösen   gyakorolhatja;   e   hatáskörgyakorlás
      megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.”

      2. Az Szsztv. érintett rendelkezése:
      „2.    §    (7)    Nem    folytatható   külföldön    szervezett
      szerencsejátékban     történő    részvételre     Magyarországon
      értékesítési,   szervező,   közvetítő   tevékenység,   valamint
      külföldi     szerencsejátékhoz    kapcsolódó    reklám     vagy
      propagandatevékenység.   A   reklámtilalom   megsértéséért    a
      reklámozó,  a  reklámszolgáltató és  a  reklám  közzétevője  is
      felelős.”

      3. A Reklám tv. érintett rendelkezése:
      „6.  §  (5)  Tilos  közzétenni olyan reklámot, amely  külföldön
      szervezett     szerencsejátékhoz    vagy     ajándéksorsoláshoz
      kapcsolódik.”

                                   III.

      Az indítványozó a közösségi jogból következő jogalkotói feladat
      elmulasztásával összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) és 2/A.  §
      (1) bekezdéseinek sérelmét állította. Ezért az Alkotmánybíróság
      az indítványt érdemben vizsgálta.

      Az indítvány részben megalapozatlan, részben érdemi elbírálásra
      alkalmatlan.

      1.  Az  Abtv.  49.  §  (1)  bekezdése  értelmében  mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság  akkor
      állapít    meg,   ha   a   jogalkotó   szerv   a    jogszabályi
      felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és
      ezzel  alkotmányellenességet idézett elő.  Az  Alkotmánybíróság
      következetesen  érvényesített álláspontja,  hogy  a  jogalkotói
      mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen  kell
      fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83,  86.;
      37/1992.  (VI.  10.)  AB határozat, ABH  1992,  227,  232.].  A
      jogalkotói   feladat  elmulasztása  önmagában  nem  feltétlenül
      jelent  alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat,
      ABH  1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967,
      968-969.;  1080/D/1997. AB határozat, ABH  1998,  1045,  1046.;
      10/2001.   (IV.  12.)  AB  határozat,  2001,  123,   131.].   A
      mulasztásból   következő   alkotmányellenes   helyzetet   pedig
      mindenkor   csak   konkrét   vizsgálat   eredményeként    lehet
      megállapítani  [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH  2004,  504,
      508.].

      A  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség egyik  esete,
      ha  a  jogalkotó  nem  megfelelő  tartalommal  szabályozott  és
      ezáltal keletkezett alkotmányellenes helyzet [15/1998. (V.  8.)
      AB  határozat,  ABH  1998, 132, 138.;  4/1999.  (III.  31.)  AB
      határozat,  ABH  1999,  52,  63.].  Mivel  az  indítványozó   a
      mulasztásban    megnyilvánuló    alkotmányellenességet     arra
      alapította,   hogy  a  2005.  november  1-jétől   hatályos,   a
      szerencsejáték  szervezéséről szóló 1991.  évi  XXXIV.  törvény
      módosításáról  szóló  2005. évi LXXXIV.  törvénnyel  módosított
      Szsztv.  és  Reklám  tv.  támadott  rendelkezései  –  tartalmuk
      szerint  –  nem  felelnek  meg  az  EK-szerződésnek,  ezért  az
      Alkotmánybíróság   elsőként  azt   vizsgálta   meg,   hogy   az
      indítványozó  által megjelölt alkotmányi rendelkezések  alapján
      megállapítható-e  olyan  jogalkotási kötelezettség,  amelyet  a
      jogalkotó  elmulasztott  és  ezzel  alkotmányellenes  helyzetet
      idézett elő.

      1.1.   Az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  megfogalmazott
      jogállamiságból  következő  jogbiztonság  számos   követelményt
      támaszt  a jogalkotással szemben, így – többek között  –  annak
      biztosítását,  hogy  a  jog  egésze  is  világos,   egyértelmű,
      működését tekintve kiszámítható és előrelátható legyen [9/1992.
      (I.  30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. Az Alkotmánybíróság
      gyakorlata  szerint  „meghatározott  életviszonyok,   illetőleg
      tényállások   ellentétes  –  vagy  az   értelmezéstől   függően
      ellentétes    –    …    rendezése    önmagában    nem    jelent
      alkotmányellenességet.  Az  ilyen  rendezés  alkotmányellenessé
      csak   akkor   válik,  ha  az  egyben  az  Alkotmány   valamely
      rendelkezésének  a  sérelmével is együtt  jár,  vagyis,  ha  az
      ellentétes  tartalmú  szabályozás anyagi alkotmányellenességhez
      vezet,  tehát  például ha a rendelkezések valamelyike  meg  nem
      engedett   diszkriminációt,  egyéb   alkotmányellenes   helyzet
      megteremtését,    vagy    alkotmányos   alapjog    korlátozását
      eredményezi” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH  1991,  175,
      176.].
      Az  indítványozó beadványában – az Alkotmány 2. § (1) és a 2/A.
      §  (1)  bekezdésein  kívül – nem jelölt meg  olyan  alkotmányos
      rendelkezést,  amellyel  a  kifogásolt  szabályozás,  amely   a
      külföldön szervezett szerencsejáték magyarországi értékesítését
      (szervezését, közvetítését) és reklámozását tiltja, ellentétben
      állna.  Az  Alkotmánybíróság szerint anyagi alkotmányellenesség
      hiányában,  pusztán  az  Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből  nem
      állapítható    meg   alkotmányellenes   helyzetet   eredményező
      jogalkotói feladat elmulasztása.

      1.2.   Az  Alkotmány  2/A.  §-ában  foglalt,  ún.  csatlakozási
      klauzula  a  Magyar  Köztársaságnak  az  Európai  Unióban  való
      tagállami  részvétele  feltételeit  és  kereteit,  valamint   a
      közösségi  jognak  a  magyar  jogforrási  rendszerbeli   helyét
      határozza meg. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Alkotmány e
      rendelkezéséből konkrét jogalkotói kötelezettség nem származik.

      Mivel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság sem az Alkotmány 2.  §
      (1)  bekezdése, sem a 2/A. § (1) bekezdése alapján nem tartotta
      megállapíthatónak  az  indítványozó  által   hiányolt   konkrét
      jogalkotási    kötelezettség   elmulasztásában    megnyilvánuló
      alkotmányellenességet,  ezért  az  erre   irányuló   indítványt
      elutasította.

      2. Az indítványozó az Alkotmánybíróság hivatalbóli eljárását is
      indítványozta.  Az  Alkotmánybíróság  a  4/1997.  (I.  22.)  AB
      határozatában  mutatott rá arra, hogy az  „eljárás  hivatalbóli
      kezdeményezése az Alkotmánybíróság kivételes hatásköre”  és  az
      Abtv.  „21.  §  (7) bekezdése alapján az 1. § c) és  e)  pontja
      szerinti  eljárásokra vonatkozik. Eszerint az  Alkotmánybíróság
      hivatalból  indíthat eljárást jogszabály,  valamint  az  állami
      irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének
      vizsgálatára      és      a     mulasztásban      megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   megszüntetésére.   Az    Alkotmánybíróság
      hivatalbóli eljárási jogosultságának kötelező volta viszont sem
      az  Alkotmány 2. §-ából, sem a 7. §-ából, sem 32/A. §-ából  nem
      vezethető  le,  egyik alkotmánybírósági eljárás  vonatkozásában
      sem”   (ABH  1997,  41,  47.).  Az  Alkotmánybíróság   azt   is
      hangsúlyozta,  hogy  az „Abtv. 44. §-ában  foglalt  hivatalbóli
      eljárás  kezdeményezése  fogalmilag  kizárt”  (440/D/2001.   AB
      határozat, ABH 2005, 999, 1002.).

      Az  Alkotmánybíróság  ezért  a nemzetközi  szerződésbe  ütközés
      hivatalbóli  vizsgálatára  irányuló  indítványt  –  függetlenül
      attól, hogy szerződési eredetük dacára, az Európai Unió alapító
      és  módosító szerződéseit nem nemzetközi szerződésként  kívánja
      kezelni – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és  annak
      közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe
      foglalt  3/2001.  (XII.  3.) Tü. határozata  29.  §  c)  pontja
      alapján (ABH 2003, 2065.) visszautasította.
                               Dr. Bihari Mihály
                          az Alkotmánybíróság elnöke
                                 alkotmánybíró
                                       
               Dr. Bagi István                Dr. Balogh Elemér
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                       
               Dr. Bragyova András              Dr. Erdei Árpád
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                       
               Dr. Harmathy Attila             Dr. Holló András
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró
                                       
               Dr. Kiss László                 Dr. Kovács Péter
               alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró
                                       
               Dr. Kukorelli István          Dr. Paczolay Péter
               alkotmánybíró                      alkotmánybíró
        Dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása

        A határozat indokolását az alábbiakkal egészíteném ki.

        1.  Az  Alkotmánybíróság a 4/1997. (I.  22.)  AB  határozatában
        értelmezte    összefoglalóan   a   nemzetközi    szerződésekkel
        kapcsolatos   hatáskörét.  Itt  mondta  ki  elvi  éllel,   hogy
        „utólagos  alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet a  nemzetközi
        szerződést   kihirdető  jogszabály”  és   az   „alkotmányossági
        vizsgálat  a  szerződést  kihirdető  jogszabály  részévé   vált
        nemzetközi szerződés alkotmányellenességének a vizsgálatára  is
        kiterjedhet”. Ugyanott rámutatott az Alkotmánybíróság arra  is,
        hogy az „Alkotmánybíróság határozata folytán a jogalkotónak ...
        meg  kell  teremtenie a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek
        és a belső jog összhangját” (ABH 1997, 41.). Emlékeztetek arra,
        hogy  a  nemzetközi  jog  és a belső jog viszonyrendszerében  a
        4/1997.  (I.  22.)  AB határozat óta a törvényi  koordináták  –
        többek   között   a   nemzetközi   szerződésekkel   kapcsolatos
        eljárásról  szóló  1982.  évi  27. törvényerejű  rendeletnek  a
        7/2005  (III.  31.) AB határozatban (ABH 2005, 83.)  megtörtént
        alkotmányellenessé    nyilvánításával    és    a     nemzetközi
        szerződésekkel  kapcsolatos  eljárásról  szóló  2005.  évi   L.
        törvény  elfogadásával  jelentősen  megváltoztak,  ráadásul   a
        4/1997 (I. 22.) AB határozat elfogadása óta az Alkotmány  éppen
        ebben  a  kérdésben,  az Európai Uniós tagfelvétel  alkotmányos
        követelményeire   tekintettel  maga  is   megváltozott,   mivel
        kiegészült  a  2/A. § (1) bekezdésével. Így azonban  immár  nem
        lehet  megkerülni a kérdést, hogy az európajog (közösségi  jog)
        viszonylatában az Alkotmány 7. § (1) bekezdését vagy a  2/A.  §
        (1) bekezdését tekinti-e az Alkotmánybíróság irányadónak.

        2.  Az  Alkotmánynak – az Európai Unióhoz történő csatlakozásra
        való  felkészülés  során  – a 2/A. §  (1)  bekezdéssel  történt
        kiegészítését  követően ugyanakkor a jogalkotó nem  módosította
        az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt:  ezért
        az   Alkotmánybíróság  a  jelen  ügyben   azzal   a   kérdéssel
        szembesült,   hogy   ilyen   körülmények   között   hatáskörrel
        rendelkezik-e  az  indítvány elbírálására, tekintettel  azonban
        arra  is, hogy az európajog (közösségi jog) az Európai  Unióban
        sui  generis természettel bír: a közösségi alapító és  módosító
        szerződések   (az  ún.  eredeti  jog)  illetve  az   intézményi
        rendeletek,  irányelvek,  egyéb  normák  és  aktusok  (az   ún.
        másodlagos  vagy levezetett jog) az egységes – következésképpen
        egységesen  is kezelendő – az európajog (közösségi jog)  alkotó
        elemeit   képezik.  Szerződési  eredetük  dacára  az  európajog
        (közösségi  jog) normái sokkal közelebb állnak a belső  joghoz,
        mint  a  nemzetközi  joghoz:  ez  különösen  a  primátus  és  a
        közvetlen    alkalmazhatóság   sajátosságai    révén    történő
        érvényesülésben nyilvánul meg.

        3.  Az  Európai Unió intézményeiben és tagállamaiban az  elmúlt
        évtizedekben többször is komoly alkotmányjogi és közösségi jogi
        vitákat  váltott  ki az a kérdés, hogy az alkotmánybíróságok  a
        fenti   sajátosságok   és   összefüggések   figyelembevételével
        érvényesíthetik-e  alkotmányvédő  funkciójukat.  Ezek  a  viták
        mindenekelőtt  az  ún.  közösségi  alapjogvédelem  és  az   ún.
        demokratikus  deficit címszó alatt váltak  ismertté,  és  végső
        soron  hozzájárultak  ahhoz,  hogy  a  közösségi  jog  maga  is
        jelentős  metamorfózison ment keresztül,  a  tagállamok  és  az
        Európai Unió szervei eljutottak az Alapjogi Charta elfogadásáig
        és   más,   igen  jelentős  intézményi  reformokig.   Ebben   a
        folyamatban az Európai Közösségek Bírósága maga is igen  fontos
        szerepet     játszott.    Mindennek    nyomán    az     európai
        alkotmánybíróságok   egymáshoz  hasonló  megközelítést   tettek
        magukévá,    s    közülük   gyakran   hivatkoznak    a    német
        alkotmánybíróság, a francia alkotmánytanács megközelítésére. Az
        indítványt  illetően ugyanarra a végkövetkeztetésre egy  másik,
        már   több  európai  alkotmánybíróság  által  bejárt  úton   is
        eljuthatunk,  úgy, hogy elvi éllel és a többi  alkotmánybíróság
        által is vallott önkorlátozás szellemében kerül megvonásra az a
        szűk   kör,   amelyen  belül  az  európajog   (közösségi   jog)
        vonatkozásában az alkotmánybíráskodás elvi lehetőségét elismeri
        illetve fenntartja.

        4.  A jelen ügyben az indítványozó a mulasztást egy sui generis
        nemzetközi   szerződés,  a  Magyarországon  is  számos   elemét
        illetően  közvetlen  hatállyal bíró  EK-szerződés  tekintetében
        állította.   Mivel   az  európajog  (közösségi   jog)   hiteles
        értelmezése  és  alkalmazása az Európai Közösségek  Bíróságának
        hatáskörébe tartozik, elvi éllel megállapítható, hogy kizárólag
        alkotmányos  jog közvetlen veszélyeztetettsége alapozhatja  meg
        annak  vizsgálatát, hogy a jogalkotó nem sértette-e meg az  ún.
        eredeti  jogból,  illetve  az  ún.  másodlagos  jogból   fakadó
        kötelezettségét.  Mivel  az európai  integrációban  az  Európai
        Közösségek Bírósága rendelkezik az európajogi (közösségi  jogi)
        szabályok    hiteles    értelmezésének   jogosítványával,    az
        Alkotmánybíróság  túllépne  természetes  hatáskörén,   ha   azt
        kutatná, nem adható-e olyan értelmezés az európajogi (közösségi
        jogi)  kötelezettségeknek, hogy annak alapján  az  állam  által
        elkövetett     európajogi    (közösségi    jogi)    normasértés
        megállapítása az Alkotmánybíróság hatáskörébe kerüljön.

        Nézetem  szerint az Alkotmánybíróságnak a fenti összefüggésekre
        is ki kellett volna térnie határozatában.

        Budapest, 2006. június 16.
                                                       Dr. Kovács Péter
                                                          alkotmánybíró
        A párhuzamos indokoláshoz csatlakozom:
                                                        Dr. Bagi István
                                                          alkotmánybíró
          Dr. Bihari Mihály alkotmánybíró különvéleménye

          Nem  értek  egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával,
          mely  érdemben bírálja el az indítványozó kérelmét. Álláspontom
          szerint az indítványt vissza kellett volna utasítani.

          Az  indítvány  érdemi  tartalma  szerint  az  indítványozók   a
          szerencsejáték  szervezéséről szóló 1991. évi  XXXIV.  törvény,
          valamint  a  gazdasági  reklámtevékenységről  szóló  1997.  évi
          LVIII.    törvény    egyes    rendelkezéseivel    kapcsolatosan
          mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását
          kérték   az  Alkotmánybíróságtól.  Az  indítványozók   állítása
          szerint  a jogalkotó mulasztása az Európai Gazdasági Közösséget
          létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban: Római Szerződés) 10.
          cikkét  sérti.  Az  indítványozók  szerint  a  Római  Szerződés
          sérelme  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, illetve a  2/A.  §
          (1)   bekezdésének  sérelmét  is  okozta.  Az  indítvány  tehát
          elsődlegesen  annak megállapítására irányult, hogy  a  támadott
          törvényi  rendelkezések  nem felelnek  meg  a  Római  Szerződés
          rendelkezéseinek.

          Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
          továbbiakban:  Abtv.)  1. § c) pontja  szerint  „a  jogszabály,
          valamint  az  állami  irányítás egyéb jogi  eszköze  nemzetközi
          szerződésbe   ütközésének   vizsgálata”   az   Alkotmánybíróság
          hatáskörébe  tartozik. Az Abtv. 47. §-a  szerint  a  nemzetközi
          szerződésbe  ütközés  alkotmánybírósági vizsgálata  kiterjed  a
          nemzetközi    szerződésből    származó    jogalkotói    feladat
          elmulasztásának vizsgálatára is. Az Abtv. 21. §  (3)  bekezdése
          értelmében  az  Abtv.  „1. § c) pontja szerinti  eljárást  csak
          meghatározott szervek, illetve személyek kezdeményezhetik.

          Az  indítványozók  által megjelölt Római  Szerződés  nemzetközi
          szerződés. Az ebből származó jogalkotói feladatok elmulasztását
          kérték   megállapítani  az  indítványozók.  Azonban  az   Abtv.
          hivatkozott rendelkezései szerint az indítványozók a nemzetközi
          szerződésbe    ütközés   megállapítására    irányuló    eljárás
          kezdeményezésére nem jogosultak.

          Az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság köteles az indítványozásra
          való  jogosultságot  vizsgálni, s a  nem  jogosulttól  származó
          indítványt   visszautasítani.   Az   Alkotmánybíróság   a   nem
          jogosulttól  származó  indítvány érdemi elbírálásával  törvényt
          sért.   Ezért  a  nem  jogosulttól  származó  indítvány  érdemi
          elbírálásával nem értek egyet.

          Budapest, 2006. június 16.
                                                        Dr. Bihari Mihály
                                                            alkotmánybíró
            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            .
            Number of the Decision:
            .
            1053/E/2005
            Date of the decision:
            .
            06/16/2006
            .
            .