A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz eljárást az OTP Bank Nyrt. felperes által a Magyar Állam I. rendű alperes és a Magyar Államkincstár II. rendű alperes ellen, elszámolás iránt indított, a Fővárosi Törvényszék előtt 15.G.41.864/2013. számon folyamatban lévő per jogerős befejezéséig felfüggeszti.
I n d o k o l á s
[1] Az OTP Bank Nyrt. jogi képviselője útján 2012. június 11-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján, melyben a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 25/C. §-a és 47. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
[2] A Rendelet célja a házasok, többgyermekes fiatal családok és mások lakásigényének kielégítéséhez szükséges állami támogatások biztosítása, többek között lakásépítési- és vásárlási kedvezménnyel, jelzáloghitelek kamattámogatásával és kiegészítő kamattámogatással. A Rendelet értelmében a támogatások megállapítását, folyósítását a hitelintézet végzi, azokat pedig az állam nevében a Kincstár nyújtja a folyósító hitelintézet havi elszámolása alapján. A támadott rendelkezést a Rendelet módosításáról szóló 257/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Módr.) iktatta be 2011. december 14-i hatállyal. Ennek értelmében a 2004. május 1-jén vagy azt követően kötött kölcsönszerződések esetén a Rendelet 25. § (1)–(2) bekezdése szerinti állami megtérítési kötelezettség nem érvényesíthető. A 25. § (1) bekezdése szerint az állam megtéríti a hitelintézetnek a kiegészítő kamattámogatás igénybevételével a hitelintézettől felvett és a számviteli törvény rendelkezései szerint behajthatatlanná vált kölcsön, valamint járulékai együttes összegének 80%-át, amennyiben az igénylő a lakáscél megvalósításához a Rendelet 5. § (4) bekezdése alapján gyermekek után járó lakásépítési vagy vásárlási kedvezményt is igénybe vette. A 25. § (2) bekezdése alapján az állam megtéríti a hitelintézetnek a hitelintézettől a Rendelet 5/A. § szerint felvett ún. megelőlegező kölcsönt annak behajthatatlansága esetén, annak tőke és járulékai teljes összegéig.
[3] Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések sértik a tulajdonhoz való jogát, ellentétesek a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonság követelményével, valamint a szerzett jogok védelmével. Érvelése szerint a korábbi szabályozás alapján az indítványozó gazdasági tevékenysége körében úgy határozott, hogy nyereségszerzési céllal részt vesz a Rendelet szerinti támogatások elosztásában és azok állammal való elszámolásában. Az indítványozó e döntésében lényeges szerepet játszott az a jogszabályi ígérvény, hogy a kölcsönszerződés behajthatatlansága esetén az állam – a konkrét szerződés tartalmától függő mértékben – a veszteségét megtéríti. A Módr. azonban ezt az ígérvényt a 2004. május 1-je után kötött szerződésekre vonatkozóan azonnali hatállyal megszüntette, ezért az indítványozó kérte a támadott rendelkezéseknek a Módr. kihirdetésének napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
[4] Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte a nemzetgazdasági miniszter véleményét. A vélemény alapján a Rendelet módosítására azért volt szükség, mert a Támogatásokat Vizsgáló Iroda álláspontja szerint az állami megtérítési kötelezettség az uniós jogszabályok [az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 107. cikke], valamint az Európai Bizottság korábbi döntései értelmében összeegyeztethetetlen az uniós joggal, tiltott állami támogatásnak minősül. A Rendelet által biztosított megtérítés révén ugyanis a hitelintézetek piaci alapú garanciadíj megfizetése nélkül, piaci körülmények között meg nem szerezhető kockázatcsökkentésben részesültek, amelyet az Európai Bizottság esetleges vizsgálata esetén kamatokkal növelten kellene visszafizetniük. A miniszteri vélemény külön kiemelte, hogy 2004. május 1-jén vagy azt követően kötött kölcsönszerződések alapján kezdeményezett megtérítési igényeket a Módr. hatályba lépése előtt sem fizette ki, kizárólag a 2004. május 1-jét megelőzően megkötött kölcsönszerződésekhez kapcsolódóan benyújtott kérelmek alapján teljesítette a hitelintézetek megtérítési igényét.
[5] Az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panaszt 2012. december 10. napján tartott ülésén befogadta.
[6] Eljárása során az Alkotmánybíróság tudomást szerzett arról, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtását követően (2012. augusztus 13-án) keresetet indított a Fővárosi Törvényszék előtt a Magyar Állam I. rendű és a Magyar Államkincstár II. rendű alperesek ellen, melyben az alpereseket 1 261 506 204 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy 2008. szeptember 15-én a II. rendű alperes mint megbízó és közte mint megbízott között megbízási szerződés jött létre, melynek I/6–8. pontjai rendelkeztek a Rendelet 25. §-án alapuló megtérítési kötelezettség („állami garanciavállalás”, tartalmát tekintve kezesség) érvényesítése során követendő eljárásról. A 2009 II. negyedévre vonatkozó „garanciabeváltásig” bezárólag a Kincstár teljesítési kötelezettségének eleget tett. 2010. februárban hívta fel az indítványozó a Kincstárat a 2009 III. negyedévre vonatkozó teljesítésre, de attól kezdődően a Kincstár a kifizetéseket megtagadta. Az indítványozó perbeli előadása szerint a Rendelet támadott rendelkezései az állam teljesítését ellehetetlenítik, a kezesi teljesítés tehát olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős. Mindez a felek által kötött megbízási szerződés megszűnését eredményezte, emiatt pedig a felek között a szolgáltatásokat kölcsönösen el kell számolni. Az indítványozó a polgári perrendtartásról szól 1952. évi III. törvény 155/B. § (2) bekezdése alapján kérte a bíróságtól, hogy az a tárgyalás felfüggesztése mellett kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását, ám e kérelmet a Törvényszék elutasította.
[7] Az alperesek egyrészt azzal védekeztek, hogy a megtérítési igény a Rendeleten alapult, és nem a felek szerződéséből fakadt, ez utóbbiban csak a „garanciabeváltás” technikai részleteit rögzítették. Másrészt arra hivatkoztak, hogy a Módr. a hazai és az uniós jog közötti összhang megteremtésére irányult. A megtérítési igényre vonatkozó rendelkezés már hazánknak az Európai Unióhoz történt csatlakozása óta nem alkalmazható, mivel álláspontjuk szerint az az EUMSz 107. cikkének (1) bekezdését sértené, tiltott állami támogatásnak minősülne.
[8] A Törvényszék ítéletében az indítványozó keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, mert a Magyar Állam alperest az elsőfokú eljárásban nem megfelelő személy képviselte. Egyúttal a végzés indokolásában utalt egyrészt arra, hogy mivel az alperesek már az elsőfokú eljárásban hivatkoztak az uniós versenyszabályokat sértő szabályozásra, megfontolandó, hogy e körben szükséges-e előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni. Másrészt ennek eredményeképpen, illetve ennek függvényében indokolt lehet az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése is. A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék a tárgyalást 15.G.41.864/2013/8. számú végzésével felfüggesztette, és az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte az alábbi kérdésekben: „1) Állami támogatásnak minősül-e, és ha igen a belső piaccal összeegyeztethető-e a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet keretében nyújtott és Magyarország Európai Uniós csatlakozását megelőzően vállalt állami garanciavállalás. 2) Amennyiben a fenti rendelet keretében nyújtott állami garanciavállalás a belső piaccal összeegyeztethetetlen, a közösségi jog alapján hogyan orvosolható az érintetteknek okozott esetleges érdeksérelem.”
[9] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz eljárás és a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő per tárgya egymással szorosan összefügg, különösen arra tekintettel, hogy a perben előadott alperesi védekezés, illetve az alkotmánybírósági eljárásban beszerzett miniszteri vélemény értelmében a kifizetés megtagadására, az ezt rendező rendeleti jogalkotásra az európai uniós normáknak való megfelelés adott okot. Annak eldöntésére, hogy a Rendeletben szabályozott garanciavállalás összhangban van-e az uniós joggal, tiltott állami támogatásnak minősül-e vagy sem, az Európai Bizottság, végső soron pedig az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel. Az előzetes döntéshozatali eljárásban az uniós jog értelmezéséről hozott ítélet – figyelemmel az Alaptörvény E) cikkében foglalt rendelkezésekre is – a tagállami bíróságok és az Alkotmánybíróság számára kötelező.
[10] Az Abtv. 60. §-a értelmében „az Alkotmánybíróság az eljárását bíróság, hatóság, más állami szerv, az Európai Unió intézménye vagy nemzetközi szerv előtt folyamatban lévő eljárás befejezéséig kivételesen felfüggesztheti, ha az ügy Alkotmánybíróság általi érdemi elbírálása olyan kérdés előzetes eldöntésétől függ, amelyben e szervek előtti eljárás folyamatban van, és a felfüggesztést a jogbiztonság, az indítványozó különösen fontos érdeke, vagy más különösen fontos ok indokolja.”
[11] Az Alkotmánybíróság figyelembe vette, hogy az EUMSz-nek az előzetes döntéshozatali eljárásban születő ítéletben foglalt értelmezése, illetve a peres eljárásban meghozandó ítélet befolyásolhatja az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását. Az Európai Unió Bíróságának döntése függvényében foglalhat állást az Alkotmánybíróság abban a kérdésben, hogy mennyiben volt indokolt az uniós jogra hivatkozással megalkotni a Módr.-et – miként arra a miniszter levelében hivatkozott, míg a kereset elbírálása alapján ítélhető meg az indítványozónál bekövetkező valódi jogsérelem jellege. Mindezek alapján az Alaptörvény E) cikkének, valamint a jogbiztonság elvének érvényesítése érdekében az Alkotmánybíróság kivételesen szükségesnek találta a peres eljárás befejezésének bevárását. Ezért az Abtv. 60. §-a és az Ügyrend 45. §-a alapján az alkotmányjogi panasz tárgyában folyó eljárást a peres eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |