A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21. 685/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gzdasági társaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21. 685/2012/4. számú ítéletének – a Fővárosi Törvényszék 9.G.40.412/2005/154. számú ítéletére is kiterjedő – felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] 2. A Fővárosi Ítélőtábla támadott ítélete az indítványozónak a Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzat Polgármesteri Hivatala ellen kártérítés megállapítása iránti keresetét elutasította. Az indítványozó kártérítési igényét arra alapozta, hogy az általa kezdeményezett eljárásban Zugló Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Építésügyi Hatósága az indítványozó elvi építési engedély iránti kérelmét 305 napos késedelemmel bírálta el, így az általa tervezett beruházást csak a késedelem károsító következményeivel valósíthatja meg. Az indítványozó kárigényét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 349. §-ára (államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség) alapította. Másodlagos jogcímen általános kártérítés iránti igényt is előterjesztett azzal, hogy amennyiben a bíróság a hatóság késedelme miatt bekövetkezett effektív károsodást és az elmaradt hasznot bármely okból nem tekintené egzakt módon megállapíthatónak, úgy az elszenvedett károsodással kapcsolatos számításokat az általános kár mérlegelése körében kéri figyelembe venni.
[3] 3. Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény II. cikkében szabályozott emberi méltósághoz való jogból következő perbeli önrendelkezési jogot, a XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a (7) bekezdésben szabályozott jogorvoslathoz való jogot, továbbá mindezek következtében sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében írott jogbiztonsághoz való jog is.
[4] Kérelmének indokolása során a tisztességes eljáráshoz való joggal ellentétesnek tartja az indítványozó azt, hogy a bíróság nem a peres fél által ténylegesen előterjesztett keresetet, hanem ahelyett egy általa önkényesen megállapított (eltorzított) – tehát a valóságban nem létező – keresetet bírált el. Érvelése szerint a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványa a bírósághoz fordulás joga is, az ahhoz való jog, hogy a fél keresettel érvényesített követelését a bíróság elbírálja. Az emberi méltósághoz való jogból levezethető önrendelkezési jog, és az ennek részét képező perbeli önrendelkezési jog vizsgálata alapján is a fentiekkel azonos következtetés vonható le.
[5] Állítása szerint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme valósult meg abban, hogy a bíróság még az általa kirendelt szakértők között is különbséget tett: a munkáját éveken át el nem végző, és ezért felmentett szakértő egy valótlan, kifejezetten a csatolt iratok tartalmával ellentétes kijelentését kritika (és indokolás) nélkül elfogadta, ugyanakkor az IKMSZI véleményét úgy kezelte, mintha az nem is létezne – anélkül, hogy ezt indokolta volna.
[6] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot sértőnek tartja az indítványozó, hogy az állandó gyakorlatukban a bíróságok soha nem tájékoztatják az ítélethozatal előtt a feleket arról, hogy az egyes bizonyítékokat miképp értékelik, így a felek a bíróság álláspontját csak az ítéletből ismerhetik meg, és ugyanez érvényes a fellebbezési eljárásra is.
[7] Utal továbbá az indítványozó arra, hogy az állított jogsértésekre a jogorvoslati eljárásban került sor, ezért azok egyúttal a jogorvoslathoz való jogának lényegétől is megfosztották, ezért a jogsértések révén az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében szabályozott jogorvoslathoz való joga is sérült.
[8] 4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét az indítványozó 2013. február 6-án vette át, alkotmányjogi panasza pedig 2013. március 22-én, tehát határidőben érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el [Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdés], továbbá az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek.
[9] 5. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[10] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügy felperese. A panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz: az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, a Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság azonban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy az indítványozó a jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Abtv. 56. §-a szerinti befogadási eljárást az alkotmányjogi panasz alapján akkor is le kell folytatni, ha az alkotmányjogi panasz mellett az indítványozó felülvizsgálatot is kezdeményezett.
[11] 6. Az alkotmányjogi panasz tartalmi feltételeit illetően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 29. §-ának – miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be – nem tesz eleget. A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott bírósági döntések tartalmi és nem alkotmányossági kritikája, az indítványozó alapvetően az eljárt bíróságoknak a bizonyítási eljárás során követett jogalkalmazási gyakorlatát kifogásolja.
[12] Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megállapította azt, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan [állítólagos] jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza” {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]–[15]}.
[13] 7. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 29. §-ben foglalt feltételeknek nem felel meg. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az alkotmányjogi panasz a támadott jogerős ítélettel összefüggésben pusztán a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állítja, de nem tartalmaz az adott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, valamint olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése sem állapítható meg, amely a jelen ügyben megalapozná a panasz befogadhatóságát.
[14] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, és az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában foglalt követelmények hiánya miatt – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |