Hungarian

Ügyszám: .	286/C/2003
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 15/2004. (V. 14.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/269 .

A döntés kelte: Budapest, 05/11/2004 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   nemzetközi    szerződésbe ütközésének  vizsgálatára irányuló indítvány  tárgyában  –  dr. Holló   András,  dr.  Kiss  László  és  dr.  Kukorelli   István alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot: 1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy   a   szociális igazgatásról  és szociális ellátásokról szóló  1993.  évi  III. törvény  121.  § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe  ütközik, ezért azt megsemmisíti. 2.  Az  Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és  szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 126. § (3)  bekezdése nemzetközi    szerződésbe   ütközésének   megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az   Alkotmánybíróságnál   három  országgyűlési   képviselő   a szociális  igazgatásról és szociális ellátásokról  szóló  1993. évi  III.  törvény (a továbbiakban: Szt.) 121. § (3) bekezdése, illetve 126. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát   és   megsemmisítését   kezdeményezte.   Az   Szt. kifogásolt  rendelkezéseit az egyes szociális tárgyú  törvények módosításáról  szóló  2003. évi IV.  törvény  (a  továbbiakban: Sztmód.2.)  33.  § (2) bekezdése, valamint 35. §-a  állapította meg. Az indítványozók az Szt. 121. § (3) bekezdését, illetve 126.  § (3)  bekezdését  azért kifogásolták, mert álláspontjuk  szerint azok ellentétesek a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között  a  Katolikus  Egyház  magyarországi  közszolgálati   és hitéleti  tevékenységének  finanszírozásáról,  valamint  néhány vagyoni    természetű    kérdésről    1997.    június    20-án, Vatikánvárosban    aláírt   Megállapodás    (a    továbbiakban: Megállapodás),   mint  nemzetközi  szerződés   tartalmával.   A Megállapodás   kihirdetéséről  az  1999.   évi   LXX.   törvény rendelkezik. Az   indítványozók   az   Szt.  kifogásolt   rendelkezéseit   a Megállapodás  III. Fejezetére hivatkozva kérték megsemmisíteni, mely   az  egyházi  intézményfenntartónak  az  állami,  illetve önkormányzati  fenntartóval azonos  szintű,  a  közszolgáltatás igénybevételén alapuló támogatását garantálja. Az indítványozók szerint  ezzel  a  szabállyal ellentétesek az  Szt.  kifogásolt rendelkezései,  mert az utóbbiak olyan helyzetet eredményeznek, melyben   nem   érvényesül  alanyi  jogként  a  Megállapodásban rögzített  azonos szintű támogatás, hiszen ehhez a Megállapodás III. Fejezetével ellentétben további feltételek teljesítésére – ellátási szerződés kötésére – is szükség van.                               II. 1. Az Alkotmány érintett rendelkezése: „7.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  jogrendszere  elfogadja  a nemzetközi  jog  általánosan  elismert  szabályait,  biztosítja továbbá  a  nemzetközi  jogi kötelezettségek  és  a  belső  jog összhangját.” 2. A Megállapodás érintett rendelkezése:                              „III.                                 Az  Egyház további állami támogatásra jogosult, melynek  alapja az    állampolgárok   azon   döntése,   ahogyan   az    egyházi közszolgáltatásokat   igénybe  veszik.  E   támogatásnak   kell biztosítania  az  egyházi  intézményfenntartónak   az   állami, illetve  önkormányzati fenntartóval azonos szintű  támogatását, összhangban   az  1990.  évi  IV.  törvénnyel.   (E   támogatás kiszámításának  módját  a Megállapodást kiegészítő  Jegyzőkönyv tartalmazza.)” 3. Az Szt. indítvánnyal érintett rendelkezései: „121. § (3) Amennyiben a települési önkormányzat az 59-65/E. §- okban megjelölt alapellátási feladatokat nem látja el, vagy nem teljes  mértékben látja el, úgy ellátási szerződés megkötésével köteles gondoskodni az alapellátási feladatokról.” „126.  §  (3)  Az  e  törvény  59-65/E.  §-aiban  meghatározott alapellátási  feladatok biztosítása érdekében  kötött  ellátási szerződés alapján az önkormányzat köteles a nem állami, illetve egyházi  fenntartó részére az általuk biztosított  szolgáltatás térítési   díjjal   csökkentett  költségének   összegét   elérő ellenértéket     biztosítani.    Az    ellátási    szerződésben megállapított  ellenértéket  az  önkormányzat  –  részben  vagy egészben – a külön jogszabályban meghatározott normatív  állami támogatás összegéből teljesíti.”                              III. Az indítvány részben megalapozott. 1.    Az    indítvány    kapcsán   az    Alkotmánybíróság    az Alkotmánybíróságról   szóló   1989.    évi    XXXII.    törvény (továbbiakban:   Abtv.)   1.  §  c)   pontjában   meghatározott hatáskörében  járt  el. Az Abtv. 1. § c) pontja  értelmében  az Alkotmánybíróság  hatáskörébe tartozik a jogszabály  nemzetközi szerződésbe  ütközésének vizsgálata. Az Abtv. 1.  §  c)  pontja szerinti vizsgálatra irányuló indítványnak az Abtv. 21.  §  (3) bekezdésében   meghatározott  szervtől  vagy  személytől   kell származnia.   Az  Alkotmánybíróság  megállapította,   hogy   az indítvány ennek a feltételnek megfelelt. 2.  Az  indítványozók azt állították, hogy az  Szt.  kifogásolt rendelkezései  ellentétesek  a  Megállapodás  III.   Fejezetébe foglaltakkal. 2.1. A Megállapodás III. Fejezete szerint a Katolikus Egyház (a továbbiakban:  Egyház)  állami  támogatásra  jogosult,  melynek alapja  az  állampolgárok  azon  döntése,  ahogyan  az  egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik. Ennek értelmében az egyházi közszolgáltatások igénybevételével az Egyház  jogosulttá  válik az  állami  támogatásra. A Megállapodás tehát az Egyház  állami támogatásra való jogosultságát kizárólag az állampolgár  szabad döntésére  bízza:  az  állampolgár  szabadon  dönt  az  egyházi közszolgáltatás     igénybevételéről,     a     közszolgáltatás igénybevétele  alapján  pedig  jár  az  Egyháznak   az   állami támogatás.  A  Megállapodás az egyház állami  támogatásra  való jogosultságát  a  közszolgáltatás  –  jogszabályok  szerinti  – teljesítésén,   valamint  az  egyházi   közszolgáltatásnak   az állampolgár szabad, egyéni elhatározásán alapuló igénybevételén túlmenő, további feltételek teljesítésétől nem teszi függővé. A  Megállapodás  III.  Fejezete a továbbiakban  meghatározza  a közszolgáltatásért járó állami támogatás mértékét is,  mely  az egyházi  intézményfenntartónak az állami, illetve önkormányzati fenntartóval azonos szintű támogatását biztosítja. 2.2. Az 1997. június 20-án aláírt Megállapodást az Országgyűlés 1999.   július  5-én  hirdette  ki,  azonban  a  Megállapodásba foglaltakat – a kihirdető törvény szerint – 1998. április 3-tól kell alkalmazni. Az Országgyűlés a Megállapodás III. Fejezetébe foglaltak  végrehajtásáról azonnal nem intézkedett. A szociális igazgatásról  és szociális ellátásokról szóló  1993.  évi  III. törvény  módosításáról  szóló  2001.  évi  LXXIX.  törvény   (a továbbiakban:   Sztmód.1.)  54.  §-a  az  Szt.   126.   §   (3) bekezdéseként  – 2003. január 1-jei hatállyal – határozta  meg: „Azok  az  egyházi fenntartók, amelyek a Kormánnyal a szociális feladatok   ellátására  is  kiterjedő  megállapodást  kötöttek, személyes  gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük  után külön   jogszabályban   meghatározott  támogatásra   tarthatnak igényt. A Magyar Katolikus Egyház a támogatás igénybevételére a Magyar  Köztársaság és az Apostoli Szentszék  között  létrejött megállapodás alapján jogosult.” Az   Sztmód.1.-nek   a   Megállapodás  végrehajtását   szolgáló rendelkezését  az  Sztmód.2. megváltoztatta. Az  Sztmód.2.-t  a köztársasági   elnök  aláírás  előtt,  2002.   december   23-án megfontolás végett visszaküldte az Országgyűlésnek,  amely  azt változatlan    tartalommal   ismét   elfogadta.    A    törvény újratárgyalását  és  elfogadását követően  az  Sztmód.2.  2003. február 15-én lépett hatályba. Az Sztmód.2. 33. § (2) bekezdése az  Szt.  121.  §  (3)  bekezdésének  helyébe  új  rendelkezést iktatott   be,  amely  úgy  rendelkezett,  hogy  amennyiben   a települési  önkormányzat a szociális „alapellátási  feladatokat nem  látja el, vagy nem teljes mértékben látja el, úgy ellátási szerződés  megkötésével  köteles  gondoskodni  az  alapellátási feladatokról”. Ezen túlmenően az Sztmód.2. 35. §-a az Szt. 126. §  (3)  bekezdéseként rögzítette, hogy települési  önkormányzat „az   alapellátási   feladatok  biztosítása  érdekében   kötött ellátási  szerződés alapján (…) köteles a nem  állami,  illetve egyházi  fenntartó részére az általuk biztosított  szolgáltatás térítési   díjjal   csökkentett  költségének   összegét   elérő ellenértéket  biztosítani”. Az Sztmód.2.  által  beiktatott  új rendelkezések tehát már nem tartalmazzák a Megállapodásra  való utalást. 2.3.  Az  Sztmód.2.  alapján módosított Szt.  az  Egyház  által nyújtott   közszolgáltatásért  járó  állami  támogatást   –   a Megállapodásban  foglaltakhoz képest  –  további  két  feltétel teljesítésétől  teszi függővé. Egyrészt  az  Szt.  121.  §  (3) bekezdése szerint a települési önkormányzat csak akkor  kötheti meg  az  egyházi  intézményfenntartóval  az  állami  támogatást biztosító ellátási szerződést, ha a települési önkormányzat  az alapellátási feladatait nem látja el, vagy nem teljes mértékben látja  el. Másrészt az Szt. 126. § (3) bekezdése határozza  meg azt,  hogy az egyházi intézményfenntartó az általa biztosított, a  helyi  önkormányzat  alapellátási feladatai  körébe  tartozó szolgáltatás  állami  támogatását csak a helyi  önkormányzattal kötött ellátási szerződés alapján igényelheti. 2.3.1.  Az  Szt. 121. § (3) bekezdése csak azzal a  feltétellel teszi   lehetővé   az  állami  támogatást  biztosító   ellátási szerződés   megkötését,   ha  a  települési   önkormányzat   az alapellátási  feladatokat nem, vagy nem teljes mértékben  látja el.   Amennyiben  a  települési  önkormányzat  az  alapellátási feladatokat  ellátja, akkor nem köthet ellátási  szerződést  az egyházi  intézményfenntartóval. Az ellátási szerződés megkötése nélkül  az  egyházi  intézményfenntartó akkor  sem  kap  állami támogatást,   ha   az  általa  nyújtott  közszolgáltatásra   az állampolgárok  részéről  igény van, vagyis  az  állampolgár  az egyházi  közszolgáltatás igénybevétele mellett dönt. Amennyiben tehát  a  települési önkormányzat az alapellátási  feladatokról saját  maga  gondoskodik, akkor az állampolgároknak az  egyházi közszolgáltatás   igénybevételére   vonatkozó    döntése    nem érvényesülhet. Ez sérti a Megállapodás III. Fejezetét, mert  az az  állampolgár  szabad  egyéni  döntésétől  teszi  függővé  az egyházi  közszolgáltatás  igénybevételét,  illetve  az  egyházi közszolgáltatás igénybevételén alapuló állami támogatást. A   Megállapodás  III.  Fejezete  szerint  az   Egyház   állami támogatásra  jogosult,  amelynek  alapja  az  állampolgár  azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik. A  Megállapodás rendelkezése tehát rögzíti, hogy az állam –  az egyházi  közszolgáltatás állampolgári  igénybevétele  esetén  – köteles   biztosítani   az   Egyház   állami   támogatását.   A Megállapodás  szerint  az állami támogatásra  való  jogosultság meghatározásánál  az  állampolgár van  döntési  helyzetben:  az állampolgár  döntése alapozza meg az Egyház állami  támogatásra való   jogosultságát.  A  települési  önkormányzat   ezért   az állampolgár  döntése alapján köteles ellátási szerződést  kötni az  egyházi  intézményfenntartóval. Az állampolgár  döntését  a települési önkormányzat nem korlátozhatja, még azon  az  alapon sem, hogy a közfeladatot az önkormányzat saját maga is el tudja látni.  Ha ugyanis az állampolgár úgy döntött, hogy az  egyházi intézményfenntartó szolgáltatását veszi igénybe, akkor e döntés alapján az egyházi intézményfenntartónak a Megállapodás szerint jár  az  állami  támogatás. A Megállapodás szerint  az  egyházi intézményfenntartó állami támogatása független  attól,  hogy  a települési önkormányzat el tudja-e látni a feladatát, vagy sem. A    Megállapodás   nem   teszi   a   települési   önkormányzat tevékenységétől  függővé  az egyházi intézményfenntartó  állami támogatását,    mert   az   Egyháznak   az   általa    nyújtott közszolgáltatásért  az állami támogatás  minden  olyan  esetben jár,   amikor  az  egyházi  közszolgáltatást  az  állampolgárok igénybe veszik. Ebből következően az egyházi közszolgáltatásért járó   állami  támogatásnak  a  települési  önkormányzat  által nyújtott  közszolgáltatástól való függővé tétele ellentétes  az egyházi     közszolgáltatásnak    az     állampolgár     szabad elhatározásától    függő,    Megállapodás    szerinti    állami támogatásával.   A  Megállapodás  III.  Fejezete   ugyanis   az állampolgár   döntésétől  teszi  függővé  a   közszolgáltatást, illetve  az állami támogatásra való jogosultságot. Ez a döntési jog  sérül  azáltal,  hogy az Szt. 121. §  (3)  bekezdése  –  a Megállapodással ellentétben – a települési önkormányzatot hozza döntési helyzetbe. Mindezek  alapján  megállapítható, hogy  az  Szt.  121.  §  (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik. Az  Alkotmánybíróság 53/1993. (X. 13.) AB határozata – majd ezt követve  a  2/1994. (I. 14.) AB határozata, illetve a  36/1996. (IX. 4.) AB határozata is – rámutatott: „Az  Alkotmány 7. § (1) bekezdése azt is jelenti, hogy a Magyar Köztársaság  az Alkotmány rendelkezésénél fogva  részt  vesz  a nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére alkotmányi parancs.” [53/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 323,  327.]  Ebből  pedig  azt  a következtetést  vonta  le  az Alkotmánybíróság,  hogy  az  Alkotmány  7.  §   (1)   bekezdése kifejezett  rendelkezésénél fogva  a  nemzetközi  jog  bizonyos szabályai,  a  „vállalt” nemzetközi kötelezettségek  kötelezően érvényesülnek. [ABH 1993, 323, 327.] Ebből következik tehát az, hogy  „[a] nemzetközi jog eltérő tartalmú, kifejezett és kogens szabályával  szemben  a  nemzeti jog nem  érvényesülhet”.  [ABH 1993, 323, 334.] Az Abtv. 45. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság megállapítja,   hogy   a   nemzetközi   szerződést    kihirdető jogszabállyal azonos vagy annál alacsonyabb szintű  jogszabályi rendelkezés   a   nemzetközi  szerződésbe  ütközik,   akkor   a nemzetközi    szerződésbe   ütköző   jogszabályi   rendelkezést megsemmisíti.  A jelen esetben a nemzetközi szerződésbe  ütköző jogszabályi  rendelkezés  a  nemzetközi  szerződést   kihirdető jogszabállyal  azonos  szintű,  ezért  az  Alkotmánybíróság   a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezést, az Szt. 121. § (3) bekezdését megsemmisítette. 2.3.2.  Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy  az Szt.  126. § (3) bekezdése, amely az állami támogatást ellátási szerződés  megkötésével biztosítja, önmagában nem ellentétes  a Megállapodás III. Fejezetében foglaltakkal. A Megállapodás III. Fejezete ugyanis nem zárja ki az egyházi közszolgáltatás állami támogatásának ellátási szerződés alapján történő igénylését.  A szerződés    megkötése   azonban   nem   válhat   az    egyházi közszolgáltatás állami támogatásának feltételévé; az csak  jogi kerete,  következménye  lehet az állami, illetve  önkormányzati közfeladat   átvállalása   alapján   járó   állami    támogatás igénylésének.  Az egyházi közszolgáltatás állami  támogatásának alapja ugyanis az állampolgár szabad elhatározása. Az  Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy  az  állami, illetve önkormányzati szociális feladat átvállalásának ellátási szerződés  útján történő állami támogatásához hasonló  esetben, közoktatási feladat átvállalásával kapcsolatban, a Megállapodás aláírását   megelőzően,  a  22/1997.  (IV.  25.)  AB  határozat alkotmányos  követelményként állapította meg,  hogy  „az  állam vagy  a  helyi  önkormányzat az egyházi  jogi  személyek  által fenntartott  közoktatási  intézmények  működéséhez  a   hasonló állami   és   önkormányzati  intézményekével   azonos   mértékű költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő  anyagi támogatást  nyújtson,  amilyen  arányban  ezek  az  intézmények állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át”. [ABH 1997, 107.]   Az  idézett  határozat  továbbá  arra  is  felhívta   a figyelmet,  hogy „a helyi önkormányzatnak vagy a művelődési  és közoktatási   miniszternek  az  egyházi  iskola  fenntartójával közoktatási  megállapodást kell kötnie és ennek  keretében  (…) olyan  arányú  (…)  anyagi támogatást kell  biztosítania,  mint amilyen  arányban  ez  az intézmény állami  vagy  önkormányzati feladatot  vállalt át”. [22/1997. (IV. 25.) AB  határozat,  ABH 1997,  107,  115.]  Az  Alkotmánybíróság  tehát  a  közoktatási feladat   átvállalásával  kapcsolatban  az  Alkotmány   alapján rögzítette,  hogy  az állami, illetve önkormányzati  közfeladat átvállalásáért  az  egyházi  jogi személy  fenntartónak  azonos mértékű  állami  támogatás  jár.  Amennyiben  pedig  az  állami támogatás biztosításához szerződés kötése szükséges,  akkor  az állami  támogatást biztosító szerződést az egyházi jogi személy fenntartóval meg kell kötni. A  fentiekre  tekintettel az Szt. 126. §  (3)  bekezdése,  mely szerint  a  nem  állami, illetve egyházi  fenntartó  az  általa biztosított, a helyi önkormányzat alapellátási feladatai körébe tartozó szolgáltatás állami támogatását a helyi önkormányzattal kötött ellátási szerződés alapján igényelheti, nem ellentétes a Megállapodás  III.  Fejezetével, s ezért az  Szt.  126.  §  (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére   irányuló  indítványt   az   Alkotmánybíróság elutasította. A  határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án és 45. § (2) bekezdésén alapul.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                     Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva     alkotmánybíró                             alkotmánybíró Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye 1.   Nem  értek  egyet  a  határozat  rendelkező  részének   1. pontjával.   Az  Alkotmánybíróságnak  az  Szt.   121.   §   (3) bekezdésének  megsemmisítése  helyett  az  Abtv.  47.   §   (1) bekezdése        alapján       mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenességet kellett volna megállapítania. 2.   Álláspontom   szerint  az  indítványozók  által   állított nemzetközi  egyezményt sértő jogi helyzet nem az  indítványozók által    megjelölt    és   megsemmisíteni   kért    jogszabályi rendelkezések következménye. A  vitatott  szabályok egyike sem mondja ki,  hogy  az  egyházi fenntartó a szociális alapellátáshoz állami hozzájárulást  csak akkor kaphat, ha ellátási szerződést köt az önkormányzattal. Az  Szt.  121. § (3) bekezdése arról rendelkezik,  hogy  ha  az önkormányzat  nem tesz eleget az Szt. 59.-65/E.  §-ai  szerinti szociális   alapellátásban   kötelező   feladatainak,   köteles ellátási szerződést kötni. Ez a szabály az önkormányzat számára állapít  meg kötelezettséget arra, hogy ha saját intézményeivel nem  biztosítja az alapellátást, akkor ellátási szerződés útján gondoskodjék  az  alapellátási  feladatok  ellátásáról.  Ez   a szabály  nem  zárja  ki  azt,  hogy  az  önkormányzat  ellátási szerződést  kössön az e rendelkezésben szabályozott  feltételek hiányában  is,  és nem tartalmaz rendelkezést arra  nézve  sem, hogy   az  egyházi  fenntartó  csak  akkor  igényelhet   állami támogatást, ha vele az önkormányzat ellátási szerződést kötött. Az  Szt.-nek  ez a szabálya az önkormányzatot terhelő  ellátási felelősség   érvényesülésének   garanciája   és    nem    pedig finanszírozási szabály. Az  Szt.  126.  §  (3)  bekezdése  viszont  már  finanszírozási szabály,  amely szerint ha az önkormányzat ellátási  szerződést kötött,   köteles  –  részben  vagy  egészben  –  átengedni   a szolgáltatásra  eső állami normatívát. Ebből  a  rendelkezésből sem  olvasható  ki  azonban az, hogy  a  szociális  alapellátás körében  a  katolikus  egyházi fenntartó  csak  akkor  kaphatna állami   hozzájárulást,   ha   ellátási   szerződést   köt   az önkormányzattal. Az    egyházak    által   fenntartott   szociális   intézmények finanszírozásáról egyrészt a szociális törvény más szabályai is rendelkeznek,   másrészt  más  jogszabályok   is   tartalmaznak finanszírozási szabályokat. Ezek együttes értelmezésével  lehet eljutni   az   indítványozók  által  felvetett  alkotmányossági problémához. Az egyházi fenntartó által működtetett szociális ellátásra és e tevékenység finanszírozására vonatkozó szabályokat a  következő törvényi rendelkezések tartalmaznak: a)  Az  Szt.  58.  §  (3)  bekezdése a  szociális  alapellátási feladatoknak a nem állami fenntartók által történő  ellátásával kapcsolatban   kimondja,   hogy   az   Szt.-ben   meghatározott alapellátási    feladatokat   az   ellátási    kötelezettséggel rendelkező  önkormányzattal  kötött  szerződés  alapján,   vagy anélkül  a nem állami, illetve egyházi fenntartó is elláthatja. Az  58/A.  §-ában pedig úgy rendelkezik, hogy külön  törvényben szabályozott   normatív   állami  hozzájárulásra   jogosult   a személyes gondoskodást nyújtó közfeladatot ellátó egyházi  jogi személy. b)  A  lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi  IV. törvény  19. §-ának (1) bekezdése szerint az állam  az  egyházi jogi  személy szociális intézményei működéséhez – külön törvény rendelkezései szerint – normatív módon meghatározott, a hasonló állami  intézményekkel azonos mértékű költségvetési  támogatást nyújt,  illetőleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített pénzeszközökből történik. c)  Az  egyházak  hitéleti  és közcélú  tevékenységének  anyagi feltételeiről  szóló 1997. évi CXXIV. törvény 5. §-a  kimondja, hogy  az  egyházi  intézményfenntartók szociális  tevékenységek finanszírozása   az   állami  és  önkormányzati   intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történik. Az egyházi fenntartóknak az ilyen intézmények után  a hasonló  állami és helyi önkormányzati intézményekkel  azonosan járó  normatív  és egyéb állami hozzájárulásának  jogcímeit  és fedezetét,  illetőleg  arányait az éves  költségvetési  törvény tartalmazza. A 6. § értelmében az egyházak további  támogatásra jogosultak   (kiegészítő   támogatás),   amelynek   alapja   az állampolgárok  azon  döntése, ahogyan  az  adott  egyház  által fenntartott intézmények szolgáltatásait igénybe veszik. Ez a  § kimondja  azt is, hogy ezt a kiegészítő támogatást is  az  éves költségvetési  törvény állapítja meg. Egyúttal a (3)  bekezdése meghatározza a számítás módját is. d)  Az  éves költségvetési törvény – ez idén a 2003. évi  CXVI. törvény (a továbbiakban: Kötv.) – negyedik fejezete rendelkezik az  egyházak és a társadalmi önszerveződések támogatásáról –  a 34.  §  (1)  bekezdés  g)  pontja  és  (4)  bekezdése  a  helyi önkormányzatok  normatív hozzájárulásait  szabályozó  3.  számú mellékletére  hivatkozással szabályozza az  egyházi  fenntartók normatív és kiegészítő támogatásra jogosultságát. A  Kötv.  vonatkozó  szabályai alapján megállapítható,  hogy  a költségvetés  –  az  Szt.  65/C. §-ában  szabályozott  támogató szolgálat kivételével – az önkormányzatokkal azonos jogcímen és feltételek  mellett normatív állami hozzájárulást alapvetően  a szakosított  ellátás keretében biztosít az  egyházi  fenntartók számára,  és  a kiegészítő támogatás mértékét is a  szakosított ellátásokra  vonatkozóan  megállapított  normatívák   arányában állapítja meg. Azaz az egyház-finanszírozási törvény a nemzetközi szerződésben foglaltaknak megfelelően szabályozza az egyházak (és nemcsak  a katolikus egyház) szociális tevékenységének finanszírozását. A  Szt.  nem  tartalmaz az egyezménnyel kifejezetten ellentétes szabályokat. Kimondja, hogy a nem állami fenntartók (köztük  az egyházi  fenntartó  is)  az  önkormányzattal  kötött  szerződés alapján,  de  anélkül  is  elláthatnak  az  alapellátás  körébe tartozó  feladatokat. Az ellátási szerződést nem finanszírozási szabályként,    hanem    az    önkormányzat    feladat-ellátási kötelezettségének  biztosítékaként rendezi. A  normatív  állami hozzájárulásra jogosultak között felsorolja az egyházakat is. A  Kötv.  nem gondoskodik az egyházi fenntartók által  nyújtott szociális   alapellátás   körébe   tartozó   ellátások   állami támogatásáról. Az indítványokban ismertetett, a katolikus egyházi fenntartókra nézve  hátrányos  és  kétségtelenül a  nemzetközi  szerződéssel ellentétes  helyzet  nem az indítványozók által  megsemmisíteni kért  rendelkezésnek a következménye, hanem annak az eredménye, hogy  a  jogalkotó  a szociális alapellátások tekintetében  nem teremtette  meg a Megállapodás érvényesüléséhez szükséges  jogi garanciákat.  A garanciális rendelkezések hiánya vezetett  oda, hogy  az  egyházi fenntartók is csak úgy tudnak  hozzájutni  az állami  támogatáshoz, ha az önkormányzatok ellátási  szerződést kötnek velük. Nem az a szabály ellentétes a nemzetközi szerződéssel, hogy  az önkormányzat,  ha  nem  látja el a feladatát  köteles  ellátási szerződést   kötni.  A  Megállapodással  az  a   jogi   helyzet ellentétes,  hogy  a  hatályos  magyar  jogi  szabályozás   nem garantálja   a   katolikus  egyházi  fenntartó  számára,   hogy hozzájusson – az állam által a Megállapodásban vállalt – állami támogatáshoz. Mindezeket  figyelembe  véve  álláspontom  szerint  a  vitatott rendelkezés megsemmisítése nem indokolt, s a hatályos jognak  a nemzetközi  szerződéssel való ellentéte ezáltal nem is  oldható meg. Az  Abtv. 47. §-a alapján, ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  a  jogalkotó  szerv  a nemzetközi  szerződésből  származó jogalkotói  feladatát  elmulasztotta,  a  mulasztást   elkövető szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság e hatáskörének  gyakorlására az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján kifejezetten erre irányuló indítvány hiányában, hivatalból is jogosult. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak az Szt.  121. §  (3)  bekezdésének megsemmisítése helyett, az Abtv.  47.  §-a alapján,   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenességet kellett volna megállapítania. Budapest, 2004. május 11.                                                Dr. Holló András                                                   alkotmánybíró A különvéleményben írtakhoz csatlakozunk:     Dr. Kiss László                   Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                            alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	15/2004. (V. 14.)
Date of the decision: .	05/11/2004
.
.