A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály nemzetközi szerződésbe
ütközésének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr.
Holló András, dr. Kiss László és dr. Kukorelli István
alkotmánybírák különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény 121. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik,
ezért azt megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális
ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 126. § (3) bekezdése
nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybíróságnál három országgyűlési képviselő a
szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993.
évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 121. § (3) bekezdése,
illetve 126. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének
vizsgálatát és megsemmisítését kezdeményezte. Az Szt.
kifogásolt rendelkezéseit az egyes szociális tárgyú törvények
módosításáról szóló 2003. évi IV. törvény (a továbbiakban:
Sztmód.2.) 33. § (2) bekezdése, valamint 35. §-a állapította
meg.
Az indítványozók az Szt. 121. § (3) bekezdését, illetve 126. §
(3) bekezdését azért kifogásolták, mert álláspontjuk szerint
azok ellentétesek a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék
között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és
hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány
vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án,
Vatikánvárosban aláírt Megállapodás (a továbbiakban:
Megállapodás), mint nemzetközi szerződés tartalmával. A
Megállapodás kihirdetéséről az 1999. évi LXX. törvény
rendelkezik.
Az indítványozók az Szt. kifogásolt rendelkezéseit a
Megállapodás III. Fejezetére hivatkozva kérték megsemmisíteni,
mely az egyházi intézményfenntartónak az állami, illetve
önkormányzati fenntartóval azonos szintű, a közszolgáltatás
igénybevételén alapuló támogatását garantálja. Az indítványozók
szerint ezzel a szabállyal ellentétesek az Szt. kifogásolt
rendelkezései, mert az utóbbiak olyan helyzetet eredményeznek,
melyben nem érvényesül alanyi jogként a Megállapodásban
rögzített azonos szintű támogatás, hiszen ehhez a Megállapodás
III. Fejezetével ellentétben további feltételek teljesítésére –
ellátási szerződés kötésére – is szükség van.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezése:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a
nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja
továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog
összhangját.”
2. A Megállapodás érintett rendelkezése:
„III.
Az Egyház további állami támogatásra jogosult, melynek alapja
az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi
közszolgáltatásokat igénybe veszik. E támogatásnak kell
biztosítania az egyházi intézményfenntartónak az állami,
illetve önkormányzati fenntartóval azonos szintű támogatását,
összhangban az 1990. évi IV. törvénnyel. (E támogatás
kiszámításának módját a Megállapodást kiegészítő Jegyzőkönyv
tartalmazza.)”
3. Az Szt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„121. § (3) Amennyiben a települési önkormányzat az 59-65/E. §-
okban megjelölt alapellátási feladatokat nem látja el, vagy nem
teljes mértékben látja el, úgy ellátási szerződés megkötésével
köteles gondoskodni az alapellátási feladatokról.”
„126. § (3) Az e törvény 59-65/E. §-aiban meghatározott
alapellátási feladatok biztosítása érdekében kötött ellátási
szerződés alapján az önkormányzat köteles a nem állami, illetve
egyházi fenntartó részére az általuk biztosított szolgáltatás
térítési díjjal csökkentett költségének összegét elérő
ellenértéket biztosítani. Az ellátási szerződésben
megállapított ellenértéket az önkormányzat – részben vagy
egészben – a külön jogszabályban meghatározott normatív állami
támogatás összegéből teljesíti.”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény
(továbbiakban: Abtv.) 1. § c) pontjában meghatározott
hatáskörében járt el. Az Abtv. 1. § c) pontja értelmében az
Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogszabály nemzetközi
szerződésbe ütközésének vizsgálata. Az Abtv. 1. § c) pontja
szerinti vizsgálatra irányuló indítványnak az Abtv. 21. § (3)
bekezdésében meghatározott szervtől vagy személytől kell
származnia. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az
indítvány ennek a feltételnek megfelelt.
2. Az indítványozók azt állították, hogy az Szt. kifogásolt
rendelkezései ellentétesek a Megállapodás III. Fejezetébe
foglaltakkal.
2.1. A Megállapodás III. Fejezete szerint a Katolikus Egyház (a
továbbiakban: Egyház) állami támogatásra jogosult, melynek
alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi
közszolgáltatásokat igénybe veszik. Ennek értelmében az egyházi
közszolgáltatások igénybevételével az Egyház jogosulttá válik
az állami támogatásra. A Megállapodás tehát az Egyház állami
támogatásra való jogosultságát kizárólag az állampolgár szabad
döntésére bízza: az állampolgár szabadon dönt az egyházi
közszolgáltatás igénybevételéről, a közszolgáltatás
igénybevétele alapján pedig jár az Egyháznak az állami
támogatás. A Megállapodás az egyház állami támogatásra való
jogosultságát a közszolgáltatás – jogszabályok szerinti –
teljesítésén, valamint az egyházi közszolgáltatásnak az
állampolgár szabad, egyéni elhatározásán alapuló igénybevételén
túlmenő, további feltételek teljesítésétől nem teszi függővé.
A Megállapodás III. Fejezete a továbbiakban meghatározza a
közszolgáltatásért járó állami támogatás mértékét is, mely az
egyházi intézményfenntartónak az állami, illetve önkormányzati
fenntartóval azonos szintű támogatását biztosítja.
2.2. Az 1997. június 20-án aláírt Megállapodást az Országgyűlés
1999. július 5-én hirdette ki, azonban a Megállapodásba
foglaltakat – a kihirdető törvény szerint – 1998. április 3-tól
kell alkalmazni. Az Országgyűlés a Megállapodás III. Fejezetébe
foglaltak végrehajtásáról azonnal nem intézkedett. A szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény módosításáról szóló 2001. évi LXXIX. törvény (a
továbbiakban: Sztmód.1.) 54. §-a az Szt. 126. § (3)
bekezdéseként – 2003. január 1-jei hatállyal – határozta meg:
„Azok az egyházi fenntartók, amelyek a Kormánnyal a szociális
feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek,
személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után
külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak
igényt. A Magyar Katolikus Egyház a támogatás igénybevételére a
Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött
megállapodás alapján jogosult.”
Az Sztmód.1.-nek a Megállapodás végrehajtását szolgáló
rendelkezését az Sztmód.2. megváltoztatta. Az Sztmód.2.-t a
köztársasági elnök aláírás előtt, 2002. december 23-án
megfontolás végett visszaküldte az Országgyűlésnek, amely azt
változatlan tartalommal ismét elfogadta. A törvény
újratárgyalását és elfogadását követően az Sztmód.2. 2003.
február 15-én lépett hatályba. Az Sztmód.2. 33. § (2) bekezdése
az Szt. 121. § (3) bekezdésének helyébe új rendelkezést
iktatott be, amely úgy rendelkezett, hogy amennyiben a
települési önkormányzat a szociális „alapellátási feladatokat
nem látja el, vagy nem teljes mértékben látja el, úgy ellátási
szerződés megkötésével köteles gondoskodni az alapellátási
feladatokról”. Ezen túlmenően az Sztmód.2. 35. §-a az Szt. 126.
§ (3) bekezdéseként rögzítette, hogy települési önkormányzat
„az alapellátási feladatok biztosítása érdekében kötött
ellátási szerződés alapján (…) köteles a nem állami, illetve
egyházi fenntartó részére az általuk biztosított szolgáltatás
térítési díjjal csökkentett költségének összegét elérő
ellenértéket biztosítani”. Az Sztmód.2. által beiktatott új
rendelkezések tehát már nem tartalmazzák a Megállapodásra való
utalást.
2.3. Az Sztmód.2. alapján módosított Szt. az Egyház által
nyújtott közszolgáltatásért járó állami támogatást – a
Megállapodásban foglaltakhoz képest – további két feltétel
teljesítésétől teszi függővé. Egyrészt az Szt. 121. § (3)
bekezdése szerint a települési önkormányzat csak akkor kötheti
meg az egyházi intézményfenntartóval az állami támogatást
biztosító ellátási szerződést, ha a települési önkormányzat az
alapellátási feladatait nem látja el, vagy nem teljes mértékben
látja el. Másrészt az Szt. 126. § (3) bekezdése határozza meg
azt, hogy az egyházi intézményfenntartó az általa biztosított,
a helyi önkormányzat alapellátási feladatai körébe tartozó
szolgáltatás állami támogatását csak a helyi önkormányzattal
kötött ellátási szerződés alapján igényelheti.
2.3.1. Az Szt. 121. § (3) bekezdése csak azzal a feltétellel
teszi lehetővé az állami támogatást biztosító ellátási
szerződés megkötését, ha a települési önkormányzat az
alapellátási feladatokat nem, vagy nem teljes mértékben látja
el. Amennyiben a települési önkormányzat az alapellátási
feladatokat ellátja, akkor nem köthet ellátási szerződést az
egyházi intézményfenntartóval. Az ellátási szerződés megkötése
nélkül az egyházi intézményfenntartó akkor sem kap állami
támogatást, ha az általa nyújtott közszolgáltatásra az
állampolgárok részéről igény van, vagyis az állampolgár az
egyházi közszolgáltatás igénybevétele mellett dönt. Amennyiben
tehát a települési önkormányzat az alapellátási feladatokról
saját maga gondoskodik, akkor az állampolgároknak az egyházi
közszolgáltatás igénybevételére vonatkozó döntése nem
érvényesülhet. Ez sérti a Megállapodás III. Fejezetét, mert az
az állampolgár szabad egyéni döntésétől teszi függővé az
egyházi közszolgáltatás igénybevételét, illetve az egyházi
közszolgáltatás igénybevételén alapuló állami támogatást.
A Megállapodás III. Fejezete szerint az Egyház állami
támogatásra jogosult, amelynek alapja az állampolgár azon
döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik.
A Megállapodás rendelkezése tehát rögzíti, hogy az állam – az
egyházi közszolgáltatás állampolgári igénybevétele esetén –
köteles biztosítani az Egyház állami támogatását. A
Megállapodás szerint az állami támogatásra való jogosultság
meghatározásánál az állampolgár van döntési helyzetben: az
állampolgár döntése alapozza meg az Egyház állami támogatásra
való jogosultságát. A települési önkormányzat ezért az
állampolgár döntése alapján köteles ellátási szerződést kötni
az egyházi intézményfenntartóval. Az állampolgár döntését a
települési önkormányzat nem korlátozhatja, még azon az alapon
sem, hogy a közfeladatot az önkormányzat saját maga is el tudja
látni. Ha ugyanis az állampolgár úgy döntött, hogy az egyházi
intézményfenntartó szolgáltatását veszi igénybe, akkor e döntés
alapján az egyházi intézményfenntartónak a Megállapodás szerint
jár az állami támogatás. A Megállapodás szerint az egyházi
intézményfenntartó állami támogatása független attól, hogy a
települési önkormányzat el tudja-e látni a feladatát, vagy sem.
A Megállapodás nem teszi a települési önkormányzat
tevékenységétől függővé az egyházi intézményfenntartó állami
támogatását, mert az Egyháznak az általa nyújtott
közszolgáltatásért az állami támogatás minden olyan esetben
jár, amikor az egyházi közszolgáltatást az állampolgárok
igénybe veszik. Ebből következően az egyházi közszolgáltatásért
járó állami támogatásnak a települési önkormányzat által
nyújtott közszolgáltatástól való függővé tétele ellentétes az
egyházi közszolgáltatásnak az állampolgár szabad
elhatározásától függő, Megállapodás szerinti állami
támogatásával. A Megállapodás III. Fejezete ugyanis az
állampolgár döntésétől teszi függővé a közszolgáltatást,
illetve az állami támogatásra való jogosultságot. Ez a döntési
jog sérül azáltal, hogy az Szt. 121. § (3) bekezdése – a
Megállapodással ellentétben – a települési önkormányzatot hozza
döntési helyzetbe.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az Szt. 121. § (3)
bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik.
Az Alkotmánybíróság 53/1993. (X. 13.) AB határozata – majd ezt
követve a 2/1994. (I. 14.) AB határozata, illetve a 36/1996.
(IX. 4.) AB határozata is – rámutatott:
„Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése azt is jelenti, hogy a Magyar
Köztársaság az Alkotmány rendelkezésénél fogva részt vesz a
nemzetek közösségében; ez a részvétel tehát a belső jog részére
alkotmányi parancs.” [53/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993,
323, 327.] Ebből pedig azt a következtetést vonta le az
Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése
kifejezett rendelkezésénél fogva a nemzetközi jog bizonyos
szabályai, a „vállalt” nemzetközi kötelezettségek kötelezően
érvényesülnek. [ABH 1993, 323, 327.] Ebből következik tehát az,
hogy „[a] nemzetközi jog eltérő tartalmú, kifejezett és kogens
szabályával szemben a nemzeti jog nem érvényesülhet”. [ABH
1993, 323, 334.]
Az Abtv. 45. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság
megállapítja, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető
jogszabállyal azonos vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályi
rendelkezés a nemzetközi szerződésbe ütközik, akkor a
nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezést
megsemmisíti. A jelen esetben a nemzetközi szerződésbe ütköző
jogszabályi rendelkezés a nemzetközi szerződést kihirdető
jogszabállyal azonos szintű, ezért az Alkotmánybíróság a
nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályi rendelkezést, az Szt.
121. § (3) bekezdését megsemmisítette.
2.3.2. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az
Szt. 126. § (3) bekezdése, amely az állami támogatást ellátási
szerződés megkötésével biztosítja, önmagában nem ellentétes a
Megállapodás III. Fejezetében foglaltakkal. A Megállapodás III.
Fejezete ugyanis nem zárja ki az egyházi közszolgáltatás állami
támogatásának ellátási szerződés alapján történő igénylését. A
szerződés megkötése azonban nem válhat az egyházi
közszolgáltatás állami támogatásának feltételévé; az csak jogi
kerete, következménye lehet az állami, illetve önkormányzati
közfeladat átvállalása alapján járó állami támogatás
igénylésének. Az egyházi közszolgáltatás állami támogatásának
alapja ugyanis az állampolgár szabad elhatározása.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy az állami,
illetve önkormányzati szociális feladat átvállalásának ellátási
szerződés útján történő állami támogatásához hasonló esetben,
közoktatási feladat átvállalásával kapcsolatban, a Megállapodás
aláírását megelőzően, a 22/1997. (IV. 25.) AB határozat
alkotmányos követelményként állapította meg, hogy „az állam
vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által
fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a hasonló
állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű
költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő anyagi
támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények
állami vagy önkormányzati feladatokat vállaltak át”. [ABH 1997,
107.] Az idézett határozat továbbá arra is felhívta a
figyelmet, hogy „a helyi önkormányzatnak vagy a művelődési és
közoktatási miniszternek az egyházi iskola fenntartójával
közoktatási megállapodást kell kötnie és ennek keretében (…)
olyan arányú (…) anyagi támogatást kell biztosítania, mint
amilyen arányban ez az intézmény állami vagy önkormányzati
feladatot vállalt át”. [22/1997. (IV. 25.) AB határozat, ABH
1997, 107, 115.] Az Alkotmánybíróság tehát a közoktatási
feladat átvállalásával kapcsolatban az Alkotmány alapján
rögzítette, hogy az állami, illetve önkormányzati közfeladat
átvállalásáért az egyházi jogi személy fenntartónak azonos
mértékű állami támogatás jár. Amennyiben pedig az állami
támogatás biztosításához szerződés kötése szükséges, akkor az
állami támogatást biztosító szerződést az egyházi jogi személy
fenntartóval meg kell kötni.
A fentiekre tekintettel az Szt. 126. § (3) bekezdése, mely
szerint a nem állami, illetve egyházi fenntartó az általa
biztosított, a helyi önkormányzat alapellátási feladatai körébe
tartozó szolgáltatás állami támogatását a helyi önkormányzattal
kötött ellátási szerződés alapján igényelheti, nem ellentétes a
Megállapodás III. Fejezetével, s ezért az Szt. 126. § (3)
bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság
elutasította.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41.
§-án és 45. § (2) bekezdésén alapul.
Dr. Holló András
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Strausz János Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András alkotmánybíró különvéleménye
1. Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1.
pontjával. Az Alkotmánybíróságnak az Szt. 121. § (3)
bekezdésének megsemmisítése helyett az Abtv. 47. § (1)
bekezdése alapján mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet kellett volna megállapítania.
2. Álláspontom szerint az indítványozók által állított
nemzetközi egyezményt sértő jogi helyzet nem az indítványozók
által megjelölt és megsemmisíteni kért jogszabályi
rendelkezések következménye.
A vitatott szabályok egyike sem mondja ki, hogy az egyházi
fenntartó a szociális alapellátáshoz állami hozzájárulást csak
akkor kaphat, ha ellátási szerződést köt az önkormányzattal.
Az Szt. 121. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy ha az
önkormányzat nem tesz eleget az Szt. 59.-65/E. §-ai szerinti
szociális alapellátásban kötelező feladatainak, köteles
ellátási szerződést kötni. Ez a szabály az önkormányzat számára
állapít meg kötelezettséget arra, hogy ha saját intézményeivel
nem biztosítja az alapellátást, akkor ellátási szerződés útján
gondoskodjék az alapellátási feladatok ellátásáról. Ez a
szabály nem zárja ki azt, hogy az önkormányzat ellátási
szerződést kössön az e rendelkezésben szabályozott feltételek
hiányában is, és nem tartalmaz rendelkezést arra nézve sem,
hogy az egyházi fenntartó csak akkor igényelhet állami
támogatást, ha vele az önkormányzat ellátási szerződést kötött.
Az Szt.-nek ez a szabálya az önkormányzatot terhelő ellátási
felelősség érvényesülésének garanciája és nem pedig
finanszírozási szabály.
Az Szt. 126. § (3) bekezdése viszont már finanszírozási
szabály, amely szerint ha az önkormányzat ellátási szerződést
kötött, köteles – részben vagy egészben – átengedni a
szolgáltatásra eső állami normatívát. Ebből a rendelkezésből
sem olvasható ki azonban az, hogy a szociális alapellátás
körében a katolikus egyházi fenntartó csak akkor kaphatna
állami hozzájárulást, ha ellátási szerződést köt az
önkormányzattal.
Az egyházak által fenntartott szociális intézmények
finanszírozásáról egyrészt a szociális törvény más szabályai is
rendelkeznek, másrészt más jogszabályok is tartalmaznak
finanszírozási szabályokat. Ezek együttes értelmezésével lehet
eljutni az indítványozók által felvetett alkotmányossági
problémához.
Az egyházi fenntartó által működtetett szociális ellátásra és e
tevékenység finanszírozására vonatkozó szabályokat a következő
törvényi rendelkezések tartalmaznak:
a) Az Szt. 58. § (3) bekezdése a szociális alapellátási
feladatoknak a nem állami fenntartók által történő ellátásával
kapcsolatban kimondja, hogy az Szt.-ben meghatározott
alapellátási feladatokat az ellátási kötelezettséggel
rendelkező önkormányzattal kötött szerződés alapján, vagy
anélkül a nem állami, illetve egyházi fenntartó is elláthatja.
Az 58/A. §-ában pedig úgy rendelkezik, hogy külön törvényben
szabályozott normatív állami hozzájárulásra jogosult a
személyes gondoskodást nyújtó közfeladatot ellátó egyházi jogi
személy.
b) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV.
törvény 19. §-ának (1) bekezdése szerint az állam az egyházi
jogi személy szociális intézményei működéséhez – külön törvény
rendelkezései szerint – normatív módon meghatározott, a hasonló
állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást
nyújt, illetőleg a támogatás az ilyen ellátásokra elkülönített
pénzeszközökből történik.
c) Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi
feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 5. §-a kimondja,
hogy az egyházi intézményfenntartók szociális tevékenységek
finanszírozása az állami és önkormányzati intézményekre
vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben
történik. Az egyházi fenntartóknak az ilyen intézmények után a
hasonló állami és helyi önkormányzati intézményekkel azonosan
járó normatív és egyéb állami hozzájárulásának jogcímeit és
fedezetét, illetőleg arányait az éves költségvetési törvény
tartalmazza. A 6. § értelmében az egyházak további támogatásra
jogosultak (kiegészítő támogatás), amelynek alapja az
állampolgárok azon döntése, ahogyan az adott egyház által
fenntartott intézmények szolgáltatásait igénybe veszik. Ez a §
kimondja azt is, hogy ezt a kiegészítő támogatást is az éves
költségvetési törvény állapítja meg. Egyúttal a (3) bekezdése
meghatározza a számítás módját is.
d) Az éves költségvetési törvény – ez idén a 2003. évi CXVI.
törvény (a továbbiakban: Kötv.) – negyedik fejezete rendelkezik
az egyházak és a társadalmi önszerveződések támogatásáról – a
34. § (1) bekezdés g) pontja és (4) bekezdése a helyi
önkormányzatok normatív hozzájárulásait szabályozó 3. számú
mellékletére hivatkozással szabályozza az egyházi fenntartók
normatív és kiegészítő támogatásra jogosultságát.
A Kötv. vonatkozó szabályai alapján megállapítható, hogy a
költségvetés – az Szt. 65/C. §-ában szabályozott támogató
szolgálat kivételével – az önkormányzatokkal azonos jogcímen és
feltételek mellett normatív állami hozzájárulást alapvetően a
szakosított ellátás keretében biztosít az egyházi fenntartók
számára, és a kiegészítő támogatás mértékét is a szakosított
ellátásokra vonatkozóan megállapított normatívák arányában
állapítja meg.
Azaz az egyház-finanszírozási törvény a nemzetközi szerződésben
foglaltaknak megfelelően szabályozza az egyházak (és nemcsak a
katolikus egyház) szociális tevékenységének finanszírozását.
A Szt. nem tartalmaz az egyezménnyel kifejezetten ellentétes
szabályokat. Kimondja, hogy a nem állami fenntartók (köztük az
egyházi fenntartó is) az önkormányzattal kötött szerződés
alapján, de anélkül is elláthatnak az alapellátás körébe
tartozó feladatokat. Az ellátási szerződést nem finanszírozási
szabályként, hanem az önkormányzat feladat-ellátási
kötelezettségének biztosítékaként rendezi. A normatív állami
hozzájárulásra jogosultak között felsorolja az egyházakat is.
A Kötv. nem gondoskodik az egyházi fenntartók által nyújtott
szociális alapellátás körébe tartozó ellátások állami
támogatásáról.
Az indítványokban ismertetett, a katolikus egyházi fenntartókra
nézve hátrányos és kétségtelenül a nemzetközi szerződéssel
ellentétes helyzet nem az indítványozók által megsemmisíteni
kért rendelkezésnek a következménye, hanem annak az eredménye,
hogy a jogalkotó a szociális alapellátások tekintetében nem
teremtette meg a Megállapodás érvényesüléséhez szükséges jogi
garanciákat. A garanciális rendelkezések hiánya vezetett oda,
hogy az egyházi fenntartók is csak úgy tudnak hozzájutni az
állami támogatáshoz, ha az önkormányzatok ellátási szerződést
kötnek velük.
Nem az a szabály ellentétes a nemzetközi szerződéssel, hogy az
önkormányzat, ha nem látja el a feladatát köteles ellátási
szerződést kötni. A Megállapodással az a jogi helyzet
ellentétes, hogy a hatályos magyar jogi szabályozás nem
garantálja a katolikus egyházi fenntartó számára, hogy
hozzájusson – az állam által a Megállapodásban vállalt – állami
támogatáshoz.
Mindezeket figyelembe véve álláspontom szerint a vitatott
rendelkezés megsemmisítése nem indokolt, s a hatályos jognak a
nemzetközi szerződéssel való ellentéte ezáltal nem is oldható
meg.
Az Abtv. 47. §-a alapján, ha az Alkotmánybíróság megállapítja,
hogy a jogalkotó szerv a nemzetközi szerződésből származó
jogalkotói feladatát elmulasztotta, a mulasztást elkövető
szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának
teljesítésére. Az Alkotmánybíróság e hatáskörének gyakorlására
az Abtv. 21. § (7) bekezdése alapján kifejezetten erre irányuló
indítvány hiányában, hivatalból is jogosult.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak az Szt. 121.
§ (3) bekezdésének megsemmisítése helyett, az Abtv. 47. §-a
alapján, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet
kellett volna megállapítania.
Budapest, 2004. május 11.
Dr. Holló András
alkotmánybíró
A különvéleményben írtakhoz csatlakozunk:
Dr. Kiss László Dr. Kukorelli István
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |