Hungarian

Ügyszám: .	255/D/2003
Előadó alkotmánybíró: Czúcz Ottó Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 255/D/2003. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/1959 .

A döntés kelte: Budapest, 04/26/2004 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!                                 Az  Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta  a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság a szociális és családügyi miniszter  által méltányossági   jogkörben  megállapítható  egyszeri   szociális segélyről  szóló  63/2001. (IV. 13.) Korm. rendelet  4.  §  (3) bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítása,  valamint  e rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 22.K.32.487/2002. szám  alatt folyamatban   volt   perben   való  alkalmazásának   kizárására előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.                            Indokolás                                 Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában alkotmányjogi  panaszt terjesztett elő. Kérte  a  szociális  és családügyi    miniszter    által    méltányossági     jogkörben megállapítható egyszeri szociális segélyről szóló 63/2001. (IV. 13.)  Korm.  rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §  (3)  bekezdése alkotmányellenességének     megállapítását      valamint      e rendelkezésnek  a  Fővárosi Bíróság 22.K.32.487/2002./6.  számú jogerős ítéletével elbírált ügyben való alkalmazása kizárását. Az   alkotmányjogi  panasz  szerint  az  indítványozó  egyszeri rendkívüli  segély  megállapítása  iránt  2002.  január   31-én előterjesztett   kérelmét   az   egészségügyi,   szociális   és családügyi  miniszter 2002. augusztus 7-én  kelt  39768-2/2002- 3008.  számú határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint  a  kérelmező  egy éven belül  már  részesült  egyszeri szociális  segélyben,  a  R.  4.  §  (3)  bekezdése  szerint  a kérelmező   számára  egyszeri  szociális  segély   évente   egy alkalommal állapítható meg. Az    indítványozó   felperesként   ezen   határozat   bírósági felülvizsgálatát  kérte, mely perben  a  Fővárosi  Bíróság  22. K.32.   487/2002/6.   számú  jogerős  ítéletével   a   felperes közigazgatási   határozat  felülvizsgálata   iránti   keresetét elutasította. Az  indítványozó  szerint  a  R. 4.  §  (3)  bekezdésének  azon rendelkezése,  mely szerint: „egyszeri szociális segély  évente egy   alkalommal   állapítható   meg”,   „nem   határozta   meg félreérthetetlenül, hogy az egy évet mitől kell számítani.  Pl. a  kérelem  benyújtása, elbírálása, esetleg naptári év.”  Ezért nézete  szerint a R. 4. § (3) bekezdése nem egyértelmű  és  nem világos,  több  szempontból is eltérően  értelmezhető,  ami  az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében  foglalt jogbiztonság elvét, továbbá az  Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI.  törvény  (a  továbbiakban: Jat.)  18.  §  (2)  bekezdésébe ütközik.                               II. Az alkotmányjogi panasszal érintett jogszabályi rendelkezések: 1. Az Alkotmány rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „35.  § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki,  és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá.  A Kormány   rendelete   és   határozata  törvénnyel   nem   lehet ellentétes.  A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban  ki  kell hirdetni.” 2. A Jat. rendelkezései szerint:  „18.  §  (2)  A  jogszabályokat a  magyar  nyelv  szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni.” 3.  A  R.-nek  a kérelem Egészségügyi, Szociális és  Családügyi Minisztériumhoz történő benyújtásakor hatályban volt,  támadott rendelkezése szerint:  „4.  §  (3)  A  kérelmező  számára egyszeri  szociális  segély évente   egy   alkalommal  állapítható  meg.  Egy  éven   belül előterjesztett  újabb  kérelem  alapján  a  miniszter   különös méltánylást  érdemlő  esetben  engedélyezheti  újabb   egyszeri szociális segély kifizetését.”                              III.                                 Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a R. egészét a szociális és családügyi miniszter által méltányossági jogkörben  megállapítható  egyszeri szociális  segélyről  szóló 63/2001.  (IV. 13.) Korm. rendelet hatályon kívül  helyezéséről és  a folyamatban lévő ügyek intézéséről szóló 166/2002. (VIII. 2.) Korm. rendelet 1. §-a 2002. augusztus 5-ével hatályon kívül helyezte. Az  Alkotmánybíróság  hatáskörébe főszabályként  csak  hatályos jogszabályok   alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálata tartozik.   „Az   Alkotmánybíróság  hatályon  kívül   helyezett jogszabály  alkotmányellenességét  nem  vizsgálja,  hacsak  nem annak  alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés.” (335/D/1990.  AB végzés, ABH 1990, 261, 262.) Az  Alkotmánybíróság  nem hatályos jogszabály  alkotmányosságát csak    a    konkrét    normakontroll    két    esetében,    az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  38.  §  (1)  bekezdése  szerinti   bírói kezdeményezés,  és  a  48.  §-a szerinti  alkotmányjogi  panasz eseteiben  vizsgálja (807/B/1994. AB végzés, ABH  1998,  1112., 298/B/1993. AB végzés, ABH 1999, 818.). 2.  Az  indítványozó  a  R.  4. § (3) bekezdésének  vizsgálatát alkotmányjogi  panasz  keretében  terjesztette  elő.  Ezért  az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az  alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. Az   Abtv.   48.   §  (1)  bekezdése  szerint  az  Alkotmányban biztosított  jogainak megsértése miatt alkotmányjogi  panasszal fordulhat  az  Alkotmánybírósághoz az, akinek a  jogsérelme  az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és  egyéb  jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más  jogorvoslati  lehetőség nincs számára  biztosítva.  A  (2) bekezdés   értelmében  az  alkotmányjogi  panaszt   a   jogerős határozat  kézbesítésétől számított 60  napon  belül  lehet  az Alkotmánybírósághoz  írásban  benyújtani.  Az  Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. §-ának (1) és  (2) bekezdésében   foglaltakat  együttesen   kell   értelmezni   és figyelembe  venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991,  361- 362., 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]. Az   Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítvány  az alkotmányjogi   panasz  benyújtásához  szükséges  feltételeknek megfelel. Az indítványozó a jogerős ítéletet 2003. január 22-én vette  kézhez.  Az Alkotmányjogi panaszt a benyújtására  nyitva álló határidő 59. napján, 2003. március 22-én adta postára.  Az Alkotmánybíróság   ezért  az  alkotmányjogi  panaszt   érdemben bírálta el. 3.  Az  Alkotmányjogi panasz szerint a R. 4. § (3) bekezdésének rendelkezése  többféleképpen volt  értelmezhető,  ezért  általa sérült  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elve, továbbá a Jat. 18. § (2) bekezdése. Az   Alkotmánybíróság  már  több  határozatában  értelmezte   a jogállamiság, s annak szerves összetevőjét képező  jogbiztonság elvét.  Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította,  hogy:  „A  jogállam nélkülözhetetlen  eleme  a jogbiztonság.  A  jogbiztonság  az  állam  –  s  elsősorban   a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a  jog egésze,  egyes  részterületei  és  az  egyes  jogszabályok   is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak  legyenek a norma címzettjei számára.  Vagyis  a jogbiztonság   nem  csupán  az  egyes  normák   egyértelműségét követeli   meg,   de   az   egyes  jogintézmények   működésének kiszámíthatóságát   is.   Ezért   alapvetőek   a   jogbiztonság szempontjából  az eljárási garanciák.” (ABH 1992,  59,  65.)  A 11/1992.   (III.   5.)  AB  határozatában  az  Alkotmánybíróság kifejtette,  hogy „[a] jogbiztonság megköveteli a  jogszabályok olyan  világos és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki,  akit érint,  tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését    és    magatartását,    s    számolni    tudjon    a jogkövetkezményekkel.  Ideértendő  az  is,  hogy  ki   lehessen számítani a jogszabály szerint eljáró más jogalanyok és  állami szervek magatartását.” (ABH 1992, 77, 91-92.) A  kérelem  beadásakor hatályban volt R.  4.  §  (3)  bekezdése lehetőséget  teremtett  arra, hogy a  szociális  és  családügyi miniszter  méltányossági jogkörben a kérelmező  számára  évente egy  alkalommal egyszeri szociális segélyt állapítson  meg.  Az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezés szerint  egy  éven belül  előterjesztett újabb kérelem alapján a miniszter különös méltánylást  érdemlő  esetben újabb egyszeri  szociális  segély kifizetését engedélyezhette. A fenti, egyszeri szociális segély megállapítása iránti eljárás az  államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló  1957. évi   IV.   törvény  (a  továbbiakban:  Áe.)  3.   §-ának   (3) bekezdésében  megfogalmazott államigazgatási  ügy,  figyelemmel annak 3. § (6) bekezdése c) pontjában foglaltakra. Ennek   megfelelően   az  alkotmányjogi  panasszal   kifogásolt Szociális    és    Családügyi   Minisztérium   eljárására    is alkalmazandóak voltak az Áe. általános rendelkezései, így –  az alkotmányjogi panasz szempontjából érintett, jelentőséggel bíró – az eljárás megindítására vonatkozó Áe. 13. § (1) bekezdésében foglaltak, [nevezetesen: „Az államigazgatási eljárás az  ügyfél kérelmére,   bejelentésére,  nyilatkozatára  (a   továbbiakban: kérelem) vagy hivatalból indul meg.(…)”], továbbá az Áe. 16. §- ának  kérelemre vonatkozó szabályai, valamint az  Áe.  határidő számítására vonatkozó rendelkezései (különösen az Áe. 16. § (1)- (3) bekezdésének rendelkezései). Az   Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  alkotmányjogi panasszal kifogásolt ügyében eljáró egészségügyi, szociális  és családügyi miniszter, mint államigazgatási szerv határozatában, és  a  Fővárosi  Bíróság  jogerős ítéletében  a  R.  4.  §  (3) bekezdését   helyesen,   az   Áe.   érintett   rendelkezéseivel összhangban  úgy  értelmezték,  hogy  az  egy  évet  a  kérelem benyújtásától kell számítani. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a R. 4.   §   (3)  bekezdésével  összefüggésben  nem  áll  fenn   az indítványozó  által állított jogbiztonság  sérelme,  s  az  nem sérti a Jat. 18. § (2) bekezdésének rendelkezéseit sem. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozni  kívánja azon  töretlen álláspontját, miszerint a jogszabály értelmezési kérdéseket   általában   jogalkalmazói   értelmezéssel,    vagy jogalkotási  úton  kell  feloldani, az Alkotmánybíróságnak  sem jogalkotási,   sem  önálló  jogszabály  értelmezési   eljárásra hatásköre  nincs.  [Pl. 35/1991. (VI. 21.)  AB  határozat,  ABH 1991, 175, 176.] Mindezekre  tekintettel  az Alkotmánybíróság  az  alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította. 4.  Az  Alkotmánybíróság megítélése  szerint  a  R.  4.  §  (3) bekezdésében  foglalt szabályozás és az  Alkotmány  35.  §  (2) bekezdésének   rendelkezései   között   nem   állapítható   meg alkotmányjogilag    értékelhető    összefüggés,    ezért     az alkotmányjogi    panaszt    az   Alkotmánybíróság    ebben    a vonatkozásában is elutasította.         Dr. Bagi István                 Dr. Czúcz Ottó         alkotmánybíró             előadó alkotmánybíró                                                       Dr. Harmathy Attila                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	255/D/2003
Date of the decision: .	04/26/2004
.
.