Hungarian
Ügyszám:
.
255/D/2003
Előadó alkotmánybíró: Czúcz Ottó Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 255/D/2003. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2004/1959
.
A döntés kelte: Budapest, 04/26/2004
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
                                   
    Az  Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta  a
    következő

                             határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság a szociális és családügyi miniszter  által
    méltányossági   jogkörben  megállapítható  egyszeri   szociális
    segélyről  szóló  63/2001. (IV. 13.) Korm. rendelet  4.  §  (3)
    bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítása,  valamint  e
    rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 22.K.32.487/2002. szám  alatt
    folyamatban   volt   perben   való  alkalmazásának   kizárására
    előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.
                                 Indokolás
                                     
      Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában
      alkotmányjogi  panaszt terjesztett elő. Kérte  a  szociális  és
      családügyi    miniszter    által    méltányossági     jogkörben
      megállapítható egyszeri szociális segélyről szóló 63/2001. (IV.
      13.)  Korm.  rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §  (3)  bekezdése
      alkotmányellenességének     megállapítását      valamint      e
      rendelkezésnek  a  Fővárosi Bíróság 22.K.32.487/2002./6.  számú
      jogerős ítéletével elbírált ügyben való alkalmazása kizárását.
      Az   alkotmányjogi  panasz  szerint  az  indítványozó  egyszeri
      rendkívüli  segély  megállapítása  iránt  2002.  január   31-én
      előterjesztett   kérelmét   az   egészségügyi,   szociális   és
      családügyi  miniszter 2002. augusztus 7-én  kelt  39768-2/2002-
      3008.  számú határozatával elutasította. A határozat indokolása
      szerint  a  kérelmező  egy éven belül  már  részesült  egyszeri
      szociális  segélyben,  a  R.  4.  §  (3)  bekezdése  szerint  a
      kérelmező   számára  egyszeri  szociális  segély   évente   egy
      alkalommal állapítható meg.
      Az    indítványozó   felperesként   ezen   határozat   bírósági
      felülvizsgálatát  kérte, mely perben  a  Fővárosi  Bíróság  22.
      K.32.   487/2002/6.   számú  jogerős  ítéletével   a   felperes
      közigazgatási   határozat  felülvizsgálata   iránti   keresetét
      elutasította.

      Az  indítványozó  szerint  a  R. 4.  §  (3)  bekezdésének  azon
      rendelkezése,  mely szerint: „egyszeri szociális segély  évente
      egy   alkalommal   állapítható   meg”,   „nem   határozta   meg
      félreérthetetlenül, hogy az egy évet mitől kell számítani.  Pl.
      a  kérelem  benyújtása, elbírálása, esetleg naptári év.”  Ezért
      nézete  szerint a R. 4. § (3) bekezdése nem egyértelmű  és  nem
      világos,  több  szempontból is eltérően  értelmezhető,  ami  az
      indítványozó álláspontja szerint sérti az Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésében  foglalt jogbiztonság elvét, továbbá az  Alkotmány
      35. § (2) bekezdésébe, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi
      XI.  törvény  (a  továbbiakban: Jat.)  18.  §  (2)  bekezdésébe
      ütközik.

                                    II.

      Az alkotmányjogi panasszal érintett jogszabályi rendelkezések:

      1. Az Alkotmány rendelkezései:

      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”

      „35.  § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát
      ki,  és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá.  A
      Kormány   rendelete   és   határozata  törvénnyel   nem   lehet
      ellentétes.  A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban  ki  kell
      hirdetni.”

      2. A Jat. rendelkezései szerint:

       „18.  §  (2)  A  jogszabályokat a  magyar  nyelv  szabályainak
      megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni.”

      3.  A  R.-nek  a kérelem Egészségügyi, Szociális és  Családügyi
      Minisztériumhoz történő benyújtásakor hatályban volt,  támadott
      rendelkezése szerint:

       „4.  §  (3)  A  kérelmező  számára egyszeri  szociális  segély
      évente   egy   alkalommal  állapítható  meg.  Egy  éven   belül
      előterjesztett  újabb  kérelem  alapján  a  miniszter   különös
      méltánylást  érdemlő  esetben  engedélyezheti  újabb   egyszeri
      szociális segély kifizetését.”

                                   III.
                                     
      Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a R.
      egészét a szociális és családügyi miniszter által méltányossági
      jogkörben  megállapítható  egyszeri szociális  segélyről  szóló
      63/2001.  (IV. 13.) Korm. rendelet hatályon kívül  helyezéséről
      és  a folyamatban lévő ügyek intézéséről szóló 166/2002. (VIII.
      2.) Korm. rendelet 1. §-a 2002. augusztus 5-ével hatályon kívül
      helyezte.

      Az  Alkotmánybíróság  hatáskörébe főszabályként  csak  hatályos
      jogszabályok   alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálata
      tartozik.   „Az   Alkotmánybíróság  hatályon  kívül   helyezett
      jogszabály  alkotmányellenességét  nem  vizsgálja,  hacsak  nem
      annak  alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés.” (335/D/1990.  AB
      végzés, ABH 1990, 261, 262.)
      Az  Alkotmánybíróság  nem hatályos jogszabály  alkotmányosságát
      csak    a    konkrét    normakontroll    két    esetében,    az
      Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban:  Abtv.)  38.  §  (1)  bekezdése  szerinti   bírói
      kezdeményezés,  és  a  48.  §-a szerinti  alkotmányjogi  panasz
      eseteiben  vizsgálja (807/B/1994. AB végzés, ABH  1998,  1112.,
      298/B/1993. AB végzés, ABH 1999, 818.).

      2.  Az  indítványozó  a  R.  4. § (3) bekezdésének  vizsgálatát
      alkotmányjogi  panasz  keretében  terjesztette  elő.  Ezért  az
      Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az  alkotmányjogi
      panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.

      Az   Abtv.   48.   §  (1)  bekezdése  szerint  az  Alkotmányban
      biztosított  jogainak megsértése miatt alkotmányjogi  panasszal
      fordulhat  az  Alkotmánybírósághoz az, akinek a  jogsérelme  az
      alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be,
      és  egyéb  jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg
      más  jogorvoslati  lehetőség nincs számára  biztosítva.  A  (2)
      bekezdés   értelmében  az  alkotmányjogi  panaszt   a   jogerős
      határozat  kézbesítésétől számított 60  napon  belül  lehet  az
      Alkotmánybírósághoz  írásban  benyújtani.  Az  Alkotmánybíróság
      következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. §-ának (1) és  (2)
      bekezdésében   foglaltakat  együttesen   kell   értelmezni   és
      figyelembe  venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991,  361-
      362., 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.].

      Az   Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  indítvány  az
      alkotmányjogi   panasz  benyújtásához  szükséges  feltételeknek
      megfelel. Az indítványozó a jogerős ítéletet 2003. január 22-én
      vette  kézhez.  Az Alkotmányjogi panaszt a benyújtására  nyitva
      álló határidő 59. napján, 2003. március 22-én adta postára.  Az
      Alkotmánybíróság   ezért  az  alkotmányjogi  panaszt   érdemben
      bírálta el.

      3.  Az  Alkotmányjogi panasz szerint a R. 4. § (3) bekezdésének
      rendelkezése  többféleképpen volt  értelmezhető,  ezért  általa
      sérült  az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság
      elve, továbbá a Jat. 18. § (2) bekezdése.

      Az   Alkotmánybíróság  már  több  határozatában  értelmezte   a
      jogállamiság, s annak szerves összetevőjét képező  jogbiztonság
      elvét.  Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában
      megállapította,  hogy:  „A  jogállam nélkülözhetetlen  eleme  a
      jogbiztonság.  A  jogbiztonság  az  állam  –  s  elsősorban   a
      jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a  jog
      egésze,  egyes  részterületei  és  az  egyes  jogszabályok   is
      világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és
      előreláthatóak  legyenek a norma címzettjei számára.  Vagyis  a
      jogbiztonság   nem  csupán  az  egyes  normák   egyértelműségét
      követeli   meg,   de   az   egyes  jogintézmények   működésének
      kiszámíthatóságát   is.   Ezért   alapvetőek   a   jogbiztonság
      szempontjából  az eljárási garanciák.” (ABH 1992,  59,  65.)  A
      11/1992.   (III.   5.)  AB  határozatában  az  Alkotmánybíróság
      kifejtette,  hogy „[a] jogbiztonság megköveteli a  jogszabályok
      olyan  világos és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki,  akit
      érint,  tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa
      döntését    és    magatartását,    s    számolni    tudjon    a
      jogkövetkezményekkel.  Ideértendő  az  is,  hogy  ki   lehessen
      számítani a jogszabály szerint eljáró más jogalanyok és  állami
      szervek magatartását.” (ABH 1992, 77, 91-92.)

      A  kérelem  beadásakor hatályban volt R.  4.  §  (3)  bekezdése
      lehetőséget  teremtett  arra, hogy a  szociális  és  családügyi
      miniszter  méltányossági jogkörben a kérelmező  számára  évente
      egy  alkalommal egyszeri szociális segélyt állapítson  meg.  Az
      alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezés szerint  egy  éven
      belül  előterjesztett újabb kérelem alapján a miniszter különös
      méltánylást  érdemlő  esetben újabb egyszeri  szociális  segély
      kifizetését engedélyezhette.
      A fenti, egyszeri szociális segély megállapítása iránti eljárás
      az  államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló  1957.
      évi   IV.   törvény  (a  továbbiakban:  Áe.)  3.   §-ának   (3)
      bekezdésében  megfogalmazott államigazgatási  ügy,  figyelemmel
      annak 3. § (6) bekezdése c) pontjában foglaltakra.
      Ennek   megfelelően   az  alkotmányjogi  panasszal   kifogásolt
      Szociális    és    Családügyi   Minisztérium   eljárására    is
      alkalmazandóak voltak az Áe. általános rendelkezései, így –  az
      alkotmányjogi panasz szempontjából érintett, jelentőséggel bíró
      – az eljárás megindítására vonatkozó Áe. 13. § (1) bekezdésében
      foglaltak, [nevezetesen: „Az államigazgatási eljárás az  ügyfél
      kérelmére,   bejelentésére,  nyilatkozatára  (a   továbbiakban:
      kérelem) vagy hivatalból indul meg.(…)”], továbbá az Áe. 16. §-
      ának  kérelemre vonatkozó szabályai, valamint az  Áe.  határidő
      számítására vonatkozó rendelkezései (különösen az Áe. 16. § (1)-
      (3) bekezdésének rendelkezései).

      Az   Alkotmánybíróság  megállapította,  hogy  az  alkotmányjogi
      panasszal kifogásolt ügyében eljáró egészségügyi, szociális  és
      családügyi miniszter, mint államigazgatási szerv határozatában,
      és  a  Fővárosi  Bíróság  jogerős ítéletében  a  R.  4.  §  (3)
      bekezdését   helyesen,   az   Áe.   érintett   rendelkezéseivel
      összhangban  úgy  értelmezték,  hogy  az  egy  évet  a  kérelem
      benyújtásától kell számítani.

      A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a R.
      4.   §   (3)  bekezdésével  összefüggésben  nem  áll  fenn   az
      indítványozó  által állított jogbiztonság  sérelme,  s  az  nem
      sérti a Jat. 18. § (2) bekezdésének rendelkezéseit sem.

      Ugyanakkor az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozni  kívánja
      azon  töretlen álláspontját, miszerint a jogszabály értelmezési
      kérdéseket   általában   jogalkalmazói   értelmezéssel,    vagy
      jogalkotási  úton  kell  feloldani, az Alkotmánybíróságnak  sem
      jogalkotási,   sem  önálló  jogszabály  értelmezési   eljárásra
      hatásköre  nincs.  [Pl. 35/1991. (VI. 21.)  AB  határozat,  ABH
      1991, 175, 176.]

      Mindezekre  tekintettel  az Alkotmánybíróság  az  alkotmányjogi
      panaszt ebben a részében elutasította.

      4.  Az  Alkotmánybíróság megítélése  szerint  a  R.  4.  §  (3)
      bekezdésében  foglalt szabályozás és az  Alkotmány  35.  §  (2)
      bekezdésének   rendelkezései   között   nem   állapítható   meg
      alkotmányjogilag    értékelhető    összefüggés,    ezért     az
      alkotmányjogi    panaszt    az   Alkotmánybíróság    ebben    a
      vonatkozásában is elutasította.
                Dr. Bagi István                 Dr. Czúcz Ottó
                alkotmánybíró             előadó alkotmánybíró
                                       
                              Dr. Harmathy Attila
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        255/D/2003
        Date of the decision:
        .
        04/26/2004
        .
        .