Hungarian
Ügyszám:
.
500/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 500/B/1994. AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/699
.
A döntés kelte: Budapest, 02/20/1995
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos vizsgálatára  irányuló indítványok és alkotmányjogi
    panasz tárgyában meghozta a következő

                           határozatot  :

    Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi
    XXII.  törvény   86.  és  87.  §-ai  alkotmányellenességének
    megállapítására és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló
    indítványt elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság   a   Magyar   Köztársaság   Legfelsőbb
    Bíróságának Munkaügyi  Kollégiuma 154.  számú állásfoglalása
    alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére
    irányuló indítványokat,  alkotmányjogi panaszt,  továbbá  az
    ezzel   összefüggésben   előterjesztett   egyéb   kérelmeket
    visszautasítja.
                               Indokolás

                                   I.

      1. A  Munka Törvénykönyvéről  szóló 1992.  évi XXII. törvény
      ( a  továbbiakban :   Mt. ) indítvánnyal támadott 86. és 87.
      §-a a  munkaviszony megszűnésének  és  megszüntethetőségének
      eseteit szabályozza.  Az Mt.  86. § szerint a munkaviszony a
      törvény erejénél fogva megszűnik a munkavállaló halálával, a
      munkáltató jogutód nélküli megszűnésével és a határozott idő
      lejártával. A  87. §  (1) bekezdése  alapján a  munkaviszony
      megszüntethető  a   munkáltató  és   a  munkavállaló   közös
      megegyezésével, rendes felmondással, rendkívüli felmondással
      és azonnali  hatállyal a  próbaidő  alatt.  A  (2)  bekezdés
      szerint    a     munkaviszony    megszüntetésére    irányuló
      megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni.
      A (3)  bekezdés pedig  úgy rendelkezik,  hogy az  (1) -  (2)
      bekezdésben foglalt  rendelkezésektől érvényesen eltérni nem
      lehet.

      Az indítványozó  sérelmezi, hogy  a vonatkozó  rendelkezések
      nem   tartalmaznak   szabályt   a   munkáltató   személyében
      jogutódlással  bekövetkező   változás   esetére.   Megfelelő
      törvényi  rendelkezés   hiányában   a   Legfelsőbb   Bíróság
      Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalása mondja ki,
      hogy a  munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett
      jogutódlás nem  érinti. Ehhez képest a jogelőddel létesített
      munkaviszony  a   jogutóddal   változatlanul   fennáll,   és
      különösen a  felmondási idő és a végkielégítés szempontjából
      az  e   munkaviszonyban  töltött   időket  együttesen   kell
      számításba venni.

      Az  indítványozó  kifogásolja,  hogy  a  Legfelsőbb  Bíróság
      idézett állásfoglalása  nyomán megszilárduló  jogalkalmazási
      gyakorlat mint  "élő jog" ellentétes az Alkotmánynak a munka
      és a foglalkozás szabad megválasztását biztosító 70/B. § (1)
      bekezdésével, mert  a munkavállalót  akarata  ellenére  arra
      kényszeríti,  hogy   olyan  munkáltatónak  végezzen  munkát,
      akivel  korábban  munkaszerződést  nem  kötött,  vagy  pedig
      munkaviszonyát saját  maga kényszerül  felmondani, holott  a
      munkáltató oldalán  merül fel  a  felmondás  okául  szolgáló
      körülmény.

      Az  indítványozó   sérelmezi  továbbá,  hogy  a  hivatkozott
      rendelkezések  illetve  a  kollégiumi  állásfoglalás  az  új
      munkáltatót kényszeríti,  hogy olyan  kötelezettségekért  is
      helyt álljon,  amelyek  a  korábbi  munkáltató  érdekkörében
      merültek fel,  míg a  volt korábbi munkáltató indokolatlanul
      mentesül a  munkaviszony megszüntetésének  kötelezettsége és
      az ehhez  kapcsolódó anyagi  következmények (  felmondási és
      felmentési idő,  végkielégítés stb. ) alól. Ez a szabályozás
      sérti az  Alkotmány 70/A.  § (3)  bekezdését, mely kimondja,
      hogy a  Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
      esélyegyenlőségek kiküszöbölését  célzó  intézkedésekkel  is
      segíti.

      Az indítványozó  annak megállapítását kérte, hogy az Mt. 86-
      87. §-ai  az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlatban
      alkotmányellenesen  élnek,   ezért  indítványozta   az   Mt.
      kifogásolt rendelkezéseinek a megsemmisítését.

      2. Egy  további indítványozó  a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi
      Kollégiuma  154.   számú  állásfoglalásának  alkotmányossági
      felülvizsgálatát kérte.  Indítványozta annak megállapítását,
      hogy az  állásfoglalás egyrészt  sérti a  foglalkozás szabad
      megválasztásához  fűződő   alkotmányos  jogot,  másrészt  az
      tévesen értelmezi  az Mt.  209. §-át,  amikor e rendelkezést
      olyan jogviszonyokra  is kiterjeszti, amelyekre az a törvény
      helyes értelme  szerint nem  alkalmazható.  Az  indítványozó
      kérelme arra  is vonatkozott, hogy az Alkotmánybíróság hívja
      fel a  törvényhozó figyelmét  az  állásfoglalással  érintett
      jogviszonyok  tárgyában   a  megfelelő  jogalkotásra,  és  a
      Legfelsőbb Bíróság  Munkaügyi Kollégiumát  az  állásfoglalás
      felülvizsgálatára,   továbbá    az   Alkotmány   hivatkozott
      rendelkezéseivel való összhang megteremtésére.

      3. A  Legfelsőbb Bíróság  Munkaügyi  Kollégiuma  154.  számú
      állásfoglalásával    összefüggésben     egy     indítványozó
      alkotmányjogi panaszt  terjesztett elő.  Ebben indítványozta
      az    állásfoglalás     alkotmányossági    felülvizsgálatát,
      alkotmányellenessége  megállapítását  és  annak  kimondását,
      hogy    az     állásfoglalás    a     Legfelsőbb     Bíróság
      Mfv.I.10.439/1993. számú ítéletével elbírált konkrét ügyében
      nem alkalmazható.

      Az  Alkotmánybíróság   az   indítványokat   egyesítette   és
      együttesen bírálta el.

                                  II.

      Az  Alkotmánybíróság   az  indítványokat   megalapozatlannak
      találta.

      1. Az  Alkotmány 70/B.  § (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
      Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a
      foglalkozás  szabad   megválasztásához.   A   munka   és   a
      foglalkozás szabad  megválasztásához  fűződő  alapjog  pedig
      magába foglalja  annak negatív oldalát is :  alapjogot arra,
      hogy   senki    nem   kényszeríthető   olyan   munkáltatóval
      munkaviszonyba, akivel  munkaszerződést nem kötött és nem is
      kíván kötni, akinél munkát végezni egyáltalában nem akar. Az
      alapvető jogok  negatív oldalával  az  Alkotmánybíróság  már
      több korábbi  határozatában foglalkozott. Az 1282/B/1993. AB
      határozatában (  ABK 1994,  június, 321. ) például kimondta,
      hogy egy pozitív alkotmányos alapjog magába foglalja az arra
      vonatkozó alapjogot  is, hogy  a  személy  ezzel  a  jogával
      egyáltalában ne éljen.

      Az  alkotmányos   szabadságjogoknak  általában  van  negatív
      oldala  :     az   alapjog  az   Alkotmány  által  garantált
      szabadságjogot jelent  arra is, hogy az állam lehetővé teszi
      és biztosítja  a  joggyakorlástól  való  tartózkodást,  azaz
      senkit se kényszeríthet arra, hogy alapjogával éljen is.

      Az   Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a   támadott
      rendelkezések nem  állnak ellentétben  a vonatkozó alapjogok
      ilyen értelmezésével  és felfogásával.  Az Mt. 86. és 87. §-
      ában foglalt  rendelkezések és  az  Alkotmány  70/B.  §  (1)
      bekezdésének  szabálya   között  az   indítványok   szerinti
      tartalmi összefüggés  nem áll fenn. E támadott rendelkezések
      a  munkaviszony   ex  lege  megszűnésének  és  a  szerződési
      szabadságon    nyugvó    megszüntethetőségének    esetköreit
      szabályozzák;  nincs   olyan  tartalmuk,   melynél  fogva  a
      munkavállaló köteles  volna olyan munkaviszonyt fenntartani,
      amelyet  nem  akar.  A  munkafeltételekben  beálló  változás
      esetén is a munkavállaló az Mt. 87. § (1) bekezdés b) pontja
      alapján munkaviszonyát  rendes felmondással  megszüntetheti.
      Az Mt.  89. §  (1) bekezdése  szerint ugyanis a határozatlan
      idejű munkaviszonyt  a munkavállaló  bármikor  felmondhatja.
      Ettől a  szabálytól érvényesen  eltérni sem  lehet,  azaz  e
      rendelkezés megfelelő törvényi garanciája az Alkotmány 70/B.
      § (1)  bekezdésében biztosított  alapjog negatív oldalának :
      a  törvény  alapján  senki  nem  kényszeríthető  arra,  hogy
      akarata ellenére  a  munkaviszonyt  fenntartsa  vagy  tovább
      dolgozzon.

      Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint ugyanúgy a munka és
      a foglalkozás  szabad  megválasztásához  való  jog  törvényi
      garanciáit szolgálják  azok a  szabályok, amelyek nem teszik
      lehetővé, hogy a munkáltató személyében bekövetkező változás
      a   munkaviszony   automatikus   megszűnését   eredményezze,
      illetőleg az  a  munkáltató  részéről  történő  munkaviszony
      megszüntetésének oka  lehessen. Az  indítványozóknak  az  az
      érve,   hogy    jogutódlással   a    munkáltató   felmondási
      kötelezettségének kellene  beállnia, mert  ez biztosítaná  a
      munkavállalók részére  a munkaviszony  megszüntetésével járó
      kedvezményeket (  felmentési idő, végkielégítés stb. ) , nem
      alkotmányos   érv.    Egyrészt   azért,    mert   ezekre   a
      kedvezményekre nincs  a munkavállalóknak  alkotmányos  joga,
      másrészt azért,  mert az  Alkotmány 70/B. § (1) bekezdéséből
      jogutódlás esetére  a munkáltató  felmondási  kötelezettsége
      nem következik.  Ha a  munkavállaló a  jogutód munkáltatóval
      munkaviszonyát   nem    kívánja   fenntartani,   alkotmányos
      alapjogának    negatív     formájával    szabadon     élhet;
      munkaviszonyát  felmondással   megszüntetheti,  nem  illetik
      azonban  meg   azok  a   kedvezmények,  amelyek  munkáltatói
      felmondás esetén  a számára  járnak. Ezzel azonban semmiféle
      alkotmányos jog nem sérül.

      2. Az  indítványozók álláspontja  szerint az  Mt. kifogásolt
      rendelkezései, továbbá  az azok  tartalmát adó, a Legfelsőbb
      Bíróság  Munkaügyi   Kollégiumának   állásfoglalása   nyomán
      kialakult állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat, mint
      "élő jog",  ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével
      is,  amely   rendelkezés  szerint  a  Magyar  Köztársaság  a
      jogegyenlőség    megvalósulását     az     esélyegyenlőségek
      kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

      A rendelkezések  között  azonban  alkotmányjogilag  releváns
      összefüggés  nincs.  A  munkáltató  személyében  bekövetkező
      jogutódlás esetén  az új  munkáltató a  régi munkáltató jogi
      helyzetébe  lép.  Rendelkezik  tehát  mindazon  jogokkal  és
      terhelik  mindazok  a  kötelezettségek,  amelyek  a  korábbi
      munkáltatót illették, illetőleg terhelték.

      A munkáltató  személyében bekövetkező jogutódlás tehát jogok
      és  kötelezettségek   átszállását   jelenti.   Éppen   ebből
      következik  a   munkáltató   és   a   munkavállaló   közötti
      munkaviszony folytonossága  is.  Ennek  azonban  a  jog-  és
      esélyegyenlőség alkotmányos  elvével értékelhető  kapcsolata
      nincs, ezért ezen az alapon se állapítható meg a sérelmezett
      rendelkezések  alkotmányellenessége.   Erre  figyelemmel  az
      Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.

      3. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1.
      § b)  pontja értelmében  az Alkotmánybíróság  hatáskörébe  a
      jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközei
      alkotmányosságának   utólagos    vizsgálata   tartozik.    A
      jogalkotásról szóló  1987. évi  XI. törvény  határozza meg a
      jogszabályok fajtáit  és  az  állami  irányítás  egyéb  jogi
      eszközeit. A  Legfelsőbb Bíróság  kollégiumi  állásfoglalása
      nem minősül sem jogszabálynak, sem az állami irányítás egyéb
      jogi eszközének.

      Ezért az  Alkotmánybíróság a  Legfelsőbb  Bíróság  Munkaügyi
      Kollégiuma  154.   számú  állásfoglalásának  alkotmányossági
      vizsgálatára   vonatkozó   indítványokat   -   ideértve   az
      állásfoglalást sérelmező alkotmányjogi panaszt is - hatáskör
      hiányában  visszautasította.   Az  Alkotmánybíróságnak  arra
      sincs hatásköre,  hogy a jogalkotó figyelmét a jogszabály, a
      Legfelsőbb  Bíróság   figyelmét   pedig   az   állásfoglalás
      korrekciójára felhívja, ezért az erre irányuló kérelmeket is
      visszautasította.
                              Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

             Dr. Ádám Antal                       Dr. Kilényi Géza
              alkotmánybíró                         alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                            előadó alkotmánybíró

             Dr. Schmidt Péter                    Dr. Szabó András
               alkotmánybíró                        alkotmánybíró

             Dr. Tersztyánszky Ödön               Dr. Zlinszky János
                  alkotmánybíró                     alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        500/B/1994
        Date of the decision:
        .
        02/20/1995
        .
        .