Hungarian

Ügyszám: .	500/B/1994
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 500/B/1994. AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/699 .

A döntés kelte: Budapest, 02/20/1995 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára  irányuló indítványok és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő                        határozatot  : Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.  törvény   86.  és  87.  §-ai  alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság   a   Magyar   Köztársaság   Legfelsőbb Bíróságának Munkaügyi  Kollégiuma 154.  számú állásfoglalása alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványokat,  alkotmányjogi panaszt,  továbbá  az ezzel   összefüggésben   előterjesztett   egyéb   kérelmeket visszautasítja.                          Indokolás                              I. 1. A  Munka Törvénykönyvéről  szóló 1992.  évi XXII. törvény ( a  továbbiakban :   Mt. ) indítvánnyal támadott 86. és 87. §-a a  munkaviszony megszűnésének  és  megszüntethetőségének eseteit szabályozza.  Az Mt.  86. § szerint a munkaviszony a törvény erejénél fogva megszűnik a munkavállaló halálával, a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével és a határozott idő lejártával. A  87. §  (1) bekezdése  alapján a  munkaviszony megszüntethető  a   munkáltató  és   a  munkavállaló   közös megegyezésével, rendes felmondással, rendkívüli felmondással és azonnali  hatállyal a  próbaidő  alatt.  A  (2)  bekezdés szerint    a     munkaviszony    megszüntetésére    irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni. A (3)  bekezdés pedig  úgy rendelkezik,  hogy az  (1) -  (2) bekezdésben foglalt  rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet. Az indítványozó  sérelmezi, hogy  a vonatkozó  rendelkezések nem   tartalmaznak   szabályt   a   munkáltató   személyében jogutódlással  bekövetkező   változás   esetére.   Megfelelő törvényi  rendelkezés   hiányában   a   Legfelsőbb   Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalása mondja ki, hogy a  munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem  érinti. Ehhez képest a jogelőddel létesített munkaviszony  a   jogutóddal   változatlanul   fennáll,   és különösen a  felmondási idő és a végkielégítés szempontjából az  e   munkaviszonyban  töltött   időket  együttesen   kell számításba venni. Az  indítványozó  kifogásolja,  hogy  a  Legfelsőbb  Bíróság idézett állásfoglalása  nyomán megszilárduló  jogalkalmazási gyakorlat mint  "élő jog" ellentétes az Alkotmánynak a munka és a foglalkozás szabad megválasztását biztosító 70/B. § (1) bekezdésével, mert  a munkavállalót  akarata  ellenére  arra kényszeríti,  hogy   olyan  munkáltatónak  végezzen  munkát, akivel  korábban  munkaszerződést  nem  kötött,  vagy  pedig munkaviszonyát saját  maga kényszerül  felmondani, holott  a munkáltató oldalán  merül fel  a  felmondás  okául  szolgáló körülmény. Az  indítványozó   sérelmezi  továbbá,  hogy  a  hivatkozott rendelkezések  illetve  a  kollégiumi  állásfoglalás  az  új munkáltatót kényszeríti,  hogy olyan  kötelezettségekért  is helyt álljon,  amelyek  a  korábbi  munkáltató  érdekkörében merültek fel,  míg a  volt korábbi munkáltató indokolatlanul mentesül a  munkaviszony megszüntetésének  kötelezettsége és az ehhez  kapcsolódó anyagi  következmények (  felmondási és felmentési idő,  végkielégítés stb. ) alól. Ez a szabályozás sérti az  Alkotmány 70/A.  § (3)  bekezdését, mely kimondja, hogy a  Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőségek kiküszöbölését  célzó  intézkedésekkel  is segíti. Az indítványozó  annak megállapítását kérte, hogy az Mt. 86- 87. §-ai  az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlatban alkotmányellenesen  élnek,   ezért  indítványozta   az   Mt. kifogásolt rendelkezéseinek a megsemmisítését. 2. Egy  további indítványozó  a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma  154.   számú  állásfoglalásának  alkotmányossági felülvizsgálatát kérte.  Indítványozta annak megállapítását, hogy az  állásfoglalás egyrészt  sérti a  foglalkozás szabad megválasztásához  fűződő   alkotmányos  jogot,  másrészt  az tévesen értelmezi  az Mt.  209. §-át,  amikor e rendelkezést olyan jogviszonyokra  is kiterjeszti, amelyekre az a törvény helyes értelme  szerint nem  alkalmazható.  Az  indítványozó kérelme arra  is vonatkozott, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a  törvényhozó figyelmét  az  állásfoglalással  érintett jogviszonyok  tárgyában   a  megfelelő  jogalkotásra,  és  a Legfelsőbb Bíróság  Munkaügyi Kollégiumát  az  állásfoglalás felülvizsgálatára,   továbbá    az   Alkotmány   hivatkozott rendelkezéseivel való összhang megteremtésére. 3. A  Legfelsőbb Bíróság  Munkaügyi  Kollégiuma  154.  számú állásfoglalásával    összefüggésben     egy     indítványozó alkotmányjogi panaszt  terjesztett elő.  Ebben indítványozta az    állásfoglalás     alkotmányossági    felülvizsgálatát, alkotmányellenessége  megállapítását  és  annak  kimondását, hogy    az     állásfoglalás    a     Legfelsőbb     Bíróság Mfv.I.10.439/1993. számú ítéletével elbírált konkrét ügyében nem alkalmazható. Az  Alkotmánybíróság   az   indítványokat   egyesítette   és együttesen bírálta el.                             II. Az  Alkotmánybíróság   az  indítványokat   megalapozatlannak találta. 1. Az  Alkotmány 70/B.  § (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás  szabad   megválasztásához.   A   munka   és   a foglalkozás szabad  megválasztásához  fűződő  alapjog  pedig magába foglalja  annak negatív oldalát is :  alapjogot arra, hogy   senki    nem   kényszeríthető   olyan   munkáltatóval munkaviszonyba, akivel  munkaszerződést nem kötött és nem is kíván kötni, akinél munkát végezni egyáltalában nem akar. Az alapvető jogok  negatív oldalával  az  Alkotmánybíróság  már több korábbi  határozatában foglalkozott. Az 1282/B/1993. AB határozatában (  ABK 1994,  június, 321. ) például kimondta, hogy egy pozitív alkotmányos alapjog magába foglalja az arra vonatkozó alapjogot  is, hogy  a  személy  ezzel  a  jogával egyáltalában ne éljen. Az  alkotmányos   szabadságjogoknak  általában  van  negatív oldala  :     az   alapjog  az   Alkotmány  által  garantált szabadságjogot jelent  arra is, hogy az állam lehetővé teszi és biztosítja  a  joggyakorlástól  való  tartózkodást,  azaz senkit se kényszeríthet arra, hogy alapjogával éljen is. Az   Alkotmánybíróság   álláspontja   szerint   a   támadott rendelkezések nem  állnak ellentétben  a vonatkozó alapjogok ilyen értelmezésével  és felfogásával.  Az Mt. 86. és 87. §- ában foglalt  rendelkezések és  az  Alkotmány  70/B.  §  (1) bekezdésének  szabálya   között  az   indítványok   szerinti tartalmi összefüggés  nem áll fenn. E támadott rendelkezések a  munkaviszony   ex  lege  megszűnésének  és  a  szerződési szabadságon    nyugvó    megszüntethetőségének    esetköreit szabályozzák;  nincs   olyan  tartalmuk,   melynél  fogva  a munkavállaló köteles  volna olyan munkaviszonyt fenntartani, amelyet  nem  akar.  A  munkafeltételekben  beálló  változás esetén is a munkavállaló az Mt. 87. § (1) bekezdés b) pontja alapján munkaviszonyát  rendes felmondással  megszüntetheti. Az Mt.  89. §  (1) bekezdése  szerint ugyanis a határozatlan idejű munkaviszonyt  a munkavállaló  bármikor  felmondhatja. Ettől a  szabálytól érvényesen  eltérni sem  lehet,  azaz  e rendelkezés megfelelő törvényi garanciája az Alkotmány 70/B. § (1)  bekezdésében biztosított  alapjog negatív oldalának : a  törvény  alapján  senki  nem  kényszeríthető  arra,  hogy akarata ellenére  a  munkaviszonyt  fenntartsa  vagy  tovább dolgozzon. Az Alkotmánybíróság  álláspontja szerint ugyanúgy a munka és a foglalkozás  szabad  megválasztásához  való  jog  törvényi garanciáit szolgálják  azok a  szabályok, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a munkáltató személyében bekövetkező változás a   munkaviszony   automatikus   megszűnését   eredményezze, illetőleg az  a  munkáltató  részéről  történő  munkaviszony megszüntetésének oka  lehessen. Az  indítványozóknak  az  az érve,   hogy    jogutódlással   a    munkáltató   felmondási kötelezettségének kellene  beállnia, mert  ez biztosítaná  a munkavállalók részére  a munkaviszony  megszüntetésével járó kedvezményeket (  felmentési idő, végkielégítés stb. ) , nem alkotmányos   érv.    Egyrészt   azért,    mert   ezekre   a kedvezményekre nincs  a munkavállalóknak  alkotmányos  joga, másrészt azért,  mert az  Alkotmány 70/B. § (1) bekezdéséből jogutódlás esetére  a munkáltató  felmondási  kötelezettsége nem következik.  Ha a  munkavállaló a  jogutód munkáltatóval munkaviszonyát   nem    kívánja   fenntartani,   alkotmányos alapjogának    negatív     formájával    szabadon     élhet; munkaviszonyát  felmondással   megszüntetheti,  nem  illetik azonban  meg   azok  a   kedvezmények,  amelyek  munkáltatói felmondás esetén  a számára  járnak. Ezzel azonban semmiféle alkotmányos jog nem sérül. 2. Az  indítványozók álláspontja  szerint az  Mt. kifogásolt rendelkezései, továbbá  az azok  tartalmát adó, a Legfelsőbb Bíróság  Munkaügyi   Kollégiumának   állásfoglalása   nyomán kialakult állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat, mint "élő jog",  ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével is,  amely   rendelkezés  szerint  a  Magyar  Köztársaság  a jogegyenlőség    megvalósulását     az     esélyegyenlőségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. A rendelkezések  között  azonban  alkotmányjogilag  releváns összefüggés  nincs.  A  munkáltató  személyében  bekövetkező jogutódlás esetén  az új  munkáltató a  régi munkáltató jogi helyzetébe  lép.  Rendelkezik  tehát  mindazon  jogokkal  és terhelik  mindazok  a  kötelezettségek,  amelyek  a  korábbi munkáltatót illették, illetőleg terhelték. A munkáltató  személyében bekövetkező jogutódlás tehát jogok és  kötelezettségek   átszállását   jelenti.   Éppen   ebből következik  a   munkáltató   és   a   munkavállaló   közötti munkaviszony folytonossága  is.  Ennek  azonban  a  jog-  és esélyegyenlőség alkotmányos  elvével értékelhető  kapcsolata nincs, ezért ezen az alapon se állapítható meg a sérelmezett rendelkezések  alkotmányellenessége.   Erre  figyelemmel  az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította. 3. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b)  pontja értelmében  az Alkotmánybíróság  hatáskörébe  a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszközei alkotmányosságának   utólagos    vizsgálata   tartozik.    A jogalkotásról szóló  1987. évi  XI. törvény  határozza meg a jogszabályok fajtáit  és  az  állami  irányítás  egyéb  jogi eszközeit. A  Legfelsőbb Bíróság  kollégiumi  állásfoglalása nem minősül sem jogszabálynak, sem az állami irányítás egyéb jogi eszközének. Ezért az  Alkotmánybíróság a  Legfelsőbb  Bíróság  Munkaügyi Kollégiuma  154.   számú  állásfoglalásának  alkotmányossági vizsgálatára   vonatkozó   indítványokat   -   ideértve   az állásfoglalást sérelmező alkotmányjogi panaszt is - hatáskör hiányában  visszautasította.   Az  Alkotmánybíróságnak  arra sincs hatásköre,  hogy a jogalkotó figyelmét a jogszabály, a Legfelsőbb  Bíróság   figyelmét   pedig   az   állásfoglalás korrekciójára felhívja, ezért az erre irányuló kérelmeket is visszautasította.                       Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke      Dr. Ádám Antal                       Dr. Kilényi Géza       alkotmánybíró                         alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró      Dr. Schmidt Péter                    Dr. Szabó András        alkotmánybíró                        alkotmánybíró      Dr. Tersztyánszky Ödön               Dr. Zlinszky János           alkotmánybíró                     alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	500/B/1994
Date of the decision: .	02/20/1995
.
.