English
	Hungarian

Ügyszám: .	4/B/2005
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 22/2005. (VI. 17.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2005/246 .

A döntés kelte: Budapest, 06/14/2005 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az        Alkotmánybíróság       jogszabályi        rendelkezés alkotmányellenességének   utólagos    vizsgálatára,    valamint mulasztásban   megnyilvánuló  alkotmányellenesség  vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 71.  § (1)   bekezdésébe   foglalt  egyenlő  választójog   alapelvéből következő    alkotmányos   követelmény,    hogy    az    egyéni választókerületekben a választásra jogosultak  száma  a  lehető legkisebb  mértékben  térjen  el egymástól,  továbbá  az  egyes területi   választókerületenként  megszerezhető   országgyűlési képviselői  mandátumok száma szorosan igazodjon  a  választásra jogosultak számához. 2.  Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja: az Országgyűlés     jogalkotói     feladatának     elmulasztásával alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő  azáltal,  hogy   nem teremtette   meg  maradéktalanul  az  Alkotmány   71.   §   (1) bekezdésébe  foglalt egyenlő választójog alapelvéből  következő követelmények     érvényesülését     biztosító      jogszabályi feltételeket. Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának – az országgyűlési képviselők Alkotmány 20.  §  (1) bekezdése  alapján  megtartandó választását  követően  –  2007. június 30-ig tegyen eleget. 3.    Az    Alkotmánybíróság   az   országgyűlési    képviselők választásáról   szóló  1989.  évi  XXXIV.  törvény   2.   számú melléklete,  valamint  az  országgyűlési  egyéni  és   területi választókerületek megállapításáról szóló 2/1990.  (I.  11.)  MT rendelet melléklete alkotmányellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. 1.   Az   indítványozó  álláspontja  szerint  az  országgyűlési képviselők  választásáról szóló 1989.  évi  XXXIV.  törvény  (a továbbiakban:   Vjt.)   2.   számú  melléklete,   valamint   az országgyűlési     egyéni    és    területi    választókerületek megállapításáról  szóló  2/1990.  (I.  11.)  MT   rendelet   (a továbbiakban:  Vr.)  melléklete ellentétes az  Alkotmánynak  az egyenlő választójog elvét megfogalmazó rendelkezésével  [71.  § (1)  bekezdés].  Az  alkotmányellenesség okát  az  indítványozó abban   látja,  hogy  a  Vjt.  „nem  rendelkezik  az  esetleges demográfiai változások miatt szükségessé váló, annak  megfelelő választókerületi   határok  és  területi  választókerületenként megszerezhető mandátumok számának módosításáról.” Mivel a  Vjt. és  a  Vr.  megalkotása óta az ország egyes területein jelentős népesség-átcsoportosulás  történt,   megváltozott   az   egyéni választókerületekben névjegyzékbe vett választópolgárok  száma. Az  indítványozó a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó  és Választási  Hivatal adatai alapján arra a következtetésre  jut, hogy  egyes választókerületek választópolgárainak száma közötti különbség  ma  már meghaladja a kétszeres eltérést.  Így  –  az indítványozó  szerint  –  a választójog  „nemcsak  matematikai, hanem jogi értelemben sem nevezhető egyenlőnek”, s ez sérti  az egyenlő    választójog   elvét.   Mindezekre   hivatkozva    az indítványozó  kezdeményezte a támadott jogszabályi  mellékletek alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. 2. Az Alkotmány 20. § (1) bekezdése: „Az   országgyűlési  képviselők  általános  választását  –   az Országgyűlés  feloszlása  vagy  feloszlatása  miatti  választás kivételével  –  az  előző  Országgyűlés  megválasztását  követő negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani.” Az Alkotmány 71. § (1) bekezdése: „Az    országgyűlési   képviselőket,   az   Európai   Parlament képviselőit,  a  helyi önkormányzati képviselőket,  valamint  a polgármestert  és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános  és egyenlő választójog alapján, közvetlen és  titkos szavazással választják.” A Vjt. 52. § így rendelkezik: „E törvény mellékletei állapítják meg: a) h.k. b)  a  megyékben  és  a fővárosban az egyéni  választókerületek számát   és   területi  választókerületenként  a  megszerezhető mandátumok számát; c)    a    területi   lista   állításához   szükséges    egyéni választókerületi jelölések számát; d)    a    szavazatösszesítés   és   a   választás    eredménye megállapításának számítási módját;” A Vjt. 50. § (2) kimondja: „Felhatalmazást kap a Minisztertanács arra, hogy az egyéni és a területi  választókerületek sorszámát, székhelyét és  területét megállapítsa.” A Vr. 1. §-a így rendelkezik: „Az  országgyűlési  képviselők választásáról  szóló  1989.  évi XXXIV.  törvény 50. §-a (2) bekezdésének felhatalmazása alapján a   Minisztertanács   az  országgyűlési  egyéni   és   területi választókerületek sorszámát, székhelyét és területét a rendelet melléklete szerint állapítja meg.”                               II. Az   Alkotmánybíróság  először  azt  vizsgálta  meg,  hogy   az Alkotmány   71.  §  (1)  bekezdésében  megfogalmazott   egyenlő választójog    elvéből    következik-e,    hogy    az     egyes választókerületek választói névjegyzékében nyilvántartásba vett választópolgárok    száma   megegyezzen.    Ehhez    kapcsolódó alkotmányossági    kérdés,    hogy    az     egyes     területi választókerületenként  megszerezhető  országgyűlési  képviselői mandátumok   számának   pontos   arányban   kell-e   állnia   a névjegyzékbe vett választópolgárok számával. 1.  Az  Alkotmány  71.  § (1) bekezdésében  nevesített  egyenlő választójog  speciális  egyenlőségi  szabálynak  tekinthető   a hátrányos  megkülönböztetés tilalmáról rendelkező 70/A.  §  (1) bekezdéséhez  képest.  Az  Alkotmánybíróság  a  70/A.   §   (1) bekezdését  olyan  általános  egyenlőségi  szabálynak  tekinti, amely  szerint a jognak az egyes személyeket egyenlő  méltóságú személyként kell kezelnie, szempontjaikat egyenlő mércével kell mérnie.  Így a hátrányos megkülönböztetés tilalma az  Alkotmány 54.   §   (1)   bekezdésén  alapuló  egyenlő  emberi   méltóság alkotmányos alapelvét juttatja kifejezésre. [9/1990. (IV.  25.) AB  határozat, ABH 1990, 46.; 61/1992. (XI. 20.) AB  határozat, ABH 1992, 280-281.] Az  alkotmányos  demokráciákban az „egy ember –  egy  szavazat” elve   alapján  vált  valóra  a  politikai  közösség  tagjainak önkormányzása, amely megvalósítja az egyenlő részvétel jogát  a demokratikus      eljárásban.     A     politikai      közösség választójogosultsággal   rendelkező   tagjainak    egyenlőségét (egyenlő  értékességét)  fejezi ki,  hogy  a  népszuverenitáson alapuló  döntéshozatal résztvevői azonos jogokkal rendelkeznek, és   minden   választópolgár  szavazata  ugyanannyira   számít. Nyilvánvaló   mindemellett,  hogy  a   képviselő-választás,   a népszuverenitáson   alapuló   döntéshozatal   a   demokráciában alapvető intézmény. Az Alkotmány 71. § (1) bekezdésébe  foglalt egyenlő  választójog ezért szoros kapcsolatban áll a 2.  §  (1) bekezdésében rögzített demokratikus jogállamiság elvével. A  választójog  egyenlőségének elve  mindazonáltal  túlmutat  a választópolgárok    egyenlőségén,   mivel   az    országgyűlési képviselők  a  politikai  közösség  minden  tagját  képviselik. Egyebek mellett ezt fejezi ki az Alkotmány 20. § (2) bekezdése: „Az  országgyűlési képviselők tevékenységüket a  köz  érdekében végzik.”    Ilyen   értelemben   az   egyenlő   képviselet    a választójoggal   nem  rendelkezőkre  (Alkotmány   70.   §)   is vonatkozik. Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy a  teljes lakosságon belül a választójoggal rendelkezők aránya nem  mutat érdemi  eltérést  az ország különböző területein,  ezért  jelen határozatban  a  választójog  egyenlőségét  a  választópolgárok tekintetében   értelmezte.   (Amennyiben   egyes    területeken kimutatható ilyen eltérés, akkor nem csak a választópolgárokat, hanem valamennyi ott lakó személyt számításba kell venni.) Az  Alkotmány 71. § (1) bekezdésébe foglalt egyenlő választójog elvéből  fakadó  alkotmányossági követelmények érvényesülésének mikéntjét   jelentősen   befolyásolja   a   törvényhozó   által létrehozott választási rendszer. A magyar Alkotmány ugyanis nem írja    elő    meghatározott   választási   rendszer   törvényi intézményesítését.  Az  Alkotmánybíróság korábbi  megállapítása szerint „[a]z Alkotmány – a 71. §-ában meghatározott választási alapelveken kívül – nem tartalmaz rendelkezéseket a választójog gyakorlásának módjára nézve. Ebből következően az  Országgyűlés széles  döntési szabadsággal rendelkezik a választási  rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak  megállapítása során.  A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket,  a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét.   Az   Országgyűlés  ezt  a  döntési   szabadságát   a választójogi szabályok megalkotása során is, csak az  Alkotmány keretei  között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meghozni,   hogy   azok   az  Alkotmány   rendelkezéseivel   ne ütközzenek,    Alkotmányban   szabályozott    alapvető    jogot alkotmányellenes  módon  ne  korlátozzanak.”   [63/B/1995.   AB határozat, ABH 1996, 509, 513.; 31/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 210, 212-213.] A  Magyarországon  bevezetett vegyes  országgyűlési  választási rendszer   egyaránt  tartalmazza  a  többségi  és  az   arányos választási   rendszerekre  jellemző  elemeket  is.   Képviselői mandátumhoz  lehet  jutni  a többségi  elv  alapján  az  egyéni választókerületekben,   az   arányosságot    követő    területi választókerületben   (megyei,  fővárosi  lista),   valamint   a töredékszavazatok kompenzálására szolgáló országos listáról  is (amelyre a választópolgárok közvetlenül nem szavaznak). 2.  A  választási rendszer kialakításának alkotmányos  kereteit elsősorban   az   Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdésébe   foglalt választási alapelvek – közöttük az egyenlő választójog  elve  – jelölik  ki.  Az Alkotmánybíróság a 809/B/1998. AB határozatban általános    érvénnyel   állapította   meg:   „A    választójog egyenlőségének  alkotmányos  elve két  követelményt  támaszt  a választási   törvény   megalkotójával   szemben:   egyrészt   a választójog  a  választópolgárok  szempontjából  azonos  értékű legyen, másrészt a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy-egy képviselő megválasztásánál.” (ABH 2000, 783, 784.) A  választójog  egyenlő  értékűsége azt  jelenti,  hogy  minden választópolgár  azonos  számú  szavazattal  rendelkezik,  és  a szavazatszámlálásnál   minden  szavazat   ugyanannyit   ér.   E tekintetben  az  Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdése  a  plurális választójogot  zárja ki, amely kedvezményezett  választópolgári csoportok   számára   több   vagy  eltérő   értékű   szavazatot biztosítana a választások során. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint  ez  a követelmény abszolút: az Alkotmányból  következő „egy  ember  egy szavazat” elvének érvényesülése e  tekintetben semmilyen   indokból  nem  korlátozható.  (A   mai   választási rendszerben   ez   a  követelmény  értelemszerűen   külön-külön vonatkozik  az  egyéni jelöltre és a területi  listára  történő szavazásra.) Az   Alkotmánybíróság  a  szavazatok  súlyával   összefüggésben megállapította: „A választójog egyenlősége nem jelenti  és  nem is   jelentheti  a  választáskor  kifejezett  politikai  akarat csorbítatlanul   egyenlő  érvényesülését.  Bár   az   Alkotmány kinyilvánítja  a  választójog  egyenlőségét,  az   állampolgári politikai   akarat  képviselők  útján  való,   azaz   közvetett érvényesülése  természetszerűleg  aránytalanságot  eredményez.” [3/1991. (II. 7.) AB határozat, ABH 1991, 15, 17-18.] A  6/1991.  (II. 28.) AB határozatban a testület  hangsúlyozta, hogy  „a  választópolgároknak  az  Alkotmány  71.  §-ának   (1) bekezdésében  biztosított jogát kiemelkedően  fontos  politikai jognak  tekinti”, mert „a választópolgárok kizárólag  az  aktív választójog  négyévenkénti gyakorlása  révén  tudnak  befolyást gyakorolni  a  legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti  szerv összetételére.”  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  „- éppen azért, mert különösen fontos állampolgári jogról van  szó –   akár   az   egyenlőség,  akár  az  általánosság   bármiféle korlátozása  csak igen jelentős elvi indokból fogadható  el  és egyeztethető össze az Alkotmánnyal.” (ABH 1991, 19, 20.) Mindezeket   figyelembe   véve  az  Alkotmánybíróság   2000-ben kimondta:   „Az   egyéni  választókerületek   eltérő   nagysága (választási földrajz), illetőleg az egy mandátum megszerzéséhez szükséges  konkrét  szavazatok  száma  (választási  matematika) miatt  a  választások után, a választási eredmények ismeretében természetesen nem lehet abszolút értelemben vett  egyenlőség  a szavazatok súlyában.” (809/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 783, 784.)   A   33/2000.  (X.  20.)  AB  határozat  a   választójog egyenlőségének  elve  alapján  azt  fogalmazta  meg,  hogy   „a választójognak a választópolgár szempontjából egyenértékűnek és a  szavazatoknak  közel azonos súlyúaknak kell  lenniük.”  (ABH 2000, 221, 226.) 3.1.  A  mai országgyűlési választási rendszerben az  Alkotmány 71.  §  (1) bekezdéséből következő, a választójog egyenlőségére vonatkozó követelmények az egyéni választókerületi jelöltre  és a  területi  listára  vonatkozó szavazás esetén  is  irányadók. (Figyelembe   véve  a  választási  rendszer   egyes   elemeinek sajátosságait.)    A   szavazatok   egyenértékűségét    mindkét szavazással   összefüggésben   olyan   eljárási   jogosultságok biztosítják,    amelyek   minden   választópolgárt    egyenlően megilletnek.  Ide tartoznak – egyebek mellett – a jelölésre,  a szavazás   rendjére,   valamint  a  jogorvoslatokra   vonatkozó szabályok. Tartalmi értelemben a szavazatok egyenértékűek, mert minden  választópolgárnak – az egyenlő emberi méltóság  elvének megfelelően  –  egy, a többi választópolgáréval  azonos  értékű szavazata  van  mind az egyéni jelölt, mind  a  területi  lista esetében. 3.2.  Másként  ítélendő meg a szavazatok eljárási  és  tartalmi értelemben  vett  egyenlősége  a szavazatok  súlyára  vonatkozó alkotmányossági  elvárás esetében. A kiindulópont  itt  is  az, hogy   a   jogszabályoknak  kifejezésre   kell   juttatniuk   a választópolgárok   egyenlőségét:  a   szabályozás   nem   tehet indokolatlan  különbséget a választópolgárok  egyes  csoportjai között,  például  lakóhelyük, illetve –  közvetve  –  politikai nézeteik, nemzeti vagy etnikai hovatartozásuk miatt. Ez alapján a  szavazatoknak akkor lehet közel egyenlő súlya, ha  lehetőség van  arra,  hogy  egyenlő számú szavazó  döntése  eredményezzen mandátumot.  Az Alkotmány 71. § (1) bekezdéséből következően  a körzethatárok    és    a   listákról   szerezhető    mandátumok meghatározásának sem célja, sem eredménye nem  lehet  az,  hogy egyes  választói csoportokhoz tartozó személyek  indokolatlanul hátrányosabb helyzetbe kerülnek másokhoz képest. A  tartalmi  egyenlőség szempontjából annak nincs  jelentősége, hogy  az országgyűlési képviselőválasztás során konkrétan  hány szavazat   eredményez  mandátumot.  A  többségi   rendszerekben ugyanis   a   megegyező   nagyságú   választókerületekben    is elkerülhetetlenül eltérő számú szavazat eredményez  mandátumot, tekintettel  arra,  hogy  az  egyes  kerületekben  eltérhet   a versengő  jelöltek  (pártok) száma és támogatottsága,  valamint kerületenként  különböző a szavazásban ténylegesen  részt  vevő választópolgárok  száma. Következésképpen a  „lehetőleg  azonos súlyú”,   illetőleg   „a   közel   azonos   súlyú”   szavazatok követelménye    nem   vonatkozhat   a   szavazásban    részvevő választópolgárok  –  egyéni  jelöltre  és  területi  listára  – ténylegesen   leadott  szavazataira  és  azok  egymáshoz   való viszonyára.   A   választási  részvétel,   a   választópolgárok aktivitása miatti eltérések és a ténylegesen leadott szavazatok megoszlása nincs kihatással az Alkotmány 71. § (1) bekezdéséből következő egyenlő választójog elvének érvényesülésére. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány 71. §  (1) bekezdése  alapján  nem követelhető meg  az  sem,  hogy  a  mai magyarországi választási rendszerben az egyes választókerületek választói  névjegyzékében nyilvántartásba vett választópolgárok száma pontosan megegyezzen. Ehhez hasonlóan az sem várható  el, hogy  az  egyes  területi  választókerületenként  megszerezhető országgyűlési  képviselői  mandátumok  száma  pontos   arányban álljon  a  névjegyzékbe vett választópolgárok számával.  Mindez csak  a szabályozás adott időpontjában lenne elképzelhető, mert a   18.   életév  betöltése  (a  választójog  megszerzése),   a halálozások,  a lakóhelyváltozások és más körülmények  miatt  a névjegyzékekben  szereplő választópolgárok  száma  folyamatosan változik. 3.3.  A  választójog  egyenlőségéből  származó  alkotmányossági követelmények  tartalmának meghatározásakor az Alkotmánybíróság figyelembe   vette  az  Európa  Tanács  Velence   Bizottságának 190/2002. számú véleményét, amelyben a Code of Good Practice in Electoral  Matters a közös európai választójogi  örökség  egyik meghatározó  elemének  minősíti a választójog  egyenlőségét.  A dokumentum  szerint az egyenlőség magában foglalja a mandátumok választókerületek      közötti     egyenletes      elosztásának követelményét, amely a következőket tartalmazza: –  a  képviselői  helyek elosztása kiegyensúlyozottan,  világos szempontok  szerint  kell megtörténjen, a következő  lehetséges kritériumok   figyelembe   vételével:   népesség,   a   nemzeti kisebbségek számaránya, a regisztrált választópolgárok száma, a választójogukkal várhatóan élők aránya; –  földrajzi,  közigazgatási, valamint történelmi  határvonalak számításba vehetők; –   az   egy  képviselői  helyre  jutó  választópolgárok  száma tekintetében  a  választókerületenkénti eltérés nem  haladhatja meg  a  10  %-ot, és semmiképpen sem lépheti túl a 15  %-ot.  E szabályoktól csak kivételes körülmények esetén engedhető meg az eltérés  (adott  területen élő kisebbségek érdekeinek  védelme, szórványosan lakott terület egységének védelme érdekében); –  a  képviselői  helyek  elosztásának  rendszerét  legkevesebb tízévenként újra kell vizsgálni, lehetőleg választásokon kívüli időszakokban; –  a  választókerületek  határvonalainak  újbóli  meghatározása esetén   a   következő   szempontoknak   kell   érvényesülniük: elfogulatlanság,  a  nemzeti  kisebbségek  hátrányos  helyzetbe kerülése  lehetőségének  kizárása,  egy  többségében  független személyekből  álló  bizottság  véleményének  meghallgatása.  (A bizottságnak   lehetőség  szerint  legyen  földrajzi,   illetve szociológiai   szakember  tagja,  a  pártok  legyenek   egyenlő arányban   képviselve,  illetve  szükség   esetén   a   nemzeti kisebbségek is.) 4.1.   Mindezeket   figyelembe  véve  az  Alkotmánybíróság   az Alkotmány 71. § (1) bekezdését értelmezve úgy ítélte meg,  hogy a  választójog  egyenlőségének elve  megköveteli  a  képviselői helyek  választókerületek  közötti  egyenletes  elosztását.  Az Alkotmánybíróság   –   a  jogalkotónak  szóló   –   alkotmányos követelményként    fogalmazta    meg,    hogy     az     egyéni választókerületekben a választásra jogosultak  száma  a  lehető legkisebb  mértékben  és  csak megfelelő  alkotmányos  indokkal térjen el egymástól. A lehető legkisebb mértékű eltérésre  kell törekednie  a  jogalkotónak a területi listákról  megszerezhető mandátumok meghatározásakor is. Ez azt jelenti, hogy  az  egyes területi   választókerületenként  megszerezhető   országgyűlési képviselői  mandátumok  számának  szorosan  igazodnia  kell   a névjegyzékbe vett választópolgárok számához. (Mivel a  területi listákról  nem  a  többségi, hanem az arányossági  elv  alapján lehet   mandátumhoz   jutni,   a   területi   választókerületek nagyságának, a jegyzékbe vett választópolgárok számának csak az adott  területen  megszerezhető mandátumokhoz  viszonyítva  van jelentősége.)  Tehát,  amennyire  lehetséges,  a   jogalkotónak törekednie  kell  arra,  hogy az egyenlő  képviselet  elvei  az egyéni  választókerületek  és  a területi  listák  esetében  is érvényre jussanak. 4.2.   A  választójog  egyenlőségéből  származó,  a  szavazatok súlyára   vonatkozó  alkotmányossági  követelmények   maximális teljesítésétől  a  jogalkotó csak megfelelő  alkotmányos  indok esetén  térhet  el. Minél jelentősebb az eltérés a  választásra jogosultak száma, illetve – a területi listás rendszerben  –  a választókerületenként  megszerezhető mandátumok  száma  között, annál   erősebb   alkotmányos  indok   szükséges   az   eltérés igazolásához.  Megfelelő indok lehet  –  egyebek  mellett  –  a földrajzi  viszonyok,  a  közigazgatási  határok,  valamint   a nemzeti,  illetve etnikai kisebbségek számarányának  figyelembe vétele.    Ugyanakkor    még   a   statisztikailag    egyébként elhanyagolható különbségek is alkotmányellenesek  lehetnek,  ha azok    a   választókerületek   határaival   való   manipuláció eredményeként   jönnek   létre.   Történetileg   a    választás eredményének   előzetes  befolyásolását  célzó  ilyen   jellegű változtatásokra  (gerrymandering) a leggyakrabban  a  politikai erőviszonyok  mesterséges átalakítása,  illetve  a  kisebbségek politikai részvételének megnehezítése érdekében került sor. 4.3.  Nyilvánvaló,  hogy létezhet olyan rendkívüli  eltérés  az egyes  választókerületek, illetve területi listák között, amely vnmagában véve, azaz függetlenül az eltérés indokától, sérti az Alkotmány 71. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság úgy  ítélte meg,  hogy  minden  körülmények között  ellentétes  az  egyenlő választójog  elvével,  ha  az  egyéni  választókerületekben   a jegyzékbe vett választópolgárok száma közötti kétszeres eltérés mutatható  ki. A kétszeres eltérést tartalmazó szabályozás  nem az    egyenlő    választójog   első   elemét,   a    szavazatok egyenértékűségét befolyásolja, mert az ország  más-más  részein (különböző     választókerületekben)    élő    minden     egyes választópolgár  azonos  számú  szavazattal  rendelkezik,  és  a szavazatszámlálásnál minden szavazat ugyanannyit ér. Ugyanakkor a  kétszeres  eltérés olyan különbséget eredményez  az  egyenlő választójog   második   eleme,  a  választópolgárok   különböző közösségeihez  tartozó  személyek szavazatainak  súlya  között, hogy  az  ellentétes  az  alkotmányos  általános  [54.  §   (1) bekezdés;  70/A.  §  (1)  bekezdés] és  speciális  [71.  §  (1) bekezdés] egyenlőségi szabályaival. Ilyen esetben a választásra jogosultak száma közötti eltérés olyan nagy mértékű,  hogy  azt semmiféle indok nem teheti alkotmányosan elfogadhatóvá. A  kétszeresnél kisebb, konkrét szabályozásbeli eltérések külön –   jelen   ügyben  nem  vizsgált  –  alkotmányossági   kérdést jelentenek.  Az  Alkotmánybíróság így a jelen határozatban  nem foglalt  állást  arról,  hogy pontosan milyen  mértékű  eltérés esetén  lehet  mérlegelni az eltérés indokát.  (A  szakirodalmi vizsgálatok  kiterjednek a legkisebb és a legnagyobb  kerületek közötti különbségen túl az egyes kerületeknek az átlagtól  való eltérésére is.) 4.4.   Az   egyes  választókerületekben  nyilvántartásba   vett választópolgárok számának folyamatos változása, s  különösen  a belső  migráció  azt  indokolja, hogy a jogalkotó  időről-időre vizsgálja felül az egyéni választókerületek határait,  valamint az  egyes területi listákról megszerezhető mandátumok arányait. Ugyanakkor  a határok túl gyakori változtatása veszélyeztetheti a választási rendszer stabilitását, és – különösen, ha arra nem sokkal  a  választásokat megelőzően kerül sor –  felkeltheti  a politikai erőviszonyok megengedhetetlen módosításának gyanúját.                              III. Az   Alkotmánybíróság   az   indítvány   alapján   a   támadott szabályozást  összevetette az Alkotmány 71. § (1)  bekezdésében foglalt   –  a  jelen  határozat  indokolásának  II.  pontjában kifejtett – egyenlő választójog elvével. 1.  A Vjt. 2. számú melléklete egyfelől azt határozza meg, hogy az    egyes   megyékben   (és   a   fővárosban)   hány   egyéni választókerület van (az összesen 176-ból). Másrészt a melléklet tartalmazza    a    területi   választókerületekben    összesen megszerezhető  152  mandátum  megyénkénti  eloszlását.  A   Vr. melléklete     az    országgyűlési    egyéni    és     területi választókerületek sorszámát, székhelyét és területét  állapítja meg.     Az     indítványozó    mindkét    melléklet     egésze alkotmányellenességének   megállapítását   és   megsemmisítését kezdeményezte. Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált jogszabályi mellékletek  az Alkotmány 71. § (1) bekezdésének végrehajtására szolgáló   rendelkezések.   Az  egyenlő   választójog   elvének érvényesülése  függ  a  Vjt. 2. számú mellékletének  és  a  Vr. mellékletének    tartalmától.   Az   egyéni   választókerületek megyénkénti megoszlása (Vjt. 2. számú melléklete) és  az  egyes választókerületek  területének  körülírása   (Vr.   melléklete) alapvetően   befolyásolja   az   egyéni   jelöltekre   leadható szavazatok     súlyát.    A    területi    választókerületekben megszerezhető mandátumok megyénkénti elosztása (Vjt.  2.  számú melléklete) pedig a területi listás szavazatok súlyát határozza meg. Emiatt a hatályos szabályozásban alapvetően a vizsgált két mellékleten múlik, hogy teljesül-e az Alkotmánybíróság által  a jelen  határozat  indokolásának  II.  pontjában  kifejtett  két alkotmányossági  követelmény: az egyéni választókerületekben  a választásra  jogosultak száma a lehető legkisebb  mértékben  és csak  megfelelő  alkotmányos indokkal térhet el  egymástól;  az egyes      területi     választókerületenként     megszerezhető országgyűlési képviselői mandátumok számának szorosan igazodnia kell a választásra jogosultak számához. Az ettől való eltérésre csak megfelelő alkotmányos indok esetén kerülhet sor. 2.  Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint  a  Vjt.  2.  számú melléklete  és  a  Vr.  melléklete nem nyilvánítható  egészében alkotmányellenessé, és ebből következően nem  semmisíthető  meg azon  az  alapon,  hogy  bizonyos  egyéni  választókerületekben jegyzékbe vett választópolgárok száma között kétszeres  eltérés mutatható   ki.   Ezt   az  indítványozói   kezdeményezést   az Alkotmánybíróság egyrészt azért utasította el, mert a  támadott mellékletek  tartalmának csak egy része  áll  összefüggésben  a felvetett   alkotmányossági  kifogással.  (A  Vjt.   2.   számú mellékletének  az  a  része, amely az egyéni  választókerületek számának  megyénkénti  megoszlásáról rendelkezik,  valamint  az egyes  egyéni választókerületek területének körülírása, amelyet a  Vr.  melléklete  tartalmaz.)  Az  Alkotmánybíróság  utólagos normakontroll  keretében  nem vetheti össze  valamennyi  egyéni választókerületben  jegyzékbe  vett  választópolgárok  számának egymáshoz való viszonyát, illetve a választókerületek átlagától való   eltérését.   Önmagában   a   túlzott   eltérést   mutató választókerületekre  vonatkozó konkrét  rendelkezések  utólagos alkotmányossági  vizsgálata és megsemmisítése sem  járható  út, mert  a  választási  rendszer egy-egy ilyen elemének  kiemelése közvetlenül  kihat  a  rendszer egészének működésére.  Kivételt jelenthet  például,  ha  a  jogalkotó a  választási  rendszerre vonatkozó  jogszabályokat, illetve azok mellékleteit módosítja, és  az  alkotmányossági felülvizsgálat az esetleg még  hatályba sem  lépett  módosításokat érinti. Az indítványozó azonban  két jogszabályi melléklet teljes megsemmisítését kezdeményezte, ami az  Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  ellehetetleníteni  a választási rendszer működtetését. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Vjt. 2. számú melléklete és  a Vr. melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.                                                               IV. 1.  Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  49.  § (1) bekezdése  kimondja:  „Ha  az Alkotmánybíróság  hivatalból, illetőleg bárki indítványára  azt állapítja   meg,   hogy   a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel  alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának teljesítésére.” Az Abtv. 21. § (7) bekezdése – a 49. §  idézett (1)  bekezdésével  megegyezően  –  úgy  rendelkezik,  hogy   az Alkotmánybíróság    hivatalból   is    indíthat    mulasztásban megnyilvánuló    alkotmányellenesség   vizsgálatára    irányuló eljárást. Jelen   ügyben  az  indítványozó  az  utólagos  normakontrollra irányuló  indítványa keretében kifogásolta, hogy  a  Vjt.  „nem rendelkezik   az   esetleges   demográfiai   változások   miatt szükségessé váló, annak megfelelő választókerületi  határok  és területi    választókerületenként   megszerezhető    mandátumok számának  módosításáról.”  Ezt a  kifogást,  valamint  a  jelen határozat   indokolásának   II.   pontjában   kifejtett    elvi szempontokat figyelembe véve, az Alkotmánybíróság az Abtv.  49. §  (1)  bekezdése alapján – hivatalból eljárva –  megvizsgálta, hogy  a  választási  rendszerre  vonatkozó  jogszabályok  kellő garanciát  nyújtanak-e  az  Alkotmány  71.  §  (1)  bekezdésébe foglalt  egyenlő  választójog elvéből következő,  a  szavazatok közel      azonos     súlyára     vonatkozó     alkotmányossági követelményeknek. Az  Alkotmánybíróság gyakorlata szerint  az  Abtv.  49.  §  (1) bekezdésének  alkalmazására akkor kerülhet sor,  ha  együttesen fennáll  két  feltétel:  a jogalkotó  mulasztása  és  az  ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzet. [22/1990. (X. 16.) AB  határozat,  ABH 1990, 83, 86.; 1395/E/1996.  AB  határozat, ABH,  1998,  667,  669.; 35/1999. (XI. 26.) AB  határozat,  ABH 1999,  310,  317.; 49/2001. (XI. 22.) AB határozat,  ABH  2002, 351, 355.] Az  Alkotmánybíróság nemcsak akkor állapít meg alkotmányellenes mulasztást,  ha  az  adott  tárgykörre  vonatkozóan   semmilyen jogszabály  nincs,  hanem akkor is, ha az adott  kérdésben  van ugyan  szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi rendelkezés  hiányzik. Az Alkotmánybíróság számos határozatában hangsúlyozta,   hogy   abban  az  esetben   is   sor   kerülhet alkotmányellenes mulasztás megállapítására, ha a  jogalkotó  az Alkotmányból,  illetve egyéb jogszabályból származó  jogalkotói feladatát  teljesítette, ennek során azonban olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995,  108, 113.;  29/1997.  (IV. 29.) AB határozat, ABH  1997,  122,  128; 15/1998.  (V.  8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.;  22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196, 201.; 49/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 351, 355.] 2.1.   Az   Alkotmány  71.  §  (3)  bekezdése   kimondja:   „Az országgyűlési  képviselők,  az  Európai  Parlament  képviselői, továbbá  a  helyi önkormányzati képviselők és a  polgármesterek választásáról    külön    törvények    rendelkeznek,    amelyek elfogadásához    a    jelenlevő    országgyűlési     képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Az    Alkotmánybíróság   a   63/B/1995.   számú    határozatban hangsúlyozta, hogy a választójog olyan „alapvető jog, amely  az állampolgároknak   az   állami   hatalom   gyakorlásában   való részvételét hivatott biztosítani és amelynek érvényesülése  azt a  követelményt támasztja az állammal szemben, hogy  biztosítsa gyakorlásának feltételeit és jogszabály – az Alkotmány 8. § (2) bekezdésben foglalt előírásnak megfelelően törvény –  határozza meg  gyakorlásának módját, rendjét, valamint garanciáit.”  (ABH 1996, 509, 513.) A  szavazatok  súlyára vonatkozó alkotmányossági  követelmények tartalmával összefüggésben a Ve. fogalmaz meg előírásokat. A Ve. 9. §-a kimondja: „(1)   A   választókerületeket  úgy  kell   kialakítani,   hogy választókerületenként  a  lakosság száma  megközelítően  azonos legyen. (2) A választókerületek kialakításánál figyelemmel kell lenni a nemzetiségi,  vallási,  történelmi, földrajzi  és  egyéb  helyi sajátosságokra is.” A  Ve. „Választókerületek, szavazókörök” cím alatti 88. §-a így rendelkezik: „A választókerületek kialakításának elvei: a)  az  egyéni választókerület a főváros, megye területén belül van, b)   a   települési  önkormányzat  egész  területe  az   egyéni választókerületen   belül   van;   a   fővárosban   az   egyéni választókerület  két  vagy több fővárosi kerületi  önkormányzat területére is kiterjedhet; a fővárosi kerület és a megyei  jogú város két vagy több egyéni választókerületre is osztható, c)  az  egyéni választókerület székhelye – lehetőség szerint  – városban van, d) a város és vonzáskörzete egy választókerületet is alkothat, e) a területi választókerület a főváros, illetőleg a megye területével azonos.” A  Vjt. Az 50. § (2) bekezdése kimondja: „Felhatalmazást kap  a Minisztertanács   arra,   hogy  az   egyéni   és   a   területi választókerületek    sorszámát,   székhelyét    és    területét megállapítsa.”   Ezzel   tartalmilag   megegyező   felhatalmazó rendelkezés szerepel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 152. §-ában: „Felhatalmazást  kap a   Kormány,   hogy   az  országgyűlési  egyéni   és   területi választókerületek    sorszámát,   székhelyét    és    területét megállapítsa.”  A  Vjt.  52. § b)-c)  pontjai  szerint  a  Vjt. mellékletei állapítják meg – egyebek mellett – „a megyékben  és a  fővárosban  az egyéni választókerületek számát  és  területi választókerületenként a megszerezhető mandátumok számát”. 2.2.  Az  egyéni és a területi választókerületek kialakításával kapcsolatban tehát a Ve. és a Vjt. tartalmaz rendelkezéseket. A hatályos  szabályozás  szerint a választókerületek  területének meghatározása  a Kormány hatáskörébe tartozik,  míg  az  egyéni választókerületek  megyei megoszlásáról és a területi  listáról megszerezhető  mandátumok  számáról  az  Országgyűlés  jogosult dönteni. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az egyéni és a területi választókerületek  kialakítására vonatkozó szabályok  rendkívül hiányosak. A Ve. 9. §-a, amely szerint választókerületenként  a lakosság   számának   megközelítően  azonosnak   kell   lennie, lényegében  csak a jelen határozat indokolásának II.  pontjában kifejtett  absztrakt  alkotmányossági követelménynek  megfelelő előírást  tartalmazza.  Korábban a  Vjt.  „A  választókerületek kialakításának elvei” című, 1. számú melléklete egyebek mellett úgy rendelkezett, hogy: „Az egyéni választókerületek lakosainak száma  megközelítőleg 60 ezer.” Az 1. számú mellékletet  a  Ve. 155.  §  a) pontja hatályon kívül helyezte. (Hatálytalan  1997. XI.  6-tól.) Ma sem a Ve., sem más törvény nem határozza meg  a választókerületek     területének    módosításánál     irányadó szempontokat. Tisztázatlan, hogy a Kormánynak mit lehet és  mit kell  mérlegelnie, amikor a változtatásról dönt. Nincs törvényi szabály,  amely  a megengedett eltérés mértékéről  rendelkezne, akár  az  egyes  kerületek  választópolgárainak  száma  közötti különbségek,  akár  az  egyes  kerületeknek  az  átlagtól  való eltérése   (és   az   esetleges  kivételek)   meghatározásával. Hiányoznak   azok   a  törvényi  garanciák  is,   amelyek   azt biztosítanák,  hogy a Kormány döntéshozatalhoz vezető  eljárása megfeleljen    a    kiegyensúlyozottság   és    elfogulatlanság követelményeinek. Az    Alkotmánybíróság    a   törvényi    szabályozás    súlyos hiányosságának   tekinti,   hogy  nincs   előírás   az   egyéni választókerületek  területének és a területi listákhoz  tartozó mandátumok  számának  időszakos  felülvizsgálatára.  Az  elmúlt tizenöt  évben  nem  is  került sor az  alkotmányos  átalakulás idején rögzített kerülethatárok és listás mandátumszámok átfogó felülvizsgálatára.  A  Vr.  módosítása  általában  csak   akkor történt  meg, ha azt közigazgatási változás szükségessé  tette. (Például, ha valamelyik település az egyik megyéből kiválva egy másikhoz    csatlakozott.)   Mindemellett    törvényben    kell meghatározni,   hogy   közvetlenül  a  választásokat   megelőző időszakban  milyen kivételes esetekben módosíthatók  az  egyéni választókerületi   határok.  Tehát   a   törvényhozásnak   kell rendelkeznie  az időszakos felülvizsgálatot végző intézményről, a   felülvizsgálat  idejéről,  valamint  a  választások  előtti beavatkozási korlátozásról. A  törvényhozás  a  választókerületekre  vonatkozó  szabályozás kialakításakor  a  választójoggal  rendelkezők  számához  és  a teljes   lakosságszámhoz  is  igazíthatja  a  mandátumszámokat. Azonban  tekintettel kell lenni arra, hogy  a  jelen  határozat indokolásának  II.  pontjában kifejtettek  szerint  az  egyenlő képviselet  a  választójoggal nem rendelkezőkre is  vonatkozik. Ezért   a   választójoggal  rendelkezők  számához  viszonyított mandátumszám  csak  akkor  felel  meg  az  Alkotmánynak,  ha  a választójoggal  rendelkezők  és a teljes  lakosság  aránya  nem mutat  érdemi  eltérést  az ország egyes területein.  Ellenkező esetben  nem  csak a választópolgárokat, hanem  valamennyi  ott lakó  személyt számításba kell venni. A választópolgárok  száma és a lakosságszám arányait az Alkotmánybíróság jelen ügyben nem vizsgálta. 2.3.  Az  Alkotmánybíróság utólagos normakontroll  keretében  – indítvány hiányában – nem foglalt állást a hatályos szabályozás jogforrási    szintjéről.    A    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség  vizsgálatakor az Alkotmánybíróság  azonban figyelembe  vette,  hogy a mai rendszerben a  választókerületek területe   függ   az  állam  közigazgatási  tagozódásától.   Az Alkotmány  41.  § kimondja: „(1) A Magyar Köztársaság  területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik.  (2)  A főváros   kerületekre   tagozódik.   A   városokban   kerületek alakíthatók.”  Az  Alkotmány 19.  §  (3)  bekezdés  l)  pontja, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a  továbbiakban:  Ötv.) 93. § (4) bekezdése alapján  a  megyék összevonásáról,          szétválasztásáról,          határainak megváltoztatásáról,  elnevezéséről és  székhelyéről,  a  megyei jogú  várossá  nyilvánításról, valamint  a  fővárosi  kerületek kialakításáról az Országgyűlés dönt. Ugyanakkor az Ötv.  94.  § b)  pontja  szerint  a  városi cím adományozásáról,  továbbá  a község    alakításáról,   egyesítéséről,   a    községegyesítés megszüntetéséről, a város, község elnevezéséről –  az  érintett önkormányzatok  kezdeményezésére – a köztársasági  elnök  dönt. Mivel  a községek, városok létrehozatala, egyesítése stb. kihat az  egyéni  választókerületekre, ezért – a hatályos szabályozás szerint   –  a  változtatások  általában  a  Vr.  mellékletének módosítását indokolják. Az  Alkotmányból  nem  következik, hogy a  községek  alakítása, egyesítése,  illetve  a  városi  cím  adományozása  (amelyekkel összefüggésben    az    Országgyűlésnek    nincs     hatásköre) szükségképpen a választási rendszert meghatározó –  kétharmados –  törvények  módosításának kényszerét vonja maga után.  Ha  az időről időre előforduló közigazgatási változásokat késedelmesen vagy  egyáltalán nem követné a választási törvények módosítása, akkor   a   választások  kivihetetlenné   válnának.   Ezért   a szabályozás  rugalmasságának biztosítását  az  Alkotmánybíróság lényeges szempontnak tekinti. Mindazonáltal alkotmányossági szempontból jelentős  veszélyeket hordoz magában, ha a Kormány megfelelő törvényi korlátok nélkül határozhatja meg a választókerületek területét. Amint  arra  az Alkotmánybíróság  jelen határozat indokolásának  II.  pontjában utalt,  a  választókerületek  határaival  való  manipuláció,  a választás  eredményének  a  politikai erőviszonyok  mesterséges átalakítását  célzó  előzetes befolyásolása minden  körülmények között  ellentétes  az  Alkotmány 71. §  (1)  bekezdésével.  Az Alkotmányból  az  következik, hogy törvényi szinten  jelenjenek meg    azok   a   lényeges   garanciák,   amelyek   megfelelően körülhatárolják  a Kormány, valamint a későbbi  –  esetleg  nem kétharmados  többséghez kötött – törvényhozás  mozgásterét,  és biztosítják  az  Alkotmány  71. §  (1)  bekezdéséből  következő egyenlő választójog elvének érvényesülését. 3.   Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint   a   törvényi szabályozás  ismertetett hiányosságai az Alkotmány  71.  §  (1) bekezdésében  rögzített egyenlő választójog  alapelve  és  azon belül    a   szavazatok   súlyára   vonatkozó   alkotmányossági követelmények  sérelmével járnak. Amint azt az Alkotmánybíróság a  jelen határozat indokolásának II. pontjában hangsúlyozta,  a választójogi  szabályozás nem tehet indokolatlan különbséget  a választópolgárok egyes csoportjai között. Másfelől közelítve: a körzethatárok    és    a   listákról   szerezhető    mandátumok meghatározásának sem célja, sem eredménye nem  lehet  az,  hogy egyes  választói csoportokhoz tartozó személyek  indokolatlanul hátrányosabb helyzetbe kerülnek másokhoz képest. Mivel  a  jelenlegi  törvényi szabályozás  nem  tartalmazza  az Alkotmány  71.  §  (1) bekezdésének érvényesüléséhez  szükséges garanciákat,    az    Alkotmánybíróság    hivatalból    eljárva megállapította:   az   Országgyűlés   jogalkotói    feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy  nem teremtette meg maradéktalanul az Alkotmány 71. §  (1) bekezdésébe  foglalt egyenlő választójog alapelvéből  következő alkotmányossági    követelmények    érvényesülését    biztosító jogszabályi feltételeket. 4.    Az    Alkotmánybíróság   a   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapításával egyidejűleg  felhívta  az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2007.  június  30-ig tegyen   eleget.   A  határidő  megállapításánál   a   testület tekintettel   volt   arra,  hogy  alkotmányossági   szempontból rendkívül  aggályos,  ha a választásokat  közvetlenül  megelőző időszakban  kerül sor a törvénymódosításra és annak megfelelően az egyéni választókerületek területének és a területi listákról megszerezhető mandátumok számának átfogó felülvizsgálatára. Az  Alkotmány  20. § (1) bekezdése kimondja: „Az  országgyűlési képviselők  általános választását – az Országgyűlés  feloszlása vagy  feloszlatása  miatti választás  kivételével  –  az  előző Országgyűlés  megválasztását követő negyedik  év  április  vagy május hónapjában kell megtartani.” Ez alapján a következő – nem rendkívüli – országgyűlési képviselő-választásra 2006.  április vagy   május   hónapban  kerülhet  sor.  Így   a   mulasztásban megnyilvánuló     alkotmányellenesség     megszüntetése      az országgyűlési képviselők Alkotmány 20. § (1) bekezdése  alapján megtartandó  választását  követően megalakuló  új  Országgyűlés kötelessége lesz. Megjegyzi  az  Alkotmánybíróság,  hogy  határozata  nem  érinti azoknak    az    országgyűlési   képviselő-választásoknak    az alkotmányosságát,   amelyeket  a  jelen   határozatban   előírt törvénymódosítást,   valamint   az   egyéni   választókerületek területének  és  a területi listákról megszerezhető  mandátumok számának   átfogó  felülvizsgálatát  megelőzően  tartottak.   A választási rendszert meghatározó jogszabályoknak hosszú  távon, stabilan  kell biztosítaniuk az Alkotmány 71. §-ában  felsorolt választási elvek érvényesülését. Ennek kialakítására, a hiányzó rendelkezések pótlására a választásokat követően kerülhet  sor. Az Alkotmánybíróság továbbá megjegyzi, hogy jelen határozatával az      országgyűlési     képviselő-választásokra     vonatkozó szabályozással   összefüggésben  állapított  meg   mulasztásban megnyilvánuló    alkotmányellenességet,    de    a    határozat indokolásának   II.   részében   kifejtett   elvi    szempontok értelemszerűen  irányadók az Alkotmány 71. §  (1)  bekezdésében nevesített többi választás esetében is. 5.  Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény, valamint  a mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel  elrendelte  a  határozat  Magyar  Közlönyben  való közzétételét.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Bagi István                  Dr. Bihari Mihály       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Erdei Árpád                Dr. Harmathy Attila       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Kiss László               Dr. Kukorelli István       alkotmánybíró                 előadó alkotmánybíró                                               Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                          alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Certain parts of Act XXXIV of 1989 on the election of Members of Parliament and Decree 2/1990 on the demarcation of specific voting districts
Number of the Decision: .	22/2005. (VI. 17.)
Date of the decision: .	06/14/2005
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2005-2-002?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
. en_0022_2005.pdf