Ügyszám: 1034/E/2005
.
.
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr.
Az indítvány lényege:

A határozat száma: 1034/E/2005. AB határozat

ABH oldalszáma: 2008/2335
.
A határozat kelte: Budapest, 09/15/2008
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló
    alkotmányellenesség   megállapítására,   valamint    jogszabály
    alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára    irányuló
    indítvány tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:

    1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és  a
    magánnyugdíjra   jogosultakról,   valamint   e   szolgáltatások
    fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 42-43. §-aival, és  a
    kötelező   egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló  1997.   évi
    LXXXIII. törvény 79-80. §-aival összefüggésben az Alkotmány 59.
    §    (1)   bekezdése   alapján   előterjesztett,   mulasztásban
    megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló
    indítványt elutasítja.

    2.   Az   Alkotmánybíróság   az  emberi   alkalmazásra   kerülő
    gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények
    módosításáról  2005. évi XCV. törvény 32.  §  (5)  bekezdés  g)
    pontja,  valamint  a  kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól
    szóló  1997. évi LXXXIII. törvény 83. § (4) bekezdés n)  pontja
    alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére
    irányuló indítványt elutasítja.
                                 Indokolás

                                    I.

      1.  Az  indítványozó a társadalombiztosítás  ellátásaira  és  a
      magánnyugdíjra   jogosultakról,   valamint   e   szolgáltatások
      fedezetéről  szóló  1997.  évi LXXX. törvény  (a  továbbiakban:
      Tbj.),  és  a  kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló
      1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban Ebtv.) adatkezelésre
      vonatkozó    szabályaival   összefüggésben   terjesztett    elő
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
      irányuló kérelmet. Indítványában hivatkozott a személyes adatok
      védelméről  és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló  1992.
      évi   LXIII.  törvény  (a  továbbiakban:  Avtv.)   3.   §   (3)
      bekezdésére, melynek értelmében kötelező adatkezelés  esetén  —
      egyebek  mellett  — az adatkezelés időtartamát az  adatkezelést
      elrendelő   törvénynek   meg  kell  határoznia.   Az   említett
      törvényekben  azonban ilyen rendelkezés nem található,  melynek
      következtében  a  Tbj.  és  az Ebtv. alapján  a  születéstől  a
      halálig, illetve azon túl is kezelhetők adatok, ez pedig  sérti
      az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt, a személyes adatok
      védelméhez  fűződő  alkotmányos  jogot.  Erre  tekintettel   az
      indítványozó  kérte,  hogy az Alkotmánybíróság  állapítsa  meg:
      mivel  az  Országgyűlés a Tbj.-ben, illetve  az  Ebtv.-ben  nem
      határozta   meg   az   adatkezelés  időtartamát,   mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmánysértés valósult meg,  és  hívja  fel  a
      jogalkotót a hiányosságok pótlására.

      2.   Az   indítványozó  egy  későbbi  indítványában  az  emberi
      alkalmazásra  kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot
      szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény
      (a  továbbiakban: Gytv.) 32. § (5) bekezdés g) pontja, valamint
      az  Ebtv.  83. § (4) bekezdés n) pontja alkotmányellenességének
      megállapítása és megsemmisítése iránt terjesztett elő kérelmet.
      A    Gytv.   támadott   rendelkezése   felhatalmazást   ad   az
      egészségügyért  felelős  miniszternek  arra,  hogy  rendeletben
      szabályozza  az orvosi gyógyszerrendelés szabályait,  az  Ebtv.
      kifogásolt  szabálya  szerint pedig az  egészségügyért  felelős
      miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza
      a  gyógyszer,  gyógyászati segédeszköz és  gyógyászati  ellátás
      rendelésének  szakmai  követelményeit. Az indítványozó  szerint
      amiatt,  hogy  az  orvosi  vényeken  szükségszerűen  fel   kell
      tüntetni   a   beteg   bizonyos  személyes  adatait,   kötelező
      adatkezelésre kerül sor. Ennek rendeletben történő előírása sem
      formailag,  sem  tartalmában nem felel meg  az  Alkotmánynak  a
      személyes  adatok  védelméhez  való  jogról  szóló  59.  §  (1)
      bekezdésének.  Figyelemmel az Alkotmány 8. §  (2)  bekezdésére,
      személyes adat kezelését csak törvényben lehet előírni, ezért a
      miniszteri  rendeletalkotásra  adott  felhatalmazás  —   formai
      okokból — alkotmányellenes.
      Az  indítványozó szerint tartalmukban azért sértik  a  támadott
      rendelkezések  az  Alkotmányt, mert  az  Avtv.  számos  további
      követelményt   állít   a   kötelező   adatkezelést    elrendelő
      jogszabályokkal  szemben  (pl. csak  a  cél  elérése  érdekében
      elengedhetetlenül  szükséges személyes adatok  kezelhetők,  meg
      kell jelölni az adatkezelés célját, a kezelendő adatok körét és
      megismerhetőségét,  az adatkezelés időtartamát,  az  adatkezelő
      személyét).  A  Gytv. 32. § (5) bekezdés g)  pontjában  foglalt
      felhatalmazáson   alapul   az  emberi   felhasználásra   kerülő
      gyógyszerek   rendeléséről   és  kiadásáról   szóló,   többször
      módosított  44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban:
      R1.). Az Ebtv. 83. § (4) bekezdés n) pontja alapján alkotta meg
      a  miniszter  a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási
      támogatásba   történő   befogadásáról,   támogatással   történő
      rendeléséről,  forgalmazásáról, javításáról  és  kölcsönzéséről
      szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendeletet (a továbbiakban: R2.),
      valamint   a   társadalombiztosítási  támogatással   rendelhető
      gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 1/2003. (I. 21.)
      ESzCsM   rendeletet  (a  továbbiakban:  R3.).  Az  indítványozó
      szerint,   —   bár   ezek  a  rendeletek   megalkotásukkor   is
      alkotmányellenesek   voltak,  —  a  személyhez   fűződő   jogok
      különösen  súlyos sérelme a társadalombiztosítási  támogatással
      rendelhető  gyógyszerekről  és  a  támogatás  összegéről  szóló
      1/2003. (I. 21.) ESzCsM rendelet módosításáról szóló a 38/2006.
      (IX.  27.)  EüM  rendelet megalkotásával következett  be,  mely
      előírta,  hogy  az  orvosi vényeken fel  kell  tüntetni  a  BNO
      kódokat.

      3.  Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti
      miniszter, valamint az adatvédelmi biztos véleményét.

                                    II.

      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
      „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
      és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben
      tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
      (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és
      kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg,
      alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
      „59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a
      jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a
      magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

      2. Az Avtv. vonatkozó rendelkezései:
      „3. § (3) Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját  és
      feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét,  az
      adatkezelés  időtartamát, valamint az adatkezelő  személyét  az
      adatkezelést  elrendelő  törvény  vagy  önkormányzati  rendelet
      határozza meg.”
      „5.  §  (1) Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból,
      jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az
      adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak.
      (2)  Csak  olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés
      céljának  megvalósulásához  elengedhetetlen,  a  cél  elérésére
      alkalmas,  csak a cél megvalósulásához szükséges  mértékben  és
      ideig.”
      „14. § (2) A személyes adatot törölni kell, ha
      (…)
      d)  az  adatkezelés célja megszűnt, vagy az adatok  tárolásának
      törvényben meghatározott határideje lejárt;
      (…)”

      3. A Tbj. kapcsolódó rendelkezései:
       „AZ  ADATSZOLGÁLTATÁSI  KÖTELEZETTSÉG TERJEDELME,  ADATVÉDELMI
      RENDELKEZÉSEK
      42. § (1) Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az
      alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:
      a)  személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve,  születési
      hely, születés éve, hónapja és napja),
      b) családi állapot, állampolgárság,
      c) lakóhely (tartózkodási hely),
      d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
      e)  a  rokkantság  fokára,  az egészségkárosodás  mértékére,  a
      rehabilitálhatóságra,  az  egészségi  állapotra,   továbbá   az
      élettársra,  az  eltartott  hozzátartozói  minőségre  vonatkozó
      olyan   adatok,   amelyek   a   társadalombiztosítási   ellátás
      megállapításához szükségesek,
      f) jövedelemre vonatkozó adatok,
      g)  társadalombiztosítási azonosító jel  (a  továbbiakban:  TAJ
      szám).
      (2)
      (3)  Az  igazgatási  szerv,  valamint  a  társadalombiztosítási
      feladatokat   ellátó  foglalkoztatók  és  egyéb   szervek   nem
      társadalombiztosítási  szerv  és  természetes  személy  részére
      adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján — a
      felhasználás  céljának  és  jogalapjának  egyidejű  megjelölése
      mellett — jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak.
      (4)  A  bíróságok, az ügyészségek, a bűnüldözés és a  büntetés-
      végrehajtás  szervei,  valamint a nemzetbiztonsági  szolgálatok
      feladataik  ellátása érdekében — a rájuk vonatkozó törvényekben
      meghatározott  célok  és  feltételek  teljesülése  esetén  —  e
      törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok
      teljes körének igénylésére jogosultak.
      43.  §  (1)  A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba  vett
      adatokból
      a)  állami  adóhatóság,  valamint a vámhatóság  az  ellenőrzési
      feladatok érdekében az a) pont szerinti adatok, valamint  a  d)
      pontból a munkahelyre vonatkozó,
      b)   az  állami  adóhatóság,  az  önkormányzati  adóhatóság  az
      adókötelezettség  ellenőrzése és  az  adó-végrehajtási  eljárás
      lefolytatása érdekében az a) pont szerinti adatok,  valamint  a
      d)  pontból  a  munkahelyre  és  a  foglalkoztatási  jogviszony
      időtartamára  vonatkozó  adatok,  támogatás  megállapítása   és
      ellenőrzése  érdekében  az e) pontból a rokkantság  fokára,  az
      egészségkárosodás mértékére vonatkozó,
      c)  a  munkaügyi  és  szociális igazgatás  szervei  az  ellátás
      megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenőrzés céljából az a)-
      d) és f)-g) pontjai,
      d)  az  egészségügyi  ellátást nyújtó  szervek  (személyek)  az
      egészségügyi szolgáltatói feladataik ellátása érdekében az  a)-
      e) és g) pontjai,
      e)  az  okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről
      szóló   kormányrendeletben   meghatározott   —   körzetközponti
      feladatokat    ellátó   —   települési   (fővárosi    kerületi)
      önkormányzatok  jegyzői  és  a  cégbíróságok  külön  törvényben
      meghatározottak,
      f)   a   menekültügyi  hatóság  az  ellátások  és   támogatások
      megállapítása,   folyósítása  és  a   jogosultság   ellenőrzése
      céljából az a), d) és f) pontban foglalt adatokról,
      g)    az    egészségügyi    államigazgatási    szerv    szervei
      egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) és
      g) pontjai,
      h)  a  köztartozás  behajtására  törvény  által  felhatalmazott
      szervek  e  tevékenységük  ellátása céljából  az  a)-d)  és  f)
      pontban foglaltak
      szerinti adatok igénylésére jogosultak.
      (2)  A  42. § (1) bekezdése szerinti adatok statisztikai  célra
      felhasználhatók   és   statisztikai   célú   felhasználásra   —
      személyazonosításra alkalmatlan módon — átadhatók.
      (3)   Az   e   törvényben  nem  szabályozott   esetben   adatok
      továbbításának  csak  akkor van helye,  ha  ahhoz  az  érintett
      írásban hozzájárult.
      (4)   A   társadalombiztosítási  nyilvántartásba  az   érintett
      betekinthet,  a  róla nyilvántartott adatairól  felvilágosítást
      kérhet.
      (5)  Az  igazgatási  szervek, továbbá  a  társadalombiztosítási
      feladatokat   ellátó  foglalkoztató,  illetőleg   egyéb   szerv
      vezetője   a   polgárok   személyes  adatai   védelméért   való
      felelősségének  körében köteles olyan technikai  és  szervezési
      intézkedéseket  tenni,  ellenőrzési  rendszert  kialakítani  és
      adatvédelmi   szabályzatot   kiadni,   amely   biztosítja    az
      adatvédelmi követelmények teljesülését.”

      4. Az Ebtv. kapcsolódó rendelkezései:
      NYILVÁNTARTÁSI ÉS ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG
      „79.    §    (1)    Az   egészségbiztosító   —    ideértve    a
      társadalombiztosítási   feladatokat   külön   jogszabály   vagy
      megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket  —
      természetes személyről adatokat az egészségbiztosítás  pénzbeli
      ellátásai,  illetőleg a társadalombiztosítási feladatot  ellátó
      szervek   hatáskörébe   utalt  más   ellátások   megállapítása,
      folyósítása     és     ellenőrzése     céljából     TAJ-számon,
      társadalombiztosítási       folyószámlaszámon,        illetőleg
      nyugdíjfolyósítási törzsszámon tarthat nyilván.
      (2)  Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes
      adatok tarthatók nyilván:
      a)  személyazonosító adatok (név, leánykori  név,  anyja  neve,
      születési hely, év, hónap, nap),
      b)  családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó  és
      élettárs esetén a hozzátartozói minőség,
      c) lakóhely (tartózkodási hely),
      d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
      e)  az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges
      egészségügyi adatok,
      f) jövedelemre vonatkozó adatok.
      (3)  Az egészségbiztosító nem társadalombiztosítási feladatokat
      ellátó  szerv  és  természetes  személy  részére  adatot   csak
      törvény,   illetve   törvény   felhatalmazása   alapján   —   a
      felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével —
      jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat.
      (4)  A  bíróság,  az  ügyészség, a bűnüldözés  és  a  büntetés-
      végrehajtás  szervei,  valamint a nemzetbiztonsági  szolgálatok
      feladataik  ellátása  érdekében a rájuk vonatkozó  törvényekben
      meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén, e törvény
      felhatalmazása   alapján   —  a  TAJ-szám   kivételével   —   a
      nyilvántartásba  felvett adatok teljes  körének  igénylésére  —
      figyelemmel az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó  személyes
      adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény
      rendelkezéseire  is  —  jogosultak.  A  fogvatartó  szervek   a
      fogvatartottak  tekintetében jogosultak a TAJ-szám  igénylésére
      is.
      79/A.  §  (1) Az egészségbiztosító az e törvény alapján  kötött
      szerződésekhez kapcsolódóan az Eüak. 4. §-a (2) bekezdésének g)
      pontjában foglalt célok teljesítése érdekében kezeli  az  Eüak.
      22. §-ának (5) bekezdésében meghatározott adatokat.
      (2)   Az   egészségügyi   szolgáltató   az   (1)   bekezdésében
      meghatározott  adatok  kezelését,  az  egészségbiztosító   felé
      történő  továbbítását a külön jogszabályban és a  szerződésében
      előírt formában és módon teljesíti.
      (3)   A  nem  finanszírozott  egészségügyi  szolgáltató  orvosa
      gyógyszer  és  gyógyászati  segédeszköz  támogatással   történő
      rendelése  esetén a biztosított TAJ számát, diagnózisát  és  az
      annak  alapján  rendelt  gyógyszer és  gyógyászati  segédeszköz
      megnevezését,  mennyiségét,  a  rendelés  jogcímét  közli  —  a
      szerződésében      meghatározott      időpontig      —       az
      egészségbiztosítóval.
      80.  §  (1)  A foglalkoztatók, az egyéni vállalkozók  és  egyéb
      szervek az egészségbiztosítás pénzbeli és baleseti ellátásainak
      megállapításához szükséges — külön jogszabályban  meghatározott
      —  nyilvántartások  vezetésére, valamint  adatok  bejelentésére
      kötelezhetők. A foglalkoztatók és egyéb szervek nem kezelhetnek
      egészségügyi  adatot.  A nyilvántartások vezetése,  illetve  az
      adatszolgáltatás   az  egészségbiztosító  által   meghatározott
      esetben    és   módon   mágneses   adathordozón   (mágneslemez,
      mágnesszalag stb.) is teljesíthető.
      (2)  Az  egészségbiztosító felhívására a  társadalombiztosítási
      feladatok  ellátásához szükséges adatokat tizenöt  napon  belül
      kell közölni.
      (3) Az ellátásban részesülő — ha a jogszabály kivételt nem tesz
      —  köteles  az  egészségbiztosítónak bejelenteni  minden  olyan
      tényt, illetőleg adatot, amely az ellátásra jogosultságát  vagy
      ellátása folyósítását érinti.
      (4)    Aki   az   e   törvényben   meghatározott   bejelentési,
      nyilvántartási,  adatszolgáltatási  kötelezettséget  nem   vagy
      késedelmesen  teljesíti, illetőleg annak nem  az  előírt  módon
      tesz  eleget, természetes személy 10 ezertől 100 ezer forintig,
      a  Tbj.  4.  § a)-b) pontjában meghatározott foglalkoztató,  és
      egyéni  vállalkozó 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő
      összegű,  az elkövetett mulasztással arányos mulasztási  bírság
      fizetésére kötelezhető.
      81.  §  (1)  Az egészségbiztosító szak- és pénzügyi ellenőrzése
      kiterjed  az  egészségbiztosítás pénzbeli,  illetőleg  baleseti
      ellátásaival  összefüggő  nyilvántartási  és  adatszolgáltatási
      kötelezettség     teljesítésére,    a     társadalombiztosítási
      feladatokat ellátó szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak  és
      szolgáltatásoknak a jogosultak részére történő megállapítására,
      folyósítására,   továbbá   az  ezekkel   összefüggő   ügyviteli
      feladatok  ellátására.  Az  ehhez szükséges  nyilvántartásokat,
      egészségügyi  szolgáltatói jelentéseket,  könyvelési  és  egyéb
      okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.”
       „83.   §   (4)  Felhatalmazást  kap  az  egészségbiztosításért
      felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg
      (…)
      n)  a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás
      rendelésének szakmai követelményeit,
      (…)”

      5. A Gytv. indítvánnyal támadott rendelkezése:
      „32.   §  (5)  Felhatalmazást  kap  az  egészségügyért  felelős
      miniszter, hogy
      (…)
      g) az orvosi gyógyszerrendelés szabályait,
      (…)
      rendeletben szabályozza.”

                                   III.

      Az indítvány nem megalapozott.
      1.  Az  Alkotmánybíróság  előbb  a  mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség    megállapítására   irányuló    indítványt
      vizsgálta meg.

      1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  49.
      §  (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból,
      illetőleg  bárki  indítványára  azt  állapítja  meg,   hogy   a
      jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó
      jogalkotói      feladatát      elmulasztotta      és      ezzel
      alkotmányellenességet  idézett  elő,  a   mulasztást   elkövető
      szervet   —  határidő  megjelölésével  —  felhívja  feladatának
      teljesítésére.   Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata   alapján   a
      mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának
      két   együttes   feltétele   van:   a   jogalkotó   jogszabályi
      felhatalmazáson  alapuló, vagy feltétlen jogszabályi  rendezést
      igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget,
      és  a  jogalkotói  kötelezettség elmulasztásának  eredményeként
      alkotmányellenes  helyzet  keletkezik.  A  jogalkotói   feladat
      elmulasztása    tehát   önmagában   nem   feltétlenül    jelent
      alkotmányellenességet,  a mulasztásból  eredő  alkotmányellenes
      helyzetet  minden esetben csak konkrét vizsgálat  eredményeként
      lehet megállapítani.
      Az  Alkotmánybíróság töretlenül követett gyakorlata  szerint  a
      jogalkotó    szerv   jogalkotási   kötelezettségének    konkrét
      jogszabályi  felhatalmazás nélkül is köteles eleget  tenni,  ha
      azt  észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó  területen
      jogszabályi  rendezést igénylő kérdés merült fel.  Mulasztásban
      megnyilvánuló alkotmánysértés nemcsak akkor állapítható meg, ha
      az  adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, hanem
      akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási  koncepción  belül   az
      Alkotmányból   levezethető  tartalmú  jogszabályi   rendelkezés
      hiányzik,  illetve  ha az adott kérdés tekintetében  van  ugyan
      szabályozás,  de  az  Alkotmány  által  megkívánt   jogszabályi
      rendelkezés  hiányzik,  valamint ha a jogalkotó  nem  megfelelő
      tartalommal  szabályozott  és ezáltal alkotmányellenes  helyzet
      állt elő. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapít meg
      akkor  is,  ha  alapjog érvényesüléséhez szükséges  jogszabályi
      garanciák  hiányoznak. [összefoglalóan: 14/2008. (II.  26.)  AB
      határozat, ABK 2008. február, 155, 156-157.]

      1.2. Az indítványozó a Tbj. és az Ebtv. adatkezelésre vonatkozó
      szabályaival összefüggésben kérte az alkotmányellenes mulasztás
      megállapítását, mivel azok kötelező adatkezelést rendelnek  el,
      de  — szemben az Avtv. 3. § (3) bekezdésének előírásával —  nem
      határozzák  meg az adatkezelés időtartamát. Az indítvány  tehát
      alapvetően   az  Avtv.  említett  rendelkezésének   megsértésén
      alapul.
      Az   Alkotmánybíróság  hangsúlyozza:  önmagában  az,  hogy  egy
      törvény  nem  tesz  eleget egy másik törvény  előírásának,  nem
      eredményez     szükségképpen    alkotmányellenes     helyzetet.
      Mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség   csak   akkor
      állapítható meg, ha a törvényi előírásnak megfelelő szabályozás
      elmaradása   következtében  valamely  alkotmányos  rendelkezés,
      alkotmányos alapjog sérelme is megvalósul. Jelen esetben  tehát
      azt kellett megvizsgálni, hogy az Avtv.-ben foglalt, a kötelező
      adatkezelés  időtartamának  meghatározására  vonatkozó  előírás
      betartásának   elmulasztása  előidézte-e  az   Alkotmánynak   a
      személyes  adatok  védelméről szóló 59. §  (1)  bekezdésének  a
      sérelmét.
      Az  Alkotmány 59. § (1) bekezdése értelmében a magántitok és  a
      személyes  adatok védelméhez való jog alkotmányos  alapjog.  Az
      Alkotmánybíróság   a  személyes  adatok  védelme   körében   az
      információs önrendelkezési jog tartalmát a 15/1991.  (IV.  13.)
      AB határozatában fejtette ki: „Az Alkotmánybíróság — a 20/1990.
      AB   határozat  szerinti  eddigi  gyakorlatát  folytatva  —   a
      személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos  védelmi
      jogként  értelmezi,  hanem annak aktív  oldalát  is  figyelembe
      véve, információs önrendelkezési jogként.
      Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez
      való   jognak  eszerint  az  a  tartalma,  hogy  mindenki  maga
      rendelkezik     személyes     adatainak     feltárásáról     és
      felhasználásáról.  Személyes adatot  felvenni  és  felhasználni
      tehát  általában  csakis  az érintett  beleegyezésével  szabad;
      mindenki  számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni  az
      adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni,
      ki,  hol,  mikor,  milyen célra használja fel  az  ő  személyes
      adatát.   Kivételesen  törvény  elrendelheti   személyes   adat
      kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás  módját
      is.  Az  ilyen  törvény korlátozza az információs önrendelkezés
      alapvető  jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány
      8. §-ában megkövetelt feltételeknek.
      (…)
      Az  információs önrendelkezési jog gyakorlásának  feltétele  és
      egyben  legfontosabb  garanciája  a  célhozkötöttség.   Ez   az
      jelenti,   hogy  személyes  adatot  feldolgozni  csak  pontosan
      meghatározott  és  jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak
      minden   szakaszában  meg  kell  felelnie  a   bejelentett   és
      közhitelűen   rögzített   célnak.  (…)   A   célhozkötöttségből
      következik,  hogy  a  meghatározott cél  nélküli,  »készletre«,
      előre   nem   meghatározott   jövőbeni   felhasználásra    való
      adatgyűjtés  és tárolás alkotmányellenes.” (ABH 1991,  40,  41-
      42.)
      Az  Alkotmánybíróság a 65/2002. (XII. 3.) AB határozatában  azt
      is megállapította, hogy a jogalkotó a személyes adatok, illetve
      a   szigorúbban   védett  különleges  adatok  kezelését   akkor
      rendelheti   el,   „ha   az  adatkezelés   lehetővé   tételével
      egyidejűleg  meghatározza  az adatkezelés  pontos  feltételeit,
      azaz  az  Alkotmány  59. § (1) bekezdésben garantált  személyes
      adatokhoz      való     alapjog     korlátozásának      konkrét
      részletszabályait.” (ABH 2002, 357, 363.)
      Jelen  ügyben a kérdés alapvetően nem az, vajon célhoz kötötten
      történik-e az adatkezelés a Tbj. és az Ebtv. alapján, hanem az,
      hogy alkotmányellenességre vezet-e, ha az említett törvények az
      Avtv.  előírása  ellenére  nem határozzák  meg  az  adatkezelés
      időtartamát. A válasz alapját ugyanakkor az Alkotmány 59. § (1)
      bekezdéséből  és 8. § (2) bekezdéséből fakadó célhoz  kötöttség
      képezi.  A  személyes adatok védelméhez való  alapjog  kötelező
      adatkezelés  elrendelése révén történő  korlátozásának  ugyanis
      minden   szakaszban  meg  kell  felelnie  a  célhoz   kötöttség
      követelményének.   Nemcsak  a  »készletre«,   előre   meg   nem
      határozott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és  tárolás
      alkotmányellenes, hanem az is, ha a korábban  megfelelő  célból
      gyűjtött   és  tárolt  személyes  adatokat  a  cél  megszűnését
      követően  is  továbbtárolják, -kezelik. A kötelező  adatkezelés
      időbeli  kereteit  a  célhoz  kötöttség  jelöli  ki,  ezért  az
      adatkezelés időtartama legfeljebb addig terjedhet,  amíg  az  a
      cél, aminek érdekében az adatkezelést elrendelték, folyamatosan
      fennáll. Abban az esetben, ha a cél megszűnik, az Alkotmány 59.
      § (1) bekezdéséből kényszerűen következik, hogy az adatkezelést
      is  meg  kell szüntetni. Ezt a követelményt fogalmazza  meg  az
      Avtv.  5.  §  (2)  bekezdése  is,  mely  szerint  csak  a   cél
      megvalósulásához szükséges ideig kezelhetők a személyes adatok.
      Az  Avtv.  3. § (3) bekezdésében foglalt azon előírás,  melynek
      értelmében  kötelező adatkezelés esetén meg kell  határozni  az
      adatkezelés  időtartamát, ezen követelmény mentén értelmezhető.
      Az   adatkezelést  elrendelő  törvény  által   az   adatkezelés
      időtartamaként  meghatározott időintervallum  azt  a  maximális
      időt  jelenti,  amelynek  elteltével az  adat  tovább  már  nem
      kezelhető.  Ez  az  idő  ideális  esetben  megegyezik   a   cél
      megszűnésével, így a személyes adatot csak addig kezelik,  amíg
      arra  alkotmányosan indokolható okból szükség van, s a határidő
      elteltével  sem  áll már fenn az adatkezelés  szükségessége.  A
      jogszabály  által meghatározott határidőn belül  is  megszűnhet
      azonban az adat kezelésének szükségessége. Ilyen esetben, tehát
      ha a cél megszűnik, meg kell szüntetni az adatkezelést is, azaz
      a személyes adatokat — az Avtv. 14. § (1) bekezdés d) pontjának
      megfelelően   —  törölni  kell,  függetlenül  attól,   hogy   a
      jogszabályban meghatározott határidő még nem telt el.
      Az  adatkezelés időtartamának konkrét jogszabályi meghatározása
      egyértelműbbé teszi az adatkezelő személyek és szervek  számára
      az   adatkezelés  feltételeit,  s  ezzel  az  érintetteknek  is
      kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá válik a rendszer. Az Avtv. 3. §
      (3)  bekezdésével  cseng egybe a 6. §  (2)  bekezdésének  az  a
      rendelkezése,  mely  szerint  az  érintettet  egyértelműen   és
      részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos
      minden  tényről, így különösen — többek között — az adatkezelés
      időtartamáról.  A  12.  §  (1)  bekezdése  szerint   pedig   az
      adatkezelő az érintett kérelmére köteles tájékoztatást adni  az
      adatkezelés   időtartamáról.   Az   adatkezelés   időtartamának
      jogszabályi rögzítése egyrészt biztosítja, hogy az érintett  az
      adatkezelés    egyik   igen   lényeges   feltételéről    pontos
      tájékoztatást kaphasson, másrészt erősíti az Alkotmány 2. § (1)
      bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét.
      A   fentiekből  következik,  hogy  az  Alkotmány  59.   §   (1)
      bekezdésében  megfogalmazott személyes adatok  védelméhez  való
      jog  korlátozhatóságának feltétele és egyben legfőbb garanciája
      is   az   adatkezelés  célhoz  kötöttsége,  azaz  alkotmányosan
      indokolható  volta.  Az  adatkezelés időtartamának  jogszabályi
      rögzítése  pedig az alapjog-korlátozás egy további biztosítéka.
      Ebből    azonban   nem   következik,   hogy   az   indítványban
      meghatározott  módon  a Tbj.-ben és az Ebtv.-ben  is  általános
      adatkezelési időtartamot kell meghatározni.
      Az  Alkotmánybíróság szerint, ha a jogalkotó nem tesz eleget az
      Avtv.  3. § (3) bekezdéséből fakadó kötelezettségének,  az  még
      nem  minden  esetben  eredményez  alkotmányellenességet.  Ilyen
      esetben  is a cél megszűnésével az adatokat törölni kell,  azaz
      alkalmazni  kell az Alkotmány 59. § (1) bekezdését elsődlegesen
      végrehajtó Avtv. szabályait, jelen esetben a 14. § (1) bekezdés
      d)  pontban  foglalt  rendelkezést. Ha az  adat  törlése  ennek
      ellenére  elmaradt,  az  érintett személy  jogainak  megsértése
      miatt  az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat (Avtv. 17.  §).
      További garanciát jelent az adatvédelmi biztos eljárása, aki ha
      jogellenes  adatkezelést észlel, az adatkezelőt az  adatkezelés
      megszüntetésére szólítja fel, s ha az adatkezelő  a  jogellenes
      adatkezelést  nem  szünteti  meg, határozattal  elrendelheti  a
      jogosulatlanul   kezelt   adatok   törlését,   megsemmisítését,
      megtilthatja a jogosulatlan adatkezelést [Avtv. 25.  §  (2)  és
      (4) bekezdés].

      1.3.   A   Tbj.  40.  §-a  értelmében  a  társadalombiztosítási
      rendszerek   és  a  magánnyugdíjrendszer  hatékony  működésének
      biztosítása céljából az a)-c) pont szerinti nyilvántartások  (a
      nyugdíj-biztosítási      nyilvántartás      adatkezelője      a
      Nyugdíjbiztosítási  Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási
      szerv,  az  egészségbiztosítási nyilvántartás  adatkezelője  az
      egészségbiztosítási  szerv, a járulék bevallását,  befizetését,
      végrehajtását tartalmazó nyilvántartás adatkezelője  az  állami
      adóhatóság)   tartalmazzák   a   befizetések   nyilvántartását,
      beszedését és az ellátások megállapításához szükséges e törvény
      szerinti  adatokat.  A  41.  § (1)  bekezdése  szerint  ezek  a
      nyilvántartások    tartalmazzák   a   foglalkoztatók    és    a
      biztosítottak  törvényben előírt kötelezettségei teljesítésével
      szolgáltatott   mindazon  adatot,  amelyből   biztosítottanként
      megállapítható a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási  és
      nyugdíjjárulék-alapot  képező  jövedelem,  a  biztosított  után
      megfizetett,   illetőleg  a  tőle  levont   egészségbiztosítási
      járulék  és  nyugdíjjárulék  (tagdíj)  összege,  a  biztosítási
      jogviszony  időtartama,  valamint  a  biztosítottat   megillető
      ellátások megállapításához szükséges adat.
      A fentiekből kitűnik, hogy a célok sokrétűek, és egységesen nem
      állapítható meg az adatkezelés megfelelő időtartama. Emellett —
      mint például az egyes ellátások megállapításához szükséges adat
      esetén  —  az  adatkezelés időtartama az  ellátások  jellegéhez
      igazodik,  melyek  részletszabályai nem a Tbj.-ben  találhatók.
      Kétségtelen  azonban, hogy a Tbj.-ből hiányoznak  az  időtartam
      általános  meghatározására vonatkozó előírások.  Hiányoznak  az
      ilyen  jellegű  előírások  a nyugdíj-biztosítási  nyilvántartás
      vonatkozásában  a  társadalombiztosítási  nyugellátásról  szóló
      1997.  évi LXXXI. törvényből, a járulékok bevallása, befizetése
      és  végrehajtása vonatkozásában pedig az adózás rendjéről szóló
      2003. évi XCII. törvényből is.
      Az Ebtv. 79. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az egészségbiztosító
      — ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály
      vagy   megállapodás  alapján  ellátó  munkáltatókat  és   egyéb
      szerveket     —    természetes    személyről    adatokat     az
      egészségbiztosítás    pénzbeli    ellátásai,    illetőleg     a
      társadalombiztosítási  feladatot  ellátó  szervek   hatáskörébe
      utalt  más  ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése
      céljából  tarthat nyilván. A (4) bekezdés értelmében a bíróság,
      az  ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás  szervei,
      valamint  a  nemzetbiztonsági szolgálatok  feladataik  ellátása
      érdekében a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és
      feltételek  teljesülése esetén, jogosultak az adatkezelésre.  A
      79/A.  §  (1)  bekezdése szerint pedig az egészségbiztosító  az
      Ebtv.    alapján   kötött   szerződésekhez   kapcsolódóan    az
      egészségügyi   és   a  hozzájuk  kapcsolódó  személyes   adatok
      kezeléséről  és  védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a
      továbbiakban: Eüak.) 4. § (2) bekezdésének g) pontjában foglalt
      célok  teljesítése  érdekében kezeli az Eüak.  22.  §-ának  (5)
      bekezdésében  meghatározott adatokat. Ez a cél az  egészségügyi
      ellátásokra  jogosultak  részére a kötelező  egészségbiztosítás
      terhére   igénybe   vehető   szolgáltatások   rendelésének   és
      nyújtásának,  valamint  a  gazdaságos  gyógyszer-,  gyógyászati
      segédeszköz-   és   gyógyászati  ellátás  rendelési   szabályai
      betartásának a vizsgálata, továbbá a külön jogszabály  szerinti
      szerződés  alapján  a  jogosultak  részére  nyújtott  ellátások
      finanszírozása,  illetve az ártámogatás elszámolása.  Az  Eüak.
      22.  §  (6)  bekezdése  pedig rögzíti,  hogy  az  (5)  bekezdés
      szerinti   adatokat  azok  felvételétől  számított  tíz   évig,
      amennyiben  az adatkezeléssel érintett ügyben bírósági  eljárás
      indult, akkor az ügy lezárásának időpontjáig lehet kezelni. Ezt
      követően  az adatokat meg kell fosztani a személyes  azonosítás
      lehetőségétől.
      Az Ebtv.-ben előírt adatkezelési célok — melyek részben fedik a
      Tbj.  által  előírt  adatkezelési célokat —  szintén  sokfélék,
      egységes  adatkezelési időtartam azonban  itt  sem  határozható
      meg.
      Bár  az  Ebtv.  valóban nem tartalmaz előírást  az  adatkezelés
      időtartama  vonatkozásában, az Eüak.-ban több ilyen rendelkezés
      található.  Példaként hozható fel a 22. § (5)-(6) bekezdés  már
      említett  szabálya. Ezen kívül az Eüak. 30. § (1)-(2) bekezdése
      is    megfogalmaz   az   adatkezelés   időtartamára   vonatkozó
      rendelkezést.  Eszerint  az  egészségügyi  dokumentációt  —   a
      képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek, az arról
      készített  leletek, valamint a (7) bekezdés  kivételével  —  az
      adatfelvételtől  számított legalább 30  évig,  a  zárójelentést
      legalább 50 évig kell megőrizni. A kötelező nyilvántartási időt
      követően  gyógykezelés  vagy  tudományos  kutatás  érdekében  —
      amennyiben  indokolt — az adatok továbbra is  nyilvántarthatók.
      Ha  a további nyilvántartás nem indokolt, a nyilvántartást  meg
      kell  semmisíteni.  Képalkotó diagnosztikai eljárással  készült
      felvételt,  valamint  a  felvétel  esetén  az  arról  készített
      leletet — a felvétel készítésétől számított — legalább 30  évig
      kell  megőrizni. A 30. § (7) bekezdése a vényekkel  kapcsolatos
      adatkezelési szabályt fogalmaz meg: a gyógyszertár a vényeket —
      a  kábítószeres  és pszichotróp anyagot tartalmazó  gyógyszerre
      vonatkozó  vények kivételével — 3 évig őrzi meg. A kábítószeres
      és   pszichotróp   anyagot  tartalmazó  gyógyszerre   vonatkozó
      vényeket 5 évig kell megőrizni. A kötelező őrzési időt követően
      a vényeket meg kell semmisíteni.
       Megállapítható,  hogy  a  jogalkotó  az   Avtv.   3.   §   (3)
      bekezdéséből fakadó kötelezettségének csak részben tett eleget.
      Ez  azonban — a korábban kifejtettek szerint — nem  éri  el  az
      alkotmányellenesség szintjét. Amiatt, hogy a Tbj. és  az  Ebtv.
      nem   teljes   körűen  tartalmaz  rendelkezést  az  adatkezelés
      időtartamára vonatkozóan, nem állapítható meg az Alkotmány  59.
      §   (1)   bekezdésének  sérelme,  mivel  az  Avtv.  általánosan
      érvényesülő rendelkezései ilyen esetben is megfelelő  garanciát
      nyújtanak.  Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló
      indítványt elutasította.

      2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos normakontrollra
      irányuló indítványrészt vizsgálta meg.
      Az  indítványozó  szerint a Gytv. 32.  §  (5)  bekezdésének  g)
      pontja, illetve az Ebtv. 83. § (4) bekezdésének n) pontja sérti
      az  Alkotmány  59.  § (1) bekezdését, mivel  olyan  tárgykörben
      adnak  felhatalmazást  miniszteri  rendeletalkotásra,  amelyről
      törvényben  kellene rendelkezni. A Gytv. támadott  szabálya  az
      orvosi  gyógyszerrendelés szabályainak megalkotására  jogosítja
      fel a minisztert. Az indítványozó szerint az orvosi vényeken az
      általános   gyakorlat  szerint  fel  kell  tüntetni   a   beteg
      személyazonosító  adatait,  ennek  a  kötelező   adatkezelésnek
      rendelettel  történő elrendelése ellentétes az  Alkotmánynak  a
      személyes adatok védelméhez való jogot biztosító szabályával. A
      gyógyszerrendelésre   vonatkozó  szabályozás   implicit   módon
      magában  foglalja azt is, hogy ezeket az adatokat feldolgozzák,
      tárolják,  továbbítják. Az Ebtv. kifogásolt  előírása  arra  ad
      felhatalmazást,  hogy  a miniszter a gyógyszer,  a  gyógyászati
      segédeszköz  és  a  gyógyászati  ellátás  rendelésének  szakmai
      követelményeit  rendeletben  határozza  meg.  Az   indítványozó
      szerint  a  társadalombiztosítás által  támogatott  gyógyszerek
      esetén   a  vényeken  feltüntetett  adatok  szintén  személyes,
      méghozzá  különleges  adatok  kezelését  vonja  maga  után.  Ez
      különösen attól kezdődően vált alkotmányellenessé, amikortól  a
      vényeken kötelezően fel kell tüntetni a BNO kódokat.
      Mindkét támadott rendelkezés tekintetében megállapítható,  hogy
      azok  közvetlenül  nem adatkezeléssel összefüggő  szabályozásra
      adnak   felhatalmazást,  hanem  az  orvosi   gyógyszerrendelés,
      illetve  a  gyógyszer, gyógyászati segédeszköz  és  gyógyászati
      ellátás   rendelése  szakmai  követelményeinek  szabályozására.
      Ugyanakkor a végrehajtó rendeletek vizsgálatából kiderül,  hogy
      azok, így különösen az R1. 7. § (2)-(3) bekezdése, az R2. 1.  §
      (3)-(7)  bekezdéseés  R3.  13.  § (3)  bekezdése  adatkezelésre
      vonatkozó  rendelkezéseket tartalmaznak.  Ezek  a  szabályok  —
      egyebek  mellett  — arra vonatkoznak, hogy az  orvosi  vényeken
      milyen személyes, illetve egészségügyi adatot kell feltüntetni,
      illetve  társadalombiztosítási támogatás csak  milyen  tartalmú
      vény  alapján számolható el. Ezek mellett azonban  az  érintett
      rendeletek  számos más kérdéskört is szabályoznak,  melyek  nem
      hozhatók összefüggésbe a személyes adatokkal (pl. melyik  orvos
      jogosult  gyógyszerrendelésre, melyek az orvos által rendelhető
      gyógyszerek,   melyek  a  gyógyszerrendelés   részletszabályai,
      hogyan  történik  az  egyedi  gyógyszerbeszerzés  igénylése,  a
      személyi  adatokon kívül mi mindent kell feltüntetni az  orvosi
      vényen,  mekkora  a  társadalombiztosítási támogatás  maximális
      mértéke,  hogyan  történik  a  társadalombiztosítási  támogatás
      mértékének  meghatározása  magisztrális  gyógyszerek  esetében,
      stb.).
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az  olyan  felhatalmazó
      norma, mely az orvosi gyógyszerrendelés szabályainak, illetve a
      gyógyszer,  gyógyászati  segédeszköz  és  gyógyászati   ellátás
      rendelése  szakmai  követelményeinek megalkotására  vonatkozik,
      úgy értelmezendő, hogy amennyiben a szabályozás adatkezelési és
      adatvédelmi kérdéseket is érint, ezek a rendelkezések  csak  az
      adatvédelemre  vonatkozó törvényi előírások figyelembevételével
      (lásd  különösen az Eüak. rendelkezéseit), azok keretein  belül
      (törvényben  meghatározott adatok vonatkozásában és  célból,  a
      törvényi rendelkezés konkrét végrehajtásaként) alkothatók  meg.
      Maga   a  felhatalmazás  nem  teremt  alapot  rendeleti  szintű
      adatkezelési előírások létrehozására. Ugyanakkor a felhatalmazó
      norma  csak  azért, mert kifejezett módon erre  nem  utal,  nem
      válik    alkotmányellenessé.   Ha   a   felhatalmazás   alapján
      megalkotott rendelet az adatkezelés tekintetében mégis túllépne
      az  említett  kereteken,  az  csak a rendelet  alkotmányosságát
      érinti, a felhatalmazó normáét nem.
      A  fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gytv. 32. §  (5)
      bekezdés  g)  pontja, illetve az Ebtv. 83. §  (4)  bekezdés  n)
      pontja      alkotmányellenességének     megállapítására      és
      megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.
                              Dr. Paczolay Péter
                          az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Bragyova András         Dr. Holló András
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                 Dr. Kiss László             Dr. Kovács Péter
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                 Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                             Dr. Trócsányi László
                             előadó alkotmánybíró

        .