Hungarian

Ügyszám: .	1034/E/2005
Előadó alkotmánybíró: Trócsányi László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 1034/E/2005. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/2335 .

A döntés kelte: Budapest, 09/15/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására,   valamint    jogszabály alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára    irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                          határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és  a magánnyugdíjra   jogosultakról,   valamint   e   szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 42-43. §-aival, és  a kötelező   egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló  1997.   évi LXXXIII. törvény 79-80. §-aival összefüggésben az Alkotmány 59. §    (1)   bekezdése   alapján   előterjesztett,   mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló indítványt elutasítja. 2.   Az   Alkotmánybíróság   az  emberi   alkalmazásra   kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról  2005. évi XCV. törvény 32.  §  (5)  bekezdés  g) pontja,  valamint  a  kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól szóló  1997. évi LXXXIII. törvény 83. § (4) bekezdés n)  pontja alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                            Indokolás                               I. 1.  Az  indítványozó a társadalombiztosítás  ellátásaira  és  a magánnyugdíjra   jogosultakról,   valamint   e   szolgáltatások fedezetéről  szóló  1997.  évi LXXX. törvény  (a  továbbiakban: Tbj.),  és  a  kötelező egészségbiztosítás  ellátásairól  szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban Ebtv.) adatkezelésre vonatkozó    szabályaival   összefüggésben   terjesztett    elő mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet. Indítványában hivatkozott a személyes adatok védelméről  és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló  1992. évi   LXIII.  törvény  (a  továbbiakban:  Avtv.)   3.   §   (3) bekezdésére, melynek értelmében kötelező adatkezelés  esetén  — egyebek  mellett  — az adatkezelés időtartamát az  adatkezelést elrendelő   törvénynek   meg  kell  határoznia.   Az   említett törvényekben  azonban ilyen rendelkezés nem található,  melynek következtében  a  Tbj.  és  az Ebtv. alapján  a  születéstől  a halálig, illetve azon túl is kezelhetők adatok, ez pedig  sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt, a személyes adatok védelméhez  fűződő  alkotmányos  jogot.  Erre  tekintettel   az indítványozó  kérte,  hogy az Alkotmánybíróság  állapítsa  meg: mivel  az  Országgyűlés a Tbj.-ben, illetve  az  Ebtv.-ben  nem határozta   meg   az   adatkezelés  időtartamát,   mulasztásban megnyilvánuló  alkotmánysértés valósult meg,  és  hívja  fel  a jogalkotót a hiányosságok pótlására. 2.   Az   indítványozó  egy  későbbi  indítványában  az  emberi alkalmazásra  kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a  továbbiakban: Gytv.) 32. § (5) bekezdés g) pontja, valamint az  Ebtv.  83. § (4) bekezdés n) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt terjesztett elő kérelmet. A    Gytv.   támadott   rendelkezése   felhatalmazást   ad   az egészségügyért  felelős  miniszternek  arra,  hogy  rendeletben szabályozza  az orvosi gyógyszerrendelés szabályait,  az  Ebtv. kifogásolt  szabálya  szerint pedig az  egészségügyért  felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a  gyógyszer,  gyógyászati segédeszköz és  gyógyászati  ellátás rendelésének  szakmai  követelményeit. Az indítványozó  szerint amiatt,  hogy  az  orvosi  vényeken  szükségszerűen  fel   kell tüntetni   a   beteg   bizonyos  személyes  adatait,   kötelező adatkezelésre kerül sor. Ennek rendeletben történő előírása sem formailag,  sem  tartalmában nem felel meg  az  Alkotmánynak  a személyes  adatok  védelméhez  való  jogról  szóló  59.  §  (1) bekezdésének.  Figyelemmel az Alkotmány 8. §  (2)  bekezdésére, személyes adat kezelését csak törvényben lehet előírni, ezért a miniszteri  rendeletalkotásra  adott  felhatalmazás  —   formai okokból — alkotmányellenes. Az  indítványozó szerint tartalmukban azért sértik  a  támadott rendelkezések  az  Alkotmányt, mert  az  Avtv.  számos  további követelményt   állít   a   kötelező   adatkezelést    elrendelő jogszabályokkal  szemben  (pl. csak  a  cél  elérése  érdekében elengedhetetlenül  szükséges személyes adatok  kezelhetők,  meg kell jelölni az adatkezelés célját, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét,  az adatkezelés időtartamát,  az  adatkezelő személyét).  A  Gytv. 32. § (5) bekezdés g)  pontjában  foglalt felhatalmazáson   alapul   az  emberi   felhasználásra   kerülő gyógyszerek   rendeléséről   és  kiadásáról   szóló,   többször módosított  44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban: R1.). Az Ebtv. 83. § (4) bekezdés n) pontja alapján alkotta meg a  miniszter  a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba   történő   befogadásáról,   támogatással   történő rendeléséről,  forgalmazásáról, javításáról  és  kölcsönzéséről szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendeletet (a továbbiakban: R2.), valamint   a   társadalombiztosítási  támogatással   rendelhető gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 1/2003. (I. 21.) ESzCsM   rendeletet  (a  továbbiakban:  R3.).  Az  indítványozó szerint,   —   bár   ezek  a  rendeletek   megalkotásukkor   is alkotmányellenesek   voltak,  —  a  személyhez   fűződő   jogok különösen  súlyos sérelme a társadalombiztosítási  támogatással rendelhető  gyógyszerekről  és  a  támogatás  összegéről  szóló 1/2003. (I. 21.) ESzCsM rendelet módosításáról szóló a 38/2006. (IX.  27.)  EüM  rendelet megalkotásával következett  be,  mely előírta,  hogy  az  orvosi vényeken fel  kell  tüntetni  a  BNO kódokat. 3.  Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint az adatvédelmi biztos véleményét.                               II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8.  §  (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és   elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek   tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2)   A   Magyar   Köztársaságban  az   alapvető   jogokra   és kötelességekre  vonatkozó szabályokat  törvény  állapítja  meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „59.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaságban  mindenkit  megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.” 2. Az Avtv. vonatkozó rendelkezései: „3. § (3) Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját  és feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét,  az adatkezelés  időtartamát, valamint az adatkezelő  személyét  az adatkezelést  elrendelő  törvény  vagy  önkormányzati  rendelet határozza meg.” „5.  §  (1) Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. (2)  Csak  olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának  megvalósulásához  elengedhetetlen,  a  cél  elérésére alkalmas,  csak a cél megvalósulásához szükséges  mértékben  és ideig.” „14. § (2) A személyes adatot törölni kell, ha (…) d)  az  adatkezelés célja megszűnt, vagy az adatok  tárolásának törvényben meghatározott határideje lejárt; (…)” 3. A Tbj. kapcsolódó rendelkezései:  „AZ  ADATSZOLGÁLTATÁSI  KÖTELEZETTSÉG TERJEDELME,  ADATVÉDELMI RENDELKEZÉSEK 42. § (1) Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik: a)  személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve,  születési hely, születés éve, hónapja és napja), b) családi állapot, állampolgárság, c) lakóhely (tartózkodási hely), d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység, e)  a  rokkantság  fokára,  az egészségkárosodás  mértékére,  a rehabilitálhatóságra,  az  egészségi  állapotra,   továbbá   az élettársra,  az  eltartott  hozzátartozói  minőségre  vonatkozó olyan   adatok,   amelyek   a   társadalombiztosítási   ellátás megállapításához szükségesek, f) jövedelemre vonatkozó adatok, g)  társadalombiztosítási azonosító jel  (a  továbbiakban:  TAJ szám). (2) (3)  Az  igazgatási  szerv,  valamint  a  társadalombiztosítási feladatokat   ellátó  foglalkoztatók  és  egyéb   szervek   nem társadalombiztosítási  szerv  és  természetes  személy  részére adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján — a felhasználás  céljának  és  jogalapjának  egyidejű  megjelölése mellett — jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak. (4)  A  bíróságok, az ügyészségek, a bűnüldözés és a  büntetés- végrehajtás  szervei,  valamint a nemzetbiztonsági  szolgálatok feladataik  ellátása érdekében — a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott  célok  és  feltételek  teljesülése  esetén  —  e törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak. 43.  §  (1)  A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba  vett adatokból a)  állami  adóhatóság,  valamint a vámhatóság  az  ellenőrzési feladatok érdekében az a) pont szerinti adatok, valamint  a  d) pontból a munkahelyre vonatkozó, b)   az  állami  adóhatóság,  az  önkormányzati  adóhatóság  az adókötelezettség  ellenőrzése és  az  adó-végrehajtási  eljárás lefolytatása érdekében az a) pont szerinti adatok,  valamint  a d)  pontból  a  munkahelyre  és  a  foglalkoztatási  jogviszony időtartamára  vonatkozó  adatok,  támogatás  megállapítása   és ellenőrzése  érdekében  az e) pontból a rokkantság  fokára,  az egészségkárosodás mértékére vonatkozó, c)  a  munkaügyi  és  szociális igazgatás  szervei  az  ellátás megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenőrzés céljából az a)- d) és f)-g) pontjai, d)  az  egészségügyi  ellátást nyújtó  szervek  (személyek)  az egészségügyi szolgáltatói feladataik ellátása érdekében az  a)- e) és g) pontjai, e)  az  okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló   kormányrendeletben   meghatározott   —   körzetközponti feladatokat    ellátó   —   települési   (fővárosi    kerületi) önkormányzatok  jegyzői  és  a  cégbíróságok  külön  törvényben meghatározottak, f)   a   menekültügyi  hatóság  az  ellátások  és   támogatások megállapítása,   folyósítása  és  a   jogosultság   ellenőrzése céljából az a), d) és f) pontban foglalt adatokról, g)    az    egészségügyi    államigazgatási    szerv    szervei egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) és g) pontjai, h)  a  köztartozás  behajtására  törvény  által  felhatalmazott szervek  e  tevékenységük  ellátása céljából  az  a)-d)  és  f) pontban foglaltak szerinti adatok igénylésére jogosultak. (2)  A  42. § (1) bekezdése szerinti adatok statisztikai  célra felhasználhatók   és   statisztikai   célú   felhasználásra   — személyazonosításra alkalmatlan módon — átadhatók. (3)   Az   e   törvényben  nem  szabályozott   esetben   adatok továbbításának  csak  akkor van helye,  ha  ahhoz  az  érintett írásban hozzájárult. (4)   A   társadalombiztosítási  nyilvántartásba  az   érintett betekinthet,  a  róla nyilvántartott adatairól  felvilágosítást kérhet. (5)  Az  igazgatási  szervek, továbbá  a  társadalombiztosítási feladatokat   ellátó  foglalkoztató,  illetőleg   egyéb   szerv vezetője   a   polgárok   személyes  adatai   védelméért   való felelősségének  körében köteles olyan technikai  és  szervezési intézkedéseket  tenni,  ellenőrzési  rendszert  kialakítani  és adatvédelmi   szabályzatot   kiadni,   amely   biztosítja    az adatvédelmi követelmények teljesülését.” 4. Az Ebtv. kapcsolódó rendelkezései: NYILVÁNTARTÁSI ÉS ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG „79.    §    (1)    Az   egészségbiztosító   —    ideértve    a társadalombiztosítási   feladatokat   külön   jogszabály   vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket  — természetes személyről adatokat az egészségbiztosítás  pénzbeli ellátásai,  illetőleg a társadalombiztosítási feladatot  ellátó szervek   hatáskörébe   utalt  más   ellátások   megállapítása, folyósítása     és     ellenőrzése     céljából     TAJ-számon, társadalombiztosítási       folyószámlaszámon,        illetőleg nyugdíjfolyósítási törzsszámon tarthat nyilván. (2)  Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván: a)  személyazonosító adatok (név, leánykori  név,  anyja  neve, születési hely, év, hónap, nap), b)  családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó  és élettárs esetén a hozzátartozói minőség, c) lakóhely (tartózkodási hely), d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység, e)  az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges egészségügyi adatok, f) jövedelemre vonatkozó adatok. (3)  Az egészségbiztosító nem társadalombiztosítási feladatokat ellátó  szerv  és  természetes  személy  részére  adatot   csak törvény,   illetve   törvény   felhatalmazása   alapján   —   a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével — jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat. (4)  A  bíróság,  az  ügyészség, a bűnüldözés  és  a  büntetés- végrehajtás  szervei,  valamint a nemzetbiztonsági  szolgálatok feladataik  ellátása  érdekében a rájuk vonatkozó  törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén, e törvény felhatalmazása   alapján   —  a  TAJ-szám   kivételével   —   a nyilvántartásba  felvett adatok teljes  körének  igénylésére  — figyelemmel az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó  személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezéseire  is  —  jogosultak.  A  fogvatartó  szervek   a fogvatartottak  tekintetében jogosultak a TAJ-szám  igénylésére is. 79/A.  §  (1) Az egészségbiztosító az e törvény alapján  kötött szerződésekhez kapcsolódóan az Eüak. 4. §-a (2) bekezdésének g) pontjában foglalt célok teljesítése érdekében kezeli  az  Eüak. 22. §-ának (5) bekezdésében meghatározott adatokat. (2)   Az   egészségügyi   szolgáltató   az   (1)   bekezdésében meghatározott  adatok  kezelését,  az  egészségbiztosító   felé történő  továbbítását a külön jogszabályban és a  szerződésében előírt formában és módon teljesíti. (3)   A  nem  finanszírozott  egészségügyi  szolgáltató  orvosa gyógyszer  és  gyógyászati  segédeszköz  támogatással   történő rendelése  esetén a biztosított TAJ számát, diagnózisát  és  az annak  alapján  rendelt  gyógyszer és  gyógyászati  segédeszköz megnevezését,  mennyiségét,  a  rendelés  jogcímét  közli  —  a szerződésében      meghatározott      időpontig      —       az egészségbiztosítóval. 80.  §  (1)  A foglalkoztatók, az egyéni vállalkozók  és  egyéb szervek az egészségbiztosítás pénzbeli és baleseti ellátásainak megállapításához szükséges — külön jogszabályban  meghatározott —  nyilvántartások  vezetésére, valamint  adatok  bejelentésére kötelezhetők. A foglalkoztatók és egyéb szervek nem kezelhetnek egészségügyi  adatot.  A nyilvántartások vezetése,  illetve  az adatszolgáltatás   az  egészségbiztosító  által   meghatározott esetben    és   módon   mágneses   adathordozón   (mágneslemez, mágnesszalag stb.) is teljesíthető. (2)  Az  egészségbiztosító felhívására a  társadalombiztosítási feladatok  ellátásához szükséges adatokat tizenöt  napon  belül kell közölni. (3) Az ellátásban részesülő — ha a jogszabály kivételt nem tesz —  köteles  az  egészségbiztosítónak bejelenteni  minden  olyan tényt, illetőleg adatot, amely az ellátásra jogosultságát  vagy ellátása folyósítását érinti. (4)    Aki   az   e   törvényben   meghatározott   bejelentési, nyilvántartási,  adatszolgáltatási  kötelezettséget  nem   vagy késedelmesen  teljesíti, illetőleg annak nem  az  előírt  módon tesz  eleget, természetes személy 10 ezertől 100 ezer forintig, a  Tbj.  4.  § a)-b) pontjában meghatározott foglalkoztató,  és egyéni  vállalkozó 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő összegű,  az elkövetett mulasztással arányos mulasztási  bírság fizetésére kötelezhető. 81.  §  (1)  Az egészségbiztosító szak- és pénzügyi ellenőrzése kiterjed  az  egészségbiztosítás pénzbeli,  illetőleg  baleseti ellátásaival  összefüggő  nyilvántartási  és  adatszolgáltatási kötelezettség     teljesítésére,    a     társadalombiztosítási feladatokat ellátó szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak  és szolgáltatásoknak a jogosultak részére történő megállapítására, folyósítására,   továbbá   az  ezekkel   összefüggő   ügyviteli feladatok  ellátására.  Az  ehhez szükséges  nyilvántartásokat, egészségügyi  szolgáltatói jelentéseket,  könyvelési  és  egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.”  „83.   §   (4)  Felhatalmazást  kap  az  egészségbiztosításért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg (…) n)  a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás rendelésének szakmai követelményeit, (…)” 5. A Gytv. indítvánnyal támadott rendelkezése: „32.   §  (5)  Felhatalmazást  kap  az  egészségügyért  felelős miniszter, hogy (…) g) az orvosi gyógyszerrendelés szabályait, (…) rendeletben szabályozza.”                              III. Az indítvány nem megalapozott. 1.  Az  Alkotmánybíróság  előbb  a  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítására   irányuló    indítványt vizsgálta meg. 1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény  49. §  (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg  bárki  indítványára  azt  állapítja  meg,   hogy   a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát      elmulasztotta      és      ezzel alkotmányellenességet  idézett  elő,  a   mulasztást   elkövető szervet   —  határidő  megjelölésével  —  felhívja  feladatának teljesítésére.   Az  Alkotmánybíróság  gyakorlata   alapján   a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két   együttes   feltétele   van:   a   jogalkotó   jogszabályi felhatalmazáson  alapuló, vagy feltétlen jogszabályi  rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget, és  a  jogalkotói  kötelezettség elmulasztásának  eredményeként alkotmányellenes  helyzet  keletkezik.  A  jogalkotói   feladat elmulasztása    tehát   önmagában   nem   feltétlenül    jelent alkotmányellenességet,  a mulasztásból  eredő  alkotmányellenes helyzetet  minden esetben csak konkrét vizsgálat  eredményeként lehet megállapítani. Az  Alkotmánybíróság töretlenül követett gyakorlata  szerint  a jogalkotó    szerv   jogalkotási   kötelezettségének    konkrét jogszabályi  felhatalmazás nélkül is köteles eleget  tenni,  ha azt  észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó  területen jogszabályi  rendezést igénylő kérdés merült fel.  Mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés nemcsak akkor állapítható meg, ha az  adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, hanem akkor  is,  ha  az  adott  szabályozási  koncepción  belül   az Alkotmányból   levezethető  tartalmú  jogszabályi   rendelkezés hiányzik,  illetve  ha az adott kérdés tekintetében  van  ugyan szabályozás,  de  az  Alkotmány  által  megkívánt   jogszabályi rendelkezés  hiányzik,  valamint ha a jogalkotó  nem  megfelelő tartalommal  szabályozott  és ezáltal alkotmányellenes  helyzet állt elő. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapít meg akkor  is,  ha  alapjog érvényesüléséhez szükséges  jogszabályi garanciák  hiányoznak. [összefoglalóan: 14/2008. (II.  26.)  AB határozat, ABK 2008. február, 155, 156-157.] 1.2. Az indítványozó a Tbj. és az Ebtv. adatkezelésre vonatkozó szabályaival összefüggésben kérte az alkotmányellenes mulasztás megállapítását, mivel azok kötelező adatkezelést rendelnek  el, de  — szemben az Avtv. 3. § (3) bekezdésének előírásával —  nem határozzák  meg az adatkezelés időtartamát. Az indítvány  tehát alapvetően   az  Avtv.  említett  rendelkezésének   megsértésén alapul. Az   Alkotmánybíróság  hangsúlyozza:  önmagában  az,  hogy  egy törvény  nem  tesz  eleget egy másik törvény  előírásának,  nem eredményez     szükségképpen    alkotmányellenes     helyzetet. Mulasztásban  megnyilvánuló  alkotmányellenesség   csak   akkor állapítható meg, ha a törvényi előírásnak megfelelő szabályozás elmaradása   következtében  valamely  alkotmányos  rendelkezés, alkotmányos alapjog sérelme is megvalósul. Jelen esetben  tehát azt kellett megvizsgálni, hogy az Avtv.-ben foglalt, a kötelező adatkezelés  időtartamának  meghatározására  vonatkozó  előírás betartásának   elmulasztása  előidézte-e  az   Alkotmánynak   a személyes  adatok  védelméről szóló 59. §  (1)  bekezdésének  a sérelmét. Az  Alkotmány 59. § (1) bekezdése értelmében a magántitok és  a személyes  adatok védelméhez való jog alkotmányos  alapjog.  Az Alkotmánybíróság   a  személyes  adatok  védelme   körében   az információs önrendelkezési jog tartalmát a 15/1991.  (IV.  13.) AB határozatában fejtette ki: „Az Alkotmánybíróság — a 20/1990. AB   határozat  szerinti  eddigi  gyakorlatát  folytatva  —   a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos  védelmi jogként  értelmezi,  hanem annak aktív  oldalát  is  figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként. Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való   jognak  eszerint  az  a  tartalma,  hogy  mindenki  maga rendelkezik     személyes     adatainak     feltárásáról     és felhasználásáról.  Személyes adatot  felvenni  és  felhasználni tehát  általában  csakis  az érintett  beleegyezésével  szabad; mindenki  számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni  az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki,  hol,  mikor,  milyen célra használja fel  az  ő  személyes adatát.   Kivételesen  törvény  elrendelheti   személyes   adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás  módját is.  Az  ilyen  törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető  jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek. (…) Az  információs önrendelkezési jog gyakorlásának  feltétele  és egyben  legfontosabb  garanciája  a  célhozkötöttség.   Ez   az jelenti,   hogy  személyes  adatot  feldolgozni  csak  pontosan meghatározott  és  jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden   szakaszában  meg  kell  felelnie  a   bejelentett   és közhitelűen   rögzített   célnak.  (…)   A   célhozkötöttségből következik,  hogy  a  meghatározott cél  nélküli,  »készletre«, előre   nem   meghatározott   jövőbeni   felhasználásra    való adatgyűjtés  és tárolás alkotmányellenes.” (ABH 1991,  40,  41- 42.) Az  Alkotmánybíróság a 65/2002. (XII. 3.) AB határozatában  azt is megállapította, hogy a jogalkotó a személyes adatok, illetve a   szigorúbban   védett  különleges  adatok  kezelését   akkor rendelheti   el,   „ha   az  adatkezelés   lehetővé   tételével egyidejűleg  meghatározza  az adatkezelés  pontos  feltételeit, azaz  az  Alkotmány  59. § (1) bekezdésben garantált  személyes adatokhoz      való     alapjog     korlátozásának      konkrét részletszabályait.” (ABH 2002, 357, 363.) Jelen  ügyben a kérdés alapvetően nem az, vajon célhoz kötötten történik-e az adatkezelés a Tbj. és az Ebtv. alapján, hanem az, hogy alkotmányellenességre vezet-e, ha az említett törvények az Avtv.  előírása  ellenére  nem határozzák  meg  az  adatkezelés időtartamát. A válasz alapját ugyanakkor az Alkotmány 59. § (1) bekezdéséből  és 8. § (2) bekezdéséből fakadó célhoz  kötöttség képezi.  A  személyes adatok védelméhez való  alapjog  kötelező adatkezelés  elrendelése révén történő  korlátozásának  ugyanis minden   szakaszban  meg  kell  felelnie  a  célhoz   kötöttség követelményének.   Nemcsak  a  »készletre«,   előre   meg   nem határozott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és  tárolás alkotmányellenes, hanem az is, ha a korábban  megfelelő  célból gyűjtött   és  tárolt  személyes  adatokat  a  cél  megszűnését követően  is  továbbtárolják, -kezelik. A kötelező  adatkezelés időbeli  kereteit  a  célhoz  kötöttség  jelöli  ki,  ezért  az adatkezelés időtartama legfeljebb addig terjedhet,  amíg  az  a cél, aminek érdekében az adatkezelést elrendelték, folyamatosan fennáll. Abban az esetben, ha a cél megszűnik, az Alkotmány 59. § (1) bekezdéséből kényszerűen következik, hogy az adatkezelést is  meg  kell szüntetni. Ezt a követelményt fogalmazza  meg  az Avtv.  5.  §  (2)  bekezdése  is,  mely  szerint  csak  a   cél megvalósulásához szükséges ideig kezelhetők a személyes adatok. Az  Avtv.  3. § (3) bekezdésében foglalt azon előírás,  melynek értelmében  kötelező adatkezelés esetén meg kell  határozni  az adatkezelés  időtartamát, ezen követelmény mentén értelmezhető. Az   adatkezelést  elrendelő  törvény  által   az   adatkezelés időtartamaként  meghatározott időintervallum  azt  a  maximális időt  jelenti,  amelynek  elteltével az  adat  tovább  már  nem kezelhető.  Ez  az  idő  ideális  esetben  megegyezik   a   cél megszűnésével, így a személyes adatot csak addig kezelik,  amíg arra  alkotmányosan indokolható okból szükség van, s a határidő elteltével  sem  áll már fenn az adatkezelés  szükségessége.  A jogszabály  által meghatározott határidőn belül  is  megszűnhet azonban az adat kezelésének szükségessége. Ilyen esetben, tehát ha a cél megszűnik, meg kell szüntetni az adatkezelést is, azaz a személyes adatokat — az Avtv. 14. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően   —  törölni  kell,  függetlenül  attól,   hogy   a jogszabályban meghatározott határidő még nem telt el. Az  adatkezelés időtartamának konkrét jogszabályi meghatározása egyértelműbbé teszi az adatkezelő személyek és szervek  számára az   adatkezelés  feltételeit,  s  ezzel  az  érintetteknek  is kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá válik a rendszer. Az Avtv. 3. § (3)  bekezdésével  cseng egybe a 6. §  (2)  bekezdésének  az  a rendelkezése,  mely  szerint  az  érintettet  egyértelműen   és részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden  tényről, így különösen — többek között — az adatkezelés időtartamáról.  A  12.  §  (1)  bekezdése  szerint   pedig   az adatkezelő az érintett kérelmére köteles tájékoztatást adni  az adatkezelés   időtartamáról.   Az   adatkezelés   időtartamának jogszabályi rögzítése egyrészt biztosítja, hogy az érintett  az adatkezelés    egyik   igen   lényeges   feltételéről    pontos tájékoztatást kaphasson, másrészt erősíti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét. A   fentiekből  következik,  hogy  az  Alkotmány  59.   §   (1) bekezdésében  megfogalmazott személyes adatok  védelméhez  való jog  korlátozhatóságának feltétele és egyben legfőbb garanciája is   az   adatkezelés  célhoz  kötöttsége,  azaz  alkotmányosan indokolható  volta.  Az  adatkezelés időtartamának  jogszabályi rögzítése  pedig az alapjog-korlátozás egy további biztosítéka. Ebből    azonban   nem   következik,   hogy   az   indítványban meghatározott  módon  a Tbj.-ben és az Ebtv.-ben  is  általános adatkezelési időtartamot kell meghatározni. Az  Alkotmánybíróság szerint, ha a jogalkotó nem tesz eleget az Avtv.  3. § (3) bekezdéséből fakadó kötelezettségének,  az  még nem  minden  esetben  eredményez  alkotmányellenességet.  Ilyen esetben  is a cél megszűnésével az adatokat törölni kell,  azaz alkalmazni  kell az Alkotmány 59. § (1) bekezdését elsődlegesen végrehajtó Avtv. szabályait, jelen esetben a 14. § (1) bekezdés d)  pontban  foglalt  rendelkezést. Ha az  adat  törlése  ennek ellenére  elmaradt,  az  érintett személy  jogainak  megsértése miatt  az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat (Avtv. 17.  §). További garanciát jelent az adatvédelmi biztos eljárása, aki ha jogellenes  adatkezelést észlel, az adatkezelőt az  adatkezelés megszüntetésére szólítja fel, s ha az adatkezelő  a  jogellenes adatkezelést  nem  szünteti  meg, határozattal  elrendelheti  a jogosulatlanul   kezelt   adatok   törlését,   megsemmisítését, megtilthatja a jogosulatlan adatkezelést [Avtv. 25.  §  (2)  és (4) bekezdés]. 1.3.   A   Tbj.  40.  §-a  értelmében  a  társadalombiztosítási rendszerek   és  a  magánnyugdíjrendszer  hatékony  működésének biztosítása céljából az a)-c) pont szerinti nyilvántartások  (a nyugdíj-biztosítási      nyilvántartás      adatkezelője      a Nyugdíjbiztosítási  Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv,  az  egészségbiztosítási nyilvántartás  adatkezelője  az egészségbiztosítási  szerv, a járulék bevallását,  befizetését, végrehajtását tartalmazó nyilvántartás adatkezelője  az  állami adóhatóság)   tartalmazzák   a   befizetések   nyilvántartását, beszedését és az ellátások megállapításához szükséges e törvény szerinti  adatokat.  A  41.  § (1)  bekezdése  szerint  ezek  a nyilvántartások    tartalmazzák   a   foglalkoztatók    és    a biztosítottak  törvényben előírt kötelezettségei teljesítésével szolgáltatott   mindazon  adatot,  amelyből   biztosítottanként megállapítható a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási  és nyugdíjjárulék-alapot  képező  jövedelem,  a  biztosított  után megfizetett,   illetőleg  a  tőle  levont   egészségbiztosítási járulék  és  nyugdíjjárulék  (tagdíj)  összege,  a  biztosítási jogviszony  időtartama,  valamint  a  biztosítottat   megillető ellátások megállapításához szükséges adat. A fentiekből kitűnik, hogy a célok sokrétűek, és egységesen nem állapítható meg az adatkezelés megfelelő időtartama. Emellett — mint például az egyes ellátások megállapításához szükséges adat esetén  —  az  adatkezelés időtartama az  ellátások  jellegéhez igazodik,  melyek  részletszabályai nem a Tbj.-ben  találhatók. Kétségtelen  azonban, hogy a Tbj.-ből hiányoznak  az  időtartam általános  meghatározására vonatkozó előírások.  Hiányoznak  az ilyen  jellegű  előírások  a nyugdíj-biztosítási  nyilvántartás vonatkozásában  a  társadalombiztosítási  nyugellátásról  szóló 1997.  évi LXXXI. törvényből, a járulékok bevallása, befizetése és  végrehajtása vonatkozásában pedig az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényből is. Az Ebtv. 79. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az egészségbiztosító — ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály vagy   megállapodás  alapján  ellátó  munkáltatókat  és   egyéb szerveket     —    természetes    személyről    adatokat     az egészségbiztosítás    pénzbeli    ellátásai,    illetőleg     a társadalombiztosítási  feladatot  ellátó  szervek   hatáskörébe utalt  más  ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából  tarthat nyilván. A (4) bekezdés értelmében a bíróság, az  ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás  szervei, valamint  a  nemzetbiztonsági szolgálatok  feladataik  ellátása érdekében a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek  teljesülése esetén, jogosultak az adatkezelésre.  A 79/A.  §  (1)  bekezdése szerint pedig az egészségbiztosító  az Ebtv.    alapján   kötött   szerződésekhez   kapcsolódóan    az egészségügyi   és   a  hozzájuk  kapcsolódó  személyes   adatok kezeléséről  és  védelméről szóló 1997. évi XLVII.  törvény  (a továbbiakban: Eüak.) 4. § (2) bekezdésének g) pontjában foglalt célok  teljesítése  érdekében kezeli az Eüak.  22.  §-ának  (5) bekezdésében  meghatározott adatokat. Ez a cél az  egészségügyi ellátásokra  jogosultak  részére a kötelező  egészségbiztosítás terhére   igénybe   vehető   szolgáltatások   rendelésének   és nyújtásának,  valamint  a  gazdaságos  gyógyszer-,  gyógyászati segédeszköz-   és   gyógyászati  ellátás  rendelési   szabályai betartásának a vizsgálata, továbbá a külön jogszabály  szerinti szerződés  alapján  a  jogosultak  részére  nyújtott  ellátások finanszírozása,  illetve az ártámogatás elszámolása.  Az  Eüak. 22.  §  (6)  bekezdése  pedig rögzíti,  hogy  az  (5)  bekezdés szerinti   adatokat  azok  felvételétől  számított  tíz   évig, amennyiben  az adatkezeléssel érintett ügyben bírósági  eljárás indult, akkor az ügy lezárásának időpontjáig lehet kezelni. Ezt követően  az adatokat meg kell fosztani a személyes  azonosítás lehetőségétől. Az Ebtv.-ben előírt adatkezelési célok — melyek részben fedik a Tbj.  által  előírt  adatkezelési célokat —  szintén  sokfélék, egységes  adatkezelési időtartam azonban  itt  sem  határozható meg. Bár  az  Ebtv.  valóban nem tartalmaz előírást  az  adatkezelés időtartama  vonatkozásában, az Eüak.-ban több ilyen rendelkezés található.  Példaként hozható fel a 22. § (5)-(6) bekezdés  már említett  szabálya. Ezen kívül az Eüak. 30. § (1)-(2) bekezdése is    megfogalmaz   az   adatkezelés   időtartamára   vonatkozó rendelkezést.  Eszerint  az  egészségügyi  dokumentációt  —   a képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek, az arról készített  leletek, valamint a (7) bekezdés  kivételével  —  az adatfelvételtől  számított legalább 30  évig,  a  zárójelentést legalább 50 évig kell megőrizni. A kötelező nyilvántartási időt követően  gyógykezelés  vagy  tudományos  kutatás  érdekében  — amennyiben  indokolt — az adatok továbbra is  nyilvántarthatók. Ha  a további nyilvántartás nem indokolt, a nyilvántartást  meg kell  semmisíteni.  Képalkotó diagnosztikai eljárással  készült felvételt,  valamint  a  felvétel  esetén  az  arról  készített leletet — a felvétel készítésétől számított — legalább 30  évig kell  megőrizni. A 30. § (7) bekezdése a vényekkel  kapcsolatos adatkezelési szabályt fogalmaz meg: a gyógyszertár a vényeket — a  kábítószeres  és pszichotróp anyagot tartalmazó  gyógyszerre vonatkozó  vények kivételével — 3 évig őrzi meg. A kábítószeres és   pszichotróp   anyagot  tartalmazó  gyógyszerre   vonatkozó vényeket 5 évig kell megőrizni. A kötelező őrzési időt követően a vényeket meg kell semmisíteni.  Megállapítható,  hogy  a  jogalkotó  az   Avtv.   3.   §   (3) bekezdéséből fakadó kötelezettségének csak részben tett eleget. Ez  azonban — a korábban kifejtettek szerint — nem  éri  el  az alkotmányellenesség szintjét. Amiatt, hogy a Tbj. és  az  Ebtv. nem   teljes   körűen  tartalmaz  rendelkezést  az  adatkezelés időtartamára vonatkozóan, nem állapítható meg az Alkotmány  59. §   (1)   bekezdésének  sérelme,  mivel  az  Avtv.  általánosan érvényesülő rendelkezései ilyen esetben is megfelelő  garanciát nyújtanak.  Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló indítványt elutasította. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos normakontrollra irányuló indítványrészt vizsgálta meg. Az  indítványozó  szerint a Gytv. 32.  §  (5)  bekezdésének  g) pontja, illetve az Ebtv. 83. § (4) bekezdésének n) pontja sérti az  Alkotmány  59.  § (1) bekezdését, mivel  olyan  tárgykörben adnak  felhatalmazást  miniszteri  rendeletalkotásra,  amelyről törvényben  kellene rendelkezni. A Gytv. támadott  szabálya  az orvosi  gyógyszerrendelés szabályainak megalkotására  jogosítja fel a minisztert. Az indítványozó szerint az orvosi vényeken az általános   gyakorlat  szerint  fel  kell  tüntetni   a   beteg személyazonosító  adatait,  ennek  a  kötelező   adatkezelésnek rendelettel  történő elrendelése ellentétes az  Alkotmánynak  a személyes adatok védelméhez való jogot biztosító szabályával. A gyógyszerrendelésre   vonatkozó  szabályozás   implicit   módon magában  foglalja azt is, hogy ezeket az adatokat feldolgozzák, tárolják,  továbbítják. Az Ebtv. kifogásolt  előírása  arra  ad felhatalmazást,  hogy  a miniszter a gyógyszer,  a  gyógyászati segédeszköz  és  a  gyógyászati  ellátás  rendelésének  szakmai követelményeit  rendeletben  határozza  meg.  Az   indítványozó szerint  a  társadalombiztosítás által  támogatott  gyógyszerek esetén   a  vényeken  feltüntetett  adatok  szintén  személyes, méghozzá  különleges  adatok  kezelését  vonja  maga  után.  Ez különösen attól kezdődően vált alkotmányellenessé, amikortól  a vényeken kötelezően fel kell tüntetni a BNO kódokat. Mindkét támadott rendelkezés tekintetében megállapítható,  hogy azok  közvetlenül  nem adatkezeléssel összefüggő  szabályozásra adnak   felhatalmazást,  hanem  az  orvosi   gyógyszerrendelés, illetve  a  gyógyszer, gyógyászati segédeszköz  és  gyógyászati ellátás   rendelése  szakmai  követelményeinek  szabályozására. Ugyanakkor a végrehajtó rendeletek vizsgálatából kiderül,  hogy azok, így különösen az R1. 7. § (2)-(3) bekezdése, az R2. 1.  § (3)-(7)  bekezdéseés  R3.  13.  § (3)  bekezdése  adatkezelésre vonatkozó  rendelkezéseket tartalmaznak.  Ezek  a  szabályok  — egyebek  mellett  — arra vonatkoznak, hogy az  orvosi  vényeken milyen személyes, illetve egészségügyi adatot kell feltüntetni, illetve  társadalombiztosítási támogatás csak  milyen  tartalmú vény  alapján számolható el. Ezek mellett azonban  az  érintett rendeletek  számos más kérdéskört is szabályoznak,  melyek  nem hozhatók összefüggésbe a személyes adatokkal (pl. melyik  orvos jogosult  gyógyszerrendelésre, melyek az orvos által rendelhető gyógyszerek,   melyek  a  gyógyszerrendelés   részletszabályai, hogyan  történik  az  egyedi  gyógyszerbeszerzés  igénylése,  a személyi  adatokon kívül mi mindent kell feltüntetni az  orvosi vényen,  mekkora  a  társadalombiztosítási támogatás  maximális mértéke,  hogyan  történik  a  társadalombiztosítási  támogatás mértékének  meghatározása  magisztrális  gyógyszerek  esetében, stb.). Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az  olyan  felhatalmazó norma, mely az orvosi gyógyszerrendelés szabályainak, illetve a gyógyszer,  gyógyászati  segédeszköz  és  gyógyászati   ellátás rendelése  szakmai  követelményeinek megalkotására  vonatkozik, úgy értelmezendő, hogy amennyiben a szabályozás adatkezelési és adatvédelmi kérdéseket is érint, ezek a rendelkezések  csak  az adatvédelemre  vonatkozó törvényi előírások figyelembevételével (lásd  különösen az Eüak. rendelkezéseit), azok keretein  belül (törvényben  meghatározott adatok vonatkozásában és  célból,  a törvényi rendelkezés konkrét végrehajtásaként) alkothatók  meg. Maga   a  felhatalmazás  nem  teremt  alapot  rendeleti  szintű adatkezelési előírások létrehozására. Ugyanakkor a felhatalmazó norma  csak  azért, mert kifejezett módon erre  nem  utal,  nem válik    alkotmányellenessé.   Ha   a   felhatalmazás   alapján megalkotott rendelet az adatkezelés tekintetében mégis túllépne az  említett  kereteken,  az  csak a rendelet  alkotmányosságát érinti, a felhatalmazó normáét nem. A  fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gytv. 32. §  (5) bekezdés  g)  pontja, illetve az Ebtv. 83. §  (4)  bekezdés  n) pontja      alkotmányellenességének     megállapítására      és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.                       Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Bragyova András         Dr. Holló András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Kiss László             Dr. Kovács Péter          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                      Dr. Trócsányi László                      előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	1034/E/2005
Date of the decision: .	09/15/2008
.
.