A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály
alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló
indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások
fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 42-43. §-aival, és a
kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi
LXXXIII. törvény 79-80. §-aival összefüggésben az Alkotmány 59.
§ (1) bekezdése alapján előterjesztett, mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló
indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az emberi alkalmazásra kerülő
gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények
módosításáról 2005. évi XCV. törvény 32. § (5) bekezdés g)
pontja, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. § (4) bekezdés n) pontja
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások
fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban:
Tbj.), és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban Ebtv.) adatkezelésre
vonatkozó szabályaival összefüggésben terjesztett elő
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására
irányuló kérelmet. Indítványában hivatkozott a személyes adatok
védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992.
évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3. § (3)
bekezdésére, melynek értelmében kötelező adatkezelés esetén —
egyebek mellett — az adatkezelés időtartamát az adatkezelést
elrendelő törvénynek meg kell határoznia. Az említett
törvényekben azonban ilyen rendelkezés nem található, melynek
következtében a Tbj. és az Ebtv. alapján a születéstől a
halálig, illetve azon túl is kezelhetők adatok, ez pedig sérti
az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt, a személyes adatok
védelméhez fűződő alkotmányos jogot. Erre tekintettel az
indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg:
mivel az Országgyűlés a Tbj.-ben, illetve az Ebtv.-ben nem
határozta meg az adatkezelés időtartamát, mulasztásban
megnyilvánuló alkotmánysértés valósult meg, és hívja fel a
jogalkotót a hiányosságok pótlására.
2. Az indítványozó egy későbbi indítványában az emberi
alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot
szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény
(a továbbiakban: Gytv.) 32. § (5) bekezdés g) pontja, valamint
az Ebtv. 83. § (4) bekezdés n) pontja alkotmányellenességének
megállapítása és megsemmisítése iránt terjesztett elő kérelmet.
A Gytv. támadott rendelkezése felhatalmazást ad az
egészségügyért felelős miniszternek arra, hogy rendeletben
szabályozza az orvosi gyógyszerrendelés szabályait, az Ebtv.
kifogásolt szabálya szerint pedig az egészségügyért felelős
miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza
a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás
rendelésének szakmai követelményeit. Az indítványozó szerint
amiatt, hogy az orvosi vényeken szükségszerűen fel kell
tüntetni a beteg bizonyos személyes adatait, kötelező
adatkezelésre kerül sor. Ennek rendeletben történő előírása sem
formailag, sem tartalmában nem felel meg az Alkotmánynak a
személyes adatok védelméhez való jogról szóló 59. § (1)
bekezdésének. Figyelemmel az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére,
személyes adat kezelését csak törvényben lehet előírni, ezért a
miniszteri rendeletalkotásra adott felhatalmazás — formai
okokból — alkotmányellenes.
Az indítványozó szerint tartalmukban azért sértik a támadott
rendelkezések az Alkotmányt, mert az Avtv. számos további
követelményt állít a kötelező adatkezelést elrendelő
jogszabályokkal szemben (pl. csak a cél elérése érdekében
elengedhetetlenül szükséges személyes adatok kezelhetők, meg
kell jelölni az adatkezelés célját, a kezelendő adatok körét és
megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, az adatkezelő
személyét). A Gytv. 32. § (5) bekezdés g) pontjában foglalt
felhatalmazáson alapul az emberi felhasználásra kerülő
gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló, többször
módosított 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban:
R1.). Az Ebtv. 83. § (4) bekezdés n) pontja alapján alkotta meg
a miniszter a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási
támogatásba történő befogadásáról, támogatással történő
rendeléséről, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzéséről
szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendeletet (a továbbiakban: R2.),
valamint a társadalombiztosítási támogatással rendelhető
gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló 1/2003. (I. 21.)
ESzCsM rendeletet (a továbbiakban: R3.). Az indítványozó
szerint, — bár ezek a rendeletek megalkotásukkor is
alkotmányellenesek voltak, — a személyhez fűződő jogok
különösen súlyos sérelme a társadalombiztosítási támogatással
rendelhető gyógyszerekről és a támogatás összegéről szóló
1/2003. (I. 21.) ESzCsM rendelet módosításáról szóló a 38/2006.
(IX. 27.) EüM rendelet megalkotásával következett be, mely
előírta, hogy az orvosi vényeken fel kell tüntetni a BNO
kódokat.
3. Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti
miniszter, valamint az adatvédelmi biztos véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen
és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a
jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a
magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
2. Az Avtv. vonatkozó rendelkezései:
„3. § (3) Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és
feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az
adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az
adatkezelést elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet
határozza meg.”
„5. § (1) Személyes adatot kezelni csak meghatározott célból,
jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az
adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak.
(2) Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés
céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére
alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és
ideig.”
„14. § (2) A személyes adatot törölni kell, ha
(…)
d) az adatkezelés célja megszűnt, vagy az adatok tárolásának
törvényben meghatározott határideje lejárt;
(…)”
3. A Tbj. kapcsolódó rendelkezései:
„AZ ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG TERJEDELME, ADATVÉDELMI
RENDELKEZÉSEK
42. § (1) Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az
alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:
a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési
hely, születés éve, hónapja és napja),
b) családi állapot, állampolgárság,
c) lakóhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) a rokkantság fokára, az egészségkárosodás mértékére, a
rehabilitálhatóságra, az egészségi állapotra, továbbá az
élettársra, az eltartott hozzátartozói minőségre vonatkozó
olyan adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás
megállapításához szükségesek,
f) jövedelemre vonatkozó adatok,
g) társadalombiztosítási azonosító jel (a továbbiakban: TAJ
szám).
(2)
(3) Az igazgatási szerv, valamint a társadalombiztosítási
feladatokat ellátó foglalkoztatók és egyéb szervek nem
társadalombiztosítási szerv és természetes személy részére
adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján — a
felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölése
mellett — jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak.
(4) A bíróságok, az ügyészségek, a bűnüldözés és a büntetés-
végrehajtás szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok
feladataik ellátása érdekében — a rájuk vonatkozó törvényekben
meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén — e
törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok
teljes körének igénylésére jogosultak.
43. § (1) A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett
adatokból
a) állami adóhatóság, valamint a vámhatóság az ellenőrzési
feladatok érdekében az a) pont szerinti adatok, valamint a d)
pontból a munkahelyre vonatkozó,
b) az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság az
adókötelezettség ellenőrzése és az adó-végrehajtási eljárás
lefolytatása érdekében az a) pont szerinti adatok, valamint a
d) pontból a munkahelyre és a foglalkoztatási jogviszony
időtartamára vonatkozó adatok, támogatás megállapítása és
ellenőrzése érdekében az e) pontból a rokkantság fokára, az
egészségkárosodás mértékére vonatkozó,
c) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás
megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenőrzés céljából az a)-
d) és f)-g) pontjai,
d) az egészségügyi ellátást nyújtó szervek (személyek) az
egészségügyi szolgáltatói feladataik ellátása érdekében az a)-
e) és g) pontjai,
e) az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről
szóló kormányrendeletben meghatározott — körzetközponti
feladatokat ellátó — települési (fővárosi kerületi)
önkormányzatok jegyzői és a cégbíróságok külön törvényben
meghatározottak,
f) a menekültügyi hatóság az ellátások és támogatások
megállapítása, folyósítása és a jogosultság ellenőrzése
céljából az a), d) és f) pontban foglalt adatokról,
g) az egészségügyi államigazgatási szerv szervei
egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) és
g) pontjai,
h) a köztartozás behajtására törvény által felhatalmazott
szervek e tevékenységük ellátása céljából az a)-d) és f)
pontban foglaltak
szerinti adatok igénylésére jogosultak.
(2) A 42. § (1) bekezdése szerinti adatok statisztikai célra
felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra —
személyazonosításra alkalmatlan módon — átadhatók.
(3) Az e törvényben nem szabályozott esetben adatok
továbbításának csak akkor van helye, ha ahhoz az érintett
írásban hozzájárult.
(4) A társadalombiztosítási nyilvántartásba az érintett
betekinthet, a róla nyilvántartott adatairól felvilágosítást
kérhet.
(5) Az igazgatási szervek, továbbá a társadalombiztosítási
feladatokat ellátó foglalkoztató, illetőleg egyéb szerv
vezetője a polgárok személyes adatai védelméért való
felelősségének körében köteles olyan technikai és szervezési
intézkedéseket tenni, ellenőrzési rendszert kialakítani és
adatvédelmi szabályzatot kiadni, amely biztosítja az
adatvédelmi követelmények teljesülését.”
4. Az Ebtv. kapcsolódó rendelkezései:
NYILVÁNTARTÁSI ÉS ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG
„79. § (1) Az egészségbiztosító — ideértve a
társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály vagy
megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket —
természetes személyről adatokat az egészségbiztosítás pénzbeli
ellátásai, illetőleg a társadalombiztosítási feladatot ellátó
szervek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása,
folyósítása és ellenőrzése céljából TAJ-számon,
társadalombiztosítási folyószámlaszámon, illetőleg
nyugdíjfolyósítási törzsszámon tarthat nyilván.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes
adatok tarthatók nyilván:
a) személyazonosító adatok (név, leánykori név, anyja neve,
születési hely, év, hónap, nap),
b) családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó és
élettárs esetén a hozzátartozói minőség,
c) lakóhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges
egészségügyi adatok,
f) jövedelemre vonatkozó adatok.
(3) Az egészségbiztosító nem társadalombiztosítási feladatokat
ellátó szerv és természetes személy részére adatot csak
törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján — a
felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével —
jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat.
(4) A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-
végrehajtás szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok
feladataik ellátása érdekében a rájuk vonatkozó törvényekben
meghatározott célok és feltételek teljesülése esetén, e törvény
felhatalmazása alapján — a TAJ-szám kivételével — a
nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére —
figyelemmel az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes
adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény
rendelkezéseire is — jogosultak. A fogvatartó szervek a
fogvatartottak tekintetében jogosultak a TAJ-szám igénylésére
is.
79/A. § (1) Az egészségbiztosító az e törvény alapján kötött
szerződésekhez kapcsolódóan az Eüak. 4. §-a (2) bekezdésének g)
pontjában foglalt célok teljesítése érdekében kezeli az Eüak.
22. §-ának (5) bekezdésében meghatározott adatokat.
(2) Az egészségügyi szolgáltató az (1) bekezdésében
meghatározott adatok kezelését, az egészségbiztosító felé
történő továbbítását a külön jogszabályban és a szerződésében
előírt formában és módon teljesíti.
(3) A nem finanszírozott egészségügyi szolgáltató orvosa
gyógyszer és gyógyászati segédeszköz támogatással történő
rendelése esetén a biztosított TAJ számát, diagnózisát és az
annak alapján rendelt gyógyszer és gyógyászati segédeszköz
megnevezését, mennyiségét, a rendelés jogcímét közli — a
szerződésében meghatározott időpontig — az
egészségbiztosítóval.
80. § (1) A foglalkoztatók, az egyéni vállalkozók és egyéb
szervek az egészségbiztosítás pénzbeli és baleseti ellátásainak
megállapításához szükséges — külön jogszabályban meghatározott
— nyilvántartások vezetésére, valamint adatok bejelentésére
kötelezhetők. A foglalkoztatók és egyéb szervek nem kezelhetnek
egészségügyi adatot. A nyilvántartások vezetése, illetve az
adatszolgáltatás az egészségbiztosító által meghatározott
esetben és módon mágneses adathordozón (mágneslemez,
mágnesszalag stb.) is teljesíthető.
(2) Az egészségbiztosító felhívására a társadalombiztosítási
feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül
kell közölni.
(3) Az ellátásban részesülő — ha a jogszabály kivételt nem tesz
— köteles az egészségbiztosítónak bejelenteni minden olyan
tényt, illetőleg adatot, amely az ellátásra jogosultságát vagy
ellátása folyósítását érinti.
(4) Aki az e törvényben meghatározott bejelentési,
nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettséget nem vagy
késedelmesen teljesíti, illetőleg annak nem az előírt módon
tesz eleget, természetes személy 10 ezertől 100 ezer forintig,
a Tbj. 4. § a)-b) pontjában meghatározott foglalkoztató, és
egyéni vállalkozó 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő
összegű, az elkövetett mulasztással arányos mulasztási bírság
fizetésére kötelezhető.
81. § (1) Az egészségbiztosító szak- és pénzügyi ellenőrzése
kiterjed az egészségbiztosítás pénzbeli, illetőleg baleseti
ellátásaival összefüggő nyilvántartási és adatszolgáltatási
kötelezettség teljesítésére, a társadalombiztosítási
feladatokat ellátó szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak és
szolgáltatásoknak a jogosultak részére történő megállapítására,
folyósítására, továbbá az ezekkel összefüggő ügyviteli
feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat,
egészségügyi szolgáltatói jelentéseket, könyvelési és egyéb
okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.”
„83. § (4) Felhatalmazást kap az egészségbiztosításért
felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg
(…)
n) a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás
rendelésének szakmai követelményeit,
(…)”
5. A Gytv. indítvánnyal támadott rendelkezése:
„32. § (5) Felhatalmazást kap az egészségügyért felelős
miniszter, hogy
(…)
g) az orvosi gyógyszerrendelés szabályait,
(…)
rendeletben szabályozza.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság előbb a mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt
vizsgálta meg.
1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49.
§ (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból,
illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a
jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó
jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel
alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető
szervet — határidő megjelölésével — felhívja feladatának
teljesítésére. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának
két együttes feltétele van: a jogalkotó jogszabályi
felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést
igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget,
és a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként
alkotmányellenes helyzet keletkezik. A jogalkotói feladat
elmulasztása tehát önmagában nem feltétlenül jelent
alkotmányellenességet, a mulasztásból eredő alkotmányellenes
helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként
lehet megállapítani.
Az Alkotmánybíróság töretlenül követett gyakorlata szerint a
jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét
jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha
azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen
jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel. Mulasztásban
megnyilvánuló alkotmánysértés nemcsak akkor állapítható meg, ha
az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs, hanem
akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az
Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés
hiányzik, illetve ha az adott kérdés tekintetében van ugyan
szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi
rendelkezés hiányzik, valamint ha a jogalkotó nem megfelelő
tartalommal szabályozott és ezáltal alkotmányellenes helyzet
állt elő. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapít meg
akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi
garanciák hiányoznak. [összefoglalóan: 14/2008. (II. 26.) AB
határozat, ABK 2008. február, 155, 156-157.]
1.2. Az indítványozó a Tbj. és az Ebtv. adatkezelésre vonatkozó
szabályaival összefüggésben kérte az alkotmányellenes mulasztás
megállapítását, mivel azok kötelező adatkezelést rendelnek el,
de — szemben az Avtv. 3. § (3) bekezdésének előírásával — nem
határozzák meg az adatkezelés időtartamát. Az indítvány tehát
alapvetően az Avtv. említett rendelkezésének megsértésén
alapul.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: önmagában az, hogy egy
törvény nem tesz eleget egy másik törvény előírásának, nem
eredményez szükségképpen alkotmányellenes helyzetet.
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség csak akkor
állapítható meg, ha a törvényi előírásnak megfelelő szabályozás
elmaradása következtében valamely alkotmányos rendelkezés,
alkotmányos alapjog sérelme is megvalósul. Jelen esetben tehát
azt kellett megvizsgálni, hogy az Avtv.-ben foglalt, a kötelező
adatkezelés időtartamának meghatározására vonatkozó előírás
betartásának elmulasztása előidézte-e az Alkotmánynak a
személyes adatok védelméről szóló 59. § (1) bekezdésének a
sérelmét.
Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése értelmében a magántitok és a
személyes adatok védelméhez való jog alkotmányos alapjog. Az
Alkotmánybíróság a személyes adatok védelme körében az
információs önrendelkezési jog tartalmát a 15/1991. (IV. 13.)
AB határozatában fejtette ki: „Az Alkotmánybíróság — a 20/1990.
AB határozat szerinti eddigi gyakorlatát folytatva — a
személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi
jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe
véve, információs önrendelkezési jogként.
Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez
való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga
rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és
felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni
tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad;
mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az
adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni,
ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes
adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat
kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját
is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés
alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány
8. §-ában megkövetelt feltételeknek.
(…)
Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és
egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez az
jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan
meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak
minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és
közhitelűen rögzített célnak. (…) A célhozkötöttségből
következik, hogy a meghatározott cél nélküli, »készletre«,
előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való
adatgyűjtés és tárolás alkotmányellenes.” (ABH 1991, 40, 41-
42.)
Az Alkotmánybíróság a 65/2002. (XII. 3.) AB határozatában azt
is megállapította, hogy a jogalkotó a személyes adatok, illetve
a szigorúbban védett különleges adatok kezelését akkor
rendelheti el, „ha az adatkezelés lehetővé tételével
egyidejűleg meghatározza az adatkezelés pontos feltételeit,
azaz az Alkotmány 59. § (1) bekezdésben garantált személyes
adatokhoz való alapjog korlátozásának konkrét
részletszabályait.” (ABH 2002, 357, 363.)
Jelen ügyben a kérdés alapvetően nem az, vajon célhoz kötötten
történik-e az adatkezelés a Tbj. és az Ebtv. alapján, hanem az,
hogy alkotmányellenességre vezet-e, ha az említett törvények az
Avtv. előírása ellenére nem határozzák meg az adatkezelés
időtartamát. A válasz alapját ugyanakkor az Alkotmány 59. § (1)
bekezdéséből és 8. § (2) bekezdéséből fakadó célhoz kötöttség
képezi. A személyes adatok védelméhez való alapjog kötelező
adatkezelés elrendelése révén történő korlátozásának ugyanis
minden szakaszban meg kell felelnie a célhoz kötöttség
követelményének. Nemcsak a »készletre«, előre meg nem
határozott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és tárolás
alkotmányellenes, hanem az is, ha a korábban megfelelő célból
gyűjtött és tárolt személyes adatokat a cél megszűnését
követően is továbbtárolják, -kezelik. A kötelező adatkezelés
időbeli kereteit a célhoz kötöttség jelöli ki, ezért az
adatkezelés időtartama legfeljebb addig terjedhet, amíg az a
cél, aminek érdekében az adatkezelést elrendelték, folyamatosan
fennáll. Abban az esetben, ha a cél megszűnik, az Alkotmány 59.
§ (1) bekezdéséből kényszerűen következik, hogy az adatkezelést
is meg kell szüntetni. Ezt a követelményt fogalmazza meg az
Avtv. 5. § (2) bekezdése is, mely szerint csak a cél
megvalósulásához szükséges ideig kezelhetők a személyes adatok.
Az Avtv. 3. § (3) bekezdésében foglalt azon előírás, melynek
értelmében kötelező adatkezelés esetén meg kell határozni az
adatkezelés időtartamát, ezen követelmény mentén értelmezhető.
Az adatkezelést elrendelő törvény által az adatkezelés
időtartamaként meghatározott időintervallum azt a maximális
időt jelenti, amelynek elteltével az adat tovább már nem
kezelhető. Ez az idő ideális esetben megegyezik a cél
megszűnésével, így a személyes adatot csak addig kezelik, amíg
arra alkotmányosan indokolható okból szükség van, s a határidő
elteltével sem áll már fenn az adatkezelés szükségessége. A
jogszabály által meghatározott határidőn belül is megszűnhet
azonban az adat kezelésének szükségessége. Ilyen esetben, tehát
ha a cél megszűnik, meg kell szüntetni az adatkezelést is, azaz
a személyes adatokat — az Avtv. 14. § (1) bekezdés d) pontjának
megfelelően — törölni kell, függetlenül attól, hogy a
jogszabályban meghatározott határidő még nem telt el.
Az adatkezelés időtartamának konkrét jogszabályi meghatározása
egyértelműbbé teszi az adatkezelő személyek és szervek számára
az adatkezelés feltételeit, s ezzel az érintetteknek is
kiszámíthatóbbá és átláthatóbbá válik a rendszer. Az Avtv. 3. §
(3) bekezdésével cseng egybe a 6. § (2) bekezdésének az a
rendelkezése, mely szerint az érintettet egyértelműen és
részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos
minden tényről, így különösen — többek között — az adatkezelés
időtartamáról. A 12. § (1) bekezdése szerint pedig az
adatkezelő az érintett kérelmére köteles tájékoztatást adni az
adatkezelés időtartamáról. Az adatkezelés időtartamának
jogszabályi rögzítése egyrészt biztosítja, hogy az érintett az
adatkezelés egyik igen lényeges feltételéről pontos
tájékoztatást kaphasson, másrészt erősíti az Alkotmány 2. § (1)
bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét.
A fentiekből következik, hogy az Alkotmány 59. § (1)
bekezdésében megfogalmazott személyes adatok védelméhez való
jog korlátozhatóságának feltétele és egyben legfőbb garanciája
is az adatkezelés célhoz kötöttsége, azaz alkotmányosan
indokolható volta. Az adatkezelés időtartamának jogszabályi
rögzítése pedig az alapjog-korlátozás egy további biztosítéka.
Ebből azonban nem következik, hogy az indítványban
meghatározott módon a Tbj.-ben és az Ebtv.-ben is általános
adatkezelési időtartamot kell meghatározni.
Az Alkotmánybíróság szerint, ha a jogalkotó nem tesz eleget az
Avtv. 3. § (3) bekezdéséből fakadó kötelezettségének, az még
nem minden esetben eredményez alkotmányellenességet. Ilyen
esetben is a cél megszűnésével az adatokat törölni kell, azaz
alkalmazni kell az Alkotmány 59. § (1) bekezdését elsődlegesen
végrehajtó Avtv. szabályait, jelen esetben a 14. § (1) bekezdés
d) pontban foglalt rendelkezést. Ha az adat törlése ennek
ellenére elmaradt, az érintett személy jogainak megsértése
miatt az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat (Avtv. 17. §).
További garanciát jelent az adatvédelmi biztos eljárása, aki ha
jogellenes adatkezelést észlel, az adatkezelőt az adatkezelés
megszüntetésére szólítja fel, s ha az adatkezelő a jogellenes
adatkezelést nem szünteti meg, határozattal elrendelheti a
jogosulatlanul kezelt adatok törlését, megsemmisítését,
megtilthatja a jogosulatlan adatkezelést [Avtv. 25. § (2) és
(4) bekezdés].
1.3. A Tbj. 40. §-a értelmében a társadalombiztosítási
rendszerek és a magánnyugdíjrendszer hatékony működésének
biztosítása céljából az a)-c) pont szerinti nyilvántartások (a
nyugdíj-biztosítási nyilvántartás adatkezelője a
Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási
szerv, az egészségbiztosítási nyilvántartás adatkezelője az
egészségbiztosítási szerv, a járulék bevallását, befizetését,
végrehajtását tartalmazó nyilvántartás adatkezelője az állami
adóhatóság) tartalmazzák a befizetések nyilvántartását,
beszedését és az ellátások megállapításához szükséges e törvény
szerinti adatokat. A 41. § (1) bekezdése szerint ezek a
nyilvántartások tartalmazzák a foglalkoztatók és a
biztosítottak törvényben előírt kötelezettségei teljesítésével
szolgáltatott mindazon adatot, amelyből biztosítottanként
megállapítható a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és
nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem, a biztosított után
megfizetett, illetőleg a tőle levont egészségbiztosítási
járulék és nyugdíjjárulék (tagdíj) összege, a biztosítási
jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat megillető
ellátások megállapításához szükséges adat.
A fentiekből kitűnik, hogy a célok sokrétűek, és egységesen nem
állapítható meg az adatkezelés megfelelő időtartama. Emellett —
mint például az egyes ellátások megállapításához szükséges adat
esetén — az adatkezelés időtartama az ellátások jellegéhez
igazodik, melyek részletszabályai nem a Tbj.-ben találhatók.
Kétségtelen azonban, hogy a Tbj.-ből hiányoznak az időtartam
általános meghatározására vonatkozó előírások. Hiányoznak az
ilyen jellegű előírások a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás
vonatkozásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
1997. évi LXXXI. törvényből, a járulékok bevallása, befizetése
és végrehajtása vonatkozásában pedig az adózás rendjéről szóló
2003. évi XCII. törvényből is.
Az Ebtv. 79. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az egészségbiztosító
— ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály
vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb
szerveket — természetes személyről adatokat az
egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, illetőleg a
társadalombiztosítási feladatot ellátó szervek hatáskörébe
utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése
céljából tarthat nyilván. A (4) bekezdés értelmében a bíróság,
az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei,
valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása
érdekében a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és
feltételek teljesülése esetén, jogosultak az adatkezelésre. A
79/A. § (1) bekezdése szerint pedig az egészségbiztosító az
Ebtv. alapján kötött szerződésekhez kapcsolódóan az
egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok
kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény (a
továbbiakban: Eüak.) 4. § (2) bekezdésének g) pontjában foglalt
célok teljesítése érdekében kezeli az Eüak. 22. §-ának (5)
bekezdésében meghatározott adatokat. Ez a cél az egészségügyi
ellátásokra jogosultak részére a kötelező egészségbiztosítás
terhére igénybe vehető szolgáltatások rendelésének és
nyújtásának, valamint a gazdaságos gyógyszer-, gyógyászati
segédeszköz- és gyógyászati ellátás rendelési szabályai
betartásának a vizsgálata, továbbá a külön jogszabály szerinti
szerződés alapján a jogosultak részére nyújtott ellátások
finanszírozása, illetve az ártámogatás elszámolása. Az Eüak.
22. § (6) bekezdése pedig rögzíti, hogy az (5) bekezdés
szerinti adatokat azok felvételétől számított tíz évig,
amennyiben az adatkezeléssel érintett ügyben bírósági eljárás
indult, akkor az ügy lezárásának időpontjáig lehet kezelni. Ezt
követően az adatokat meg kell fosztani a személyes azonosítás
lehetőségétől.
Az Ebtv.-ben előírt adatkezelési célok — melyek részben fedik a
Tbj. által előírt adatkezelési célokat — szintén sokfélék,
egységes adatkezelési időtartam azonban itt sem határozható
meg.
Bár az Ebtv. valóban nem tartalmaz előírást az adatkezelés
időtartama vonatkozásában, az Eüak.-ban több ilyen rendelkezés
található. Példaként hozható fel a 22. § (5)-(6) bekezdés már
említett szabálya. Ezen kívül az Eüak. 30. § (1)-(2) bekezdése
is megfogalmaz az adatkezelés időtartamára vonatkozó
rendelkezést. Eszerint az egészségügyi dokumentációt — a
képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek, az arról
készített leletek, valamint a (7) bekezdés kivételével — az
adatfelvételtől számított legalább 30 évig, a zárójelentést
legalább 50 évig kell megőrizni. A kötelező nyilvántartási időt
követően gyógykezelés vagy tudományos kutatás érdekében —
amennyiben indokolt — az adatok továbbra is nyilvántarthatók.
Ha a további nyilvántartás nem indokolt, a nyilvántartást meg
kell semmisíteni. Képalkotó diagnosztikai eljárással készült
felvételt, valamint a felvétel esetén az arról készített
leletet — a felvétel készítésétől számított — legalább 30 évig
kell megőrizni. A 30. § (7) bekezdése a vényekkel kapcsolatos
adatkezelési szabályt fogalmaz meg: a gyógyszertár a vényeket —
a kábítószeres és pszichotróp anyagot tartalmazó gyógyszerre
vonatkozó vények kivételével — 3 évig őrzi meg. A kábítószeres
és pszichotróp anyagot tartalmazó gyógyszerre vonatkozó
vényeket 5 évig kell megőrizni. A kötelező őrzési időt követően
a vényeket meg kell semmisíteni.
Megállapítható, hogy a jogalkotó az Avtv. 3. § (3)
bekezdéséből fakadó kötelezettségének csak részben tett eleget.
Ez azonban — a korábban kifejtettek szerint — nem éri el az
alkotmányellenesség szintjét. Amiatt, hogy a Tbj. és az Ebtv.
nem teljes körűen tartalmaz rendelkezést az adatkezelés
időtartamára vonatkozóan, nem állapítható meg az Alkotmány 59.
§ (1) bekezdésének sérelme, mivel az Avtv. általánosan
érvényesülő rendelkezései ilyen esetben is megfelelő garanciát
nyújtanak. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló
indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos normakontrollra
irányuló indítványrészt vizsgálta meg.
Az indítványozó szerint a Gytv. 32. § (5) bekezdésének g)
pontja, illetve az Ebtv. 83. § (4) bekezdésének n) pontja sérti
az Alkotmány 59. § (1) bekezdését, mivel olyan tárgykörben
adnak felhatalmazást miniszteri rendeletalkotásra, amelyről
törvényben kellene rendelkezni. A Gytv. támadott szabálya az
orvosi gyógyszerrendelés szabályainak megalkotására jogosítja
fel a minisztert. Az indítványozó szerint az orvosi vényeken az
általános gyakorlat szerint fel kell tüntetni a beteg
személyazonosító adatait, ennek a kötelező adatkezelésnek
rendelettel történő elrendelése ellentétes az Alkotmánynak a
személyes adatok védelméhez való jogot biztosító szabályával. A
gyógyszerrendelésre vonatkozó szabályozás implicit módon
magában foglalja azt is, hogy ezeket az adatokat feldolgozzák,
tárolják, továbbítják. Az Ebtv. kifogásolt előírása arra ad
felhatalmazást, hogy a miniszter a gyógyszer, a gyógyászati
segédeszköz és a gyógyászati ellátás rendelésének szakmai
követelményeit rendeletben határozza meg. Az indítványozó
szerint a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek
esetén a vényeken feltüntetett adatok szintén személyes,
méghozzá különleges adatok kezelését vonja maga után. Ez
különösen attól kezdődően vált alkotmányellenessé, amikortól a
vényeken kötelezően fel kell tüntetni a BNO kódokat.
Mindkét támadott rendelkezés tekintetében megállapítható, hogy
azok közvetlenül nem adatkezeléssel összefüggő szabályozásra
adnak felhatalmazást, hanem az orvosi gyógyszerrendelés,
illetve a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati
ellátás rendelése szakmai követelményeinek szabályozására.
Ugyanakkor a végrehajtó rendeletek vizsgálatából kiderül, hogy
azok, így különösen az R1. 7. § (2)-(3) bekezdése, az R2. 1. §
(3)-(7) bekezdéseés R3. 13. § (3) bekezdése adatkezelésre
vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek a szabályok —
egyebek mellett — arra vonatkoznak, hogy az orvosi vényeken
milyen személyes, illetve egészségügyi adatot kell feltüntetni,
illetve társadalombiztosítási támogatás csak milyen tartalmú
vény alapján számolható el. Ezek mellett azonban az érintett
rendeletek számos más kérdéskört is szabályoznak, melyek nem
hozhatók összefüggésbe a személyes adatokkal (pl. melyik orvos
jogosult gyógyszerrendelésre, melyek az orvos által rendelhető
gyógyszerek, melyek a gyógyszerrendelés részletszabályai,
hogyan történik az egyedi gyógyszerbeszerzés igénylése, a
személyi adatokon kívül mi mindent kell feltüntetni az orvosi
vényen, mekkora a társadalombiztosítási támogatás maximális
mértéke, hogyan történik a társadalombiztosítási támogatás
mértékének meghatározása magisztrális gyógyszerek esetében,
stb.).
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az olyan felhatalmazó
norma, mely az orvosi gyógyszerrendelés szabályainak, illetve a
gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás
rendelése szakmai követelményeinek megalkotására vonatkozik,
úgy értelmezendő, hogy amennyiben a szabályozás adatkezelési és
adatvédelmi kérdéseket is érint, ezek a rendelkezések csak az
adatvédelemre vonatkozó törvényi előírások figyelembevételével
(lásd különösen az Eüak. rendelkezéseit), azok keretein belül
(törvényben meghatározott adatok vonatkozásában és célból, a
törvényi rendelkezés konkrét végrehajtásaként) alkothatók meg.
Maga a felhatalmazás nem teremt alapot rendeleti szintű
adatkezelési előírások létrehozására. Ugyanakkor a felhatalmazó
norma csak azért, mert kifejezett módon erre nem utal, nem
válik alkotmányellenessé. Ha a felhatalmazás alapján
megalkotott rendelet az adatkezelés tekintetében mégis túllépne
az említett kereteken, az csak a rendelet alkotmányosságát
érinti, a felhatalmazó normáét nem.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gytv. 32. § (5)
bekezdés g) pontja, illetve az Ebtv. 83. § (4) bekezdés n)
pontja alkotmányellenességének megállapítására és
megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bragyova András Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László
előadó alkotmánybíró
. |