Hungarian

Ügyszám: .	873/B/2008
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 873/B/2008. AB határozat873/B/2008 .

ABH oldalszáma: 2011/1826 .

A döntés kelte: Budapest, 03/28/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!       Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában — dr.  Lévay Miklós alkotmánybíró különvéleményével — meghozta a következő                          határozatot:      Az Alkotmánybíróság az elektronikus információszabadságról szóló   2005.   évi   XC.   törvény   17.   §   (3)   bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.                            Indokolás                                                               I.       1.   A  Legfelsőbb  Bíróság  közigazgatási  kollégiumának vezetője  indítványozta az Alkotmánybíróságnál „az elektronikus információszabadságról   szóló   2005.    évi    XC.    törvény módosításáról”  szóló 2008. évi XXV. törvény  (a  továbbiakban: Einfotvm.)    8.    §   (4)   bekezdésének   alkotmányellenessé nyilvánítását és megsemmisítését. A hivatkozott rendelkezés  az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Einfotv.) 17. § (3) bekezdését módosította. Az indítványozó szöveg szerint csak az Einfotvm. által  bevezetett módosítást támadta, az indítvány tartalmát tekintve azonban  az Einfotv.    17.    §    (3)    bekezdése    egészét    tartotta alkotmányellenesnek.      Az  indítványozó  szerint sérti  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdését   és  7.  §  (2)  bekezdését,  hogy   az   Einfotvm. megalkotása  során a törvényhozó nem kérte ki sem a  Legfelsőbb Bíróság   elnökének,   sem  az  Országos   Igazságszolgáltatási Tanácsnak (a továbbiakban: OIT) a véleményét. Hivatkozott arra, hogy   bár  a  jogalkotási  törvény  szerinti  vélemény-kikérés elmulasztása  általában  nem eredményezi  a  megalkotott  norma alkotmányellenességét,  az  OIT  véleményének  a   kikérése   a bíróságokat  érintő  jogszabály  tervezeteknél  azonban   olyan garanciális  biztosíték, amely a hatalmi  ágak  elválasztásának elvére visszavezethető.      Álláspontja szerint a jogállamiság sérelmét jelenti az is, hogy  az Einfotvm. megalkotása során feltáratlan maradt  az  új feladat   költségvetési  vonzata,  és  mivel  a   bíróságok   — felkészülési  idő nélkül — olyan feladatot kaptak,  aminek  nem adottak  a  költségvetési,  személyi,  tárgyi  és  szabályozási feltételei, sérül a bírói hatalom függetlensége.      Szintén  az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésébe  ütközőnek tartja,   hogy  az  Einfotv.  17.  §  (3)  bekezdése  sérti   a normavilágosság  követelményét.  Hivatkozott   arra,   hogy   a bekezdés  megszövegezése  alapján  nem  egyértelmű,  hogy  mely szervet    terheli   a   digitalizálás   és   az   anonimizálás kötelezettsége.      Az  indítványozó szerint az Einfotv. 17. §  (3)  bekezdése azért  is  sérti az Alkotmány 7. § (2) bekezdését,  mert  olyan szabályozás  kialakítására jogosítja fel  az  OIT-ot,  amelynek alapján   a   közigazgatási-hatósági   szervek   által   hozott határozatot  kell anonimizálni, digitalizálni; annak  ellenére, hogy  az  OIT  nem  alkothat bíróságon kívüli szerveket  érintő szabályzatot.   Továbbá,   mivel   közigazgatási   perben    az önkormányzat  és  szervei határozatának a felülvizsgálatára  is sor kerülhet, az OIT felhatalmazása közvetve az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében rögzített önkormányzati jogállást is sérti.      Az  indítványozó  az  Einfotv. 17. § (3)  bekezdésének  az Alkotmány 61. §-ába ütközését is állította. A közérdekű  adatok megismerése és terjesztése szabadságának biztosításáért ugyanis az  a  közfeladatot  ellátó szerv felelős,  amely  a  közérdekű adatot  előállította,  illetőleg  amelynek  működése  során   a közérdekű   adat   keletkezett.  Az  adatfelelős   joga   tehát meghatározni  azt, hogy a közérdekű adatot milyen  tartalommal, kinek  a részére teszi közzé. Ezzel szemben az Einfotv.  17.  § (3)  bekezdése  következtében nem az adatfelelős közigazgatási- hatósági  szerv határozza meg, hogy határozatának  mely  részét kell törölni, s melyeket közzétenni.      2. Az Alkotmánybírósághoz amicus curiae beadvány érkezett, amely   cáfolni   kívánta   az   alkotmányellenességet   állító indítványozó érveit.      3.  Az  indítvány benyújtását követően az Alkotmány egyes, felhívott  szabályai módosultak: a 7. § (2) bekezdése  hatályát vesztette, a jogalkotásról a 7/A. § szól. Ennek első és második bekezdése  tartalmazza, hogy általánosan  kötelező  magatartási szabályt  csak jogszabály mondhat ki. Módosult a 61.  §-nak  az (1) bekezdése is, a jogalkotásra felhatalmazó szabály pedig  ma már az (5) bekezdésben szerepel.                                                               II.      1.  Az  Alkotmány  hivatkozott,  illetve  figyelembe  vett rendelkezései:      „2.  §  (1)  A  Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.     (…)      7/A.  §  (1) Általánosan kötelező magatartási szabályt  az Alkotmányban megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező  szerv által kiadott jogszabály állapíthat meg.      (2)  Jogszabály  a  törvény, a kormányrendelet,  a  Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri  rendelet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének  rendelete,  a Nemzeti Média- és  Hírközlési  Hatóság elnökének  rendelete  és az önkormányzati rendelet.  Jogszabály továbbá  a  Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot  idején  és  a köztársasági elnök szükségállapot idején kibocsátott rendelete. (…)     43. § (…)      (2)  A  helyi  önkormányzati jogokat és  kötelezettségeket törvény  határozza  meg. Az önkormányzat hatáskörének  jogszerű gyakorlása  bírósági védelemben részesül, jogai  védelmében  az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.     (…)      59.  §  (1)  A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet  a jóhírnévhez,  a  magánlakás  sérthetetlenségéhez,  valamint   a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.       (2)   A   személyes  adatok  védelméről   szóló   törvény elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők kétharmadának szavazata szükséges.     (…)      61.  § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van  a véleménynyilvánítás  és  a  szólás  szabadságához,  továbbá   a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez. (…) (5) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a  sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető  szabályairól rendelkező     törvény,     továbbá    a    médiaszolgáltatások felügyeletéről   szóló   törvény  elfogadásához   a   jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”     2. Az Einfotv. indítvánnyal támadott rendelkezése:     „17. § (…)      (3)  A  közzétett  bírósági határozathoz kapcsolva,  azzal egyidejűleg közzé kell tenni mindazon bírósági és más  hatósági vagy  egyéb  szerv  által  hozott  határozatoknak  az  Országos Igazságszolgáltatási  Tanács által meghatározott  eljárásban  a bíróság  által anonimizált digitális másolatát is, amelyeket  a közzétett    bírósági    határozattal    felülbíráltak     vagy felülvizsgáltak.”      3.  A  személyes  adatok védelméről és a közérdekű  adatok nyilvánosságáról   szóló   1992.   évi   LXIII.   törvény    (a továbbiakban: Avtv.) értelmében:     „2. § E törvény alkalmazása során:      1. személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba  hozható adat, az adatból levonható, az  érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés  során mindaddig  megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata  az  érintettel helyreállítható.   A   személy   különösen   akkor   tekinthető azonosíthatónak,  ha  őt – közvetlenül  vagy  közvetve  –  név, azonosító  jel, illetőleg egy vagy több, fizikai,  fiziológiai, mentális,  gazdasági,  kulturális vagy  szociális  azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet; (…)      4.  közérdekű  adat:  az állami vagy  helyi  önkormányzati feladatot,    valamint   jogszabályban   meghatározott    egyéb közfeladatot  ellátó  szerv  vagy  személy  kezelésében   lévő, valamint  a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat  fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy  ismeret,  függetlenül kezelésének módjától,  önálló  vagy gyűjteményes jellegétől;      5.  közérdekből nyilvános adat: a közérdekű  adat  fogalma alá  nem  tartozó  minden  olyan adat, amelynek  nyilvánosságra hozatalát   vagy  hozzáférhetővé  tételét  törvény  közérdekből elrendeli;”                                                              III.      1.  Jelen  ügy  kapcsán  az  Alkotmánybíróságnak  elsőként értékelnie   kellett   a  bíróság  által  kezelt,   természetes személyekre vonatkozó adatok Alkotmányból következő jellegét.       1.1.  Erről  az  Alkotmány  több  helyen  tesz  említést; egyrészt   az   57.  §  (1)  bekezdése  rögzíti   a   tárgyalás nyilvánosságának  a  követelményét,  másrészt  a  61.   §   (1) bekezdése   biztosítja   a  közérdekű  adatok   nyilvánosságát. Harmadrészt  az  50.  § (1) bekezdése a bíróságok  feladataként rögzíti, hogy védjék és biztosítsák a természetes személyek,  a jogi   személyek  és  a  jogi  személyiséggel  nem   rendelkező szervezetek   jogait   és  törvényes  érdekeit,   büntessék   a bűncselekmények elkövetőit.      Ami az első két szabályt illeti, a tárgyalás nyilvánossága és  a  közérdekű  adatok nyilvánossága,  e  két  „nyilvánosság” rendeltetése  eltérő. A tárgyalás nyilvánossága és  a  bírósági döntés  nyilvános kihirdetése biztosítja a társadalom  részéről az  igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését [58/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 289, 292.]. A 20/2005. (V. 26.) AB határozat   pedig  —  visszautalva  az  Emberi  Jogok   Európai Bíróságának  gyakorlatára — rámutatott,  hogy  a  „nyilvánosság minden  ügyben, minden fokon és mindenféle eljárási  rendben  a tisztességes eljárás olyan kiemelt követelménye, amely  megvédi az  eljárás  résztvevőit a titkos eljárásoktól és  ítéletektől, ugyanakkor növeli a bíróságokba vetett bizalmat is” [ABH  2005, 202,  212.].  E döntésekből, valamint az Alkotmány  57.  §  (1) bekezdésének  rendszertani értelmezéséből  az  a  következtetés vonható  le,  hogy  a  tárgyalás nyilvánossága  elsődlegesen  a bírósági  eljárásban résztvevő személyek (és nem  az  eljáráson kívül   állók)   joga,  amely  garanciát  jelent   számukra   a tisztességtelen,   részrehajló  eljárásokkal   szemben.   Ebből viszont  az  is következik, hogy a „tárgyalás nyilvánossága”  – mind  időben, mind térben – csak addig tart amíg a „tárgyalás”; az   eljárás  végleges  befejezését  követően  ez  a  jog   nem érvényesíthető.  Az  57. § (1) bekezdése  alapján  a  tárgyalás nyilvánosságát    továbbá   nem   kötelező   kiterjeszteni    a tárgyalóterem  falain  kívülre.  A  tárgyalás  nyilvánosságának jellemzője, hogy ott általában a felek kilétére fény derül,  de ugyanez  a helyzet, ha utóbb bárki, az általa megjelölt konkrét ügyben született határozat megismerése iránt nyújt be kérelmet.      1.2.  Az  előbbitől lényegesen eltérő a  közérdekű  adatok nyilvánosságának Alkotmányban betöltött szerepe.  Az  Alkotmány 61.  §-ának  e  fordulata  az „állam  átláthatóságát”  hivatott biztosítani  a jogalanyok számára. Erre figyelemmel rendelkezik az  Avtv.  19.  § (1) és (3) bekezdése úgy, hogy a közfeladatot ellátó   szervek  (amelyek  közé  tartoznak  értelemszerűen   a bíróságok  is)  a  feladatkörükbe  tartozó  ügyekben  kötelesek elősegíteni  és  biztosítani  a  közvélemény  pontos  és  gyors tájékoztatását,  illetve  a kezelésükben  lévő  közérdekű  adat megismerését.       Az  Alkotmánybíróság  számos  határozatában  elemezte  az Alkotmány  61. § (1) bekezdésének jelentéstartamát a  közérdekű adatok  megismerésével  összefüggésben. Rámutatott,  hogy  „[a] közérdekű   adatok   nyilvánossága   és   megismerhetősége   az Alkotmányban  biztosított,  az  alaptörvényből  közvetlenül  is fakadó  alapvető  jog. A közérdekű információkhoz  való  szabad hozzáférés   lehetővé   teszi   a   választott   népképviseleti testületek,    a    végrehajtó    hatalom,    a    közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, serkenti  azok demokratikus  működését” [32/1992. (V. 29.) AB  határozat,  ABH 1992, 182, 183.].      A 34/1994. (VI. 24.) AB határozat utal továbbá arra, hogy: „[a]  nyilvánosság,  a  közhatalom demokratikus  működésének  a próbája.   A   közérdekű   adatok  megismerhetősége   tehát   a közhatalom, a közügyek intézésének áttetszőségét, mint alapvető demokratikus  intézmény garantálását is  jelenti.  A  közérdekű adatok  nyilvánossága és az azokhoz való hozzáférhetőség  ezért az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében deklarált  demokratikus jogállamiság alapvető alkotmányos biztosítéka” (ABH 1994,  177, 185.).       1.3.   Az  információs  jogok  vizsgálata  során   szoros összefüggés lelhető fel a személyes adatok védelméhez való  jog és  a  közérdekű  adatok nyilvánossága között. Ez  a  kapcsolat mutatható  ki az Avtv. értelmező rendelkezéseinél  is,  amelyik elsőként a személyes adat fogalmát határozza meg, és ezeket  az adatokat  kizárja  a közérdekű adat fogalmi köréből.  Az  Avtv. alapján   tehát   a   személyes  adat  akkor   sem   tekinthető közérdekűnek,   ha  az  az  állami  vagy  helyi   önkormányzati feladatot,    valamint   jogszabályban   meghatározott    egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében van, illetve tevékenységére vonatkozik.        A    közérdekű   adatok   Avtv.   szerinti    megszorító értelmezésétől  azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata  eltért, és  az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének tartalmát tágabb körben határozta  meg.  A  60/1994.  (XII.  24.)  AB  határozat  —  az átvilágítással összefüggésben — arra mutatott rá, hogy  legitim cél  érdekében  (mint  a  múlt  megismerése,  a  rendszerváltás tárgyilagos értékelése) kivételt lehet tenni a személyes adatok védelme  alól  az  általános megismerhetőség javára  (lásd  ABH 1994,  342, 353.). Az Alkotmánybíróság értelmezésében  tehát  a közérdekű   adat  fogalma  tágabb,  mint  az  Avtv.   értelmező rendelkezései  között szereplő definíció,  és  közérdekből  sor kerülhet   személyes   adatok   közzétételére,   nyilvánosságra hozatalára  is.  Az  Alkotmány 59. § (1) bekezdése  azonban  az ilyen  esetekben is megköveteli, hogy a természetes  személlyel kapcsolatba hozható (személyes) adat közzététele feleljen meg a jogkorlátozás  általános feltételeinek.  A  puszta  információs érdek  önmagában  nem elég a személyes adatok  védelméhez  való jognak  a  korlátozásához [lásd 36/2005. (X. 5.) AB  határozat, ABH 2005, 390, 397–398.].      1.4.  A  magyar  információs jogi  szabályozásban  elválik egymástól  az  adat és az azt tartalmazó irat, a dokumentum,  a hordozó    médium   fogalma.   A   szabályozás    adatközpontú, rendelkezései  az  adat,  és  nem  az  azt  hordozó  dokumentum kezelésére    vonatkoznak.   Az   Avtv.   csak    meghatározott adattartalmat tekint személyesnek vagy közérdekűnek.      Az  adatvédelmi törvény meghatározásaiban szereplő  „adat” kifejezés igen tág fogalmat takar, bár magának az „adat” szónak a  meghatározását nem találjuk a törvényben. A törvény nem tesz különbséget  adat  és  információ között. Az  „adat”  kifejezés alatt  bármiféle ismeretet, az értelmezett adatot, információt, és  ezeknek  a  strukturált halmazát is  érteni  kell.  Adatnak tekintendők például a kép- és hangfelvételeken szereplő adatok, a  szóban  elhangzó  információk, egy  per  iratanyagában  lévő ismeretek, stb.      A személyes adat e minőségének feltétele, hogy az adat egy meghatározott   természetes  személlyel   kapcsolatba   hozható legyen.  A  személyes adat tehát alany nélkül nem létezik,  aki pedig   a   magyar   szabályok,  az  Avtv.  szerint   kizárólag természetes  személy  lehet. Személyes  adatai  tehát  csak  az embernek vannak.      A  közfeladatot ellátó szervek kezelésében  lévő  valamely ismeret vagy személyes adat vagy közérdekű adat; egyetlen  adat sem  nem  lehet  egyszerre személyes  és  közérdekű  is.  Ennek megfelelően  az  adat vagy nyilvános, vagy  pedig  bizalmas  (a bizalmasságnak   eltérő  fokozatai  és  jogcímei   vannak),   a személyes   adatok  esetében  a  főszabály  a  bizalmasság,   a közérdekű  adat  esetében  pedig a  főszabály  a  nyilvánosság. Kivételek    mindkét    főszabály   alól   előfordulnak    (pl. közszereplőknél vagy minősített adatot tartalmazó okiratoknál),      A  bíróság egyik, Alkotmányban rögzített feladata éppen  a természetes  személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem  rendelkező  szervezetek jogainak, törvényes  érdekeinek  a védelme.  A  jogi  személyek  és  a  jogi  személyiséggel   nem rendelkező   szervezetek   jogainak   védelme   is,   vagy    a bűncselekmények  elkövetőinek  büntetése  —  mint   feladat   — valamely  természetes személlyel kapcsolatba hozható. Vagyis  a bíróságok   működésével  összefüggésben,   ha   feladatkörükben konkrét  természetes  személlyel kapcsolatba  hozható,  konkrét jogokról  döntenek, minden esetben felmerül, hogy az  iratokban és a határozatokban személyes adatok kezeléséről van szó.      2.  A  bírósági  határozatok —  amelyeket  bár  közhatalmi szervek  hoznak, és amelyek a közhatalmi szervek  által  kezelt adatokat  tartalmazzák  —  alapvetően  a  természetes  és   más személyek   jogait   és   kötelezettségeit,   egymással    való viszonyukat  rendezik;  mind  a  magánjog  területén,  mind   a büntetőjogi,   vagy  közigazgatási  kérdésekben.   A   bírósági eljárásban  a  természetes személyekre, mint felekre  vonatkozó adatok  személyes  adatok, ideértve azt az  esetet  is,  amikor valamely  szervezet hozható kapcsolatba természetes személlyel. Az  adatok  egy része a bíróságon kívül keletkezik, más  részük pedig  az  ügyben érintett természetes személyek nyilatkozatait tartalmazza.  A  személyes adatok ugyanis  nem  válnak  pusztán abból az okból közérdekű adattá, hogy közfeladatot ellátó szerv kezelésébe  kerülnek.  Az Alkotmánnyal összhangban  ugyanis  az Avtv.  nem az iratelvből, hanem az adatelvből indul ki;  nem  a dokumentumot, vagy valamely más adategységet, hanem az  adatot, információt  minősíti. Ennek megfelelően egy  adott  dokumentum többféle (személyes, illetve közérdekű) adatot is tartalmazhat, így tartalmának egy része nyilvános, más része nem nyilvános is lehet. Az adatelv viszont azt is jelenti, hogy a közérdekű adat megismeréséhez való jog gyakorlása esetén is az információ,  és nem maga az irat az alapjog tárgya.      A  bírósági eljárás a jogérvényesítés eszköze.  A  legtöbb esetben a bírósági út igénybevétele nem választási lehetőség; a jogalany tipikusan vagy rajta kívül álló okok miatt válik féllé az   eljárásban  (pl.  büntetőeljárás  vádlottja,  polgári  ügy alperese),  vagy  pedig  a bírói út az egyetlen  legitim  módja jogainak,  érdekeinek  érvényesítésére. A  bírósági  eljárásban való  részvételt tehát nem lehet a személyes adatok  védelméhez való jogról történő „önkéntes lemondásnak” tekinteni.       Törvény   azonban  —  az  Alkotmány  keretei   között   — elrendelheti  akár  személyes adatok nyilvánosságra  hozatalát. Ilyen  esetben  viszont  a  közérdek önmagában  nem  indokolhat alapjog-korlátozást,    az   Alkotmánybíróság    a    „közérdek fennállásának  és  alkotmányos indokának a vizsgálatánál  is  a szükségesség-arányosság  ismérveit alkalmazza”  [46/1995.  (VI. 30.) AB határozat; ABH 1995, 219, 224.].      Az Alkotmányból az a döntés, hogy a bírósági iratokban  és határozatokban   lévő  egyes  adatok  milyen   módon   hozandók kötelezően  nyilvánosságra, vagy milyen körben kell lehetőséget teremteni  az  egyedi kérelemre való megismerésre,  közvetlenül nem   vezethető  le.  Ugyanakkor  a  határozatok   adattartalma egyrészt  nem  tartható teljes mértékben  „titokban”,  másrészt teljes  körűen  nem hozható nyilvánosságra sem.  A  törvényhozó feladata  a  közérdekű  adatok  és  az  ehhez  való  hozzáférés módjának  meghatározása az Alkotmány 61. és 59. §-ai  kölcsönös korlátaira  tekintettel.  A közérdekű  adatok  nyilvánosságával összefüggésben, figyelemmel kell lenni arra is, hogy  —  miként azt  az  Alkotmánybíróság  egyik  határozata  tartalmazza  —  a „jogot”  a  bíróságok a saját értelmezésük  szerint  állapítják meg.  A  bírói  hatalom, konkrét jogvitát eldöntő  tevékenysége során,  a  jogot  alkalmazva  azt  értelmezi,  sőt  tovább   is fejleszti,   de   ez  a  törvénynek,  a  jogszabályoknak   való alárendeltségén  nem  változtat. A  bírósági  jogalkalmazás  az adott   jogvita   eldöntésének—  különösen  az  elkerülhetetlen jogszabály-értelmezés  — keretei között természetszerűen  visel magán   olyan  jegyeket,  melyeken  keresztül  tevékenysége   — különösen a Legfelsőbb Bíróság esetében — a jogalkotás  határán járhat.  A  jogértelmezésre azonban vagy  az  adott  jogvitához kötődően,  vagy  a  tartós jogalkalmazási gyakorlat  egységének biztosítására   irányulóan,  ezek  függvényében,   ezek   által feltételezetten és ezek keretei között kerül sor [38/1993. (VI. 11.)  AB  határozat,  ABH 1993, 256]. Az  így  felfogott  "jog" megismerhetősége nemcsak a közérdekű adatokhoz való  hozzáférés állami    biztosításának   a   kötelezettségéből,    hanem    a jogbiztonságból    is    eredő   követelmény.    A    bíróságok jogalkalmazásának  egységét biztosítani  a  Legfelsőbb  Bíróság feladata [Alkotmány 47. § (2) bekezdés]. Az igazságszolgáltatás területi  szerveződési módjából következik,  hogy  a  bíróságok illetékessége   különböző,   azonban   a   Legfelsőbb   Bíróság illetékessége az egész állam területére kiterjed. Az  ítélkezés egysége  számos  eszközzel biztosítható, ezek  egyike  az  elvi jelentőségű  döntéseket,  jogértelmezéseket  tartalmazó  egyedi határozatok    nyilvánosságra    hozatala.    Mind    a     jog megismerhetőségének követelménye, mind az ítélkezés  egységének elve megköveteli, hogy legalább az elvi döntések — akár egyedi, akár  általános határozat formájában jelennek meg  —  megfelelő nyilvánosságot kapjanak. Másfelől a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülésére is tekintettel kell lenni. A védelemre  érdemes magántitkokkal  összefüggésben is  születhetnek  bírósági  elvi határozatok.  Az Alkotmány 59. § (1) bekezdését  kiüresíthetné, ha   az  elvi  határozatok  mindegyikét,  a  tárgyukra   és   a tartalmukra    való   tekintet   nélkül,   teljes    egészében, nyilvánosságra  kellene hozni. Ugyanakkor  az  Alkotmánybíróság már  korai  határozataiban —elsőként a 60/1994. (XII.  24.)  AB határozatban (ABH 1994, 342.), később: 18/1997. (III.  19.)  AB határozat, ABH 1997, 77.; 23/1999. (VI. 30.) AB határozat,  ABH 1999,  213.; 31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003,  352.  — különbséget  tett  a közszereplők és más természetes  személyek jogainak védelme között. A gyakorlatból az következik,  hogy  a közszereplők   egyes   személyes  adatai   a   közérdekűségükre tekintettel nyilvánosságra hozhatók [lásd pl.: 37/2005. (X. 5.) AB határozat, ABH 2005, 413.]. Noha az Avtv. — a személyes adat meghatározásánál  —  nem  tesz  különbséget  magánszemélyek  és politikai  közszereplők személyes adatai között, az  Avtv.  más rendelkezése  [3.  §  (4)  bekezdése]  szabályozza  azt,   hogy személyes  adatot  hogyan  lehet,  illetőleg  kell  közérdekből nyilvánosságra hozni. Eszerint törvény közérdekből — az  adatok körének  kifejezett megjelölésével — elrendelheti  a  személyes adat   nyilvánosságra  hozatalát;  minden   egyéb   esetben   a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása, különleges adat  esetében írásbeli hozzájárulása szükséges; kétség  esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg.                                                               IV.     Az indítvány nem megalapozott.      1.  Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem  az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést    magába    foglaló   (inkorporáló)    jogszabály alkotmányellenességét  vizsgálja meg  [8/2003.  (III.  14.)  AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH  2005, 290, 297.; 124/B/2004. AB határozat, ABH 2007, 1601, 1604.].  Erre  tekintettel jelen ügyben az Alkotmánybíróság  az alkotmányossági  vizsgálatot  nem az  indítványban  hivatkozott módosító  jogszabály (Einfotvm.), hanem a módosított jogszabály (Einfotv.) tekintetében folytatta le.      2.  A  közérdekű  adatok  minél teljesebb  körben  történő megismerhetősége  érdekében  szól  az  Einfotv.  egyes   adatok elektronikus úton történő hozzáférhetőségéről. Ennek  keretében az    Einfotv.   rendelkezik   többek   között   a   jogalkotás nyilvánosságáról,     a    közhatalmi     szervek     adatainak közzétételéről,       a      pénzeszközök      felhasználásának felkutathatóságáról. Az információs jogok szempontjából ezektől eltérő  tartalmú kérdéseket szabályoz az Einfotv. IV. fejezete, mivel  az  —  a  jelen határozat indokolásának  III.  pontjában kifejtettek  szerint — szoros összefüggésben  áll  a  személyes adatok  védelmével  és a közérdekű adatok  nyilvánosságával.  A bírósági határozatok megismerhetősége és ezáltal a joggyakorlat kiszámíthatósága  olyan  cél, amely alapul  szolgálhat  alapjog korlátozására.  A  jogot  alakító,  elvi  bírósági  határozatok nyilvánosságra hozatala pedig a közérdekű adatok nyilvánosságát előíró   alkotmányi  rendelkezés  végrehajtása.  Ha   tehát   a törvényhozó   a  személyes  adatokat  is  tartalmazó   bírósági határozatok  elektronikus úton történő közzétételét  írja  elő, akkor  a  rendelkezések kialakítása során  eleget  kell  tennie azoknak  a követelményeknek, amelyek az alapjogok korlátozására általában vonatkoznak.      Az  Einfotv.  azt  a megoldást választotta,  hogy  előírta egyes bírósági határozatok anonimizálását, melynek célja,  hogy —  a  megállapított  tényállás sérelme  nélkül  —  a  közzétett határozatban  szereplő  személyek  ne  legyenek  azonosíthatók. (Ennek az elvnek nem mond ellent az, hogy a sajtó tájékoztatása révén széles körben ismertté vált, közérdeklődésre számot tartó ügyekben,  vagy  közszereplőknél akár anonimizálás  mellett  is felismerhetők   az   ügyben  érintett  természetes   személyek. Ilyenkor  azonban nem a bírósági határozatból  azonosíthatók  a benne szereplők, hanem a konkrét tényállás és a konkrét felek a határozat tartalmától függetlenül ismertté válhatnak.)      Az  anonimizálás  technikai részletszabályait  a  Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatok megjelöléséről szóló 29/2007. (V. 31.) IRM rendelet, tartalmi szabályait pedig —  az Einfotv. 17. § (3) bekezdésének felhatalmazása alapján  — „az  elektronikus információszabadságról szóló  2005.  évi  XC. törvény   szerint   a   Bírósági   Határozatok   Gyűjteményének közzétételével  kapcsolatban  a  bíróságokra  háruló  feladatok végrehajtásáról”  szóló 2007. évi 3. számú  OIT  szabályzat  (a továbbiakban: Szabályzat) állapítja meg.      Személyes  adattá az egyént érintő információt a  személyi azonosítás, illetve azonosíthatóság teszi [74/1992. (XII.  28.) AB  határozat,  ABH  1992, 310, 313.]. Az  Einfotv.-ben  előírt anonimizálási  kötelezettség épp ezért nem  tekinthető  pusztán technikai  műveletnek, hanem az az adatkezeléssel  kapcsolatos, az  adatok nyilvánosságra hozataláról szóló döntés: a személyes adatok védelmének garanciája.       3.   Az   anonimizálással  és  a  közzététellel  —   mint adatkezeléssel — kapcsolatos döntéseket az adatkezelő hozza meg (Avtv.  2.  §  8. pont), és viseli az ezzel járó  felelősséget. Adott    adatkezelési    folyamatban   több    adatkezelő    és adatfeldolgozó is lehet. Az Einfotv. meghatározza az adatkezelő (az  adat  előállítója) és az adatközlő (az  adat  közzétevője) fogalmát.      Az  Einfotv. 16. §-ának (2) bekezdése szerint  a  Bírósági Határozatok  Gyűjteményét az OIT Hivatalának kell  közzétennie. Az Einfotv. különbséget tesz a gyűjtemény és a gyűjtemény egyes alkotóelemei,  a  bírósági  határozatok  között.  A  gyűjtemény nemcsak  az  abban  szereplő bírósági  határozatok  összessége, hanem szerkesztett, működtetett adatbázis is.      Az  Einfotv.  értelmében a közzétett bírósági határozattal együtt   közzé   kell   tenni  azokat  a  bírósági   és   egyéb határozatokat,  melyeket  a  közzétett  bírósági   határozattal felülbíráltak  vagy  felülvizsgáltak  [Einfotv.   17.   §   (3) bekezdés].  Ez,  az indítványban kifogásolt szabály  csupán  az együttes közzététel kötelezettségéről szól. Jóllehet a  törvény nem  szabályozza  kifejezetten azt, hogy az  adat  előállítása, keletkezése,   valamint  a  közzététele  közötti   adatkezelési műveletet   melyik  határozat  esetében  mely   szervnek   kell elvégeznie, az Einfotv. 17. §-ának (6) bekezdéséből és  19.  §- ának   (1)   bekezdéséből  következik,   hogy   a   határozatok szerkesztése,  anonimizálása, közzététele  a  határozatot  hozó bíróság,  illetve a bíróság elnökének a feladata. Ezt támasztja alá  a  törvény indokolása is, mely szerint a határozatok közös adatbázisát  az  OIT Hivatala működteti, azt viszont  az  egyes bíróságok maguk bővíthetik.      Más  a  helyzet a hatósági vagy egyéb szerv  által  hozott határozatokkal.  Az  Einfotv. ismertetett szabályai  eredetileg nem  határozták meg egyértelműen, hogy a bírósági  határozattal felülbírált  vagy felülvizsgált más hatósági vagy  egyéb  szerv határozatát ki köteles közzétenni, és e célból anonimizálni. Az Einfotv.   17.  §  (3)  bekezdése  –  amelyet  az  elektronikus információszabadságról   szóló   2005.    évi    XC.    törvény módosításáról  szóló 2008. évi XXV. törvény 8. § (4)  bekezdése 2008.   június  6-tól  módosított  –  már  előírja  ezekkel   a határozatokkal   kapcsolatban,   hogy   azokat   „az   Országos Igazságszolgáltatási Tanács által meghatározott eljárásban”  és „a   bíróság   által  anonimizált”  digitális   formában   kell közzétenni.      Az  Einfotv. rendelkezik mind a határozatot hozó  bíróság, mind az OIT Hivatala közzétételi kötelezettségéről. Ezért abból a   szabályból,   hogy   „a  közzétett  bírósági   határozathoz kapcsolva,  azzal  egyidejűleg” kell közzétenni  ezeket  a  más határozatokat  is,  levonható  az  a  következtetés,   hogy   a felülvizsgált, nem bírósági határozatokat a bírósági  határozat közzétételére  köteles bíróságnak vagy az OIT Hivatalának  kell anonimizálnia.      Megállapítható  az  is,  hogy a  törvény  szerint  az  OIT Hivatalának  az általános kötelezettsége valamennyi közokiratot anonimizált   formában  közzétenni,  ezért  —  ha   más   szerv kötelezettsége,  akár  az  anomizilást,  akár   a   közzétételt illetően,  a  törvényből  nem  állapítható  meg  —   akkor   az anonimizálásnak a feladatai és a költségei is az OIT  Hivatalát terhelik.      Az  OIT-nak ez a felhatalmazása nem sérti az Alkotmány 43. §  (2)  bekezdését.  Abból a körülményből,  hogy  közigazgatási perben    az   önkormányzat   és   szervei   határozatának    a felülvizsgálatára  is  sor  kerülhet,  nem  vonható  le   olyan megalapozott következtetés, hogy akár ez a felülvizsgálat, akár a  határozatok  nyilvánosságra hozatala az  indítványozó  által felhívott   „önkormányzati   jogállást”   érintené.   Mind    a közigazgatási  határozatok törvényességének bírói  ellenőrzése, mind    a   közérdekű   adatok   nyilvánosságának   biztosítása Alkotmányból  eredő feladat. Az Alkotmány 43. §  (2)  bekezdése nem  tartalmaz  olyan szabályt, amely akár  az  egyikről,  akár másikról  való  törvényi rendelkezést tiltana vagy  feltételhez kötne.      Az  OIT-nak  ez  a vizsgált felhatalmazása  nem  sérti  az Alkotmány  61.  §-át  sem.  Jóllehet  az  Avtv.  értelmében  az adatfelelős közigazgatási-hatósági szerv határozhatná meg  azt, hogy   határozatának  mely  részét  kell  törölni,  s  melyeket közzétenni,  az  Einfotv. ismertetett rendelkezései  ezektől  a szabályoktól eltérnek. Ennek oka, hogy az Einfotv. alapvetően a felsőbb bírósági döntések nyilvánosságra hozataláról szól.  Más hatósági, vagy egyéb szerv által hozott határozatokat soha  nem önállóan,   hanem   csak  a  nyilvánosságra  hozandó   bírósági határozathoz   tapadva,  azzal  együtt  —   mint   a   bírósági felülvizsgálat tárgyát — kell nyilvánosságra hozni. A  Szabályzat 4. § (3)-(4) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a bíróság az Einfotv. 17. § (2) bekezdésében írt esetben – értesítse  az  érintett határozatot hozott más  hatóság,  egyéb szerv  vezetőjét  és felkérje, hogy a határozatot  anonimizált, digitalizált  formában küldje meg az elsőfokú határozatot  hozó bíróság   részére;  ennek  elmaradása  esetén   a   bíróság(ok) határozata(i) a felülbírált vagy felülvizsgált határozat nélkül kerül(nek)   közzétételre.  E  rendelkezések   —   melyek   nem tartalmaznak  kötelezést bíróságon kívüli  szervekre  —  önálló vizsgálata,  vagy  az  Einfotv.-vel  való  összhangja  a  jelen alkotmánybírósági eljárásnak nem tárgya.       4.   Jóllehet  az  anonimizálás  módját  maga  a  törvény részletesen  nem  határozza  meg, az  Einfotv.  szabályai  elég keretet  adnak  a  törvény  végrehajtásához  (személyazonosítás nélkül   kell   közzétenni   a   határozatokat,   a   személyek azonosítását  lehetővé  tevő  adatok  törlése  nem   járhat   a megállapított  tényállás  sérelmével, a  határozatban  szereplő egyes   személyeket   az   eljárásban   betöltött   szerepüknek megfelelően kell megjelölni stb.).       Az   adatkezelésre  vonatkozó  érdemi  döntéseket   (mely adatokat  kell,  illetve melyeket nem  lehet  közzé  tenni)  az Einfotv. tartalmazza; emellett figyelemmel kell lenni az  Avtv. is más törvények rendelkezéseire is.      Habár  a  Szabályzat  az Alkotmány 7/A.  §  (2)  bekezdése értelmében  nem  jogszabály, az Alkotmány 50. §  (4)  bekezdése feljogosítja  az OIT-ot a bíróságok igazgatására. A  Szabályzat az  Einfotv.  végrehajtása körében kiadott, az  Einfotv.-ből  a bíróságokra   háruló  feladatok  ügyviteli-igazgatási   jellegű részletszabályait   tartalmazó  eszköz,  és   nem   általánosan kötelező  magatartási szabályt megállapító norma.  Az  Einfotv. 17. § (3) bekezdésében az OIT-nak adott felhatalmazás ezért nem ellentétes az Alkotmány 7/A. § (2) bekezdésével.      5. Az alapjoggal való összefüggés miatt az Alkotmány 2.  § (1)  bekezdéséből  levezethető normavilágosság  követelményének érvényesülése különös jelentőséggel bír.      A  normavilágosság  sérelme miatt  az  alkotmányellenesség akkor  állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot,  és  ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan,  előre nem  látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg  a normaszöveg  túl általános megfogalmazása miatt teret  enged  a szubjektív,  önkényes  jogalkalmazásnak [pl.:  1160/B/1992.  AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH  2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH  2005, 722,  725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]. Alkotmánysértésnek  csak  az minősül tehát,  ha  a  sérelmezett jogszabály    tartalma   olyan   mértékben    homályos,    vagy rendelkezései  annyira ellentmondásosak, hogy  a  feloldásra  a jogszabály-értelmezés nem elegendő (1263/B/1993. AB  határozat, ABH 1994, 672, 673.).       5.1.  Az  Einfotv.  17.  §  (1)  bekezdése  értelmében  a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák érdemi határozatait kell a gyűjteményben közzétenni. E § (2) bekezdése pedig a közzéteendő határozatok  körét kiterjeszti valamennyi közigazgatási  perben hozott  érdemi  döntésre  is,  ha a  felülvizsgált  határozatot egyfokú eljárásban hozták, és a bíróság határozata ellen  nincs helye jogorvoslatnak.       Az  Einfotv.  e  rendelkezései  a  jogerős  határozatokra vonatkoznak,  melyek rendes jogorvoslattal már nem  támadhatók. Az Einfotv. e helyen nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy  a kérdéses  határozatot felülvizsgálati kérelemmel megtámadták-e; a  jogerős határozatot abban az esetben is közzé kell  tenni  a gyűjteményben,  ha  felülvizsgálati eljárás van  folyamatban  — amelynek  eredményeképp a jogerős határozat is  hatályon  kívül helyezhető,  és  helyette  új  határozat  hozható,  illetve   a megtámadott határozat megváltoztatható. A Legfelsőbb Bíróságnak a  felülvizsgálati eljárás során hozott ítéletét — az  Einfotv. 17.  §  (1)  bekezdése értelmében — a gyűjteményben közzé  kell tenni.      Az  Einfotv.  17.  § (1) és (2) bekezdései  alapján  tehát időben elválik a jogerős határozat és a felülvizsgálati kérelem alapján  meghozott  ítélet  gyűjteményben  történő  közzététele azokban   az   esetekben,  amikor  a  jogerős  határozatot   az ítélőtábla, vagy közigazgatási perben a megyei bíróság  egyfokú eljárásban hozta.      Habár  az  Einfotv. 17. § (3) bekezdése az  ügyben  hozott határozatok  egyidejű közzétételéről rendelkezik,  az  Einfotv. 17.  §-ának belső ellentmondása miatt nem állapítható meg, hogy a  törvény  címzettjei  számára a norma eleve  értelmezhetetlen vagy  alkalmazhatatlan lenne; az ellentmondás  jogértelmezéssel feloldható.      5.2.  Nem  sérti a normavilágosság követelményét  az  sem, ahogyan az Einfotv. szabályozza azt, hogy az anonimizálás  mely szervnek  a  feladata,  ha az adott ügyben  hatósági  határozat felülvizsgálatára kerül sor.      Az  Einfotv. 17. § (3) bekezdésének lehetséges értelmezése az, hogy a hatósági határozatok anonimizálása és digitalizálása a   bíróság  feladata.  Az  Einfotv.  jelen  határozat  IV.  3. pontjában ismertetett szabályaiból megállapítható az is, hogy a hatósági  határozat  anonimizálása  az  ügyben  eljáró   melyik bíróság feladata. 6.  A  fentiek  alapján  az  Alkotmánybíróság  elutasította  az indítványt.  Megállapítható,  hogy  az  Einfotv.  17.   §   (3) bekezdése   nem   ellentétes  sem  az  Alkotmány   2.   §   (1) bekezdésével, sem a 7/A. § (2) bekezdésével, sem a 61. §-ával.                    Dr. Paczolay Péter s. k.,                   az Alkotmánybíróság elnöke,                      előadó alkotmánybíró                          Dr. Balogh Elemér s. k.,     Dr. Bihari Mihály s. k.,      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Bragyova András s. k.,    Dr. Holló András s. k.,      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Kiss László s. k.,        Dr. Kovács Péter s. k.,      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,      alkotmánybíró                           alkotmánybíró                    Dr. Stumpf István s. k.,                         alkotmánybíró Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró különvéleménye Nem   értek   egyet   a   határozat  rendelkező   részével   és indokolásával.  Álláspontom  szerint  az  Einfotv.  17.  §  (3) bekezdésének    alkotmányellenességét   meg    kellett    volna állapítani,  és  a  támadott  rendelkezést  meg  kellett  volna semmisíteni,  mert  sérti az Alkotmány 2.  §  (1)  bekezdéséből levezetett  jogbiztonság követelményét és az Alkotmány  7/A.  § (1) és (2) bekezdését. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 61. §-ából következik mind az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív, alanyi joga, mind az e jog érvényesülését  szolgáló objektív,  állami  intézményvédelmi  kötelezettség.  Ez  utóbbi része  –  s  egyébként a véleményszabadság érvényesülésének,  a társadalmi,   politikai  folyamatokban  való   felelős   egyéni részvételnek      nélkülözhetetlen     feltétele      –      az információszabadság  biztosítása,  amely   az   egyén   számára elsődlegesen  az informáltsághoz való jogban és az  információk megszerzésének szabadságában ölt testet. Az  információszabadság immanens tartalma, hogy a  közfeladatot ellátó  szervek és személyek kezelésében lévő adatok – törvényi kivételektől  eltekintve  –  bárki  számára  hozzáférhetők   és megismerhetők   legyenek.   A   hozzáférhetőség   két   szinten biztosítható:  a konkrét adatigénylésre jogosult  számára  való egyedi  megismerhetőség lehetővé tételével és  proaktív  módon: azaz  a  bárki  számára  elérhető  tartalom  közzétételével.  A hozzáférhetőségi  szintek  meghatározásakor   jelentősége   van annak,   hogy   a  személyes  adatok  védelme,  az  információs önrendelkezéshez való jog és az információszabadság biztosítása között  megmaradjon az összhang, minthogy az Alkotmány  61.  §- ából,  de  további  rendelkezéseiből  sem  vezethető  le  olyan követelmény,  amely  egyik vagy másik  elv  számára  prioritást garantálna. Az  Alkotmánybíróság  a  60/1994. (XII.  24.)  AB  határozatban mutatott  rá  arra, hogy legitim cél érdekében  kivételt  lehet tenni   a   személyes   adatok  védelme   alól   az   általános megismerhetőség javára (ABH 1994, 342, 353.), a közérdekű  adat fogalmát  pedig  mindig  is az Avtv. rendelkezéseinél  tágabban értelmezte.  A  37/2005.  (X.  5.)  AB  határozatában   azonban összefoglalóan kiemelte, hogy az Alkotmány 59. § (1)  bekezdése akkor  is  megköveteli a jogkorlátozás általános  feltételeinek betartását,  ha  a  személyes adatok nyilvánosságra  hozatalára közérdekből  sor kerül. A puszta információs érdek ugyanis  nem elég a személyes adatok védelméhez való jog korlátozásához (ABH 2005, 390, 397-398.). Ilyen esetekben az Alkotmány 59. és 61. §- ait egymásra tekintettel kell vizsgálni. Számos  határozatban  hívta fel a figyelmet  a  testület  –  az Alkotmány  61.  §-ának  kontextusában  –  arra  is,   hogy   az információs  önrendelkezéshez való jogot támogató garanciák  az adatfeldolgozási  folyamatokból még akkor sem  mellőzhetők,  ha törvény  rendeli  el a személyes adat kötelező kiszolgáltatását és  a  felhasználás  módját; ha pedig az  adatfeldolgozásra  az adatalany beleegyezése nélkül kerül sor, külön biztosítékok  is szükségesek  [először:  15/1991. (IV. 13.)  AB  határozat,  ABH 1991, 40.]. Ezt az egyensúlyt kell megteremtenie a jogalkotónak az  adatvédelemre vonatkozó konkrét törvény és  az  adatvédelem elveinek     érvényesülését    biztosító    más    jogszabályok rendelkezéseinek összehangolásával. Az   összhangzattan  biztosítása  különösen  nehéz  feladat  az igazságszolgáltatás  világában,  mivel  az  információszabadság általános elvei itt sajátos körülmények között érvényesülnek. A bírósági  eljárás nyilvánosságához kezdettől fogva a társadalmi ellenőrzés  igénye  társul. Korábban a tárgyalás  nyilvánossága elsősorban  az  önkényes bírósági eljárások lefolytatásának  és ítéletek   meghozatalának  kizárását  célozta,  a  nyilvánosság védernyője  ezért elsősorban a felekre/terheltekre terjedt  ki. Utóbb  azonban a védelmi funkció mellett – a bírói függetlenség felértékelődésével,  az  ítélkezésnek a  jog  társadalomalakító szerepében   való  jelentősége  elismerésével  –  megjelent   a transzparencia  igény: a bírói szervezet működésének,  a  bírói tevékenység   átláthatóságának   követelménye.   A   társadalmi kontroll lehetőségének kiszélesítését támogatta (támogatja)  az informatika   fejlődése,   s  ezzel  együtt   az   elektronikus nyilvánosság iránti igény megjelenése. Ugyanakkor  a  tárgyalás – pillanatnyi –  nyilvánossága  és  az Internet   révén   a  folyamatos  jelent  biztosító   digitális nyilvánosság  között  jelentős minőségi  különbségek  vannak  a nyilvánosság   korlátját   jelentő  adatvédelemhez   való   jog szempontjából is. A per, a bizonyítási eljárás folyamata,  majd pedig  a  bírói döntés és az azt tartalmazó határozat, valamint annak  indokolása ugyanis számos személyes adatot  keletkeztet, illetve  –  logikai  sorban összefoglalva –  tartalmaz.  Köztük olyanokat  is, amelyek államtitkokat vagy más, hasonló  védelem alatt álló adatokat, valamint üzleti-, bank-, adó-, biztosítási titkokat,  illetve  egyéb, szorosan és  közvetlenül  személyhez fűződő  információkat  tartalmaznak,  sokszor  nem  csupán   az ügyféli  pozícióban lévő személyek, hanem más eljárási  alanyok (pl. sértett) vonatkozásában is. A  digitális nyilvánosság körében az adatvédelemhez való jog és a  társadalmi  nyilvánosság, valamint a transzparencia  közötti konfliktust  az  anonimizálás oldhatja fel –  döntően  ide  nem értve  azokat  az  eseteket, amikor  az  eljárásban  érintettek valamelyike közszereplő. Utóbbiak esetén ugyanis már az eljárás folyamatban  léte  alatt  olyan adattömeg  kerül  szükségképpen nyilvánosságra,  amelyet anonimizális révén, utólag  sem  lehet eliminálni.  Ettől  eltérő  –  és a  bírósági  ítélkezés  döntő többségét  kitevő – esetekben azonban az anonimizálás funkciója az,  hogy  a  digitális  nyilvánosság körében  megszüntesse  az adatalany és az adat közötti kapcsolatot, annak érdekében, hogy az  adatalany  számára  az Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdésében foglalt  személyes adatok védelméhez való jog elve a  digitális nyilvánosság keretében se szenvedjen aránytalan korlátozást. A   bíróságok  működése  iránti  transzparencia  igény   és   a jogalkalmazás  során  alkalmazott  jogértelmezés  széles   körű megismerhetőségéhez   fűződő  jog   társadalmi   jelentőségének elismerése,  a  jogbiztonságból  és  az  információszabadságból következő  azon  alkotmányos  cél,  hogy  a  jogalanyok   minél szélesebb   körben  a  jog  feltárt  tartalmához   igazíthassák magatartásukat:    indokolhatja    ugyanis     ezen     alapjog korlátozásának  szükségességét,  de  nem  jelenthet  az   egyén számára indokolatlan és aránytalan korlátozást. Az  aránytalanság  vizsgálatakor figyelemmel kell  lenni  arra, hogy a digitális nyilvánosság lényegében korlátlan idejű és  az Internet révén korlátlan hatókörű hozzáférhetőséget biztosít  a legszélesebb  nyilvánosság számára. Ebből a szempontból  messze túlmegy  az  elektronikus nyilvánosság egyéb  válfajainak  (pl. közvetítés)  általános hatókörén. Számolni kell továbbá  azzal, hogy  az anonimizált határozat s az Interneten közzétett  egyéb tartalom  (itt:  pl.  az  adott  ügyről/tárgyalásról  közzétett korábbi  tudósítások, adott személyekről, cégekről hozzáférhető egyéb,  korábbi  adatok)  minden különösebb  képzettség  nélkül összekapcsolható.  Azaz,  az  anonimizálás   is   csak   eltérő mértékben  képes  garantálni,  hogy  az  adattartalom   és   az adatalany  közötti kapcsolat visszafordíthatatlanul megszűnjön. A   digitális   nyilvánosság  biztosításának   terén   hosszabb gyakorlattal  rendelkező  államok  (pl.  az  Amerikai  Egyesült Államok)  példáiból  ugyanis tudható,  hogy  önálló  „szakmává” nőtte  ki  magát  az  anonimizálás  visszafordítására  alkalmas technikák  megteremtése,  annak  végeredménye  pedig  piacképes termék lett. Ezek   a   körülmények  kiemelik  az  anonimizálás  körében   a szakszerűség  és  az adatkezelői felelősség  követelményét.  Az anonimizálás  soha nem lehet mechanikus, miközben a  választott anonimizálási  technika nem járhat a bírói döntés  torzításával sem. Az Einfotv. előírásai szerint nem sérülhet a megállapított tényállás,  de  a személyes és bizalmas adatok nem  kerülhetnek nyilvánosságra.  Ez a magyarázata annak, hogy  az  Einfotv.  az anonimizálást eredendően az ügyben eljárt bíróságokra  (bíróra) –  és  nem  például az OIT Hivatalra – bízta,  rámutatva  ezzel arra, hogy a hitelesség, teljeskörűség, szakszerűség, pontosság követelményét  nem  bármely adatkezelő képes  garantálni.  Ezek érvényesüléséhez  ugyanis  olyan fokú  ügyismeret  kell,  amely külső,  vagy ahhoz hasonló pozícióban lévő adatkezelők esetében nem biztosítható. Ebből a szempontból az OIT Hivatal jogállása pedig leginkább  a külső  szervezetek jogállásával azonosítható, mert az  a  Bszi. 55.  § (1) bekezdéséből következően a Hivatal csupán igazgatási szerv,  és  nem része a bírói szervezetnek. Az Alkotmánybíróság 222/B/2006. AB határozatából (ABH 2009, 870.) is az  következik továbbá,  hogy a Hivatal az OIT döntés-előkészítő,  végrehajtó, közreműködő  szerve,  s  a  Bszi. számos  további  rendelkezése többek  között  éppen ezért ír elő a Hivatalba beosztott  bírák számára ítélkezési tilalmat. A   Hivatal  ugyanakkor  nem  alkotmányos  szerv;  jogállása  – figyelemmel az Alkotmány 7/A. § (1)-(2) bekezdésére –  azt  nem teszi  lehetővé, hogy akár a bíróságokra, akár más  alkotmányos szervekre, egyéb intézményekre vonatkozóan kötelező szabályokat alkosson.  Kizárólag  saját  belső  működésének  szabályozására jogosult, a vonatkozó törvények alapján (Bszi., Bjj.) és  egyéb jogszabályok  rendelkezéseivel  összhangban.  Ez  a  felismerés egyébként    világosan    tükröződik    az    Einfotv.    egyéb rendelkezéseinek  konstrukciójában is.  A  2.  §  rendelkezései ugyanis  a törvény egészére vonatkozóan pontosan körülírják  az adatgazdálkodásban résztvevő szervek jogállását. Eszerint adatfelelős: az a közfeladatot ellátó szerv, amely  az elektronikus  úton  kötelezően  közzéteendő  közérdekű   adatot előállította,  illetve amelynek a működése  során  ez  az  adat keletkezett.  A  2. § (1) bekezdés b) pontja és  a  16.  §  (2) bekezdése  alapján  a Hivatal viszont csak adatközlő,  amely  a megjelenés technikai megvalósításáról is gondoskodik.  (Lehetne az  is  a konstrukció, hogy az adatfelelős, azaz a közfeladatot ellátó  szerv  maga teszi közzé az adatokat.)  Ebből  egyenesen következik,  hogy  az adatfelelős feladata az anonimizálás,  az adatközlő   a   „készen  kapott”  adatot  teszi   közzé,   azon változtatást nem végez, nem végezhet. Vagyis a bíróságok  –  de főként  nem  a  Hivatal  –  még kiterjesztő  értelmezéssel  sem jogosultak más hatóság határozatának anonimizálására, mert ezen határozatok tekintetében nem adatfelelősök. Ugyanakkor  adatgazdálkodási szempontból más  alkotmányos  vagy prejudiciális  szervek,  egyéb, a  bírósági  eljárás  keretében megtámadható  határozatot  hozó  döntéshozatali  kompetenciával rendelkező intézmények tekintetében maga a bíróság  is  csak  a külső    adatkezelő   jogállásába   helyezkedhet.   E   szervek határozatainak anonimizálása tekintetében a bíróság  éppen  úgy nem   garantálhatja   a   szakszerűség,   a   hiteltérdemlőség, teljeskörűség  és  további adatvédelmi elvek érvényre  jutását, ahogyan  a  Hivatal  nem  képes  azt  biztosítani  a  bíróságok tekintetében. Az adatjogi követelmények sérülése  pedig  reális veszélyforrás,  a  személyes adatok védelméhez  fűződő  alapjog aránytalan korlátozása tekintetében. Mindemellett,  az  Einfotv.  támadott  rendelkezéséből  nem  is következik  a  bíróságok  olyan irányú kötelezettsége,  hogy  a transzparencia követelményének érvényesülését ezek tekintetében biztosítsa.  A vitatott rendelkezés hatóköre korlátozott,  mert az,   az   Einfotv.   által  jelentősnek  ítélt   követelmények teljesülése  érdekében  –  a  bíróságokra  vonatkozó  fejezetbe ágyazottan  –  a kizárólag bíróságokra irányadó követelményeket fogalmaz meg. A  kifejtettekre  figyelemmel a támadott –  az  Einfotv.  belső összhangját is megbontó – rendelkezés alkotmányellenességét meg kellett  volna  állapítani, és azt az  Alkotmánybíróságnak  meg kellett volna semmisíteni. Budapest, 2011. március 28. Dr. Lévay Miklós alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	873/B/2008. 873/B/2008
Date of the decision: .	03/28/2011
.
.