Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00116/2013
Első irat érkezett: 01/29/2013
.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.280/2012/1. számú végzésével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/27/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla kártérítési ügyben hozott 3.Pf.21.280/2012/1. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmanybíróságtol.
Álláspontja szerint a végzés sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a bíróság nem fordult az Európai Bírósághoz..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.280/2012/1. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
A döntés száma: 3147/2013. (VII. 16.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2022
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogorvoslat kimerítése és a felülvizsgálati eljárás
.
A döntés kelte: Budapest, 07/09/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.07.09 8:30:00 3. öttagú tanács
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21. 280/2012/1. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó részvénytársaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) és (2) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.280/2012/1. számú végzésének felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
    [2] A Fővárosi Ítélőtábla támadott végzése az indítványozónak a Budapest Főváros Önkormányzata ellen kártérítés iránt benyújtott keresetlevelét idézés kibocsátás nélkül elutasító elsőfokú végzést helybenhagyta. Az indítványozó kártérítési igényét – az ügyre alkalmazandó – a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 351. §-ára és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. §-ára alapította.

    [3] 2. Az ügy irataiból megállapíthatóan az indítványozó pályázatot nyújtott be a Budapest Főváros által meghirdetett közbeszerzési eljárásban, amelyből azonban a kiíró őt – mint érvénytelen pályázatot benyújtót – kizárta. Ezt a döntést az indítványozó a Közbeszerzési Döntőbizottságnál kezdeményezett jogorvoslati eljárásban megtámadta, az elutasító határozat ellen pedig keresetet nyújtott be. Az elsőfokon eljáró Fővárosi Bíróság keresetét elutasította. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Bíróságnál, amely állásfoglalás ismeretében az indítványozó fellebbezését elutasította. A másodfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság is elutasította.
    [4] Időközben az indítványozó értesült arról, hogy az Európai Bizottság az ügyben vitatott közbeszerzési eljárást a támogatások odaítélése keretében kötelező megállapításokkal végződő, intenzív közbeszerzési jogi vizsgálatnak vetette alá, melynek megállapítása szerint a közbeszerzési eljárást több szempontból is súlyosan jogszabálysértő módon folytatták le, és az indítványozó kizárása is súlyosan jogszabálysértő volt. Ezt követően az indítványozó a Fővárosi Törvényszék előtt perújítási eljárást kezdeményezett.

    [5] 3. Mindezeket követően terjesztette elő az indítványozó kártérítési igényét, amely ügyben az eljáró bíróságok a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasították, és amely ügyben született jogerős végzés a jelen eljárás tárgya.
    [6] A támadott jogerős végzés hivatkozott arra, hogy – az ügyben alkalmazandó – Kbt. 350. §-a szerint a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított bármely polgári jogi igény érvényesíthetőségének feltétele, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata, illetve ennek felülvizsgálata során a bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa. Hivatkozott továbbá a Kbt. azon rendelkezésére, amely szerint a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző magatartás vagy mulasztás miatt jogorvoslatért a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz lehet fordulni, amely kérelem a jogsértés megtörténtétől számított tizenöt napon belül, a közbeszerzési eljárást lezáró jogsértő döntés esetén pedig az eredményhirdetéstől számított nyolc napon belül nyújtható be. Ha a jogsértés a kérelmezőnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutással veszi kezdetét. A jogsértés megtörténtétől számított kilencven napon túl kérelmet előterjeszteni nem lehet. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár [Kbt. 323. § (2) bekezdés]. Az eljáró bíróság megállapította, hogy az indítványozó a kártérítési igénye alapjául felhozott jogszabálysértésekre a jogszabályban meghatározott jogvesztő határidő elteltével hivatkozott, ezért a Kbt. által meghatározott jogorvoslati lehetőséggel már nem élhet. A keresetben hivatkozott, az Európai Unió Bírósága által meghozott ítéletre, valamint az Európai Bizottság által – az adott közbeszerzés tárgyában hozott – határozatra, mint kártérítési igényének jogalapjára az indítványozó a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata elleni jogorvoslati kérelmében nem hivatkozott, így arról az eljáró bíróságok nem dönthettek. A támadott végzés szerint az Európai Bizottság megállapításának, illetve az Európai Unió Bírósága ítéletének közvetlen alkalmazhatósága nem jelenti, és nem jelentheti a nemzeti jogszabályban előírt jogérvényesítési mód, és eljárási rend betartásának figyelmen kívül hagyását. Az indítványozó kérelmével ellentétben az eljáró bíróság nem látta szükségét az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, mivel álláspontja szerint ez akkor indokolt, ha annak eldöntése szükséges, hogy a közösségi jog fényében a nemzeti jog miként értelmezendő, illetve a nemzeti jog a közösségi joggal összhangban van-e, illetve annak tisztázása, hogy a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseit miként kell helyesen értelmezni. Az indítványozó által feltett kérdések tekintetében az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet nem találta megalapozottnak.

    [7] 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének megállapítását, és a sérelmezett bírói döntés megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint „az Ítélőtábla az uniós jog előírásait önkényesen és részben az Európai Unió Bíróságának (EUB) évtizedes ítélkezési gyakorlatával teljes ellentétben értelmezte, mindazonáltal az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése elől kifejezetten elzárkózott, mégpedig egy olyan indokra hivatkozva, amely szintén szöges ellentétben áll az EUB számos ítéletében kifejtettekkel.” Nézete szerint megfosztották attól a jogától, hogy ügyében az EUB mint törvényes bíróság járjon el. Indokolásában – az eljáró bíróságok jogértelmezését cáfolandó – részletesen ismerteti az EUB, illetve a német Szövetségi Alkotmánybíróság számos ítéletét, előkészítő iratában pedig a támadott végzés alaptörvény-ellenességének alátámasztásaként hivatkozik az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével kapcsolatos korábbi gyakorlatára. Végezetül megállapítja, hogy „az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikk (1) bekezdésének, illetve ezen cikk gyakorlatának a figyelembe vétele is arra a következtetésre vezet, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében garantált tisztességes eljáráshoz való joggal ellentétes, ha a jogerős döntés meghozatalára jogosult bíróság az uniós jogból folyó kötelezettségeit megszegve, önkényesen megtagadja az előzetes döntés kezdeményezését, és ezzel elvonja a peres felet a törvényes bírójától, jelen esetben az Európai Bíróságtól.”

    [8] 5. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését – a Kúria tájékoztatása szerint – az indítványozó 2012. november 30-án vette át, alkotmányjogi panasza pedig 2013. január 29-én, a benyújtásra rendelkezésre álló határidő utolsó napján, tehát határidőben érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó szabályszerűen meghatalmazott jogi képviselő útján jár el [Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdés], továbbá az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek.

    [9] 6. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
    [10] Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügy felperese. A panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz: az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, a Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság azonban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy az indítványozó a jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Abtv. 56. §-a szerinti befogadási eljárást az alkotmányjogi panasz alapján akkor is le kell folytatni, ha az alkotmányjogi panasz mellett az indítványozó felülvizsgálatot is kezdeményezett.

    [11] 7. Az alkotmányjogi panasz tartalmi feltételeit illetően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 29. §-ának – miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be – nem tesz eleget. A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott bírósági döntések tartalmi és nem alkotmányossági kritikája, az indítványozó alapvetően az eljárt bíróságok jogértelmezését kifogásolja.
    [12] Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megállapította azt, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan [állítólagos] jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza” {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés. Indokolás [13]–[15]}.

    [13] 8. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 29. §-ben foglalt feltételeknek nem felel meg. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az alkotmányjogi panasz a támadott jogerős végzéssel összefüggésben nem tartalmaz az adott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, valamint olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése sem állapítható meg, amely a jelen ügyben megalapozná a panasz befogadhatóságát. Az indítványozó által felvetett kérdések nem a támadott bírói döntéshez, hanem a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatához, illetve annak bírósági felülvizsgálatához és megítéléshez kapcsolódnak.
    [14] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, és az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában foglalt követelmények hiánya miatt – az Abtv. 47. §-a és 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
        tanácsvezető,
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Lévay Miklós s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        01/29/2013
        .
        Number of the Decision:
        .
        3147/2013. (VII. 16.)
        Date of the decision:
        .
        07/09/2013
        .
        .