English
	Hungarian

Ügyszám: .	599/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 52/1996. (XI. 14.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1996/159 .

A döntés kelte: Budapest, 11/11/1996 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára,  valamint mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására   irányuló  indítványok tárgyában meghozta a következő                        határozatot : 1. a/  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 4. § második  mondata   alkotmányellenes,  ezért  e  rendelkezést megsemmisíti. A törvényerejű  rendelet 4.  §-a a következő szöveggel marad hatályban :   "4.  § A  jogtanácsos annál a bíróságnál, vagy ügyészségnél, amelynél  korábban bíró,  vagy ügyész  volt, e foglalkozásának megszűnésétől  számított két éven belül jogi képviselőként nem járhat el. " b/ Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy az  ügyvédségről szóló  1983.   évi  4.   törvényerejű  rendelet  7.  §  első mondatának  "vagy   hatóságnál,  "  és  "  vagy  más  érdemi ügyintéző volt" szövegrésze,  továbbá a 7. § második mondata alkotmányellenes,  ezért e rendelkezéseket megsemmisíti. A törvényerejű  rendelet 7.  §-a a következő szöveggel marad hatályban  :     "7.   §  Az   ügyvéd  annál  a  bíróságnál, ügyészségnél, amelynél  az  ügyvédi  kamarai  tagsága  előtt bíró, ügyész volt,  két éven át nem járhat el. " c/    Az     Alkotmánybíróság     az     alkotmányellenesség megállapítására irányuló további indítványokat elutasítja. 2.  Az   Alkotmánybíróság   a   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása  tárgyában  előterjesztett indítványt elutasítja. 3. Az  Alkotmánybíróság a  kifogásolt rendelkezések  konkrét ügyben   történő   alkalmazásának   megtiltására   vonatkozó kérelmet visszautasítja.      Az Alkotmánybíróság  e határozatát  a Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1.  A   jogtanácsosi  tevékenységről   szóló  1983.  évi  3. törvényerejű rendelet  ( a továbbiakban  :   Jtvr. )  4. §-a szerint  :     "A   jogtanácsos  annál  a  bíróságnál,  vagy ügyészségnél, amelynél  korábban bíró,  vagy ügyész  volt, e foglalkozásának megszűnésétől  számított két éven belül jogi képviselőként  nem   járhat  el.   E  korlátozás   alól   az igazságügy-miniszter, illetőleg  a legfőbb ügyész felmentést adhat. " Hasonlóan rendelkezik az ügyvédségről szóló módosított 1983. évi 4.  törvényerejű rendelet ( a továbbiakban :  Ütvr. ) 7. §-a is  :   "Az ügyvéd annál a bíróságnál, ügyészségnél vagy hatóságnál, amelynél  az ügyvédi kamarai tagsága előtt bíró, ügyész vagy  más érdemi  ügyintéző volt,  két  éven  át  nem járhat el. Ez alól az igazságügy-miniszter felmentést adhat. " 2. Az indítványozók szerint a hivatkozott rendelkezések több alkotmányos alapjogot korlátoznak. 2. 1  Véleményük szerint  a Jtvr.  és Ütvr.  rendelkezései a bírák és  ügyészek "röghözkötöttségét"  eredményezik,  mivel lehetetlenné  teszik   számukra  a  szabad  pályamódosítást. Sérelmet szenved tehát a foglalkozás szabad megválasztásához való jog ( Alkotmány 70/B § (1) bek. ) . 2.2 Hivatkoznak  az indítványozók  az  Alkotmány  9.  §  (2) bekezdésében  foglalt   vállalkozáshoz  való   jognak  és  a gazdasági verseny  szabadságának sérelmére  is. Álláspontjuk szerint  ugyanis   a  Jtvr.  -ben  és  Ütvr.  -ben  szereplő szabályok korlátozzák  a jogtanácsosi és ügyvédi tevékenység vállalkozás keretében történő gyakorlását. A jogi képviselet részleges és  átmeneti tilalma pedig az egyenlő feltételeken alapuló szabad versenyt is jelentősen gátolja. 2.3  Az   indítványozók  szerint   a   korlátozó   szabályok diszkriminatívak, mivel nehezítik az ügyvédi és jogtanácsosi pálya választását  és hátrányos  helyzetet teremtenek a jogi képviselet ellátásánál.  Mindez az  Alkotmány 70/A  § (1) és (2)   bekezdésében    foglalt   hátrányos   megkülönböztetés tilalmába ütközik. 2.4 Az  indítványok szerint  a jogi  képviselet  korlátozása ellentétes az  Alkotmány 64.  §-ával is.  Az érvelés szerint sem az  ügyvéd, sem  a jogtanácsos nem fosztható meg attól a jogtól,  hogy  "egyedül  vagy  másokkal  együttesen  írásban kérelmet vagy  panaszt terjesszen  az illetékes állami szerv elé. " 2.5  A   kifogásolt  szabályok   alkotmányellenessége  egyes indítványok szerint abban is megmutatkozik, hogy végső fokon a  jogkereső  közönség  védelemhez  ( védőhöz )  való  jogát korlátozza ( Alkotmány 57. § (3) bek. ) . 2.6 Az  indítványok nagy  nyomatékkal  hivatkoznak  a  bírói függetlenség elvére  ( Alkotmány 50.  § (3) bekezdés ) . Úgy látják  ugyanis,   hogy  a   jogalkotó  azért  állított  fel korlátozó szabályokat,  mert eleve  feltételezi a  bírákról, hogy befolyásolhatók. 2.7 Két  indítványozó kérte a Jtvr. 4. §-ában és az Ütvr. 7. §-ában   foglalt    felhatalmazás    alkotmányellenességének megállapítását  és   megsemmisítését.   A   két   jogszabály felhatalmazza az  igazságügy-minisztert, illetve  a  legfőbb ügyészt, hogy  a kizáró  szabály alkalmazása alól felmentést adjon. A diszkrecionális jogkör gyakorlásánál a jogszabályok megkötést nem  tartalmaznak és  így a  jogkör  ellenőrzésére semmilyen lehetőség nincsen. 2.8  Az  indítványozók  a  jogalkotó  részéről  mulasztással előidézett alkotmányellenességet  is  felfedezni  vélnek  és annak megállapítását  kérik az  Alkotmánybíróságtól, hogy  a törvényalkotó  elmulasztotta  alapjogvédelmi  kötelességének teljesítését ( Alkotmány 8. § (2) bek. ) . 2.9 Az  egyik indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kérte,  hogy az  Alkotmánybíróság  az  Ütvr.  és  Jtvr. sérelmezett rendelkezéseinek  alkalmazását zárja  ki a Pesti Központi Kerületi Bíróság ( PKKB ) Gazdasági Csoportja előtt folyamatban levő  3. G.  300. 564/1995.  és a  17.  G.  303. 164/1994. számú ügyekben.                             II. Az indítványok részben megalapozottak. 1. 1  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Jtvr. -ben és az Ütvr.  -ben foglalt részleges és időleges jogi képviselet korlátozása  olyan   szabály,   amelynek   célja   a   bírói függetlenség  védelme,   valamint   annak   az   alkotmányos alapjognak a  biztosítása, hogy  bárki ügyében  független és pártatlan bíróság  igazságos ítéletet hozzon ( Alkotmány 50. § (3)  bek. és  57. §  (1) bek.  ) . Az  Európai Emberi Jogi Egyezmény  6.  cikke  hasonlóan  rendelkezik  és  pártatlan, független  bíróság  tisztességes  eljárásának  követelményét írja elő.  Az Alkotmánybíróság a bírák függetlenségéről és a bírói hatalomról több határozatában foglalt állást. "A bírói hatalom  -   amely  elválik   a  törvényhozó  és  végrehajtó hatalomtól -  az állami  hatalomnak  az  a  megnyilvánulása, amely az  erre rendelt  szervezet útján  a vitássá tett vagy megsértett jogról  - törvényben  szabályozott eljárás  során kötelező  erővel   dönt.  "   ( 59/1991.  (X.  31.)  sz.  AB határozat,  ABH   1991.  267.   o.  )   A  bírói  hatalomhoz kapcsolódó, az  eljárási törvényben  szabályozott közhatalmi tevékenység az igazságszolgáltatás. Az   igazságszolgáltatásban  való  részvétel   az  ügyészség alkotmányos kötelessége.  Az Alkotmány  51. §  (1) bekezdése szerint az  ügyészség gondoskodik  az állampolgárok jogainak védelméről és  a bűncselekmények  üldözéséről. A  bűnüldözés révén  és   a  vádképviselet   útján  az   ügyészség  önálló nevesített  jogosítványokkal   ( vádképviselet  és  vádelv ) résztvevője az  igazságszolgáltatásnak. Az  Alkotmány 51.  § (2) bekezdése  szerint az  ügyészség "képviseli  a  vádat  a bírósági eljárásban.  " A  büntető eljárás  központi része a bírói eljárás  ugyan, de  az ítélő  szakasz előkészítése  is része    az    igazságszolgáltatásnak,    mint    közhatalmi tevékenységnek. Ennek  a törvényben  szabályozott eljárásnak alkotmányos alapelve  a  védelem  jogának  érvényesülése  és érvényesítése  is.   A   védő   szerepére   és   eljárásjogi helyzetére, különösen pedig a védő, a jogi képviselő sajátos jogállására vonatkozóan  az   Alkotmánybíróság   a  22/1994. (IV.16.) AB határozatában ( ABH   1994.  130-131.   o.  )  a következőket állapította  meg :    "Az  ügyvédi  foglalkozás elsősorban  az  igazságszolgáltatáshoz  és  jogalkalmazáshoz kapcsolódó tevékenység.  Az igazságszolgáltatásban védőként, vagy  jogi   képviselőként  való   közreműködés  alkotmányos követelmény, és  az eljárási törvények kötelező előírása. Az ügyvéd  ( a   jogi  képviselő )   eljárásjogi  státusát   és helyzetét  törvény   szabályozza,  eljárásbeli   jogait   és kötelességeit  ugyancsak   törvény  írja   elő.  Az   ügyvéd tevékenységét  és   feladatait  tehát  nem  lehet  önmagában megítélni és  önmagában szabályozni,  hanem  csak  annak  az eljárásjogi rendszernek függvényében, amelyben tevékenysége, feladata magának a rendszernek egésze, és amely rendszerből, a  rendszer   munkamegosztásából  következik  a  foglalkozás sajátképpenisége.  A   foglalkozás  sajátossága   tehát   az igazságszolgáltatás  és  jogalkalmazás  rendszeréből  folyik azon túl, hogy az igazságszolgáltatáshoz és jogalkalmazáshoz kapcsolódik.  Az   ügyvédi  foglalkozásgyakorlás   szabályai közjogi tartalmú, illetve vonatkozású normák. " A pártatlanság,  az  elfogulatlan  és  tisztességes  eljárás alkotmányos  követelmény.   Ennek  eljárásjogi  biztosítékai többek között  az ún.  eljárási kizárási szabályok ( Pp. 13- 21. §-ok  és Be.  35-43. § ) .  Ezek a  szabályok  az  adott eljárásjogi     funkcióval     összeférhetetlen     esetekre vonatkoznak. Ezekhez  a kizárási  szabályokhoz társulnak  az indítványokban támadott további szabályok. Ez utóbbiak olyan hivatal- és foglalkozásváltási esetekre vonatkoznak, amelyek eljárásjogi   státusváltással,    eljárási   szerepváltással függenek össze. A kifogásolt  szabályok nem  teszik lehetővé, hogy volt bíró vagy ügyész  ügyvédként vagy jogtanácsosként foglalkozásának megszűnésétől számított  két éven  belül jogi  képviselőként eljárjon, de csak annál a bíróságnál vagy ügyészségnél, ahol megelőzően  ügyész   vagy  bíró  volt.  Ez  a  jogkorlátozás alkotmányos  indokon  nyugszik  :  a  bíróságok  befolyástól mentes eljárását  hivatott elősegíteni és annak megelőzését, hogy az  igazságszolgáltatás pártatlanságát  és  az  eljárás tisztességét bárki megkérdőjelezhesse. Az Alkotmánybíróság a 67/1995. (XII.  7.) AB  határozatában már  megállapította  : "El  kell   kerülni  minden  olyan  helyzetet,  amely  jogos kétséget kelt  a bíró  pártatlansága  tekintetében".   ( ABH 1995. 347. ) Az előírások az egyes eljárásokban lehetségesen előforduló  kétértelmű   helyzetek  megelőzését  szolgálják, mivel a  peres  felekben  esetleg  felmerülő  kétségeket  is alkalmasak eloszlatni. 1.2  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  pártatlan igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesülésének alkotmányos indokával nem  függ össze a "volt hatósági érdemi ügyintéző" képviseleti jogának  korlátozása annál  a  hatóságnál,  ahol szolgálatot teljesített.  Nincs tehát  alkotmányos  indok  a kizárásra, mivel nem érinti a védendő alkotmányos alapjogot. 1.3  Nem   helytálló  az   indítványozók  érvelése  abban  a tekintetben, hogy a hivatkozott szabályok alkotmányellenesen korlátozzák a  foglalkozás szabad megválasztásának alapjogát ( Alkotmány 70/B § (1) bek. ) . Az Alkotmánybíróság  a 21/1994.  (IV. 16.)  AB határozatában részletesen  kifejtette   a  foglalkozáshoz   való   alapjog természetére és  korlátozhatóságára vonatkozó  álláspontját. Eszerint  ez   az  alapjog   a   szabadságjogokhoz   hasonló védelemben részesül  az állami beavatkozások és korlátozások ellen. A  korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősíthető aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak  szabad megválasztását  korlátozza-e az  állam. A foglalkozáshoz való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az  illető tevékenységtől  az érintett  el van zárva, azt nem választhatja.  A vizsgált esetben a szabályok egyáltalán nem érintik a foglalkozás szabad megválasztását, hiszen ezek éppen  az   ügyvédként  és   jogtanácsosként  való  működést rendezik. Érintik  viszont a  foglalkozás gyakorlását,  ezen belül is  a képviseleti  jogot. Az Alkotmánybíróság említett határozatában   a   foglalkozás   gyakorlás   korlátozásának alkotmányos   mércéjét    a    szakmai    és    célszerűségi indokoltságban állapította  meg  és  utalt  arra,  hogy  itt alapjogi  problémát   csak   a   határesetek   okoznak.   Az Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  a  kizárási  szabályok szakmailag  indokoltak   és  célszerűek,   de  a   szigorúbb alkotmányossági mércével  mérve  is  megállják  helyüket.  A pártatlan bíráskodáshoz  való jog  tekintetében a korlátozás szükséges és arányos. A   vállalkozás   alapjogának   korlátozásával   kapcsolatos indítványozói érvelésre  ugyanaz  vonatkozik,  mint  amit  a foglalkozás   szabad    megválasztására   és    gyakorlására vonatkozóan az Alkotmánybíróság leszögezett. 1.4  Alaptalan   az  indítványozók   hivatkozása  a  verseny szabadságának     alkotmányellenes     korlátozására.     Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny  szabadsága   nem  alapjog,  hanem  "a  piacgazdaság működésének olyan  feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az  Alkotmány 9.  § (1)  bekezdése értelmében az államnak  feladata.   A  szabad   versenynek  azonban  külön alkotmányossági mércéje  nincs. "  ( 21/1994. (IV.  16.)  AB hat. ABH  1994. 120.  o. )  A  kifogásolt  szabályok  nem  a piacgazdaság  működésével   kapcsolatos   szabad   versenyre vonatkoznak   és    így   nincs   közöttük   alkotmányossági összefüggés. 1.5 Téves  az indítványozók  hivatkozása az Alkotmány 64. §- ára is.  Ez a  jog ugyanis,  mint ún.  petíciós jog, nem áll alkotmányos összefüggésben az ügyvédek és jogtanácsosok jogi képviseletre való  jogával és foglalkozásuk gyakorlásával. A petíciós jog  nem ügyvédi és nem jogtanácsosi jog és így nem függ össze a védelemhez való joggal. 1.6 Az  indítványozók megalapozottan  támadják  a  Jtvr.  és Ütvr.   rendelkezéseit,    amelyek   diszkréciós   jogkörben felmentést  engedélyeznek  a  szabályok  alól.  A  személyes belátáson nyugvó jogkör megadása végső fokon az államhatalmi ágak    elválasztásának     elvébe    ütközik    és    azért alkotmányellenes, mivel  e  jogkör  gyakorlása  beavatkozást jelent  a  bírói  hatalmi  ág  és  a  hozzá  kapcsolódó,  az igazságszolgáltatásban közreműködők tevékenységébe. Az Alkotmánybíróság  a 22/1994.  (IV. 16.)  AB határozatában leszögezte  :     "Az   ügyvédi  foglalkozás   gyakorlásának tevékenységformái normatívan előírtak és formalizáltak... Az ügyvédi  hivatás   megkülönböztető  jegye,   hogy   szellemi szabadfoglalkozásként  olyan   magántevékenység,   amely   a közhatalmi  szervek  működési  körében  garanciális  okokból hangsúlyozottan   magántevékenységként    különül    el    a közhatalomtól...   a    szervezett   közhatalommal   szemben magántevékenységként  intézményes   tekintélyt,  intézményes jogvédelmet, intézményes  ellensúlyt" biztosít. Ehhez képest a foglalkozás  jogosítványaiba  történő  végrehajtó  hatalmi beavatkozás    ( igazságügyminiszter )     alkotmányellenes. Alkotmányellenes  az   is,   hogy   az   igazságszolgáltatás résztvevőjeként  ( legfőbb   ügyész )  a   másik   résztvevő státusára kiható döntést hozzon. 1.7 Az  egyik indítványozó megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy   mulasztásban    megnyilvánuló   alkotmányellenességet kellene  megállapítani  többek  között  azért  is,  mert  az Országgyűlés elmulasztotta  alapjogvédelmi  kötelezettségét. Az Országgyűlés  nem marasztalható el mulasztásban, hiszen a kifogásolt  szabályok   nem   teremtettek   alkotmányellenes helyzetet.  Ellenkezőleg   :  valamely  alkotmányos  alapjog védelme  érdekében,   alkotmányos  indokkal,   szükséges  és arányos  mértékben   korlátoztak  jogokat.   A  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet pedig csak akkor lehetne egyébként  is   megállapítani,  ha   "a  jogalkotó  szerv  a jogszabályi felhatalmazásból  származó jogalkotói  feladatát elmulasztotta és  ezzel alkotmányellenességet  idézett elő". ( Abtv.  49.  §  (1)  bek.  )  A  jelen  esetben  azonban  a jogalkotót ilyen külön kötelezettség nem terhelte. 1.8 Az egyik indítványozó kérését, amely arra irányult, hogy a kifogásolt  szabályok alkalmazását  két  folyamatban  levő ügyben zárja ki, az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta. A  kérelem  ugyanis  nem  tekinthető  az  Abtv.  48.  §  (1) bekezdésében meghatározott alkotmányjogi panasznak és így az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az ügyben eljárni. Ezért az  Alkotmánybíróság   hatáskör  hiánya   miatt  a  kérelmet visszautasította.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal             Dr. Kilényi Géza          alkotmánybíró                alkotmánybíró        Dr. Lábady Tamás            Dr. Schmidt Péter          alkotmánybíró                alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                     előadó alkotmánybíró                    Dr. Tersztyánszky Ödön                        alkotmánybíró        Dr. Vörös Imre             Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró                  alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The constitutional review of Article 4 of Law Decree 3 of 1983, according to which a lawyer in commercial practice must not act as a legal representative before that court or prosecution where he or she was employed as a judge or prosecutor for two years from the termination of his/her employment
Number of the Decision: .	52/1996. (XI. 14.)
Date of the decision: .	11/11/1996
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1996-3-010?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.