A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.1378/2021/35. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt.
[2] Az indítványozó által kifogásolt határozat a következő.
[3] A Kúria 2022. november 15-én meghozott Bfv.I.1378/2021/35. számú végzésével hatályában fenntartotta a Szegedi Ítélőtábla 2020. december 2-án meghozott Bf.II.648/2019/180. számú jogerős ítéletét, amely megváltoztatta a Szegedi Törvényszék 2019. március 14-én meghozott 3.B.245/2015/405. számú ítéletét és az indítványozó fegyházbüntetését 8 évről 6 év 6 hónapra enyhítette.
[4] 1.1. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt ügy lényege a következő.
[5] A Csongrád Megyei Főügyészség 2015. március 13-án 2.B4630/2012/402-I. számú vádiratával emelt vádat az indítványozóval (mint bűnsegéddel) és további huszonnégy vádlottal mint bűnszervezetben elkövetővel szemben különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt. A felrótt cselekmények lényege szerint a vádlottak az általános forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylésével kárt okoztak az állami költségvetésnek.
[6] A Szegedi Törvényszék 2019. március 14-én kihirdetett 3.B.245/2015/405. számú ítéletével az indítványozó VII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [1 rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 310. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés a) pont, valamint 1 rendbeli, a régi Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés b) pont bb) alpont, (5) bekezdés b) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (régi Btk. 276. §).
[7] A törvényszék az indítványozót, mint bűnszervezetben elkövetőt 8 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 6 000 Ft, mindösszesen 1 200 000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Megállapította továbbá, hogy a kiszabott szabadságvesztésből az indítványozó feltételes szabadságra nem bocsátható [régi Btk. 47. § (4) bekezdés d) pont].
[8] A törvényszék az indítványozóval szemben 9 468 225 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el [régi Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pont és (4) bekezdés]. Továbbá az indítványozótól lefoglalt 4 260 000 forint, 16.500 euró, valamint 2 db aranynyaklánc lefoglalását megszüntette és az indítványozó részére kiadni rendelte azzal, hogy azt a pénzbüntetés, a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség biztosítására visszatartotta [a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 320. § (1) bekezdés a) pontja, 321. §-a, 323. § (1) bekezdése].
[9] Az elsőfokú ítélet indokolása szerint nyomatékos súllyal kell értékelni a cselekmény bekövetkezése óta eltelt, az eljárás elhúzódását eredményező időmúlást, melyre figyelemmel indokolt volt a (12 év 6 hónapban meghatározott) középmértéktől az indítványozó javára történő eltérés [törvényszéki ítélet 93. oldal harmadik bekezdés].
[10] Az elsőfokú ítéletből kitűnően a törvényszék szerint az indítványozó vallomását megcáfolták az eljárás során beszerzett bizonyítékok, amelyek alapján megállapítható volt, hogy a gazdasági értékesítési láncolat teljes felépítéséről tudomással bírt, továbbá annak működésében aktívan közreműködött, annak működéséhez anyagi eszközöket szolgáltatott. A törvényszék szerint mindezt alátámasztotta a lehallgatási iratanyag vonatkozó része is, amely az indítványozó és más vádlottak között zajlott [törvényszéki ítélet 68. oldala].
[11] A védelmi fellebbezések alapján eljárt Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. december 2-án meghozott és jogerős, Bf.II.648/2019/180. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet az indítványozó VII. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta. Az indítványozó cselekményeit 2 rendbeli – egy esetben kísérletként – bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [régi Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont 1. fordulat, egy esetben
(5) bekezdés a) pont, egy esetben (2) bekezdés b) pont bb) alpont, (5) bekezdés b) pont] minősítette, az indítványozó fegyházbüntetését 6 év 6 hónapra enyhítette.
[12] Az ítélőtábla szerint a törvényszék tévedett, amikor a 4 260 000 forint és 16 500 euró, valamint 2 darab aranynyaklánc lefoglalását megszüntette, és azokat az indítványozó részére kiadni rendelte azzal, hogy a pénzbüntetés, a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség biztosítására visszatartotta, mivel az a régi Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja alapján bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyon, amire vagyonelkobzást kell rendelni. Erre figyelemmel az ítélőtábla a lefoglalás megszüntetésére, kiadására és visszatartására vonatkozó rendelkezést mellőzte, és a vagyonelkobzást ezen összegekre tekintette elrendeltnek (ítélőtábla ítélete [142]–[143]).
[13] Az ítélőtábla enyhítő körülményként értékelte a bűncselekmények elkövetése óta eltelt további időmúlást, ahogy azt is, hogy az indítványozó hosszabb ideje büntetőeljárás, illetve kényszerintézkedés hatálya alatt állt (vö. ítélőtábla ítélete [133]).
[14] Az indítványozó felülvizsgálati indítványt terjesztett elő többek között a bűnsegédi elkövetői alakzat, a bűnszervezetben elkövetés és az üzletszerűség téves megállapítására hivatkozással.
[15] A Kúria 2022. november 15-én meghozott Bfv.I.1378/2021/35. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a Kúria a felülvizsgálati indítványban előadottakkal nem értett egyet (kúriai végzés [166]–[205]).
[16] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. A főtitkárság felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésének, VI. cikkének, XVI. cikk (1) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) és (4) bekezdéseinek sérelmére hivatkozott és kérte a Kúria Bfv.I.1378/2021/35. számú végzése, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.648/2019/180. számú ítélete, továbbá a Szegedi Törvényszék 3.B.245/2015/405. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Indokai a következők.
[17] Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján alapvető joga, hogy a hatóságok észszerű határidőn belül intézkedjenek, a bíróságok pedig a vádat ésszerű határidőben bírálják el. Álláspontja szerint ezen követelményt sérti, hogy az eljárás – a jogerős döntésig – 8 évig tartott, amelyből 27,5 hónapot volt előzetes letartóztatásban. Ezzel összefüggésben arra is hivatkozott, hogy az Ítélőtábla jogerősen 6 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, ugyanakkor a vele szemben fennálló jogkorlátozás időtartama 12 év 7 hónapig tartott.
[18] Az indítványozó szerint az elhúzódó eljárás sértette a családi életét [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] és gyermeke fejlődését is [XVI. cikk (1) bekezdése]. Az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom és a folyamatos tárgyalási napok negatívan befolyásolták a megélhetési lehetőségeit, családi életét, valamint társadalmi helyzetét. Az elsőfokú ítélet meghozatalát követő – álláspontja szerint megalapozatlan – ismételt előzetes letartóztatás újonnan felépített egzisztenciáját ismételten tönkretette. Mindez az indítvány szerint – az ártatlanság vélelme ellenére – alkalmazott alaptörvény-ellenes előzetes büntetésnek tekinthető.
[19] A tisztességes eljárás sérelmével összefüggésben az indítványozó a „fegyveregyenlőség elvének” sérelmét is állította, miszerint az eljáró bíróság szakértői véleményt csak a vádhatóságtól fogadott el, más álláspontot nem engedett vizsgálni.
[20] Az indítvány szerint sérült az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése, mivel sem a Törvényszék, sem az Ítélőtábla nem bizonyította kétséget kizáróan, hogy a bűncselekménnyel érintett Kft.-ket az indítványozó irányította volna. Álláspontja szerint a más vádlott tulajdonában álló gazdasági társaságot nem irányíthatta. Nem került bizonyításra továbbá, hogy a láncolat működéséhez anyagi eszközöket nyújtott volna, ennek megállapításához nem elegendő a másik vádlott vallomása (konkrét tárgyi bizonyítékok nélkül). Az indítványozó szerint a régi Btk. 310. § (1) bekezdése szerinti bűncselekményt kizárólag a gazdasági társaság tisztségviselője, ügyvezetője követheti el (BH 2017.139), ugyanakkor a cselekményben részt vevő gazdasági társaságokban sem tisztségviselő, sem meghatalmazott nem volt, így nem törvényes okból ítélték el, ami az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésébe ütköző. Erre tekintettel álláspontja szerint a bűnszervezetben sem vehetett részt.
[21] Az indítványozó az Alaptörvény 28. cikkének sérelmét is állította, mert álláspontja szerint a bíróságok a jogszabályokat és a józan ész követelményét figyelmen kívül hagyva nem tettek eleget az ügyfelderítési és bizonyítási kötelezettségüknek. A bíróságok nem csupán azt nem igazolták és bizonyították, hogy bűncselekményt követett el, hanem azt sem, hogy gazdagodott-e és, ha igen milyen mértékben a bűncselekmény által.
[22] Az indítványozó szerint az ítélőtábla megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikkében megfogalmazott büntetőjogi alapelveket [így különösen a XXVIII. cikk (4) bekezdését], mivel a vagyonelkobzást a – vádhatóság fellebbezésének hiányában – súlyosítási tilalomba ütköző módon terjesztette ki az indítványozó vonatkozásában.
[23] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésének sérelmét arra hivatkozással is állította, hogy esetében a költségvetési csalás elkövetése nem merülhetett volna fel. Az indítvány szerint a közigazgatási bíróság arra a megállapításra jutott – a támadott döntésekben az indítványozó cselekményével összefüggésbe hozott – két Kft. kapcsán, hogy nem történt jogtalan visszaigénylés az általános forgalmi adó vonatkozásában. Álláspontja szerint, ha a közigazgatási bíróság által nem állapítható meg az általános forgalmi adó jogtalan visszaigénylése, úgy esetében sem merülhetett volna fel bűncselekmény elkövetése, mindezt ugyanakkor az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták.
[24] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelményeknek.
[25] 2.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2022. december 16-án vette át, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2023. január 26-án – az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül – nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására az indítványozó határidőben kiegészítette az indítványt.
[26] Az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, érintettsége – a büntetőeljárás VII. rendű terheltjeként – fennáll a Kúria végzésével összefüggésben.
[27] 2.2. Az indítványozó megjelölte az indítványozó jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény indítványozó szerint sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont].
[28] Az indítványozó megjelölte az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolta, hogy a sérelmezett bírói döntések álláspontja szerint miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont].
[29] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is rámutat arra, hogy az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési szabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére önmagában hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {vö. 3476/2023. (XI. 7.) AB végzés, Indokolás [21]; 3466/2020. (XII. 22.) AB határozat, Indokolás [23]; 3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]}.
[30] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmét állítva hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmére is. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a hatósági eljárások vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, ennél fogva az Alkotmánybíróság az indítványozó által a támadott bírósági döntések kapcsán előadottakat – az egységes indítványi érvelésre is figyelemmel – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben vette figyelembe {vö. 3261/2023. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [18]},
[31] Az indítványozó továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő a támadott bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[32] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel nem konjunktív, az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {vö. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[33] 3.1. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben hivatkozott az eljárás elhúzódására (az ésszerű határidő követelmény sérelme) és annak számára hátrányos következményeivel összefüggésben – az előzetes letartóztatás és lakhelyelhagyási tilalom miatt – az Alaptörvény VI. cikkének és XVI. cikkének sérelmére.
[34] Az Alkotmánybíróság elöljáróban rögzíti, hogy a támadott döntések indokolásából kitűnően mind a törvényszé, mind az ítélőtábla kifejezetten figyelemmel volt az eljárás időbeliségére és azt enyhítő körülményként értékelte az indítványozó javára (vö. törvényszéki ítélet 93. oldal harmadik bekezdése; ítélőtábla ítélete [133]).
[35] Az Alkotmánybíróság – az észszerű határidő követelménye kapcsán – utal arra, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén csupán az indítványban támadott bírósági ítélet megsemmisítése felől rendelkezhet az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alkotmánybíróság által hozható megsemmisítő döntés azonban – szükségszerű utóidejűsége következtében – már nem lehet kihatással a múltban meghozott bírósági döntés időszerűségére. Az Alkotmánybíróság utólag a bírói döntés esetleges alaptörvény-ellenességének megállapításával, illetve megsemmisítésével már nem tudja orvosolni az eljárás résztvevőinek az eljárás elhúzódásából eredő sérelmét. Megsemmisítés esetén a bírósági eljárás újra kezdetét venné, így a per csak tovább húzódna {3269/2023. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [23]; 3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [18], [20]; 3167/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [17]}.
[36] 3.2. Az indítványozó az ítélőtábla által az érintett pénzösszegekre és ékszerekre utóbb elrendelt vagyonelkobzás kapcsán a súlyosítási tilalom megsértését állította az Alaptörvény XXVIII. cikkére hivatkozással.
[37] Kétségtelen, hogy kizárólag a védő által bejelentett fellebbezés esetén a súlyosítási tilalom korlátot állít a másodfokú bíróság döntési jogkörének (Be. 595. §).
[38] Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Be. 595. § (6) bekezdése szerint, ha az elsőfokú bíróság a vagyonelkobzásról a törvény rendelkezése ellenére nem rendelkezett, a tényállás azonban a döntéshez szükséges adatokat tartalmazza, erről a másodfokú bíróság is határozhat abban az esetben is, ha a terhelt terhére nem jelentettek be fellebbezést. A rendelkezéshez fűzött indokolás szerint nem terjed ki a súlyosítási tilalom − kivéve, ha alkalmazásukra büntetés helyett kerül sor − a büntetőjogi intézkedések körére, így az elsőfokon marasztalt terhelttel szemben a másodfokú bíróság a vagyonelkobzásról rendelkezhet, ha azt az elsőfokú bíróság a törvény rendelkezése ellenére elmulasztotta.
[39] A támadott másodfokú ítélet szerint pedig az érintett pénzösszegek és ékszerek az indítványozónak – a régi Btk. 77/B. § (1) bekezdés b) pontja alapján – bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyona, amire kötelező vagyonelkobzást elrendelni (a törvény nem ad mérlegelési lehetőséget a bíróság számára) {vö. 3101/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [27]}.
[40] Az Alkotmánybíróság továbbá utal a Be. 659. § (6) bekezdésére, amely alapján a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[41] Jelen esetben pedig a Kúria a hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bekezdés] során felülvizsgálatot megalapozó további feltétlen eljárási szabálysértést – így többek között a Be. 649. § (2) bekezdés e) pontja nyomán a súlyosítási tilalom megsértése miatt – nem észlelt (Kúria ítélet [207]).
[42] 3.3. Az indítvány hivatkozott továbbá az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésének, valamint a XXVIII. cikk (1) és (4) bekezdéseinek sérelmére is.
[43] Az indítványozó szerint az eljáró bíróság Alaptörvénybe ütköző módon megsértette a „fegyveregyenlőség elvét” (a szakértői véleményt csak a vádhatóságtól fogadott el). Továbbá az indítványozó szerint esetében a költségvetési csalás elkövetése nem merülhetett volna fel részint amiatt, mert a bíróságok nem bizonyították kétséget kizáróan, hogy a más vádlott tulajdonában álló gazdasági társaságokat irányította volna, azokban sem tisztségviselő, sem meghatalmazott nem volt. Részint pedig amiatt, mert a közigazgatási bíróságok végül nem állapítottak meg az általános forgalmi adó jogtalan visszaigénylését, amely döntéseket a jelen ügyben eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták.
[44] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
[45] Az indítványozó kifogásai ezért nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozóak, a bíróságok jogalkalmazását, jogértelmezését vonja kritika alá, és a támadott ítéletekben és végzésben foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében {vö. pl. 3264/2022. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [64]}.
[46] Megemlíti az Alkotmánybíróság, hogy bár az indítványozó – a támadott döntésekből kitűnően – a bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás során valóban nem volt az érintett gazdasági társaságok tulajdonosa/tisztségviselője, ugyanakkor a jogerős ítélet szerint az indítványozó bűnsegédként, a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújtott.
[47] Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság (az indítványozó részéről egyébként megjelölésre/megküldésre nem került közigazgatási határozatok kapcsán), hogy kétségtelen, miszerint Magyarországon a büntetőeljárásban követelmény, hogy a bíróság a döntését valósághű tényállásra alapozza [Be. 163. § (2) bekezdés, korábbi Be. 75. § (1) bekezdés], a felrótt magatartás valóságnak megfelelő megállapítása a büntetőeljárás által (útján) biztosított. Ezért természetes, hogy a büntetőeljárás szerinti ténymegállapítás elé (útjába) más eljárás által (szerint) akadály nem állítható, utána pedig nem hagyható figyelmen kívül.
[48] Ennek jogi kifejezője a Be. 7. § (5) bekezdése, illetve 4. § (5) bekezdése; a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 37. §-a, illetve 2. § (4) bekezdése; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 264. § (1)–(2) bekezdése, illetve 263. § (2) bekezdése; valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 85. § (6)–(7) bekezdése.
[49] A Be. 7. § (5) bekezdése szerint abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot nem köti a polgári, a közigazgatási, a szabálysértési, a fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.
[50] Ennélfogva a büntetőeljárást (a büntetőbírót) nem köti korábbi más szakági eljárás, illetve ténymegállapítás. Fordítva viszont nincs így, tehát a büntetőbírói ténymegállapítás ellenébe más szakági ténymegállapítás nem tehető, azzal nem versenghet.
[51] 3.4. Következésképpen az indítvány nem vetett fel a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség iránti kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségűként értékelhető kérdést. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[52] 4. Ekként az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva – az Abtv. 29. §-ára és 52. § (1b) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |