Hungarian
Ügyszám:
.
420/H/2006
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 21/2011. (III. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2011/649
.
A döntés kelte: Budapest, 03/28/2011
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos
    vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  Csömör  Nagyközség
    Önkormányzat  Képviselő-testületének  Csömör  Nagyközség  Helyi
    Építési   Szabályzatáról  szóló  12/2002.   (IX.   19.)   számú
    önkormányzati   rendelete   53.   §   B)   pont   1)   alpontja
    alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
    A  megsemmisített  rendelkezés e  határozat  Magyar  Közlönyben
    történő közzétételét követő napon veszti hatályát.
    2. Az Alkotmánybíróság Csömör Nagyközség Önkormányzat Képviselő-
    testületének  Csömör  Nagyközség Helyi  Építési  Szabályzatáról
    szóló  12/2002. (IX. 19.) számú önkormányzati rendelete  34.  §
    (4)   bekezdése   alkotmányellenességének  megállapítására   és
    megsemmisítésére irányuló indítvány elutasítja.

    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      A  Pest  Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője (a továbbiakban:
      hivatalvezető)  –  miután  a  képviselő-testület  törvényességi
      észrevételének  nem  adott  helyt – a  helyi  önkormányzatokról
      szóló  1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. §  (2)
      bekezdés    b)    pontja    alapján,   az   Alkotmánybíróságnál
      kezdeményezte   Csömör   Nagyközség   Önkormányzat   Képviselő-
      testülete  által Csömör Nagyközség Helyi Építési Szabályzatáról
      alkotott,  és  többször  módosított 12/2002.  (IX.  19.)  számú
      önkormányzati  rendelet  (a  továbbiakban:  Ör.)  32.   §   (4)
      bekezdése, valamint 55/B. § (1) bekezdése [helyesen: 55.  §  B)
      pont  1)  alpontja]  törvényellenességének  megállapítását,  és
      megsemmisítését. A hivatalvezető álláspontja szerint az Ör. 32.
      §   (4)   bekezdése  a  levegő  védelmével  kapcsolatos   egyes
      szabályokról  szóló  21/2001.  (II.  14.)  Korm.  rendelet   (a
      továbbiakban: Kr1.), az 55/B. § (1) bekezdése pedig a  12/1983.
      (V.  12.)  MT  rendelet  (a  továbbiakban:  MTr.),  a  zaj-  és
      rezgésterhelési  határértékek  megállapításáról  szóló  8/2002.
      (III. 12.) KöM-EüM együttes rendelet (a továbbiakban: R1.) és a
      zaj-  és  rendbírságról szóló 2/1983. (V. 25.) OKTH rendelkezés
      (a    továbbiakban:   OKTHr.)   előírásaival   ellentétes.    A
      hivatalvezető úgy véli, hogy a képviselő-testületnek  hiányzott
      a  jogalkotási  hatásköre az Ör. általa támadott  rendelkezései
      megalkotására,  ez pedig az Alkotmány 44/A. § (2)  bekezdésének
      sérelmével  jár.  Az  Ör.  32. § (4) bekezdése  szerint  az  M0
      gyorsforgalmi    út    tengelyétől   számítva    100    méteres
      védőtávolságot kell tartani, az 55. § B) pont 1) alpontja pedig
      meghatározza  a település területén a megengedett  zajterhelési
      határértéket  (nappal: 60 dB, éjjel: 50  dB).  A  hivatalvezető
      szerint  a  Kr1.  a környezetvédelmi hatósághoz  telepítette  a
      védőtávolság megállapításának jogát, az R1. pedig kógens  módon
      határozza  meg a zajterhelési határétékeket, így  a  képviselő-
      testület  olyan területeken alkotott jogot, ahol arra nem  lett
      volna lehetősége.
      Az  indítvány benyújtását követően az Ör.-t több alkalommal  is
      módosította a képviselő-testület – ennek eredményeképp a 32.  §
      (4)  bekezdés számozása 34. § (4) bekezdésre, az 55. § B)  pont
      1) alpont számozása pedig 53. § B) pont 1) alpontra módosult –,
      ám a támadott normaszöveg tartalma változatlan maradt.
      A  hivatalvezető által felhívott magasabb szintű jogszabályokat
      hatályon kívül helyezték, azonban az őket felváltó jogszabályok
      –,  így  a  levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.)  Korm.
      rendelet (a továbbiakban: Kr2.), valamint a környezeti zaj-  és
      rezgésterhelési  határértékek megállapításáról  szóló  27/2008.
      (XII.  3.) KvVM-EüM együttes rendelet (a továbbiakban:  R2.)  –
      lényegében azonos tartalommal bírnak.
      Az  Alkotmánybíróság  „a  támadott  jogszabály  hatályon  kívül
      helyezése  esetén az indítványban megjelölt, de hatályon  kívül
      helyezett   jogszabály  helyett  az  annak  helyébe   lépő   új
      jogszabály  alkotmányellenességét  vizsgálja  meg,  ha  az   új
      jogszabály   is   tartalmazza  a   korábbi   jogszabálynak   az
      indítványozó  által  támadott rendelkezését”.  (137/B/1991.  AB
      határozat,  ABH 1992, 456, 457.; 822/B/1998. AB határozat,  ABH
      2002, 861, 862.) Ezért az indítvány alapján az Alkotmánybíróság
      –  tekintettel  arra,  hogy  az Ör.  –  a  többszöri  módosítás
      ellenére  is  – lényegében változatlan szöveggel tartalmazza  a
      hivatalvezető    által    támadott   rendelkezéseket    –    az
      alkotmányossági  vizsgálatot  a  hatályos  Ör.  rendelkezéseire
      tekintettel folytatta le.
                                     
                                    II.

      1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
      „44/A.  §  (2)  A  helyi  képviselő-testület  a  feladatkörében
      rendeletet   alkothat,   amely   nem   lehet   ellentétes   más
      jogszabállyal.”

      2.  A  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény  (a
      továbbiakban: Ötv.) indítvánnyal érintett rendelkezése:
      „16.   §   (1)  A  képviselő-testület  a  törvény   által   nem
      szabályozott  helyi  társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá
      törvény    felhatalmazása   alapján,    annak    végrehajtására
      önkormányzati rendeletet alkot.”

      3.  Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997.
      évi  LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) vizsgálatba bevont
      rendelkezései:
      „13.  §  (1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében  a
      települési    önkormányzatnak    az    országos    szabályoknak
      megfelelően,  illetve  az  azokban megengedett  eltérésekkel  a
      település   közigazgatási   területének   felhasználásával   és
      beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji  és  épített
      értékeinek  védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő  sajátos
      helyi   követelményeket,  jogokat  és  kötelezettségeket  helyi
      ipítési szabályzatban kell megállapítania.
      (2) A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:
      […]
      f) a védett és a védő területekkel, […]
      érintett   területek   lehatárolását,   valamint   az   azokkal
      kapcsolatos előírásokat.”

      4.  A  környezet védelmének általános szabályairól szóló  1995.
      évi  LIII.  törvény  (a továbbiakban: Kt.)  vizsgálatba  bevont
      rendelkezései:
      „25.  §  (1) A települések területén a környezet terhelhetősége
      és  a  településrészek rendeltetése alapján a rendezési tervben
      övezeteket kell meghatározni.
      (2)  Az  egyes  övezetekben folytatható tevékenységek  a  külön
      jogszabályban a környezetterhelés jellege alapján meghatározott
      védőtávolság,   védőterület  megléte  és  a   védelmi   előírás
      megtartása esetén engedélyezhetők.
      (3) A kijelölt védőterületen vagy védőtávolságon belül az adott
      övezet  rendeltetésével  össze nem  férő  tevékenység  –  külön
      védelmi intézkedés nélkül – nem folytatható.”
      „26. § A település területén zöldterületeket, védőerdőket külön
      jogszabály szerint kell kialakítani és fenntartani.”
      „46.  §  (1)  A  települési önkormányzat  a  környezet  védelme
      érdekében (...)
      c)   a  környezetvédelmi  feladatok  megoldására  önkormányzati
      rendeletet bocsát ki, illetőleg határozatot hoz; (...).”
      „48.  §  (1)  A  települési  önkormányzat  képviselő-testülete,
      illetőleg  a fővárosi önkormányzat esetén a fővárosi  közgyűlés
      önkormányzati  rendeletben – törvényben vagy kormányrendeletben
      meghatározott módon és mértékben – illetékességi  területére  a
      más  jogszabályokban  előírtaknál kizárólag  nagyobb  mértékben
      korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhat meg.”
      „89.   §   (1)  A  kibocsátási  és  igénybevételi  határértékek
      megállapításánál    a   szennyezettségi   határérték    mellett
      figyelembe   kell  venni  a  környezet,  illetve  adott   eleme
      pillanatnyi   és   célállapotát,  valamint   a   leghatékonyabb
      megoldást,   továbbá   a   külön  jogszabályban   meghatározott
      tevékenységek    esetén   az   elérhető   legjobb    technikát.
      Bevezetésükkor  biztosítani  kell  a  szükséges  és   elégséges
      felkészülési időt.
      (…)
      (3)  A  határértéket  a  miniszter –  az  érdekelt  miniszterek
      egyetértésével   kiadott   –  rendeletben,   vagy   rendeletben
      meghatározott  esetekben a környezetvédelmi  hatóság  állapítja
      meg.
      (…)”
      „110.  §  (7)  Felhatalmazást kap a Kormány,  hogy  rendeletben
      állapítsa meg (…)
      24. a levegő védelmével kapcsolatos szabályokat;”

      5.   A   helyi   önkormányzatok  és  szerveik,  a  köztársasági
      megbízottak,  valamint  egyes centrális alárendeltségű  szervek
      feladat-  és  hatásköreiről szóló  1991.  évi  XX.  törvény  (a
      továbbiakban: Htv.) vizsgálatba bevont rendelkezése:
      „85.  §  (1)  A  települési önkormányzat képviselő-testületének
      feladat- és hatáskörébe tartozik:
      (...)
      e) helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítása; (...).”

      6.  Az  országos településrendezési és építési követelményekről
      szóló  253/1997.  (XII.  20.) Korm. rendelet  (a  továbbiakban:
      OTÉK) vizsgálatba bevont rendelkezései:
      „28. § (1) Az erdőterület erdő céljára szolgáló terület.
      (2) Az erdőterület az erdő rendeltetése szerint:
      1. védelmi (védett és védő),
      2. gazdasági,
      3. egészségügyi-szociális, turisztikai,
      4. oktatási-kutatási
      rendeltetésű lehet.”
      „38. § (1) A védőterület lehet:
      1. védőövezet (biztonsági övezet), illetőleg
      2. nyomvonal jellegű építmény esetén védősáv (biztonsági sáv).
      (2)    A   védőterület   kiterjedését,   felhasználásának    és
      beépítésének  lehetőségét, módját és  feltételeit  a  vonatkozó
      jogszabályok – ennek hiányában az illetékes hatóságok előírásai
      – alapján kell meghatározni.
      (6)  A  környezetterhelési határérték ismeretének  hiányában  a
      szükséges   legkisebb  védőtávolság  mértékét  –  az   építmény
      kialakításának   figyelembevételével  –  az  ügyben   illetékes
      hatóságok esetenként határozzák meg.
      (7) A védőterületet (pl. véderdőt) a hatást előidéző, illetőleg
      a  védelmet igénylő – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a
      saját  területén  (építési  telkén,  építési  területén)  belül
      köteles kialakítani és fenntartani.”

      7. Az R2. vizsgálatba bevont rendelkezése:
      „2.  §  (1) Az üzemi vagy szabadidős zajforrástól származó  zaj
      terhelési  határértékeit  a zajtól védendő  területeken  az  1.
      melléklet tartalmazza.
      (2) Az 1. melléklet határértékei megítélési szintben kifejezett
      értékek, ahol a megítélési idő
      a)   nappal   (6:00-22:00):  a  legnagyobb   zajterhelést   adó
      folyamatos 8 óra,
      b) éjjel (22:00-6:00): a legnagyobb zajterhelést adó fél óra.”
      „1.   melléklet   a   27/2008.  (XII.  3.)  KvVM-EüM   együttes
      rendelethez
      Üzemi  és  szabadidős létesítményektől származó  zaj  terhelési
      határértékei a zajtól védendő területeken
                                                         Határérték  (LTH)
      Sor-                                             az LAM
      szá Zajtól védendő terület                       megítélési szintre*
      m                                               (dB)
                                                        nappal     éjjel
                                                     06-22 óra  22-06 óra
       1.   Üdülőterület,  különleges területek  közül  45         35
         az egészségügyi területek
       2.    Lakóterület  (kisvárosias,  kertvárosias,  50         40
         falusias,  telepszerű beépítésű), különleges
         területek  közül  az oktatási  létesítmények
         területe, a temetők, a zöldterület
       3.   Lakóterület  (nagyvárosias  beépítésű),  a  55         45
         vegyes terület
       4.  Gazdasági terület                            60         50
       Megjegyzés:
        *  Értelmezése az MSZ 18150-1 szabvány és az MSZ 15037  szabvány
      szerint.” ”

      8. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései:
      „34.  §  (1)  A  KÖu-M0 jelű övezet az M0 gyorsforgalmi  út  és
      csomópontjai számára fenntartott terület.
      (4)   Ezen  utak  tengelyétől  számított  100,00-100,00   méter
      védőtávolságot meg kell tartani.
      (5) A (4) bekezdés szerinti védősáv –védelmi rendeltetésű– védő
      erdőként alakítandó ki.”
      „53. §
      B) Zaj- és rezgés elleni védelem
      (1)    A    település   közigazgatási   területén   megengedett
      zajterhelési határérték:
      nappal:60 dB
      éjjel: 50 dB”
                                     
                                   III.

      Az indítvány részben megalapozott.

      1.   A   helyi   önkormányzatok   rendeletalkotási   jogkörének
      alkotmányos kereteit az Alkotmány jelöli ki. Az Alkotmány 44/A.
      §  (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a helyi képviselő-
      testület  önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat,
      döntése  kizárólag  törvényességi okból vizsgálható  felül.  Az
      Alkotmánynak az indítványozó által is hivatkozott 44/A.  §  (2)
      bekezdése  pedig  akként rendelkezik, hogy a  helyi  képviselő-
      testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem  lehet
      ellentétes más jogszabállyal.
      Önkormányzati  ügyekben  a  képviselő-testületet  széles   körű
      jogalkotási  autonómia  illeti meg, azonban  a  rendeletalkotás
      terén  ez  az önállóság nem korlátlan. Az Alkotmány 43.  §  (2)
      bekezdése  rögzíti,  hogy  a  helyi  önkormányzati  jogokat  és
      kötelezettségeket  törvény határozza meg, ebből  következően  a
      képviselő-testület   is   csak  e  törvények   keretei   között
      gyakorolhatja a jogalkotói hatáskörét.
      Az    Alkotmány    hivatkozott    rendelkezéseinek    megfelelő
      szabályozást  tartalmaz  az Ötv. 16. § (1)  bekezdése,  melynek
      értelmében   a   képviselő-testület   a   törvény   által   nem
      szabályozott  helyi  társadalmi viszonyok rendezésére,  továbbá
      törvény  felhatalmazása alapján, annak végrehajtására  alkothat
      önkormányzati rendeletet.
      Az  Ötv. 8. § (1) bekezdése – a helyi közszolgáltatások körében
      –    többek   között,   az   önkormányzatok   által   ellátandó
      közfeladatként  jelöli  ki az épített és  természeti  környezet
      védelmét.  A Kt. 46. § (1) bekezdésének c) pontja – a  Kt.  IV.
      fejezetében, a helyi önkormányzatok környezetvédelmi  feladatai
      között – külön is kiemeli – hogy a települési önkormányzatok  a
      környezet   védelme  érdekében  a  környezetvédelmi   feladatok
      megoldására  önkormányzati rendeletet  bocsátanak  ki,  illetve
      határozatot hoznak.
      2.  Az  Alkotmánybíróság elsőként az  Ör.  53.  §  B)  pont  1)
      alpontjának az alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmány 44/A.  §
      (2)  bekezdése  szempontjából. A támadott rendelkezések  Csömör
      Nagyközség közigazgatási területére vonatkozóan állapítja meg a
      zajterhelési határértékeket. A határértékek az R2. és 1.  számú
      mellékletében   meghatározott  határértékeknél  enyhébbek.   Az
      indítványozó   álláspontja   szerint   az   R2.   –    törvényi
      felhatalmazás    alapján   –   megállapítja   a    zajterhelési
      határértékeket,  így a helyi önkormányzatok  ezen  a  területen
      jogalkotási hatáskörrel nem rendelkeznek.
      A  Htv.  85. § (1) bekezdésének e) pontja – mintegy megerősítve
      az   Ötv.  és  a  Kt.  fentebb  hivatkozott  rendelkezéseit   –
      egyértelműen  és  konkrétan  rögzíti,  hogy  a  helyi  zaj-  és
      rezgésvédelmi szabályok megállapítása – szemben az indítványban
      kifejtettekkel   –   a  települési  önkormányzatok   képviselő-
      testületének a feladat- és hatáskörébe tartozik.
      A  Kt.  48.  §  (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat
      képviselő-testülete   –   törvényben  vagy   kormányrendeletben
      meghatározott módon és mértékben – illetékességi  területére  a
      más  jogszabályokban  előírtaknál kizárólag  nagyobb  mértékben
      korlátozó  környezetvédelmi előírásokat határozhat meg.  A  Kt.
      89. § (3) bekezdése szerint pedig a határértéket a miniszter  –
      az  érdekelt  miniszterekkel együttesen kiadott –  rendeletben,
      vagy  rendeletben  meghatározott esetekben  a  környezetvédelmi
      hatóság állapítja meg.
      Az  Alkotmánybíróság már foglalkozott az általános  (miniszteri
      rendeletben  meghatározott) határértékek  és  az  önkormányzati
      zajvédelmi  rendeletalkotás  viszonyával.  Az  Alkotmánybíróság
      elismerte,  a  helyi önkormányzatok rendeletalkotási  hatásköre
      kiterjed  a  törvényhozó és Kormány rendeletében  megállapított
      szabályozáshoz  képest  nagyobb mértékben  korlátozó  előírások
      meghatározására  (937/B/2000. AB  határozat,  ABH  2004,  1893,
      1900.)   illetékességi   területének  a   helyi   specialitások
      figyelembevételével   kijelölt   egy   részén.   A   települési
      önkormányzat    képviselő-testülete    azonban    önálló,    új
      határértékeket   nem  állapíthat  meg,   mivel   erre   a   Kt.
      felhatalmazása alapján csak miniszter rendeletben, vagy  egyedi
      ügyekben  a  környezetvédelmi hatóság jogosult. [34/2008.  (IV.
      3.) AB határozat, ABH 2008, 1350, 1356.]
      A  vizsgált esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  a
      Csömör  Nagyközség  Önkormányzat Képviselő-testülete  figyelmen
      kívül  hagyta  a  Kt. 89. § (3) bekezdése szerinti  korlátozást
      miszerint  az általános határértékeket e törvényi felhatalmazás
      alapján   az  R2.  határozza  meg  azáltal,  hogy  nem   ezeket
      alkalmazta, hanem enyhébb zajterhelési határérékeket állapított
      meg    a   központi   jogszabályban   meghatározott   általános
      határérékekhez képest. A kifejtettek alapján az Ör.  53.  §  B)
      pont  1) alpontja ellentétes más jogszabállyal és így sérti  az
      Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért azt az Alkotmánybíróság
      megsemmisítette.

      3.  Az  Alkotmánybíróság  a  továbbiakban  az  Ör.  34.  §  (4)
      bekezdésének az alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmány 44/A. §
      (2)  bekezdése  szempontjából.  Az  Ör.  támadott  rendelkezése
      szerint   az   M0   gyorsforgalmi  út  és  csomóponti   ágainak
      tengelyétől  100  méteres védőtávolságot kell  tartani  mindkét
      irányban. Az Ör. 34. § (5) bekezdése szerint ebben a védősávban
      védelmi  rendeltetésű erdőt kell kialakítani.  A  hivatalvezető
      szerint  a Kormány a környezetvédelmi hatósághoz telepítette  a
      környezetvédelmi   feltételek   megállapításának   –   így    a
      levegőtisztaság    megőrzését    szolgáló    védelmi     övezet
      kijelölésének  –  jogkörét. A Kr2. által meghatározott  keretek
      között  ugyanis  a  környezetvédelmi hatóság jogosult  az  utak
      menti védelmi övezetek kijelölésére, így a helyi önkormányzatok
      jogalkotási   hatásköre  ebben  a  tekintetben   kizárt.   Erre
      tekintettel  kérte a hivatalvezető az Ör. 34. §  (4)  bekezdése
      alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
      Az  Ötv.  16.  §  (1)  bekezdése szerint a  helyi  önkormányzat
      törvény    felhatalmazása   alapján,    annak    végrehajtására
      önkormányzati rendeletet alkot. Az Étv. szerint az építés helyi
      rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az
      országos   szabályoknak   megfelelően,   illetve   az   azokban
      megengedett  eltérésekkel a település közigazgatási területének
      felhasználásával   és   beépítésével,   továbbá   a   környezet
      természeti,  táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos,
      a  telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket,  jogokat  és
      kötelezettségeket    helyi    építési    szabályzatban     kell
      megállapítania. A helyi építési szabályzatnak az Étv.  előírása
      szerint  tartalmaznia  kell a védett  és  a  védő  területekkel
      érintett   területek   lehatárolását,   valamint   az   azokkal
      kapcsolatos előírásokat. Az OTÉK a nyomvonal jellegű építmények
      esetén   a  védőterületet  védősávkénthatározza  meg,  amelynek
      kiterjedését,  felhasználásának  és  beépítésének  lehetőségét,
      módját   és  feltételeit  a  vonatkozó  jogszabályok  –   ennek
      hiányában  az  illetékes  hatóságok előírásai  –  alapján  kell
      meghatároznia  a helyi önkormányzatoknak. Az  OTÉK  28.  §  (2)
      bekezdése  az  erdőterületeket  rendeltetésük  alapján  védelmi
      (védett    és    védő),    gazdasági,   egészségügyi-szociális,
      turisztikai,    valamit   oktatási-kutatási   célú    erdőkként
      csoportosítja.   A  helyi  önkormányzatoknak   tehát   törvényi
      kötelezettségük van arra, hogy a helyi építési szabályzataikban
      védőterületeket jelöljenek ki, amennyiben a vonatkozó – például
      környezetvédelmi  vagy  egészségvédelmi tárgyú  –  jogszabályok
      szerint   az   szükséges.  Az  OTÉK  ugyan  kizárja,   hogy   a
      gyorsforgalmi utak tengelyétől számított 100-100 méteres  sávba
      egészségügyi-szociális, illetve turisztikai rendeltetésű  erdőt
      telepítsenek, nem zárja ki azonban véderdő létesítését.
      Csömör  Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete  tehát  nem
      lépte  túl  a törvényi felhatalmazás kereteit, sőt,  épp  annak
      eleget  téve írta elő védelmi rendeltetésű erdő létesítését  az
      M0  gyorsforgalmi  utat  övező 100-100  méteres  védősávban.  A
      kifejtettek  alapján az Ör. 34. § (4) bekezdése nem  ellentétes
      más  jogszabály  rendelkezéseivel, így nem sérti  az  Alkotmány
      44/A.  §  (2)  bekezdését,  ezért  azt  az  Alkotmánybíróság  a
      megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

      Az Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő
      közzétételét az Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.
                   Dr. Holló András      Dr. Kiss László
                   előadó alkotmánybíró    alkotmánybíró

                            Dr. Kovács Péter
                              alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        21/2011. (III. 30.)
        Date of the decision:
        .
        03/28/2011
        .
        .