English
	Hungarian

Ügyszám: .	317/B/2006
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 47/2006. (X. 5.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2006/581 .

A döntés kelte: Budapest, 10/03/2006 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján, valamint  –  részben hivatalból     eljárva     –     mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése tárgyában – dr. Kovács  Péter alkotmánybíró  párhuzamos  indokolásával  valamint  dr.  Bihari Mihály,    dr.    Bragyova   András   és   dr.   Kiss    László alkotmánybíróknak    a   határozat   3.   pontjára    vonatkozó különvéleményével – meghozta a következő                          határozatot: 1.   Az   Alkotmánybíróság  hivatalból  megállapítja,  hogy   a választási  eljárásról szóló 1997. évi C.  törvény  89.  §  (1) bekezdésében foglalt igazolás jogintézménye szabályozásakor  az Országgyűlés     jogalkotói     feladatának     elmulasztásával alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő   azzal,   hogy   nem teremtette   meg  maradéktalanul  az  Alkotmány   71.   §   (1) bekezdésébe  foglalt egyenlő választójog alapelvéből  következő követelmények     érvényesülését     biztosító      jogszabályi feltételeket. Az  Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2007. június 30–ig tegyen eleget. Az  Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény   89.  §  (1)  bekezdésével  kapcsolatban  mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség  megszüntetésére   irányuló indítványt egyebekben elutasítja. 2.  Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C.   törvény   89.   §  (1)  bekezdése  alkotmányellenességének megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló   indítványt elutasítja. 3.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a   választási eljárásról  szóló  1997.  évi  C. törvénynek  az  országgyűlési képviselők  választásán történő végrehajtásáról szóló  60/2005. (XII.  21.)  BM rendelet 1. számú melléklete IV. 30.  pontjának második mondata alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. A  megsemmisített rendelkezés a határozat közzétételének napján veszti hatályát. A  rendelet  1.  számú  melléklete IV.  30.  pontja  az  alábbi szöveggel marad hatályban: „30.  Az  igazolás és a 35. pont szerinti érvényes igazolványok egyidejű bemutatását követően kell felvenni a névjegyzékre  azt a  választópolgárt, aki a lakóhelyétől távol történő szavazásra igazolással rendelkezik (egyidejűleg az igazolást el kell venni és a választópolgárt F jegyzékre is fel kell venni).” 4.  Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 66. § (1) bekezdése, 66. § (2) bekezdés b) pontja és 104.    §–a    alkotmányellenességének    megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 5.  Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C.  törvénynek az országgyűlési képviselők választásán  történő végrehajtásáról szóló 60/2005. (XII. 21.) BM rendelet 1.  számú melléklete      IV.     30.     pontjának     első      mondata alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 6.  Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C.   törvény  16.  §  (2)  bekezdés  c)  pontja  és  111.   §–a alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. 7.   Az   Alkotmánybíróság  az  igazolással  szavazásról  szóló 12/2006.  (IV.  6.)  OVB  állásfoglalás alkotmányellenességének megállapítására    és   megsemmisítésére   irányuló    eljárást megszünteti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzé teszi.                            Indokolás                               I. 1.   Egy  indítványozó  módosított  beadványában  a  választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 66. § (1) bekezdése és 89. § (1) bekezdése, a választási eljárásról szóló  1997.  évi  C.  törvénynek az  országgyűlési  képviselők választásán történő végrehajtásáról szóló 60/2005.  (XII.  21.) BM  rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklete  IV.  30. pontja valamint az igazolással szavazásról szóló 12/2006.  (IV. 6.)    OVB   állásfoglalás   alkotmányellenessége   vizsgálatát kezdeményezte. Érvelése  szerint  ezek  a szabályok az  Alkotmány  71.  §  (1) bekezdésben foglalt azon rendelkezést sértik, amely  szerint  a választópolgárok   az   országgyűlési   képviselőket    egyenlő választójog alapján választják. Az egyenlő választójog  ugyanis azt   jelenti,  hogy  minden  választópolgárnak  joga  van   és szabadságában  áll egy képviselő sikeres megválasztásában,  egy szavazattal  közreműködni.  A  támadott  rendelkezések  alapján visszaélésre   van   lehetőség  akkor,  ha   a   választópolgár igazolással  szavaz  az első fordulóban  és  a  választás  első fordulója  eredményes. Ilyen esetben elvileg akár a lakóhelyén, akár  igazolással egy másik olyan választókerületben,  ahol  az első  forduló eredménytelen volt, újabb jelölt megválasztásában vehet részt, kizáró szabály hiányában. Az indítványozó szerint a választópolgárok egyenlő választójoga egyúttal   az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében   rögzített demokratikus jogállamiságnak is feltétele és következménye,  az egyenlőség sérelme ezt az elvet is sérti. 2.  Egy  másik indítványozó az R. 1. számú melléklete  IV.  30. pontjának  második mondata alkotmányellenességének  vizsgálatát kezdeményezte. Érvelése  szerint  az  a mondat, amely szerint  „Ugyanígy  kell eljárni,  ha  a  választópolgár  abban  a  szavazókörben  kíván szavazni,  amelynek  névjegyzékéből az igazolás  kiadása  miatt törölték.”,  ellentétes az Alkotmány 7. § (2) és a  37.  §  (3) bekezdésével, a 2. § (1) bekezdésével és a 71.  §  (1)  és  (3) bekezdésével, sérti az választójog egyenlőségének elvét. Utalt arra, hogy az R. a választási eljárásról szóló 1997.  évi C.   törvény   (a   továbbiakban:  Ve.)   számos,   garanciális rendelkezésével is ellentétes. Véleménye szerint a  Ve.  89.  § (2)–(5)   bekezdéséből  az  következik,  hogy  nincs   törvényi lehetőség az R. támadott szabályai szerinti eljárásra. Javasolta a jogszabály megsemmisítését. 3.  Érkezett az Alkotmánybírósághoz olyan beadvány is, amelyben a  Ve. 89. §–a és 104. §–a, valamint – ezekkel összefüggésben – a  Ve.  16.  §  (2) bekezdés c) pontja, 66. § (2)  bekezdés  b) pontja   és  111.  §–a  alkotmányellenességének  megállapítását kezdeményezték.  Hivatkoztak az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdése, 70.  §  (1)–(4) bekezdése és 71. § (1) bekezdése sérelmére,  az alábbiakban kifejtettek szerint. Az   indítványozó   azzal  érvelt,   hogy   „a   Ve.   hatályos szabályozása”  nem  felel  meg  a 338/B/2002.  AB  határozatban szereplő ama követelménynek, amely szerint igazolással  történő szavazás  esetében a jogállamiság követelményének megfelelő,  a visszaélések lehetőségét kizáró, garanciális jellegű  szabályok megalkotása    és   érvényesítése   indokolt   a    választások tisztaságának védelme érdekében. Az  indítványozó  úgy véli, hogy a Ve. 66. §  (2)  bekezdés  b) pontja   értelmezhető  úgy,  hogy  a  választópolgár   mind   a lakóhelyén,   mind   pedig  az  igazolásban  szerepelő   helyen leadhatja  szavazatát,  ha korábban a lakóhelyétől  távol  való szavazáshoz   igazolást   kért.  Ez   szerinte   ellentétes   a választójog  egyenlőségének és általánosságának  elvével,  mert kétszeres szavazást tesz lehetővé, jóllehet ezt az R. 1.  számú melléklete    30.   pontja   kizárni   igyekszik.    Habár    a belügyminiszter  vélhetően  a választási  csalás,  a  kétszeres szavazás  magakadályozása érdekében alkotta meg az R. 1.  számú mellékletének   30.   pontját,  a  rendelet   alapvető   joggal közvetlenül összefüggő kérdést szabályoz, ezért az Alkotmány 8. §  (2) bekezdésére tekintettel alkotmányellenes és ellentétes a Ve. 66. § (2) bekezdés b) pontjával is. Arra  is  hivatkozik, hogy az igazolás jogintézménye nem  felel meg   annak,  a  6/1991.  (II.  28.)  AB  határozatban  foglalt követelménynek, amely szerint a magyarországi állandó  lakással rendelkező,  de  a  választás napján  lakóhelyétől  távol  levő választópolgárt  –  a Magyar Köztársaság felségterületén  belül bárhol is gyakorolja szavazójogát – az országgyűlési képviselők általános  választásánál  olyan helyzetbe  kell  hozni,  mintha állandó  lakóhelyén adná le szavazatát, azaz nem fosztható  meg attól  a  jogtól,  hogy az állandó lakóhelye szerinti  területi választókerület,  valamint  egyéni  választókerület  jelöltjére egyaránt  szavazhasson.  A lakóhelyétől  távol,  de  az  ország területén   tartózkodó   választópolgár   számára   arra   kell lehetőséget  biztosítani az Alkotmány 70.  §–a  és  71.  §–ából következően,  hogy  a  lakóhelye szerinti  egyéni  és  területi választókerület    jelöltjeire    szavazhasson.    Egy    másik indítványozó, hasonló érvelés alapján, a Ve. 66. § (2) bekezdés b)    pontja    alkotmányellenességének   vizsgálatát    kérte. Beadványában  utalt  arra  is,  hogy  az  Alkotmány  70/A.  §–a sérelmét jelenti az, hogy a szavazás napján külföldön tatózkodó választópolgár  a  saját lakóhelye szerinti  jelöltekre,  ezzel szemben  a  lakóhelyétől  távol, de  Magyarországon  tartózkodó személy  a  tartózkodási helye szerinti  jelöltekre  szavazhat. Ezzel  kapcsolatban  kezdeményezte  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is. Az egyik beadvány tartalmaz olyan érvelést is, amely szerint, a kifejtetteken  túl,  a  Ve. 104. §–a  azért  is  ellentétes  az Alkotmány  71.  § (1) bekezdésével, mert a helyi  önkormányzati képviselők  és  polgármesterek választásának  napján  a  Magyar Köztársaság   területén,  de  lakóhelyétől   távol   tartózkodó választópolgárok nem adhatják le szavazatukat. Az  Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.                               II. 1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. (...) 7. § (...) (2)   A   jogalkotás  rendjét  törvény  szabályozza,   amelynek elfogadásához    a    jelenlévő    országgyűlési     képviselők kétharmadának szavazata szükséges. (...) 37. § (...) (3)  A  Kormány tagjai feladatuk ellátása körében  rendeleteket adhatnak   ki.   Ezek  azonban  törvénnyel   vagy   a   Kormány rendeletével  és  határozatával nem  lehetnek  ellentétesek.  A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni. (...) 70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy  az országgyűlési  képviselők választásán választó  és  választható legyen,    valamint    országos    népszavazásban    és    népi kezdeményezésben részt vegyen. (2)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel  rendelkező minden  nagykorú  magyar állampolgárt és az  Európai  Unió  más tagállamának   a   Magyar  Köztársaság  területén   lakóhellyel rendelkező  nagykorú állampolgárát megilleti az a jog,  hogy  a helyi  önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható  és – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján  a  Magyar Köztársaság területén tartózkodik –  választó legyen,  valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt   vegyen.  Polgármesterré  és  fővárosi  főpolgármesterré magyar állampolgár választható. (3)    A    Magyar    Köztársaságban    minden    menekültként, bevándoroltként   vagy   letelepedettként   elismert   nagykorú személyt   megillet  az  a  jog,  hogy  a  helyi  önkormányzati képviselők  és  a  polgármesterek választásán  –  amennyiben  a választás,  illetve  a népszavazás napján a Magyar  Köztársaság területén  tartózkodik  –  választó legyen,  valamint  a  helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. (4)  A  Magyar  Köztársaság  területén  lakóhellyel  rendelkező minden  nagykorú  magyar állampolgárt és az  Európai  Unió  más tagállamának   a   Magyar  Köztársaság  területén   lakóhellyel rendelkező  nagykorú állampolgárát megillet az a jog,  hogy  az európai  parlamenti választáson választható és választó legyen. (...) 71.  §  (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit,  a  helyi önkormányzati képviselőket,  valamint  a polgármestert  és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános  és egyenlő választójog alapján, közvetlen és  titkos szavazással választják. (...) (3)   Az   országgyűlési  képviselők,  az   Európai   Parlament képviselői,  továbbá  a  helyi önkormányzati  képviselők  és  a polgármesterek  választásáról  külön  törvények   rendelkeznek, amelyek  elfogadásához  a  jelenlévő  országgyűlési  képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” 2. A Ve. a következőképpen rendelkezik: „16. § (...) (2) A helyi választási iroda vezetője haladéktalanul értesíti a korábbi   lakcím  szerint  illetékes  helyi  választási   iroda vezetőjét  a  névjegyzékből való törlés  érdekében.  A  korábbi lakcím   szerint  illetékes  helyi  választási  iroda  vezetője hivatalból  tájékoztatja az új lakcím szerint  illetékes  helyi választási iroda vezetőjét arról, hogy a polgár (…) c) a 89. § vagy a 104. § szerinti igazolást kapott, vagy (…) e)  sem  a  névjegyzékben, sem a választójoggal nem  rendelkező nagykorú   polgárok  nyilvántartásában,  sem  a  külképviseleti névjegyzékben nem szerepelt. (…) 66.  §  (1) A szavazóhelyiségben az a választópolgár szavazhat, aki a névjegyzékben szerepel, illetőleg akit a szavazatszámláló bizottság a névjegyzékbe felvesz. (2)  A  szavazatszámláló bizottság – a  személyazonosság  és  a lakcím   megállapítására   alkalmas   igazolvány   alapján    – megállapítja a szavazni kívánó személyazonosságát és azt,  hogy szerepel–e   a  névjegyzékben.  A  szavazatszámláló   bizottság felveszi a névjegyzékbe azt a választópolgárt, aki (...) b)  igazolja, hogy lakcíme a szavazókör területén van, feltéve, hogy  nem  szerepel  a  választójoggal nem rendelkező  nagykorú polgárok nyilvántartásában. (...) 89. § (1) Az a választópolgár, aki a szavazás napján lakcímétől távol, de Magyarország területén tartózkodik, a lakcíme szerint illetékes  helyi választási iroda vezetőjétől kért  igazolással azon település helyi választási irodájának vezetőjétől – vagy a szavazás  napján  szavazatszámláló bizottságától  –  kérheti  a névjegyzékbe   való   felvételét,  ahol   a   szavazás   napján tartózkodik.  Az  igazolás  alapján  a  választópolgár  azon  a magyarországi településen szavazhat, ahol tartózkodik. (...) 104.  §  (1)  Ha a választópolgár a lakóhelyén túl tartózkodási hellyel  is  rendelkezik, a lakóhelye szerint  illetékes  helyi választási  iroda vezetőjétől kért igazolással  a  tartózkodási helye  szerint  illetékes helyi választási iroda vezetőjétől  – vagy  a  szavazás  napján  a  szavazatszámláló  bizottságtól  – kérheti  a névjegyzékbe való felvételét. Az igazolás alapján  a választópolgár a tartózkodási helyén szavazhat. (2)  Az igazolás kiadásakor a lakóhely szerint illetékes  helyi választási iroda vezetője a választópolgárt egyidejűleg törli a névjegyzékből.  Az igazolásban – a választópolgár  nyilatkozata alapján  –  meg  kell  jelölni a tartózkodási  helyet,  ahol  a választópolgár szavazni kíván, és azt a névjegyzéken  fel  kell tüntetni.  Az igazolás átvételét a választópolgár, illetőleg  e célra  szóló meghatalmazás alapján az általa megbízott  személy az aláírásával elismeri. (3)  Az  igazolás  és  a személyazonosság igazolására  alkalmas igazolvány alapján a tartózkodási hely szerint illetékes  helyi választási  iroda vezetője vagy a szavazatszámláló bizottság  a választópolgárt külön nyilvántartásba veszi. Az igazolást és  a külön  nyilvántartást  a  választási  iratok  között  meg  kell őrizni. (4)  Igazolást  legkésőbb a szavazást  megelőző  második  napon lehet  kiadni. Igazolást személyesen vagy meghatalmazott  útján lehet  kérni. Az igazolás ajánlott levélben is kérhető, feltéve hogy  az  az  illetékes helyi választási irodához  legkésőbb  a szavazást  megelőző 5. napon megérkezik. A  levélben  meg  kell jelölni  a tartózkodási helyet, ahol a választópolgár  szavazni kíván.  A  levélben kért igazolást a választópolgár számára  az általa megjelölt címre tértivevénnyel kell megküldeni. (5)  Az igazolás kiadásához az igazolást kérő a nevét, személyi azonosítóját és lakcímét köteles közölni. (...) 111. § A szavazatszámláló bizottság felveszi a névjegyzékbe azt a  választópolgárt,  aki  a 104. § szerinti  igazolást  átadta. (...) 153.   §   (1)  Felhatalmazást  kap  a  belügyminiszter,   hogy rendeletben állapítsa meg: a)  a  névjegyzék  és  választójoggal nem  rendelkező  nagykorú polgárok  nyilvántartása,  valamint a  választókerületek  és  a szavazókörök kialakítása előkészítésének rendjét, b) a választási eljárás határidőit és határnapjait, c)  a  választási irodák feladatait és tagjainak  képzését;  az országos,    területi,   helyi   választási   irodák    közötti hatáskörmegosztást, d)     a    választásokkal    összefüggő    állami    feladatok számítástechnikai,        szavazatösszesítési         rendjének megszervezését, technikai lebonyolítását, e)   az  értesítő,  az  ajánlószelvény,  az  aláírásgyűjtő   ív mintáját,  a  választási  jegyzőkönyvek,  adatlapok  és   egyéb nyomtatványok mintáit, példányszámát és továbbításának rendjét, f)  a  választási  eredmény  országosan  összesített  adatainak körét, g) a választási költségek normatíváit, tételeit, elszámolási és belső ellenőrzési rendjét.” 3. Az R. támadott szabálya szerint: „30.  Az  igazolás és a 35. pont szerinti érvényes igazolványok egyidejű bemutatását követően kell felvenni a névjegyzékre  azt a  választópolgárt, aki a lakóhelyétől távol történő szavazásra igazolással rendelkezik (egyidejűleg az igazolást el kell venni és  a  választópolgárt F jegyzékre is fel kell venni). Ugyanígy kell  eljárni, ha a választópolgár abban a szavazókörben  kíván szavazni,  amelynek  névjegyzékéből az igazolás  kiadása  miatt törölték.”                              III. Az indítványok részben megalapozottak. 1.   Az   Alkotmánybíróság   a  338/B/2002.   AB   határozatban foglalkozott  az  igazolással  szavazás  egyes  alkotmányossági kérdéseivel.   A  határozat  értelmében  a  választójog   akkor érvényesül az általánosság elvének megfelelően, ha a  jogalkotó lehetőséget ad arra, hogy előzetes igazolás alapján a  szavazás napján  nem  a lakóhelyükön tartózkodó magyar állampolgárok  is részt   vehessenek  a  választásokon.  A  határozat  ugyanakkor hangsúlyozza,  hogy az Alkotmánybíróság megítélése  szerint  is indokolt   az   igazolással   történő   szavazás   esetében   a jogállamiság    követelményének   megfelelő,   a   visszaélések lehetőségét  kizáró, garanciális jellegű szabályok  megalkotása és érvényesítése a választások tisztaságának védelme érdekében. A  határozat  szerint  „a választás tisztaságának  megóvása,  a választási    csalás   megakadályozása,    a    jóhiszemű    és rendeltetésszerű   joggyakorlás   alapelveire   (Ve.   3.    §) figyelemmel   a  Ve.  89.  §–a  konkretizálja  a   jogállamiság követelményének  megfelelő  eljárási  garanciákat.  Így  többek között  a  visszaélések  megelőzését  szolgálja  az,  hogy   az igazolás kiadásával egyidejűleg a választópolgárt törölni  kell a  lakcím  szerinti  névjegyzékből,  valamint  az  is,  hogy  a tartózkodási    helyen   szavazó   választópolgárokról    külön nyilvántartás készül.” A  határozat  utal arra, hogy lényeges törvényi garancia,  hogy igazolás  alapján  gyakorolt választójoggal  csak  akkor  lehet ilni,  ha  legkésőbb  az első fordulót megelőző  második  napon kérte   a   választópolgár   a   tartózkodási   hely   szerinti névjegyzékbe való felvételét. (ABH 2003, 1504, 1507.). A  határozat  a  Ve. 89. §–át a támadó, az Alkotmány  57.  §–a, 70/A.  §–a,  2.  §–a, az Alkotmány 8. §–a és 54.  §–a  sérelmét állító  indítványt elutasította. Megállapította, hogy miután  a jogalkotó  az  első fordulót megelőzően minden választópolgárra nézve    azonos   feltételek   mellett   tette   lehetővé    az átjelentkezést  és  a  második  fordulót  megelőzően  ugyancsak valamennyi   választópolgárra   nézve   egységes   szabályozást alkalmaz a Ve., a jogegyenlőség sérelme nem állapítható meg;  a Ve.  89. §–a és az Alkotmány emberi méltóságról rendelkező  54. §–a,  továbbá  a  bíróság előtti egyenlőséget és  a  bírósághoz fordulás   jogát   megfogalmazó  57.  §–a  között   pedig   nem állapítható meg értékelhető alkotmányjogi összefüggés. Az  "ítélt dolog" az alkotmánybírósági eljárásban azt  jelenti, hogy  ugyanazon  jogszabályi rendelkezésre  vonatkozóan  azonos okból  vagy összefüggésben ismételten előterjesztett  indítvány elbírált  kérdésnek minősül, mert az érdemi döntéssel  elbírált ügyben   hozott  határozat  az  Alkotmánybíróságot   is   köti. [1620/B/1991.  AB  végzés, ABH 1991, 972, 973.;  35/1997.  (VI. 11.)  AB  határozat, ABH 1997, 200.]. Mindebből azonban  az  is következik,  hogy amennyiben az újabb indítványt más  okból,  a rendelkezésnek   más  alkotmányossági  összefüggésére   történő hivatkozással  vagy tartalmilag más rendelkezés  megjelölésével terjesztik  elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány  érdemi vizsgálatába bocsátkozik. Az  az  indítvány,  amely a jogállamiság  sérelmére  hivatkozva abból  az  okból támadja a Ve. 89. §–át, hogy az nem  tartalmaz elég  garanciális jellegű szabályt a választások  tisztaságának megóvása érdekében, tartalmilag ugyanazt kifogásolja, mint amit az  Alkotmánybíróság a 338/B/2002. AB határozatban  (ABH  2003, 1504.) már elbírált. Jóllehet  a  jelen ügyben részben más alkotmányi  rendelkezések sérelmére hivatkoznak, a 338/B/2002. AB határozat indokolása és határozathoz   fűzött   párhuzamos   indokolás,   valamint    a különvélemények összevetéséből azt a következtetést is le lehet vonni,  hogy az Alkotmánybíróság tartalmilag már állást foglalt abban  a  kérdésben  is, hogy a Ve. 89.  §–a  eleget  tesz–e  a 6/1991.  (II.  28.)  AB  határozatból  (ABH  1991,  19.)  eredő követelménynek,  miszerint a választópolgár nem  fosztható  meg attól  a  jogtól,  hogy az állandó lakóhelye szerinti  területi választókerület,  valamint  egyéni  választókerület  jelöltjére egyaránt szavazhasson. Más  megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a Ve. 89.  §–a  –  a 338/B/2002.  AB határozatban kifejtettekből következően  –  nem áll   ellentétben  az  Alkotmánynak  az  anyagi   választójogra vonatkozó  70. § (1)–(4) bekezdésével. Az Alkotmánynak  ezek  a szabályai arról szólnak, hogy kiket illet meg az a jog, hogy  a választásokon választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban  és  népi kezdeményezésben részt  vegyen.  Ettől különálló  kérdés,  hogy a választópolgárok  hogyan  és  milyen választási     rendszerben    választják    a     képviselőket, polgármestereket. Az Alkotmány 70. § (1)–(4)  bekezdéséből  nem következik kényszerűen az a követelmény, hogy a lakóhelyétől  a szavazás  napján  távol tartózkodó választópolgár  a  lakóhelye szerinti  az  egyéni választókerületi jelöltre szavazhasson.  A jogalkotóra  tartozik annak eldöntése, hogy a  Ve.  89.  §  (1) bekezdésében szabályozottak szerint vagy más megoldással  teszi lehetővé  a  lakóhelyétől  a szavazás napján  távol  tartózkodó választópolgár számára a szavazást. Az Alkotmány 70. §  (1)–(4) bekezdésével  ugyanakkor nem állna ellentétben  az  sem,  ha  – eltérően   a  hatályos  szabályozástól  –  a  szavazás   napján lakóhelyüktől  távol tartózkodó választópolgárok  a  lakóhelyük szerinti    területi    választókerület,    valamint     egyéni választókerület   jelöltjére  szavazhatnának.   A   választójog egyenlőségének   az   Alkotmány   71.   §   (1)    bekezdésében megfogalmazott elvével is – miként arra a 6/1991. (II. 28.)  AB határozat  (ABH 1991, 19, 20.) rámutatott – összhangban  állna, ha  a magyarországi állandó lakással rendelkező, de a választás napján  lakóhelyétől  távol  levő választópolgárt  –  a  Magyar Köztársaság   felségterületén  belül   bárhol   is   gyakorolja szavazójogát   –   az   országgyűlési   képviselők    általános választásánál olyan helyzetbe hoznák, mintha állandó lakóhelyén adná le szavazatát, azaz nem fosztanák meg attól a jogtól, hogy az   állandó   lakóhelye  szerinti  területi   választókerület, valamint    egyéni    választókerület    jelöltjére    egyaránt szavazhasson. A szóba jöhető technikai megoldások közül annak a kiválasztása,   amely   a  legnagyobb   garanciát   nyújtja   a választások  tisztaságára  nézve,  egyszersmind  biztosítja   a szavazás  általánosságát, egyenlőségét  és  titkosságát  is,  a törvényalkotóra  tartozik, ezért e kérdéssel – mint  hatáskörén kívül  esővel – az Alkotmánybíróság nem foglalkozott.  Mindezek alapján   a   mulasztásban  megnyilvánuló   alkotmányellenesség megszüntetésére   irányuló   indítványt   az   Alkotmánybíróság elutasította. Ugyanakkor   két   indítványozó  az   indítványt   a   korábban elbíráltaktól   eltérő  más  okból,  a  Ve.  89.   §–ának   más alkotmányossági    összefüggéseire    történő     hivatkozással terjesztette  elő.  A jelen ügyben az az egyik  alkotmányossági kérdés,   hogy   az   igazolással  történő  szavazás   törvényi rendelkezései a választójog általánossága mellett a választójog egyenlősége követelményét is kielégítik–e, tekintettel  arra  a körülményre, hogy a választások második fordulójában  is  lehet igazolással  szavazni,  az  első fordulóra  irányadó  szabályok szerint. 2.  Az  Alkotmánybíróság  korábbi megállapítása  szerint  „[a]z Alkotmány  –  a 71. §–ában meghatározott választási alapelveken kívül   –   nem   tartalmaz   rendelkezéseket   a   választójog gyakorlásának módjára nézve. Ebből következően az  Országgyűlés széles  döntési szabadsággal rendelkezik a választási  rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak  megállapítása során.  A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket,  a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét.   Az   Országgyűlés  ezt  a  döntési   szabadságát   a választójogi szabályok megalkotása során is, csak az  Alkotmány keretei  között gyakorolhatja, úgy köteles ezeket a szabályokat meghozni,   hogy   azok   az  Alkotmány   rendelkezéseivel   ne ütközzenek,    Alkotmányban   szabályozott    alapvető    jogot alkotmányellenes  módon  ne  korlátozzanak.”   [63/B/1995.   AB határozat, ABH 1996, 509, 513.; 31/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 210, 212–213.] Az  Alkotmánybíróság  a  809/B/1998. AB határozatban  általános érvénnyel   állapította  meg:  „A  választójog   egyenlőségének alkotmányos elve két követelményt támaszt a választási  törvény megalkotójával    szemben:    egyrészt    a    választójog    a választópolgárok szempontjából azonos értékű legyen, másrészt a szavazatok lehetőleg azonos súlyúak legyenek egy–egy  képviselő megválasztásánál.” (ABH 2000, 783, 784.) A  22/2005.  (VI. 17.) AB határozatban kifejtettek  (ABK  2005. június,  363, 364–365) szerint a választójog egyenlő értékűsége azt   jelenti,   hogy   minden  választópolgár   azonos   számú szavazattal  rendelkezik,  és  a  szavazatszámlálásnál   minden szavazat ugyanannyit ér. E tekintetben az Alkotmány 71.  §  (1) bekezdése   a   plurális   választójogot   zárja   ki,    amely kedvezményezett  választópolgári csoportok  számára  több  vagy eltérő  értékű szavazatot biztosítana a választások  során.  Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a követelmény  abszolút: az  Alkotmányból  következő „egy ember  egy  szavazat”  elvének érvényesülése    e   tekintetben   semmilyen    indokból    nem korlátozható.  (A mai választási rendszerben ez  a  követelmény értelemszerűen külön–külön vonatkozik az egyéni jelöltre  és  a területi listára történő szavazásra.) A  6/1991.  (II. 28.) AB határozatban a testület  hangsúlyozta, hogy  „a  választópolgároknak  az  Alkotmány  71.  §–ának   (1) bekezdésében  biztosított jogát kiemelkedően  fontos  politikai jognak  tekinti”, mert „a választópolgárok kizárólag  az  aktív választójog  négyévenkénti gyakorlása  révén  tudnak  befolyást gyakorolni  a  legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti  szerv összetételére.”  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  „– éppen azért, mert különösen fontos állampolgári jogról van  szó –   akár   az   egyenlőség,  akár  az  általánosság   bármiféle korlátozása  csak igen jelentős elvi indokból fogadható  el  és egyeztethető össze az Alkotmánnyal.” (ABH 1991, 19, 20.) A   választási   rendszer  hatályos  szabályai  értelmében   az országgyűlési  képviselők száma összesen  háromszáznyolcvanhat. Százhetvenhat       országgyűlési       képviselőt       egyéni választókerületben,    százötvenkettőt     megyei,     fővárosi választókerületben     listán    választanak.     Az     egyéni választókerületben az első választási fordulóban  az  a  jelölt lesz   országgyűlési  képviselő,  aki  megkapta   az   érvényes szavazatoknak több mint a felét, feltéve, hogy a  szavazáson  a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott. A  választópolgár egy jelöltre szavazhat. Ha az első választási fordulóban  a választókerület választópolgárainak több  mint  a fele  szavazott ugyan, de egy jelölt sem kapta meg az  érvényes szavazatoknak  több mint a felét (a továbbiakban: eredménytelen választási forduló), a második választási fordulót kell tartani (az  országgyűlési  képviselők választásáról  szóló  1989.  évi XXXIV. törvény 4. és 7. §–a). A Ve. 89. § (1) bekezdésének vizsgált szabályai értelmében az a választópolgár,   aki  a  szavazás  napján   lakcímétől   távol tartózkodik,   igazolással  azon  település  helyi   választási irodájának    vezetőjétől   –   vagy    a    szavazás    napján szavazatszámláló  bizottságától – kérheti a  névjegyzékbe  való felvételét, ahol a szavazás napján tartózkodik. A  Ve. 89. § (5) bekezdése értelmében az igazolás kiadásához az igazolást kérő a nevét, személyi azonosítóját, lakcímét,  annak a  településnek  a  nevét, ahol a szavazás napján  tartózkodik, továbbá  azt  köteles  közölni, hogy az igazolást  az  első,  a második vagy mindkét fordulóra kéri. Ha  a  lakóhelytől távol való szavazásra jogosító  igazolást  a második  vagy  mindkét  fordulóra  kérték,  a  Ve.  89.  §  (1) bekezdésének az igazolással szavazást viszonylag széles  körben lehetővé  tévő  rendelkezései  következtében  előállhat  az   a helyzet,  hogy  a választópolgár akkor is szavazhat  a  második fordulóban,  ha  azon a településen, ahol  az  első  fordulóban szavazhatott,  a  szavazás érvényes és eredményes  volt.  Ilyen esetben  az  érintett választópolgár újabb szavazatával,  újabb választókerületben befolyásolhatja a szavazás  eredményét,  míg azok,  akik  nem  éltek  igazolással,  egyetlen  egyéni  jelölt megválasztásában vehetnek részt. Ez   a  helyzet  ellentétes  a  választójog  egyenlőségének  az Alkotmány 71. § (1) bekezdésében foglalt elvével. Az alkotmányellenes helyzet nem szüntethető meg a Ve. 89. § (1) bekezdése      alkotmányellenessé      nyilvánításával       és megsemmisítésével.   Az   igazolás  sajátos   jogintézménye   a választójog  általánosságának megfelelően  a  választás  napján lakcímétől    távol    tartózkodó,   az    Alkotmány    alapján választójogosultsággal  rendelkező  állampolgárok  számára   az aktív   választójoguk   gyakorlásának  módját   és   garanciáit szabályozza.  Ez  így  van  még  akkor  is,  ha  a  89.  §  (1) bekezdésében  szabályozott jogintézmény – a Ve.  hiányosságánál fogva   –   nem   teremt  megfelelő  egyensúlyt  a  választójog általánossága  és  egyenlősége  érvényesülését   illetően.   Az alkotmányellenes  helyzet  többféleképpen  megszüntethető,   az Alkotmánybíróságnak   hatásköre   van    a    Ve.    89.    §–a megsemmisítésére,      de      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítására  is.  A  Ve.  89.  §   (1) bekezdése megsemmisítése az Alkotmánybíróság megítélése szerint a  választójog  általánossága elvének nagyobb sérelmét  okozná, mint   a   amilyen  sérelmet  az  egyenlőség  elve  szenved   a gyakorlatban  alkalmazható,  bár hiányos  jogszabály  hatályban tartása révén. Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  a  rendelkező  részben foglaltak    szerint    a    Ve.   89.    §    (1)    bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló   indítványt  elutasította.  Ugyanakkor  –  hivatalból eljárva  –  megállapította, hogy a Ve. 89. §  (1)  bekezdésében foglalt  igazolás jogintézménye szabályozásakor az Országgyűlés jogalkotói    feladatának   elmulasztásával    alkotmányellenes helyzetet idézett elő. Az     Alkotmánybíróság     a    mulasztásban     megnyilvánuló alkotmányellenesség   megállapítására  vonatkozó   hatáskörével összefüggésben  a  49/2001.  (XI.  22.)  AB  határozatában   az alábbiakra mutatott rá: Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  49.  § (1)  bekezdése  kimondja:  Ha  az Alkotmánybíróság   hivatalból  vagy  bárki   indítványára   azt állapítja   meg,   hogy   a  jogalkotó  szerv   a   jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel  alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet   –  határidő  megjelölésével  –  felhívja  feladatának teljesítésére.  Az  Alkotmánybíróság  következetes   gyakorlata szerint  az  Abtv.  49. § (1) bekezdésének alkalmazására  akkor kerülhet  sor, ha együttesen fennáll két feltétel: a  jogalkotó mulasztása  és  az  ennek  folytán előidézett  alkotmányellenes helyzet.  [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990,  83,  86.; 1395/E/1996.  AB határozat, ABH 1998, 667, 669.; 35/1999.  (XI. 26.)  AB határozat, ABH 1999, 310, 317.; 6/2001. (III. 14.)  AB határozat, ABK 2001. március, 115, 120.] Az  Alkotmánybíróság nemcsak akkor állapít meg alkotmányellenes mulasztást,  ha  az  adott  tárgykörre  vonatkozóan   semmilyen jogszabály  nincs,  hanem akkor is, ha az adott  kérdésben  van ugyan  szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi rendelkezés    hiányzik.   Az   Alkotmánybíróság    már    több határozatában  hangsúlyozta,  hogy  abban  az  esetben  is  sor kerülhet  alkotmányellenes  mulasztás  megállapítására,  ha   a jogalkotó az Alkotmányból, illetve egyéb jogszabályból származó jogalkotói  feladatát teljesítette, ennek során  azonban  olyan szabályozási    hiányosságok    következtek     be,     amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. [22/1995. (III. 31.) AB határozat,  ABH  1995,  108,  113.;  29/1997.  (IV.   29.)   AB határozat,  ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196, 201.] (ABH 2001, 351, 355.) Az  Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján az  Abtv.  1.  §  e) pontjában  foglalt  hatáskörében eljárva,  hivatalból  indított eljárásban  azt  állapította  meg,  hogy  a  Ve.  89.   §   (1) bekezdésében foglalt igazolás jogintézménye szabályozásakor  az Országgyűlés     jogalkotói     feladatának     elmulasztásával alkotmányellenes  helyzetet  idézett  elő   azzal,   hogy   nem teremtette   meg  maradéktalanul  az  Alkotmány   71.   §   (1) bekezdésébe  foglalt egyenlő választójog alapelvéből  következő követelmények     érvényesülését     biztosító      jogszabályi feltételeket. 3.  A  Ve. 89. § (1) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy  az  a  választópolgár, aki a szavazás  napján  lakcímétől távol, de Magyarország területén tartózkodik, a lakcíme szerint illetékes  helyi választási iroda vezetőjétől kért  igazolással azon település helyi választási irodájának vezetőjétől – vagy a szavazás  napján  szavazatszámláló bizottságától  –  kérheti  a névjegyzékbe   való   felvételét,  ahol   a   szavazás   napján tartózkodik. A  Ve. 89. § (1) bekezdésének második mondata kimondja, hogy az igazolás   alapján  a  választópolgár  azon   a   magyarországi településen szavazhat, ahol tartózkodik. A  89.  § (2) bekezdése szerint az igazolás kiadásakor a lakcím szerint   illetékes   helyi   választási   iroda   vezetője   a választópolgárt egyidejűleg törli a névjegyzékből. A  Ve.  nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné, hogy  a  Ve.  említett szabályaitól eltérjenek, és  a  lakóhely szerinti   szavazókörben  a  névjegyzékre   felvegyék   azt   a választópolgárt,  akit  az igazolás kiadása  miatt  töröltek  a névjegyzékből. Az  R. 1. számú melléklete IV. pontja, amely a névjegyzéknek  a szavazás  napján  való vezetése szabályait tartalmazza,  a  29. pontjában kifejezetten kimondja, hogy az a választópolgár,  aki arra  hivatkozik,  hogy lakóhelye a szavazókör  területén  van, akkor  vehető  fel  a  névjegyzékre, ha  személyazonosságát  és lakcímét  igazolja, feltéve, hogy a névjegyzékből korábban  nem törölték. Az   R.  említett  rendelkezésével  azonosat  tartalmazott   „A választási    eljárásról   szóló   1997.   évi    C.    törvény végrehajtásáról  az  országgyűlési képviselő–választásokon”című 9/1998.  (II.  20.)  BM rendeletnek – a  1/2002.  (I.  16.)  BM rendelet  15.  §–ával megállapított – 1. számú melléklete  III. 10. bb) pontja. Az  R. 1. számú melléklete IV. 30. pontjának második mondatával azonos   szabályt  viszont  azok  a  rendeletek,  amelyeket   a belügyminiszter  a Ve. 153. §–a (1) bekezdésének  a)  pontjában foglalt felhatalmazás alapján adott ki, 2004. október 29–ig nem tartalmaztak.  Ekkor  lépett hatályba a  választási  eljárásról szóló  1997.  évi  C.  törvénynek a 2006.  január  1–je  előtti időpontra         kitűzött        időközi         országgyűlési képviselő–választásokon történő végrehajtásáról szóló  65/2004. (X. 29.) BM rendelet. A   Ve.  153.  §  (1)  bekezdése  részletesen  meghatározza   a belügyminiszternek   a   törvény  végrehajtásával   kapcsolatos rendeletalkotási  jogkörét, de ebben nem szerepel  az,  hogy  a belügyminiszter    jogosult   volna    a    választójogosultság nyilvántartása  körében  a  Ve. 89–89/B.  §–aiban  foglaltaktól eltérni.     Hasonlóan     értelmezte     a     belügyminiszter rendeletalkotási  jogkörét a 70/2002. (XII. 17.)  AB  határozat (ABH 2002, 409.). Az  R.  1.  számú melléklete IV. 30. pontjának második  mondata értelmében   a   választópolgár  az  eredménytelen   választási fordulót  követően, az eredmények ismeretében dönthet  abban  a kérdésben,  hogy  az igazolás szerinti helyen, vagy  lakóhelyén szavaz a második választási fordulóban. Ez  sérti  azt, a 338/B/2002 AB határozatban (ABH 2003,  1504.) lényeges garanciának tekintett törvényi szabályt, amely szerint igazolás  alapján  gyakorolt választójoggal  csak  akkor  lehet élni,  ha  legkésőbb  az első fordulót megelőző  második  napon kérte   a   választópolgár   a   tartózkodási   hely   szerinti névjegyzékbe   való  felvételét.  A  határozat   megállapította továbbá,  hogy  a  választások  tisztaságát  sértené,   ha   az eredmények ismeretében a két forduló között is lehetőség  volna arra,  hogy  a választópolgár igazolás alapján másutt  adja  le szavazatát, mint az első fordulóban. Az  R–nek  az  a  szabálya, amely a lakóhelyétől távol  történő szavazásra igazolással rendelkező választópolgárok névjegyzékbe vételére  irányadó  szabályt  kiterjeszti  a  névjegyzékből  az igazolás  kiadása  miatt törölt választópolgárnak  ugyanebbe  a névjegyzékbe  való  felvételére,  a  Ve.  idézett,  89.  §  (2) bekezdése  rendelkezéseibe  ütközik,  és  ezért  ellentétes  az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével. 4.  Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha  az indítvánnyal   támadott  jogszabályt  vagy  annak   részét   az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és  ezért azt   megsemmisíti,  akkor  a  további  alkotmányi  rendelkezés esetleges   sérelmét   –   a  már  megsemmisített   jogszabályi rendelkezéssel  összefüggésben – érdemben nem  vizsgálja.  [pl. 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.] Az  Alkotmánybíróság ezért nem vizsgálta, hogy az  R.  vizsgált rendelkezése  ellentétes–e az Alkotmány 2. § (1)  bekezdésével, 7. § (2) bekezdésével és a 71. § (3) bekezdésével. 5.  A  Ve.  65–71. §–ai a szavazás módját illetően tartalmaznak szabályozást.  A  Ve. 66. § (1) bekezdése a  szavazóhelyiségben való  szavazásról  szól, amikor kimondja: „a szavazóhelyiségben az  a  választópolgár szavazhat, aki a névjegyzékben  szerepel, illetőleg  akit  a  szavazatszámláló bizottság  a  névjegyzékbe felvesz.” Ez  a  szabály nincs összefüggésben és így ellentétben  sem  az Alkotmány  71.  §  (1) bekezdésével és 2. §  (1)  bekezdésével, ezért  a  Ve.  66.  §  (1)  bekezdését  támadó  indítványt   az Alkotmánybíróság elutasította. 6.  A  Ve.  66. § (2) bekezdés b) pontja nem értelmezhető  úgy, hogy  a  választópolgár  mind  a  lakóhelyén,  mind  pedig   az igazolásban szereplő helyen leadhatja szavazatát, ha korábban a lakóhelyétől távol való szavazáshoz igazolást kért. A  Ve.  ugyane  szakaszának (3) bekezdése  mondja  ki,  hogy  a szavazatszámláló     bizottság     visszautasítja     azt     a választópolgárt,  aki  – törvényi feltételek  hiányában  –  nem vehető   fel  a  névjegyzékbe.  Az  igazolással  való  szavazás törvényi  szabályai  előírják, hogy az  igazolás  kiadásakor  a lakcím  szerint  illetékes helyi választási  iroda  vezetője  a választópolgárt  törli  a  névjegyzékből   [Ve.   89.   §   (2) bekezdése].  A Ve. 89. § (1) bekezdése értelmében, az  igazolás alapján,  a  választópolgár  azon a  magyarországi  településen szavazhat, ahol tartózkodik. E  szabályok  összevetéséből az következik,  hogy  az  igazolás kiadása   miatt  a  lakóhelye  szerinti  névjegyzékből   törölt választópolgár  a  Ve.  66. § (2) bekezdés  b)  pontja  alapján ugyanitt  nem vehető fel a névjegyzékbe a szavazás napján.  Ezt az  értelmezést erősíti az R. 1. számú melléklete  29.  pontja, amely  szerint  az a választópolgár, aki arra hivatkozik,  hogy lakóhelye  a  szavazókör  területén van,  akkor  vehető  fel  a névjegyzékre,  ha  személyazonosságát  és  lakcímét   igazolja, feltéve, hogy a névjegyzékből korábban nem törölték. Az  Alkotmánybíróság ezért a Ve. 66. § (2) bekezdés b)  pontját az  Alkotmány  71.  §  (1) bekezdése  és  2.  §  (1)  bekezdése sérelmére hivatkozva támadó indítványt elutasította. Az  R.  1.  számú  melléklete 30. pontja  első  mondatának  ama előírása,   amely  szerint  a  névejegyzékbe  való  felvétellel egyidejűleg  az  igazolást  el kell venni,  a  névjegyzéknek  a szavazás  napján  történő vezetésére vonatkozó olyan  technikai szabály,  amely  az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alkalmazásában nem igényel törvényi rendezést. Az  Alkotmánybíróság ezért az R. 1. számú melléklete 30. pontja első mondatát támadó indítványt elutasította. 7.  A  Ve.  66.  §  (2) bekezdés b) pontja  nem  ellentétes  az Alkotmány  70/A.  §  (1) bekezdésével. Nem  a  Ve.  66.  §  (2) bekezdéséből, hanem a Ve. más szabályaiból következik az,  hogy a  szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgár a  saját lakóhelye szerinti jelöltre, listákra adhatja le szavazatát. 8.  A  Ve.  104.  §–a arról szól, hogy a választópolgár,  ha  a lakóhelyén  túl  tartózkodási hellyel is rendelkezik,  igazolás alapján  a  tartózkodási helyén szavazhat a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán. A  Ve. 100. §–a értelmében a Ve. I–X. fejezete rendelkezéseit – a  külképviseleti névjegyzékkel és a külképviseleti szavazással kapcsolatos  rendelkezések kivételével – a helyi  önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a Ve. XII. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A  Ve.  104.  §–a  a választójogosultak nyilvántartása  körében tartalmaz  szabályokat, ebben a körben eltér a Ve. 89.  §–ától, amely  szintén a választójogosultak nyilvántartásáról szól,  az országgyűlési képviselők választásakor. A  Ve.  104.  §–a  kizárja, hogy önkormányzati választásokon  a lakcímétől vagy tartózkodási helyétől távol lévő személy azon a településen szavazzon, ahol tartózkodik. Az   önkormányzati  választások  az  országgyűlési   képviselők választásától eltérnek. Az Alkotmány 42. §–a értelmében a helyi önkormányzás  joga a község, a város, a főváros  és  kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét illeti  meg;  a helyi  önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő  helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság   érdekében  való  gyakorlása.  A  Ve.   104.   §–ának vizsgálatakor  nemcsak  a  választójog általánosságának  elvére kell figyelemmel lenni, hanem az Alkotmánynak erre a szabályára is. Az  Alkotmány  71.  §  (3) bekezdése szerint  az  országgyűlési képviselők,  az Európai Parlament képviselői, továbbá  a  helyi önkormányzati  képviselők  és  a  polgármesterek  választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A helyi önkormányzati választásokat illetően ez a külön törvény a    helyi    önkormányzati   képviselők   és    polgármesterek választásáról  szóló 1990. évi LXIV. törvény  (a  továbbiakban: Tv.). A Tv. 1. §–a szól az Alkotmány 42. §–ában és 70. § (2) és (3)  bekezdésében meghatározott választójogról. A Tv. 1. §  (2) bekezdése kimondja, hogy a választópolgár lakóhelyén vagy –  ha lakóhelye  mellett  legkésőbb  a választás  kitűzését  megelőző napig   tartózkodási   helyet  is  létesített   –   bejelentett tartózkodási helyén választhat. A  Ve.  104.  §–a  a Tv–nek ezt a szabályát hajtja  végre;  nem korlátozza  a  választójogot  az  állandó  lakóhelyen   történő szavazásra,   mint   tette  ezt  az  országgyűlési   képviselők választásáról  szóló  1989.  évi  XXXIV.  törvény  40.  §   (3) bekezdése,  amelyet az Alkotmánybíróság 6/1991.  (II.  28.)  AB határozata emiatt semmmisített meg. A  Ve.  104. §–a ezért nem ellentétes az Alkotmány  71.  §  (1) bekezdésével,   a   Ve.  e  szabályát  támadó   indítványt   az Alkotmánybíróság elutasította. 9.  Az egyik indítványozó a Ve. 16. § (2) bekezdése és 111. §–a alkotmányellenességének vizsgálatát a Ve. 89. §–a és  104.  §–a vizsgálatával összefüggésben kezdeményezte, de az indítvány nem tartalmazza,  hogy a Ve. 16. § (2) bekezdés c) pontja  és  111. §–a az Alkotmány felhívott rendelkezéseit milyen okból sérti. Az  Alkotmánybíróság ezért ezt az indítványt  visszautasította, az    Alkotmánybíróság   ideiglenes   ügyrendjéről   és   annak közzétételéről   szóló,  módosított  és  egységes   szerkezetbe foglalt  3/2001.  (XII.  3.)  Tü.  határozat  (a  továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja (ABH 2003, 2075.) alapján. 10.  Az  igazolással szavazásról szóló 12/2006.  (IV.  6.)  OVB állásfoglalás   alkotmányellenességének   megállapítására    és megsemmisítésére    irányuló   eljárást   az   Alkotmánybíróság megszüntette. A  szóban lévő állásfoglalás a Ve. 66. §–a, 89. §–a és az R. 1. számú  melléklete  IV. 30. pontjának alkalmazásával  összefüggő kérdésekről  szól. Az R. 1. számú melléklete IV. 30.  pontjának második    mondata   alkotmányellenessé   nyilvánításával    az állásfoglalás vizsgálata okafogyottá vált, ezért az Ügyrend  31 §  a)  pontja alapján az Alkotmánybíróság az eljárást  ebben  a részében megszüntette.                        Dr. Bihari Mihály                   az Alkotmánybíróság elnöke                                         Dr. Balogh Elemér          Dr. Bragyova András         alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                         Dr. Erdei Árpád            Dr. Harmathy Attila         alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                         Dr. Holló András               Dr. Kiss László         alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                         Dr. Kovács Péter          Dr. Kukorelli István         alkotmánybíró                    alkotmánybíró                                                       Dr. Paczolay Péter                      előadó alkotmánybíró Dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indoklása A  korábbi  alkotmánybírósági határozatok által  kijelölt  úton haladva  meghozott határozat indoklását – a  magam  részéről  – azzal  egészítem  ki, hogy emlékeztetek arra: az  országgyűlési választások  választójogi  szabályainak  meghatározatásakor   a jogalkotónak  figyelemmel  kell  lennie  az  ezen  a  területen vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeire is. Az európai követelményekkel való összhangra az Alkotmánybíróság már    korábban    is   rámutatott,   amikor   megjegyezte    a 22/2005.(VI.17.)  AB  határozatban is,  hogy  „  A  választójog egyenlőségéből    származó    alkotmányossági     követelmények tartalmának  meghatározásakor  az  Alkotmánybíróság  figyelembe vette  az  Európa Tanács Velence Bizottságának 190/2002.  számú véleményét,  amelyben  a  Code of Good  Practice  in  Electoral Matters  a közös európai választójogi örökség egyik meghatározó elemének minősíti a választójog egyenlőségét.” (ABH 2005,  246, 251–252.) Mivel  ez  a testület e dokumentum elfogadása óta, a gyakorlati tapasztalatok  alapján  számos újabb határozatot  fogadott  el, fontos  ezeket áttekintően figyelembe venni, amikor a jogalkotó a   saját   mozgásszabadságával  él.  Ezek   közül   külön   is hangsúlyozni  kell az alábbiakat: A. Jelentés a  távszavazásnak és  az elektronikus szavazásnak az Európa Tanács standardjaival való összeegyeztethetőségéről (Rapport sur la compatibilité  du vote  ŕ distance et du vote électronique avec les standards  du Conseil  de l’Europe: CDL–AD(2004)012); B. Jelentés a politikai pártok  választási részvételéről (Rapport sur la  participation des  partis  politiques  aux  élections:  CDL–AD(2006)025);  C: Jelentés   a  parlamenti  választásokon  való  részvételi   jog korlátainak   eltörléséről  (Report   on   the   Abolition   of Restrictions  on  the  Right  to  Vote  in  General  Elections: CDL–AD(2005)011);  D.  Értelmező  nyilatkozat   a   választójog stabilitásáról (Déclaration interprétative sur la stabilité  du droit électoral: CDL–AD(2005)043); E. Jelentés a választójogról és  a  választások lebonyolításáról Európában (Rapport  sur  le droit  électoral et l’administration des élections  en  Europe: CDL–AD(2006)018); stb. Az   Európai   Biztonsági  és  Együttműködési  Szervezetnek   a választási  kérdésekre és az emberi jogok védelmére szakosított intézménye,  az ODIHR (OSCE Office for Democratic  Institutions and  Human  Rights)  is számos dokumentumban  dolgozta  fel  az európai    választási    szabályokat   és    ezek    gyakorlati érvényesülését.     E     monitoring–gyakorlat     szintetizáló összefoglalását   az   ODIHR   ún.   választási   irányelveiben (Guidelines  for  Reviewing a Legal  Framework  for  Elections, 2001) adta meg. Ezeknek  a  dokumentumoknak  a jelen határozat  problematikáját illetően   különösen  azokat  a  téziseit   tartom   figyelemre méltónak,    amelyek    a    rendszer    átláthatóságának    és megbízhatóságának  garanciális kidolgozottságát  várják  el.  A garanciák  túlnyomó  része természetesen  ma  is  teljesül,  de vannak  olyanok,  ahol a jogalkotónak célszerű átgondolni  azt, hogy   a   másutt   is  tapasztalt  diszfunkciók   megelőzésére alkalmasak–e a jelenlegi hazai választójogi részletszabályok. A  Kódex (1.2.iv–v.) hangsúlyozza, hogy ha módot is kell nyitni a  választólistáról  jogos ok nélkül lemaradtak  számára  arra, hogy  felkerüljenek  a listára, de célszerű időbeli  korlátokat felállítani a visszaélések kiküszöbölése végett, és aggályosnak tartja    a   választás   napján   történő   helyesbítést,    s elfogadhatatlannak,   ha   ez  magában   a   szavazóhelyiségben történik.  Garanciális  szempontból indokoltnak  tartja,  ha  a helyesbítések eljárását az eredeti választókörzetre korlátozzák (Kódex–kommentár, 7. §, 16.o.). A választói listát  illetően  a Kódex kommentárja pedig a tényleges kötődés elvét hangsúlyozza, azaz   az   egyén  elsődleges  lakóhelye  választói   listájára kerüljön,  ehelyett  másodlagos  lakóhelyén  akkor  vehető  fel választói listára, ha ott rendszeres jelleggel tartózkodik,  és ez  például  az  ottani adóhatóság illetékessége alá  tartozást jelentheti. (Kódex–kommentár, 6. §, 15.o.) A Jelentés a politikai pártok választási részvételéről – számos más  fontos  elem mellett – felhívja a figyelmet  a  választási kampányban  a  média  felelősségére és arra,  hogy  kell,  hogy legyen olyan garanciális mechanizmus, ami biztosítja a hatékony orvoslatot  már  a választás előtti időszakban  az  információk önkényes felhasználásával illetve eltorzításával szemben.  (36. §) Az  Értelmező nyilatkozat fontosnak tartja pontosítani, hogy az immár  átdolgozott  Kódexnek  az a  szabálya  (II.2.b),  ami  a választási  rendszer alapelemeinek a választást megelőző  évben történő   megváltoztatásától  való  tartózkodást  hangsúlyozza, valamint   azt,  hogy  az  esetleges  változtatásnak  lehetőleg alkotmányi   (illetve  ahol  ilyen  van,   ott   a   közönséges törvényekét  meghaladó)  szinten kell megjelennie,  ez  csak  a választójog   alapvető   szabályaira   vonatkozik.   (II.(1–3). Pontosítja azt is, hogy bármilyen választási reformot azonban a választásokhoz  képest  idejekorán kell végrehajtani,  hogy  az valóban alkalmazható legyen. (II/5) A  Jelentés a távszavazásnak és az elektronikus szavazásnak  az Európa Tanács standardjaival való összeegyeztethetőségéről  nem tartja  igazán  kívánatosnak a levél útján történő  távszavazás intézményét  az ún. új demokráciákban, és azt az  őrizetesekre, kórházakban  ápoltakra,  otthoni  mozgáskorlátozottakra  és   a külföldön  tartózkodókra  korlátozná,  feltéve,  hogy  a  posta működése  pontos és megbízható és a csalások és megfélemlítések kockázatát  sikerül kizárni. (17. §) Az elektronikus  szavazást és  a hasonló technikákat illetően hangsúlyozza, hogy erre csak ott   szabad  sort  keríteni,  ahol  a  megbízhatóság   és   az átláthatóság   garanciáit  biztosítani   tudják.   (18–21.   §) Mindebben  a  jogi–technikai garanciák fontosságát  meghatározó jelentőségűnek tekinti a Jelentés. (64–68. §, 69–70. §) A  Jelentés  a választójogról és a választások lebonyolításáról Európában   fontosnak  tartja  kiemelni,  hogy   a   távollevők szavazása esetében igen szigorú feltételeket kell előírni. (60. §).  A  rendes  választói listákról lemaradt választójogosultak kiegészítő  listájának intézménye kapcsán  a  Jelentés  rámutat annak    veszélyére,   amit   ezeknek   eltúlzott    használata eredményezhet.   (72.   §),  ideértve  a  többszörös   szavazás veszélyét,  valamint  azt, hogy a szavazó  végül  nem  a  saját választókerületét illetően szavaz. (73. §) Az  ODIHR–irányelvek közül ki kell emelni annak elvárását, hogy a választói nyilvántartás mint olyan megbízható és pontos, azok vezetése pedig tökéletesen átlátható legyen. (VII/A. p.  13–14) A  mozgóurnás  szavazásnál is szigorú feltételek megkövetelését tartja  célszerűnek, például az előzetes, írásos  és  lehetőleg indoklással   alátámasztott   igénylést.   (XII/C,   p.26)   Az irányelvek  is  felhívják  a figyelmet  arra,  hogy  az  egyedi szavazó   csoportok  sajátos  igényeit  kielégítő,   különleges szavazási  megoldások könnyen kaput nyithatnak a visszaélésekre (XII/E, p. 27.). Az   egymással  tartalmilag  harmonizáló,  fentebb  hivatkozott dokumentumok  jogforrási  szempontból  nem  kötelezőek   ugyan, azonban  a gyakorlati tapasztalatok fényében szintetizálták  az eddigi   gyakorlatot,  elismerve  természetesen,   hogy   nincs egységes, mindenütt alkalmazható megoldás. Nyilvánvaló, hogy a választott jogtechnikai megoldásnak azonban ki kell elégíteni azokat az elvárásokat, amelyeket az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének 1.   kiegészítő   jegyzőkönyvének  3.  cikke   fűz   a   szabad választásokhoz  való jogról. Eszerint „A Magas  Szerződő  Felek kötelezik  magukat  arra,  hogy  ésszerű  időközönként,  titkos szavazással  szabad  választásokat tartanak  olyan  körülmények között,  melyek a törvényhozó testület megválasztását  illetően biztosítja a nép véleményének kifejezését.” Fontos  hangsúlyozni,  hogy az Emberi  Jogok  Európai  Bírósága pedig  maga  is hivatkozott a Velence Bizottság Kódexére,  mint amit  iránymutatónak  tekintett a választások  egyes  technikai részletkérdéseinek  megítélésében.  (Melnichenko   c.   Ukrajna ügyben  hozott ítélet, 2004. október 19, 57. §).  Ugyanebben  a szellemben  és elismerve, hogy a konkrét megoldást illetően  az államoknak jelentős mozgásszabadságuk van, említette az  Emberi Jogok Európai Bírósága a sajtószabadság és a választási kampány sajátosságainak összefüggéseiről szólva , hogy „mivel a két jog konfliktusba  kerülhet, esetleg szükséges lehet  a  választások idején  vagy  azt  megelőzően olyan korlátozásokat  alkalmazni, amelyek  egyébként nem lennének elfogadhatóak, annak érdekében, hogy  a  nép véleményének kifejezését biztosítsák a törvényhozó testület   megválasztását  illetően.”   (Bowman   c.   Egyesült Királyság  ügyben  hozott  ítélet, 1998.  február  19.  43.  §) Egybevágott a Velence Bizottság Kódexében foglaltakkal  az  is, amikor   az  államok  által  a  passzív  választójoghoz  fűzött bizonyos  kritériumokat  értékelve  az  Emberi  Jogok   Európai Bírósága   rámutatott,  hogy  „lényegi   fontosságú,   hogy   a képviselőjelöltek  tartással rendelkező  és  őszinte  személyek legyenek.  Az arra történő kötelezés, hogy nyíltan és  őszintén jelenjenek meg a közönség előtt, lehetővé teszi a választóknak, hogy  értékeljék  ezek  személyes  értékeit  és  arra  irányuló képességüket,  hogy  melyikük képviselné  jobban  érdekeiket  a parlamentben.” (Melnichenko ügyben hozott ítélet,  58.  §).  Az Emberi  Jogok Európai Bírósága már több ügyben is  érintette  a szavazati  jognak  olyan előfeltételeit, mint  amelyek  például bizonyos időtartamú helyben lakást írnak elő. Bár ezek az ügyek korlátozott  törvényhozatali autonómiával felruházott  területi önkormányzatok különleges státusához kötődtek, az ítéletek elvi éllel  megfogalmazott tételei sokban egybevágnak a fentebb,  az általános     választásokkal     összefüggésben     hivatkozott fejtegetésekkel.  A  Py c. Franciaország  ügyben  hozott  2005. január  11–i  ítéletben  is  megerősítette,  hogy  „a  lakóhely illetve a helyben lakás bizonyos időtartamának megkövetelése  a választójog  megadásához – elvben – nem önkényes korlátozása  a választójognak.” (Py ügyben hozott ítélet 48.  §)  Lehet,  hogy vannak valakinek bizonyos helyi kapcsolatai „a jog azonban  nem lehet tekintettel egyedi esetekre, hanem általános normát  kell megjelenítenie.”  (Py  ügyben  hozott  ítélet,  51.   §)   „Nem ésszerűtlen  tehát  a  választópolgártól  bizonyos   időtartamú helyben   lakást   megkövetelni  a  helyi  választásokon   való részvétele biztosítása előtt.” (Py ügyben hozott ítélet, 56. §) Mindezek  összefüggenek  azzal, hogy az  Emberi  Jogok  Európai Bírósága  szerint  „az  aktív  és  passzív  választójogok   bár fontosak, de nem abszolút jellegűek (…) A feltételek a kérdéses jogokat azonban lényegi tartalmukban nem lehetetlenítik el,  és nem   foszthatják  meg  hatékonyságuktól:  jogszerű  célt  kell követniük  és a választott eszközök nem lehetnek aránytalanok.” (Podkolzina  c.  Lettország ügyben  hozott  2002.  április  9–i ítélet,  33. §) „A megszabott feltételek nem akadályozhatják  a törvényhozás     megválasztásában     az     emberek     szabad akarat–kifejezését,  tükrözniük, és nem akadályozniuk  kell  az eltökéltséget   a   választási   eljárás   integritásának    és hatékonyságának  fenntartásában.” (Hirst c. Egyesült  Királyság ügyben  hozott (2.), 2005. október 6–i nagykamarai ítélet,  62. §) Fentieket  összegezve – nézetem szerint – az is megállapítható, hogy   bár  igaz,  a  jelen  határozatban  érintett  megoldások önmagukban  nem  sértették  meg a magyar  állam  által  vállalt nemzetközi kötelezettségeket, de a megoldás nagyvonalúsága több problémát    okozott,   mint   amennyinek   a   kiküszöbölésére törekedett. A vizsgált választójog–technikai intézmény  nem  is alapult nemzetközi jogi kötelezettségen. Nem több jogot  adott, hanem  más  optikát használva szabályozott, amely  azonban  így újabb   problémákat   generált.  Míg  a   hazai   megoldás   az átjelentkezést végső soron adminisztratív kérdésnek tekintette, ami  az  állampolgár kényelmét szolgálja, addig  a  hivatkozott nemzetközi   dokumentumok  a  hasonló  eljárásjogi   természetű könnyítéseket   anyagi   jogi  (valamint   további   kiegészítő eljárási)   feltételektől  teszik  függővé.   Nézetem   szerint érzékelhető tehát egy bizonyos mérvű inkonzisztencia  a  nem  a lakóhelyen  történő  szavazás célját, értelmét  és  technikáját illetően a magyarországi jogszabályok, azok gyakorlata  illetve az  Európa  Tanács  és  az EBESZ megközelítése  között.  Már  a 338/B/2002. AB határozathoz fűzött, Tersztyánszkyné dr.  Vasadi Éva  bírónő által készített, és három bíró csatlakozását élvező különvélemény is érzékelte ezt a problémát s osztom  azt  ebben kifejtett   álláspontot,  hogy  „nem  sértené   a   választójog általánosságának elvét, ha az egyébként fennálló  választójogát a   polgár   a   jelenleginél  szigorúbb   feltételek   mellett gyakorolhatná, ha a szavazás napján lakcímétől távol van.” (ABH 2003,  1504, 1513.) Mivel az Alkotmánybíróság jelen  határozata nyomán  a  jogalkotónak meg kell tennie a megfelelő  lépéseket, nézetem szerint ezek során nem kerülheti el, hogy a hazai  jogi reformban    –   tekintettel   a   vállalt   nemzetközi    jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának az Alkotmány 7.  § (1)  szerinti  összhangja követelményére – megfelelő  figyelmet fordítson az európai választójogi monitoring–intézmények  által hangsúlyozott  átláthatósági  és  megbízhatósági  követelmények hivatkozott tapasztalataira. Budapest, 2006. október 3.                                                Dr. Kovács Péter                                                   alkotmánybíró Dr. Bragyova András alkotmánybíró különvéleménye A  határozat  rendelkező  részének 3. pontját  —  a  választási eljárásról  szóló  1997.  évi  C. törvénynek  az  országgyűlési képviselők  választásán történő végrehajtásáról szóló  60/2005. (XII.  21.)  BM rendelet 1. számú melléklete 30. pontja  utolsó mondatának megsemmisítését — nem tudom elfogadni. Indokaim a következők:                                 1. A többségi határozat a választási eljárásról szóló 1997. évi C.  törvény  (a továbbiakban: Ve.) 89. § (1) bekezdésével  való ellentétre alapítja a BM rendelet megsemmisítését.  Ez  az  érv nem helytálló, ugyanis az ellentéthez azonos szabályozási tárgy lenne  szükséges, amiről itt nem lehet szó. A Ve. 89. § ugyanis arról  szól, milyen feltételekkel adható ki igazolás azoknak  a választópolgároknak,  akik Magyarország  területén  lakcímüktől távol  kívánnak  szavazni.  A  névjegyzékbe  való  felvételt  a szavazás  napján a Ve. 66. §–a szabályozza. A  Ve.  89.  §  (1) bekezdés  utolsó  mondata  pedig megengedi,  hogy  az  igazolás birtokában lévő választópolgár szavazhasson a településen, ahol tartózkodik  (illetve  ahova  az  igazolása  szól).  A  Ve.   e szabályából tehát nem következik, hogy a választópolgár az első vagy  a  második  fordulóban ne szavazhatna a lakcíme  szerinti választókerületben,   csak  arra  ad   jogot,   hogy   igazolás birtokában a tartózkodási helyén szavazhasson.                                 2. A Ve. 66. § (2) bekezdése a következőkről rendelkezik: „A  szavazatszámláló bizottság — a személyazonosság és a lakcím megállapítására  alkalmas igazolvány alapján —  megállapítja  a szavazni  kívánó személyazonosságát és azt, hogy  szerepel–e  a névjegyzékben.   A   szavazatszámláló  bizottság   felveszi   a névjegyzékbe azt a választópolgárt, aki a) igazolással rendelkezik, b)  igazolja, hogy lakcíme a szavazókör területén van, feltéve, hogy  nem  szerepel  a  választójoggal nem rendelkező  nagykorú polgárok nyilvántartásában.” Álláspontom   szerint   a   többségi   határozat   csak   akkor nyilváníthatta volna alkotmányellenesnek a BM rendelet vitatott szabályát,  ha  a  Ve.  66.  §  (2)  bekezdésének   b)   pontja alkotmányellenes  lenne. A többségi —  szerintem  is  helyes  — nézet  szerint viszont a Ve. 66. § (2) bekezdésének  b)  pontja nem alkotmányellenes; ezért nem lehet alkotmányellenes annak  a következménye sem a törvény végrehajtását szolgáló rendeletben. A   most   megsemmisített  mondat  nélkül  a   szavazatszámláló bizottság   pontosan   úgy  lett  volna  köteles   dönteni   az igazolással   rendelkezők  szavazásáról  eredeti  lakóhelyükön, ahogyan a rendelet előírta (és ez marad a helyzet ezután is, ha a Ve. 66. §–a nem változik). 3.  Egyébiránt az indítványozók által felhozott érv,  hogy  ti. ily  módon lehetővé válik egyes szavazópolgárok szavazóerejének —  befolyásának  — növelése, ha a választó lakóhelyén  az  első forduló   eredményei   miatt  van  második   forduló,   míg   a tartózkodási  helyén  már  nincs [mert  az  első  fordulóban  a szavazás   érvényes   és  eredményes  volt   az   országgyűlési képviselők  választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény  7.  § (1)   bekezdése   szerint],  ez  a  lehetőség  a  magyarországi kétfordulós  vegyes  választási rendszer  következménye;  semmi indok   nincs   feltételezni,   hogy   az   ilyen   esetek   ne véletlenszerűen  oszlanának meg a különböző jelölő  szervezetek támogatói között. Másodszor: fordított helyzet is előállhat, ha a  választópolgár  tartózkodási helyén  szavazhatna  a  második fordulóban,  de  a  lakcíme  szerinti  választókörzetben  nincs második  forduló.  Ezeket  az  eseteket  azonban  a  választási statisztika  nem tartja nyilván. (A második fordulóban  leadott szavazatok   csak   az  egyéni  választókerületi   eredményeket befolyásolják,  a töredékszavazatok elosztását  csak  közvetve, éspedig az elért egyéni mandátumokkal fordított arányban.) Az   indítványozók   feltételezik,  hogy  a   választók   egyes csoportjai  szervezetten,  de legalábbis  egyenként  stratégiai szavazással   élnek   a   különben   véletlenszerűen    előálló lehetőséggel. Ez a feltevés aligha támasztható alá tapasztalati érvekkel  és  azon alapul, hogy a választók helyváltoztatása  — vagy,  mint  itt,  a  tervezett  helyváltoztatás  elmaradása  — politikai motívumokból történik. Életszerűbb feltevés,  hogy  a lakcím  szerinti  választókörzetben történő  szavazást  döntően magántermészetű  okok  motiválják; az  igazolás  kiadása  és  a második  forduló  között  több  mint  két  hét  telik  el,  így elképzelhető,  hogy  előre nem látott  körülmények  indítják  a szavazópolgárokat az otthonmaradásra. Budapest, 2006. október 3.                                             Dr. Bragyova András                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:                                               Dr. Bihari Mihály                                                   alkotmánybíró A különvéleményhez csatlakozom:                                                 Dr. Kiss László                                                   alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Right to vote with a certificate in a different constituency
Number of the Decision: .	47/2006. (X. 5.)
Date of the decision: .	10/03/2006
Summary: A situation whereby a citizen with a certificate can vote in the first round of an election, and the first round proves successful and where in the absence of any rule to the contrary, he can then take part in the election of a new candidate either at his own address or in a different constituency where the first round has proved unsuccessful, if he is in possession of a certificate for that constituency contravenes the principle of equal suffrage.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2006-3-007
.