Hungarian

Ügyszám: .	739/H/2010
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 68/2011. (VIII. 31.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/1001 .

A döntés kelte: Budapest, 08/29/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás  kitűzésére  irányuló kezdeményezés  aláírásgyűjtő ívének   hitelesítése   tárgyában  hozott   határozata   ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő                          határozatot:                                 Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 283/2010. (IV. 9.) OVB határozatát helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I.                                 A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 283/2010. (IV. 9.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. Az OVB vitatott határozatában az országos népszavazás kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette, amelyen a következő kérdés szerepel: „Egyetért- e azzal, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 84. § (1) bekezdését az Országgyűlés helyezze hatályon kívül és a törvény tegye lehetővé, hogy a választópolgár kötelező ügyvédi képviselet nélkül kérhesse a választási bizottság határozatának bírósági felülvizsgálatát?” Az OVBh. indokolásában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért hitelesítésének akadálya nincs. A kifogástevő álláspontja szerint a kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében meghatározott egyértelműségi követelménynek, mivel a kérdésben megjelölt jogszabályhely hatályon kívül helyezésével nem csak a választópolgárok, hanem a bírósági felülvizsgálati kérelem benyújtására jogosult egyéb személyek és szervezetek kötelező ügyvédi képviselete is megszűnik. Ez azonban a kérdésből nem derül ki, sőt a kérdés azt a látszatot kelti, hogy csak a választópolgárok mentesülnek az ügyvédkényszer alól.  Nézete szerint a kérdés népszavazásra bocsátása megsértené a Ve. 3. § d) pontjában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét is, mivel az nem tartozik az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek közé. A kifogástevő az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az OVBh. a Magyar Közlöny 2010. évi 51. számában, 2010. április 9-én jelent meg, a kifogást 2010. április 24-én, határidőben terjesztették elő.                               II.                                 Az   Alkotmánybíróság   határozatának  meghozatala   során   a következő jogszabályokat vette alapul: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a   népszuverenitást  választott  képviselői  útján,  valamint közvetlenül gyakorolja.” 2. Az Nsztv. rendelkezései: „2.  §  Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani  az Országos Választási Bizottsághoz.” „10.   §  Az  Országos  Választási  Bizottság  megtagadja   az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, c)  a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, d)  ugyanazon  tartalmú kérdésben három éven belül  eredményes országos népszavazást tartottak, e)  az  aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.” „13.  §  (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy  kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. ” A Ve. rendelkezései: „3.  §  A választási eljárás szabályainak alkalmazása során  a választásban  érintett résztvevőknek érvényre kell  juttatniuk az alábbi alapelveket: (…) d) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, (…)” „77. § (2) A kifogásnak tartalmaznia kell a) a jogszabálysértés megjelölését, b) a jogszabálysértés bizonyítékait, (…)” „82.  §  (1)  A  választási  bizottság  másodfokú  határozata, továbbá  az  Országos  Választási Bizottság  határozata  ellen bármely választópolgár, jelölt, jelölő szervezet, illetőleg az ügyben  érintett  jogi személy bírósági felülvizsgálat  iránti kérelmet nyújthat be.” „84.  §  (1) A bírósági felülvizsgálati eljárásban az  ügyvédi képviselet  kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező  személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat.” „130.   §   (1)   Az   Országos  Választási  Bizottságnak   az aláírásgyűjtő  ív, illetőleg a konkrét kérdés  hitelesítésével kapcsolatos  döntése elleni kifogást a határozat  közzétételét követő  tizenöt  napon  belül lehet –  az  Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.  Az Alkotmánybíróság  az Országos Választási Bizottság,  illetőleg az    Országgyűlés   határozatát   helybenhagyja,   vagy   azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”                              III. A kifogás nem megalapozott. 1.  Az  Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az  Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában  foglaltaknak megfelelően a Ve. 130.  §-a  határozza meg.  Az  Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások    elbírálása   során   kialakította    következetes gyakorlatát.    Az   Alkotmánybíróság   a   kifogás    alapján lefolytatott  jogorvoslati eljárásban azt  vizsgálja,  hogy  a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdésének a)- c)   pontjaiban,  illetve  130.  §  (1)  bekezdésében  foglalt feltételeknek,  és  az  OVB az aláírásgyűjtő  ív  hitelesítési eljárásában   az  Alkotmánynak  és  az  irányadó  törvényeknek megfelelően  járt-e  el. Eljárása során az Alkotmánybíróság  e feladatát    alkotmányos   jogállásával   és   rendeltetésével összhangban  látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB  határozat,  ABH 1999, 251, 256.] 2.  A kifogástevő álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt   kérdés   nem   felel  meg  az  Nsztv.-ben   rögzített egyértelműségi követelménynek. A népszavazásra szánt kérdés egyértelműségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság  következetesen  érvényesített   álláspontja, hogy  az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való  jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség  követelménye  e tekintetben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt  kérdésnek egyértelműen  megválaszolhatónak kell lennie.  Ahhoz,  hogy  a választópolgár  a népszavazásra feltett kérdésre  egyértelműen tudjon  válaszolni  az szükséges, hogy  a  kérdés  világos  és kizárólag   egyféleképpen  értelmezhető  legyen,  a   kérdésre igennel   vagy   nemmel   lehessen  felelni   (választópolgári egyértelműség).  Az  eredményes népszavazással  hozott  döntés azonban az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés  b) pontjában  foglalt  jogköre  –  Alkotmányban  szabályozott   – korlátozása:    az   Országgyűlés   köteles   az    eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért  a  kérdés egyértelműségének   megállapításakor  az   Alkotmánybíróságnak vizsgálnia  kell azt is, hogy a népszavazás eredménye  alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség,   és  ha  igen,  milyen  jogalkotásra   köteles (jogalkotói egyértelműség). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is  hangsúlyozta,  hogy  az Nsztv. 13.  §  (1)  bekezdése  nem támaszt  olyan  követelményt  a  népszavazás  kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a hatályos jogszabályok terminológiáját [52/2001. (XI.  29.)  AB határozat,  ABH  2001, 399, 402-403.; 68/2008.  (IV.  30.)  AB határozat,  ABH  2008,  615, 619.],  de  a  kérdésből  mind  a választópolgárok,  mind  az  Országgyűlés  számára   ki   kell derülnie,  hogy milyen lehetséges következményekkel  járhat  a népszavazás [99/2007. (XII. 6.) AB határozat, ABH  2007,  815, 818.]. A  népszavazásra feltenni kívánt kérdés egy összetett mondatot tartalmaz,  melynek  első tagja egy hatályon  kívül  helyezési indítvány,  második  része  pedig a  hatályon  kívül  helyezés következményeit    egy    meghatározott     személyi     körre (választópolgár) nézve nevesíti. A kifogástevő nézete  szerint a kérdés azt a látszatot kelti, mintha csak a választópolgárok mentesülnének az ügyvédkényszer alól, ami miatt a  kérdés  nem felel    meg   a   törvényben   meghatározott   egyértelműségi követelménynek. A  kérdés  egy  adott jogszabályi rendelkezés  hatályon  kívül helyezésére   irányul,   amely   rendelkezés   a    választási bizottságok    határozatainak    bírósági    felülvizsgálatára vonatkozóan   kötelező   ügyvédi  képviseletet   ír   elő.   A rendelkezés   értelemszerűen  vonatkozik  minden   érintettre, vagyis   annak   hatályon   kívül   helyezése   nem   csak   a választópolgárokat,  hanem  a  Ve.  82.  §  (1)   bekezdésében megjelölt  minden jogosultat egyaránt érint. Ebből következően a  kérdés második része logikailag felesleges ugyan, mindössze a választópolgárok érintettségének hangsúlyozását szolgálja. Ez  a  körülmény azonban nem érinti az Alkotmánybíróság  által értelmezett   választópolgári  és   jogalkotói   egyértelműség követelményét;  a  kérdés  világos és kizárólag  egyféleképpen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehet felelni,  a népszavazás eredménye alapján pedig az Országgyűlés  el  tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen tartalmú jogalkotásra köteles. Mindezek  alapján  az  egyértelműség követelményének  sérelmét állító    kifogást    az    Alkotmánybíróság    nem    találta megalapozottnak. 3.    A    népszavazási    kezdeményezés    tekintetében     a rendeltetésellenes  joggyakorlás mércéjét az  Alkotmánybíróság 18/2008.  (III.  12.) AB számú határozatában  fogalmazta  meg. Ezen  határozatában  az Alkotmánybíróság rámutatott,  hogy  az aláírásgyűjtés  kezdeményezése  a  népszavazáshoz   való   jog gyakorlásának   részjogosítványa,  a  választópolgárok   által kezdeményezett  népszavazási eljárásnak döntő  eleme,  melynek célja  –  rendeltetése – a népszavazási eljárás elindítása.  E jog  gyakorlása akkor rendeltetésszerű, ha összhangban áll  az Alkotmány    2.    §   (2)   bekezdésében   foglaltakkal,    a népszuverenitás  közvetlen,  de kiegészítő  gyakorlásával:  „A rendeltetésszerű  joggyakorlás  követelménye  a   hitelesítési eljárás   kezdeményezése   során   azt   jelenti,   hogy    az aláírásgyűjtés   kezdeményezőjének  az  országos   népszavazás alkotmányos   rendeltetésére,  a  közvetlen   hatalomgyakorlás kivételességére,  az  állam életében  betöltött  szerepére  és súlyára  tekintettel kell eljárnia. Felelősségteljesen,  annak tudatában  kell  benyújtania kezdeményezését, hogy  az  általa útjára  indított népszavazási eljárás állásfoglalásra készteti az  ország valamennyi választópolgárát, és annak eredményeként az Országgyűlést kötelező döntés születik, amely országgyűlési döntéssé,  törvénnyé  válva  hosszabb  távon  meghatározza   a polgárok  jogait, kötelezettségeit, befolyásolja a  társadalom életét.” [ABH 2008, 212.; 10/2010. (I. 28.) AB határozat,  ABH 2010, 66, 69.] Az   Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  –   a   fentiekben ismertetett  gyakorlata  alapján –  a  népszavazásra  feltenni kívánt   kérdés   önmagában  nem  ellentétes   a   népszavazás rendeltetésével;  a  választási  eljárásban   elvileg   minden választópolgár,  mint  a  bírósági felülvizsgálat  potenciális kezdeményezőjének  jogi  helyzetét  érinti,  a   hitelesítendő kérdés bármilyen irányú eldöntése hosszabb távon határozza meg a  választópolgárok  jogait és kötelezettségeit,  és  nem  áll ellentétben   a   népszuverenitás  közvetlen,  de   kiegészítő gyakorlásának  elvével. Ebből következően az  Alkotmánybíróság azt  a  kifogást sem találta megalapozottnak, amely szerint  a kérdés  népszavazásra  bocsátása  a  Ve.  3.  §  d)  pontjában megfogalmazott   rendeltetésszerű   joggyakorlás   alapelvének sérelmét eredményezné. Mindezekre   tekintettel   az   Alkotmánybíróság   az    OVBh. megsemmisítésére és az OVB új eljárásra kötelezésére  irányuló kifogást  elutasította,  és az OVB 283/2010.  (IV.  9.)  számú határozatát, az abban foglalt kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését helybenhagyta. Az   Alkotmánybíróság   a  határozat   közzétételét   az   OVB határozatának   a   Magyar   Közlönyben   való   megjelenésére tekintettel rendelte el.                      Dr. Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke                          Dr. Balogh Elemér                   Dr. Bihari Mihály      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Bragyova András                  Dr. Holló András      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Kiss László                      Dr. Kovács Péter      alkotmánybíró                           alkotmánybíró      Dr. Lenkovics Barnabás               Dr. Lévay Miklós      előadó alkotmánybíró                    alkotmánybíró                       Dr. Stumpf István                         alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	68/2011. (VIII. 31.)
Date of the decision: .	08/29/2011
.
.