Hungarian

Ügyszám: .	812/B/2008
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 131/2008. (XI. 3.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2008/1072 .

A döntés kelte: Budapest, 11/03/2008 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenesség    megállapítása,    valamint    jogszabály alkotmányellenességének  utólagos vizsgálata  iránt  benyújtott indítványok alapján meghozta a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  közigazgatási hivatalról   szóló   177/2008.   (VII.   1.)   Korm.   rendelet alkotmányellenes,  ezért  azt 2008.  december  31-ei  hatállyal megsemmisíti. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 44/C. §- át  sértő alkotmányellenes helyzet jött létre azáltal, hogy  az Országgyűlés  a  helyi önkormányzatokról szóló 1990.  évi  LXV. törvényben  nem  szabályozta  a  helyi  önkormányzatok   felett törvényességi  ellenőrzést  gyakorló  közigazgatási   hivatalok jogállását. Ezért    felhívja    az   Országgyűlést,    hogy    jogalkotási kötelezettségének 2008. december 31-éig tegyen eleget. Az   Alkotmánybíróság   e  határozatát  a   Magyar   Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. Az  Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett,  amelyben  az indítványozók a közigazgatási hivatalról szóló 177/2008.  (VII. 1.)  Korm.  rendelet alkotmányellenességének megállapítását  és megsemmisítését  kezdeményezték.  Tekintettel  arra,  hogy   az indítványozók ugyanazon alkotmányossági érvek alapján ugyanazon jogszabály     alkotmányossági    vizsgálatát     kérik,     az Alkotmánybíróság    az   indítványokat   az    Alkotmánybíróság ideiglenes   ügyrendjéről   és  annak   közzétételéről   szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 28. §  (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. A       kormányzati      szervezetátalakítással      összefüggő törvénymódosításokról  szóló  2006.   évi   CIX.   törvény   (a továbbiakban:  Kszt.)  7.  § (1) bekezdés  d)  pontja  a  helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) rendelkezéseiben a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal megnevezést közigazgatási hivatalra módosította. Ezt követően a Kormány  elfogadta a közigazgatási hivatalokról szóló 297/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Kormr1.), amelyben a  megyei,  fővárosi közigazgatási hivatalok helyébe regionális közigazgatási  hivatalokat  hozott létre.  Az  Alkotmánybíróság 90/2007.  (XI.  14.)  AB határozatában (a  továbbiakban:  Abh.) megállapította,  hogy  az  Ötv. 98.  §  (1)  bekezdésének  első mondata,  valamint  a  Kormr1. alkotmányellenes,  ezért  azokat 2008. június 30-i hatállyal megsemmisítette. (ABH 2007, 750.) A  Kormány ezt követően az Ötv. módosítása nélkül és a Kormr1.- el megegyező tartalommal, lényeges változtatások nélkül fogadta el  a  közigazgatási hivatalról szóló 177/2008. (VII. 1.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Kormr2.), amelyet a Magyar  Közlöny 2008.  évi 97. számában, július 1-jén hirdettek ki, és  azon  a napon lépett hatályba. Az   indítványozók   az  Abh.-ban  foglaltakra   hivatkozással, elsősorban  azzal  érvelnek, hogy  mivel  a  törvényhozó  2008. június  30-ig  nem  szüntette  meg  az  Abh.-ban  megállapított alkotmányellenes  helyzetet,  változatlanul  nincs  alkotmányos törvényi  alapja  a  közigazgatási hivatalok  államszervezetben elfoglalt helye megváltoztatásának. Alkotmányos törvényi alapok hiányában  a Kormr2.-ben foglalt szabályozás sérti az Alkotmány 44/C. §-át, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is. Egyik  indítványozó  hivatkozik még arra  is,  hogy  a  Kormr2. elfogadása az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütközik,  továbbá csorbítja   az   Országgyűlésnek  az  Alkotmány   19.   §   (2) bekezdésében biztosított jogkörét. Ez az indítványozó a Kormr2. kihirdetésére  visszaható  hatályú  megsemmisítését  kéri,  egy másik    indítványozó   a   Kormr2.   megsemmisítése   mellett, mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását is kezdeményezi.                               II. Az   Alkotmánybíróság   határozatát  a  következő   jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg:     1.   Az   Alkotmánynak   a  határozat   meghozatala   során figyelembe vett rendelkezései: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „34.  § (1) A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza.     (2)  Törvény  minisztérium,  miniszter  vagy  közigazgatási szerv   megjelölésére  vonatkozó  rendelkezését   a   jelenlévő országgyűlési   képviselők  több  mint   felének   szavazatával elfogadott törvény módosíthatja.” „35. § (1) A Kormány (…) b) biztosítja a törvények végrehajtását; (…) d)    biztosítja    a   helyi   önkormányzatok    törvényességi ellenőrzését; (…) (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki,  és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A  Kormány rendelete  és  határozata törvénnyel nem  lehet  ellentétes.  A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.” „44/C.  § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a  jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazata szükséges.  Ugyanilyen  szavazataránnyal elfogadott  törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.”     2.  Az  Ötv.-nek  a  Kormr2. preambuluma által  hivatkozott rendelkezése: „17. § (…) (2)   A   képviselő-testület   ülésének   a   jegyzőkönyvét   a polgármester  és  a jegyző írja alá. A jegyzőkönyvet  az  ülést követő  tizenöt  napon  belül  a jegyző  köteles  megküldeni  a Kormány  által  rendeletben  kijelölt  szervnek  (közigazgatási hivatal).”                              III. Az indítványok megalapozottak.     1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rámutatott arra, hogy  a Kormány  az  Alkotmány rendelkezéseivel ellentétesen  járt  el, amikor alkotmányos törvényi alapok hiányában döntött a Kormr1.- ben   a   közigazgatási   hivatalok  regionális   szervezetekké alakításáról. Az   Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  kifejtette,  hogy  ha   az Alkotmánynak    valamely   alkotmányos   szerv   szabályozására vonatkozó  rendelkezése alapján (pl. rendőrség), vagy  valamely 2/3-os   szabályozást   igénylő  alapvető   jog   gyakorlásának garanciájaként    2/3-os    többséggel    elfogadott    törvény intézményesíti  (létesíti)  az  államigazgatási   szervet,   az államigazgatási    szerv   létrehozására,    intézményesítésére vonatkozó szabályok módosítása nem tartozik az Alkotmány 34.  § (2)  bekezdésébe  foglalt  felhatalmazás  keretei  közé.  Az  a szabályozás, amely megváltoztatja az államigazgatási szerv 2/3- os  törvényben szabályozott államszervezetben elfoglalt helyét, rendeltetését,  jogállását,  szervezeti  kereteit  –  mivel   a szabályozás  az  Alkotmány  valamely  2/3-os  többséget  előíró rendelkezésének  érvényesítését  szolgálja  –,   a   minősített többséggel  elfogadott  törvényi szabályozás  lényegi  elemének megváltoztatását    eredményezi,   ezért   2/3-os    többséggel elfogadott törvényi szabályozást igényel. (ABH 2007, 750, 769.) A  közigazgatási  hivatalokra vonatkozó  szabályozás  történeti elemzése  alapján  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a közigazgatási     hivatalokat     az     Ötv.      létesítette, intézményesítette. Az Abh. rámutatott arra is: „A  2/3-os  törvényben történő szabályozás igénye az  Alkotmány 44/C.  §-ának azon a rendelkezésén alapul, mely szerint a helyi önkormányzatokról   szóló   törvény   elfogadásához    és    az önkormányzatok   alapjogainak   korlátozásához   a    jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A  helyi  önkormányzatok  feletti törvényességi  ellenőrzés  az önkormányzati   alapjogok   szabad  gyakorlása   korlátozásának lehetőségét is magában rejti, ezért a törvényességi  ellenőrzés gyakorlására  jogosult szerv hatáskörét  2/3-os  törvény  kell, hogy    szabályozza.    A   2/3-os   törvényben    szabályozott vnkormányzati  alapjogok védelmének szervezeti  garanciájaként, az  Ötv.  hozta  létre a törvényességi ellenőrzés  gyakorlására jogosult  szervet  magát  is.  Az  Ötv.  98.  §  (1)  bekezdése intézményesítette a közigazgatási hivatalokat és határozta  meg az  államszervezetben  elfoglalt helyüket.  Az  Ötv.-nek  ez  a szabálya  fővárosi, megyei szervként iktatta be a közigazgatási hivatalt   az   államszervezetbe,  azaz  a  2/3-os   törvényben megnyilvánuló politikai konszenzus kiterjedt arra  is,  hogy  a helyi  önkormányzatok  felett fővárosi, megyei  szinten  működő államigazgatási  szerv gyakorolja a törvényességi  ellenőrzést. Ezért  az  Ötv.  szabályozási  koncepciójának  lényeges  elemét érintette  az  a  módosítás, amely  a  fővárosi,  megyei  jelző hatályon  kívül helyezésével lehetőséget adott a  közigazgatási hivatalok       államszervezetben      elfoglalt       helyének megváltoztatására.  Ezért  ezzel a módosítással  a  törvényhozó túllépte  az  Alkotmány  34.  § (2)  bekezdésében  szabályozott felhatalmazása kereteit. Így megállapítható, hogy az Ötv. 98. § (1)  bekezdésének  a Kszt. 7. § (1) bekezdés  d)  pontja  által módosított  szövegét  a törvényhozási eljárásnak  az  Alkotmány 44/C. §-ában szabályozott szabályainak megsértésével fogadta el az  Országgyűlés.  Ezért az Ötv. 98. §  (1)  bekezdésének  első mondata alkotmányellenes. Mivel   a   regionális  közigazgatási  hivatalok   létrehozása, illetőleg létrehozásuk törvényi alapjainak megteremtése  2/3-os többséggel elfogadott törvényi szabályozást igényelt volna,  az alkotmányos    törvényi   alapok   hiánya   a   Korm.r.-t    is alkotmányellenessé teszi.” (ABH 2007, 750, 773-774.) Erre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  Ötv.  98.  §   (1) bekezdésének  első mondatát és a Kormr1.-et 2008.  június  30-i hatállyal megsemmisítette. A  pro  futuro megsemmisítés indokát az Alkotmánybíróság  abban jelölte  meg, hogy kellő időt kívánt biztosítani a jogalkotónak ahhoz,   hogy   az  alkotmányellenes  helyzet  megszüntetéséhez szükséges jogalkotói feladatának eleget tudjon tenni,  az  Ötv. módosításával megteremtse a közigazgatási hivatalok működésének alkotmányos törvényi alapjait.     2.  Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abh. által alkotmányellenesnek  ítélt helyzet  a  mai  napig  fennáll.  Az Országgyűlés nem alkotott új, alkotmányos szabályt az Ötv.  98. §  (1)  bekezdésének  megsemmisített első  mondata  helyett.  A Kormány  pedig  az Abh.-ban foglalt határidő lejárta  után  egy nappal  –  alapvetően változatlan tartalommal –  a  Kormr2.-vel ismét    hatályba    léptette   az    Alkotmánybíróság    által megsemmisített kormányrendeletet. Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  49.  §  (1)  bekezdése  alapján,  ha   a jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel alkotmányellenességet   idézett   elő,   az    Alkotmánybíróság mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg, és  a  mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével  – feladatának teljesítésére hívja fel. A regionális közigazgatási hivatalok létrehozásához az Abh.-ban az   Alkotmány  44/C.  §-ának  értelmezése  alapján   kifejtett érveknek  megfelelően  az Ötv. 98. § (1)  bekezdésében  foglalt rendelkezés  2/3-os  többséggel  elfogadott  módosítására  lett volna  szükség.  Az  Országgyűlés azzal,  hogy  –  az  Abh.-ban meghatározott határidőn belül – nem módosította az Ötv.-t,  nem szabályozta  újra  a közigazgatási hivatalok  államszervezetben elfoglalt  helyét,  elmulasztotta  az  Alkotmány  44/C.  §-ából következő jogalkotási kötelezettségét. Az a tény, hogy az Abh.- ban  a  jogalkotási  kötelezettség teljesítésére  megállapított határidő  eltelt,  és az Abh. által megsemmisített  rendelkezés hatályát  vesztette, nem eredményezte azt, hogy az  Abh.  által megállapított  alkotmányellenes helyzet,  és  ezzel  együtt  az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége megszűnt. Az   Alkotmánybíróság  1/1999.  (II.  24.)   AB   határozatának rendelkező részében alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy  „(…)  valamely, az Alkotmány által meghatározott  törvény elfogadásához  megkívánt minősített többség  nem  egyszerűen  a törvényalkotási   eljárás   formai   előírása,   hanem    olyan alkotmányos    garancia,   amelynek   lényeges   tartalma    az országgyűlési  képviselők  közötti széles  körű  egyetértés.  A minősített  többség  követelménye nemcsak az  adott  alkotmányi rendelkezés   közvetlen   végrehajtásaként   kiadott    törvény megalkotására   vonatkozik,  hanem   e   törvény   módosítására (rendelkezéseinek    megváltoztatására,   kiegészítésére)    és hatályon   kívül  helyezésére  is.  Az  Alkotmány  rendelkezése alapján  minősített  többséggel  elfogadott  törvényt  egyszerű többséggel  elfogadott  törvénnyel nem lehet  módosítani,  vagy hatályon kívül helyezni.” (ABH 1999, 25.) Az  Abh.-ban  ezt  az  alkotmányos követelményt  értelmezte  az Alkotmánybíróság   az   Alkotmány  34.   §   (2)   bekezdésében szabályozott,  –  az 1/1999. (II. 24.) AB határozatot  követően elfogadott     –     felhatalmazással    összefüggésben,     és megállapította,   hogy  a  közigazgatási   hivatalok   Ötv.-ben szabályozott jogállásának megváltoztatásához 2/3-os  minősített többséggel elfogadott törvény megalkotására van szükség. Az  Abtv.  27.  §  (2)  bekezdése szerint  az  Alkotmánybíróság határozata  és a benne foglalt alkotmányértelmezés  mindenkire, így az Országgyűlésre és a Kormányra nézve is kötelező. Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy  az  Alkotmány  44/C. §-át sértő alkotmányellenes  helyzet jött    létre   azáltal,   hogy   az   Országgyűlés   a   helyi önkormányzatokról   szóló  1990.  évi   LXV.   törvényben   nem szabályozta   a   helyi  önkormányzatok  felett   törvényességi ellenőrzést  gyakorló  közigazgatási hivatalok  jogállását,  és felhívta   az   Országgyűlést,  hogy   2008.   december   31-ig jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget. Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi, hogy – mivel  a  közigazgatási hivatalok államszervezetben elfoglalt helyének szabályozása  az önkormányzati  alapjogok szervezeti garanciáját  jelenti  –  az alkotmányos  helyzet  helyreállítása  akkor  is  csak  az  Ötv. módosításával  lehetséges, ha a törvényhozó a megyei,  fővárosi közigazgatási hivatalok visszaállítása mellett dönt.     3.  Az  Alkotmánybíróság  az Abh.  rendelkező  részének  2. pontjában megsemmisítette a települési önkormányzatok  többcélú kistérségi  társulásáról szóló 2004.  évi  CVII.  törvénynek  a Kszt.  által  beiktatott  13/A. §-át is,  amely  felhatalmazást adott   a   Kormánynak  arra,  hogy  a  közigazgatási  hivatalt rendeletben kijelölje. Az indokolásban rámutatott arra, hogy  a közigazgatási      hivatalokra      vonatkozó       szabályozás alkotmányellenessége alapvetően abban áll, hogy a  Kszt.  által végrehajtott  törvénymódosítások következtében a  közigazgatási hivatalok államszervezetben elfoglalt helyének szabályozása 2/3- os  többséget  igénylő törvényhozási tárgyból  kormányrendeleti szabályozási  tárggyá vált, így a Kormány  anélkül  változtatta meg  a  közigazgatási hivatalok jogállását, hogy  ennek  2/3-os törvényi szabályozást igénylő törvényi alapjait az Országgyűlés az   Alkotmányban  foglalt  eljárási  szabályok   betartásával, elfogadta volna. (ABH 2007, 750, 776.)     A   Kormány   a   Kormr2.   megalkotásával,   azzal,   hogy alkotmányos  törvényi  alapok nélkül  kormányrendeletben  hozta létre,  intézményesítette  a közigazgatási  hivatalokat,  olyan szabályozási  körben rendelkezett, amelyet  az  Országgyűlésnek kellett  volna  2/3-os  törvényben  szabályoznia,  elvonta   az Országgyűlés hatáskörét. A Kormr2. bevezetője megjelöli azokat az alkotmányi és törvényi rendelkezéseket,  amelyekre a Kormány a  szabályozási  jogkörét alapította.  Az  Alkotmány 35. § (2) bekezdésében  szabályozott jogalkotó  hatásköre  csak abban az  esetben  jogosítja  fel  a Kormányt arra, hogy feladatkörében eredeti jogalkotó hatáskörét gyakorolva  rendeletet  alkosson, ha a szabályozás  tárgya  nem minősül   törvényhozási  tárgynak.  A  közigazgatási  hivatalok intézményesítése,   az   államszervezetben   elfoglalt   helyük szabályozása  pedig  az  Alkotmánybíróság  által  az   Abh.-ban kifejtett  álláspont  szerint az Alkotmány  44/C.  §-a  alapján minősített többséget igénylő törvényhozási tárgynak tekintendő. Nem   alapozza  meg  a  Kormány  rendeletalkotási  jogkörét   a közigazgatási  hivatalok jogállásának  szabályozására  az  Ötv. hivatkozott  17.  §  (2) bekezdése sem. Az a  szabály  a  helyi önkormányzat jegyzője számára eljárási kötelezettséget  állapít meg,   a   képviselő-testület  üléséről   készült   jegyzőkönyv felterjesztésének  kötelezettségét.  A  rendelkezésbe   foglalt felhatalmazás  csak  ezzel  összefüggésben  értelmezhető,  azaz annak  a  szervnek a kijelölésére hatalmazza  fel  a  Kormányt, ahová  a  jegyzőnek meg kell küldenie a jegyzőkönyvet.  Így  az Ötv.  hivatkozott  szabálya a felhatalmazás terjedelme  alapján nem   tekinthető   a   közigazgatási   hivatal   létrehozására, jogállásának szabályozására adott törvényi felhatalmazásnak. Az  Alkotmánybíróság eljárása során megállapította azt is, hogy az   az   alkotmányellenes  helyzet,  amelyet  a   törvényhozói mulasztás  és a közigazgatási hivatal jogállásának  alkotmányos törvényi  alapok  nélküli kormányrendeleti szintű  szabályozása eredményezett,  sérti  az  Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdésében szabályozott     jogállamiságból     következő     jogbiztonság követelményét  is. Az Abh.-ban foglaltak alapján  nyilvánvalóan alkotmányellenes szabályozás lehetőséget adott a  közigazgatási hivatalok    legitimitásának   és    döntéseik    jogalapjának, alkotmányosságának vitatására. Az  Alkotmánybíróság  rámutat arra, hogy a jogállamban  bármely politikai törekvés csak az Alkotmány keretei között valósítható meg.  A  jogállamiság elvével összeegyeztethetetlen  az,  ha  a kormányzat    az    Alkotmány   garanciális    rendelkezéseinek kiüresítésével,  azok tudatos félre tételével valósítja  meg  a közigazgatási    szervezeti   rendszer   reformjára    irányuló törekvéseit. Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kormr2. alkotmányellenes, ezért azt 2008. december 31-ei hatállyal megsemmisítette. Az  Abtv. 43. § (1) bekezdése szerint: „Azt a jogszabályt  vagy az   állami   irányítás   egyéb  jogi  eszközét,   amelyet   az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít,  az  erről  szóló határozatnak  a hivatalos lapban való közzététele napjától  nem lehet alkalmazni.” A megsemmisítés időpontját tekintve az Abtv. 43.  § (4) bekezdése kivételt enged, amennyiben kimondja,  hogy az  Alkotmánybíróság  a  43.  § (1) bekezdésében  meghatározott időponttól  eltérően  is  meghatározhatja  az  alkotmányellenes jogszabály  hatályon kívül helyezését, ha ezt  a  jogbiztonság, vagy   az   eljárást  kezdeményező  különösen   fontos   érdeke indokolja.  A  Kormr2. kihirdetésére visszaható,  illetőleg  ex nunc   hatályú   megsemmisítése   a   jogbiztonságot   súlyosan veszélyeztető  és  a  polgárok széles körének  alapvető  jogait sértő  jogi  helyzetet  teremtene.  A  közigazgatási  hivatalok széles  körű hatósági jogkörrel rendelkeznek, elsőfokú hatósági jogkörben   járnak  el  (építési  hatósági  ügyek,  korlátozási kártalanítás,  kisajátítás, stb.),  és  általános  jogorvoslati fórumok  azokban az ügyekben, amelyekben a helyi önkormányzatok jegyzői, polgármesterei, hivatalának ügyintézői jártak el  első fokon.  Az  ex  tunc  hatályú  megsemmisítés  a  Kormr2.  által létrehozott  közigazgatási  hivatalok  működésének   jogalapját szüntetné   meg,  megkérdőjelezhetővé  tenné  a   közigazgatási hivatalok  által 2008. július 1-jét követően hozott határozatok érvényességét.  Mind  az  ex tunc,  mind  az  ex  nunc  hatályú megsemmisítés következtében a feladatok ellátására, illetőleg a hatáskörök  gyakorlására  jogosult  szerv  hiányában  –  az  új jogszabályok megalkotásáig – alapvető, törvényben meghatározott feladatok maradnának ellátatlanul, illetőleg az ügyfelek széles körét    érintő   hatósági   ügyekben   sérülne   az   ügyfelek jogorvoslathoz  való  joga.  Ezért  az  Alkotmánybíróság  jelen ügyben  úgy  ítélte  meg,  hogy a jogbiztonság  követelménye  a vizsgált rendelkezés jövőre nézve történő megsemmisítését teszi indokolttá. A    megsemmisítés   időpontjának   meghatározása   során    az Alkotmánybíróság időt kívánt biztosítani a jogalkotónak  ahhoz, hogy  az  alkotmányellenes  helyzet megszüntetéséhez  szükséges jogalkotói  feladatának eleget tegyen,  ezért  a  megsemmisítés időpontját 2008. december 31-ikében határozta meg. A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                        Dr.Paczolay Péter                   az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró          Dr. Holló András             Dr. Kiss László          előadó alkotmánybíró           alkotmánybíró          Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós          alkotmánybíró                  alkotmánybíró                      Dr. Trócsányi László                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	131/2008. (XI. 3.)
Date of the decision: .	11/03/2008
.
.