Hungarian
Ügyszám:
.
812/B/2008
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 131/2008. (XI. 3.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2008/1072
.
A döntés kelte: Budapest, 11/03/2008
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                     A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az       Alkotmánybíróság      mulasztásban       megnyilvánuló
    alkotmányellenesség    megállapítása,    valamint    jogszabály
    alkotmányellenességének  utólagos vizsgálata  iránt  benyújtott
    indítványok alapján meghozta a következő

                             határozatot:

    1.  Az  Alkotmánybíróság  megállapítja,  hogy  a  közigazgatási
    hivatalról   szóló   177/2008.   (VII.   1.)   Korm.   rendelet
    alkotmányellenes,  ezért  azt 2008.  december  31-ei  hatállyal
    megsemmisíti.

    2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 44/C. §-
    át  sértő alkotmányellenes helyzet jött létre azáltal, hogy  az
    Országgyűlés  a  helyi önkormányzatokról szóló 1990.  évi  LXV.
    törvényben  nem  szabályozta  a  helyi  önkormányzatok   felett
    törvényességi  ellenőrzést  gyakorló  közigazgatási   hivatalok
    jogállását.
    Ezért    felhívja    az   Országgyűlést,    hogy    jogalkotási
    kötelezettségének 2008. december 31-éig tegyen eleget.

    Az   Alkotmánybíróság   e  határozatát  a   Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás

                                    I.

      Az  Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett,  amelyben  az
      indítványozók a közigazgatási hivatalról szóló 177/2008.  (VII.
      1.)  Korm.  rendelet alkotmányellenességének megállapítását  és
      megsemmisítését  kezdeményezték.  Tekintettel  arra,  hogy   az
      indítványozók ugyanazon alkotmányossági érvek alapján ugyanazon
      jogszabály     alkotmányossági    vizsgálatát     kérik,     az
      Alkotmánybíróság    az   indítványokat   az    Alkotmánybíróság
      ideiglenes   ügyrendjéről   és  annak   közzétételéről   szóló,
      módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü
      határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 28. §  (1)
      bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

      A       kormányzati      szervezetátalakítással      összefüggő
      törvénymódosításokról  szóló  2006.   évi   CIX.   törvény   (a
      továbbiakban:  Kszt.)  7.  § (1) bekezdés  d)  pontja  a  helyi
      önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban:
      Vtv.) rendelkezéseiben a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal
      megnevezést közigazgatási hivatalra módosította. Ezt követően a
      Kormány  elfogadta a közigazgatási hivatalokról szóló 297/2006.
      (XII. 23.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Kormr1.), amelyben
      a  megyei,  fővárosi közigazgatási hivatalok helyébe regionális
      közigazgatási  hivatalokat  hozott létre.  Az  Alkotmánybíróság
      90/2007.  (XI.  14.)  AB határozatában (a  továbbiakban:  Abh.)
      megállapította,  hogy  az  Ötv. 98.  §  (1)  bekezdésének  első
      mondata,  valamint  a  Kormr1. alkotmányellenes,  ezért  azokat
      2008. június 30-i hatállyal megsemmisítette. (ABH 2007, 750.)

      A  Kormány ezt követően az Ötv. módosítása nélkül és a Kormr1.-
      el megegyező tartalommal, lényeges változtatások nélkül fogadta
      el  a  közigazgatási hivatalról szóló 177/2008. (VII. 1.) Korm.
      rendeletet (a továbbiakban: Kormr2.), amelyet a Magyar  Közlöny
      2008.  évi 97. számában, július 1-jén hirdettek ki, és  azon  a
      napon lépett hatályba.

      Az   indítványozók   az  Abh.-ban  foglaltakra   hivatkozással,
      elsősorban  azzal  érvelnek, hogy  mivel  a  törvényhozó  2008.
      június  30-ig  nem  szüntette  meg  az  Abh.-ban  megállapított
      alkotmányellenes  helyzetet,  változatlanul  nincs  alkotmányos
      törvényi  alapja  a  közigazgatási hivatalok  államszervezetben
      elfoglalt helye megváltoztatásának. Alkotmányos törvényi alapok
      hiányában  a Kormr2.-ben foglalt szabályozás sérti az Alkotmány
      44/C. §-át, valamint az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is.

      Egyik  indítványozó  hivatkozik még arra  is,  hogy  a  Kormr2.
      elfogadása az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütközik,  továbbá
      csorbítja   az   Országgyűlésnek  az  Alkotmány   19.   §   (2)
      bekezdésében biztosított jogkörét. Ez az indítványozó a Kormr2.
      kihirdetésére  visszaható  hatályú  megsemmisítését  kéri,  egy
      másik    indítványozó   a   Kormr2.   megsemmisítése   mellett,
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség  megállapítását
      is kezdeményezi.

                                    II.

      Az   Alkotmánybíróság   határozatát  a  következő   jogszabályi
      rendelkezések alapján hozta meg:
          1.   Az   Alkotmánynak   a  határozat   meghozatala   során
      figyelembe vett rendelkezései:
      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
      „34.  § (1) A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolását
      külön törvény tartalmazza.
          (2)  Törvény  minisztérium,  miniszter  vagy  közigazgatási
      szerv   megjelölésére  vonatkozó  rendelkezését   a   jelenlévő
      országgyűlési   képviselők  több  mint   felének   szavazatával
      elfogadott törvény módosíthatja.”
      „35. § (1) A Kormány
      (…)
      b) biztosítja a törvények végrehajtását;
      (…)
      d)    biztosítja    a   helyi   önkormányzatok    törvényességi
      ellenőrzését;
      (…)
      (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki,  és
      határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A  Kormány
      rendelete  és  határozata törvénnyel nem  lehet  ellentétes.  A
      Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
      „44/C.  § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához
      a  jelenlévő  országgyűlési képviselők kétharmadának  szavazata
      szükséges.  Ugyanilyen  szavazataránnyal elfogadott  törvényben
      korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.”
          2.  Az  Ötv.-nek  a  Kormr2. preambuluma által  hivatkozott
      rendelkezése:
      „17. § (…)
      (2)   A   képviselő-testület   ülésének   a   jegyzőkönyvét   a
      polgármester  és  a jegyző írja alá. A jegyzőkönyvet  az  ülést
      követő  tizenöt  napon  belül  a jegyző  köteles  megküldeni  a
      Kormány  által  rendeletben  kijelölt  szervnek  (közigazgatási
      hivatal).”

                                   III.

      Az indítványok megalapozottak.

          1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rámutatott arra, hogy  a
      Kormány  az  Alkotmány rendelkezéseivel ellentétesen  járt  el,
      amikor alkotmányos törvényi alapok hiányában döntött a Kormr1.-
      ben   a   közigazgatási   hivatalok  regionális   szervezetekké
      alakításáról.
      Az   Alkotmánybíróság  az  Abh.-ban  kifejtette,  hogy  ha   az
      Alkotmánynak    valamely   alkotmányos   szerv   szabályozására
      vonatkozó  rendelkezése alapján (pl. rendőrség), vagy  valamely
      2/3-os   szabályozást   igénylő  alapvető   jog   gyakorlásának
      garanciájaként    2/3-os    többséggel    elfogadott    törvény
      intézményesíti  (létesíti)  az  államigazgatási   szervet,   az
      államigazgatási    szerv   létrehozására,    intézményesítésére
      vonatkozó szabályok módosítása nem tartozik az Alkotmány 34.  §
      (2)  bekezdésébe  foglalt  felhatalmazás  keretei  közé.  Az  a
      szabályozás, amely megváltoztatja az államigazgatási szerv 2/3-
      os  törvényben szabályozott államszervezetben elfoglalt helyét,
      rendeltetését,  jogállását,  szervezeti  kereteit  –  mivel   a
      szabályozás  az  Alkotmány  valamely  2/3-os  többséget  előíró
      rendelkezésének  érvényesítését  szolgálja  –,   a   minősített
      többséggel  elfogadott  törvényi szabályozás  lényegi  elemének
      megváltoztatását    eredményezi,   ezért   2/3-os    többséggel
      elfogadott törvényi szabályozást igényel. (ABH 2007, 750, 769.)
      A  közigazgatási  hivatalokra vonatkozó  szabályozás  történeti
      elemzése  alapján  az Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a
      közigazgatási     hivatalokat     az     Ötv.      létesítette,
      intézményesítette. Az Abh. rámutatott arra is:

      „A  2/3-os  törvényben történő szabályozás igénye az  Alkotmány
      44/C.  §-ának azon a rendelkezésén alapul, mely szerint a helyi
      önkormányzatokról   szóló   törvény   elfogadásához    és    az
      önkormányzatok   alapjogainak   korlátozásához   a    jelenlévő
      országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

      A  helyi  önkormányzatok  feletti törvényességi  ellenőrzés  az
      önkormányzati   alapjogok   szabad  gyakorlása   korlátozásának
      lehetőségét is magában rejti, ezért a törvényességi  ellenőrzés
      gyakorlására  jogosult szerv hatáskörét  2/3-os  törvény  kell,
      hogy    szabályozza.    A   2/3-os   törvényben    szabályozott
      vnkormányzati  alapjogok védelmének szervezeti  garanciájaként,
      az  Ötv.  hozta  létre a törvényességi ellenőrzés  gyakorlására
      jogosult  szervet  magát  is.  Az  Ötv.  98.  §  (1)  bekezdése
      intézményesítette a közigazgatási hivatalokat és határozta  meg
      az  államszervezetben  elfoglalt helyüket.  Az  Ötv.-nek  ez  a
      szabálya  fővárosi, megyei szervként iktatta be a közigazgatási
      hivatalt   az   államszervezetbe,  azaz  a  2/3-os   törvényben
      megnyilvánuló politikai konszenzus kiterjedt arra  is,  hogy  a
      helyi  önkormányzatok  felett fővárosi, megyei  szinten  működő
      államigazgatási  szerv gyakorolja a törvényességi  ellenőrzést.
      Ezért  az  Ötv.  szabályozási  koncepciójának  lényeges  elemét
      érintette  az  a  módosítás, amely  a  fővárosi,  megyei  jelző
      hatályon  kívül helyezésével lehetőséget adott a  közigazgatási
      hivatalok       államszervezetben      elfoglalt       helyének
      megváltoztatására.  Ezért  ezzel a módosítással  a  törvényhozó
      túllépte  az  Alkotmány  34.  § (2)  bekezdésében  szabályozott
      felhatalmazása kereteit. Így megállapítható, hogy az Ötv. 98. §
      (1)  bekezdésének  a Kszt. 7. § (1) bekezdés  d)  pontja  által
      módosított  szövegét  a törvényhozási eljárásnak  az  Alkotmány
      44/C. §-ában szabályozott szabályainak megsértésével fogadta el
      az  Országgyűlés.  Ezért az Ötv. 98. §  (1)  bekezdésének  első
      mondata alkotmányellenes.

      Mivel   a   regionális  közigazgatási  hivatalok   létrehozása,
      illetőleg létrehozásuk törvényi alapjainak megteremtése  2/3-os
      többséggel elfogadott törvényi szabályozást igényelt volna,  az
      alkotmányos    törvényi   alapok   hiánya   a   Korm.r.-t    is
      alkotmányellenessé teszi.” (ABH 2007, 750, 773-774.)

      Erre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  az  Ötv.  98.  §   (1)
      bekezdésének  első mondatát és a Kormr1.-et 2008.  június  30-i
      hatállyal megsemmisítette.

      A  pro  futuro megsemmisítés indokát az Alkotmánybíróság  abban
      jelölte  meg, hogy kellő időt kívánt biztosítani a jogalkotónak
      ahhoz,   hogy   az  alkotmányellenes  helyzet  megszüntetéséhez
      szükséges jogalkotói feladatának eleget tudjon tenni,  az  Ötv.
      módosításával megteremtse a közigazgatási hivatalok működésének
      alkotmányos törvényi alapjait.

          2.  Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abh. által
      alkotmányellenesnek  ítélt helyzet  a  mai  napig  fennáll.  Az
      Országgyűlés nem alkotott új, alkotmányos szabályt az Ötv.  98.
      §  (1)  bekezdésének  megsemmisített első  mondata  helyett.  A
      Kormány  pedig  az Abh.-ban foglalt határidő lejárta  után  egy
      nappal  –  alapvetően változatlan tartalommal –  a  Kormr2.-vel
      ismét    hatályba    léptette   az    Alkotmánybíróság    által
      megsemmisített kormányrendeletet.

      Az  Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
      továbbiakban:  Abtv.)  49.  §  (1)  bekezdése  alapján,  ha   a
      jogalkotó   szerv   a  jogszabályi  felhatalmazásból   származó
      jogalkotói      feladatát     elmulasztotta,      és      ezzel
      alkotmányellenességet   idézett   elő,   az    Alkotmánybíróság
      mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít  meg,
      és  a  mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével  –
      feladatának teljesítésére hívja fel.

      A regionális közigazgatási hivatalok létrehozásához az Abh.-ban
      az   Alkotmány  44/C.  §-ának  értelmezése  alapján   kifejtett
      érveknek  megfelelően  az Ötv. 98. § (1)  bekezdésében  foglalt
      rendelkezés  2/3-os  többséggel  elfogadott  módosítására  lett
      volna  szükség.  Az  Országgyűlés azzal,  hogy  –  az  Abh.-ban
      meghatározott határidőn belül – nem módosította az Ötv.-t,  nem
      szabályozta  újra  a közigazgatási hivatalok  államszervezetben
      elfoglalt  helyét,  elmulasztotta  az  Alkotmány  44/C.  §-ából
      következő jogalkotási kötelezettségét. Az a tény, hogy az Abh.-
      ban  a  jogalkotási  kötelezettség teljesítésére  megállapított
      határidő  eltelt,  és az Abh. által megsemmisített  rendelkezés
      hatályát  vesztette, nem eredményezte azt, hogy az  Abh.  által
      megállapított  alkotmányellenes helyzet,  és  ezzel  együtt  az
      Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége megszűnt.

      Az   Alkotmánybíróság  1/1999.  (II.  24.)   AB   határozatának
      rendelkező részében alkotmányos követelményként fogalmazta meg,
      hogy  „(…)  valamely, az Alkotmány által meghatározott  törvény
      elfogadásához  megkívánt minősített többség  nem  egyszerűen  a
      törvényalkotási   eljárás   formai   előírása,   hanem    olyan
      alkotmányos    garancia,   amelynek   lényeges   tartalma    az
      országgyűlési  képviselők  közötti széles  körű  egyetértés.  A
      minősített  többség  követelménye nemcsak az  adott  alkotmányi
      rendelkezés   közvetlen   végrehajtásaként   kiadott    törvény
      megalkotására   vonatkozik,  hanem   e   törvény   módosítására
      (rendelkezéseinek    megváltoztatására,   kiegészítésére)    és
      hatályon   kívül  helyezésére  is.  Az  Alkotmány  rendelkezése
      alapján  minősített  többséggel  elfogadott  törvényt  egyszerű
      többséggel  elfogadott  törvénnyel nem lehet  módosítani,  vagy
      hatályon kívül helyezni.” (ABH 1999, 25.)

      Az  Abh.-ban  ezt  az  alkotmányos követelményt  értelmezte  az
      Alkotmánybíróság   az   Alkotmány  34.   §   (2)   bekezdésében
      szabályozott,  –  az 1/1999. (II. 24.) AB határozatot  követően
      elfogadott     –     felhatalmazással    összefüggésben,     és
      megállapította,   hogy  a  közigazgatási   hivatalok   Ötv.-ben
      szabályozott jogállásának megváltoztatásához 2/3-os  minősített
      többséggel elfogadott törvény megalkotására van szükség.

      Az  Abtv.  27.  §  (2)  bekezdése szerint  az  Alkotmánybíróság
      határozata  és a benne foglalt alkotmányértelmezés  mindenkire,
      így az Országgyűlésre és a Kormányra nézve is kötelező.

      Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította,
      hogy  az  Alkotmány  44/C. §-át sértő alkotmányellenes  helyzet
      jött    létre   azáltal,   hogy   az   Országgyűlés   a   helyi
      önkormányzatokról   szóló  1990.  évi   LXV.   törvényben   nem
      szabályozta   a   helyi  önkormányzatok  felett   törvényességi
      ellenőrzést  gyakorló  közigazgatási hivatalok  jogállását,  és
      felhívta   az   Országgyűlést,  hogy   2008.   december   31-ig
      jogalkotási kötelezettségének tegyen eleget.

      Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi, hogy – mivel  a  közigazgatási
      hivatalok államszervezetben elfoglalt helyének szabályozása  az
      önkormányzati  alapjogok szervezeti garanciáját  jelenti  –  az
      alkotmányos  helyzet  helyreállítása  akkor  is  csak  az  Ötv.
      módosításával  lehetséges, ha a törvényhozó a megyei,  fővárosi
      közigazgatási hivatalok visszaállítása mellett dönt.

          3.  Az  Alkotmánybíróság  az Abh.  rendelkező  részének  2.
      pontjában megsemmisítette a települési önkormányzatok  többcélú
      kistérségi  társulásáról szóló 2004.  évi  CVII.  törvénynek  a
      Kszt.  által  beiktatott  13/A. §-át is,  amely  felhatalmazást
      adott   a   Kormánynak  arra,  hogy  a  közigazgatási  hivatalt
      rendeletben kijelölje. Az indokolásban rámutatott arra, hogy  a
      közigazgatási      hivatalokra      vonatkozó       szabályozás
      alkotmányellenessége alapvetően abban áll, hogy a  Kszt.  által
      végrehajtott  törvénymódosítások következtében a  közigazgatási
      hivatalok államszervezetben elfoglalt helyének szabályozása 2/3-
      os  többséget  igénylő törvényhozási tárgyból  kormányrendeleti
      szabályozási  tárggyá vált, így a Kormány  anélkül  változtatta
      meg  a  közigazgatási hivatalok jogállását, hogy  ennek  2/3-os
      törvényi szabályozást igénylő törvényi alapjait az Országgyűlés
      az   Alkotmányban  foglalt  eljárási  szabályok   betartásával,
      elfogadta volna. (ABH 2007, 750, 776.)

          A   Kormány   a   Kormr2.   megalkotásával,   azzal,   hogy
      alkotmányos  törvényi  alapok nélkül  kormányrendeletben  hozta
      létre,  intézményesítette  a közigazgatási  hivatalokat,  olyan
      szabályozási  körben rendelkezett, amelyet  az  Országgyűlésnek
      kellett  volna  2/3-os  törvényben  szabályoznia,  elvonta   az
      Országgyűlés hatáskörét.

      A Kormr2. bevezetője megjelöli azokat az alkotmányi és törvényi
      rendelkezéseket,  amelyekre a Kormány a  szabályozási  jogkörét
      alapította.  Az  Alkotmány 35. § (2) bekezdésében  szabályozott
      jogalkotó  hatásköre  csak abban az  esetben  jogosítja  fel  a
      Kormányt arra, hogy feladatkörében eredeti jogalkotó hatáskörét
      gyakorolva  rendeletet  alkosson, ha a szabályozás  tárgya  nem
      minősül   törvényhozási  tárgynak.  A  közigazgatási  hivatalok
      intézményesítése,   az   államszervezetben   elfoglalt   helyük
      szabályozása  pedig  az  Alkotmánybíróság  által  az   Abh.-ban
      kifejtett  álláspont  szerint az Alkotmány  44/C.  §-a  alapján
      minősített többséget igénylő törvényhozási tárgynak tekintendő.
      Nem   alapozza  meg  a  Kormány  rendeletalkotási  jogkörét   a
      közigazgatási  hivatalok jogállásának  szabályozására  az  Ötv.
      hivatkozott  17.  §  (2) bekezdése sem. Az a  szabály  a  helyi
      önkormányzat jegyzője számára eljárási kötelezettséget  állapít
      meg,   a   képviselő-testület  üléséről   készült   jegyzőkönyv
      felterjesztésének  kötelezettségét.  A  rendelkezésbe   foglalt
      felhatalmazás  csak  ezzel  összefüggésben  értelmezhető,  azaz
      annak  a  szervnek a kijelölésére hatalmazza  fel  a  Kormányt,
      ahová  a  jegyzőnek meg kell küldenie a jegyzőkönyvet.  Így  az
      Ötv.  hivatkozott  szabálya a felhatalmazás terjedelme  alapján
      nem   tekinthető   a   közigazgatási   hivatal   létrehozására,
      jogállásának szabályozására adott törvényi felhatalmazásnak.

      Az  Alkotmánybíróság eljárása során megállapította azt is, hogy
      az   az   alkotmányellenes  helyzet,  amelyet  a   törvényhozói
      mulasztás  és a közigazgatási hivatal jogállásának  alkotmányos
      törvényi  alapok  nélküli kormányrendeleti szintű  szabályozása
      eredményezett,  sérti  az  Alkotmány  2.  §  (1)   bekezdésében
      szabályozott     jogállamiságból     következő     jogbiztonság
      követelményét  is. Az Abh.-ban foglaltak alapján  nyilvánvalóan
      alkotmányellenes szabályozás lehetőséget adott a  közigazgatási
      hivatalok    legitimitásának   és    döntéseik    jogalapjának,
      alkotmányosságának vitatására.

      Az  Alkotmánybíróság  rámutat arra, hogy a jogállamban  bármely
      politikai törekvés csak az Alkotmány keretei között valósítható
      meg.  A  jogállamiság elvével összeegyeztethetetlen  az,  ha  a
      kormányzat    az    Alkotmány   garanciális    rendelkezéseinek
      kiüresítésével,  azok tudatos félre tételével valósítja  meg  a
      közigazgatási    szervezeti   rendszer   reformjára    irányuló
      törekvéseit.

      Mindezeket  figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította,
      hogy a Kormr2. alkotmányellenes, ezért azt 2008. december 31-ei
      hatállyal megsemmisítette.

      Az  Abtv. 43. § (1) bekezdése szerint: „Azt a jogszabályt  vagy
      az   állami   irányítás   egyéb  jogi  eszközét,   amelyet   az
      Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít,  az  erről  szóló
      határozatnak  a hivatalos lapban való közzététele napjától  nem
      lehet alkalmazni.” A megsemmisítés időpontját tekintve az Abtv.
      43.  § (4) bekezdése kivételt enged, amennyiben kimondja,  hogy
      az  Alkotmánybíróság  a  43.  § (1) bekezdésében  meghatározott
      időponttól  eltérően  is  meghatározhatja  az  alkotmányellenes
      jogszabály  hatályon kívül helyezését, ha ezt  a  jogbiztonság,
      vagy   az   eljárást  kezdeményező  különösen   fontos   érdeke
      indokolja.  A  Kormr2. kihirdetésére visszaható,  illetőleg  ex
      nunc   hatályú   megsemmisítése   a   jogbiztonságot   súlyosan
      veszélyeztető  és  a  polgárok széles körének  alapvető  jogait
      sértő  jogi  helyzetet  teremtene.  A  közigazgatási  hivatalok
      széles  körű hatósági jogkörrel rendelkeznek, elsőfokú hatósági
      jogkörben   járnak  el  (építési  hatósági  ügyek,  korlátozási
      kártalanítás,  kisajátítás, stb.),  és  általános  jogorvoslati
      fórumok  azokban az ügyekben, amelyekben a helyi önkormányzatok
      jegyzői, polgármesterei, hivatalának ügyintézői jártak el  első
      fokon.  Az  ex  tunc  hatályú  megsemmisítés  a  Kormr2.  által
      létrehozott  közigazgatási  hivatalok  működésének   jogalapját
      szüntetné   meg,  megkérdőjelezhetővé  tenné  a   közigazgatási
      hivatalok  által 2008. július 1-jét követően hozott határozatok
      érvényességét.  Mind  az  ex tunc,  mind  az  ex  nunc  hatályú
      megsemmisítés következtében a feladatok ellátására, illetőleg a
      hatáskörök  gyakorlására  jogosult  szerv  hiányában  –  az  új
      jogszabályok megalkotásáig – alapvető, törvényben meghatározott
      feladatok maradnának ellátatlanul, illetőleg az ügyfelek széles
      körét    érintő   hatósági   ügyekben   sérülne   az   ügyfelek
      jogorvoslathoz  való  joga.  Ezért  az  Alkotmánybíróság  jelen
      ügyben  úgy  ítélte  meg,  hogy a jogbiztonság  követelménye  a
      vizsgált rendelkezés jövőre nézve történő megsemmisítését teszi
      indokolttá.

      A    megsemmisítés   időpontjának   meghatározása   során    az
      Alkotmánybíróság időt kívánt biztosítani a jogalkotónak  ahhoz,
      hogy  az  alkotmányellenes  helyzet megszüntetéséhez  szükséges
      jogalkotói  feladatának eleget tegyen,  ezért  a  megsemmisítés
      időpontját 2008. december 31-ikében határozta meg.

      A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv.
      41. §-án alapul.
                               Dr.Paczolay Péter
                          az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Balogh Elemér        Dr. Bragyova András
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                 Dr. Holló András             Dr. Kiss László
                 előadó alkotmánybíró           alkotmánybíró

                 Dr. Lenkovics Barnabás      Dr. Lévay Miklós
                 alkotmánybíró                  alkotmánybíró

                             Dr. Trócsányi László
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        131/2008. (XI. 3.)
        Date of the decision:
        .
        11/03/2008
        .
        .