English
	Hungarian

Ügyszám: .	476/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 41/1993. (VI. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1993/292 .

A döntés kelte: Budapest, 06/29/1993 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság  az állami  irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságának utólagos  vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában    -     Dr.    Zlinszky    János    alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő                         határozatot. Az  Alkotmánybíróság   megállapítja,  hogy  a  büntethetőség elévülésének értelmezéséről  szóló 1/1993.(II.27.)  OGY elvi állásfoglalás  alkotmányellenes,   ezért  azt,  a  határozat Magyar Közlönyben közzétételének napjával, megsemmisíti. Az    Országgyűlés     elvi     állásfoglalásban     történő törvényértelmezésével  szemben (1987. évi XI. törvény 54. §) alkotmányos    követelmény,   hogy   az   csupán  magára  az Országgyűlésre és szerveire nézve lehet kötelező. A  határozatot   az  Alkotmánybíróság  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. 1.   Az    országgyűlési    képviselő    indítványozók    az Országgyűlésnek  a  büntethetőség  elévülése  értelmezéséről szóló  1/1993.(II.27.)   OGY  elvi   állásfoglalását   (   a továbbiakban :  OGY  elvi állásfoglalás ) az  Alkotmány 2. § (1)   bekezdésében   normatív   rendelkezésként    rögzített jogállamisággal  tartják   ellentétesnek.   Az   indítványok megegyeznek abban, hogy az OGY elvi állásfoglalás alapvetően ellentétes    a    büntetőjogi    elévülés    tárgyában    a 11/1992.(III.5.)  AB   határozatban  (   a  továbbiakban   : elévülési   határozat    )    kifejtett    alkotmánybírósági állásponttal. 2. Az  OGY  elvi  állásfoglalás  miután  ismerteti,  hogy  a "Magyar Állam  az 1944.  december 21-től  1989. október  23. között terjedő  időszakban"  hogyan  ismerte  el  a  törvény előtti    egyenlőséget,    valamint    hogyan    tette    "a bűncselekmények  üldözését   a  hatóságok   megkerülhetetlen feladatává", az  elévülési határozat  indokolásából  kiemelt tételre támaszkodva a büntetőjogi elévülés mint jogintézmény érvényesülésének feltételeit fogalmazza meg. Eszerint :   "Amint  az Alkotmánybíróság  a  2086/A/1991/14. számú határozatában  kifejtette (  18. oldal  ) "az elévülés jogi tények  kérdése, vagyis  jogszabálynak kell a naturális tényt  -  az  idő  folyását  -  jogi  hatással  járó  ténnyé változtatni. " Mindezekre figyelemmel jogilag nem tekinthető releváns    időmúlásnak     a    bűncselekmény    elkövetése szempontjából  az   az  időszak,   amely  alatt   az   állam hatáskörrel rendelkező  szerve nem  él az Alkotmányban és az alkotmányos   törvényekben    kötelezően   előírt    büntető hatalmával,  és   ezzel  a   "törvény   előtti   egyenlőség" alkotmányos  elvét   sértve  részlegesen   szünetelteti   az igazságszolgáltatást. A  törvény előtti  egyenlőség elve nem ellentétes értéket  fejez ki a jogbiztonság elvével, hanem a jogbiztonság  de  facto  megvalósulásának  előfeltétele.  Ez egyben azt is jelenti, hogy a jogbiztonság elvét is sértené, ha  a   konkrét  bűncselekmény   vonatkozásában  relevánsnak minősülne az az időszak, amely alatt a konkrét bűncselekmény tekintetében       bizonyíthatóan        szünetelt        az igazságszolgáltatás. A  bűn üldözésére vonatkozó jogszabályi parancs  -   amelyet  a  büntetőeljárásról  szóló  törvények tartalmaznak -  hatályosulása tehát  feltétele annak, hogy a naturális időmúlás  jogi hatással járó ténnyé - elévüléssé - változzon, miből  is következik,  hogy azokban az esetekben, amikor jogon  kívüli elemek  ( pl.  párthatározatok )  ,  az alkotmányos   törvényekkel    ellentétes   alacsony    rendű jogszabályok (  titkos utasítások  ) a bűnüldözési parancsot kiiktatják az  ügyben, vagy  egyébként törvényes  ok  nélkül mellőzik a  büntetőjogi felelősségre  vonást,  megszegve  az állam    bűnüldözési     kötelezettségét,    ennek     eleve következménye, hogy  az  elévülést  létrehozó  joghatás  nem jöhet létre. A büntetőjogi  felelősségre vonás  törvényes ok  nélkül való mellőzésének minősül, ha az állami vezetés felismerhető vagy alaposan   feltehető    akaratának   megfelelő   alkotmányos jogállami rendszerekben  elfogadott alkotmányos alapelvekkel összeegyeztethetetlen okok  miatt mellőzik  a  bűncselekmény üldözését. "                             II. Az indítványok  megalapozottak. Az  OGY  elvi  állásfoglalás mind formájában,  mind tartalmában alkotmányellenes. Sérti a jogállamiság lényegi  elemét képező jogbiztonság alkotmányos követelményét, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkotás alkotmányos büntetőjogi tilalmát. 1. Az  Alkotmánybíróság első lépésként abban foglalt állást, hogy az  OGY elvi  állásfoglalás,  mint  jogértelmező  aktus alkotmányosságának  felülvizsgálata  hatáskörébe  tartozik-e vagy sem. Az Alkotmánybíróságról  szóló 1989. évi  XXXII. törvény 1. § b) pontja az Alkotmánybíróság  hatáskörébe utalja  az állami irányítás egyéb  jogi eszközei  alkotmányosságának  utólagos vizsgálatát. A jogalkotásról  szóló 1987.  évi XI.  törvény III. fejezete rendelkezik a  jogszabálynak nem minősülő állami aktusokról, az  állami  irányítás  egyéb  jogi  eszközeiről.  Ezek  közé tartozik a jogi iránymutatás ( 53-56. § ). A törvény 54. §-a alapján    az    Országgyűlés    a    jogszabályokat    elvi állásfoglalásban értelmezheti.  Egyetlen  követelmény,  hogy ezt a  Magyar Közlönyben  közzé  kell  tenni.  Az  OGY  elvi állásfoglalás  tehát   az  állami   irányítás   egyéb   jogi eszközeinek egyik formája, s mint ilyen - bár jogértelmezést tartalmaz -  az Alkotmánybíróság  alkotmányossági vizsgálati jogkörébe tartozik. 2. Az  OGY elvi  állásfoglalás  címzettjei  kétségtelenül  a büntető ügyekben  eljáró hatóságok  :  "Természetesen csak a jogalkalmazó döntheti el a konkrét ügyben, hogy az elévülés, mint jogi  tény a fentiekre figyelemmel bekövetkezett-e vagy sem, "  - jelenti  ki az  elvi állásfoglalás.  Az értelmezés címzettjei tehát a jogalkalmazók. Az  Alkotmánybíróság  a 38/1993. (VI. 11.) AB  határozatában rögzítette,  hogy   jogszabály  alkotmányossági   vizsgálata eredményeképpen  határozattal   megállapíthatja  azokat   az alkotmányos    követelményeket,     amelyeknek    a    norma értelmezéseinek  meg  kell  felelniük.  Az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Országgyűlés jogszabályértelmező elvi állásfoglalásának  kötelező  ereje  és  személyi  hatálya  a hatalommegosztás   és   a   hatalmi   ágak   elválasztásának alkotmányos elvei szerint állapítható meg. A  törvényhozó   és  a  végrehajtó  hatalom  elválasztása  a hatáskörök  megosztását   jelenti,  nem  pedig  hierarchikus aláfölérendeltséget. A  törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom  viszonyából   következik,  hogy   az   Országgyűlés jogszabálynak nem minősülő jogértelmezése sem a bíróságokra, sem a  büntető eljárásban  résztvevő egyéb  hatóságokra  nem kötelező. A  hatalmi   ágak  elválasztása   következtében   nincs   az Országgyűlésnek   alárendelt    hatalmi    ág;    az    elvi állásfoglalásban  történő   jogszabályértelmezés  csupán  az Országgyűlésre magára  és szerveire nézve kötelező. Az ennél tágabb   címzetti   körre   az   Országgyűlés   a   törvényi rendelkezések értelmezésére  a legális  ( törvénnyel  való ) jogértelmezést veheti csak igénybe. Az  OGY  elvi  állásfoglalás  azzal,  hogy  az  egyének,  az állampolgárok életébe,  szabadságába,  jogaiba  való  állami beavatkozásnak,  az   alkotmányos  alapjogok  korlátozásának törvényi  feltételeit   és  eszközeit   szabályozó   büntető törvényt nem  törvényben, hanem  a büntető  ügyekben  eljáró hatóságokra és  a polgárokra  kötelező erővel nem rendelkező elvi állásfoglalásban  értelmezte és az általános érvényűség igényével   lépett  fel,  sérti   az   Alkotmány  2.  §  (1) bekezdéséből következő  jogbiztonság követelményét, valamint a 8. § (1) és (2)  bekezdéséből az  egyének alapvető  jogait és kötelességeit érintő törvények jogalkotói  értelmezésével szemben támasztható alkotmányossági követelményt. 3. Az  OGY elvi állásfoglalás alkotmányellenes továbbá azért is,  mert   tartalma  szerint  nem  jogértelmezés,  hanem  - formailag hibás  - büntető  jogalkotás :   a büntető törvény módosítása jogértelmezés útján. A jogértelmezés  alapszabálya, hogy  az  csak  a  jogszabály tartalmának  feltárását   célozhatja  és   nem  vezethet   a jogszabály  tartalmának   módosításával  új  normatív  tétel meghatározására. Az OGY  elvi állásfoglalás  alapvető alkotmányossági hibája, hogy az  elévülés intézményét  átértelmezi, az  elévülés új, általános feltételeként  - az  időmúláson kívül  - az  állam bűnüldözési kötelezettségének teljesítését is megszabja. A törvényalkotó  viszonylag nagy szabadsággal rendelkezik az elévülés feltételeinek  meghatározásában, azaz  az  elévülés valóban  jogi  tények  kérdése.  Ahogyan  azt  az  elévülési határozat  tartalmazza,   és  ahogyan   azt  az   OGY   elvi állásfoglalás idézi :  "jogszabálynak kell a naturális tényt - az idő folyását - jogi hatással járó ténnyé változtatni. " Ezt fejezik  ki  az  elévülés  kezdetére,  félbeszakadására, nyugvására    vonatkozó    jogi    rendelkezések,    amelyek eredményeként   az   elévülés   bekövetkezésének   naturális időtartama hosszabb lehet, mint az elévülés jogi időtartama. A  naturális  és  a  jogi  időmúlás  eltérésének  lehetséges eseteit azonban jogszabályban és előre kell rögzíteni. Az OGY  elvi állásfoglalás  ténylegesen  nem  jogértelmezést tartalmaz, hanem  visszaható  hatályú  büntető  jogalkotást, mégpedig in malam partem. Az  OGY   elvi  állásfoglalás   a   "hatálybalépése"   előtt elkövetett bűncselekmények  tekintetében épp  olyan  okokból alkotmányellenes,  mint   az  elévülési   határozat  tárgyát képezett, elfogadott,  de ki  nem hirdetett  törvény.  Ezzel összefüggésben  az  Alkotmánybíróság  már  egyszer  ügydöntő határozatban állást  foglalt. Eszerint :  "Ha az elévülés az elkövetéskor hatályos  törvény  szerint  valóban  nyugodott, akkor  szükségtelen   ezt  újabb  törvényben  kimondani.  Az elévülés elbírálása - az arra irányadó törvény alkalmazása - kizárólag a bűnüldöző hatóságokra, s végső soron a bíróságra tartozik. A  törvény ebben a kérdésben utólag nem dönthet. " "Az  elévülés  megindulását  és  tartamát  meghatározó  jogi tényeknek az  elévülés ideje  alatt kell fennállniuk, s vagy fennállnak  vagy   nem.  Ami   akkor  nem   volt  az   adott bűncselekmény elévülését felfüggesztő  ("nyugvását" kiváltó) jogi tény, utólag nem nyilvánítható azzá. " ( III/4. p. ) Az elévülési  határozatban többször visszatérő megállapítás, hogy   az   elévülés   attól   függetlenül   megszünteti   a büntethetőséget, hogy  miért nem  üldözték a bűnöst. Azaz az állam mulasztása nem eshet az elkövető terhére. E gondolatot leginkább  a   határozat  V/5.   és   6.   pontja   hordozza félreérthetetlenül,  visszautalva  a  törvényességi  óvásról szóló 9/1992.(I.30.)  AB határozatban  kifejtett álláspontra is. "Eszerint nem hárítható az elkövetőre annak terhe, ha az állam mulasztása  miatt a  büntetőeljárás ideális  célja, az igazságos és  rendeltetését betöltő  büntetés kiszabása  nem teljesülhetett.  Ennek  az  alkotmányos  teherelosztásnak  a szempontjából  közömbös,   hogy  az   állam  rosszul,   vagy egyáltalán nem  érvényesítette-e büntető  igényét; s mindegy az is, hogy milyen okból. Egyaránt az állam terhére esik, ha a bűnüldöző  szervek rosszul  felszereltek, ha  munkatársaik hanyagok, ha  anyagilag vagy politikailag korruptak, vagy ha tudatos   bűnpártolók.    Egy   korszak    büntetőpolitikája visszatekintve alkotmányellenesnek  minősülhet; de ekkor sem lehet  a  jogállami  elvekkel  ellentétesen  működő  büntető hatalom tevékenységét  egyes kiragadott részeiben utólag nem létezőnek nyilvánítani,  s ebből  azt levezetni,  hogy adott körben az elévülés el sem kezdődhetett. " Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az elvi állásfoglalás tételei ugyanebben  a tárgyban  hozott  11/1992.(III.5.)  AB határozatában foglaltakkal ellentétesek. A tárgyismétlődésre való  tekintettel  leszögezi,  hogy  az  Alkotmánybíróságról szóló   törvény   27.  §   (2)    bekezdés     szerint    az Alkotmánybíróság határozatai  mindenkire nézve kötelezőek és így megkerülhetetlenek.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke          Dr. Ádám Antal            Dr. Kilényi Géza          alkotmánybíró               alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                        alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                     előadó alkotmánybíró        Dr. Tersztyánszky Ödön          Dr. Vörös Imre            alkotmánybíró                alkotmánybíró                      Dr. Zlinszky János                        alkotmánybíró Dr. Zlinszky János alkotmánybíró különvéleménye Az  Alkotmánybíróság   a  határozata   meghozatalakor  három kérdést vizsgált : a )  joga  volt-e  az  Országgyűlésnek  a  sérelmezett  elvi állásfoglalás kiadására; b )  vizsgálhatja-e az  Alkotmánybíróság a  sérelmezett elvi állásfoglalás alkotmányellenességét, és c ) a sérelmezett elvi állásfoglalás alkotmányellenes-e. a )  Az Országgyűlés  a jogalkotásról  szóló 1987.  évi  XI. törvény /  a továbbiakban  Jat. / 54. §-a szerint jogosult a jogszabályokat   elvi    állásfoglalásban   értelmezni;   az állásfoglalást a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A Jat.  az  Országgyűlésnek  a  jogszabályt  értelmező  elvi állásfoglalását az  állami irányítás  egyéb  jogi  eszközei, azokon belül pedig a jogi iránymutatások közé sorolja. Az állami  irányítás egyéb  jogi eszközei  nem jogszabályok, hanem állami szervek határozati formában meghozott általános érvényű döntései és jogi iránymutatások. Az állami irányítás egyéb   jogi   eszközei   között   a   jogi   iránymutatások rendeltetése,   hogy   segítsék   a   jogalkalmazó   szervek tevékenységét,   a    jogszabályok    egységes    szemléletű végrehajtását. Az  állami irányítás  egyéb jogi  eszközei  a jogszabályokhoz hasonlóan jogi kötelező erővel rendelkeznek, a jogi  iránymutatásoknak azonban  általában  jogi  kötelező erejük  nincs.   Minthogy   az   adott   jogi   iránymutatás országgyűlési határozatban  jelent meg, a Jat. 46. § szerint az Országgyűlés  által irányított  szervekre vonatkozóan van irányító jellege. A elvi állásfoglalás a jogszabályok értelmezésére szolgál. A Jat. az  elvi állásfoglalásokkal  szemben  érdemi,  tartalmi korlátokat nem  állított fel.  Nem tekinthető  annak a  Jat. vonatkozó rendelkezéséhez  fűzött miniszteri indokolásnak az a  mondata   sem,  amely   szerint  az   elvi  állásfoglalás lehetősége "nem érintheti a Legfelsőbb Bíróságnak, illetőleg a  bíróságoknak   a  jogértelmezésre  vonatkozó  jogát".  Ez ugyanis eleve  következik abból  az alkotmányos  alapelvből, amely szerint  a bíróságok  csakis a  jogszabályoknak vannak alávetve   (  Alkotmány 50.  § (3)  bekezdése  1.  mondat ), illetve,  hogy   a  Legfelsőbb  Bíróság  a  bíróságok  bírói működése és  ítélkezése  fölötti  elvi  irányítás  keretében hozott irányelvei  és  elvi  döntései  a  bíróságok  számára kötelezőek (  Alkotmány 47.  § )  .  Az  Országgyűlés  által hozott elvi  állásfoglalások nemkötelező jellege összhangban van  a  fenti  alkotmányos  elvvel,  azt  nem  sérti.  Ebből következően az  Országgyűlést a  jogszabályt értelmező  elvi állásfoglalások   meghozatalakor   általános   tárgyi   vagy tartalmi korlát nem korlátozza. Véleményem szerint  a  kifejtettekből  következik,  hogy  az Országgyűlésnek   jogában    állt   a    sérelmezett    elvi állásfoglalást meghozni. b )  Az Abtv.  1. §  b )  pontja alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik  az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos  vizsgálata. Az  Abtv.  nem tesz különbséget  az állami  irányítás egyéb  jogi  eszközei között aszerint,  hogy azok  kötelező jellegűek vagy sem. Az Alkotmánybíróság    vizsgálhatta    a    sérelmezett    elvi állásfoglalás alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság  az  1375/J/1992.  számú  ügyben  hozott határozatában  érdemi  vizsgálat  nélkül  utasított  el  egy egyedi,   konkrét    döntéseket   tartalmazó   országgyűlési határozat alkotmányossági vizsgálatára vonatkozó indítványt, mivel  hatáskörébe  csak  az  állami  irányítás  egyéb  jogi eszközei körébe  tartozó normatív  határozat alkotmányossági vizsgálata tartozik.  A most  sérelmezett elvi állásfoglalás jellegét  tekintve   elvi,  nem   egyedi  esetre   vonatkozó jogszabályértelmezés, tehát  az alkotmánybírósági  gyakorlat szerint is aggálytalanul vizsgálható. c ) A jogszabályértelmezés olyan tevékenység, amelynek során feltárul a jogszabály mélyebb, teljesebb tartalma. A közjogi elismertség   szempontjából    a   magyar   jogszabályok   a jogszabályértelmezés   eredményének    három    kategóriáját különböztetik meg. Az  első   kategóriába  tartoznak   az   Alkotmánybíróságnak jogosulttól származó  indítvány alapján  az Alkotmány  egyes rendelkezéseit    értelmező    határozatai,    amelyek    az Alkotmánybíróságról   szóló  törvény   27.  § (2)  bekezdése alapján mindenkire  nézve kötelezőek,  továbbá a  Legfelsőbb Bíróságnak a  bíróságok bírói működése és ítélkezése fölötti elvi irányítás keretében hozott irányelvei és elvi döntései, amelyek az  Alkotmány 47.  §-a alapján  a bíróságok  számára kötelezőek. A  második  kategóriába  az  állam  központi  szervei  által kibocsátható,  először   a  Jat.   által  szabályozott  jogi iránymutatások  tartoznak.   Ezeknek  kötelező  jogi  erejük nincs,  szabályozásukat  az  a  Jat.  megalkotását  megelőző gyakorlat   indokolta,   amely   az   irányítás   informális eszközeinek     elszaporodásához,      azok      ténylegesen jogszabályként  való   érvényesüléséhez  vezetett.   A  Jat. egyrészt garanciális  szabályokat állapított  meg az  állami irányítás egyéb  jogi eszközeinek kibocsátására vonatkozóan, másrészt tisztázta jogi kötelező erejük hiányát. A harmadik  kategóriába a jogszabály által nem szabályozott, közjogi  jelleggel   egyáltalán  nem   rendelkező,  a  fenti szerveken kívül  bárki  által  végzett  jogszabályértelmezés vagy a fenti szervek által, de nem a jogszabály által előírt formában   végzett    jogszabályértelmezés    tartozik.    E kategóriába tartozó  jogszabályértelmezést  bárki  végezhet, annak eredményét  a szabad véleménynyilvánítási jogával élve kinyilváníthatja. Az  ilyen  értelmezésnek  ugyancsak  nincs kötelező ereje. A  sérelmezett  elvi  állásfoglalás  a  második  kategóriába tartozó értelmezés  eredménye. Jogi  kötelező  ereje  nincs, egyetlen államhatalmi  szervre -  köztük a  bíróságra -  sem kötelező. Ebből  következően - tartalmától függetlenül - nem ütközhet sem  az  Alkotmányba,  sem  más  jogszabályba,  így formai alkotmányellenessége ezokon kizárt. Nem ellentétes az Alkotmánybíróság  határozatával,   nem  jelent  az  elévülés elbírálásába való  utólagos törvényhozói beavatkozást. Célja jogszabály értelmezése, amely értelmezésnek a Jat. a fentiek szerint tartalmi  korlátot nem állít, így tetszőleges lehet, az  értelmezésnek   azonban  nincs   senkivel  szemben  jogi kötőereje.  Az  Országgyűlés  jogszabályértelmezési  jogköre tartalmilag  korlátlan,   álláspontjának   kinyilvánításával kapcsolatban az  Országgyűlést bizonyos  esetekben politikai felelősség terhelheti. Az Országgyűlés jogszabályt értelmező tevékenységének az  Alkotmány sem  állít általános  tartalmi korlátot,     konkrét      alkotmányellenesség      utólagos megállapítását   pedig   kizárja   az   elvi   állásfoglalás nemkötelező jellege. Az Alkotmánybíróság  jelen  határozatában  foglalt  többségi álláspont szerint  az  Országgyűlés  határozata  tartalmilag azért    alkotmányellenes,     mert     burkolt     formában visszamenőlegesen változtatja  meg a  büntető  normákat,  új normát állított fel. Nem értek  egyet a  tartalmi alkotmányellenességre vonatkozó állásfoglalással  sem.   Az  Országgyűlés  1945  óta  létező általános érvényű  elévülési akadályt  értelmez, amelyet  az 1945.  évi  VII.  tv.  9.  §  elvi  éllel  megfogalmazott  : nyugszik  az   elévülés  azon   bűncselekményekre,   amelyek üldözhetését  az   uralmon   volt   hatalom  megakadályozta. ( Mellékes jelenleg,  hogy  a  maga  idején  visszamenőleges hatállyal  megfogalmazott   tétel  ezen  visszamenőlegessége ellenkezik az  Alkotmánnyal, mert az Országgyűlés a tételt a megfogalmazása utáni  időszakra értelmezi. ) Ezt a tételt az értelmezésben hivatkozott  jogszabályok fenntartották, annak alapgondolata a  jogállamisággal  és  a  jogbiztonsággal  az Országgyűlés értelmezésében összhangban van. Az elvi állásfoglalásban foglalt jogszabályértelmezést bárki ( államhatalmi szerv, a jogtudomány, magánszemély ) szabadon figyelembe veheti  az  elméletileg  lehetséges  értelmezések egyikeként. Az  Országgyűlés sérelmezett elvi állásfoglalása az Alkotmánybíróságnak az elévülésről szóló 11/1992.(III.5.) AB határozatára  figyelemmel értékeli  a múlt rendszer belső jogának ellentmondásait  és ezzel  kapcsolatban  rögzíti  az Országgyűlés többségének  véleményét. Az  elvi  határozatban foglalt  jogszabályértelmezés   súlya,  meggyőző   ereje  az Országgyűlés tekintélyéből,  az államhatalmi  szervek között elfoglalt  helyéből   ered.  Az  elvi  határozatban  foglalt jogszabályértelmezés rendszertani  és történeti,  ám  nem  a jogszabállyal   egyidőben   született,   így   a   történeti értelmezésnek   nem    autentikus   alapja.    A   bíróságok törvényértelmezési szabadságát  a határozat  nem korlátozza, visszamenőlegesen normát nem alkot, ezért az Alkotmányba nem ütközik. A fentiek  alapján  álláspontom  szerint  az  indítványt  el kellett volna utasítani. Budapest, 1993. június 29.                                           Dr. Zlinszky János                                              alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The interpretation of the statute of limitations
Number of the Decision: .	41/1993. (VI. 30.)
Date of the decision: .	06/29/1993
Summary: After the Constitutional Court turned down in March 1992 a bill that aimed to lift the statute of limitations for political crimes, the Parliament voted an authoritative resolution on the interpretation of the statute of limitations. The scope of the resolution was to exempt the period between 1944 and 1989 from the term of limitation. The Court declared the regulation unconstitutional both for formal and substantive reasons. An authoritative resolution of Parliament does not meet the requirements set for a legislative act. It cannot regulate questions concerned with the basic rights of citizens, and violates the principles of legality and legal certainty. Substantively the resolution was found to be unconstitutional too because it is ex post facto legislation, making retroactive criminal prosecution possible.
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1993-2-012
.