Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03496/2012
Első irat érkezett: 10/19/2012
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.II.37.431/2011/4. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 11/13/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában - a Kúria építési ügyben hozott Kfv.II.37.431/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását, és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Kéri továbbá a hivatkozott ítélet végrehajtásának felfüggesztését.
Álláspontja szerint a bíróság döntése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonsághoz való jogát, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, mivel az elsőfokú közigazgatási szervnek az indítványozó ingatlanán folyó építkezésről több forrásból származóan is hiteles tudomása volt, ennek ellenére az építkezésről való tudomásszerzéstől számított egy éven túl került sor az építési bírság kiszabására, amely jogellenes. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kfv.II.37.431/2011/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés

.
A határozat száma: 3034/2013. (II. 12.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/1288
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: határozott kérelem (mint az indítvánnyal szembeni követelmény)
.
A határozat kelte: Budapest, 02/04/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.02.04 15:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.431/2011/4. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az egyedi ügy felperese (a továbbiakban: indítványozó) 1999 végén ingatlantulajdonán lakóépület és zárt szennyvíztározó építésébe kezdett, amelynek kapcsán építési engedélyt nyújtott be Érd Város Jegyzőjéhez mint elsőfokú építésügyi hatósághoz (a továbbiakban: építésügyi hatóság). A kérelmet formai okokra hivatkozva 2000. október 24-én elutasították. Az indítványozó folytatta az építkezést, mely 2005-ben fejeződött be, ekkor az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (1) bekezdése szerinti fennmaradási engedély iránti kérelemmel fordult az építésügyi hatósághoz, mely az engedélyt 2005. szeptember 15-én meg is adta, emellett az Étv. 49. § (1) bekezdése alapján 1 724 000 Ft építésügyi bírságot szabott ki.

    [2] 2. Az indítványozó a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Építésügyi Főosztályához (a továbbiakban: Közigazgatási Hivatal) fellebbezett a döntés ellen, melyet azonban a másodfokú közigazgatási fórum 2006. augusztus 7-én kelt határozatában lényegében változatlanul hagyott, csupán a bírság összegét kerekítette 1 720 000 Ft-ra. Az indítványozó a Pest Megyei Bírósághoz fordult, keresetében a másodfokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését és az építésügyi hatóság új eljárásra utasítását kérte. A Pest Megyei Bíróság helyt adott a keresetnek. Az ítélet ellen a Közigazgatási Hivatal jogutódja, a Pest Megyei Kormányhivatal felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melynek a Kúria helyt adott, és hatályon kívül helyezte a Pest Megyei Bíróság ítéletét. A döntés ellen az indítványozó 2012. október 19-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be.

    [3] 3. Az indítványozó beadványaiban rendre azzal érvelt, hogy az Étv. 48. § (8) bekezdése alapján az építésügyi hatóságnak nem lett volna szabad intézkedni, mert arra csak a szabálytalanság tudomásra jutásától számított egy éven belül, legkésőbb azonban az építés befejezésétől vagy – ha az nem állapítható meg – az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül intézkedhet. Az indítványozó szerint az építésügyi hatóság 2000. október 24-én kelt határozatában már tudomást szerzett az építkezésről. Emellett egy tanú igazolta, hogy ugyanebben az évben az építésügyi hatóság két ügyintézője megkérdezte tőle, kié az ingatlan, és érdeklődtek az építkezésről. Továbbá az indítványozó szomszédja tanúvallomásában igazolta, hogy a nála lefolytatott helyszíni szemle során az építésügyi hatóság ügyintézői kimentek az ingatlanához, ekkor pedig az indítványozó ingatlanán folyó építkezésről is tudomást szerezhettek. A Kúria ítéletében jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára hivatkozott. Eszerint az építésügyi hatóság számára az intézkedési határidő a hivatalos tudomásszerzéstől kezdődik. Önmagában egy építkezésre vonatkozó ténynek a hatósági ügyintéző részéről való megismerése nem jelent hivatalos tudomásszerzést. A szabálytalan építkezésről a hatóság akkor szerez hivatalosan tudomást, amikor a rendelkezésére bocsátott adatok alapján fel tudja mérni, hogy pontosan milyen építési tevékenységet végeztek, mire volt vagy nem volt építési, bontási vagy más engedély, az elvégzett építési tevékenységből mi minősül engedély-, illetve bejelentésköteles munkának, illetőleg meg tudja állapítani, hogy az elvégzett építési munkák megfelelnek-e a vonatkozó építési előírásoknak. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ezen ítéletével megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdését.
    [4] 4. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 52. § (1) bekezdés e) pontja előírja, hogy az indítványnak tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

    [5] 5. Az indítványozó által előadottak nem felelnek meg a fent megjelölt követelménynek. Az indítvány indokolása kizárólag a bizonyítékok értékelését, illetve a Kúria jogértelmezését kifogásolja. A támadott ítélet indokolásából világosan kiderül, hogy a Kúria a “tudomásra jutás” kifejezés értelmezésének lehetőségei közül választott, és nem fogadta el irányadónak az indítványozó által előterjesztett bizonyítékokat. A Kúria döntésének e vonatkozásban való felülvizsgálata azonban nem az Alkotmánybíróság hatásköre. Az indítvány arra nézve nem tartalmaz érvelést, hogy a “tudomásra jutás” kifejezés Kúria által követett megszorító értelmezése, illetve a bizonyítékok értékelése következtében miért alaptörvény-ellenes a támadott ítélet. Így nem teljesül az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott feltétel.

    [6] 6. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a panasz befogadását az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján visszautasítja.

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        10/19/2012
        .
        Number of the Decision:
        .
        3034/2013. (II. 12.)
        Date of the decision:
        .
        02/04/2013
        .
        .