English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03461/2021
Első irat érkezett: 09/07/2021
.
Az ügy tárgya: A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (nyugellátás ideje alatti keresőtevékenység, szolgálati idő számítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/11/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Hörcherné Dr. Marosi Ildikó Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és - a Fővárosi Törvényszék előtt 112.K.707.874/2020/16. számú ítélettel zárult ügyben - az alkalmazásának a kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár értelmében a 62. életévében elérte a nyugdíjkorhatárt, azonban nyugdíjasként a 70. életévéig kormányzati szolgálati jogviszonyban tovább dolgozott, melynek során az illetményéből folyamatosan levonásra került a személyi jövedelemadó mellett az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék is. A kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnését követően kérelmezte az öregségi nyugdíja újbóli folyósítását. A nyugdíj megállapításakor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság A Tny. sérelmezett jogszabályi rendelkezését alkalmazva figyelmen kívül hagyta a saját jogú nyugellátás ideje alatti keresőtevékenységet, azt nem számította bele az indítványozó szolgálati idejébe, csak a nyugdíjkorhatárt megelőző időszakot vette figyelembe a nyugdíj megállapításánál, melynek következtében. az indítványozó nyugdíjának havi összege megközelítőleg a fele lett, mint amelyre a teljes szolgálati idő figyelembe vétele esetében jogosult lenne. Az indítványozó keresetet nyújtott be a bíróságon, melyben előadta, hogy a Tny. 22/A § (1) bekezdése kifejezetten kizárja a nyugdíjkorhatárt követő keresőtevékenységet a szolgálati idő számításából, így a jogalkotó teljesen önkényesen tesz különbséget a nyugdíjkorhatár betöltése előtt és után minden egyéb szempontból azonos helyzetben levő kormányzati szolgálati jogviszonyban levő személyek között, mely alaptörvény-ellenes. A Fővárosi Törvényszék elutasította a keresetét.
Az Alkotmánybíróság a 12/2018. (VII. 18.) AB határozatban vizsgálta a sérelmezett rendelkezést, melynek során arra a következtetésre jutott, hogy diszkrimináció az összehasonlítható csoportok hiányában nem állapítható meg. Az indítványozó előadása szerint az, hogy a jogalkotó azóta hatályon kívül helyezte a jogszabályi rendelkezést - azonban jelen ügyben még alkalmazta a bíróság - arra mutat rá, hogy a jogalkotó felismerte azt, hogy a rendelkezés tulajdonhoz való jog sérelmét okozó egyenlőtlenséget okoz. Az indítványozó véleménye szerint a jogszabályi környezet változása alkotmányossági revíziót tesz indokolttá. A sérelmezett rendelkezés ugyanis az indítványozónak az emberi méltósághoz, tulajdonhoz és törvény előtti egyenlőséghez való alapjogát sérti..
.
Támadott jogi aktus:
    a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. § (1) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
XIII. cikk
XV. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3461_0_2021_Inditvany.anonim.pdfIV_3461_0_2021_Inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3096/2022. (III. 10.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/15/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.02.15 14:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3096_2022 AB végzés.pdf3096_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2020. június 30-ig hatályban volt 22/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazási tilalma elrendelésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Karsai Dániel ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmány­bíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján. Az indít­ványozó kérelme arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 2020. június 30-ig hatályos 22/A. § (1) bekezdése sérti az Alaptörvény II. cikkét, XIII. cikk (1) bekezdését és XV. cikk (2) bekezdését, és ezért annak alkalmazási tilalmát rendelje el az indítványozó ügyében.
      [2] Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege az alábbiak szerint foglalható össze az Alkotmánybíróság számára rendelkezésre bocsátott iratanyag alapján.

      [3] 1.1. Az indítványozó kérelmére eljáró nyugdíjbiztosítási szerv 2007-ben csökkentés nélküli előrehozott öreg­ségi nyugdíjat állapított meg 184 289 Ft összegben. Az indítványozó foglalkoztatási jogviszonya azonban nem szűnt meg. A Nemzetgazdasági Minisztériumban, illetve a Pénzügyminisztériumban dolgozott tovább a rá irányadó nyugdíjkorhatár eléréséig (2013-ig), majd azt követően is addig, amíg 70. életévének betöltésére tekintettel kormányzati szolgálati jogviszonya törvény alapján kötelezően meg nem szűnt 2020. május 11. napjával.
      [4] Öregségi nyugdíjának folyósítása 2013. július 1-jétől foglalkoztatási jogviszonya fennállása alatt szünetelt a Tny. 83/C. §-ának megfelelően. Bruttó keresetét a különböző közterhekkel – mint például a nyugdíjjárulékkal – csökkentették ebben az időszakban is. A nyugdíjbiztosítási szerv nyugdíja összegét minden évben meg­emelte a Tny. 22/A. §-ának megfelelően 2016-ig az indítványozó kérelmére, 2017-től – jogszabályváltozás miatt – hivata­lból eljárva. A Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága (a továbbiakban: hatóság) a 2020. ­június 19. napján kelt, 110/238005/2020. ügyszámú határozatában az indítványozó szüneteltetett öregségi nyugellátásának havi 336 580 Ft összegben, 2020. június 1. napjától kezdődő újbóli folyósításáról rendelkezett.

      [5] 1.2. Az indítványozó keresettel támadta az előbbi határozatot a Fővárosi Törvényszék előtt. A sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy a havonta folyósításra kerülő nyugdíjának összegét 2020. május 11. napjáig visszamenőleg havi 703 180 Ft-ban állapítsák meg. Keresetében jogszabálysértést nem adott elő; arra hivatkozott, hogy a Tny. 22/A. § (1) bekezdése alaptörvény-­ellenes, és ezért indítványozta, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz.
      [6] A Fővárosi Törvényszék 112.K.707.874/2020/16. számú ítéletével a keresetet elutasította anélkül, hogy az Alkotmány­bírósághoz fordult volna. Indokolásában rögzítette, hogy a Tny. 22/A. § (1) bekezdésével kapcsolatban előadott alkotmányossági aggályok tekintetében nem osztja az indítványozó álláspontját, mert az Alkotmány­bíróság irányadó határozatai – különösen a 12/2018. (VII. 18.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) – alapján azok nem foghatnak helyt. Az indítványozónak valóban kellett nyugdíjjárulékot fizetnie öreg­ségi nyugdíja szüneteltetése alatt, továbbá ebben az időszakban a Tny. 22/A. § (1) bekezdése következtében jövedelme valóban nem képezte a nyugdíjjárulék alapját és szolgálati ideje sem növekedett, de a Tny. 22/A. § (2) bekezdése értelmében minden évben növelték nyugdíja összegét.

      [7] 2. A Fővárosi Törvényszék ítéletét követően az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján. Indítványában előadta, hogy az ügyében alkalmazott Tny. 22/A. § (1) bekezdése az alábbiak miatt ellentétes az Alaptörvénnyel.
      [8] Az emberi méltóság (Alaptörvény II. cikk) sérelmét az indítványozó abban jelölte meg, hogy a megkülönböztetés tilalmát ebből az anyajogból vezeti le az Alkotmánybíróság. „[E]lképzelhetetlen lenne az emberi méltósághoz való jog megfelelő védelme a hátrányos megkülönböztetés tilalma nélkül. Az egyenlő bánásmód követelményének tiszteletben tartása a formális jogegyenlőség alapja, enélkül nem is beszélhetnénk az emberi méltósághoz való jog elismeréséről.”
      [9] A tulajdonhoz való jog [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét az indítványozó azzal támasztotta alá, hogy a támadott rendelkezés – kellő társadalmi cél és indok nélkül, aránytalan mértékű – tulajdonjog korlátozást valósít meg azáltal, hogy megfosztja a kereső tevékenységet gyakorlót a járulékfizetéssel megszerzett tulajdonától. A nyugdíjfolyósítás szüneteltetése mellett folytatott keresőtevékenységre tekintettel az indítványozó felső korlát nélkül fizette a nyugdíjjárulékot, az ezzel megszerzett jogosultságát azonban csak rendkívül korlátozott mértékben élvezheti a Tny. 22/A. § (2) bekezdése alapján.
      [10] A megkülönböztetés tilalma [Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés] az indítványozó szerint a következők miatt sérült. A kormányzati szolgálati jogviszonyban állt indítványozó, aki öregségi nyugdíjasnak is minősült a vitatott időszakban, ugyanabba a csoportba tartozik, mint az öregségi nyugdíjasnak nem minősülő kormányzati szolgálati jogviszonyban állók. Mindkét csoport kötelezettsége, hogy teljesítse a nyugdíjjárulékot, ami öregségi nyugdíjra teremt jogosultságot. Az indítványozó esetében azonban – ellentétben a másik csoportba tartozókkal – a keresőtevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe, továbbá nyugdíjjárulék-alapot képező keresete az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során nem vehető figyelembe. Az, hogy az indítványozó életkorára tekintettel nyugdíjas, az „egyéb helyzet” szerinti feltételnek megfelel. Az ilyen különbségtétel az indítványban írtak szerint akkor engedhető meg, ha észszerű indokkal magyaráz­ható. A különbségtétel azonban önkényes, mert „semmilyen indok nem azonosítható arra vonatkozóan, hogy az azonos összegben befizetett járulék ellenére miért nem szerzett jogosultságot azonos mértékű szolgálati időre is”.

      [11] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmány­jogi panasz a befogadhatóság törvényi fel­tételeinek eleget tesz-e.

      [12] 3.1. A kérelmező magányszemély alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és érintettsége fennáll, mivel a támadott ítélettel befejezett bírósági eljárásban felperes volt. Jogorvoslati jogát kimerítette, amikor keresetet nyújtott be a hatóság határozatát vitatva. A támadott döntéssel (a Fővárosi Törvény­szék ítéletével) szemben további rendes jogorvoslati lehetőség nem állt a rendelkezésére. Az indítvány felhívja az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó rendelkezést [Abtv. 26. § (1) bekezdés], kifejezett kérelmet tartalmaz a jogkövetkezmények megállapítására, valamint pontosan megjelöli a támadott ítéletet és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, amelynek közléséhez képest (2021. június 7.) az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül nyújtotta be indítványát 2021. augusztus 5-én. Tehát az indítvány eleget tett az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a), c)–d) és f) pontjaiban foglalt követelményeknek.
      [13] A határozott kérelem követelménye azt is magában foglalja, hogy az indítványnak egyértelműen elő kell adnia az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]. Az Alkotmánybíróság megállapí­totta, hogy az indítvány megfelel ezeknek a feltételeknek is.

      [14] 3.2. Az Abtv. 31. § (1) bekezdése úgy szól, hogy „[h]a alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, vala­mint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának.”
      [15] Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Abh.-ban már felülvizsgálta a Tny. 22/A. § (1) bekezdését az indít­ványozó által előadott alkotmányjogi összefüggésekre tekintettel, és azt állapította meg, hogy az „nem sérti az Alaptörvény […] II. cikkét, XIII. cikk (1) bekezdését és XV. cikk (2) bekezdését […]” (Abh., Indokolás [79]). Ennek magyarázatát az Abh. részletesen tartalmazza (lásd: Abh., Indokolás [66]–[78]), azokat az Alkotmánybíróság ebben a végzésben nem ismétli meg.
      [16] Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a körülmények alapvetően nem változtak meg 2018 óta. Az indítványozó által felhívott törvénymódosítás (a Tny. 22/A. §-ának hatályon kívül helyezése) nem minősül ilyennek. A Tny. 102/A. § (1) bekezdése értelmében az indítványozó által sérelmezett szabályt – hatályon kívül helyezése ellenére – jelenleg is alkalmazni kellene a vitatott időszakban (2013. július 1. és 2020. május 31. között) szerzett nyugdíjjárulék-köteles keresetre, pontosan úgy, ahogyan azt az Abh. idején kellett.

      [17] 4. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság fel­tételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján tanácsban eljárva, az Abtv. 31. § (1) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés b) pontja (ítélt dolog) alapján visszautasította.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó

          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szabó Marcel

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Salamon László

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/07/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against section 22/A (1) of the Act LXXXI of 1997 on Social Security Pension (gainful activity during retirement, calculation of length of service)
          Number of the Decision:
          .
          3096/2022. (III. 10.)
          Date of the decision:
          .
          02/15/2022
          .
          .