Hungarian
Ügyszám:
.
1110/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 58/1995. (IX. 15.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/289
.
A határozat kelte: Budapest, 09/11/1995
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                   A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az Alkotmánybíróság  jogszabály alkotmányosságának  utólagos
    vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő

                           határozatot :

    1. Az  Alkotmánybíróság a  büntetőeljárásról szóló 1973. évi
    I.   törvény    /Be.   /    73.   ,   74.   és   203.   §-ai
    alkotmányellenességének megállapítására  irányuló indítványt
    elutasítja.

    2. Az  Alkotmánybíróság megállapítja  :   a Be.  11.  §  (2)
    bekezdése alkalmazásánál - az Alkotmány 7. §-ára figyelemmel
    -  alkotmányos  követelmény,  hogy  a  bíróság  a  tárgyalás
    nyilvánosságának kizárása  kérdésében az  1976. évi 8. számú
    törvényerejű rendelettel  kihirdetett Polgári  és  Politikai
    Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 1. pontja, illetve
    az 1993.  évi XXXI.  törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok
    és az  alapvető szabadságok  védelméről szóló  Egyezmény  6.
    cikk 1. pontja - figyelembevételével döntsön.

    Az  Alkotmánybíróság   a  határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                               Indokolás

                                   I.

      Az indítványozó  álláspontja szerint a Be. 73. , illetve 74.
      §-a   alapján    a   terhelt    elmeállapotáról   beszerzett
      szakvélemények  felhasználása   során   nem   érvényesül   a
      személyes adatok  védelmének alkotmányos alapjoga /Alkotmány
      59. §/.  Ugyancsak ezen alkotmányos jog sérelmét okozhatja a
      Be. 203. §-a, amely alapján a tárgyaláson fel kell olvasni a
      tárgyalásról  értesített,   de  meg   nem  jelent   szakértő
      véleményét. /Amennyiben  a szakértő megjelenik a Be. 76. §-a
      alapján történik a meghallgatása. /

      Az indítványozó  szerint alkotmányellenes az a helyzet, hogy
      a   büntetőeljárásban    beszerzett    szakvéleményre    nem
      vonatkoznak az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek
      a titoktartásra  vonatkozó rendelkezései, továbbá az, hogy a
      terhelt elmeállapotáról  készült  szakvéleményt,  illetve  a
      szakértő   véleményét    a   nyilvános   tárgyaláson   bárki
      megismerheti.  Az  indítványozó  ezt  különösen  azokban  az
      esetekben tartja  sérelmesnek, amikor  az eljárás  a terhelt
      felmentésével vagy az eljárás megszüntetésével zárul.

                                  II.

      Az indítvány nem megalapozott.

      1. 1.  A Be. valóban nem rendelkezik a szakértő titoktartási
      kötelezettségéről. Ezt  a kérdést  a Be. 404. § (1) bekezdés
      b) pontjában  kapott felhatalmazás  alapján kiadott  2/1988.
      (V. 19.)  IM rendelet  szabályozza. Az  egészségügyről szóló
      1972. évi II. törvény szerint az orvos az általa megvizsgált
      személy egészségügyi  állapotáról  adatot  csak  a  vizsgált
      személlyel és  annak hozzátartozójával,  illetőleg  -  ha  a
      gyógykezeléshez szükséges  - gondozójával  közölhet ( 77.  §
      (1)  bek.   ) .  Az   orvost   nem   köti   a   titoktartási
      kötelezettség, ha  az  adat  közlésére  jogszabály  kötelezi
      ( 78. § (1) bek. ) .

      Az   igazságügyi    orvosszakértő   a    vizsgált    személy
      elmeállapotának adatait  a Be.  szabályai alapján  köteles a
      hatóság tudomására  hozni. A  2/1988. (V.  19.) IM  rendelet
      szerint a  szakértőt a  tevékenysége során tudomására jutott
      tényekre  és   adatokra  nézve   titoktartási  kötelezettség
      terheli. Ezekről  a tényekről  és adatokról  csak az  ügyben
      eljáró hatóságokat,  továbbá a  jogszabályban  meghatározott
      szervet ( személyt )  tájékoztathatja. Ha jogszabály másként
      nem rendelkezik,  a szakértő titoktartási kötelezettsége nem
      zárja ki  a szakértői  vizsgálat során  feltárt tényeknek és
      adatoknak tudományos  és oktatási  célra  -  a  személyiségi
      jogok sérelme nélkül - történő felhasználását ( 38. § ) .

      1. 2.  Az indítványozó  nem vitatta  a szakértői  eljárásban
      való közreműködési  kötelezettséget, így a Be. 73. §-a nincs
      összefüggésben    az     indítványozó    által     felvetett
      alkotmányossági kérdéssel.  Ugyancsak  nincs  összefüggés  a
      terhelt elmeállapotának  megfigyelését szabályozó  74. §-al,
      amelynek,   mint    a   személyi   szabadsághoz   való   jog
      korlátozásának  alkotmányosságát   az  Alkotmánybíróság  már
      vizsgálta ( 723/B/1991/6. AB hat. , ABH 1991, 632. ) .

      A Be.  203. §-a a személyes adat védelméhez való joggal csak
      közvetett összefüggésben  van. A  büntetőeljárás garanciális
      alapelve a  közvetlenség. A  bíróság ügydöntő  határozatát a
      tárgyaláson közvetlenül  megvizsgált bizonyítékokra alapítja
      ( 10. §  (2) bek. ) . A közvetlenség alapelvéből következően
      a tárgyaláson  fel kell  olvasni azt  a bizonyítás eszközéül
      szolgáló okiratot  vagy iratot, amelynek tartalmát a bíróság
      bizonyítékként értékeli.  Amennyiben a  bíróság  a  szakértő
      meghallgatását nem  tartja szükségesnek, úgy a szakvéleményt
      is fel lehet olvasni, egyébként a szakértőt kell személyesen
      meghallgatni ( Be. 203. § (1) és (3) bek. ) .

      Azt, hogy  ez "bárki"  részvételét lehetővé  tevő  nyilvános
      tárgyaláson, vagy  az  ún.  ügyfél-nyilvánosságot  biztosító
      zárt tárgyaláson  történik, nem  a Be.  203.  §-a,  hanem  a
      tárgyalás  nyilvánosságának   alapelvét  szabályozó   11.  §
      rendelkezései, illetve  a bíróság  döntése határozza meg. Az
      indítványozó   által    felvetett   alkotmányossági   kérdés
      elbírálásához tehát elsősorban a személyes adatok védelméhez
      való alkotmányos jog és a büntető tárgyalás nyilvánosságához
      való alkotmányos  alapjog egymáshoz  való viszonyát, illetve
      kolliziójuk    feloldásának    jogi    szabályozását    kell
      megvizsgálni.

      2. Az  Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdése  szerint  mindenkit
      megillet a  magántitok és a személyes adatok védelméhez való
      jog. Az  Alkotmánybíróság határozataiban  ( 20/1990. (X. 4.)
      AB hat. ABH 1990, 69. ; 15/1991. (VI. 13.) AB hat. ABH 1991,
      41.; 21/1993.  (IV. 2.)  AB hat.  ABH 1993,  172. ; 34/1994.
      (VI. 24.)  AB hat.  ABH 1994,  177.; 60/1994.  (XII. 24.) AB
      hat.  ABH   1994,  342.   )   ezen   alapjogot   információs
      önrendelkezési jogként  értelmezi. Az  Alkotmány 59.  §-ában
      biztosított jognak  eszerint az  a tartalma,  hogy  mindenki
      maga  rendelkezik   személyes  adatainak   feltárásáról   és
      felhasználásáról. Ugyanakkor  a magántitok  és  a  személyes
      adatok védelméhez  való  jog  nem  abszolút  jog.  Az  állam
      alapjogvédelmi kötelességéből azonban az következik, hogy az
      alapjog korlátozásának feltételeit törvényben, az arányosság
      és a szükségesség kritériumai alapján határozza meg.

      A   büntetőeljárás,    mint   az    állami   büntető   igény
      érvényesítésének  formája,  több  tekintetben  korlátozza  a
      magántitok és  a személyes  adatok védelméhez való jogot. Az
      Alkotmánybíróság  -   figyelemmel  eljárásának  indítványhoz
      kötöttségére -  jelen esetben  csak a terhelt elmeállapotára
      vonatkozó, így  "különleges adatot"  tartalmazó szakvélemény
      "bárki"  általi   megismerhetőségének  eljárási   szabályait
      vizsgálta.

      3. A személyes adatok védelméről az 1992. évi LXIII. törvény
      rendelkezik.  A   törvény  szerint   személyes  adat  :    a
      meghatározott személlyel  kapcsolatba hozható adat, valamint
      az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.
      Különleges adat  az egészségi  állapotra vonatkozó személyes
      adat ( 2.  § 1.  p. ,  2. /b  p. ) . A különleges adat akkor
      kezelhető,  ha   az  adatkezeléshez   az  érintett   írásban
      hozzájárul vagy  egyéb esetekben  azt törvény rendeli ( 3. §
      (2) bek. a) és c) p.) .

      Az  Alkotmánybíróság   a   723/B/1991/6.   AB   határozatban
      részletesen  kifejtette,  hogy  a  büntetőjogi  felelősségre
      vonás  egyik   főkérdése  a  bűnösség  megállapítása,  amely
      feltételezi   az    elkövető   beszámítási   képességét.   A
      beszámítási  képességnek   és  a   bűnösségnek  -,   mint  a
      bűncselekmény megvalósulásához  elengedhetetlenül  szükséges
      feltételnek  -   alapvető  szerepe   van  a   büntetőeljárás
      szempontjából. A beszámítási képesség, illetve az azt kizáró
      vagy korlátozó  kóros elmeállapot olyan esetben, amikor erre
      adatok merülnek  fel,  a  büntetőeljárás  és  ezen  belül  a
      bizonyítás központi  kérdésévé  válik.  Ennek  tisztázása  a
      büntetőeljárás jelenlegi  rendszerében sem  a  bűncselekmény
      súlyától, sem  a várható  büntetés mértékétől,  sem pedig  a
      terhelt, illetve védője szándékától nem tehető függővé ( ABH
      1991, 632, 635 ) . Az esetleges kóros elmeállapot tisztázása
      különleges szakértelmet  igényel, így  a hatóságok kötelesek
      két szakértőt igénybe venni ( Be. 68. § (2) bek. , 69. § (3)
      bek. ).

      4. A  szakvéleményben a  terhelt  elmeállapotáról  rögzített
      különleges adatot  a hatóság  tagjain  kívül  az  eljárásban
      résztvevő  magánszemélyek   is  megismerhetik.   A   hatóság
      tagjainak erre  az  ismeretre  az  állam  büntető  igényének
      érvényesítéséhez,   a   magánszemélyeknek   pedig   eljárási
      funkciójuk betöltéséhez, jogaik gyakorlásához van szükségük.
      Így a  szakvéleményt már  a nyomozás  során  megismerheti  a
      terhelt védője ( Be. 52. § (3) bek. ) , a nyomozás lezárását
      követően, de  még a  nyomozás formális  befejezése előtt  az
      esetleges terhelt-társak ( Be. 142. § (1) bek. ) . A sértett
      az iratok  közül a  nyomozás befejezését követően csak az őt
      érintőket tekintheti  meg,  azonban  a  bírósági  eljárásban
      bármely eljárási  cselekménynél jelen  lehet ( Be. 53. § (2)
      bek. ) .  E személyeknél  a terhelt elmeállapotára vonatkozó
      különleges adatok  megismerése  -  éppen  ezen  adatoknak  a
      büntetőjogi felelősség  szempontjából  alapvető  jelentősége
      miatt - alkotmányosan nem kifogásolható.

      5. A  modern  büntetőeljárások  alkotmányos  alapelvei  közé
      tartozik  az   eljárás  nyilvánossága,  amely  elsősorban  a
      tárgyalás nyilvánosságának  és a  bírósági döntés  nyilvános
      kihirdetésének   követelményét   jelenti.   A   nyilvánosság
      mindenekelőtt     az     igazságszolgáltatás     működésének
      ellenőrzését hivatott  biztosítani  a  társadalom  részéről.
      Ugyanakkor a  büntető felelősségre  vonás  nyilvánossága  az
      egyik útja  annak, hogy  a büntetőjog  parancsai és tilalmai
      eljussanak a közösség tagjaihoz.

      Az Alkotmány  a nyilvánosság  garanciális oldalára helyezi a
      hangsúlyt, amikor  az alapvető jogok között rögzíti mindenki
      jogát ahhoz,  hogy az ellene emelt vádat a bíróság igazságos
      és nyilvános  tárgyaláson bírálja  el ( 57. § (1) bek. ) . A
      Be. a  büntetőeljárás alapelvei  között  írja  elő,  hogy  a
      bírósági  tárgyalás   nyilvános  ( 11.  §  (1)  bek.  ) .  A
      tárgyalás nyilvánossága  azt jelenti, hogy azon bárki, aki a
      14. életévét  betöltötte, hallgatóként  jelen lehet ( 189. §
      (2) bek. ).

      A tárgyalás nyilvánossága főszabály, amely azonban a bíróság
      döntésének   megfelelően    korlátozható.   A    bíróság   a
      nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről
      indokolt határozattal  kizárhatja,  ha  ez  államtitok  vagy
      szolgálati titok  megőrzése végett, illetőleg erkölcsi okból
      szükséges. Fiatalkorú  ellen folyó eljárásban ezen túlmenően
      akkor is  ki kell zárni a nyilvánosságot, ha ez a fiatalkorú
      érdekében   szükséges.   Ilyen   esetben   a   tárgyalás   a
      büntetőeljárásban  résztvevő   hatósági  és   magánszemélyek
      ( ügyész,  magánvádló,   terhelt,  védő,   sértett,   utóbbi
      képviselője, esetleg  szakértő ) jelenlétében  folyik, de  a
      bíróság egyes  hivatalos személyeknek  is megengedheti, hogy
      jelen legyenek.  A bíróság  a tárgyaláson hozott határozatát
      akkor is nyilvánosan köteles kihirdetni, ha a nyilvánosságot
      kizárta.  Fiatalkorú  ellen  folyó  eljárásban  a  határozat
      nyilvános kihirdetése  a bíróság mérlegelésétől függ ( 11. §
      (2) - (3) bek. , 294. § (3) bek. ) .

      A tárgyalás  nyilvánossága a  főszabály az alapvető jogokról
      szóló nemzetközi  egyezményekben is.  A Polgári és Politikai
      Jogok Nemzetközi  Egyezségokmánya  szerint  a  sajtót  és  a
      nyilvánosságot ki  lehet zárni a tárgyalás egy részéről vagy
      az egész  tárgyalásról mind  erkölcsi okból,  a demokratikus
      társadalom közrendjének, vagy az állam biztonságának védelme
      érdekében, mindakkor,  amikor a  felek magánéletének érdekei
      azt  követelik,   mindpedig  a   bíróság  által  feltétlenül
      szükségesnek   ítélt   mértékben,   az   olyan   körülmények
      fennállása  esetén,   amikor  a   nyilvánosság   ártana   az
      igazságszolgáltatás  érdekeinek;   azonban  minden   büntető
      ügyben hozott  ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, kivéve,
      ha a fiatalkorúak érdekei mást kívánnak ( 14. cikk 1. p. ) .

      Az Európai  Emberi  Jogi  Egyezmény  szerint  is  alapjog  a
      tárgyalás nyilvánossága  és  az  ítéletet  nyilvánosan  kell
      kihirdetni. A  tárgyalóterembe történő  belépést azonban meg
      lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes
      időtartamára  vagy  egy  részére  annyiban,  amennyiben  egy
      demokratikus  társadalomban  ez  az  erkölcsök,  a  közrend,
      illetőleg  a   nemzetbiztonság  érdekében  szükséges,  ha  e
      korlátozás kiskorúak  érdekei, vagy  az eljárásban résztvevő
      felek   magánéletének   védelme   szempontjából   szükséges,
      illetőleg annyiban,  amennyiben ezt  a  bíróság  feltétlenül
      szükségesnek tartja,  mert úgy  ítéli  meg,  hogy  az  adott
      ügyben olyan  különleges  körülmények  állnak  fenn,  melyek
      folytán  a   nyilvánosság  az  igazságszolgáltatás  érdekeit
      veszélyeztetné ( 6. cikk 1. p. ) .

      Az  Európai  Emberi  Jogi  Egyezményhez  kapcsolódó  esetjog
      szerint  az   eljárás  nyilvánosságához,  különösen  büntető
      ügyekben, nyomós  közérdek fűződik,  így annak kizárására az
      érintetteknek nincs alanyi joguk. A bíróságra tartozik annak
      megítélése, hogy  a kizárás  indokául  felhozott  magánérdek
      meghaladja-e az eljárás nyilvánosságához fűződő közérdeket.

      6.  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  tárgyalás
      nyilvánosságának   kizárására    vonatkozó   büntetőeljárási
      rendelkezések nem  alkotmányellenesek. A  Be. ugyan  csak  a
      fiatalkorúak elleni  eljárás  külön  szabályai  között  tesz
      említést  a   nyilvánosság  kizárásának  kötelezettségére  a
      fiatalkorú  terhelt   érdekében.  A   törvényben   megjelölt
      "erkölcsi ok"  azonban a  gyakorlatban átfoghatja  azokat az
      eseteket is,  amikor a  nyilvánosság kizárását a felnőttkorú
      terhelt jogainak,  jogos  érdekeinek,  emberi  méltóságának,
      jóhírének, személyes adatainak védelme indokolja.

      A Be.  szabályozása -  bár  nem  olyan  részletező,  mint  a
      nemzetközi egyezmények  rendelkezései -  nem zárja  ki annak
      lehetőségét,   hogy    a   bíróság    egyedi   ügyekben   az
      alapjogvédelem   alkotmányos    elveit   és   a   nemzetközi
      egyezmények vonatkozó  rendelkezéseit is  szem előtt  tartva
      mérlegelje :   a magántitok és a személyes adatok védelme az
      eset körülményeire tekintettel igényli-e a különleges adatot
      tartalmazó  szakvélemény   ismertetésénél   a   nyilvánosság
      kizárását.  Nem   alkotmányellenes  az,  hogy  a  törvény  a
      bíróságra bízza  az egymással  esetleg  konkuráló  alapelvek
      között  az  elsődlegesség  eldöntését.  Felnőttkorú  terhelt
      ellen folyó  eljárásban a  határozat nyilvános kihirdetése -
      nemzetközi    kötelezettségeinkre     tekintettel    is    -
      elkerülhetetlen, de  a bíróságnak módja van arra, hogy ennek
      során is figyelemmel legyen a személyes adat védelmére.
                             Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                   Dr. Ádám Antal        Dr. Kilényi Géza
                    alkotmánybíró          alkotmánybíró

                  Dr. Lábady Tamás       Dr. Schmidt Péter
                    alkotmánybíró          alkotmánybíró

                              Dr. Szabó András
                            előadó alkotmánybíró

                           Dr. Tersztyánszky Ödön
                               alkotmánybíró

                   Dr. Vörös Imre      Dr. Zlinszky János
                    alkotmánybíró         alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        58/1995. (IX. 15.)
        Date of the decision:
        .
        09/11/1995
        .
        .