English
	Hungarian

Ügyszám: .	1110/B/1992
Előadó alkotmánybíró: Szabó András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 58/1995. (IX. 15.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1995/289 .

A döntés kelte: Budapest, 09/11/1995 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság  jogszabály alkotmányosságának  utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő                        határozatot : 1. Az  Alkotmánybíróság a  büntetőeljárásról szóló 1973. évi I.   törvény    /Be.   /    73.   ,   74.   és   203.   §-ai alkotmányellenességének megállapítására  irányuló indítványt elutasítja. 2. Az  Alkotmánybíróság megállapítja  :   a Be.  11.  §  (2) bekezdése alkalmazásánál - az Alkotmány 7. §-ára figyelemmel -  alkotmányos  követelmény,  hogy  a  bíróság  a  tárgyalás nyilvánosságának kizárása  kérdésében az  1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel  kihirdetett Polgári  és  Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk 1. pontja, illetve az 1993.  évi XXXI.  törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az  alapvető szabadságok  védelméről szóló  Egyezmény  6. cikk 1. pontja - figyelembevételével döntsön. Az  Alkotmánybíróság   a  határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. Az indítványozó  álláspontja szerint a Be. 73. , illetve 74. §-a   alapján    a   terhelt    elmeállapotáról   beszerzett szakvélemények  felhasználása   során   nem   érvényesül   a személyes adatok  védelmének alkotmányos alapjoga /Alkotmány 59. §/.  Ugyancsak ezen alkotmányos jog sérelmét okozhatja a Be. 203. §-a, amely alapján a tárgyaláson fel kell olvasni a tárgyalásról  értesített,   de  meg   nem  jelent   szakértő véleményét. /Amennyiben  a szakértő megjelenik a Be. 76. §-a alapján történik a meghallgatása. / Az indítványozó  szerint alkotmányellenes az a helyzet, hogy a   büntetőeljárásban    beszerzett    szakvéleményre    nem vonatkoznak az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvénynek a titoktartásra  vonatkozó rendelkezései, továbbá az, hogy a terhelt elmeállapotáról  készült  szakvéleményt,  illetve  a szakértő   véleményét    a   nyilvános   tárgyaláson   bárki megismerheti.  Az  indítványozó  ezt  különösen  azokban  az esetekben tartja  sérelmesnek, amikor  az eljárás  a terhelt felmentésével vagy az eljárás megszüntetésével zárul.                             II. Az indítvány nem megalapozott. 1. 1.  A Be. valóban nem rendelkezik a szakértő titoktartási kötelezettségéről. Ezt  a kérdést  a Be. 404. § (1) bekezdés b) pontjában  kapott felhatalmazás  alapján kiadott  2/1988. (V. 19.)  IM rendelet  szabályozza. Az  egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény szerint az orvos az általa megvizsgált személy egészségügyi  állapotáról  adatot  csak  a  vizsgált személlyel és  annak hozzátartozójával,  illetőleg  -  ha  a gyógykezeléshez szükséges  - gondozójával  közölhet ( 77.  § (1)  bek.   ) .  Az   orvost   nem   köti   a   titoktartási kötelezettség, ha  az  adat  közlésére  jogszabály  kötelezi ( 78. § (1) bek. ) . Az   igazságügyi    orvosszakértő   a    vizsgált    személy elmeállapotának adatait  a Be.  szabályai alapján  köteles a hatóság tudomására  hozni. A  2/1988. (V.  19.) IM  rendelet szerint a  szakértőt a  tevékenysége során tudomására jutott tényekre  és   adatokra  nézve   titoktartási  kötelezettség terheli. Ezekről  a tényekről  és adatokról  csak az  ügyben eljáró hatóságokat,  továbbá a  jogszabályban  meghatározott szervet ( személyt )  tájékoztathatja. Ha jogszabály másként nem rendelkezik,  a szakértő titoktartási kötelezettsége nem zárja ki  a szakértői  vizsgálat során  feltárt tényeknek és adatoknak tudományos  és oktatási  célra  -  a  személyiségi jogok sérelme nélkül - történő felhasználását ( 38. § ) . 1. 2.  Az indítványozó  nem vitatta  a szakértői  eljárásban való közreműködési  kötelezettséget, így a Be. 73. §-a nincs összefüggésben    az     indítványozó    által     felvetett alkotmányossági kérdéssel.  Ugyancsak  nincs  összefüggés  a terhelt elmeállapotának  megfigyelését szabályozó  74. §-al, amelynek,   mint    a   személyi   szabadsághoz   való   jog korlátozásának  alkotmányosságát   az  Alkotmánybíróság  már vizsgálta ( 723/B/1991/6. AB hat. , ABH 1991, 632. ) . A Be.  203. §-a a személyes adat védelméhez való joggal csak közvetett összefüggésben  van. A  büntetőeljárás garanciális alapelve a  közvetlenség. A  bíróság ügydöntő  határozatát a tárgyaláson közvetlenül  megvizsgált bizonyítékokra alapítja ( 10. §  (2) bek. ) . A közvetlenség alapelvéből következően a tárgyaláson  fel kell  olvasni azt  a bizonyítás eszközéül szolgáló okiratot  vagy iratot, amelynek tartalmát a bíróság bizonyítékként értékeli.  Amennyiben a  bíróság  a  szakértő meghallgatását nem  tartja szükségesnek, úgy a szakvéleményt is fel lehet olvasni, egyébként a szakértőt kell személyesen meghallgatni ( Be. 203. § (1) és (3) bek. ) . Azt, hogy  ez "bárki"  részvételét lehetővé  tevő  nyilvános tárgyaláson, vagy  az  ún.  ügyfél-nyilvánosságot  biztosító zárt tárgyaláson  történik, nem  a Be.  203.  §-a,  hanem  a tárgyalás  nyilvánosságának   alapelvét  szabályozó   11.  § rendelkezései, illetve  a bíróság  döntése határozza meg. Az indítványozó   által    felvetett   alkotmányossági   kérdés elbírálásához tehát elsősorban a személyes adatok védelméhez való alkotmányos jog és a büntető tárgyalás nyilvánosságához való alkotmányos  alapjog egymáshoz  való viszonyát, illetve kolliziójuk    feloldásának    jogi    szabályozását    kell megvizsgálni. 2. Az  Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdése  szerint  mindenkit megillet a  magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Az  Alkotmánybíróság határozataiban  ( 20/1990. (X. 4.) AB hat. ABH 1990, 69. ; 15/1991. (VI. 13.) AB hat. ABH 1991, 41.; 21/1993.  (IV. 2.)  AB hat.  ABH 1993,  172. ; 34/1994. (VI. 24.)  AB hat.  ABH 1994,  177.; 60/1994.  (XII. 24.) AB hat.  ABH   1994,  342.   )   ezen   alapjogot   információs önrendelkezési jogként  értelmezi. Az  Alkotmány 59.  §-ában biztosított jognak  eszerint az  a tartalma,  hogy  mindenki maga  rendelkezik   személyes  adatainak   feltárásáról   és felhasználásáról. Ugyanakkor  a magántitok  és  a  személyes adatok védelméhez  való  jog  nem  abszolút  jog.  Az  állam alapjogvédelmi kötelességéből azonban az következik, hogy az alapjog korlátozásának feltételeit törvényben, az arányosság és a szükségesség kritériumai alapján határozza meg. A   büntetőeljárás,    mint   az    állami   büntető   igény érvényesítésének  formája,  több  tekintetben  korlátozza  a magántitok és  a személyes  adatok védelméhez való jogot. Az Alkotmánybíróság  -   figyelemmel  eljárásának  indítványhoz kötöttségére -  jelen esetben  csak a terhelt elmeállapotára vonatkozó, így  "különleges adatot"  tartalmazó szakvélemény "bárki"  általi   megismerhetőségének  eljárási   szabályait vizsgálta. 3. A személyes adatok védelméről az 1992. évi LXIII. törvény rendelkezik.  A   törvény  szerint   személyes  adat  :    a meghatározott személlyel  kapcsolatba hozható adat, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Különleges adat  az egészségi  állapotra vonatkozó személyes adat ( 2.  § 1.  p. ,  2. /b  p. ) . A különleges adat akkor kezelhető,  ha   az  adatkezeléshez   az  érintett   írásban hozzájárul vagy  egyéb esetekben  azt törvény rendeli ( 3. § (2) bek. a) és c) p.) . Az  Alkotmánybíróság   a   723/B/1991/6.   AB   határozatban részletesen  kifejtette,  hogy  a  büntetőjogi  felelősségre vonás  egyik   főkérdése  a  bűnösség  megállapítása,  amely feltételezi   az    elkövető   beszámítási   képességét.   A beszámítási  képességnek   és  a   bűnösségnek  -,   mint  a bűncselekmény megvalósulásához  elengedhetetlenül  szükséges feltételnek  -   alapvető  szerepe   van  a   büntetőeljárás szempontjából. A beszámítási képesség, illetve az azt kizáró vagy korlátozó  kóros elmeállapot olyan esetben, amikor erre adatok merülnek  fel,  a  büntetőeljárás  és  ezen  belül  a bizonyítás központi  kérdésévé  válik.  Ennek  tisztázása  a büntetőeljárás jelenlegi  rendszerében sem  a  bűncselekmény súlyától, sem  a várható  büntetés mértékétől,  sem pedig  a terhelt, illetve védője szándékától nem tehető függővé ( ABH 1991, 632, 635 ) . Az esetleges kóros elmeállapot tisztázása különleges szakértelmet  igényel, így  a hatóságok kötelesek két szakértőt igénybe venni ( Be. 68. § (2) bek. , 69. § (3) bek. ). 4. A  szakvéleményben a  terhelt  elmeállapotáról  rögzített különleges adatot  a hatóság  tagjain  kívül  az  eljárásban résztvevő  magánszemélyek   is  megismerhetik.   A   hatóság tagjainak erre  az  ismeretre  az  állam  büntető  igényének érvényesítéséhez,   a   magánszemélyeknek   pedig   eljárási funkciójuk betöltéséhez, jogaik gyakorlásához van szükségük. Így a  szakvéleményt már  a nyomozás  során  megismerheti  a terhelt védője ( Be. 52. § (3) bek. ) , a nyomozás lezárását követően, de  még a  nyomozás formális  befejezése előtt  az esetleges terhelt-társak ( Be. 142. § (1) bek. ) . A sértett az iratok  közül a  nyomozás befejezését követően csak az őt érintőket tekintheti  meg,  azonban  a  bírósági  eljárásban bármely eljárási  cselekménynél jelen  lehet ( Be. 53. § (2) bek. ) .  E személyeknél  a terhelt elmeállapotára vonatkozó különleges adatok  megismerése  -  éppen  ezen  adatoknak  a büntetőjogi felelősség  szempontjából  alapvető  jelentősége miatt - alkotmányosan nem kifogásolható. 5. A  modern  büntetőeljárások  alkotmányos  alapelvei  közé tartozik  az   eljárás  nyilvánossága,  amely  elsősorban  a tárgyalás nyilvánosságának  és a  bírósági döntés  nyilvános kihirdetésének   követelményét   jelenti.   A   nyilvánosság mindenekelőtt     az     igazságszolgáltatás     működésének ellenőrzését hivatott  biztosítani  a  társadalom  részéről. Ugyanakkor a  büntető felelősségre  vonás  nyilvánossága  az egyik útja  annak, hogy  a büntetőjog  parancsai és tilalmai eljussanak a közösség tagjaihoz. Az Alkotmány  a nyilvánosság  garanciális oldalára helyezi a hangsúlyt, amikor  az alapvető jogok között rögzíti mindenki jogát ahhoz,  hogy az ellene emelt vádat a bíróság igazságos és nyilvános  tárgyaláson bírálja  el ( 57. § (1) bek. ) . A Be. a  büntetőeljárás alapelvei  között  írja  elő,  hogy  a bírósági  tárgyalás   nyilvános  ( 11.  §  (1)  bek.  ) .  A tárgyalás nyilvánossága  azt jelenti, hogy azon bárki, aki a 14. életévét  betöltötte, hallgatóként  jelen lehet ( 189. § (2) bek. ). A tárgyalás nyilvánossága főszabály, amely azonban a bíróság döntésének   megfelelően    korlátozható.   A    bíróság   a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről indokolt határozattal  kizárhatja,  ha  ez  államtitok  vagy szolgálati titok  megőrzése végett, illetőleg erkölcsi okból szükséges. Fiatalkorú  ellen folyó eljárásban ezen túlmenően akkor is  ki kell zárni a nyilvánosságot, ha ez a fiatalkorú érdekében   szükséges.   Ilyen   esetben   a   tárgyalás   a büntetőeljárásban  résztvevő   hatósági  és   magánszemélyek ( ügyész,  magánvádló,   terhelt,  védő,   sértett,   utóbbi képviselője, esetleg  szakértő ) jelenlétében  folyik, de  a bíróság egyes  hivatalos személyeknek  is megengedheti, hogy jelen legyenek.  A bíróság  a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan köteles kihirdetni, ha a nyilvánosságot kizárta.  Fiatalkorú  ellen  folyó  eljárásban  a  határozat nyilvános kihirdetése  a bíróság mérlegelésétől függ ( 11. § (2) - (3) bek. , 294. § (3) bek. ) . A tárgyalás  nyilvánossága a  főszabály az alapvető jogokról szóló nemzetközi  egyezményekben is.  A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi  Egyezségokmánya  szerint  a  sajtót  és  a nyilvánosságot ki  lehet zárni a tárgyalás egy részéről vagy az egész  tárgyalásról mind  erkölcsi okból,  a demokratikus társadalom közrendjének, vagy az állam biztonságának védelme érdekében, mindakkor,  amikor a  felek magánéletének érdekei azt  követelik,   mindpedig  a   bíróság  által  feltétlenül szükségesnek   ítélt   mértékben,   az   olyan   körülmények fennállása  esetén,   amikor  a   nyilvánosság   ártana   az igazságszolgáltatás  érdekeinek;   azonban  minden   büntető ügyben hozott  ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, kivéve, ha a fiatalkorúak érdekei mást kívánnak ( 14. cikk 1. p. ) . Az Európai  Emberi  Jogi  Egyezmény  szerint  is  alapjog  a tárgyalás nyilvánossága  és  az  ítéletet  nyilvánosan  kell kihirdetni. A  tárgyalóterembe történő  belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes időtartamára  vagy  egy  részére  annyiban,  amennyiben  egy demokratikus  társadalomban  ez  az  erkölcsök,  a  közrend, illetőleg  a   nemzetbiztonság  érdekében  szükséges,  ha  e korlátozás kiskorúak  érdekei, vagy  az eljárásban résztvevő felek   magánéletének   védelme   szempontjából   szükséges, illetőleg annyiban,  amennyiben ezt  a  bíróság  feltétlenül szükségesnek tartja,  mert úgy  ítéli  meg,  hogy  az  adott ügyben olyan  különleges  körülmények  állnak  fenn,  melyek folytán  a   nyilvánosság  az  igazságszolgáltatás  érdekeit veszélyeztetné ( 6. cikk 1. p. ) . Az  Európai  Emberi  Jogi  Egyezményhez  kapcsolódó  esetjog szerint  az   eljárás  nyilvánosságához,  különösen  büntető ügyekben, nyomós  közérdek fűződik,  így annak kizárására az érintetteknek nincs alanyi joguk. A bíróságra tartozik annak megítélése, hogy  a kizárás  indokául  felhozott  magánérdek meghaladja-e az eljárás nyilvánosságához fűződő közérdeket. 6.  Az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a  tárgyalás nyilvánosságának   kizárására    vonatkozó   büntetőeljárási rendelkezések nem  alkotmányellenesek. A  Be. ugyan  csak  a fiatalkorúak elleni  eljárás  külön  szabályai  között  tesz említést  a   nyilvánosság  kizárásának  kötelezettségére  a fiatalkorú  terhelt   érdekében.  A   törvényben   megjelölt "erkölcsi ok"  azonban a  gyakorlatban átfoghatja  azokat az eseteket is,  amikor a  nyilvánosság kizárását a felnőttkorú terhelt jogainak,  jogos  érdekeinek,  emberi  méltóságának, jóhírének, személyes adatainak védelme indokolja. A Be.  szabályozása -  bár  nem  olyan  részletező,  mint  a nemzetközi egyezmények  rendelkezései -  nem zárja  ki annak lehetőségét,   hogy    a   bíróság    egyedi   ügyekben   az alapjogvédelem   alkotmányos    elveit   és   a   nemzetközi egyezmények vonatkozó  rendelkezéseit is  szem előtt  tartva mérlegelje :   a magántitok és a személyes adatok védelme az eset körülményeire tekintettel igényli-e a különleges adatot tartalmazó  szakvélemény   ismertetésénél   a   nyilvánosság kizárását.  Nem   alkotmányellenes  az,  hogy  a  törvény  a bíróságra bízza  az egymással  esetleg  konkuráló  alapelvek között  az  elsődlegesség  eldöntését.  Felnőttkorú  terhelt ellen folyó  eljárásban a  határozat nyilvános kihirdetése - nemzetközi    kötelezettségeinkre     tekintettel    is    - elkerülhetetlen, de  a bíróságnak módja van arra, hogy ennek során is figyelemmel legyen a személyes adat védelmére.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke            Dr. Ádám Antal        Dr. Kilényi Géza             alkotmánybíró          alkotmánybíró           Dr. Lábady Tamás       Dr. Schmidt Péter             alkotmánybíró          alkotmánybíró                       Dr. Szabó András                     előadó alkotmánybíró                    Dr. Tersztyánszky Ödön                        alkotmánybíró            Dr. Vörös Imre      Dr. Zlinszky János             alkotmánybíró         alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The provision of the Code of Criminal Procedure that makes possible the exclusion of the public from the courtroom in the interest of juveniles, and in order to protect morals
Number of the Decision: .	58/1995. (IX. 15.)
Date of the decision: .	09/11/1995
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1995-3-009?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.