Hungarian
Ügyszám:
.
471/B/2009
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 22/2011. (III. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2011/658
.
A határozat kelte: Budapest, 03/28/2011
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az  Alkotmánybíróság  folyamatban  lévő  ügyekben  alkalmazandó
    jogszabály  alkotmányellenességének  megállapítására   irányuló
    bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő

                             határozatot:

    Az  Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy a  Szombathely  Megyei
    Jogú   Város   Önkormányzata  Közgyűlésének  a   fizetőparkolók
    működésének  és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996.  (VI.
    27.)  rendelete  2010. július 1. napjáig  hatályos  12.  §  (2)
    bekezdésének második mondata alkotmányellenes volt, ezért az  a
    Szombathelyi       Városi      Bíróság       11.P.20.115/2009.,
    14.P.21.136/2008.,  18.P.21.071/2010. és 1.G.40.008/2010.  szám
    alatti pereiben nem alkalmazható.
    Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                                 Indokolás
                                     
                                    I.

      A     Szombathelyi    Városi    Bíróság    négy    bírája    az
      Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a
      továbbiakban:  Abtv.) 38. §-a alapján – az előttük  folyamatban
      lévő   eljárás   felfüggesztése   mellett   –   fordultak    az
      Alkotmánybírósághoz, és kérték Szombathely  Megyei  Jogú  Város
      Önkormányzata  Közgyűlésének  a fizetőparkolók  működésének  és
      igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (VI.  27.)  rendelete
      (a  továbbiakban: Ör.) 12. § (2) bekezdésének  második  mondata
      alkotmányellenességének  megállapítását,  valamint  a   konkrét
      ügyekben való alkalmazásának kizárását.
      Az  indítványok  azt  kifogásolták,  hogy  a  támadott  szabály
      előírása   értelmében  a  kiszabott  parkolási   díj   (pótdíj)
      megfizetésért  az  országos gépjármű nyilvántartásban  szereplő
      tulajdonos   (üzembentartó)   tartozik   felelősséggel.   Három
      indítványozó  bíró szerint ez a rendelkezés nem  felel  meg  az
      Alkotmány   2.   §  (1)  bekezdéséből  levezetett  jogbiztonság
      követelményének, mert a személygépkocsi korábbi  tulajdonosának
      felelőssége akkor is fennáll, ha a részére előírt valamennyi  –
      különösen a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi
      LXXXIV.  törvény  33.  §  (1) bekezdés  a)  pontja  szerinti  –
      jogszabályi   kötelezettségének   eleget   tesz,   azonban    a
      tulajdonjog  átírása  a  vevőnek felróhatóan  marad  el.  Három
      indítványozó  szerint  az  eladó a gépjárműnek  a  jogosulatlan
      parkolás  időpontjában  már nem tulajdonosa  figyelemmel  arra,
      hogy  a  tulajdonjog a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.  évi
      IV.  törvény  117. § (2) bekezdése alapján a gépjármű  vevőjére
      már átszállt. Ezen indítványozók szerint a jogbiztonságot sérti
      az   eladó   felelősségének   megállapítása,   amiért   az   új
      tulajdonosnak felróható okból elmarad a tulajdonjog átírása.
      Mind  a  négy  indítványozó úgy véli, hogy  az  Ör.  kifogásolt
      szabálya  a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény  (a
      továbbiakban:   Kkt.)   15.  §  (4)  bekezdésével   [amely   az
      indítványok  alapjául szolgáló peres eljárásokban vitássá  tett
      jogviszonyok  keletkezésekor  úgy  rendelkezett,  hogy  az  (1)
      bekezdésben,  továbbá a 33/A. § szerinti  használati  díj  vagy
      pótdíj,  valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű  tulajdonosa
      (üzemben  tartója) gondoskodik] ellentétesen  határozza  meg  a
      parkolási  díj  (pótdíj)  fizetésére kötelezett  személyt,  ami
      sérti   az   Alkotmány   44/A.  §  (2)   bekezdésében   foglalt
      követelményt.
      Mivel   az   indítványok   az  Ör.  ugyanazon   rendelkezésének
      alkotmányosságát lényegében egyező indokokkal  vitatták,  ezért
      az   Alkotmánybíróság  az  indítványokat  az   Alkotmánybíróság
      ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször
      módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü.
      határozat  (ABK  2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése  alapján
      egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
      Az   Alkotmánybíróság  eljárása  során  beszerezte  Szombathely
      Megyei Jogú Város Közgyűlésének véleményét.
                                     
                                    II.

      1. Az indítványokban felhívott alkotmányi rendelkezések:
      „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.
      „44/A.  §  (2)  A  helyi  képviselő-testület  a  feladatkörében
      rendeletet   alkothat,   amely   nem   lehet   ellentétes   más
      jogszabállyal.”
      2. A Kkt. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:
      „15.  §  (1) A miniszter – rendeletben – meghatározott járművek
      közlekedését  a  közút  kezelőjének  hozzájárulásához  és   díj
      fizetéséhez kötheti.
      (…)
      (4)  Az  (1) bekezdésben, továbbá a 33/A. § szerinti használati
      díj  vagy  útdíj,  valamint  pótdíj megfizetéséről  a  gépjármű
      tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik.”
      3. Az Ör. kifogásolt rendelkezése:
      „12.   §   (2)   (…)   A  kiszabott  parkolási   díj   (pótdíj)
      megfizetéséért  az országos gépjármű nyilvántartásban  szereplő
      tulajdonos (üzembentartó) tartozik felelősséggel. (…)”
      4. Az Ör. hatályos rendelkezése:
      „12.   §   (2)   (…)   A  kiszabott  parkolási   díj   (pótdíj)
      megfizetéséért     a    gépjármű    üzembentartója     tartozik
      felelősséggel. (…)
                                     
                                   III.

      Az indítványok az alábbiak szerint megalapozottak.

      1.  Az  Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy  az  Ör.
      támadott rendelkezését 2010. július 1-jei hatállyal módosította
      a  Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének  a
      fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről  szóló
      28/1996.(VI.  27.) önkormányzati rendelete módosításáról  szóló
      19/2010.   (VI.  23.)  önkormányzati  rendelete,  így   az   az
      indítványok    elbírálásakor   már   nincsen   hatályban.    Az
      Alkotmánybíróság    hatályon   kívül   helyezett    jogszabályi
      rendelkezés  alkotmányosságának  vizsgálatát  kizárólag   akkor
      végzi  el,  ha  annak  alkalmazhatósága  is  eldöntendő  kérdés
      (335/B/1990.  AB  határozat, ABH 1990, 261,  262.).  A  konkrét
      normakontroll  két  esetében, az Abtv. 38. §  (1)  bekezdésében
      foglalt  bírói  kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi
      panasz alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására
      van   lehetőség  –  az  Alkotmánybíróság  a  már  nem  hatályos
      rendelkezés  alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992.  (II.
      25.)  AB  határozat,  ABH 1992, 72, 76.].  A  jelen  ügyben  az
      indítványok  az  Abtv. 38. § (1) bekezdés alapján  bírók  által
      kezdeményezett  konkrét  utólagos normakontrollnak  minősülnek,
      ezért  az  Alkotmánybíróság  az  Ör.  támadott  rendelkezésének
      alkotmányosságát érdemben megvizsgálta.

      2.  Bár az indítványok csupán az Ör. meghatározott rendelkezése
      tekintetében   állították   a   más   jogszabállyal    fennálló
      ellentétet,   az   Alkotmánybíróság  –   eddigi   gyakorlatának
      megfelelően,   az   indítványokban  foglaltakat   kiterjesztően
      értelmezve    –    szélesebb   összefüggésben   vizsgálta    az
      alkotmányossági aggályokat. [3/1992. (I. 23.) AB határozat, ABH
      1992, 329, 330.; 26/1995. (V. 15.) AB határozat, ABH 1995, 123,
      124.;  2/1998.  (II.  4.)  AB határozat,  ABH  1998,  41,  46.;
      16/1998.  (V.  8.) AB határozat, ABH 1998, 140,  153.;  5/1999.
      (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75, 77.; 67/2006. (XI.  29.)
      AB  határozat,  ABH 2006, 971, 978.; 103/2008.  (VII.  11.)  AB
      határozat, ABH 2008, 1437, 1439.]
      Az  Ör.  megalkotásakor hatályos bevezető része szerint az  Ör.
      alapjául  fekvő  jogszabályi felhatalmazás a  Kkt.  15.  §  (2)
      bekezdése  és  a helyi önkormányzatokról szóló 1990.  évi  LXV.
      törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése volt.
      Az Alkotmánybíróság – a jelen ügyben is irányadónak tekintett –
      109/2009.  (XI.  18.)  AB határozatában (a továbbiakban:  Abh.)
      megállapította a közlekedésről szóló 1988. évi  I.  törvény  (a
      továbbiakban:  Kkt.) 15. § (3) bekezdésének  [amelynek  szövege
      megegyezett  az  Ör. megalkotásakor hatályos  Kkt.  15.  §  (2)
      bekezdésével],  az Ötv. 63/A. § h) pontjának, Budapest  főváros
      közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes
      kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek
      tárolásának  szabályairól szóló 24/2009.  (V.  11.)  Főv.  Kgy.
      rendelet (a továbbiakban: Ör.2.), valamint az Ör.2. megalkotása
      előtt  hatályos parkolási tárgyú fővárosi közgyűlési rendeletek
      egyes rendelkezései alkotmányellenességét, továbbá mulasztásban
      megnyilvánuló  alkotmányellenesség  orvoslására  hívta  fel   a
      törvényhozót (ABH, 2009, 941-942.).
      2.1.  Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság 2010. június 30. napjával
      azért semmisítette meg a Kkt. 15. § (3) bekezdésében és az Ötv.
      63/A.  §  h) pontjába foglalt jogalkotási felhatalmazást,  mert
      azok  ellentétesek  voltak az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből
      levezethető  jogbiztonság követelményével. Az  Alkotmánybíróság
      döntését  egyrészt  azzal indokolta, hogy  a  parkolási  tárgyú
      jogszabályalkotásra  adott felhatalmazó rendelkezések,  amelyek
      az   Alkotmány  58.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt  alapjog,   a
      helyváltoztatás  szabadsága, továbbá  az  Alkotmány  9.  §  (1)
      bekezdésére   visszavezethető   szerződési   szabadság,    mint
      alkotmányos  jog  korlátozását  tették  lehetővé,  nem  kellően
      pontosan   határolták   körül   a   díjmegállapítás   kereteit,
      szempontjait,  korlátait, másrészt azzal, hogy  a  felhatalmazó
      rendelkezések  nem  voltak tekintettel a  helyi  önkormányzatok
      díjmegállapításban fennálló gazdasági érdekeltségére, sem pedig
      az    önkormányzatok    árhatósági   funkciójára,    amely    a
      közszolgáltatást  igénybe vevő fogyasztók  érdekeinek  védelmét
      szolgálta volna (ABH 2009, 941, 962.).
      Ahogyan   az   Abh.  kifejtette,  „[a]  vizsgált   felhatalmazó
      rendelkezések   delegálják  a  jogalkotás  lehetőségét   —   és
      kötelezettségét  —  a  közút kezelőként  is  eljáró  képviselő-
      testületre. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény  15.  §
      (1)  bekezdése szerint >>[a] végrehajtási jogszabály alkotására
      adott  felhatalmazásban  meg  kell  határozni  a  felhatalmazás
      jogosultját,  tárgyát  és kereteit (…)<<.  Az  Alkotmánybíróság
      eddigi  gyakorlatában a jogállamiság elve alapján értelmezte  a
      közhatalom  gyakorlásának korlátait, kereteit, és a  közhatalom
      gyakorlásának  tekintette a jogalkotást  is.  Elvi  jelentőségű
      megállapítása   szerint  >>[a]  jogállamiság   egyik   alapvető
      követelménye,  hogy a közhatalommal rendelkező  szervek  a  jog
      által  meghatározott  szervezeti keretek között,  a  jog  által
      megállapított működési rendben, a jog által a polgárok  számára
      megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között
      fejtik  ki a tevékenységüket<< [56/1991. (XI. 8.) AB határozat,
      ABH 1991, 454, 456.]. Ugyancsak a jogállamiság alkotmányos elve
      követeli  meg  azt,  hogy  >>ha törvény  valamely  alkotmányos,
      illetőleg   törvényben   szabályozott  jog   korlátozására   ad
      jogalkotási  felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek,  a
      törvénynek   meg   kell   határoznia  a  jogalkotási   hatáskör
      terjedelmét,  annak  korlátait  is<<  [6/1999.  (IV.  21.)   AB
      határozat,  ABH  1999,  90,  94.,  (a  továbbiakban:   Abh.1.);
      19/2004.  (V.  26.)  AB  határozat, ABH  2004,  321,  353-354.;
      21/2006.  (V.  31.) AB határozat, ABH 2006, 333,  337.].”  (ABH
      2009, 941, 960.)
      2.2.  Ezt  követően az Alkotmánybíróságnak az Abh.-ban döntenie
      kellett arról is, hogy a Kkt. 15. § (3) bekezdésének és az Ötv.
      63/A.  §  h)  pontjának  megsemmisítése érinti-e  azoknak  a  –
      felhatalmazó rendelkezésen alapuló, közterületen való várakozás
      tárgykörében   alkotott   –  önkormányzati   rendeleteknek   az
      érvényességét,   amelyeket   az   indítványok   támadtak.    Az
      Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában a  felhatalmazó
      rendelkezés hatályon kívül helyezése nem okozza szükségképpen a
      felhatalmazáson  alapuló  (az ügyben: önkormányzati  képviselő-
      testületi) szabályozás alkotmányellenességét. Ha a felhatalmazó
      jogalkotó közhatalma teljességének birtokában járt el, akkor  a
      felhatalmazó  rendelkezés későbbi sorsa nem befolyásolja  a  rá
      alapított jogszabályok sorsát. Amennyiben azonban „e jogalkotói
      hatáskor   csorbát  szenvedett,  úgy  annak  delegálására   nem
      kerülhet sor alkotmányosan.” A testület megállapította, hogy  a
      közterületen  való  várakozás  tárgyában  hozott  önkormányzati
      rendeletek nem „helyi közügyben”, hanem delegált jogkörben való
      önkormányzati    jogalkotás   eredményeként    jöttek    létre.
      Következésképpen,  mivel  a felhatalmazói  jogkör  gyakorlására
      alkotmányellenesen  került  sor, és  a  vizsgált  önkormányzati
      rendeletek  felhatalmazáson alapuló  hatáskörben  születtek,  a
      felhatalmazó    jogszabály   alkotmányellenessége    kihat    a
      felhatalmazáson  alapuló  szabályok  alkotmányosságára  is.  Az
      Alkotmánybíróság   ezért   megsemmisítette   az   Ör.2.-t,   és
      alkalmazási  tilalmat állapított meg az Ör.2.  előtt  hatályban
      volt,   azonos  tárgyú  fővárosi  közgyűlési  rendeletek  bírói
      kezdeményezésekkel      támadott     szakaszaira,      egyúttal
      alkotmányellenes mulasztás miatt a parkolás teljes körű,  immár
      alkotmányos   szabályozásának   megalkotására   hívta   fel   a
      jogalkotót.

      2.  3.  Az Abh.-ban foglalt jogalkotási kötelezettségének  tett
      eleget   az   Országgyűlés   a   közterületi   parkolás    jogi
      feltételeinek  megteremtése érdekében a helyi önkormányzatokról
      szóló  1990.  évi  LXV. törvény módosításáról szóló  2010.  évi
      XLVI.  törvényben  (a továbbiakban: Tv.1.),  és  a  közterületi
      parkolás  jogi  feltételeinek megteremtése érdekében  a  közúti
      közlekedésről  szóló 1988. évi I. törvény,  valamint  a  közúti
      közlekedési  nyilvántartásról szóló 1999. évi  LXXXIV.  törvény
      módosításáról   szóló   2010.   évi   XLVII.   törvényben    (a
      továbbiakban:  Tv.2.).  E  törvényi  rendelkezések  elfogadását
      követően  módosult  az  Ör.  jogalkotói  felhatalmazásra  utaló
      bevezető része és egyéb szabályai.

      3. Az indítványokban támadott, delegált jogalkotási hatáskörben
      született    Ör.   támadott   rendelkezése   –   az    Abh.-ban
      alkotmányellenesnek ítélt Ör.2.-höz és az Ör.2. előtt hatályban
      volt  azonos  tárgyú  fővárosi közgyűlési  rendeletek  támadott
      szabályaihoz  hasonlóan  –  nem  rendelkezett  az  Alkotmánynak
      megfelelő  törvényi  felhatalmazással annak megalkotásakor.  Az
      Alkotmánybíróság  hasonló  megállapításra  jutott  a  137/2010.
      (VII.  8.)  AB  határozatában  [a Miskolci  Megyei  Jogú  Város
      Önkormányzatának a fizető parkolási rendszerről szóló  31/2004.
      (IX.  29.)  számú  rendelete alkotmányossági  vizsgálata  során
      (ABK,  2010,  július,  905.)], továbbá 180/2010.  (X.  20.)  AB
      határozatában,    amelyben   Kaposvár   Megyei    Jogú    Város
      Önkormányzatának   a   fizetőparkolók   üzemeltetéséről   szóló
      25/1999. (X. 29.) önkormányzati rendelete alkotmányellenességét
      állapította meg (ABK 2010. október, 1145.).
      Az  Ör. bevezető része ugyan a Kkt. 15. § (2) bekezdését jelöli
      meg   az  egyik  felhatalmazó  rendelkezésként,  ám  annak   az
      önkormányzati   rendelet   megalkotásakor   hatályos    szövege
      megegyezik az Abh.-ban alkotmányellenesnek ítélt Kkt. 15. § (3)
      bekezdésével.  Ebből következően a Kkt. eltérő  időállapotokban
      eltérő  számozású, de azonos tartalmú jogszabályhelyébe foglalt
      jogalkotási felhatalmazás sem volt alkotmányos alapja  a  bírói
      kezdeményezések     által    kifogásolt    Ör.-beli     szabály
      létrehozásának.    Mivel    az   Ör.    támadott    szabályának
      alkotmányosságára    is   kihatott   a    felhatalmazó    norma
      alkotmányellenessége,   így  annak   alkotmányellenességét   az
      Alkotmánybíróság megállapította.
      Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi, hogy Szombathely  Megyei  Jogú
      Város  képviselő- testülete az Ör. megalkotását az Ötv.  16.  §
      (1)   bekezdésére  is  alapította,  amely  a  rendelet-alkotási
      jogkört  a  törvény  által  nem szabályozott  helyi  társadalmi
      viszonyok,   illetve   törvény  rendelkezéseinek   végrehajtása
      körében  teszi lehetővé. Figyelemmel az Abh.-ban  foglalt  azon
      megállapításaira,  hogy  a parkolás önkormányzati  szabályozása
      nem   minősül  helyi  közügynek,  illetve  arra,  hogy  az  Ör.
      megalkotásakor nem voltak alkotmányosak a parkolásra  vonatkozó
      szabályok  meghatározására vonatkozó törvényi  felhatalmazások,
      így  e  tekintetben az Ötv. rendelkezése nem volt  releváns  az
      alkotmányossági felülvizsgálat során.

      4.   Tekintettel   arra,  hogy  az  Ör.  támadott   szabályának
      alkotmányosságára    is   kihatott   a    felhatalmazó    norma
      alkotmányellenessége, az Alkotmánybíróság – a  fentiek  szerint
      –megállapította   az   indítványokban   támadott    jogszabályi
      rendelkezés  alkotmányellenességét.  Ezen  felül,   mivel   nem
      hatályos  normáról  van szó, az alkotmányellenesség  folytán  –
      élve  az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazással,
      figyelemmel a jogbiztonság követelményére – az Alkotmánybíróság
      a  bírói kezdeményezéseknek az alkalmazási tilalom tekintetében
      is helyt adott, és kizárta annak alkalmazhatóságát a rendelkező
      részben megjelölt peres eljárásokban.
      Az  Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy bár – eddigi gyakorlatának
      megfelelően,   az   indítványokban  foglaltakat   kiterjesztően
      értelmezve    –    szélesebb   összefüggésben   vizsgálta    az
      alkotmányossági  aggályokat,  –  az  erre  vonatkozó  indítvány
      hiánya  mellett  – azért nem állapította meg az  Ör.  egészének
      alkotmányellenességét, mivel a Tv.1. és Tv.2. hatályba  lépését
      követően   Szombathely   Megyei  Jogú  Város   Önkormányzatának
      Közgyűlése  módosította – többek között – az Ör.  megalkotására
      felhatalmazó  jogszabályi rendelkezéseket  tartalmazó  Ör.-beli
      bevezető részt.

      Az  Alkotmánybíróság  jelen határozatának a  Magyar  Közlönyben
      való   közzétételét   az  alkotmányellenesség   megállapítására
      tekintettel rendelte el.

                Dr.Holló András s. k.,    Dr. Kiss László s. k.,
                alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró

                            Dr. Kovács Péter s. k.,
                                 alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        22/2011. (III. 30.)
        Date of the decision:
        .
        03/28/2011
        .
        .