Hungarian

Ügyszám: .	471/B/2009
Előadó alkotmánybíró: Kiss László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 22/2011. (III. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2011/658 .

A döntés kelte: Budapest, 03/28/2011 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  folyamatban  lévő  ügyekben  alkalmazandó jogszabály  alkotmányellenességének  megállapítására   irányuló bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy a  Szombathely  Megyei Jogú   Város   Önkormányzata  Közgyűlésének  a   fizetőparkolók működésének  és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996.  (VI. 27.)  rendelete  2010. július 1. napjáig  hatályos  12.  §  (2) bekezdésének második mondata alkotmányellenes volt, ezért az  a Szombathelyi       Városi      Bíróság       11.P.20.115/2009., 14.P.21.136/2008.,  18.P.21.071/2010. és 1.G.40.008/2010.  szám alatti pereiben nem alkalmazható. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                                                               I. A     Szombathelyi    Városi    Bíróság    négy    bírája    az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 38. §-a alapján – az előttük  folyamatban lévő   eljárás   felfüggesztése   mellett   –   fordultak    az Alkotmánybírósághoz, és kérték Szombathely  Megyei  Jogú  Város Önkormányzata  Közgyűlésének  a fizetőparkolók  működésének  és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (VI.  27.)  rendelete (a  továbbiakban: Ör.) 12. § (2) bekezdésének  második  mondata alkotmányellenességének  megállapítását,  valamint  a   konkrét ügyekben való alkalmazásának kizárását. Az  indítványok  azt  kifogásolták,  hogy  a  támadott  szabály előírása   értelmében  a  kiszabott  parkolási   díj   (pótdíj) megfizetésért  az  országos gépjármű nyilvántartásban  szereplő tulajdonos   (üzembentartó)   tartozik   felelősséggel.   Három indítványozó  bíró szerint ez a rendelkezés nem  felel  meg  az Alkotmány   2.   §  (1)  bekezdéséből  levezetett  jogbiztonság követelményének, mert a személygépkocsi korábbi  tulajdonosának felelőssége akkor is fennáll, ha a részére előírt valamennyi  – különösen a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV.  törvény  33.  §  (1) bekezdés  a)  pontja  szerinti  – jogszabályi   kötelezettségének   eleget   tesz,   azonban    a tulajdonjog  átírása  a  vevőnek felróhatóan  marad  el.  Három indítványozó  szerint  az  eladó a gépjárműnek  a  jogosulatlan parkolás  időpontjában  már nem tulajdonosa  figyelemmel  arra, hogy  a  tulajdonjog a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959.  évi IV.  törvény  117. § (2) bekezdése alapján a gépjármű  vevőjére már átszállt. Ezen indítványozók szerint a jogbiztonságot sérti az   eladó   felelősségének   megállapítása,   amiért   az   új tulajdonosnak felróható okból elmarad a tulajdonjog átírása. Mind  a  négy  indítványozó úgy véli, hogy  az  Ör.  kifogásolt szabálya  a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény  (a továbbiakban:   Kkt.)   15.  §  (4)  bekezdésével   [amely   az indítványok  alapjául szolgáló peres eljárásokban vitássá  tett jogviszonyok  keletkezésekor  úgy  rendelkezett,  hogy  az  (1) bekezdésben,  továbbá a 33/A. § szerinti  használati  díj  vagy pótdíj,  valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű  tulajdonosa (üzemben  tartója) gondoskodik] ellentétesen  határozza  meg  a parkolási  díj  (pótdíj)  fizetésére kötelezett  személyt,  ami sérti   az   Alkotmány   44/A.  §  (2)   bekezdésében   foglalt követelményt. Mivel   az   indítványok   az  Ör.  ugyanazon   rendelkezésének alkotmányosságát lényegében egyező indokokkal  vitatták,  ezért az   Alkotmánybíróság  az  indítványokat  az   Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat  (ABK  2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése  alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. Az   Alkotmánybíróság  eljárása  során  beszerezte  Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének véleményét.                                                               II. 1. Az indítványokban felhívott alkotmányi rendelkezések: „2.   §   (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam. „44/A.  §  (2)  A  helyi  képviselő-testület  a  feladatkörében rendeletet   alkothat,   amely   nem   lehet   ellentétes   más jogszabállyal.” 2. A Kkt. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései: „15.  §  (1) A miniszter – rendeletben – meghatározott járművek közlekedését  a  közút  kezelőjének  hozzájárulásához  és   díj fizetéséhez kötheti. (…) (4)  Az  (1) bekezdésben, továbbá a 33/A. § szerinti használati díj  vagy  útdíj,  valamint  pótdíj megfizetéséről  a  gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik.” 3. Az Ör. kifogásolt rendelkezése: „12.   §   (2)   (…)   A  kiszabott  parkolási   díj   (pótdíj) megfizetéséért  az országos gépjármű nyilvántartásban  szereplő tulajdonos (üzembentartó) tartozik felelősséggel. (…)” 4. Az Ör. hatályos rendelkezése: „12.   §   (2)   (…)   A  kiszabott  parkolási   díj   (pótdíj) megfizetéséért     a    gépjármű    üzembentartója     tartozik felelősséggel. (…)                                                              III. Az indítványok az alábbiak szerint megalapozottak. 1.  Az  Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy  az  Ör. támadott rendelkezését 2010. július 1-jei hatállyal módosította a  Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének  a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről  szóló 28/1996.(VI.  27.) önkormányzati rendelete módosításáról  szóló 19/2010.   (VI.  23.)  önkormányzati  rendelete,  így   az   az indítványok    elbírálásakor   már   nincsen   hatályban.    Az Alkotmánybíróság    hatályon   kívül   helyezett    jogszabályi rendelkezés  alkotmányosságának  vizsgálatát  kizárólag   akkor végzi  el,  ha  annak  alkalmazhatósága  is  eldöntendő  kérdés (335/B/1990.  AB  határozat, ABH 1990, 261,  262.).  A  konkrét normakontroll  két  esetében, az Abtv. 38. §  (1)  bekezdésében foglalt  bírói  kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van   lehetőség  –  az  Alkotmánybíróság  a  már  nem  hatályos rendelkezés  alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992.  (II. 25.)  AB  határozat,  ABH 1992, 72, 76.].  A  jelen  ügyben  az indítványok  az  Abtv. 38. § (1) bekezdés alapján  bírók  által kezdeményezett  konkrét  utólagos normakontrollnak  minősülnek, ezért  az  Alkotmánybíróság  az  Ör.  támadott  rendelkezésének alkotmányosságát érdemben megvizsgálta. 2.  Bár az indítványok csupán az Ör. meghatározott rendelkezése tekintetében   állították   a   más   jogszabállyal    fennálló ellentétet,   az   Alkotmánybíróság  –   eddigi   gyakorlatának megfelelően,   az   indítványokban  foglaltakat   kiterjesztően értelmezve    –    szélesebb   összefüggésben   vizsgálta    az alkotmányossági aggályokat. [3/1992. (I. 23.) AB határozat, ABH 1992, 329, 330.; 26/1995. (V. 15.) AB határozat, ABH 1995, 123, 124.;  2/1998.  (II.  4.)  AB határozat,  ABH  1998,  41,  46.; 16/1998.  (V.  8.) AB határozat, ABH 1998, 140,  153.;  5/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75, 77.; 67/2006. (XI.  29.) AB  határozat,  ABH 2006, 971, 978.; 103/2008.  (VII.  11.)  AB határozat, ABH 2008, 1437, 1439.] Az  Ör.  megalkotásakor hatályos bevezető része szerint az  Ör. alapjául  fekvő  jogszabályi felhatalmazás a  Kkt.  15.  §  (2) bekezdése  és  a helyi önkormányzatokról szóló 1990.  évi  LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése volt. Az Alkotmánybíróság – a jelen ügyben is irányadónak tekintett – 109/2009.  (XI.  18.)  AB határozatában (a továbbiakban:  Abh.) megállapította a közlekedésről szóló 1988. évi  I.  törvény  (a továbbiakban:  Kkt.) 15. § (3) bekezdésének  [amelynek  szövege megegyezett  az  Ör. megalkotásakor hatályos  Kkt.  15.  §  (2) bekezdésével],  az Ötv. 63/A. § h) pontjának, Budapest  főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának  szabályairól szóló 24/2009.  (V.  11.)  Főv.  Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.2.), valamint az Ör.2. megalkotása előtt  hatályos parkolási tárgyú fővárosi közgyűlési rendeletek egyes rendelkezései alkotmányellenességét, továbbá mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenesség  orvoslására  hívta  fel   a törvényhozót (ABH, 2009, 941-942.). 2.1.  Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság 2010. június 30. napjával azért semmisítette meg a Kkt. 15. § (3) bekezdésében és az Ötv. 63/A.  §  h) pontjába foglalt jogalkotási felhatalmazást,  mert azok  ellentétesek  voltak az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdéséből levezethető  jogbiztonság követelményével. Az  Alkotmánybíróság döntését  egyrészt  azzal indokolta, hogy  a  parkolási  tárgyú jogszabályalkotásra  adott felhatalmazó rendelkezések,  amelyek az   Alkotmány  58.  §  (1)  bekezdésébe  foglalt  alapjog,   a helyváltoztatás  szabadsága, továbbá  az  Alkotmány  9.  §  (1) bekezdésére   visszavezethető   szerződési   szabadság,    mint alkotmányos  jog  korlátozását  tették  lehetővé,  nem  kellően pontosan   határolták   körül   a   díjmegállapítás   kereteit, szempontjait,  korlátait, másrészt azzal, hogy  a  felhatalmazó rendelkezések  nem  voltak tekintettel a  helyi  önkormányzatok díjmegállapításban fennálló gazdasági érdekeltségére, sem pedig az    önkormányzatok    árhatósági   funkciójára,    amely    a közszolgáltatást  igénybe vevő fogyasztók  érdekeinek  védelmét szolgálta volna (ABH 2009, 941, 962.). Ahogyan   az   Abh.  kifejtette,  „[a]  vizsgált   felhatalmazó rendelkezések   delegálják  a  jogalkotás  lehetőségét   —   és kötelezettségét  —  a  közút kezelőként  is  eljáró  képviselő- testületre. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény  15.  § (1)  bekezdése szerint >>[a] végrehajtási jogszabály alkotására adott  felhatalmazásban  meg  kell  határozni  a  felhatalmazás jogosultját,  tárgyát  és kereteit (…)<<.  Az  Alkotmánybíróság eddigi  gyakorlatában a jogállamiság elve alapján értelmezte  a közhatalom  gyakorlásának korlátait, kereteit, és a  közhatalom gyakorlásának  tekintette a jogalkotást  is.  Elvi  jelentőségű megállapítása   szerint  >>[a]  jogállamiság   egyik   alapvető követelménye,  hogy a közhatalommal rendelkező  szervek  a  jog által  meghatározott  szervezeti keretek között,  a  jog  által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok  számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik  ki a tevékenységüket<< [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.]. Ugyancsak a jogállamiság alkotmányos elve követeli  meg  azt,  hogy  >>ha törvény  valamely  alkotmányos, illetőleg   törvényben   szabályozott  jog   korlátozására   ad jogalkotási  felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek,  a törvénynek   meg   kell   határoznia  a  jogalkotási   hatáskör terjedelmét,  annak  korlátait  is<<  [6/1999.  (IV.  21.)   AB határozat,  ABH  1999,  90,  94.,  (a  továbbiakban:   Abh.1.); 19/2004.  (V.  26.)  AB  határozat, ABH  2004,  321,  353-354.; 21/2006.  (V.  31.) AB határozat, ABH 2006, 333,  337.].”  (ABH 2009, 941, 960.) 2.2.  Ezt  követően az Alkotmánybíróságnak az Abh.-ban döntenie kellett arról is, hogy a Kkt. 15. § (3) bekezdésének és az Ötv. 63/A.  §  h)  pontjának  megsemmisítése érinti-e  azoknak  a  – felhatalmazó rendelkezésen alapuló, közterületen való várakozás tárgykörében   alkotott   –  önkormányzati   rendeleteknek   az érvényességét,   amelyeket   az   indítványok   támadtak.    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában a  felhatalmazó rendelkezés hatályon kívül helyezése nem okozza szükségképpen a felhatalmazáson  alapuló  (az ügyben: önkormányzati  képviselő- testületi) szabályozás alkotmányellenességét. Ha a felhatalmazó jogalkotó közhatalma teljességének birtokában járt el, akkor  a felhatalmazó  rendelkezés későbbi sorsa nem befolyásolja  a  rá alapított jogszabályok sorsát. Amennyiben azonban „e jogalkotói hatáskor   csorbát  szenvedett,  úgy  annak  delegálására   nem kerülhet sor alkotmányosan.” A testület megállapította, hogy  a közterületen  való  várakozás  tárgyában  hozott  önkormányzati rendeletek nem „helyi közügyben”, hanem delegált jogkörben való önkormányzati    jogalkotás   eredményeként    jöttek    létre. Következésképpen,  mivel  a felhatalmazói  jogkör  gyakorlására alkotmányellenesen  került  sor, és  a  vizsgált  önkormányzati rendeletek  felhatalmazáson alapuló  hatáskörben  születtek,  a felhatalmazó    jogszabály   alkotmányellenessége    kihat    a felhatalmazáson  alapuló  szabályok  alkotmányosságára  is.  Az Alkotmánybíróság   ezért   megsemmisítette   az   Ör.2.-t,   és alkalmazási  tilalmat állapított meg az Ör.2.  előtt  hatályban volt,   azonos  tárgyú  fővárosi  közgyűlési  rendeletek  bírói kezdeményezésekkel      támadott     szakaszaira,      egyúttal alkotmányellenes mulasztás miatt a parkolás teljes körű,  immár alkotmányos   szabályozásának   megalkotására   hívta   fel   a jogalkotót. 2.  3.  Az Abh.-ban foglalt jogalkotási kötelezettségének  tett eleget   az   Országgyűlés   a   közterületi   parkolás    jogi feltételeinek  megteremtése érdekében a helyi önkormányzatokról szóló  1990.  évi  LXV. törvény módosításáról szóló  2010.  évi XLVI.  törvényben  (a továbbiakban: Tv.1.),  és  a  közterületi parkolás  jogi  feltételeinek megteremtése érdekében  a  közúti közlekedésről  szóló 1988. évi I. törvény,  valamint  a  közúti közlekedési  nyilvántartásról szóló 1999. évi  LXXXIV.  törvény módosításáról   szóló   2010.   évi   XLVII.   törvényben    (a továbbiakban:  Tv.2.).  E  törvényi  rendelkezések  elfogadását követően  módosult  az  Ör.  jogalkotói  felhatalmazásra  utaló bevezető része és egyéb szabályai. 3. Az indítványokban támadott, delegált jogalkotási hatáskörben született    Ör.   támadott   rendelkezése   –   az    Abh.-ban alkotmányellenesnek ítélt Ör.2.-höz és az Ör.2. előtt hatályban volt  azonos  tárgyú  fővárosi közgyűlési  rendeletek  támadott szabályaihoz  hasonlóan  –  nem  rendelkezett  az  Alkotmánynak megfelelő  törvényi  felhatalmazással annak megalkotásakor.  Az Alkotmánybíróság  hasonló  megállapításra  jutott  a  137/2010. (VII.  8.)  AB  határozatában  [a Miskolci  Megyei  Jogú  Város Önkormányzatának a fizető parkolási rendszerről szóló  31/2004. (IX.  29.)  számú  rendelete alkotmányossági  vizsgálata  során (ABK,  2010,  július,  905.)], továbbá 180/2010.  (X.  20.)  AB határozatában,    amelyben   Kaposvár   Megyei    Jogú    Város Önkormányzatának   a   fizetőparkolók   üzemeltetéséről   szóló 25/1999. (X. 29.) önkormányzati rendelete alkotmányellenességét állapította meg (ABK 2010. október, 1145.). Az  Ör. bevezető része ugyan a Kkt. 15. § (2) bekezdését jelöli meg   az  egyik  felhatalmazó  rendelkezésként,  ám  annak   az önkormányzati   rendelet   megalkotásakor   hatályos    szövege megegyezik az Abh.-ban alkotmányellenesnek ítélt Kkt. 15. § (3) bekezdésével.  Ebből következően a Kkt. eltérő  időállapotokban eltérő  számozású, de azonos tartalmú jogszabályhelyébe foglalt jogalkotási felhatalmazás sem volt alkotmányos alapja  a  bírói kezdeményezések     által    kifogásolt    Ör.-beli     szabály létrehozásának.    Mivel    az   Ör.    támadott    szabályának alkotmányosságára    is   kihatott   a    felhatalmazó    norma alkotmányellenessége,   így  annak   alkotmányellenességét   az Alkotmánybíróság megállapította. Az  Alkotmánybíróság  megjegyzi, hogy Szombathely  Megyei  Jogú Város  képviselő- testülete az Ör. megalkotását az Ötv.  16.  § (1)   bekezdésére  is  alapította,  amely  a  rendelet-alkotási jogkört  a  törvény  által  nem szabályozott  helyi  társadalmi viszonyok,   illetve   törvény  rendelkezéseinek   végrehajtása körében  teszi lehetővé. Figyelemmel az Abh.-ban  foglalt  azon megállapításaira,  hogy  a parkolás önkormányzati  szabályozása nem   minősül  helyi  közügynek,  illetve  arra,  hogy  az  Ör. megalkotásakor nem voltak alkotmányosak a parkolásra  vonatkozó szabályok  meghatározására vonatkozó törvényi  felhatalmazások, így  e  tekintetben az Ötv. rendelkezése nem volt  releváns  az alkotmányossági felülvizsgálat során. 4.   Tekintettel   arra,  hogy  az  Ör.  támadott   szabályának alkotmányosságára    is   kihatott   a    felhatalmazó    norma alkotmányellenessége, az Alkotmánybíróság – a  fentiek  szerint –megállapította   az   indítványokban   támadott    jogszabályi rendelkezés  alkotmányellenességét.  Ezen  felül,   mivel   nem hatályos  normáról  van szó, az alkotmányellenesség  folytán  – élve  az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazással, figyelemmel a jogbiztonság követelményére – az Alkotmánybíróság a  bírói kezdeményezéseknek az alkalmazási tilalom tekintetében is helyt adott, és kizárta annak alkalmazhatóságát a rendelkező részben megjelölt peres eljárásokban. Az  Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy bár – eddigi gyakorlatának megfelelően,   az   indítványokban  foglaltakat   kiterjesztően értelmezve    –    szélesebb   összefüggésben   vizsgálta    az alkotmányossági  aggályokat,  –  az  erre  vonatkozó  indítvány hiánya  mellett  – azért nem állapította meg az  Ör.  egészének alkotmányellenességét, mivel a Tv.1. és Tv.2. hatályba  lépését követően   Szombathely   Megyei  Jogú  Város   Önkormányzatának Közgyűlése  módosította – többek között – az Ör.  megalkotására felhatalmazó  jogszabályi rendelkezéseket  tartalmazó  Ör.-beli bevezető részt. Az  Alkotmánybíróság  jelen határozatának a  Magyar  Közlönyben való   közzétételét   az  alkotmányellenesség   megállapítására tekintettel rendelte el.         Dr.Holló András s. k.,    Dr. Kiss László s. k.,         alkotmánybíró               előadó alkotmánybíró                     Dr. Kovács Péter s. k.,                          alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	22/2011. (III. 30.)
Date of the decision: .	03/28/2011
.
.