A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó
jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló
bírói kezdeményezések tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szombathely Megyei
Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizetőparkolók
működésének és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (VI.
27.) rendelete 2010. július 1. napjáig hatályos 12. § (2)
bekezdésének második mondata alkotmányellenes volt, ezért az a
Szombathelyi Városi Bíróság 11.P.20.115/2009.,
14.P.21.136/2008., 18.P.21.071/2010. és 1.G.40.008/2010. szám
alatti pereiben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A Szombathelyi Városi Bíróság négy bírája az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a
továbbiakban: Abtv.) 38. §-a alapján – az előttük folyamatban
lévő eljárás felfüggesztése mellett – fordultak az
Alkotmánybírósághoz, és kérték Szombathely Megyei Jogú Város
Önkormányzata Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és
igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (VI. 27.) rendelete
(a továbbiakban: Ör.) 12. § (2) bekezdésének második mondata
alkotmányellenességének megállapítását, valamint a konkrét
ügyekben való alkalmazásának kizárását.
Az indítványok azt kifogásolták, hogy a támadott szabály
előírása értelmében a kiszabott parkolási díj (pótdíj)
megfizetésért az országos gépjármű nyilvántartásban szereplő
tulajdonos (üzembentartó) tartozik felelősséggel. Három
indítványozó bíró szerint ez a rendelkezés nem felel meg az
Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság
követelményének, mert a személygépkocsi korábbi tulajdonosának
felelőssége akkor is fennáll, ha a részére előírt valamennyi –
különösen a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi
LXXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja szerinti –
jogszabályi kötelezettségének eleget tesz, azonban a
tulajdonjog átírása a vevőnek felróhatóan marad el. Három
indítványozó szerint az eladó a gépjárműnek a jogosulatlan
parkolás időpontjában már nem tulajdonosa figyelemmel arra,
hogy a tulajdonjog a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvény 117. § (2) bekezdése alapján a gépjármű vevőjére
már átszállt. Ezen indítványozók szerint a jogbiztonságot sérti
az eladó felelősségének megállapítása, amiért az új
tulajdonosnak felróható okból elmarad a tulajdonjog átírása.
Mind a négy indítványozó úgy véli, hogy az Ör. kifogásolt
szabálya a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a
továbbiakban: Kkt.) 15. § (4) bekezdésével [amely az
indítványok alapjául szolgáló peres eljárásokban vitássá tett
jogviszonyok keletkezésekor úgy rendelkezett, hogy az (1)
bekezdésben, továbbá a 33/A. § szerinti használati díj vagy
pótdíj, valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű tulajdonosa
(üzemben tartója) gondoskodik] ellentétesen határozza meg a
parkolási díj (pótdíj) fizetésére kötelezett személyt, ami
sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt
követelményt.
Mivel az indítványok az Ör. ugyanazon rendelkezésének
alkotmányosságát lényegében egyező indokokkal vitatták, ezért
az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság
ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször
módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü.
határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján
egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte Szombathely
Megyei Jogú Város Közgyűlésének véleményét.
II.
1. Az indítványokban felhívott alkotmányi rendelkezések:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében
rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes más
jogszabállyal.”
2. A Kkt. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:
„15. § (1) A miniszter – rendeletben – meghatározott járművek
közlekedését a közút kezelőjének hozzájárulásához és díj
fizetéséhez kötheti.
(…)
(4) Az (1) bekezdésben, továbbá a 33/A. § szerinti használati
díj vagy útdíj, valamint pótdíj megfizetéséről a gépjármű
tulajdonosa (üzemben tartója) gondoskodik.”
3. Az Ör. kifogásolt rendelkezése:
„12. § (2) (…) A kiszabott parkolási díj (pótdíj)
megfizetéséért az országos gépjármű nyilvántartásban szereplő
tulajdonos (üzembentartó) tartozik felelősséggel. (…)”
4. Az Ör. hatályos rendelkezése:
„12. § (2) (…) A kiszabott parkolási díj (pótdíj)
megfizetéséért a gépjármű üzembentartója tartozik
felelősséggel. (…)
III.
Az indítványok az alábbiak szerint megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az Ör.
támadott rendelkezését 2010. július 1-jei hatállyal módosította
a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a
fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló
28/1996.(VI. 27.) önkormányzati rendelete módosításáról szóló
19/2010. (VI. 23.) önkormányzati rendelete, így az az
indítványok elbírálásakor már nincsen hatályban. Az
Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabályi
rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát kizárólag akkor
végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés
(335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). A konkrét
normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdésében
foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi
panasz alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására
van lehetőség – az Alkotmánybíróság a már nem hatályos
rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992. (II.
25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. A jelen ügyben az
indítványok az Abtv. 38. § (1) bekezdés alapján bírók által
kezdeményezett konkrét utólagos normakontrollnak minősülnek,
ezért az Alkotmánybíróság az Ör. támadott rendelkezésének
alkotmányosságát érdemben megvizsgálta.
2. Bár az indítványok csupán az Ör. meghatározott rendelkezése
tekintetében állították a más jogszabállyal fennálló
ellentétet, az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlatának
megfelelően, az indítványokban foglaltakat kiterjesztően
értelmezve – szélesebb összefüggésben vizsgálta az
alkotmányossági aggályokat. [3/1992. (I. 23.) AB határozat, ABH
1992, 329, 330.; 26/1995. (V. 15.) AB határozat, ABH 1995, 123,
124.; 2/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH 1998, 41, 46.;
16/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 140, 153.; 5/1999.
(III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75, 77.; 67/2006. (XI. 29.)
AB határozat, ABH 2006, 971, 978.; 103/2008. (VII. 11.) AB
határozat, ABH 2008, 1437, 1439.]
Az Ör. megalkotásakor hatályos bevezető része szerint az Ör.
alapjául fekvő jogszabályi felhatalmazás a Kkt. 15. § (2)
bekezdése és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV.
törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése volt.
Az Alkotmánybíróság – a jelen ügyben is irányadónak tekintett –
109/2009. (XI. 18.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.)
megállapította a közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a
továbbiakban: Kkt.) 15. § (3) bekezdésének [amelynek szövege
megegyezett az Ör. megalkotásakor hatályos Kkt. 15. § (2)
bekezdésével], az Ötv. 63/A. § h) pontjának, Budapest főváros
közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes
kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek
tárolásának szabályairól szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy.
rendelet (a továbbiakban: Ör.2.), valamint az Ör.2. megalkotása
előtt hatályos parkolási tárgyú fővárosi közgyűlési rendeletek
egyes rendelkezései alkotmányellenességét, továbbá mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenesség orvoslására hívta fel a
törvényhozót (ABH, 2009, 941-942.).
2.1. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság 2010. június 30. napjával
azért semmisítette meg a Kkt. 15. § (3) bekezdésében és az Ötv.
63/A. § h) pontjába foglalt jogalkotási felhatalmazást, mert
azok ellentétesek voltak az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből
levezethető jogbiztonság követelményével. Az Alkotmánybíróság
döntését egyrészt azzal indokolta, hogy a parkolási tárgyú
jogszabályalkotásra adott felhatalmazó rendelkezések, amelyek
az Alkotmány 58. § (1) bekezdésébe foglalt alapjog, a
helyváltoztatás szabadsága, továbbá az Alkotmány 9. § (1)
bekezdésére visszavezethető szerződési szabadság, mint
alkotmányos jog korlátozását tették lehetővé, nem kellően
pontosan határolták körül a díjmegállapítás kereteit,
szempontjait, korlátait, másrészt azzal, hogy a felhatalmazó
rendelkezések nem voltak tekintettel a helyi önkormányzatok
díjmegállapításban fennálló gazdasági érdekeltségére, sem pedig
az önkormányzatok árhatósági funkciójára, amely a
közszolgáltatást igénybe vevő fogyasztók érdekeinek védelmét
szolgálta volna (ABH 2009, 941, 962.).
Ahogyan az Abh. kifejtette, „[a] vizsgált felhatalmazó
rendelkezések delegálják a jogalkotás lehetőségét — és
kötelezettségét — a közút kezelőként is eljáró képviselő-
testületre. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 15. §
(1) bekezdése szerint >>[a] végrehajtási jogszabály alkotására
adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás
jogosultját, tárgyát és kereteit (…)<<. Az Alkotmánybíróság
eddigi gyakorlatában a jogállamiság elve alapján értelmezte a
közhatalom gyakorlásának korlátait, kereteit, és a közhatalom
gyakorlásának tekintette a jogalkotást is. Elvi jelentőségű
megállapítása szerint >>[a] jogállamiság egyik alapvető
követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog
által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által
megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára
megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között
fejtik ki a tevékenységüket<< [56/1991. (XI. 8.) AB határozat,
ABH 1991, 454, 456.]. Ugyancsak a jogállamiság alkotmányos elve
követeli meg azt, hogy >>ha törvény valamely alkotmányos,
illetőleg törvényben szabályozott jog korlátozására ad
jogalkotási felhatalmazást valamely közigazgatási szervnek, a
törvénynek meg kell határoznia a jogalkotási hatáskör
terjedelmét, annak korlátait is<< [6/1999. (IV. 21.) AB
határozat, ABH 1999, 90, 94., (a továbbiakban: Abh.1.);
19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 353-354.;
21/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 333, 337.].” (ABH
2009, 941, 960.)
2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróságnak az Abh.-ban döntenie
kellett arról is, hogy a Kkt. 15. § (3) bekezdésének és az Ötv.
63/A. § h) pontjának megsemmisítése érinti-e azoknak a –
felhatalmazó rendelkezésen alapuló, közterületen való várakozás
tárgykörében alkotott – önkormányzati rendeleteknek az
érvényességét, amelyeket az indítványok támadtak. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában a felhatalmazó
rendelkezés hatályon kívül helyezése nem okozza szükségképpen a
felhatalmazáson alapuló (az ügyben: önkormányzati képviselő-
testületi) szabályozás alkotmányellenességét. Ha a felhatalmazó
jogalkotó közhatalma teljességének birtokában járt el, akkor a
felhatalmazó rendelkezés későbbi sorsa nem befolyásolja a rá
alapított jogszabályok sorsát. Amennyiben azonban „e jogalkotói
hatáskor csorbát szenvedett, úgy annak delegálására nem
kerülhet sor alkotmányosan.” A testület megállapította, hogy a
közterületen való várakozás tárgyában hozott önkormányzati
rendeletek nem „helyi közügyben”, hanem delegált jogkörben való
önkormányzati jogalkotás eredményeként jöttek létre.
Következésképpen, mivel a felhatalmazói jogkör gyakorlására
alkotmányellenesen került sor, és a vizsgált önkormányzati
rendeletek felhatalmazáson alapuló hatáskörben születtek, a
felhatalmazó jogszabály alkotmányellenessége kihat a
felhatalmazáson alapuló szabályok alkotmányosságára is. Az
Alkotmánybíróság ezért megsemmisítette az Ör.2.-t, és
alkalmazási tilalmat állapított meg az Ör.2. előtt hatályban
volt, azonos tárgyú fővárosi közgyűlési rendeletek bírói
kezdeményezésekkel támadott szakaszaira, egyúttal
alkotmányellenes mulasztás miatt a parkolás teljes körű, immár
alkotmányos szabályozásának megalkotására hívta fel a
jogalkotót.
2. 3. Az Abh.-ban foglalt jogalkotási kötelezettségének tett
eleget az Országgyűlés a közterületi parkolás jogi
feltételeinek megteremtése érdekében a helyi önkormányzatokról
szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 2010. évi
XLVI. törvényben (a továbbiakban: Tv.1.), és a közterületi
parkolás jogi feltételeinek megteremtése érdekében a közúti
közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint a közúti
közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény
módosításáról szóló 2010. évi XLVII. törvényben (a
továbbiakban: Tv.2.). E törvényi rendelkezések elfogadását
követően módosult az Ör. jogalkotói felhatalmazásra utaló
bevezető része és egyéb szabályai.
3. Az indítványokban támadott, delegált jogalkotási hatáskörben
született Ör. támadott rendelkezése – az Abh.-ban
alkotmányellenesnek ítélt Ör.2.-höz és az Ör.2. előtt hatályban
volt azonos tárgyú fővárosi közgyűlési rendeletek támadott
szabályaihoz hasonlóan – nem rendelkezett az Alkotmánynak
megfelelő törvényi felhatalmazással annak megalkotásakor. Az
Alkotmánybíróság hasonló megállapításra jutott a 137/2010.
(VII. 8.) AB határozatában [a Miskolci Megyei Jogú Város
Önkormányzatának a fizető parkolási rendszerről szóló 31/2004.
(IX. 29.) számú rendelete alkotmányossági vizsgálata során
(ABK, 2010, július, 905.)], továbbá 180/2010. (X. 20.) AB
határozatában, amelyben Kaposvár Megyei Jogú Város
Önkormányzatának a fizetőparkolók üzemeltetéséről szóló
25/1999. (X. 29.) önkormányzati rendelete alkotmányellenességét
állapította meg (ABK 2010. október, 1145.).
Az Ör. bevezető része ugyan a Kkt. 15. § (2) bekezdését jelöli
meg az egyik felhatalmazó rendelkezésként, ám annak az
önkormányzati rendelet megalkotásakor hatályos szövege
megegyezik az Abh.-ban alkotmányellenesnek ítélt Kkt. 15. § (3)
bekezdésével. Ebből következően a Kkt. eltérő időállapotokban
eltérő számozású, de azonos tartalmú jogszabályhelyébe foglalt
jogalkotási felhatalmazás sem volt alkotmányos alapja a bírói
kezdeményezések által kifogásolt Ör.-beli szabály
létrehozásának. Mivel az Ör. támadott szabályának
alkotmányosságára is kihatott a felhatalmazó norma
alkotmányellenessége, így annak alkotmányellenességét az
Alkotmánybíróság megállapította.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy Szombathely Megyei Jogú
Város képviselő- testülete az Ör. megalkotását az Ötv. 16. §
(1) bekezdésére is alapította, amely a rendelet-alkotási
jogkört a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi
viszonyok, illetve törvény rendelkezéseinek végrehajtása
körében teszi lehetővé. Figyelemmel az Abh.-ban foglalt azon
megállapításaira, hogy a parkolás önkormányzati szabályozása
nem minősül helyi közügynek, illetve arra, hogy az Ör.
megalkotásakor nem voltak alkotmányosak a parkolásra vonatkozó
szabályok meghatározására vonatkozó törvényi felhatalmazások,
így e tekintetben az Ötv. rendelkezése nem volt releváns az
alkotmányossági felülvizsgálat során.
4. Tekintettel arra, hogy az Ör. támadott szabályának
alkotmányosságára is kihatott a felhatalmazó norma
alkotmányellenessége, az Alkotmánybíróság – a fentiek szerint
–megállapította az indítványokban támadott jogszabályi
rendelkezés alkotmányellenességét. Ezen felül, mivel nem
hatályos normáról van szó, az alkotmányellenesség folytán –
élve az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazással,
figyelemmel a jogbiztonság követelményére – az Alkotmánybíróság
a bírói kezdeményezéseknek az alkalmazási tilalom tekintetében
is helyt adott, és kizárta annak alkalmazhatóságát a rendelkező
részben megjelölt peres eljárásokban.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy bár – eddigi gyakorlatának
megfelelően, az indítványokban foglaltakat kiterjesztően
értelmezve – szélesebb összefüggésben vizsgálta az
alkotmányossági aggályokat, – az erre vonatkozó indítvány
hiánya mellett – azért nem állapította meg az Ör. egészének
alkotmányellenességét, mivel a Tv.1. és Tv.2. hatályba lépését
követően Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának
Közgyűlése módosította – többek között – az Ör. megalkotására
felhatalmazó jogszabályi rendelkezéseket tartalmazó Ör.-beli
bevezető részt.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának a Magyar Közlönyben
való közzétételét az alkotmányellenesség megállapítására
tekintettel rendelte el.
Dr.Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
. |