A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.386./2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § a) pontja alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Kfv.V.35.386./2011/6. számú ítélete ellen. Az alaptörvény-ellenesség megállapítását és az ítélet megsemmisítését kérte arra tekintettel, hogy az sérti az Alaptörvény II. cikkében biztosított emberi méltósághoz való jogot, a VI. cikk (1) bekezdésében rögzített jó hírnév tiszteletben tartásához való jogot, XV. cikk (1) bekezdésében biztosított törvény előtti egyenlőséget, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített, a bíróságok tisztességes eljárásához való jogot.
[2] A jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) határozatában kötelezte az eljárás alá vont pénztárat, hogy a szervezet irányítási módszereit az önkormányzatiság elvének figyelembevételével teljes egészében feleltesse meg a jogszabályi előírásoknak. Ezen túlmenően a pénztár igazgatótanácsának elnökét (jelen ügy indítványozóját) bírság megfizetésére, valamint arra kötelezte, hogy a határozatot az igazgatótanácsi és az ellenőrző bizottsági ülésen a kézhezvételtől számított 3 munkanapon belül, a pénztártagokkal pedig a következő közgyűlésen ismertesse meg.
[3] A pénztár a határozat ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti pert kezdeményezett, melynek eredményeként a Fővárosi Bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte. A bíróság megállapította, hogy az alperes (PSZÁF) a tényállást a szükséges mértékben feltárta, azonban jogkérdésben tévesen döntött, nem történt jogsértés, és miután a határozat a bírság jogalapja tekintetében volt jogsértő, így a határozat rendelkező részének további pontjai is jogsértőek. Alperesi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét – az indokolás részbeni kiegészítésével és részbeni megváltoztatásával – helyben hagyta. Alperes ezt követően felülvizsgálati kérelemmel élt, melynek nyomán a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – az alperesi határozat 2. és 3. pontjára vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, e körben a felperes keresetét elutasította, egyebekben a másodfokon eljárt bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletében megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság jogértelmezése és jogi álláspontja az alperesi határozat 1. pontja (azaz a jogsértés) vonatkozásában helytálló, tehát nem történt jogsértés. Azonban az alperesi határozat bírságot kiszabó, valamint a határozat ismertetési kötelezettséget előíró részében – elfogadva az alperesi érvelést – a “kereshetőségi jog” hiányát állapította meg, arra hivatkozással, hogy az igazgatótanács elnöke az őt marasztaló határozatrészt nem támadta meg. Ezért – az ítélet meghozatalakor már hatályban nem lévő – Alkotmány 50. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással úgy foglalt állást, hogy szemben az első- és másod fokon eljáró bíróságok álláspontjával – mely szerint a jogsértés hiányában az alperesi határozat bírságot kiszabó, illetve a határozat ismertetését előíró rendelkezései járulékos kérdések, melyek a jogsértés hiányában jogalap nélkül maradtak – a bíróságoknak az igazgatótanács elnökére vonatkozó határozatrészek érdemi tárgyalását megelőzően előbb azt kellett volna vizsgálniuk, hogy megjelölt-e olyan jogszabályt, érdeket a felperes, amely alapján vitathatta volna a rá nem vonatkozó közigazgatási határozatrészek jogszerűségét, azaz volt-e kereshetőségi joga.
[4] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[5] Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta.
[6] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani. A Kúria Kfv.V.35.386/2011/6. számú ítéletét 2012. július 13-án kézbesítették, az alkotmányjogi panasz 2012. július 31-én – tehát a törvényben előírt határidőn belül – érkezett a Fővárosi Törvényszékre.
[7] Az Abtv. 51. § (2) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz eljárás során kötelező a jogi képviselet. Az indítványozó a Magyar Ügyvédi Kamara nyilvántartásában szereplő ügyvéd útján nyújtotta be indítványát, a szabályszerű ügyvédi meghatalmazást a jogi képviselő csatolta.
[8] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó a törvényben rögzített követelményeknek eleget téve egyértelműen megjelölte azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pont], valamint amely megalapozza az indítványozói jogosultságot [Abtv. 27. § a) pont]. Előadta az eljárás megindításának indokait, valamint részletezte az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét. Egyértelműen megjelölte az Alaptörvény sérelmezett rendelkezéseit, a vizsgálandó bírói döntést, valamint megindokolta, hogy azt miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[9] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés az Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapügyben marasztalt, bírság fizetésére kötelezett személy, és jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Egyben tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy a jelen üggyel kapcsolatban felülvizsgálati eljárás nincs folyamatban a Kúria előtt, illetve nem kezdeményezett – és tudomása szerint más sem – perújítást az ügyben.
[11] Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az indítványozó a Kúria ítéletét azért kifogásolta, mert az a “kereshetőségi jog” értelmezése körében az eljáró bíróságoktól eltérő álláspontra helyezkedett.
[12] Az indítványozó tehát a Kúria ítéletének vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy az eljárásjogi szabályok értelmezése tekintetében kialakított álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. A kereshetőségi jog vizsgálata a jogszabály értelmében az eljárás egész tartama alatt kötelessége a bíróságnak, azonban a Kúria által választott megoldás nem az egyedüli lehetséges választás volt, hiszen a hatályon kívül helyezés mellett az új eljárásra utasítás lehetőséget adott volna mind a bíróságnak újra értelmezni a kérdést – a jogsértés hiányára tekintettel is –, mind pedig az érintetteknek az esetleges önálló keresetindítás, illetve beavatkozás átgondolására. Az Alkotmánybíróságnak azonban az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban is az Alaptörvény védelmében lép fel, az Alaptörvényben biztosított jogokat védi, elsődleges feladata nem a bírói jogalkalmazás során esetleg bekövetkezett jogsérelmek orvoslása.
[13] A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz intézménye tehát nem jelenti a bírói szervezeten belüli, további jogorvoslattal már nem támadható döntések által okozott jogsérelmek általános orvoslásának eszközét.
[14] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) bekezdésére tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |