Hungarian

Ügyszám: .	90/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1990/46 .

A döntés kelte: Budapest, 04/20/1990 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! Bruzák István  budapesti lakos, úgyis mint kiskorú Bruzák Gabriella és  kiskorú Bruzák István gondviselője által az 1989. évi XLV. tv. 34. §  (3)  bekezdés a ) és b ) pontja alkotmányellenességének        megállapítására         és megsemmisítésére  előterjesztett   indítvány  ügyében  az Alkotmánybíróság meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a magánszemélyek jövedelemadójáról  szóló  1989. évi  XLV. tv.  34. §  (3) bekezdés a )  és b ) pontja nem alkotmányellenes, ezért a sérelmezett   rendelkezések   megsemmisítésére   irányuló kérelmet elutasítja. Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi.                         Indokolás                            I. Indítványozó  a  magánszemélyek  jövedelemadójáról  szóló 1989. évi  XLV. törvénynek  a saját háztartásban legalább három  gyermeket,  vagy  egyedülállóként  legalább  kettő gyermeket nevelők adóalap - csökkentését szabályozó 34. § (3)  bekezdés  a ) és b ) pontja  alkotmányellenességének megállapítását és  megsemmisítését kérte.  Kérelmét azzal indokolta, hogy  a személyi jövedelemadóról szóló törvény -  kifogásolt   előírásaival  -  sérti  az  állampolgárok Alkotmányban   is   meghatározott   és   védeni   rendelt egyenlőségét.       Véleménye   szerint    a   kifogásolt jogszabályhely  különbséget   tesz  a   gyermekek  között aszerint, hány  testvérük  van,  illetve  élnek-e,  avagy közös  háztartásban   élnek-e  szüleik.     Az   említett megkülönböztetést  hátrányosnak  minősítve  gyermekenként azonos  mértékű,   családi  körülményeiktől   függetlenül megállapított adóalap - csökkentési  lehetőség  megadását javasolta.                            II. Az eljárás  során  -  az  Alkotmánybíróság  megkeresésére kifejtett álláspontjában  - a pénzügyminiszter helyettese az alkotmányellenesség  megállapítására irányuló kérelmet megalapozatlannak tartotta. A   sérelmezett    jogszabályhely    által    biztosított adóalap - csökkentési  lehetőséget   az  állam  szociális gondoskodásának minősítette.                           III. Az indítvány  alapján az  Alkotmánybíróság egyrészről azt vizsgálta,   hogy   sértik-e   a   gyermekek   valamilyen alkotmányos jogát a kifogásolt rendelkezések; másrészről, hogy ezek az előírások Alkotmányba ütköző módon érintik - e hátrányosan az adózók jogait. 1.     Az  Alkotmánybíróság   megállapítása   szerint   a gyermekeknek arra vonatkozóan semmiféle joguk nincs, hogy szüleik      adókedvezményt       ( adóalap - csökkentési lehetőséget )  kapjanak.   Joguk van  viszont arra,  hogy szüleik  ( eltartóik ),   illetve  az   állam   megfelelő gondoskodásában részesüljenek.   Az  indítvány megítélése szempontjából elvi jelentőségű az Alkotmány 70/A. §  (3) bekezdése,  amely   szerint  a   Magyar   Köztársaság   a jogegyenlőség  megvalósulását   az  esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. A jogegyenlőség  megvalósításáról, az esélyegyenlőtlenség kiküszöböléséről a  gyermekek vonatkozásában  a jogalkotó az Alkotmány  más, önálló  rendelkezéseivel  is  lényeges szabályokat állapított  meg.    Így  az  Alkotmánybíróság figyelembe veendőnek  tartja az  Alkotmány 16.  és 17. §- aiban foglaltakat. Az Alkotmány 16. §-a kijelenti, hogy a Magyar Köztársaság különös  gondot   fordít  az   ifjúság   létbiztonságára, oktatására és  nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit. A 17. §  pedig leszögezi,  hogy a  Magyar  Köztársaság  a rászorulókról   kiterjedt    szociális    intézkedésekkel gondoskodik. Az Alkotmánybíróság  úgy ítéli  meg, hogy  a  sérelmezett rendelkezések a  gyermekek megfelelő gondozása, szociális biztonsága     érdekében      alkotott     -     esélyeik egyenlőtlenségének kiküszöbölésére  irányuló - előírások. A gyermekek  jogait, így  egyenlőségüket sem  sérti - épp esélyeik  egyenlőségét   célozza  -,  hogy  a  kifogásolt törvényhelyek   tekintettel   vannak   arra   :   szüleik ( eltartóik )  közös háztartásban  gondoskodnak-e  róluk, illetve e háztartásban hány gyermeket nevelnek. 2.   Az  indítványozó  álláspontja  szerint  a  jogalkotó nemcsak  a   gyermekek   között   hozott   létre   eltérő joghelyzetet, hanem  Alkotmányba ütköző módon hátrányosan érintette az adózó szülők jogait. E megállapítás  elbírálásához mellőzhetetlen az Alkotmány 70/A. §  (1)   bekezdésének felidézése.  Eszerint ugyanis a Magyar  Köztársaság biztosítja  a területén  tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv,  vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi  származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság  úgy ítélte  meg, hogy  a sérelmezett törvény nem  tartalmaz  olyan  rendelkezést,  amelyet  az Alkotmány fenti  előírása tilt.   Az  adózó szülőknek  az indítványozó      által      hátrányosnak      minősített megkülönböztetése tehát nem alkotmányellenes.                            IV. Az Alkotmány  70/A. §  (1)   bekezdésében  megfogalmazott megkülönböztetési   tilalom    értelmezésével    az    is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy  minden,   még  a  végső  soron  nagyobb  társadalmi egyenlőséget  célzó   megkülönböztetés  is   tilos.     A megkülönböztetés tilalma  arra vonatkozik,  hogy a jognak mindenkit egyenlőként  ( egyenlő méltóságú  személyként ) kell kezelnie,  azaz az  emberi  méltóság  alapjogán  nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a   jogosultságok    és   a   kedvezmények   elosztásának szempontjait meghatározni. Mindebből következik,  hogy a  gyermekek  számától,  vagy családi helyzetétől  függő és  így  egyenlőtlen  elosztás egyrészt nem  nyugodhat  olyan  szempontokon,  amelyek  a gyermekeket mint  személyeket nem  egyenlően kezelik,  és ezek nem  különböztethetnek meg valamely más szabadságjog megsértésével ( például vallás, vagy faj, nemzetiség stb. szerint ). A  három   vagy  több  gyermek,  illetve  egyedülállóként legalább  két   gyermek  nevelése   az  adóalany  számára esélyegyenlőtlenséget   jelentő,   hátrányos   helyzetnek minősül. A  személyi   jövedelemadóról  szóló  törvény  kifogásolt pontjaiban   ennek   az   esélyegyenlőtlenséget   teremtő hátrányos   helyzetnek   a   kiküszöbölését   célozza   a jogalkotó. Mindezek alapján  foglalt állást úgy az Alkotmánybíróság, hogy az  1989. évi XLV. törvény 34. §  (3)  bekezdése a ) és  b ) pontja  nem az Alkotmány által tiltott módon tesz különbséget  a   gyermekek,  illetve  az  adózó  polgárok között. Az Alkotmánybíróság  a  fenti  ügy  kapcsán  szükségesnek tartja megállapítani: az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet  olyan jog  is, hogy  a javakat és esélyeket mindenki számára ( mennyiségileg is ) egyenlően osszák el.   De ha valamely - az Alkotmányba nem ütköző - társadalmi cél,  vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem   valósítható    meg,   akkor    az   ilyen   pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni. A pozitív  diszkrimináció korlátjának a tágabb értelemben leírt,   tehát    az   egyenlő    méltóságra    vonatkozó megkülönböztetés   tilalma,   illetve   az   Alkotmányban pozitívan megfogalmazott  alapjogok tekintendők.   Bár  a társadalmi egyenlőség  mint cél,  mint társadalmi  érdek, megelőzhet egyéni  érdekeket, de  nem kerülhet  az  egyén alkotmányos jogai elé.                     Dr. Sólyom László           az Alkotmánybíróság helyettes elnöke                      Dr. Ádám Antal                   előadó alkotmánybíró                     Dr. Kilényi Géza                       alkotmánybíró              Dr. Solt Pál          Dr. Zlinszky János             alkotmánybíró             alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	9/1990. (IV. 25.)
Date of the decision: .	04/20/1990
.
.