Hungarian

Ügyszám: .	765/G/1992
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 36/1992. (VI. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1992/207 .

A döntés kelte: Budapest, 06/08/1992 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:               A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az  Alkotmánybíróság  a  miniszterelnöknek  az  Alkotmány értelmezése tárgyáben előterjesztett indítványa alapján - Dr. Kilényi  Géza, Dr.  Schmidt Péter  és Dr.  Vörös Imre alkotmánybíró különvéleményével - meghozta a következő                       határozatot: Az Alkotmánybíróság  az Alkotmány 30/A. § (1)   bekezdése h ),  i )   és  m )  pontja,  valamint   a  30/A.  §  (2) bekezdése  értelmezése   alapján  a   köztársasági  elnök kinevezési jogkörét  illetően  -  a  feltett  kérdésekből nyert  azon   alkotmányjogi   problémák   vonatkozásában, amelyek elvont  alkotmányértelmezéssel megválaszolhatók - az alábbiakat állapítja meg: 1. A  köztársasági elnök  - ha  a kinevezéshez  megkívánt törvényi előfeltételek  fennállnak - akkor tagadhatja meg a kinevezést,  ha alapos  okkal arra  következtet, hogy a javaslat  teljesítése   az  államszervezet   demokratikus működését  súlyosan   zavarná.   Utóbbi   szempontból   a köztársasági elnök  kizárólag a személyre tett javaslatot vizsgálhatja  felül.   A  kinevezési  jogkör  alkotmányos gyakorlásának   feltételeit   nem   lehet   kiterjesztően értelmezni. Az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát a  köztársasági  elnök  a  kinevezési  jog  gyakorlásával összefüggésben akkor  állapíthatja meg,  ha alapos  okkal arra  következtet,   hogy  a   személyre  tett   javaslat teljesítése   miatt   a   kinevezéssel   érintett   szerv alapfeladatainak   ellátására   -   beleértve   a   szerv működésével  kapcsolatos   alapvető   jogok   intézményes védelmét is - képtelenné válnék. A  kinevezés   megtagadásával  a  köztársasági  elnök  az államszervezetnek a  kinevezéstől alapos  okkal  várható, másként  el   nem  hárítható,   azonnal  és   közvetlenül fenyegető zavara  esetén élhet.  A kinevezés  megtagadása nem használható  fel olyan  elvont -  a konkrét  személyi javaslattól   függetlenül   is   fennálló   -   veszélyek kiküszöbölésére, amelyek  az államszervezet  demokratikus működését érintő jogi szabályozás hézagos voltából vagy a jogi garanciák  hiányából  adódnak.  Ezek  orvoslására  a köztársasági elnöknek  az  Alkotmányban  biztosított  más eszközök állnak rendelkezésére. 2.  A  köztársasági  elnök  a  kinevezés  vagy  felmentés törvényi előfeltételeinek  teljesülésén  túlmenő  további feltételeket nem támaszthat. 3. A  köztársasági elnök a felmentést köteles megtagadni, ha  a   jogszabályi  előfeltételek   nem  teljesültek.  A kinevezés tartalmi okból való megtagadásának feltételei a felmentésre  értelemszerűen  akkor  alkalmazhatók,  ha  a felmentett  személy   hatáskörét  vagy   feladatát  újabb kinevezési  aktus   közbejötte   nélkül   olyan   személy gyakorolná,   akire   nézve   fennállanak   a   kinevezés megtagadásának feltételei. 4. A kinevezési javaslat teljesítését elutasító döntésből ki kell  tűnnie, hogy  a javaslatot  a köztársasági elnök mely jogszabályi  feltétel hiánya  miatt  utasította  el; illetőleg ki kell tünniük azoknak a tényeknek, amelyekből a köztársasági  elnök alapos  okkal arra  következtetett, hogy   a    javaslat   teljesítése    az   államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. Az Alkotmánybíróság  az indítvány  1. kérdésének harmadik alkérdését teljes egészében, az 1. kérdés első és második alkérdését    pedig     annyiban,    amennyiben    elvont alkotmányértelmezéssel     nem     válaszolhatók     meg, visszautasítja. Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzé teszi.                         Indokolás                            I. A miniszterelnök  az Alkotmány  30/A. §-ának értelmezését az alábbi szempontokból kérte: "1. A  köztársasági elnök  kinevezési, illetve felmentési jogkörének gyakorlása szempontjából  - megvalósulhat-e   az    államszervezet    demokratikus működésének súlyos  zavara közvetetten,  egy szabadságjog sérelme által,  -  az államszervezet  demokratikus  működésének  fogalma magában  foglalja-e   az  egész  társadalom  demokratikus működését, beleértve az egyes szabadságjogok maradéktalan érvényesülését is,  vagy csak a szűkebb államszervezethez tartozó,  a   törvényhozói,  a  bírói  és  a  végrehajtói hatalmat gyakorló szervek működését,  -  jelentheti-e sajtószabadság sérelmét a miniszterelnök a    közszolgálati    tájékoztatási    eszköz    vezetője felmentésére    irányuló,     a     hatályos     törvényi rendelkezéseknek megfelelően  előterjesztett javaslatának teljesítése. 2.  Támaszthat-e   a  köztársasági   elnök   feltételeket ( például egy törvény elfogadását ) a kinevezési, illetve felmentési javaslat teljesítésével kapcsolatban. 3. Felmentésre  irányuló előterjesztés esetén mire terjed ki a köztársasági elnök mérlegelési jogköre ( tekintettel az Alkotmánybíróság  korábbi  határozataiban  foglalt,  a kinevezés  esetében   fennálló,  korlátozott  mérlegelési jogkörre ). 4.   A    kinevezési,   illetve    felmentési    javaslat teljesítésének megtagadása  esetén  terheli-e  és  milyen körben a köztársasági elnököt indokolási kötelezettség." A köztársasági  elnök írásban fejtette ki álláspontját az indítványban felvetett  kérdésekkel  kapcsolatban.  Ennek lényege a következőkben foglalható össze: 1. Az  államszervezet akkor  működik demokratikusan, ha a demokratikus jogállamiság és az ahhoz szorosan kapcsolódó alkotmányos  rend  fenntartása  és  működtetése  alapvető követelményként   magában   foglalja   a   szabadságjogok tiszteletben  tartását   és  védelmét.  Egy  szabadságjog megsértése ugyanolyan súlyú indok lehet az államszervezet demokratikus működése  zavarának megállapítására, mint az intézmények tevékenységének fennakadása. 2. A köztársasági elnöknek az államszervezet demokratikus működése   feletti,  az Alkotmány  29. § (1)  bekezdésébe foglalt "őrködése"  fékként,  ellensúlyként,  "holtponton átlendítőként"    beilleszkedik     az     államszervezet működésébe. Az alkotmányosság őrzése a köztársasági elnök feladatkörében  más   területen,  más   időben   és   más eszközökkel valósul meg mint a többi hatalmi ág jog- vagy alkotmányvédő tevékenysége.  Az  elnöki  alkotmányvédelem létét éppen  az indokolja,  hogy  jogszerű  cselekvés  is ellentétbe  kerülhet   valamely  alkotmányban  rögzített, demokratikus alapelvvel.  Ezért  az  elnök  feladatkörébe tartozik annak  mérlegelése, vajon konfliktusban van-e az államszervezet működése az alkotmányos elvekkel, valamint az   is,   hogy   az   elveket   érvényesítse   politikai döntéseiben. 3. Nem  véletlen, hogy a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök vezetőinek  kinevezési  rendjét  -  és  ebben  a köztársasági  elnök  feladatát  -  az  Alkotmány  nem  az egyszerű "államtitkári jellegű" kinevezések között, hanem a sajtószabadság elvének elismerése és védelme keretében, kétharmados törvény  eszközével rendeli  rendezni. Míg az egyszerű   "államtitkári    jellegű"   kinevezéseknél   a kinevezési  jog   gyakorlásának  tartalma   általában   a kinevezés vagy  felmentés megtagadásának  jogát  foglalja magában, addig az Alkotmány 61. § közvetítésével az 1990. évi LVII.  törvényben szabályozott  kinevezés körében  az alkotmányosság őrzésének  feladatként történő  előírása a köztársasági elnök  kötelességévé is  teszi  a  kinevezés vagy a felmentés megtagadását, ha az Alkotmány intenciója szerinti konszenzus meglétét nem észleli. 4.  A   közmédia  szabadsága   csak   a   pártatlanságban nyilvánulhat meg. Ezt a pártatlanságot úgy biztosították, hogy a médiumok működési rendjét az Alkotmány kétharmados törvénnyel rendelte szabályozni, a médiavezetőket pedig a pártok között  létrejött egyetértés  alapján nevezték ki. Tekintettel arra,  hogy a jelenlegi speciális körülmények között  a  közmédia  szabadságát  törvényi  rendelkezések helyett  a  pártok  közötti  megállapodás  biztosítja,  a médiaelnökök kinevezésére,  felmentésére konszenzust  nem teremtő  előterjesztésnek   vagy  ilyen   előterjesztések sorozatának teljesítése  azt a  súlyos veszélyt  foglalja magában,   hogy    egy    alapjog,    a    sajtószabadság alkotmányellenes  korlátozást   szenved.  Ez   pedig   az alkotmányosságnak,     az     államszervezet     működése specifikusan demokratikus  voltának  az  Alkotmányban  is nevesített esetekhez fogható súlyos zavarát jelenti.                            II. 1. Az Alkotmánybíróság már két határozatában foglalkozott a köztársasági  elnök kinevezési  jogköre  értelmezésével ( 48/1991. (IX. 26. )AB,   a   továbbiakban   1.ABh,   és 8/1992. (I. 30.) AB, a  továbbiakban 2.ABh ).  Ez a  tény nem  zárja   ki   az   Alkotmány   30/A. §-ának   további értelmezését. Az Alkotmánybíróság  az Alkotmányt nemcsak a kifejezetten erre   irányuló    eljárásban,   hanem   a   jogszabályok alkotmányosságát vizsgáló  minden eljárásában  értelmezi. Az Alkotmány  egyes rendelkezéseinek értelme így az újabb és újabb  értelmezések során bontakozik ki, amelyekben az Alkotmánybíróság mind  a konkrét  ügy sajátosságára, mind saját korábbi  értelmezéseire tekintettel  van. Az  egyes értelmezésekből kialakuló  tételeket  -  mint  például  a pozitiv    diszkrimináció     feltételeit,    vagy     az alapjogkorlátozás határait  - alkalmazásuk  során  tovább értelmezi  és  formálja  az  Alkotmánybíróság.  Ugyanazon alkotmányi  rendelkezésre   vonatkozóan   az   értelmezés súlypontja   eltérő    lehet,   de   az   értelmezéseknek ellentmondásmentes rendszert kell képezniök. Az elvont alkotmányértelmezés tételesen megfogalmazott és mindenkire  nézve  kötelező.  Nincs  azonban  eljárásjogi akadálya  annak,   hogy   az   Alkotmánybíróság   a   már értelmezett      alkotmányi      rendelkezés      további részkérdéseiben       további        önálló,       elvont alkotmányértelmezési   határozattal   állást   foglaljon. Természetesen  az   újabb,  részletesebb   értelmezés   a határozat közzétételével válik csak kötelezővé. A későbbi értelmezésnek  figyelemmel   kell  lennie   a  korábbi  - kötelező   -    értelmezésre,    felhasználhatja    annak megállapításait, de következtetéseit az Alkotmányból kell levezetnie, és  nem épülhet kizárólag a korábbi értelmező határozatra. Az elvont  alkotmányértelmezés nem  válhat az indítványra okot adó  konkrét ügyben  való állásfoglalássá. Az egyedi problémához túl  szorosan kötődő  kérdésre nem  is adható megfelelő  elvontságú,   a  jövőben   is  minden  esetben kötelezően  alkalmazandó   válasz.  Az   Alkotmánybíróság megítélése  szerint   a   jelen   ügy   első   kérdésének alkérdéseiben  nem   minden  tekintetben   válik  el   az alkotmányértelmezéssel   megválaszolható    alkotmányjogi probléma az  indítvány mögötti  konkrét ügy  kérdéseitől. Ezért az  Alkotmánybíróság csakis a kérdésekből nyerhető, valódi alkotmányértelmezési problémákkal foglalkozott. 2. Az  Alkotmánybíróság ezt  a határozatát a köztársasági elnök kinevezési  jogát értelmező  korábbi határozataival összhangban hozta  meg. Az  Alkotmány  30/A. §  vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésében  alapvető jelentőségű  az 1.ABh. Ez  a határozat  ugyanis nem  csupán a  kinevezési jogkörrel foglalkozott, hanem feltárta az elnöki jogállás természetét, elemezte  az Alkotmányban biztosított elnöki döntések fajtáit  és azok  jellemzőit, és  ennek  alapján meghatározta  az   önálló  politikai   döntés   fogalmát. Tisztázta a  határozat a  köztársasági elnök politikai és jogi felelősségének viszonyát is. 3.    A     köztársasági    elnök     jogkörét     érintő alkotmányértelmezésnek a  köztársasági elnök  alkotmányos jogállásából kell  kiindulnia.  Az  Alkotmánybíróság  már korábban megállapította:  "A köztársasági elnök kívül áll a végrehajtó  hatalmon, önálló államfői hatásköre van. Az Alkotmányból nem  vezethető le  olyan konstrukció, hogy a végrehajtó hatalom élén a Kormány és a köztársasági elnök állna,   akik    egymást   kölcsönösen    korlátozva   és ellensúlyozva konszenzuson  alapuló döntéseket  hoznak, s csupán a  közigazgatás  irányítása  tartoznék  egyedül  a Kormány hatáskörébe.  Éppen ellenkezőleg:  a köztársasági elnöknek   az    Alkotmány   31/A. §   (1)   bekezdésében kifejezetten   deklarált    sérthetetlensége,   azaz   az Országgyűléssel szembeni  politikai felelősségviselésének hiánya  kizárja  az  ilyen  közös  hatalomgyakorlás  jogi alapját." ( 1. AB h. ) Az Alkotmány 29. § (1)  bekezdése  szerint a köztársasági elnök  kifejezi   a  nemzet   egységét  és   őrködik   az államszervezet demokratikus  működése felett. E feladatok egyike   sem   hatásköri   szabály.   Az   államszervezet demokratikus működése  feletti őrködést  az  Alkotmányban meghatározott  egyes   hatáskörökben,   azok   feltételei szerint látja  el  a  köztársasági  elnök.  Az  Alkotmány szóhasználata   is    kifejezi   a   köztársasági   elnök feladatának sajátosságát az alkotmányosság védelmében. Az Országgyűlés,  a   Kormány,  a   bíróságok   "védik"   és "biztosítják"  az   alkotmányos   rendet,   valamint   az állampolgárok jogait;  ezt a funkciót az egész társadalom vonatkozásában, saját  cselekvésükkel  látják  el.  Ezzel szemben a  köztársasági elnök  csupán  az  államszervezet demokratikus  működése   felett  "őrködik",   vagyis  sem sérelem esetén, sem a jogok biztosítása céljából nem maga cselekszik, hanem  általában más szervhez fordul, vagy ha maga cselekszik, az elnöki döntésért más szerv vállalja a politikai felelősséget.  Csakis így maradhat pártatlan, a "nemzet egységének  kifejezése" így  lehet összhangban az "őrködéssel". Az  Alkotmány  kivételesen  olyan  döntési  jogkörrel  is felruházza az  elnököt, amely szerint a döntése végleges, más szerv által felül nem bírálható, s amelyért semmilyen más szerv nem vállalja át a politikai felelősséget. Ilyen "önálló politikai  döntést" hoz  a köztársasági elnök, ha kinevezési vagy  jóváhagyási jogkörének  gyakorlása során tartalmi   okból   megtagadja   a   kinevezést   vagy   a jóváhagyást.    Az    1.ABh-ban    az    Alkotmánybíróság megállapította, hogy  a köztársasági  elnöknek  meg  kell tagadnia a kinevezést, illetve a jóváhagyást, ha észleli, hogy  az   ahhoz  jogszabályban   előírt  feltételek  nem teljesültek.  Ezen   kívül  csak   akkor  alkotmányos   a kinevezési  jog  megtagadása,  ha  a  köztársasági  elnök alapos  okkal   arra   következtet,   hogy   a   javaslat teljesítése  az   államszervezet  demokratikus  működését súlyosan megzavarná. Az utóbbi szempontból a köztársasági elnök  kinevezés   esetén  kizárólag   a  személyre  tett javaslatot,   jóváhagyás   esetén   pedig   kizárólag   a mindenkori előterjesztés tartalmát vizsgálhatja felül.                           III.                         1. kérdés "Az  államszervezet   demokratikus   működésének   súlyos zavara" kritérium  két forrásból  származik. Az  egyik az Alkotmány 29. §-a,  amely szerint  a  köztársasági  elnök kifejezi a  nemzet egységét  és őrködik az államszervezet demokratikus  működése   felett.  A   másik   forrás   az Alkotmányban   található    önálló   politikai   döntések elemzése, amelyek  közös jellemzője, hogy akkor kerül sor rájuk, amikor az államszervezetben súlyos zavar támadt. 1.  Az   államszervezet  demokratikus   működése  feletti őrködés nem  hatásköri szabály;  az elnök ezt a feladatát az   Alkotmányban    meghatározott   különböző   jogkörei gyakorlásával láthatja  el. Az  "őrködés"  megtestesülhet kifejezetten ellenőrző  jogkörben, mint  pl. a  törvények kihirdetéséhez     kapcsolódó     visszaküldési,     vagy Alkotmánybíróság előtti  indítványtételi jogban. Őrködhet az elnök  népszavazás vagy  törvény kezdeményezésével is. Az őrködés  nem tételezi  fel az államszervezet válságát, hanem -  mint ahogy  a  2.ABh  megállapítja  -  része  az államügyek szokásos  menetének, s  benne  a  köztársasági elnök saját  joggyakorlásának.  Az  Alkotmány  29. §-ában megjelölt  funkció   tehát  önmagában  nem  ad  semmilyen tartalmi   elemet   annak   megállapításához,   hogy   mi minősülhet az államszervezet működése súlyos zavarának. A fentiek  szerint az elnök bármely jogköre összefüggésbe hozható  az   őrködési  funkcióval.   Következésképp   az Alkotmány egyetlen  elnöki jogkörre  nézve sem  zárja  ki azt, hogy annak keretében őrködési funkcióját gyakorolja. Vonatkozik ez  azokra az  elnöki jogkörökre is, amelyeket külön törvény  állapít meg.  Ezért nem  következtetett az Alkotmánybíróság  a   kinevezési   jogkör   gyakorlásához főszabályként megkövetelt  miniszterelnöki ( miniszteri ) ellenjegyzésből arra,  hogy a kinevezés puszta formalitás lenne, hanem  megállapította, hogy  ez a  jog a kinevezés tartalmi  okból  való  megtagadásának  jogát  is  magában foglalja. Hogy erre  mikor van  joga a  köztársasági  elnöknek,  az önálló  politikai   döntések  feltételeinek   elemzéséből állapítható  meg.   A   kinevezés   formai   okból   való megtagadásának kötelezettsége  viszont  -  amennyiben  az elnök a jogszabályi feltétel hiányát a rendes ügymenethez szükséges gondossággal  észleli -  egyedül  az  Alkotmány 29. §-ából levezethető. 2. Az  önálló politikai  döntés jellemzői az Alkotmányban kifejezetten szabályozott esetekből vezethetők le. Az 1.ABh  szerint három  önálló politikai  döntési jogkör található az  Alkotmányban. Ezek  közül  az  Országgyűlés rendkívüli  ülésszakra   vagy  ülésre   való  összehívása ( 22.  §  (3)  bekezdés ) nem  jellemző. Ez  ugyanis  nem kizárólag az  elnök joga,  kérheti ezt  a  Kormány  és  a képviselők egyötöde  is. Továbbá ez tisztán processzuális indítvány, a  javasolt  napirendet  az  Országgyűlés  nem köteles tárgyalni, s az összehívás indoka bármi lehet. Kizárólag  elnöki   jog  az   Országgyűlés  feloszlatása, illetve  a   már  feloszlott   Országgyűlés   összehívása hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet idején. ( 28. § (3) bekezdés, 28/A. §(3) bekezdés. ) Ha az  Országgyűlés egy  éven belül  négyszer megvonja  a bizalmat a  Kormánytól,  vagy  a  Kormány  megbizatásának megszűnése  után   negyven  napig  nem  választja  meg  a köztársasági elnök által javasolt miniszterelnököt, akkor a   parlament    bizonyítottan   képtelen    a    helyzet stabilizálására, arra,  hogy működőképes  kormányt hozzon létre. Ekkor lép elő a köztársasági elnök, aki "kivételes intézkedésével átlendíti  az államgépezetet a holtponton, hogy normális  működése ismét  beindulhasson"  ( 1.ABh ). Ehhez az  intézkedéséhez természetszerűen nem követelhető meg sem  jóváhagyás, sem  ellenjegyzés.  Az  Országgyűlés jóváhagyása  saját  feloszlatásához  értelmetlen,  hiszen ehelyett  kimondhatja   feloszlását.   Az   elnöknek   az Országgyűléssel kapcsolatos  jogosítványai egyébként  sem ellenjegyzésre kötelezettek. A másik  esetben a hadiállapot vagy rendkívüli állapot az országot akkor  éri, amikor országgyűlése már feloszlott. A  súlyos   zavar  eredetileg  nem  az  államszervezetben keletkezett, de  a  rendkívüli  helyzetben  az  egyébként normális átmeneti  állapot  súlyos  veszélyt  jelent.  Az Országgyűlés  a   feloszl( at )ás  után  legfeljebb  négy hónapig működhet, de a rendkívüli helyzetben bizonytalan, hogy a  választásokat meg lehet-e tartani, illetőleg hogy az új  Országgyűlés  időben  összeül-e.  A  kezdeményezés megint logikusan  a köztársasági  elnöké, akinek  szerepe rendkívüli állapot esetén mindaddig igen jelentős, míg az Országgyűlés ( illetve  a Honvédelmi  Tanács ) nem  válik funkcióképessé.    Az     Országgyűléssel     kapcsolatos intézkedést a  miniszterelnök nem  ellenjegyezheti; külön jóváhagyás vagy  elutasítás helyett  az ismét összehívott Országgyűlés    arról     dönt,     hogy     megbizatását meghosszabbítja-e. Az Alkotmány mind a két esetben kifejezetten meghatározza azokat  a  feltételeket,  amelyek  teljesülése  esetén  a köztársasági elnöknek  lehetősége  van  önálló  politikai döntést hozni. ( a )   Ezek    olyan   objektiv    veszélyhelyzetek   az államszervezet demokratikus  működésére nézve, amelyeknek sem  fennállása,   sem  minősítése   nem  függ  az  elnök értékelésétől.    Ő     csak    saját     beavatkozásának szükségességét      mérlegeli.       Az      Országgyűlés működőképességét kell  helyreállítania ezzel  a lépéssel: új  Országgyűlésről   gondoskodni,  vagy   a   rendkívüli helyzetben  a   feloszlott  Országgyűlés   összehívásával további működését  lehetővé tenni.  Nem arról  van  tehát szó, hogy  az Országgyűlés  tartalmilag nem  elégített ki valamely alkotmányos  követelményt,  hanem  ahhoz  képest előkérdésről,    nevezetesn     az     önmagában     vett működöképességről. ( b ) Az  önálló politikai döntésekre jogosító helyzetből következik az is, hogy értelemszerűen semmilyen szerv nem veheti át az elnöktől a politikai felelősséget. 3. Az  1.ABh szerint  önálló politikai döntés a kinevezés tartalmi  okból   való  megtagadása:   az   ügydöntő   és felülbírálhatatlan döntésért  senki nem  visel  politikai felelősséget. A  kinevezés  megtagadásával  egy  az  Alkotmány  szerint eredetileg  ellenjegyzéshez   kötött  jogkör   gyakorlása azáltal  válik   önálló  politikai   döntéssé,  hogy   az ellenjegyzést  a   megtagadás  logikai   önellentmondássá teszi. Ezzel  teljesül az  önálló politikai  döntés egyik ismérve [lásd  ( b )]: az  ügyben értelemszerűen  kizárt, hogy az  döntésért való  politikai felelősséget a Kormány átvegye. Kérdés, hogy  a köztársasági  elnök két  másik lehetséges önálló    politikai    döntését    megalapozó    objektiv működőképtelenség ismérve  [lásd ( a )]  alkalmazható-e a kinevezés megtagadására  is, tekintettel  a  köztük  lévő lényeges különbségekre. Ilyen  különbség   az,  hogy   szemben  az   Alkotmányban kifejezetten szereplő  két önálló  politikai döntéssel, a kinevezés megtagadásához  való jogot  az Alkotmánybíróság értelmezéssel vezette  le oly  módon,  hogy  a  29. §-ból származó  "őrködési   funkció"  a   kinevezési   hatáskör tekintetében sem zárható ki. A nevesített elnöki döntések alapjául szolgáló tényállást az Alkotmány pontosan, objektiv ismérvekkel meghatározza. A  kinevezés   tartalmi  okból   való  megtagadásakor   a tényállás,   azaz    a   súlyos   veszély   fennállásának megállapítása a  köztársasági elnök  értékelésétől  függ, akinek   "alapos    okkal"   kell    a   tényekből   erre következtetnie. A nevesített döntések esetében a köztársasági elnök már a súlyos  zavar   bekövetkezése  után   mérlegelhet,  ezzel szemben a  kinevezés eldöntésénél  feltételezett veszélyt és a sérelem várható súlyát kell értékelnie. A kinevezésnél személyben rejlő hipotetikus veszélyt kell megítélni,  ezzel   szemben  az  Alkotmányban  nevesített esetek objektiv szervezeti lehetetlenülést jelentenek. A jogkörök  összevetésénél az  az irányadó szempont, hogy semmilyen  jogkör-kiterjesztés   sem  mehet  túl  azon  a határon, amelyet  a parlamentáris  rendszert  megvalósító Alkotmány a  köztársasági elnök felelősség nélküli önálló politikai  döntéseinek  enged.  Nem  mehet  túl  ezen  az Alkotmány    módosítása     nélkül    külön    törvényben meghatározott kinevezési  hatáskör sem. Mivel a kinevezés megtagadása az eredetileg felelősséget viselők akaratának érvényesülését meghiúsító,  de felelősség nélküli döntés, az Alkotmánybíróság  leszögezte:  "Nyilvánvaló,  hogy  az ilyen döntés határai és feltételei sem lehetnek tágabbak, mint az  Alkotmányban nevesített  - felelősség  nélküli - önálló döntéseké".  ( 1.ABh. ) A kinevezés tartalmi okból való  megtagadása  olyan  jogkör,  amelyet  az  Alkotmány kifejezetten   nem    tartalmaz,   hanem    értelmezéssel állapítható  meg;  gyakorlásának  feltételeit  csakis  az Alkotmányban    szereplő    hasonló    tipusú    döntések feltételeire  figyelemmel  lehet  meghatározni.  Meglétük mérlegelés tárgya,  sőt  egy  eshetőség  mérlegeléséé.  A parlamentáris  rendszerrel   összeférhetetlen  ennek   az értelmezett  jogkörnek   az  Alkotmányban  meghatározott, felelősség nélküli,  önálló politikai döntések jellegével megszabott   határon    való   túlterjesztése.   Minderre figyelemmel a  kinevezés megtagadásának azt a feltételét, hogy "a köztársasági elnök alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése a demokratikus államszervezet működését  súlyosan  zavarná",  nem  lehet  kiterjesztően értelmezni. Az 1.ABh az önálló politikai döntések közös feltételeként az államszervezet  zavarának súlyosságát  hangsúlyozta. A kinevezési jog  sajátosságára tekintettel  a súlyos zavar feltételezésének alapos okát követelte meg, valamint azt, hogy a  súlyos zavarnak a személyre tett javaslatból kell következnie. E  határozatban az  elnök nevesített  önálló politikai jogkörei és a kinevezési jogkör különbségeit, s különösen  a   mérlegelés  szerepét  figyelembe  véve  az Alkotmánybíróság az  államszervezet demokratikus működése súlyos  zavarának  kritériumát  úgy  pontosítja,  hogy  a személyre tett  javaslat teljesítésének  olyan súlyos, az érintett       szerv       alapfunkcióira       vonatkozó működésképtelenségre  kell   vezetnie,   mint   amilyenre tekintettel az  Alkotmány önálló  politikai jogkört adott az Országgyűléssel  kapcsolatban a köztársasági elnöknek. Nem arról  van  tehát  szó,  hogy  a  szervezet  működése ( annak eredménye ) nem fog megfelelni valamely politikai követelménynek, hanem  hogy alapvető  funkcióit nem tudja ellátni. Az államszervezet  demokratikus működése magában foglalja azt, hogy  az állam,  szerveinek tevékenységén keresztül, eleget tesz  az alapvető  jogok tiszteletben tartására és védelmére    vonatkozó     alkotmányos     kötelességének ( Alkotmány   8. §   (1)    bekezdés ).    Az    államnak kötelessége az  alanyi alapjogok védelme mellett az egyes szervek működését úgy kiépíteni és fenntartani, hogy azok az alapjogokat  - az  alanyi igényektől  függetlenül is - biztosítsák. Az  alapjog sérelme tehát nem választható el a  szerv   működésétől.  A   szerv  alapvető  feladatának lehetetlenülése nyilvánul  meg az alapjog érvényesítésére vagy védelmére való képtelenségében. A  köztársasági   elnök   kinevezési   jogköre   érinthet közhatalmi, egyéb  állami  és  nem  állami  szerveket.  A határozat rendelkező részében meghatározott kritériumok a különböző szervtipusokra  - s az általuk kiemelten védett alapjogokra is  - eltérően alkalmazandók. Figyelembe kell venni   azt,   hogy   az   Alkotmány   az   elnöknek   az államszervezet demokratikus  működése felett  ad őrködési jogkört. Minél  távolabb  esik  a  kinevezéssel  érintett szerv az  alkotmányos jelentőségű szervektől, vagy akár a közhatalmat gyakorló  állami szervektől,  másrészt  minél kevésbé meghatározó  a kinevezéssel betöltendő tisztség a szerv alapfeladataira  nézve,  annál  kevésbé  valószínű, hogy  egy  kinevezés  folytán  az  államszervezet  súlyos zavara alapos  okkal  feltételezhető  lenne.  Külön  kell kezelni  azokat   a  tisztségeket,   ahol   az   államfői kinevezésnek  elsősorban  nagyobb  megbecsülést  kifejező jellege van. Az  önálló   politikai  döntés   a   köztársasági   elnök jogállását és  az  államszervezet  demokratikus  működése feletti  funkcióját   szolgáló   tipikus   jogosítványait tekintve  rendhagyó,   kivételes  és   végső  eszköz.  Az elnöknek számos  lehetősége van  arra, hogy  kezdeményező vagy ellenőrző  jogköreit felhasználva  az államszervezet működésében   tapasztalt   hibák   ellen   fellépjen.   A kinevezési  jog   megtagadásával  akkor   élhet,   ha   a kinevezéssel fenyegető veszély közvetlen és súlyos, s más jogkörök  gyakorlásával   nem   hárítható   el.   Különös jelentősége van  annak, hogy  a veszélynek  a kinevezésre javasolt személyéből  kell erednie.  Ha elvont veszélyről van szó, amely az adott személyi javaslattól függetlenül, más  kinevezendők  esetén  is  fennállna,  akkor  vagy  a kinevezésre,  vagy  a  szerv  működésére  vonatkozó  jogi szabályozásban van  a hiba. Jogállamban az államszervezet demokratikus  működésének   éppúgy,  mint   az  alapjogok biztosításának jogi  garanciái vannak,  amelyek személyre tekintet    nélkül    működőképesek.    Jogállamban    az alkotmányosságnak nem  személyi biztosítékai  vannak.  Ha egy kinevezés  kapcsán kiderül,  hogy a  jogi szabályozás hiányos, a  garanciák nem  elegendők, akkor nem a személy ellen kell  fellépni,  hanem  a  jogi  szabályozást  kell működőképessé  tenni.  A  köztársasági  elnöknek  a  jogi szabályozásban rejlő  hibák orvoslására  az  Alkotmányban biztosított más eszközök állnak rendelkezésére.                         2. kérdés A  köztársasági   elnök  nem   támaszthat  a   törvényben kifejezetten   meghatározott    előfeltételeken   túlmenő további feltételeket  a kinevezési,  illetve a felmentési javaslat elfogadásával kapcsolatban. Ha a  jogi előfeltételek hiányoznak, az elnöknek meg kell tagadnia a  kinevezést.  Ha  a  hiányt  pótolják,  az  új előterjesztésnek minősül. Kinevezés  tartalmi   okból  való  megtagadása  esetén  a köztársasági elnök  kizárólag a személyre tett javaslatot vizsgálhatja felül, azaz a negativ döntés csak a személyi kiválasztásra  vonatkozhat.   A  kinevezés  célszerűsége, esedékessége,  a  betölteni  kívánt  tisztséghez  tartozó jogosítványok vizsgálata  kívül esik a köztársasági elnök kinevezési jogkörén, és az ilyen körülmények vizsgálatára fordított idő  a 2.ABh  szerint nem  vonható  az  ésszerű határidő fogalmába.  Ha az elnöknek a tényekből következő oka van  feltételezni, hogy a javasolt személy kinevezése annak személyében  rejlő ok  miatt  súlyosan  zavarná  az államszervezet demokratikus  működését,  akkor  meg  kell bizonyosodnia, hogy  gyanúja megalapozott-e.  Ennek során vizsgálódhat, adatokat  szerezhet be,  az ehhez ésszerűen szükséges idő  rendelkezésére áll. De magát a vizsgálatot követő döntést, a kinevezést vagy annak elutasítását, nem kötheti semmilyen  feltételhez. Erre  az Alkotmány nem ad lehetőséget, a kinevezési jog fent leírt természete pedig kizárja  ezt.  A  személlyel  kapcsolatban  ugyanis  vagy fennállnak a  visszautasítás  feltételei,  vagy  nem.  Ha fennállnak, jogi felelőssége mellett dönt az elnök arról, hogy elutasítja-e  a javaslatot,  vagy sem.  A személlyel kapcsolatos    feltétel     csakis     "veszélyességének" megváltozása  lehetne;   minden  egyéb   -  a   kinevezés körülményeire vonatkozó  - feltétel  eleve kívül  esik az elnöki  hatáskörön.   Különösen  nem  használható  fel  a kinevezés    megtagadása    a    kinevezésre    vonatkozó jogszabályok   rejtett    korrekciójára,   sem    rejtett alkotmányossági felülvizsgálatára.  Ezekben az  esetekben az elnök túllépné hatáskörét.                         3. kérdés Az 1.  ABh a  köztársasági elnök kinevezési jogkörét és a miniszteri ellenjegyzés  kérdését  a  köztársasági  elnök hatáskörébe   utalt    minden   kinevezés,   előléptetés, tisztségben  való   megerősítés  valamint  felmentés  ( a továbbiakban együtt:  kinevezés ), továbbá a köztársasági elnök  hatáskörébe   tartozó  jóváhagyás   vonatkozásában értelmezte.  A   kinevezési  jogkör  vizsgálata  után  az indokolás külön  tartalmazza  azt,  hogy  "a  kinevezésre vonatkozóan  kifejtettek   értelemszerűen  érvényesek  az előléptetésre,  a   felmentésre,   a   tisztségben   való megerősítésre, továbbá  a köztársasági  elnök jóváhagyási jogára is". A   kinevezésről   az   Alkotmánybíróság   határozataiban kifejtettek teljes  egészükben csak  a  kinevezés  formai okból való  megtagadására alkalmazhatók.  Azaz az elnök a felmentési  javaslat   esetén  is  köteles  megtagadni  a felmentést, ha  az ahhoz  jogszabályban előírt feltételek nem teljesültek. A   kinevezés    tartalmi   okból   való   megtagadásának alkotmányos feltétele, hogy ti. a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná, a felmentésre  azért  értelmezhetetlen,  mert  az  elnök  a kinevezésnél a  fenti szempontból  kizárólag a  személyre tett javaslatot  vizsgálhatja. Ezt  a személyi ismérvet a felmentésre  akkor   lehetne  alkalmazni,  ha  lehetséges lenne, hogy  az adott tisztség ellátására kizárólag annak jelenlegi   betöltője    alkalmas,   míg   mindenki   más kinevezését ugyancsak  a fenti okból meg kellene tagadni. Azaz a felmentés azért zavarja súlyosan az államszervezet demokratikus működését,  mert  a  felmentésre  javasolton kívül  senki   nincs,  aki   azt  ilyen   veszély  nélkül betölthetné. A kinevezési kritériumok a felmenteni javasolt személyére értelmezhetetlenek,  de   van  értelmük   a  megüresedett funkció  betöltésére   nézve.  Ha  ugyanis  a  felmentett személy hatáskörét  vagy feladatát - a köztársasági elnök kinevezési aktusának közbeiktatása nélkül - olyan személy gyakorolná  az   adott  funkció  megüresedésére  irányadó előírások folytán,  akire nézve  fennállnak  a  kinevezés megtagadásának  feltételei,   akkor  az   elnöki   jogkör gyakorolható,  anélkül,   hogy  túllépne   a  kinevezésre irányadó  hatáskör   terjedelmén.  Ilyen  túllépés  akkor lenne, ha  a köztársasági  elnök az  adott funkció be nem töltött mivoltában látna súlyos veszélyt, s ezért tagadná meg a  felmentést. Ahogy az elnök egy eleve üres tisztség betöltését  is  csak  kezdeményezheti,  de  előterjesztés nélkül  nincs  tényleges  döntési  lehetősége,  és  ahogy ugyanezek    a    lehetőségei    vannak    a    felmentés kezdeményezésére, úgy a felmentés is kötött jogkör marad, jellegét a  köztársasági elnök  eseti döntésével,  ti.  a felmentés megtagadásával nem változtathatja meg.                         4. kérdés A  kinevezési   ( felmentési )  javaslat   teljesítésének megtagadásából ki kell tűnniök az elutasítás indokainak. A kinevezés  ( felmentés ) formai  okból való elutasítása esetén a  döntésnek meg kell jelölnie, milyen jogszabályi előírás  nem   teljesült.  Az   elnök   ezzel   annak   a kötelezettségének  tesz   eleget,  hogy  az  Alkotmányban szabályozott     szervek      alkotmányos     jelentőségű hatásköreiket   jóhiszeműen,    feladataik   teljesítését kölcsönösen   segítve   és   együttműködve   gyakorolják. Tekintettel  kell   lennie   arra,   hogy   a   kinevezés ( felmentés )  kötött   jogkör,  vagyis   az  elnök  csak előterjesztésre jogosult szerv javaslatára dönt, s így az elnöki jogkör  gyakorlása beágyazódik a legfelsőbb állami szervek döntési mechanizmusába. ( 2. AB h. ) Ugyanez  az  együttműködési  kötelezettség  vonatkozik  a tartalmi elutasításra  is.  Ha  a  köztársasági  elnök  a kinevezést tartalmi  okból utasítja  vissza, a  döntésnek tartalmaznia kell  azoknak a  tényeknek  a  megnevezését, amelyekből az  elnök alapos  okkal  arra  következtetett, hogy  a   javaslat  teljesítése   súlyosan   zavarná   az államszervezet demokratikus  működését.  Az  előterjesztő szervnek saját  működése szempontjából szüksége van ilyen tájékoztatásra:     tudnia      kell     a      következő előterjesztésekhez, milyen  hibát követett el előzőleg, s szükség  lehet   a  köztársasági  elnök  indokolására  az előterjesztő felelőssége megállapításához. Végül  szükséges   a  tájékoztatás   az  elnök  esetleges felelősségének   megállapítása   miatt   is.   Az   elnök sérthetetlensége alkotmányjogi  jogállásának része, ennek folytán   nem    visel    politikai    felelősséget    az Országgyűléssel szemben, jogi felelőssége pedig kizárólag az   Alkotmány   31. §  (4) bekezdése, a 31./A§ (2) - (6) bekezdése  és   a  32. §   szerint  áll  fenn.  Az  elnök mentessége a politikai felelősség alól nem mentesíti őt a jogi felelősségtől,  ha annak  feltételei  fennállnak.  A cselekményt  az   Alkotmánybíróság  bírálja   el,  de   a felelősségrevonási     eljárás      megindításához     az országgyűlési    képviselők    kétharmadának    szavazata szükséges. Ahhoz, hogy a felelősségrevonási eljárásról az Országgyűlés dönthessen,  a tényállás  lényegét  ismernie kell. Azaz  az elnöki  határozatnak olyan részletességgel tartalmaznia kell  a döntés alapjául szolgáló tényeket és az   érvelés    gondolatmenetét,   hogy    a   képviselők megalapozottan élhessenek jogaikkal.                            IV. Az indítvány  nem minden  pontjában felel  meg azoknak  a feltételeknek,   amelyeket    a    31/1990.( XII. 18. )AB határozat alkotmányértelmezésre  megállapított.  Az  első kérdés harmadik  alkérdése nem egy alkotmányjogi probléma szemszögéből   kezdeményezi    az   Alkotmány    valamely rendelkezésének értelmezését,  hanem a miniszterelnök egy konkrét  előterjesztése   megtagadásának  alkotmányossága kérdésében kér  állásfoglalást, a  megtagadás indokolását is   a   kérdésbe   foglalva.   Ennek   a   kérdésnek   a megválaszolása nem  alkotmányértelmezés  lenne,  hanem  a köztársasági elnöki  aktus alkotmányosságának elbírálása, amelyre azonban  kizárólag az Alkotmány 31/A. §-a alapján kerülhet sor. Ugyancsak az  indítványra okot adó ügyhöz való túl szoros kötődésük miatt  utasította vissza  az  Alkotmánybíróság, hogy az  első kérdés  első és második alkérdésére konkrét választ adjon.  Egyrészt világosan  el kell  határolni az absztrakt  alkotmányértelmezést  egy  adott  ügyben  való állásfoglalástól,   másrészt    az   értelmezett   jogkör természete  folytán   az  indítványban  feltett  kérdésre szabatos válasz  nem  is  adható.  A  köztársasági  elnök kinevezési joga  eltérő jellegű  - állami és nem állami - tisztségekre  terjed  ki,  az  érintett  szervezetek  egy részének az  államhoz való  viszonya jelenleg  változóban van. A  szabadságjogok  állami  védelme  és  az  állammal szemben más  intézmények révén való védelme túl összetett kérdés ahhoz,  hogy az indítványban felvetett problémákat minden  kinevezési  jogkörre  nézve  egyetlen  határozati állásfoglalással meg lehessen válaszolni. Ezért az  Alkotmánybíróság az  indítványt az  első kérdés harmadik alkérdése  vonatkozásában teljes  egészében,  az első  és   második  alkérdést   tekintve   pedig   elvont alkotmányértelmezésre    alkalmatlan     vonatkozásaikban visszautasította.                     Dr. Sólyom László                   előadó alkotmánybíró                az Alkotmánybíróság elnöke           Dr. Ádám Antal            Dr. Herczegh Géza           alkotmánybíró               alkotmánybíró         Dr. Kilényi Géza              Dr. Lábady Tamás          alkotmánybíró                  alkotmánybíró        Dr. Schmidt Péter               Dr. Szabó András          alkotmánybíró                  alkotmánybíró       Dr. Tersztyánszky Ödön           Dr. Vörös Imre          alkotmánybíró                 alkotmánybíró                    Dr. Zlinszky János                       alkotmánybíró Dr. Kilényi Géza alkotmánybíró különvéleménye A  most   meghozott   határozat   igen   szoros   logikai kapcsolatban áll  a 48/1991.  ( IX. 26. )  és  a  8/1992. ( I. 30. )  AB   határozattal.  Ebből  eredően  miként  a többségi állásfoglalást  döntően meghatározta  a  korábbi két határozat  tartalma, úgy  az én véleményemet is az az alkotmányjogi  felfogás   determinálta,  amelyet   a  két említett határozattal  kapcsolatban -  más  alkotmánybíró társaimmal  együtt   -   kialakított   különvéleményemben kifejtettem. Mivel    időközben     álláspontom     nem     változott, szükségtelennek tartom  a korábban leírtak megismétlését, ehelyett  -   Dr.  Schmidt   Péter  és   Dr.  Vörös  Imre alkotmánybíró e határozathoz kapcsolódó különvéleményével egyetértve - egy néhány olyan államelméleti összefüggésre szeretnék rámutatni, amely álláspontomat meghatározza. 1. A köztársasági elnök alkotmányos szerepkörét nem lehet az   Alkotmány  III. fejezete  - még  kevésbé a 29. § (1) bekezdése -  alapján megítélni,  a megalapozott döntéshez az szükséges,  hogy teljeskörűen feltárjuk a köztársasági elnöknek az  államszervezeten belüli helyét, funkcióit, a törvényhozó,  a   végrehajtó  és   az   alkotmánybírósági hatalomhoz való  viszonyát. Erre  különösen nagy  szükség van olyan  esetben, ha  az Alkotmánybíróság  az Alkotmány kifejezett  rendelkezésének   hiányában  kisérli  meg  az Alkotmány értelmezését. 2. Hatályos  Alkotmányunk  szakított  az  1949.  évi  XX. törvénynek  a   hatalom  egyközpontúságát,  a  parlamenti hatalom  korlátlanságát  és  korlátozhatatlanságát  valló felfogásával és  ennek helyébe  a hatalom  megosztását, a hatalmi  ágak   elválasztását  állította,   "a  fékek  és ellensúlyok"  elvére   felépülő   olyan   államszervezeti modellt hozva  létre, amelyen belül az egyes hatalmi ágak különösen egymás korlátaiként jelennek meg. Ennek megfelelően az Országgyűlés többé nem gyakorolja "a népszuverenitásból eredő összes jogot", nem vonhatja el - a végrehajtó  hatalmat is  ide értve  - más  hatalmi ágak jogosítványait. A demokratikus jogállam keretei között az Országgyűlés, a köztársasági elnök,  a Kormány és az Alkotmánybíróság /de hasonlóképp a bíróságok és az önkormányzatok/ korlátozott hatalom  birtokosai,   egymástól   eltérő   alkotmányjogi értékek  hordozói,  s  épp  ezzel  összefüggésben  eltérő felelősségük jellege is. A    kifejtettek     miatt    a     Magyar    Köztársaság államszervezetében a  parlamenti demokrácia  nem azonos a mindenkori parlamenti többség korlátlan hatalmával, mivel az  utóbbit  -  a  feladatkörök  alkotmányos  felosztásán túlmenően - korlátozza - az Alkotmány módosításához előírt minősített többség, - bizonyos  törvények megalkotásához  az Alkotmány  által megkívánt minősített többség, - a  köztársasági elnök  felelősségre  vonására  irányuló   eljárás megindításához  szükséges minősített  többség.-   az Alkotmánybíróság hatásköre, illetőleg - ha  csekély   mértékben  is:   a  köztársasági   elnöki   hatáskör. 3.  Pontosan   amiatt,  mert  az  államszervezet  csúcsán elhelyezkedő  szervek   egymástól  különböző  alkotmányos értékek  hordozói,  nem  azonos  e  szervek  -  illetőleg tagjaik - felelősségének jellege és mértéke sem. Annak  érdekében,   hogy   minden   szerv   alkotmányjogi helyzetének  megfelelően  tudja  ellátni  feladatait,  az Alkotmány egy  finoman  cizellált  felelősségi  rendszert alakított ki,  amelyen belül két felelősségi "alaptípus": a politikai  és a jogi felelősség, illetőleg mindkettőnek több válfaja létezik. A politikai  felelősség alapvetően  nem  jogi  kategória, amelynek az  a lényege,  hogy aki nem végzi megfelelően a dolgát,  annak  számolnia  kell  közmegbizatására  kiható hátrányos  következményekkel.  A  politikai  felelősségen belül különböztetni  lehet  azonnali  /az  állásból  való elmozdításban   megnyilvánuló/    és   késleltetett    /a megbizatás   letelte    utáni   újra   nem   választásban megnyilvánuló/ felelősség között. Az  országgyűlési   képviselők  felelőssége   szabályként késleltetett   politikai    felelősség:    a    választók elégedetlensége  -  visszahivási  lehetőség  hiányában  - abban ölt  testet, hogy  a képviselőt  nem választják meg újból. A késleltetett politikai felelősség súlyát enyhíti a hatályos  választási  rendszer:  listán  ugyanis  olyan személy   is   mandátumot   szerezhet,   akivel   korábbi választókerületének  választópolgárai  esetleg  maximális mértékben  elégedetlenek   voltak.  A   képviselők   jogi felelőssége a  mentelmi  joggal  korlátozott  büntetőjogi felelősség.   Alkotmánysértés    /pl.    alkotmányellenes törvények akár  sorozatos megszavazása/  nem váltja  ki a képviselő jogi  felelősségét, legfeljebb  a  késleltetett politikai felelősség keretei között vehető figyelembe. A köztársasági  elnököt azonnali politikai felelősség nem terheli. Késleltetett  politikai felelőssége  azonban épp úgy fennáll,  mint a  képviselőké: ha  az új  összetételű Országgyűlés elégedetlen a tevékenységével, nem választja meg  újból   e  tisztségre.  Jogi  felelőssége  rendkívül széleskörű:   bármely   alkotmány-   vagy   törvénysértés megalapozhatja jogi felelősségrevonását és állásából való elmozdítását, az  Alkotmány még  azt sem  köti ki, hogy a jogellenességnek   szándékosnak    kell    lennie.    /Az államszervezet felső  szférájában a jogi felelősségnek ez a  rendkívül   szigorú  mértéke   egyedülálló:   sem   az országgyűlési képviselőt,  sem a  Kormány tagját,  sem az Alkotmánybíróság tagját  vagy a  bírót nem  terheli ilyen mértékű felelősség./  A felelősség realizálásának azonban eljárásjogi " fékje "  van:  az  Alkotmány  31/A.  §  (3) bekezdésében  megkövetelt  kétharmados  szavazatarány.  A köztársasági elnök  büntetőjogi felelőssége  megfelel  az általános szabályoknak, az eljárás módja azonban sajátos. Sajátos az is, hogy a szándékos bűncselekményt elkövetett köztársasági   elnököt    emiatt   meg   lehet   fosztani tisztségétől.  A   Kormány  tagját   azonnali   politikai felelősség terheli.  E felelősség  úgyszólván  parttalan: kiválthatja alkotmánysértés,  eredménytelen  működés,  de akár egy  politikailag káros nyilatkozat is. A felelősség érvényre   juttatásában    kiemelkedő   szerepe   van   a miniszterelnöknek, aki  egyfelől egy  egyszeri hibáért is kezdeményezheti a  miniszter felmentését,  másfelől -  ha úgy  látja   jónak  -   a   sorozatos   alkotmány-   vagy törvénysértéseket  elkövető  minisztert  is  funkciójában tarthatja.  A  miniszternek  az  Országgyűléssel  szemben fennálló   politikai   felelőssége   mindaddig   "nyugvó" felelősség,   amíg   a   Kormány   parlamenti   többségre támaszkodhat.  Az   alkotmány-   vagy   törvénysértés   a miniszter  esetében   nem  szükségképpen  von  maga  után felelősségrevonást, mint ahogyan a büntetőjogi felelősség megállapítása sem  vezet automatikusan a tisztségtől való megfosztásra. Az Alkotmánybíróság  tagját csak  késleltetett  politikai felelősség terheli:  esetleg nem  választják meg újból. E tárgyban azonban  nem az őt megválasztó, hanem - a 9 éves megbizatási időtartam  miatt  -  az  azt  követő  második ciklusban funkcionáló Országgyűlés dönt. Az alkotmánybíró jogi felelőssége  túlmutat a  mentelmi joggal korlátozott büntetőjogi    felelősségen:    kizárással    akkor    is megfosztható tisztségétől,  ha neki  felróható okból  nem tesz eleget  megbizatásából eredő  feladatainak vagy "más módon a tisztségére méltatlanná vált". 4.  A  felelősségi  rendszer  e  vázlatos  áttekintésével egyetlen célom  volt:  azt  bizonyítani,  hogy  az  adott személyt vagy  szerv tagját terhelő felelősség jellege és mértéke, illetőleg jogkörének terjedelme között semmiféle direkt összefüggés  nem  mutatható  ki;  továbbá  hogy  a politikai felelősség  nem szükségképpen  szigorúbb a jogi felelősségnél, hanem  jellegében más,  ez okból a kettő - eltérő minőségű  jogintézményekről lévén szó - egyszerűen nem vethető egybe. Nehezen vitatható,  hogy az  ország  élete  szempontjából legfontosabb,  hosszú   távra   meghatározó   jelentőségű döntéseket  az   Országgyűlés,   illetőleg   -   előzetes normakontrollra   irányuló   jogkörében,   megsemmisítési jogkörében, alkotmányértelmezési  jogkörében eljárva - az Alkotmánybíróság hozza.  Ennek  ellenére  egyik  említett testület tagjait  sem terheli azonnali /direkt/ politikai felelősség. A Kormány  az Alkotmány 19. § (2)  bekezdéséből  eredően, továbbá létrejöttének  és működésének  számos eleme miatt számottevő mértékben  - de  korántsem működésének  minden vonatkozásában  -   kötve  van  a  mindenkori  parlamenti többség  akaratához.   Ugyanez  nem  mondható  el  sem  a köztársasági  elnökről,   sem   az   Alkotmánybíróságról: egyiknek sem az a tulajdonképpeni feladata, hogy érvényre juttassa a  parlamenti többség  akaratát. Ehhez  igazodik sajátos felelősségük is. Mivel   az    Alkotmány   egyes    kinevezési    jogkörök gyakorlásánál  megosztott   hatáskört  hozott   létre  az előterjesztő  és   a  köztársasági  elnök  között,  annak eldöntésénél,  hogy  e  jogkör  keretei  között  ki  mire jogosult,  az  adott  funkcióhoz  kapcsolódó  felelősségi formának semmi  jelentősége nincs.  Minden  alkotmányjogi alapot nélkülöz  tehát egyfelől  a miniszterelnök  direkt politikai felelősségének,  másfelől a  köztársasági elnök direkt politikai  felelőssége  hiányának  egymással  való szembeállítása.  Egy   effajta  szembeállításból  ugyanis legfeljebb egyetlen  következtetést  lehet  levonni:  azt tudniillik, hogy  e két  közjogi méltóság  felelősségének jellege   egymástól    eltérő,    méghozzá    alkotmányos szerepkörük  eltérő   volta  miatt.  A  direkt  politikai felelősség nem "magasabbrendű", mint a köztársasági elnök széles körű  jogi felelőssége,  hanem jellegében  más. Az eltérő  jelleg  tehát  a  jogkör  tartalma  szempontjából semmiféle  közvetlen   támpontot  nem  ad,  alkotmányjogi szempontból pedig  - a  megfelelő helyen  - a széles körű jogi felelősség  legalább olyan  értéket jelent,  mint  a direkt politikai felelősség. Budapest, 1992. június 5.                                          Dr. Kilényi Géza                                             alkotmánybíró Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró különvéleménye Egyetértve  Dr.   Vörös  Imre   alkotmánybíró  úrnak   az alkotmányértelmezés  korlátairól   és  Dr.  Kilényi  Géza alkotmánybíró  úrnak   a  politikai  és  jogi  felelősség értelmezéséről szóló  különvéleményével, álláspontomat  a következőkben fejtem ki: Az     Alkotmánybíróság  a  48/1991. ( IX. 26. )   és  a 8/1992. (I. 30. )    AB    határozatokban   értelmezte  a köztársasági   elnök   kinevezési   jogkörét.   Az  akkor megfogalmazott,   az    AB határozatával koncepcionálisan ellentétes,  - dr.  Kilényi  Gézával és dr. Vörös Imrével közösen  kifejtett -  különvéleményemet  ez alkalommal is fenntartom. Ennek lényege: a ) Az  Alkotmány megosztott  hatáskört  hozott  létre  a köztársasági elnök  és  a  kormány  ( a  kormány  elnöke, illetve a  miniszterek )  között  minden  olyan  esetben, amikor a  kormánynak vagy tagjainak javaslattételi jogot, majd a kinevezés érvényességéhez miniszteri ellenjegyzést biztosított. Ennek  lényege az,  hogy a résztvevők egyike sem dönthet  kizárólagosan, azaz  közöttük  konszenzusnak kell   létrejönni.    A   konszenzus-teremtés   módjáról, határidejéről az Alkotmány nem rendelkezik. b )  Az  Alkotmány  a  kinevezést  tehát  a  köztársasági elnökre bízza,  de azt  a kormány  ( annak  meghatározott tagjai )  előterjesztési   jogával  és   ellenjegyzésével korlátozza. Ebből  következik az  is, hogy a köztársasági elnök  kinevezési   jogköre   gyakorlása   során   -   az Alkotmánybíróság határozatával  ellentétben -  nemcsak az előterjesztés  alkotmányszerűségét,  hanem  annak  minden vonatkozását vizsgálhatja. c ) A  köztársasági elnök  és a kormány között e tárgyban kialakult ellentmondás alkotmányértelmezéssel nem oldható fel.  Tiszteletre   méltó  az  Alkotmánybíróságnak  az  a törekvése,  hogy  a  konfliktus  feloldásához  segítséget kíván    nyújtani.    Az    az    út    azonban,    amely alkotmányértelmezéssel a  köztársasági  elnök  kinevezési jogát -  a politikai felelősség hiányára való utalással - tartalmilag korlátozza,  nem járható.  Az ellentmondás  a döntésben  résztvevők   jobb  együttműködésével,  ( tehát politikailag ) vagy az alkotmányozó hatalommal rendelkező országgyűlés alkotmányt  módosító döntésével oldható fel. Az   Alkotmány  29. §  (1) bekezdése  - mint ahogy ezt az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata is megállapította - nem  hatásköri   szabály.  Tehát  az  Alkotmánynak  az  a kiinduló rendelkezése,  hogy a  köztársasági  elnök  "... őrködik az  államszervezet demokratikus  működése felett" nem kapcsolható  össze az  Alkotmány 30/A.  § h )  és i ) pontjában,  valamint   más  törvényekben  a  köztársasági elnöknek biztosított kinevezési jogával. Nem értelmezhető tehát  úgy,  hogy  ezzel  minden,  a  köztársasági  elnök hatáskörébe  tartozó  ügyben  csak  az  alkotmányszerűség vizsgálatára terjedhet ki az államfő döntési joga. d ) Az Alkotmánybíróság vég nélkülinek látszó értelmezése azt a  veszélyt is hordozza, hogy a hatalommegosztás és a parlamentarizmus egyik  lényeges intézményét, az államfői funkciót üresíti ki. Ennek pedig történeti mércével mérve beláthatatlan következményei  lehetnek,  mert  a  kormány konstruktív   bizalmatlansági   szavazással   korlátozott politikai  felelőssége   mellett  gyengíti   az   államfő kiengyensúlyozó szerepét,  és  ezzel  erősíti  a  kormány hatáskörét. Budapest, 1992. június 5.                                         Dr. Schmidt Péter                                             alkotmánybíró Dr. Vörös Imre alkotmánybíró különvéleménye Dr. Kilényi  Géza és  Dr.  Schmidt  Péter  alkotmánybírók különvéleményével egyetértve  amellett úgy vélem, hogy az indítvány  nem  felel  meg  azoknak  a  követelményeknek, amelyeket az alkotmányértelmezési indítvánnyal szemben az Alkotmánybíróság     kialakult     gyakorlata     támaszt ( 31/1990.( XII. 18. ) AB hat.II.rész. ). Az indítványban  foglaltak részben az Alkotmánybíróságnak a köztársasági  elnök kinevezési  jogkörével  kapcsolatos korábbi határozatai  értelmezésére, részben pedig konkrét politikai    természetű     kérdések     megválaszolására irányulnak,  végül   pedig  olyan  természetűek,  amelyek tekintetében  állásfoglalás   az   Alkotmány   hallgatása folytán  nem,   csak  az   Alkotmány  kiegészítő  jellegű módosításával vezethető  le.  Az  Alkotmánybíróságnak  az Alkotmánybíróságról   szóló    1989. évi    XXXII.    tv. ( továbbiakban:  ABtv )   alapján  az   indítvány  érdemi vizsgálatára ennek megfelelően nincs hatásköre. Kötelességemnek tartom felhívni a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság   alkotmányértelmezési    hatásköre    a jogintézmény természetéből adódóan - a többi hatásköréhez képest -  nem rendelkezik határozott, éles körvonalakkal. Ez a  vonás az  intézményt  visszaélésre  is  alkalmassá, adott   esetben    a   jogalkotói,   vagy   a   politikai felelősségnek az  azt  terhelőről  -  alkotmányértelmezés címén  -   az  Alkotmánybíróságra  hárítására  alkalmassá teszi.   Éppen    erre   tekintettel    hangsúlyozta   az Alkotmánybíróság    már     1990-ben,     hogy     "...az Alkotmánybíróság   ...   hatáskörét   megszorítóan   kell értelmezni. Ha  ugyanis az Alkotmánybíróság az AB tv 1. § g /  pontjában   meghatározott   jogkörét   kiterjesztően értelmezné ...  Ez ...  óhatatlanul odavezetne,  hogy  az Alkotmánybíróság magára  vállalná a  törvényhozó,  sőt  a végrehajtó hatalom  felelősségét is  és - az Alkotmányban kialakult államszervezeti  elvekkel szöges  ellentétben - egyfajta  alkotmánybírósági   kormányzás  alakulna   ki." ( 31/1990.( XII.l8. )      AB      hat.II.rész ).      Az Alkotmánybíróság alkotmányértelmezési  hatáskörével  való indítványozói visszaéléseknek  egyedül  és  kizárólag  az Alkotmánybíróság vethet  gátat  azáltal,  hogy  kialakult gyakorlatához szigorúan  tartja magát,  és  a  hatáskörén túlmutató   indítványokat    -   hatáskörének    hiányára tekintettel - visszautasítja. Megítélésem  szerint  az  Alkotmánybíróság  az  indítvány érdemi tárgyalásával  alkotmányos hatáskörét  - egy  elvi szinten feltételezett parlamentáris köztársaság modelljét alapul véve - messzemenően túllépte.               Dixi et salvavi animam meam. Budapest, 1992. június 8.                                            Dr. Vörös Imre                                             alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	36/1992. (VI. 10.)
Date of the decision: .	06/08/1992
.
.