Ügyszám: 12/B/1993
.
.
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr.
Az indítvány lényege:

A határozat száma: 14/1995. (III. 13.) AB határozat

ABH oldalszáma: 1995/82
.
A határozat kelte: Budapest, 03/07/1995
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenessége
    utólagos  vizsgálatára  irányuló  eljárásban  meghozta  a
    következő

                          határozatot :

    1. Az  Alkotmánybíróság a  házasságról, a  családról és a
    gyámságról  szóló   1952.  évi  IV.  törvény  10.  §  (1)
    bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítása  iránti
    indítványt  és   a  megsemmisítésére  vonatkozó  kérelmet
    elutasítja.

    2. Az  Alkotmánybíróság a  Polgári Törvénykönyvről  szóló
    1959.  évi  IV.  törvény  578/G.  §  alkotmányellenessége
    vizsgálatára irányuló  indítvány  tárgyában  az  eljárást
    1996. március 1-jéig felfüggeszti.

    3. Az  Alkotmánybíróság megállapítja  :    ellentétes  az
    Alkotmánnyal,  hogy  azok  a  jogszabályi  rendelkezések,
    amelyek
    az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon
    kívül együtt  élő, és  kapcsolatukat nyilvánosan  vállaló
    személyekre nézve  jogokat és  kötelességeket állapítanak
    meg, csakis  a Polgári  Törvénykönyv fogalommeghatározása
    szerinti élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket.

    Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
    közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      Az indítványozó  kérte a  házasságról, a  családról és  a
      gyámságról  szóló   1952.  évi  IV.  törvény  10.  §  (1)
      bekezdése alkotmányossági  vizsgálatát,  mely  szerint  :
      "Házasságot  nagykorú  férfi  és  nő  köthet".  Ugyancsak
      kezdeményezte a  Polgári Törvénykönyvről  szóló 1959. évi
      IV. törvény  578/G. §  (1) bekezdésének felülvizsgálatát,
      mely a  közös háztartásban élők vagyoni viszonyai körében
      a következőképpen  határozza meg az élettársak fogalmát :
      "házasságkötés  nélkül,  közös  háztartásban  érzelmi  és
      gazdasági közösségben együttélő nő és férfi".

      Az indítványozó véleménye szerint a két támadott törvényi
      rendelkezés azzal,  hogy nem teszi lehetővé azonos neműek
      házasságkötését,  illetve   nem   ismeri   el   élettársi
      kapcsolatukat, hátrányos  megkülönböztetést alkalmaz nemi
      szerepek   szerint.   A   kifogásolt   rendelkezések   az
      indítványozó szerint  ezért sértik az Alkotmány 66. § (1)
      bekezdésének a  férfiak és  nők egyenjogúságát biztosító,
      valamint a  70/A. §-nak  a bármilyen  -  köztük  a  nemek
      szerinti   -    hátrányos   megkülönböztetést   tilalmazó
      szabályát.

                                 II.

      Az  Alkotmánybíróság  az  indítvány  elbírálásakor  abból
      indult ki,  hogy a  házasság intézménye  kultúránkban  és
      jogunkban is  hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez
      az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a
      családban való  felnevelését célozza,  amellett,  hogy  a
      házastársak  kölcsönös   gondoskodásban  és  támogatásban
      élésének is  kerete. A  gyermekek nemzésére  és szülésére
      való képesség  nem  fogalmi  eleme  és  nem  feltétele  a
      házasságnak,   de   a   házasság   eredeti   és   tipikus
      rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen.
      A házasság  intézményét  az  állam  arra  tekintettel  is
      részesíti  alkotmányos   védelemben,  hogy  elősegítse  a
      házastársak számára  a  közös  gyermekkel  is  rendelkező
      család  alapítását.  Ez  a  magyarázata  annak,  hogy  az
      Alkotmány 15.  §-a együtt  említi a védelem két tárgyát :
      "A  Magyar  Köztársaság  védi  a  házasság  és  a  család
      intézményét. "

      A  legfontosabb   emberi  jogi   nemzetközi   egyezmények
      szövegezéséből is  az következik, hogy a házasságot férfi
      és nő  életközösségeként fogják  fel :   a  házasságkötés
      szabadságát a  férfi és a nő jogaként határozzák meg, míg
      más jogok  vonatkozásában ilyen  különbségtétel nélkül  a
      "személyek" a  jogalanyok.  ( Az  Emberi Jogok  Egyetemes
      Nyilatkozata 16.  cikk;  A  Polgári  és  Politikai  Jogok
      Nemzetközi Egyezségokmánya  23. cikk; Európai Emberi Jogi
      Egyezmény  12.  cikk.  Az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság
      megerősítette ezt  az értelmezést,  Rees Judgement  of 17
      October 1986, Series A ( 1987 ) p. 19. )

      Az   utóbbi    évtizedekben   kultúrkörünkben   általában
      bekövetkezett  a  homoszexualitás  dekriminalizációja;  s
      mozgalmak   indultak    a    homoszexuálisok    hátrányos
      megkülönböztetése     ellen.      Másrészt     változások
      tapasztalhatók   a    hagyományos   családmodellben   is,
      elsősorban  a  házasságok  tartósságát  tekintve.  Mindez
      azonban nem  ok arra,  hogy a  jog eltérjen a házasságnak
      attól a  jogi fogalmától,  amely a  mai állapothoz vezető
      hagyományban mindig  is élt,  és amely  a mai jogokban is
      általános, továbbá amely a köztudat és köznyelv házasság-
      fogalmával összhangban  van.  A  mai  alkotmányok,  és  a
      házasságra   és    családra    vonatkozó    rendelkezései
      összefüggéséből levezethetően  a magyar  Alkotmány is,  a
      férfi és  nő közötti  házasságot tartja  értéknek és  azt
      védi. ( Alkotmány 15, 67, 70/J. § )

      A hagyományos  és  a  jelenleg  kivételes  életközösségek
      számára az  állam különböző  jogi lehetőségeket kínálhat,
      amellyel  elismeri   és   a   különböző   életviszonyokba
      integrálja őket. Eközben nem kell az egyes életközösségek
      önértelmezését követnie,  hanem fenntarthat és támogathat
      hagyományos intézményeket,  mint ahogy  az új  jelenségek
      elismerésére létrehozhat  új jogi  formákat is,  s  ezzel
      egyszersmint  a   közfelfogás  számára   a   "normalitás"
      határait    tágíthatja.     ( A    házasság    fogalmának
      meghatározásánál hasonló  követelmények érvényesek,  mint
      például az  egyház  fogalmának  meghatározásánál,  v.  ö.
      4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 53; 8/1993.
      (II.  27.) AB   határozat,   ABH   1993,   99.   )   Ezen
      jogintézmények kialakításánál  az érintetteknek  nem arra
      van joguk,  hogy ugyanazon  intézményt  vehesse  mindenki
      igénybe, hanem  az az  alkotmányos követelmény,  hogy  az
      érintetteket egyenlőkként,  azonos méltóságú  személyként
      kezeljék,   azaz    mindegyikük   szempontjait    hasonló
      körültekintéssel,  figyelemmel,   elfogulatlansággal   és
      méltányossággal értékeljék.  ( ABH 1990, 48; 78 ) A férfi
      és nő egyenjogúságának addig van értelme, amíg a férfi és
      nő közötti  természetes különbséget  elismerjük,  s  erre
      figyelemmel valósul meg az egyenjogúság.

      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  mivel a házasság
      intézménye az  Alkotmányban  külön,  nevesített  védelmet
      élvez, és  általánosan elismert  jogi fogalma  szerint  a
      házasság férfi  és nő  életközössége, a  férfiak és a nők
      külön-külön  képezik   a  jogalanyoknak   azt  a  homogén
      csoportját,   amelyet    az   Alkotmánybíróság    állandó
      gyakorlata   szerint    a   hátrányos    megkülönböztetés
      elkerülése  érdekében   azonos  módon  kell  kezelni.  Az
      Alkotmány  csak   a  különneműek   közötti  házasságkötés
      feltétételei   egyenlő    szabályozásának   követelményét
      támasztja  a   jogalkotóval  szemben,  ami  nem  foglalja
      magában az  azonos neműek házasodásának jogi lehetőségét.
      Mindezek   alapján    az    Alkotmánybíróság    arra    a
      következtetésre jutott,  hogy a  támadott rendelkezés nem
      valósít  meg   nem  szerinti,  sem  pedig  egyéb  helyzet
      szerinti különbségtételt,  s ezért nem sérti az Alkotmány
      70/A. §-át.

      A kifogásolt  rendelkezés az  Alkotmány  66.  §-ának  (1)
      bekezdésével nem hozható összefüggésbe, hiszen nem érinti
      a  férfiak   és  a  nők  egyenjogúságát.    A  családjogi
      törvénynek   a    házasságot   különneműek   kapcsolatára
      korlátozó  előírása   ugyanis  férfiak   és  nők  számára
      egyaránt tiltja  a házasságkötést velük azonos neműekkel.
      Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a családjogi törvény
      támadott       rendelkezése       alkotmányellenességének
      megállapítására és  megsemmisítésére vonatkozó indítványt
      elutasította.

                                III.

      Két  személy  tartós  életközössége  megvalósíthat  olyan
      értékeket,  hogy   az  érintettek  személyi  méltóságának
      egyenlő figyelembevétele  alapján az  együttélő személyek
      nemétől függetlenül  igényt tarthat  jogi elismerésre. Az
      azonos elbánás  mindig a  jogi szabályozás tárgyát képező
      életviszonytól függően  mérlegelendő; különös tekintettel
      arra, van-e  szerepe a  szabályozásban  az  együttélésből
      származó gyermeknek, vagy egy előző illetve utólag kötött
      házasságnak, avagy  magát a  szoros személyes kapcsolatot
      értékeli-e a  jog. Különösen  a gazdasági életközösségből
      adódó  vagyoni   helyzet  és   juttatások;   a   hivatali
      összeférhetetlenség,  illetve  a  hozzátartozókat  érintő
      büntetőjogi  könnyítések   és  szigorítások  tekintetében
      nincs alkotmányos  alapja annak,  hogy ezek  szabályai az
      azonos nemű  személyek tartós  életközösségére  semmilyen
      esetben se  terjedjenek ki.  Éppen ellenkezőleg  :  ahhoz
      kell alkotmányos indok, hogy a szabály az életközösségben
      együttélők neme szerint különböztethessen.

      A magyar  jog számos  rendelkezése elismeri  az élettársi
      kapcsolatot,  s   arra  részben   a   házastársakra,   de
      nagyobbrészt  a   hozzátartozókra   is   vonatkozó   jogi
      szabályozást terjeszti  ki. Az élettársi viszony egyetlen
      törvényi meghatározását  a Ptk.  578/G. §  (1)  bekezdése
      tartalmazza.  Eszerint  "az  élettársak  -  házasságkötés
      nélkül,   közös   háztartásban   érzelmi   és   gazdasági
      közösségben  együttélő   nő  és  férfi".  Tény,  hogy  az
      élettársi viszony  tipikusan férfi és nő között áll fenn,
      s  a   közfelfogás  is  ezt  érti  alatta.  Az  élettársi
      kapcsolat   jogi    elismerése   azonban    a    házasság
      intézményéhez képest összehasonlíthatatlanul rövid múltra
      tekint csak  vissza. A  tényleges élettársi együttélést a
      bírói gyakorlat  az ötvenes években kezdte elismerni, s a
      fontosabb kódexekbe  1961 és 1977 között vették csak fel.
      Az azonos  neműeknek az  élettársi  viszonyhoz  mindenben
      hasonló együttélése  - a  közös háztartásban együtt élés,
      az  érzelmi,   gazdasági  és   szexuális  kapcsolat,   az
      összetartozás   minden   vonatkozásban   való   vállalása
      harmadik személyekkel  szemben -  ma,  ha  nem  is  olyan
      tömegesen,  de  lényegében  hasonlóan  veti  fel  a  jogi
      elismerés  szükségességét,   mint  a   terjedő  élettársi
      viszonyok az  ötvenes évek  végétől kezdve.  A  különbség
      azonban az,  hogy a  jogállamban a  probléma egyszersmind
      alapjogi kérdésként is felmerül, s az Alkotmánybíróságnak
      módja van ellátni kisebbségvédő feladatát. Az Alkotmány a
      házasságot, s  nem  az  élettársi  kapcsolatot  részesíti
      kifejezett védelemben.  Az élettársak  külön, vagy azonos
      nemhez tartozásának  kérdése a hátrányos megkülönböztetés
      összefüggésében jelentkezik.

      Az azonos  méltóságú személyként  kezelés követelményével
      ( Alkotmány    70/A.     § )    ellentétes,     esetleges
      diszkrimináció elbírálása szempontjából döntő jelentősége
      van annak, hogy az élettársakat érintő jogi szabályozás a
      legritkább  esetben   vonatkozik  csak  az  élettársakra;
      rendszerint  felöleli  a  ( közeli )  hozzátartozók  -  a
      szabályozási tárgytól  függően változó  - bizonyos  körét
      is.   Az   Alkotmánybíróság   megvizsgálta   a   hatályos
      jogszabályokat, amelyek  az élettársra  nézve jogot  vagy
      kötelezettséget állapítanak  meg,  s  úgy  találta,  hogy
      ezekben az  életviszonyokban általában  nincs jelentősége
      annak, hogy az élettársi viszony különböző nemű személyek
      között áll-e  fenn. Amikor  ugyanis a  jog  az  élettársi
      viszonyról a  hozzátartozókkal egy  sorban rendelkezik, a
      szabályozás  indoka   általában  a   formális  családjogi
      kapcsolat  alapján  megdönthetetlenül  vélelmezett,  vagy
      ilyen formális  kapcsolat híján  -  mint  a  jegyesek  és
      élettársak  esetén   -  a  ténylegesen  fennálló  érzelmi
      és/vagy   gazdasági   kapcsolat.   A   hozzátartozók   és
      élettársak nemének  akkor  lehet  jelentősége,  ha  közös
      gyermekre, vagy - ritkábban - egy másik személlyel kötött
      házasságra tekintettel  történik a szabályozás. Ha ezek a
      kivételes esetek  nem állnak  fenn, az  élettársat  és  a
      hozzátartozók  tágabb   körét   felölelő   szabályozásban
      önkényes, s  ezért az  emberi méltóság  sérelme miatt  az
      Alkotmány 70/A.  §-ába ütköző  megkülönböztetés az,  ha a
      közös  háztartásban   érzelmi  és  gazdasági  közösségben
      együttélő személyek közül az azonos neműekre a jogszabály
      nem vonatkozik. Sőt, a kérdéses jogszabályok akkor töltik
      be hiánytalanul  céljukat, ha  az  ilyen  kapcsolatra  is
      kiterjednek.  Az   összeférhetetlenségi   szabályok   ( a
      gazdasági kamarai  és szövetkezeti  tisztségviselőktől  a
      helyi önkormányzatok  döntéshozó testületein  keresztül a
      bíróságokig )  hiányosak,   ha  az   élettársi  kapcsolat
      ismérveinek   megfelelően    együttélő,    azonos    nemű
      személyekre nem vonatkoznak. Azok az elvek, amelyek miatt
      a  tanúvallomás   és  nyilatkozattétel   megtagadható,  a
      feljelentés    és     bejelentés     elmulasztása     nem
      szankcionálható, a  nemtől  függetlenül  vonatkoztathatók
      bensőséges  kapcsolatban  álló  személyekre.  Ugyanígy  a
      hozzátartozó sérelmére elkövetett bűncselekmény nem lehet
      enyhébb  megítélésű   azért,  mert   az  "élettárs"   nem
      különböző     nemű.     Azok     a     ( szociális     és
      társadalombiztosítási ) juttatások  amelyek kizárólag  az
      életközösség alapján  járnak, nem  függhetnek  csakis  az
      együttélők nemétől.

      A  törvényhozónak  többféle  lehetősége  van  arra,  hogy
      egyenlő  jogállást   biztosítson  a   határozat  szerinti
      élettársi  viszonynak  megfelelő  kapcsolatban  együttélő
      minden személy  számára azokban a jogviszonyokban, ahol a
      párkapcsolatban      együttélők       neme       szerinti
      megkülönböztetésnek  nincs   alkotmányos  indoka.   Ennek
      érdekében nemcsak  az élettársak fogalmának a férfi és nő
      együttélésére  való   korlátozását  törölheti  a  Polgári
      Törvénykönyv  578/G.   §  (1)   bekezdéséből,  hanem   az
      élettársakénak  megfelelő   jogállást  az  azonos  neműek
      számára külön  jogintézménnyel is biztosíthatja.  ( Ilyen
      intézmény a  Dániában 1989-ben  a homoszexuálisok számára
      bevezetett "bejegyzett  társkapcsolat".  )  Az  általános
      megoldás helyett  a törvényhozó azt is megteheti, hogy az
      élettársakra     vonatkozó      szabályokat     egyenként
      felülvizsgálja, s  a rendelkezések  hatályát ott,  ahol a
      férfi és nő kapcsolatára való korlátozásnak nincs indoka,
      minden ilyen  kapcsolatban élő  személyre kiterjeszti. Az
      élettársak  hatályos   jog  szerinti   fogalmát  a   Ptk.
      határozza meg.  Ennek alkotmányellenessége  nem bírálható
      el önmagában,  hanem attól függ, hogy az elosztandó jogok
      és kötelességek  szempontjából  hasonló  helyzetben  lévő
      személyek között  ezt az  elosztást az emberi méltósághoz
      való  jog   tiszteletben  tartásával,  azaz  a  személyek
      egyenlőkként  kezelésével,   mindegyikük   szempontjainak
      hasonló körültekintéssel, figyelemmel, elfogulatlansággal
      és méltányossággal  való értékelése  alapján végzik-e el.
      Az  Alkotmánynak  megfelelő  helyzetet  a  törvényhozó  a
      fentiek szerint  úgy is  megteremtheti, hogy az élettársi
      kapcsolat hatályos  jogi  fogalmát  érintetlenül  hagyja.
      Ezért az Alkotmánybíróság az élettársak fogalmának a Ptk.
      578/G.  §   (1)   bekezdésében   szereplő   meghatározása
      alkotmányosságáról  és   megsemmisítéséről  nem  döntött,
      hanem e  tekintetben az  eljárást  1996.  március  1-jéig
      felfüggesztette.  Ha   az  alkotmányellenes  helyzetet  a
      törvényhozó a  megadott határidőig  nem szüntetné meg, az
      Alkotmánybíróság az  utólagos normakontroll keretén belül
      számára nyitva  álló  lehetőséggel  -  a  Ptk.  élettárs-
      fogalmának alkotmányossági  felülvizsgálatával,  vagy  az
      alkotmányossági vizsgálat  kiterjesztésével az  élettársi
      kapcsolatról  rendelkező   minden   egyes   szabályra   -
      teremtheti  meg   az  Alkotmánynak  megfelelő  állapotot.
      Hasonló  eljárást   alkalmazott  az   Alkotmánybíróság  a
      15/1993. ( III. 12. )   AB   határozatban  is ( ABH 1993,
      112. ) .
                            Dr. Sólyom László
                          előadó alkotmánybíró
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                 Dr. Ádám Antal         Dr. Lábady Tamás
                 alkotmánybíró             alkotmánybíró

                Dr. Kilényi Géza        Dr. Schmidt Péter
                 alkotmánybíró            alkotmánybíró

              Dr. Szabó András      Dr. Tersztyánszky Ödön
                  alkotmánybíró           alkotmánybíró

                Dr. Vörös Imre        Dr. Zlinszky János
                  alkotmánybíró           alkotmánybíró

        .