English

Hungarian
Ügyszám:
.
12/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Sólyom László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 14/1995. (III. 13.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/82
.
A döntés kelte: Budapest, 03/07/1995
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenessége
      utólagos  vizsgálatára  irányuló  eljárásban  meghozta  a
      következő

                            határozatot :

      1. Az  Alkotmánybíróság a  házasságról, a  családról és a
      gyámságról  szóló   1952.  évi  IV.  törvény  10.  §  (1)
      bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítása  iránti
      indítványt  és   a  megsemmisítésére  vonatkozó  kérelmet
      elutasítja.

      2. Az  Alkotmánybíróság a  Polgári Törvénykönyvről  szóló
      1959.  évi  IV.  törvény  578/G.  §  alkotmányellenessége
      vizsgálatára irányuló  indítvány  tárgyában  az  eljárást
      1996. március 1-jéig felfüggeszti.

      3. Az  Alkotmánybíróság megállapítja  :    ellentétes  az
      Alkotmánnyal,  hogy  azok  a  jogszabályi  rendelkezések,
      amelyek
      az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon
      kívül együtt  élő, és  kapcsolatukat nyilvánosan  vállaló
      személyekre nézve  jogokat és  kötelességeket állapítanak
      meg, csakis  a Polgári  Törvénykönyv fogalommeghatározása
      szerinti élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket.

      Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
      közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

        Az indítványozó  kérte a  házasságról, a  családról és  a
        gyámságról  szóló   1952.  évi  IV.  törvény  10.  §  (1)
        bekezdése alkotmányossági  vizsgálatát,  mely  szerint  :
        "Házasságot  nagykorú  férfi  és  nő  köthet".  Ugyancsak
        kezdeményezte a  Polgári Törvénykönyvről  szóló 1959. évi
        IV. törvény  578/G. §  (1) bekezdésének felülvizsgálatát,
        mely a  közös háztartásban élők vagyoni viszonyai körében
        a következőképpen  határozza meg az élettársak fogalmát :
        "házasságkötés  nélkül,  közös  háztartásban  érzelmi  és
        gazdasági közösségben együttélő nő és férfi".

        Az indítványozó véleménye szerint a két támadott törvényi
        rendelkezés azzal,  hogy nem teszi lehetővé azonos neműek
        házasságkötését,  illetve   nem   ismeri   el   élettársi
        kapcsolatukat, hátrányos  megkülönböztetést alkalmaz nemi
        szerepek   szerint.   A   kifogásolt   rendelkezések   az
        indítványozó szerint  ezért sértik az Alkotmány 66. § (1)
        bekezdésének a  férfiak és  nők egyenjogúságát biztosító,
        valamint a  70/A. §-nak  a bármilyen  -  köztük  a  nemek
        szerinti   -    hátrányos   megkülönböztetést   tilalmazó
        szabályát.

                                   II.

        Az  Alkotmánybíróság  az  indítvány  elbírálásakor  abból
        indult ki,  hogy a  házasság intézménye  kultúránkban  és
        jogunkban is  hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez
        az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a
        családban való  felnevelését célozza,  amellett,  hogy  a
        házastársak  kölcsönös   gondoskodásban  és  támogatásban
        élésének is  kerete. A  gyermekek nemzésére  és szülésére
        való képesség  nem  fogalmi  eleme  és  nem  feltétele  a
        házasságnak,   de   a   házasság   eredeti   és   tipikus
        rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen.
        A házasság  intézményét  az  állam  arra  tekintettel  is
        részesíti  alkotmányos   védelemben,  hogy  elősegítse  a
        házastársak számára  a  közös  gyermekkel  is  rendelkező
        család  alapítását.  Ez  a  magyarázata  annak,  hogy  az
        Alkotmány 15.  §-a együtt  említi a védelem két tárgyát :
        "A  Magyar  Köztársaság  védi  a  házasság  és  a  család
        intézményét. "

        A  legfontosabb   emberi  jogi   nemzetközi   egyezmények
        szövegezéséből is  az következik, hogy a házasságot férfi
        és nő  életközösségeként fogják  fel :   a  házasságkötés
        szabadságát a  férfi és a nő jogaként határozzák meg, míg
        más jogok  vonatkozásában ilyen  különbségtétel nélkül  a
        "személyek" a  jogalanyok.  ( Az  Emberi Jogok  Egyetemes
        Nyilatkozata 16.  cikk;  A  Polgári  és  Politikai  Jogok
        Nemzetközi Egyezségokmánya  23. cikk; Európai Emberi Jogi
        Egyezmény  12.  cikk.  Az  Európai  Emberi  Jogi  Bíróság
        megerősítette ezt  az értelmezést,  Rees Judgement  of 17
        October 1986, Series A ( 1987 ) p. 19. )

        Az   utóbbi    évtizedekben   kultúrkörünkben   általában
        bekövetkezett  a  homoszexualitás  dekriminalizációja;  s
        mozgalmak   indultak    a    homoszexuálisok    hátrányos
        megkülönböztetése     ellen.      Másrészt     változások
        tapasztalhatók   a    hagyományos   családmodellben   is,
        elsősorban  a  házasságok  tartósságát  tekintve.  Mindez
        azonban nem  ok arra,  hogy a  jog eltérjen a házasságnak
        attól a  jogi fogalmától,  amely a  mai állapothoz vezető
        hagyományban mindig  is élt,  és amely  a mai jogokban is
        általános, továbbá amely a köztudat és köznyelv házasság-
        fogalmával összhangban  van.  A  mai  alkotmányok,  és  a
        házasságra   és    családra    vonatkozó    rendelkezései
        összefüggéséből levezethetően  a magyar  Alkotmány is,  a
        férfi és  nő közötti  házasságot tartja  értéknek és  azt
        védi. ( Alkotmány 15, 67, 70/J. § )

        A hagyományos  és  a  jelenleg  kivételes  életközösségek
        számára az  állam különböző  jogi lehetőségeket kínálhat,
        amellyel  elismeri   és   a   különböző   életviszonyokba
        integrálja őket. Eközben nem kell az egyes életközösségek
        önértelmezését követnie,  hanem fenntarthat és támogathat
        hagyományos intézményeket,  mint ahogy  az új  jelenségek
        elismerésére létrehozhat  új jogi  formákat is,  s  ezzel
        egyszersmint  a   közfelfogás  számára   a   "normalitás"
        határait    tágíthatja.     ( A    házasság    fogalmának
        meghatározásánál hasonló  követelmények érvényesek,  mint
        például az  egyház  fogalmának  meghatározásánál,  v.  ö.
        4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 53; 8/1993.
        (II.  27.) AB   határozat,   ABH   1993,   99.   )   Ezen
        jogintézmények kialakításánál  az érintetteknek  nem arra
        van joguk,  hogy ugyanazon  intézményt  vehesse  mindenki
        igénybe, hanem  az az  alkotmányos követelmény,  hogy  az
        érintetteket egyenlőkként,  azonos méltóságú  személyként
        kezeljék,   azaz    mindegyikük   szempontjait    hasonló
        körültekintéssel,  figyelemmel,   elfogulatlansággal   és
        méltányossággal értékeljék.  ( ABH 1990, 48; 78 ) A férfi
        és nő egyenjogúságának addig van értelme, amíg a férfi és
        nő közötti  természetes különbséget  elismerjük,  s  erre
        figyelemmel valósul meg az egyenjogúság.

        Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  mivel a házasság
        intézménye az  Alkotmányban  külön,  nevesített  védelmet
        élvez, és  általánosan elismert  jogi fogalma  szerint  a
        házasság férfi  és nő  életközössége, a  férfiak és a nők
        külön-külön  képezik   a  jogalanyoknak   azt  a  homogén
        csoportját,   amelyet    az   Alkotmánybíróság    állandó
        gyakorlata   szerint    a   hátrányos    megkülönböztetés
        elkerülése  érdekében   azonos  módon  kell  kezelni.  Az
        Alkotmány  csak   a  különneműek   közötti  házasságkötés
        feltétételei   egyenlő    szabályozásának   követelményét
        támasztja  a   jogalkotóval  szemben,  ami  nem  foglalja
        magában az  azonos neműek házasodásának jogi lehetőségét.
        Mindezek   alapján    az    Alkotmánybíróság    arra    a
        következtetésre jutott,  hogy a  támadott rendelkezés nem
        valósít  meg   nem  szerinti,  sem  pedig  egyéb  helyzet
        szerinti különbségtételt,  s ezért nem sérti az Alkotmány
        70/A. §-át.

        A kifogásolt  rendelkezés az  Alkotmány  66.  §-ának  (1)
        bekezdésével nem hozható összefüggésbe, hiszen nem érinti
        a  férfiak   és  a  nők  egyenjogúságát.    A  családjogi
        törvénynek   a    házasságot   különneműek   kapcsolatára
        korlátozó  előírása   ugyanis  férfiak   és  nők  számára
        egyaránt tiltja  a házasságkötést velük azonos neműekkel.
        Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a családjogi törvény
        támadott       rendelkezése       alkotmányellenességének
        megállapítására és  megsemmisítésére vonatkozó indítványt
        elutasította.

                                  III.

        Két  személy  tartós  életközössége  megvalósíthat  olyan
        értékeket,  hogy   az  érintettek  személyi  méltóságának
        egyenlő figyelembevétele  alapján az  együttélő személyek
        nemétől függetlenül  igényt tarthat  jogi elismerésre. Az
        azonos elbánás  mindig a  jogi szabályozás tárgyát képező
        életviszonytól függően  mérlegelendő; különös tekintettel
        arra, van-e  szerepe a  szabályozásban  az  együttélésből
        származó gyermeknek, vagy egy előző illetve utólag kötött
        házasságnak, avagy  magát a  szoros személyes kapcsolatot
        értékeli-e a  jog. Különösen  a gazdasági életközösségből
        adódó  vagyoni   helyzet  és   juttatások;   a   hivatali
        összeférhetetlenség,  illetve  a  hozzátartozókat  érintő
        büntetőjogi  könnyítések   és  szigorítások  tekintetében
        nincs alkotmányos  alapja annak,  hogy ezek  szabályai az
        azonos nemű  személyek tartós  életközösségére  semmilyen
        esetben se  terjedjenek ki.  Éppen ellenkezőleg  :  ahhoz
        kell alkotmányos indok, hogy a szabály az életközösségben
        együttélők neme szerint különböztethessen.

        A magyar  jog számos  rendelkezése elismeri  az élettársi
        kapcsolatot,  s   arra  részben   a   házastársakra,   de
        nagyobbrészt  a   hozzátartozókra   is   vonatkozó   jogi
        szabályozást terjeszti  ki. Az élettársi viszony egyetlen
        törvényi meghatározását  a Ptk.  578/G. §  (1)  bekezdése
        tartalmazza.  Eszerint  "az  élettársak  -  házasságkötés
        nélkül,   közös   háztartásban   érzelmi   és   gazdasági
        közösségben  együttélő   nő  és  férfi".  Tény,  hogy  az
        élettársi viszony  tipikusan férfi és nő között áll fenn,
        s  a   közfelfogás  is  ezt  érti  alatta.  Az  élettársi
        kapcsolat   jogi    elismerése   azonban    a    házasság
        intézményéhez képest összehasonlíthatatlanul rövid múltra
        tekint csak  vissza. A  tényleges élettársi együttélést a
        bírói gyakorlat  az ötvenes években kezdte elismerni, s a
        fontosabb kódexekbe  1961 és 1977 között vették csak fel.
        Az azonos  neműeknek az  élettársi  viszonyhoz  mindenben
        hasonló együttélése  - a  közös háztartásban együtt élés,
        az  érzelmi,   gazdasági  és   szexuális  kapcsolat,   az
        összetartozás   minden   vonatkozásban   való   vállalása
        harmadik személyekkel  szemben -  ma,  ha  nem  is  olyan
        tömegesen,  de  lényegében  hasonlóan  veti  fel  a  jogi
        elismerés  szükségességét,   mint  a   terjedő  élettársi
        viszonyok az  ötvenes évek  végétől kezdve.  A  különbség
        azonban az,  hogy a  jogállamban a  probléma egyszersmind
        alapjogi kérdésként is felmerül, s az Alkotmánybíróságnak
        módja van ellátni kisebbségvédő feladatát. Az Alkotmány a
        házasságot, s  nem  az  élettársi  kapcsolatot  részesíti
        kifejezett védelemben.  Az élettársak  külön, vagy azonos
        nemhez tartozásának  kérdése a hátrányos megkülönböztetés
        összefüggésében jelentkezik.

        Az azonos  méltóságú személyként  kezelés követelményével
        ( Alkotmány    70/A.     § )    ellentétes,     esetleges
        diszkrimináció elbírálása szempontjából döntő jelentősége
        van annak, hogy az élettársakat érintő jogi szabályozás a
        legritkább  esetben   vonatkozik  csak  az  élettársakra;
        rendszerint  felöleli  a  ( közeli )  hozzátartozók  -  a
        szabályozási tárgytól  függően változó  - bizonyos  körét
        is.   Az   Alkotmánybíróság   megvizsgálta   a   hatályos
        jogszabályokat, amelyek  az élettársra  nézve jogot  vagy
        kötelezettséget állapítanak  meg,  s  úgy  találta,  hogy
        ezekben az  életviszonyokban általában  nincs jelentősége
        annak, hogy az élettársi viszony különböző nemű személyek
        között áll-e  fenn. Amikor  ugyanis a  jog  az  élettársi
        viszonyról a  hozzátartozókkal egy  sorban rendelkezik, a
        szabályozás  indoka   általában  a   formális  családjogi
        kapcsolat  alapján  megdönthetetlenül  vélelmezett,  vagy
        ilyen formális  kapcsolat híján  -  mint  a  jegyesek  és
        élettársak  esetén   -  a  ténylegesen  fennálló  érzelmi
        és/vagy   gazdasági   kapcsolat.   A   hozzátartozók   és
        élettársak nemének  akkor  lehet  jelentősége,  ha  közös
        gyermekre, vagy - ritkábban - egy másik személlyel kötött
        házasságra tekintettel  történik a szabályozás. Ha ezek a
        kivételes esetek  nem állnak  fenn, az  élettársat  és  a
        hozzátartozók  tágabb   körét   felölelő   szabályozásban
        önkényes, s  ezért az  emberi méltóság  sérelme miatt  az
        Alkotmány 70/A.  §-ába ütköző  megkülönböztetés az,  ha a
        közös  háztartásban   érzelmi  és  gazdasági  közösségben
        együttélő személyek közül az azonos neműekre a jogszabály
        nem vonatkozik. Sőt, a kérdéses jogszabályok akkor töltik
        be hiánytalanul  céljukat, ha  az  ilyen  kapcsolatra  is
        kiterjednek.  Az   összeférhetetlenségi   szabályok   ( a
        gazdasági kamarai  és szövetkezeti  tisztségviselőktől  a
        helyi önkormányzatok  döntéshozó testületein  keresztül a
        bíróságokig )  hiányosak,   ha  az   élettársi  kapcsolat
        ismérveinek   megfelelően    együttélő,    azonos    nemű
        személyekre nem vonatkoznak. Azok az elvek, amelyek miatt
        a  tanúvallomás   és  nyilatkozattétel   megtagadható,  a
        feljelentés    és     bejelentés     elmulasztása     nem
        szankcionálható, a  nemtől  függetlenül  vonatkoztathatók
        bensőséges  kapcsolatban  álló  személyekre.  Ugyanígy  a
        hozzátartozó sérelmére elkövetett bűncselekmény nem lehet
        enyhébb  megítélésű   azért,  mert   az  "élettárs"   nem
        különböző     nemű.     Azok     a     ( szociális     és
        társadalombiztosítási ) juttatások  amelyek kizárólag  az
        életközösség alapján  járnak, nem  függhetnek  csakis  az
        együttélők nemétől.

        A  törvényhozónak  többféle  lehetősége  van  arra,  hogy
        egyenlő  jogállást   biztosítson  a   határozat  szerinti
        élettársi  viszonynak  megfelelő  kapcsolatban  együttélő
        minden személy  számára azokban a jogviszonyokban, ahol a
        párkapcsolatban      együttélők       neme       szerinti
        megkülönböztetésnek  nincs   alkotmányos  indoka.   Ennek
        érdekében nemcsak  az élettársak fogalmának a férfi és nő
        együttélésére  való   korlátozását  törölheti  a  Polgári
        Törvénykönyv  578/G.   §  (1)   bekezdéséből,  hanem   az
        élettársakénak  megfelelő   jogállást  az  azonos  neműek
        számára külön  jogintézménnyel is biztosíthatja.  ( Ilyen
        intézmény a  Dániában 1989-ben  a homoszexuálisok számára
        bevezetett "bejegyzett  társkapcsolat".  )  Az  általános
        megoldás helyett  a törvényhozó azt is megteheti, hogy az
        élettársakra     vonatkozó      szabályokat     egyenként
        felülvizsgálja, s  a rendelkezések  hatályát ott,  ahol a
        férfi és nő kapcsolatára való korlátozásnak nincs indoka,
        minden ilyen  kapcsolatban élő  személyre kiterjeszti. Az
        élettársak  hatályos   jog  szerinti   fogalmát  a   Ptk.
        határozza meg.  Ennek alkotmányellenessége  nem bírálható
        el önmagában,  hanem attól függ, hogy az elosztandó jogok
        és kötelességek  szempontjából  hasonló  helyzetben  lévő
        személyek között  ezt az  elosztást az emberi méltósághoz
        való  jog   tiszteletben  tartásával,  azaz  a  személyek
        egyenlőkként  kezelésével,   mindegyikük   szempontjainak
        hasonló körültekintéssel, figyelemmel, elfogulatlansággal
        és méltányossággal  való értékelése  alapján végzik-e el.
        Az  Alkotmánynak  megfelelő  helyzetet  a  törvényhozó  a
        fentiek szerint  úgy is  megteremtheti, hogy az élettársi
        kapcsolat hatályos  jogi  fogalmát  érintetlenül  hagyja.
        Ezért az Alkotmánybíróság az élettársak fogalmának a Ptk.
        578/G.  §   (1)   bekezdésében   szereplő   meghatározása
        alkotmányosságáról  és   megsemmisítéséről  nem  döntött,
        hanem e  tekintetben az  eljárást  1996.  március  1-jéig
        felfüggesztette.  Ha   az  alkotmányellenes  helyzetet  a
        törvényhozó a  megadott határidőig  nem szüntetné meg, az
        Alkotmánybíróság az  utólagos normakontroll keretén belül
        számára nyitva  álló  lehetőséggel  -  a  Ptk.  élettárs-
        fogalmának alkotmányossági  felülvizsgálatával,  vagy  az
        alkotmányossági vizsgálat  kiterjesztésével az  élettársi
        kapcsolatról  rendelkező   minden   egyes   szabályra   -
        teremtheti  meg   az  Alkotmánynak  megfelelő  állapotot.
        Hasonló  eljárást   alkalmazott  az   Alkotmánybíróság  a
        15/1993. ( III. 12. )   AB   határozatban  is ( ABH 1993,
        112. ) .
                              Dr. Sólyom László
                            előadó alkotmánybíró
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                   Dr. Ádám Antal         Dr. Lábady Tamás
                   alkotmánybíró             alkotmánybíró

                  Dr. Kilényi Géza        Dr. Schmidt Péter
                   alkotmánybíró            alkotmánybíró

                Dr. Szabó András      Dr. Tersztyánszky Ödön
                    alkotmánybíró           alkotmánybíró

                  Dr. Vörös Imre        Dr. Zlinszky János
                    alkotmánybíró           alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Article 10.1 of Law IV of 1952 on Marriage, Family and Guardianship, according to which "men and women of legal age may get married"
          Number of the Decision:
          .
          14/1995. (III. 13.)
          Date of the decision:
          .
          03/07/1995
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1995-1-002?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .
          en_0014_1995.pdfen_0014_1995.pdf