A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége
utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a
következő
határozatot :
1. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a
gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 10. § (1)
bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti
indítványt és a megsemmisítésére vonatkozó kérelmet
elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló
1959. évi IV. törvény 578/G. § alkotmányellenessége
vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában az eljárást
1996. március 1-jéig felfüggeszti.
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja : ellentétes az
Alkotmánnyal, hogy azok a jogszabályi rendelkezések,
amelyek
az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben házasságon
kívül együtt élő, és kapcsolatukat nyilvánosan vállaló
személyekre nézve jogokat és kötelességeket állapítanak
meg, csakis a Polgári Törvénykönyv fogalommeghatározása
szerinti élettársi viszonyhoz fűznek jogkövetkezményeket.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozó kérte a házasságról, a családról és a
gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 10. § (1)
bekezdése alkotmányossági vizsgálatát, mely szerint :
"Házasságot nagykorú férfi és nő köthet". Ugyancsak
kezdeményezte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi
IV. törvény 578/G. § (1) bekezdésének felülvizsgálatát,
mely a közös háztartásban élők vagyoni viszonyai körében
a következőképpen határozza meg az élettársak fogalmát :
"házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és
gazdasági közösségben együttélő nő és férfi".
Az indítványozó véleménye szerint a két támadott törvényi
rendelkezés azzal, hogy nem teszi lehetővé azonos neműek
házasságkötését, illetve nem ismeri el élettársi
kapcsolatukat, hátrányos megkülönböztetést alkalmaz nemi
szerepek szerint. A kifogásolt rendelkezések az
indítványozó szerint ezért sértik az Alkotmány 66. § (1)
bekezdésének a férfiak és nők egyenjogúságát biztosító,
valamint a 70/A. §-nak a bármilyen - köztük a nemek
szerinti - hátrányos megkülönböztetést tilalmazó
szabályát.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásakor abból
indult ki, hogy a házasság intézménye kultúránkban és
jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez
az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a
családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a
házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban
élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és szülésére
való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a
házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus
rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen.
A házasság intézményét az állam arra tekintettel is
részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a
házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező
család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az
Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát :
"A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család
intézményét. "
A legfontosabb emberi jogi nemzetközi egyezmények
szövegezéséből is az következik, hogy a házasságot férfi
és nő életközösségeként fogják fel : a házasságkötés
szabadságát a férfi és a nő jogaként határozzák meg, míg
más jogok vonatkozásában ilyen különbségtétel nélkül a
"személyek" a jogalanyok. ( Az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozata 16. cikk; A Polgári és Politikai Jogok
Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikk; Európai Emberi Jogi
Egyezmény 12. cikk. Az Európai Emberi Jogi Bíróság
megerősítette ezt az értelmezést, Rees Judgement of 17
October 1986, Series A ( 1987 ) p. 19. )
Az utóbbi évtizedekben kultúrkörünkben általában
bekövetkezett a homoszexualitás dekriminalizációja; s
mozgalmak indultak a homoszexuálisok hátrányos
megkülönböztetése ellen. Másrészt változások
tapasztalhatók a hagyományos családmodellben is,
elsősorban a házasságok tartósságát tekintve. Mindez
azonban nem ok arra, hogy a jog eltérjen a házasságnak
attól a jogi fogalmától, amely a mai állapothoz vezető
hagyományban mindig is élt, és amely a mai jogokban is
általános, továbbá amely a köztudat és köznyelv házasság-
fogalmával összhangban van. A mai alkotmányok, és a
házasságra és családra vonatkozó rendelkezései
összefüggéséből levezethetően a magyar Alkotmány is, a
férfi és nő közötti házasságot tartja értéknek és azt
védi. ( Alkotmány 15, 67, 70/J. § )
A hagyományos és a jelenleg kivételes életközösségek
számára az állam különböző jogi lehetőségeket kínálhat,
amellyel elismeri és a különböző életviszonyokba
integrálja őket. Eközben nem kell az egyes életközösségek
önértelmezését követnie, hanem fenntarthat és támogathat
hagyományos intézményeket, mint ahogy az új jelenségek
elismerésére létrehozhat új jogi formákat is, s ezzel
egyszersmint a közfelfogás számára a "normalitás"
határait tágíthatja. ( A házasság fogalmának
meghatározásánál hasonló követelmények érvényesek, mint
például az egyház fogalmának meghatározásánál, v. ö.
4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 53; 8/1993.
(II. 27.) AB határozat, ABH 1993, 99. ) Ezen
jogintézmények kialakításánál az érintetteknek nem arra
van joguk, hogy ugyanazon intézményt vehesse mindenki
igénybe, hanem az az alkotmányos követelmény, hogy az
érintetteket egyenlőkként, azonos méltóságú személyként
kezeljék, azaz mindegyikük szempontjait hasonló
körültekintéssel, figyelemmel, elfogulatlansággal és
méltányossággal értékeljék. ( ABH 1990, 48; 78 ) A férfi
és nő egyenjogúságának addig van értelme, amíg a férfi és
nő közötti természetes különbséget elismerjük, s erre
figyelemmel valósul meg az egyenjogúság.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy mivel a házasság
intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet
élvez, és általánosan elismert jogi fogalma szerint a
házasság férfi és nő életközössége, a férfiak és a nők
külön-külön képezik a jogalanyoknak azt a homogén
csoportját, amelyet az Alkotmánybíróság állandó
gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés
elkerülése érdekében azonos módon kell kezelni. Az
Alkotmány csak a különneműek közötti házasságkötés
feltétételei egyenlő szabályozásának követelményét
támasztja a jogalkotóval szemben, ami nem foglalja
magában az azonos neműek házasodásának jogi lehetőségét.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a
következtetésre jutott, hogy a támadott rendelkezés nem
valósít meg nem szerinti, sem pedig egyéb helyzet
szerinti különbségtételt, s ezért nem sérti az Alkotmány
70/A. §-át.
A kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 66. §-ának (1)
bekezdésével nem hozható összefüggésbe, hiszen nem érinti
a férfiak és a nők egyenjogúságát. A családjogi
törvénynek a házasságot különneműek kapcsolatára
korlátozó előírása ugyanis férfiak és nők számára
egyaránt tiltja a házasságkötést velük azonos neműekkel.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a családjogi törvény
támadott rendelkezése alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt
elutasította.
III.
Két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan
értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának
egyenlő figyelembevétele alapján az együttélő személyek
nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre. Az
azonos elbánás mindig a jogi szabályozás tárgyát képező
életviszonytól függően mérlegelendő; különös tekintettel
arra, van-e szerepe a szabályozásban az együttélésből
származó gyermeknek, vagy egy előző illetve utólag kötött
házasságnak, avagy magát a szoros személyes kapcsolatot
értékeli-e a jog. Különösen a gazdasági életközösségből
adódó vagyoni helyzet és juttatások; a hivatali
összeférhetetlenség, illetve a hozzátartozókat érintő
büntetőjogi könnyítések és szigorítások tekintetében
nincs alkotmányos alapja annak, hogy ezek szabályai az
azonos nemű személyek tartós életközösségére semmilyen
esetben se terjedjenek ki. Éppen ellenkezőleg : ahhoz
kell alkotmányos indok, hogy a szabály az életközösségben
együttélők neme szerint különböztethessen.
A magyar jog számos rendelkezése elismeri az élettársi
kapcsolatot, s arra részben a házastársakra, de
nagyobbrészt a hozzátartozókra is vonatkozó jogi
szabályozást terjeszti ki. Az élettársi viszony egyetlen
törvényi meghatározását a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése
tartalmazza. Eszerint "az élettársak - házasságkötés
nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági
közösségben együttélő nő és férfi". Tény, hogy az
élettársi viszony tipikusan férfi és nő között áll fenn,
s a közfelfogás is ezt érti alatta. Az élettársi
kapcsolat jogi elismerése azonban a házasság
intézményéhez képest összehasonlíthatatlanul rövid múltra
tekint csak vissza. A tényleges élettársi együttélést a
bírói gyakorlat az ötvenes években kezdte elismerni, s a
fontosabb kódexekbe 1961 és 1977 között vették csak fel.
Az azonos neműeknek az élettársi viszonyhoz mindenben
hasonló együttélése - a közös háztartásban együtt élés,
az érzelmi, gazdasági és szexuális kapcsolat, az
összetartozás minden vonatkozásban való vállalása
harmadik személyekkel szemben - ma, ha nem is olyan
tömegesen, de lényegében hasonlóan veti fel a jogi
elismerés szükségességét, mint a terjedő élettársi
viszonyok az ötvenes évek végétől kezdve. A különbség
azonban az, hogy a jogállamban a probléma egyszersmind
alapjogi kérdésként is felmerül, s az Alkotmánybíróságnak
módja van ellátni kisebbségvédő feladatát. Az Alkotmány a
házasságot, s nem az élettársi kapcsolatot részesíti
kifejezett védelemben. Az élettársak külön, vagy azonos
nemhez tartozásának kérdése a hátrányos megkülönböztetés
összefüggésében jelentkezik.
Az azonos méltóságú személyként kezelés követelményével
( Alkotmány 70/A. § ) ellentétes, esetleges
diszkrimináció elbírálása szempontjából döntő jelentősége
van annak, hogy az élettársakat érintő jogi szabályozás a
legritkább esetben vonatkozik csak az élettársakra;
rendszerint felöleli a ( közeli ) hozzátartozók - a
szabályozási tárgytól függően változó - bizonyos körét
is. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a hatályos
jogszabályokat, amelyek az élettársra nézve jogot vagy
kötelezettséget állapítanak meg, s úgy találta, hogy
ezekben az életviszonyokban általában nincs jelentősége
annak, hogy az élettársi viszony különböző nemű személyek
között áll-e fenn. Amikor ugyanis a jog az élettársi
viszonyról a hozzátartozókkal egy sorban rendelkezik, a
szabályozás indoka általában a formális családjogi
kapcsolat alapján megdönthetetlenül vélelmezett, vagy
ilyen formális kapcsolat híján - mint a jegyesek és
élettársak esetén - a ténylegesen fennálló érzelmi
és/vagy gazdasági kapcsolat. A hozzátartozók és
élettársak nemének akkor lehet jelentősége, ha közös
gyermekre, vagy - ritkábban - egy másik személlyel kötött
házasságra tekintettel történik a szabályozás. Ha ezek a
kivételes esetek nem állnak fenn, az élettársat és a
hozzátartozók tágabb körét felölelő szabályozásban
önkényes, s ezért az emberi méltóság sérelme miatt az
Alkotmány 70/A. §-ába ütköző megkülönböztetés az, ha a
közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben
együttélő személyek közül az azonos neműekre a jogszabály
nem vonatkozik. Sőt, a kérdéses jogszabályok akkor töltik
be hiánytalanul céljukat, ha az ilyen kapcsolatra is
kiterjednek. Az összeférhetetlenségi szabályok ( a
gazdasági kamarai és szövetkezeti tisztségviselőktől a
helyi önkormányzatok döntéshozó testületein keresztül a
bíróságokig ) hiányosak, ha az élettársi kapcsolat
ismérveinek megfelelően együttélő, azonos nemű
személyekre nem vonatkoznak. Azok az elvek, amelyek miatt
a tanúvallomás és nyilatkozattétel megtagadható, a
feljelentés és bejelentés elmulasztása nem
szankcionálható, a nemtől függetlenül vonatkoztathatók
bensőséges kapcsolatban álló személyekre. Ugyanígy a
hozzátartozó sérelmére elkövetett bűncselekmény nem lehet
enyhébb megítélésű azért, mert az "élettárs" nem
különböző nemű. Azok a ( szociális és
társadalombiztosítási ) juttatások amelyek kizárólag az
életközösség alapján járnak, nem függhetnek csakis az
együttélők nemétől.
A törvényhozónak többféle lehetősége van arra, hogy
egyenlő jogállást biztosítson a határozat szerinti
élettársi viszonynak megfelelő kapcsolatban együttélő
minden személy számára azokban a jogviszonyokban, ahol a
párkapcsolatban együttélők neme szerinti
megkülönböztetésnek nincs alkotmányos indoka. Ennek
érdekében nemcsak az élettársak fogalmának a férfi és nő
együttélésére való korlátozását törölheti a Polgári
Törvénykönyv 578/G. § (1) bekezdéséből, hanem az
élettársakénak megfelelő jogállást az azonos neműek
számára külön jogintézménnyel is biztosíthatja. ( Ilyen
intézmény a Dániában 1989-ben a homoszexuálisok számára
bevezetett "bejegyzett társkapcsolat". ) Az általános
megoldás helyett a törvényhozó azt is megteheti, hogy az
élettársakra vonatkozó szabályokat egyenként
felülvizsgálja, s a rendelkezések hatályát ott, ahol a
férfi és nő kapcsolatára való korlátozásnak nincs indoka,
minden ilyen kapcsolatban élő személyre kiterjeszti. Az
élettársak hatályos jog szerinti fogalmát a Ptk.
határozza meg. Ennek alkotmányellenessége nem bírálható
el önmagában, hanem attól függ, hogy az elosztandó jogok
és kötelességek szempontjából hasonló helyzetben lévő
személyek között ezt az elosztást az emberi méltósághoz
való jog tiszteletben tartásával, azaz a személyek
egyenlőkként kezelésével, mindegyikük szempontjainak
hasonló körültekintéssel, figyelemmel, elfogulatlansággal
és méltányossággal való értékelése alapján végzik-e el.
Az Alkotmánynak megfelelő helyzetet a törvényhozó a
fentiek szerint úgy is megteremtheti, hogy az élettársi
kapcsolat hatályos jogi fogalmát érintetlenül hagyja.
Ezért az Alkotmánybíróság az élettársak fogalmának a Ptk.
578/G. § (1) bekezdésében szereplő meghatározása
alkotmányosságáról és megsemmisítéséről nem döntött,
hanem e tekintetben az eljárást 1996. március 1-jéig
felfüggesztette. Ha az alkotmányellenes helyzetet a
törvényhozó a megadott határidőig nem szüntetné meg, az
Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll keretén belül
számára nyitva álló lehetőséggel - a Ptk. élettárs-
fogalmának alkotmányossági felülvizsgálatával, vagy az
alkotmányossági vizsgálat kiterjesztésével az élettársi
kapcsolatról rendelkező minden egyes szabályra -
teremtheti meg az Alkotmánynak megfelelő állapotot.
Hasonló eljárást alkalmazott az Alkotmánybíróság a
15/1993. ( III. 12. ) AB határozatban is ( ABH 1993,
112. ) .
Dr. Sólyom László
előadó alkotmánybíró
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Szabó András Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró alkotmánybíró
. |