A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága az Országgyűlésnek
a családjogi törvény módosításával kapcsolatban az
Alkotmány értelmezésére tett indítványa tárgyában
meghozta a következő
határozatot:
Alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat
kizárólag alkotmányerejű törvény állapíthat meg, tekintet
nélkül arra, hogy e jogokra és kötelességekre nézve
milyen jellegű szabályokról van szó.
A házasságra és a családra vonatkozó szabályok az
Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében alapvető
jogokra és kötelességekre vonatkoznak. Az
Alkotmánybíróság elrendeli határozatának a magyar
Közlönyben való közzétételét.
Indokolás
I.
Az Országgyűlés januári ülésszakának napirendjén
szerepelt a házasságról, a családról és a gyámságról
szóló az 1974. évi I. törvénnyel és az 1986. évi IV.
törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény ( a
családjogi törvény) módosításáról szóló törvényjavaslat.
A törvényjavaslat vitája során a döntéshozatal előtt
merült fel az a kérdés, hogy erre a módosításra az
alkotmányerejű törvényekre vonatkozó szabályokat kell-e
alkalmazni, azaz a módosításához kétharmados
( minősített ) többség szüséges-e.
1. A parlamenti vita során Dr. Horváth Jenő képviselő
azt a véleményét fejezte ki: igaz, hogy ez egy szerény
családjogi törvénymódosítás, de ez most a mai
szituációban az Alkotmányunk módosítása után
alkotmányerejű törvénynek minősül, mert alapvető
állampolgári, emberi jogot érint. Ennek a módosításnak
bármilyen elfogadásához tehát minősített többségű
szavazásra van szükség.
Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter az ezzel
ellentétes álláspontját azzal indokolta, hogy itt nem
vonunk el semmifajta jogot senkitől, minthogy itt a bírói
jog továbbra is nyitva marad, csak egy második lépcsőben
kerülhet alkalmazásra. Én szerintem nem olyan jellegű
beavatkozás ez, amely az Alkotmány törvényszintjét érné
el, és ezért minősített többséget igényel. Dr. Horváth
Jenő ezt követően álláspontját az Alkotmány 8. § (2)
bekezdésére hivatkozva tartotta fenn.
2. Az Országgyűlés a kérdés eldöntése érdekében az
Alkotmánybírósághoz fordult. Az Országgyűlés
indítványát, ideiglenes elnökének az 1990. február 8-án
kelt, OE/3045/1990. számú átirata akként tartalmazza,
hogy az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvénybe
foglalt jogköre alapján az Alkotmány rendelkezéseinek
értelmezésével foglaljon állást abban a kérdésben, hogy a
családjogi törvény módosítása alkotmányerejű
törvénymódosításnak minősül-e.
II.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának az 1989. évi XXXI.
törvény 39. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Közlöny
1989. október 23-i 74. számában közzétett egységes
szövege a felvetett értelmezési kérdést illetően a
következő rendelkezéseket tartalmazza.
1. Az Alkotmány 19. §-ának (2) bekezdése és (3)
bekezdésének b / pontja értelmében az Országgyűlés a
népszuverenitásból eredő jogból eredő jogait gyakorolva
biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza
a kormányzás tervezetét, irányát és feltételeit. E
jogkörében az Országgyűlés többek között alkotmányerejű
törvényeket alkot. A 24. § (3) bekezdése szerint az
Alkotmány megváltoztatásához, az Alkotmányban
meghatározott egyes döntések meghozatalához, továbbá az
alkotmányerejű törvények megalkotásához az országgyűlési
képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
2. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint alapvető
jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag
alkotmányerejű törvény állapíthat meg.
3. Az Alkotmány 15. §-a úgy szól, hogy a Magyar
Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A
67. § (1) és (2) bekezdései értelmében a Magyar
Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az
állam és a társadalom részéről arra a védelemre és
gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és
erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A szülőket megilleti az
a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.
4. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5. §-ának
e ) pontja szerint az állampolgárok alapvető jogai és
kötelességei körében törvényben kell szabályozni
különösen a házasságot és a családot.
III.
Az ismertetett jogi szabályozás és az Országgyűlés
indítványában megjelölt kérdés összevetéséből az
következik, hogy a helyes válasz az Alkotmány 8. § (2)
bekezdésének két tekintetben való értelmezését igényli.
Az egyik: mi a viszony az alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkozó szabály alkotmányerejű törvénybe
foglalása, illetőleg az adott szabályozás iránya és
jellege között, másrészt pedig, hogy az alapvető jogokra
és kötelességekre irányuló alkotmányos szabályok körébe a
vizsgált törvénymódosítás tárgya miként vonható be.
1. Az alkotmányerejű törvény fogalmának bevezetése,
amint az az 1989. évi XXXI. törvénynek a 10. §-hoz fűzött
indokolásából is kitűnik, az Alkotmány tehermentesítését
szolgálta, hiszen nem lehet minden államjogi szempontból
fontos kérdést az Alkotmányban szabályozni. Ezek a
törvények, amelyek részben a legfontosabb állami
szervekre vonatkoznak, részben pedig az alapvető jogokat
vonják szabályozási körükbe, az Alkotmánnyal együtt
alkotják a magyar közjog jogszabályanyagának legfelsőbb
szintjét. A most idézett törvény 2. §-ához fűzött
indokolás 8. pontja rámutat, hogy az alapvető jogok és
kötelességek fontos alkotmányos garanciája, hogy az
ezekre vonatkozó rendelkezéseket kizárólag a minősített
többséggel megalkotható, úgynevezett alkotmányerejű
törvényekben lehet megalkotni. Ennek a felfogásnak felel
meg az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, amely szerint a
Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben
tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
A szabályozás indokaiból, módjából és az Alkotmány
szövegéből egyaránt egyértelműen következik, hogy az
alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó minden
szabályozás alkotmányerejű törvény meghozatalát igényli,
nincs tehát alapja annak a megkülönböztetésnek, amely az
e jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályok iránya
vagy jellege szerint tenne különbséget az alkotmányerejű
törvényi vagy az egyszerű törvényi szabályozás között.
2. Az alapvető jogokról és kötelességekről az Alkotmány
XII. fejezete külön rendelkezik, az alkotmánymódosítás
indokaiból ( az 1989. évi XXXI. törvény 2. §
indokolásának 8. pontjából ) azonban megállapítható, hogy
az Alkotmány I. fejezete, az általános rendelkezések is
tartalmaznak ilyen jogokat és kötelességeket.
A társadalmat alkotó polgárok legalapvetőbb és
legtermészetesebb közössége a házasság és a család. A
házasságra és a család viszonyaira vonatkozó szabályokat
az állampolgárok alapvető joga és kötelességébe vonta az
1987. évi XI. tv. 5. §-ának már idézett e ) pontja, de
nyilvánvalóan következik ez az Alkotmány 15. és 67. §-
ának rendelkezéseiből is.
IV.
A kifejtett indokokból az Alkotmánybíróság az 1989. évi
XXXII. tv. 1. § g) pontjában írt hatáskörében eljárva, az
51. § (1) bekezdésének megfelelően az Alkotmány
vizsgált rendelkezéseit úgy értelmezte, hogy az alapvető
jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag
alkotmányerejű törvény állapíthat meg, tekintet nélkül
arra, hogy a jogokra és kötelességekre nézve milyen
jellegű szabályról van szó és megállapította, hogy a
házasságra és a családra vonatkozó szabályok az Alkotmány
8. § (2) bekezdése értelmében alapvető jogokra és
kötelességekre vonatkoznak.
Az alkotmányértelmezés e megállapításainak egyértelmű
következménye, hogy a házasságról, a családról és a
gyámságról szóló az 1974. évi I. törvénnyel és az 1986.
évi IV. törvénnyel módosított 1952. évi IV. tv.
módosítása alkotmányerejű törvény meghozatalát igényli.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát az 1989. évi XXXII.
törvény 51. §-a (2) bekezdésének megfelelően a Magyar
Közlönyben közzéteszi.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Solt Pál
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |