Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01171/2017
Első irat érkezett: 05/29/2017
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.III.22.365/2016/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (nem vagyoni kártérítést)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/27/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.III.22.365/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó nem vagyoni kár megtérítése iránt indított pert egy biztosító társaság ellen. A keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, a másodfokú bíróság 4 millió forint megfizetésére kötelezte az alperest. A Kúria a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti a testi és lelki egészséghez való jogát, mivel a balesetet követően az indítványozó és az alperes biztosító között létrejött egyezséget úgy értelmezte, hogy azzal az indítványozó lemondott az évekkel később jelentkező egészségügyi kárkövetkezmények érvényesítéséről. Álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a Kúria nem indokolta megfelelően az alperes elévülési kifogásának elfogadását, illetőleg az orvosszakértői vélemény figyelmen kívül hagyását..

.

Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.III.22.365/2016/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XX. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1171_0_2017_inditvany_anonim.pdfIV_1171_0_2017_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3333/2017. (XII. 8.) AB végzés
    .
    Az ABH 2017 tárgymutatója: testi és lelki egészséghez való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/28/2017
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.11.28 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
      .
      A döntés szövege:
      .
      A döntés szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.22.365/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.III.22.365/2016/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. A Kúria megsemmisíteni kért ítélete az indítványozó állítása szerint sérti az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében meghatározott testi és lelki egészséghez való jogát, továbbá az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárásba ütközik.

        [2] 1.1. Az indítványozó – utasként – életveszélyes sérüléseket szerzett egy külföldön, 1999. január 24-én történt közúti balesetben. Az indítványozót és diáktársait szállító autóbusz a fékrendszer működésképtelensége és a járművezető hibája következtében egy lejtős útszakaszon felgyorsult, a tengelye körül megfordult, majd a domboldalon legurulva tizenöt métert zuhant. A baleset következtében az indítványozó koponya-, agy- és szemsérülést szenvedett, hetekig kezelték egy osztrák kórházban. A balesetet okozó autóbusz az ALLIANZ HUNGÁRIA Zrt.-nél (a továbbiakban: alperes) rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. Az autóbusz vezetőjének felelősségét az alperes nem vitatta, a kárügyintézés a járművezetővel szembeni büntetőeljárás befejezése előtt megkezdődött. 1999. október 18-án EEG vizsgálatot végeztek az akkor tizenhárom esztendős indítványozón, annak érdekében, hogy kiszűrjék a koponya- és agysérülés következtében esetlegesen fellépő epilepszia lehetőségét. A vizsgálatot végző orvosok az indítványozó szüleit azzal nyugtatták, hogy epilepsziára utaló jel nem állapítható meg. Az indítványozó szülei – az indítványozón végzett orvosi vizsgálatok eredményeit benyújtva – kártérítési igényt jelentettek be az alperessel szemben. Az igénybejelentést követően az alperes által megbízott szakértő is elvégezte az indítványozón a szükséges orvosi vizsgálatokat. Az indítványozó szülei – mint az indítványozó törvényes képviselői – és az alperes 2000. május 26-án egyezséget kötöttek, melyben az alperes a korábban már nem vagyoni kár címén kifizetett 1 millió forint mellett további 3 millió forint összegű kártérítést és ennek késedelmi kamatai megfizetését vállalta. Az indítványozó szülei a jövőre nézve lemondtak a közúti balesetből eredő nem vagyoni kárigényük érvényesítésének jogáról, kijelentve, hogy az alperes által megfizetett összeg a balesetből eredő nem vagyoni káruk teljes és végleges kielégítéséül szolgál, így további kárigényt sem az alperessel, sem a – külföldi bíróság által akkor már jogerősen háromévi szabadságvesztésre ítélt – járművezetővel szemben nem érvényesítenek.
        [3] 2005. május 16-án, az orvostudományi egyetemen tanulmányokat folytató indítványozóra kollégiumi szobatársai öntudatlan, görcsös állapotban találtak rá. A két nappal későbbi, neurológiai kivizsgáláson az indítványozó elmondta, két hónappal korábban hasonló tüneteket produkált otthonában, ám az akkori rosszullétének szemtanúi nem voltak. A vizsgálatot végző szakorvos generalisált convulsiv rohamot állapított meg és poszttraumás epilepsziát valószínűsített, ezért gyógyszerbeállítást tartott indokoltnak. Ezen időponttól kezdve az indítványozó folyamatos gyógyszeres kezelés és orvosi ellenőrzés alatt állt, a gyógyszerszedés mellékhatásai miatt (tanulási nehézségek, túlzott alvásigény, koncentrációs zavarok) életminősége romlása következett be. A 2010. január 28-án elvégzett szakorvosi vizsgálat – a közel ötévnyi rohammentes időszak ellenére – G4090 kódszámú epilepsziát diagnosztizált az indítványozónál. 2011. május 17-én az indítványozó azzal kereste fel kezelőorvosát, hogy generalisált convulsiv roham tüneteit produkálta, melynek hatására a szakorvos – miután ismételten epilepsziát diagnosztizált – az indítványozó által szedett gyógyszeradag emeléséről döntött. Ezt követően az indítványozónak több rohama nem volt.

        [4] 1.2. Az indítványozó a történtek hatására 2011. május 28-án 4 000 000 forint összegű nem vagyoni kártérítés iránti igénnyel kereste fel az alperest, melyet az alperes arra való hivatkozással utasított el, hogy az indítványozó állapotának rosszabbodása – a korábbi szakértői vizsgálathoz képest – nem következett be.

        [5] 1.3. Ezt követően az indítványozó keresetet nyújtott be a Győri Járásbírósághoz, melyben 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összeg után 2005. május 16-tól járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az indítványozó előadta, lelki teherrel járó epilepszia betegsége hátrányosan befolyásolja mind tanulmányainak folytatását, mind a mindennapi életét. Értelmezése szerint joglemondás a részéről nem történt, a szülei és az alperes által kötött egyezséget nem lehet kiterjesztően értelmezni, az csupán az egyezségkötésig ismert károk megtérítését szolgálta. Az egyezség tartalmát az indítványozó nem vitatta, az alperes teljesítését elfogadta, a keresettel érvényesített követelése azonban önálló kártérítési igény, melyet állapotrosszabbodása alapoz meg.
        [6] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az indítványozó követelése elévült, hiszen a poszttraumás epilepsziát már 1999-ben diagnosztizálták, az elévülés nyugvása is legfeljebb a 2005-ben jelentkező első rohamig tarthatott, az ezt követő egy éven belül az indítványozónak már érvényesítenie kellett volna kárigényét. Másodlagos védekezésében az alperes azzal érvelt, az indítványozó 2000 májusában minden további nem vagyoni kárigénye érvényesítéséről lemondott, az ítélkezési gyakorlat pedig egységes a tekintetben, hogy a felek kárkötelem esetén is köthetnek egyezséget. Az alperes előadta, az általa az egyezség alapján kifizetett 4 000 000 forint kompenzálta az indítványozó nem vagyoni kárát.
        [7] A Győri Járásbíróság P.21.024/2012/21. számú ítéletével elutasította az indítványozó keresetét, akinek fellebbezése folytán a Győri Törvényszék az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította (2.Pf.20.468/2013/3. számú végzés) annak érdekében, hogy a járásbíróság pontosan megvizsgálja az egyezség létrejöttének körülményeit.

        [8] 1.4. A megismételt eljárásban a Győri Járásbíróság – eleget téve a Győri Törvényszék végzésében foglaltaknak – részletesen meghallgatta a feleket, az indítványozó szüleit, az egyezségkötés során eljárt alperesi ügyintézőt, illetve az orvosi vélemények, valamint az elévülés kérdésében szakértőt vett igénybe. Az indítványozó jogi álláspontjának fenntartása mellett előadta, hogy ha a szülei és az alperes közötti egyezség a jövőre nézve joglemondást tartalmazott volna, az semmis nyilatkozat lenne, hiszen a törvényes képviselő még gyámhatósági jóváhagyással sem mondhat le ellenérték nélkül kiskorút megillető jogról. Az indítványozó azzal érvelt, epilepszia betegsége nagykorúsága idején alakult ki, ezért érvényesítheti igényét saját jogán. A felek egyebekben fenntartották jogi álláspontjukat.
        [9] A Győri Járásbíróság megismételt eljárásának eredményeképpen hozott P.22.708/2013/37. számú ítélete az indítványozó pervesztességét mondta ki. A járásbíróság ismételten úgy vélte, hogy az alperes és az indítványozó szüleinek egyezsége joglemondást tartalmaz, így további igényérvényesítésnek nincs helye akkor sem, ha az indítványozó epilepszia betegsége a felek által sem vitatottan – a szakértői véleménnyel is alátámasztottan – az 1999. január 24-i közúti baleset következménye. A járásbíróság kiemelte, hogy az indítványozó szülei – mint törvényes képviselők –, abban a téves feltevésben kötötték meg az egyezséget, hogy gyermeküknél a jövőben sem kell tartaniuk epilepszia betegségtől, hiszen erre utaló tüneteket az előzetesen elvégzett EEG-vizsgálat nem tárt fel. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az indítványozó részéről az eljárás során többször elhangzott, hogy az egyezséget nem tartja érvénytelennek, azt megtámadni nem kívánja, enélkül azonban – a bíróság álláspontja szerint – a joglemondás érvényessége nem kérdőjelezhető meg. A járásbíróság úgy foglalt állást, hogy az indítványozó nem vagyoni kárigénye 2010-ben elévült, a mentális teljesítőképesség-csökkenés és életvitel-nehezülés – és az ezekből eredő személyiségi jogsérelem – ugyanis – az indítványozó által sem vitatottan – 2005-ben következett be, ekkortól állt folyamatos orvosi ellenőrzés és gyógyszeres kezelés alatt. Az indítványozó keresetét a fent kifejtettek okán a Győri Járásbíróság ismételten elutasította, indokolásában kimondta, hogy a joglemondás következményét az indítványozónak viselnie kell.

        [10] 1.5. A járásbíróság határozatával szemben az indítványozó fellebbezést nyújtott be a Győri Törvényszékhez, mely 2.Pf.20.370/2015/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatva arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 4 000 000 forint kártérítést az indítványozó részére. A törvényszék megállapítása szerint az elsőfokú bíróság tévesen és okszerűtlenül értékelte a megismételt eljárás adatait mind a joglemondás, mind az elévülés kapcsán. A törvényszék indokolásában kiemelte: az alperes egyezségkötés során eljáró alkalmazottja és az indítványozó édesanyjának tanúvallomása egybevágott azzal kapcsolatban, hogy az egyezségi ajánlathoz sem az orvosszakértői véleményt, sem a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyvet nem küldték meg az indítványozó szülei részére, e dokumentáció csupán a peres eljárás megindítását megelőző levelezés során került az indítványozó szüleinek birtokába. Az indítványozó szülei így az egyezséget kizárólag azon körülmények ismeretében köthették meg, melyekről a megállapodás napjáig tudomással bírtak. A törvényszék szerint az indítványozó törvényes képviselőinek nyilatkozata nem tekinthető joglemondásnak. Az elévülés kérdésében a Győri Törvényszék megállapítása eltért az elsőfokú bíróságétól. A törvényszék a szakértői véleményeket alapul véve kiemelte, hogy az epilepszia fogalom-meghatározásában 2010-től változás következett be, ekkortól ugyanis elegendő egyetlen roham bekövetkezése a diagnózis felállításához. Az indítványozó tudata 2005-ben nem fogta át és laikusként – kezelőorvosai részéről a gyógyszerszedés elhagyásának reményével kecsegtetve – át sem foghatta, hogy epilepszia betegségben szenved, mindez a 2011-es görcsrohamot követően vált számára nyilvánvalóvá. A 2005-ös gyógyszerszedés megkezdése pusztán feltételezésen alapult, az indítványozó epilepsziával kapcsolatos beteggondozásban csak a 2011-es rohamot követően részesült, azután, hogy betegségével szembesítették. Az indítványozó nem vagyoni kárigénye mindezekből következően nem évült el, a törvényszék meglátása szerint pedig az indítványozó által igényelt 4 000 000 forint (kamatok nélkül) elegendő kompenzációt nyújt nem vagyoni hátránya ellensúlyozására.

        [11] 1.6. A Győri Törvényszék ítéletével szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria Pfv.III.22.365/2016/4. számon meghozott ítéletével a jogerős döntést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A Kúria szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes törvényes képviselői az egyezség megkötésekor gyermekük epilepszia-betegségéről nem tudtak, azonban a szerződési nyilatkozatban nem vagyoni káruk „teljes és végleges” kielégítéseként elfogadva az alperes által felajánlott összeget, lemondtak a további igényérvényesítés jogáról. Az elévüléssel kapcsolatban a Kúria osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.

        [12] 2. A Kúria ítéletével szemben az indítványozó terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, melyet a benyújtására nyitva álló határidőben, 2017. május 9-én adott postára. A Kúria ítélete az indítványozó szerint sérti az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében meghatározott egészséghez való jogát, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás elvébe ütközik. Az indítványozó panaszában előadta, hogy a testi és lelki egészséghez fűződő joga sérült azáltal, hogy az annak megsértésére alapított kárigénye „a Kúria ítélete miatt kielégítés nélkül maradt.” Az indítványozó állítása szerint a Kúria az alperes és az indítványozó szüleinek egyezségét a bizonyítékokkal és az egyezséget kötő felek – tanúvallomással alátámasztott – akaratával ellentétesen értelmezte. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy mind az alperes részéről az egyezségkötés során eljáró alkalmazott, mind az indítványozó törvényes képviselője egybehangzó vallomást tettek arról, hogy állapotrosszabbodás esetén lehetőség nyílt volna további kártérítésre. Az indítványozó panaszában is azzal érvelt, hogy az egyezség kiterjesztő módon történt értelmezése megfosztotta őt az igényérvényesítés jogától. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben az indítványozó akárcsak a peres eljárásban – beadványában is – arra hivatkozott, hogy a 2005-ös roham még nem biztosított számára jogalapot a kárigény megállapításához. Az indítványozó sérelmezte, hogy a Kúria figyelmen kívül hagyta az „epilepszia betegség tudományos megítélésére vonatkozó bizonyítékokat”, igazságügyi orvosszakértői véleményeket. Az indítványozó véleménye szerint a Kúria döntése értelmében nincs olyan időpont, amikor kárigényét eredményesen érvényesítheti annak ellenére, hogy személyiségi jogának sérelme, a kár bekövetkezése bizonyítást nyert.

        [13] 2.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálja, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvény által előírt tartalmi és formai feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság – Ügyrendjében meghatározottak szerint – tanácsban eljárva dönt. [Abtv. 56. § (1) bekezdés]. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja [Abtv. 56. § (2) bekezdés].

        [14] 2.2. Az Abtv. 27. §-a szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti és jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alapügy felpereseként vett részt az eljárásban, így a panasz előterjesztésére jogosult, melyet a benyújtására nyitva álló határidőn belül postára adott. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság panasz elbírálására jogosító hatáskörét megalapozó alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont], továbbá kifejezett kérelmet a sérelmesnek tartott ítélet megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].

        [15] 2.3. Az indítványozó beadványában az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdésében meghatározott testi és lelki egészséghez való joga, továbbá az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoga megsértése miatt kérte a Kúria döntésének megsemmisítését. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárások vonatkozásában határozza meg a tisztességes eljárás követelményét, erre az Alkotmánybíróság számos döntésében rámutatott {3010/2015. (I. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; 3081/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [8]}. A bírósági eljárás tisztességességével összefüggésben – az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint – nem a XXIV. cikkre, hanem a XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapítható alkotmányjogi panasz, az indítványozó által megjelölt alaptörvényi rendelkezés csak abban az esetben hivatkozható, ha a panasz a közigazgatási hatósági eljáráshoz fűződő jog megsértése miatt előterjesztett kereset bíróság általi nem vagy nem megfelelő értékelésére irányul {3081/2016. (IV. 18.) AB végzés, Indokolás [8]}. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványozó tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoga sérelmét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában vizsgálta.

        [16] 2.4. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoga sérelmeként értékelte, hogy a Kúria nem indokolta meg, miért hagyta figyelmen kívül az epilepszia betegség tudományos meghatározására vonatkozó igazságügyi orvos-szakértői véleményt. Az Alkotmánybíróság számos döntésében megjelenő álláspontja szerint egy eljárás tisztességessége mindig esetről-esetre ítélhető meg, bizonyos követelményeknek – bírósághoz fordulás lehetősége, tárgyalás igazságossága és nyilvánossága, a bírósági döntések nyilvános kihirdetése, törvény által létrehozott bíróság független és pártatlan eljárása, perek észszerű időn belüli befejezése, fegyverek egyenlőségének elve – való megfelelés azonban elvárható mind a polgári, mind a büntető ügyekben {3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [19]; 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [174]}. Az Alkotmánybíróság a bírói döntések alkotmányossági szempontú vizsgálatára, az értelmezési tartomány alkotmányos kereteinek kijelölésére jogosult {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}, a bizonyítékok mérlegelése, az azokból levont jogi következtetés, az indokolás kötelezettsége és „milyensége” a rendes bíróságok feladata. Az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló iratok szerint az indítványozó a tisztességes eljáráshoz fűződő joga sérelmeként csupán a bizonyítékok rá nézve kedvezőtlen értékelését, valamint a mérlegelt bizonyítékok egy részének mellőzését jelölte meg. A bizonyítékok nem azonos súlyú mérlegelése, az ítélethozatal során az egyes bizonyítékok figyelembe vétele, mások figyelmen kívül hagyása önmagában nem jár a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjog sérelmével, a bíróság ugyanis – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése szerint – „a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.” Az indítványozó sérelmezte, hogy az általa a peres eljárás során előadott bizonyíték mellőzését a Kúria nem indokolta meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja az indokolásban megjelölt bizonyítékok és érvek megalapozottságát, ahogyan azt sem, „[h]ogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket” {3065/2016. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [36]}.

        [17] 2.5. Az indítványozó beadványában az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése szerinti testi és lelki egészséghez való joga megsértéseként értékelte, hogy a kárigénye a Kúria döntése miatt kielégítetlen maradt. Az indítványozó úgy vélte, hogy a legfőbb bírói fórum az egyezség tartalmát az azt kötő felek tanúvallomással bizonyított akaratának figyelmen kívül hagyásával állapította meg. Az Alkotmánybíróság fentebb, az Indokolás [17] bekezdésében már ismertette a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos gyakorlatát, az ott leírtak a tanúvallomásokkal kapcsolatban is megállják helyüket. A bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó Pp.-beli szabályozás [206. § (1) bekezdés] egyaránt irányadó a felek és a tanúk előadására. Az Alaptörvény XX. cikke, az „[e]gészséghez való alanyi jog az egyén testi és lelki integritását védi, s mint ilyen az ember egészségének megőrzésére szolgál.” {3132/2013. (VII. 2.) AB határozat, Indokolás [61]}. Az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése az egészséghez fűződő „[a]lapjog alanyi oldalát, a (2) bekezdése pedig annak objektív, intézményvédelmi oldalát tartalmazza” {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [25]}. Az egészséghez való alapjog érvényre juttatása elsődlegesen az állam feladata, melyet jogi szabályozással biztosít, helyi és központi szervei bevonásával. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az egészséghez való alapjoga megsértésének indokaként a figyelmen kívül hagyott tanúvallomások, valamint az egyezség kiterjesztő értelmezését (és ezáltal kielégítés nélkül maradt kárigényét) jelölte meg, beadványa a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés vonatkozásában azonban alkotmányos érvekkel alátámasztott indokolást nem tartalmaz, így az Alkotmánybíróság általi érdemi vizsgálatra alkalmatlan.

        [18] 2.6. Az indítványozó alaptörvény-ellenesnek vélte, hogy a Kúria megfosztotta igényérvényesítési lehetőségétől azzal, hogy a törvényes képviselői (szülei) és az alperes által kötött egyezséget kiterjesztően értelmezte. Az Alkotmánybíróság rámutat: az eljáró bíróságok egyike sem zárta el az igényérvényesítés lehetőségét az indítványozó elől. A Kúria ítéletének indokolásában is elismerte, hogy „a felperes szülei az egyezség megkötésekor nem voltak tisztában az epilepszia kialakulásának lehetőségével, azzal nem kellett számolniuk.” A téves feltevésen alapuló, joglemondást tartalmazó egyezség ugyan kizárta – állapotrosszabbodás esetére is – a további nem vagyoni kárigény érvényesítését, azonban az egyezség sikeres megtámadása, azaz érvénytelensége lehetőséget biztosított volna az indítványozó számára további kárigénye megtérítésére. Az indítványozó azonban – miként erre a Kúria ítéletének indokolásában is rámutat – „a megtámadás jogát gyakorolni nem kívánta.” Az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló iratok szerint az indítványozó a bírósági eljárás során nem vonta kétségbe a szülei és az alperes által kötött egyezség érvényességét, sőt, kifejezetten elfogadta – a joglemondást tartalmazó kikötést leszámítva – annak rendelkezéseit. Az indítványozó előtt tehát nyitva állt a saját jogán történő igényérvényesítés lehetősége, ezt egyetlen bíróság sem vonta kétségbe.

        [19] 3. Az alkotmányjogi panasz befogadására a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén kerülhet sor [Abtv. 29. §]. Tekintettel arra, hogy az indítványozó beadványa nem felel meg egyetlen törvényi kritériumnak sem, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (3) bekezdése szerint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja valamint – az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja alapján visszautasította.
            Dr. Czine Ágnes s. k.,
            tanácsvezető alkotmánybíró
            .
            Dr. Balsai István s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Juhász Imre s. k.,
            előadó alkotmánybíró
            Dr. Horváth Attila s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Sulyok Tamás s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            05/29/2017
            .
            Number of the Decision:
            .
            3333/2017. (XII. 8.)
            Date of the decision:
            .
            11/28/2017
            .
            .