Hungarian

Ügyszám: .	763/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Harmathy Attila Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 763/B/1997. AB határozat .

ABH oldalszáma: 2004/1151 .

A döntés kelte: Budapest, 02/03/2004 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !                                     Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi                          határozatot:                                     Az Alkotmánybíróság elutasítja - a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az  együttműködés alapjairól Kijevben, az 1991. évi  december  hó  6.  napján  aláírt Szerződés kihirdetéséről szóló  1995.  évi  XLV. törvénnyel közzétett Szerződés 2. cikk második mondata, -  a  Magyar  Köztársaság  és  a  Szlovák  Köztársaság  között  Párizsban,   1995.  március  19-én  aláírt,   a   jószomszédi  kapcsolatokról  és a baráti együttműködésről szóló  Szerződés  kihirdetéséről  szóló  1997. évi XLIII. törvénnyel  közzétett  Szerződés 3. cikk (l) bekezdése második mondata -  a  Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott,  1996.  szeptember  16-án  aláírt, a megértésről, az együttműködésről  és  a  jószomszédságról szóló Szerződés kihirdetéséről  szóló  1997.  évi  XLIV.  törvénnyel  közzétett  Szerződés  4.  cikk  második mondata alkotmányellenességének  megállapítására  és  megsemmisítésére irányuló indítványt.                            Indokolás                                                               I.                                 1.   Az  indítványozó  azt  kérte,  hogy  az  Alkotmánybíróság állapítsa meg - a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az  együttműködés alapjairól Kijevben, az 1991. évi  december  hó  6.  napján  aláírt Szerződés kihirdetéséről szóló  1995.  évi  XLV. törvénnyel közzétett Szerződés (a továbbiakban: Sz1.) 2.  cikke második mondatának, - a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között  Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi  kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló Szerződés  kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIII. törvénnyel közzétett  Szerződés (a továbbiakban: Sz2.) 3. cikk (l) bekezdése  második mondatának, - a Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996.  szeptember 16-án aláírt, a megértésről, az együttműködésről  és a jószomszédságról szóló Szerződés kihirdetéséről szóló  1997. évi XLIV. törvénnyel közzétett Szerződés (a  továbbiakban: Sz3.) 4. cikke második mondatának alkotmányellenességét és semmisítse meg ezeket a rendelkezéseket. Az  indítványozó  kérelmét azzal indokolta,  hogy  a  támadott rendelkezések  sértik  az Alkotmány 2.  §-a  (1)  bekezdésének elveit,  hivatkozott továbbá az Alkotmány 5. és 6. §-ának  (3) bekezdésére  is. Álláspontja szerint „[a] magyar állam  a  nép szabadsága és hatalma, a nemzet szuverenitása érdekében védi a mindenkori  határokat. Ellenkező esetben a Magyar  Köztársaság lenne  az  egyetlen állam a világon, amely – szembeszállva  az államok   szuverén   egyenlőségének   cogens   elvével   saját szuverenitásának csorbítása érdekében – alkotmányosan zárná ki a  számára  előnyös  határváltozások  és  nemzetközi  jogviták indításának lehetőségét.” 2.   Az   indítványozó  törvényekkel  kihirdetett   nemzetközi szerződések    egyes    részeit    támadta.    Kérelmét     az Alkotmánybíróságról  szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.) 1. §-ának b) pontjára,  21.  §-ának  (2) bekezdésére és 37. §-ára hivatkozással terjesztette elő. Az Abtv.-nek az indítványban hivatkozott rendelkezései szerint jogszabály,  valamint az állami irányítás egyéb  jogi  eszköze alkotmányellenességének     utólagos     vizsgálatát     bárki indítványozhatja, az indítványban javasolni kell a rendelkezés teljes vagy részleges megsemmisítését. Az  Alkotmánybíróság  a 4/1997. (I. 22.) AB  határozatban  már megvizsgálta, hogy sor kerülhet-e az Abtv. 1. §-ának b) pontja alapján   jogszabállyal   kihirdetett   nemzetközi   szerződés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára. A  határozat  a rendelkező  rész 1. és 2. pontjában kimondta,  hogy  az  Abtv. hivatkozott  rendelkezése  alapján  a  nemzetközi   szerződést kihirdető  jogszabály  tárgya lehet  utólagos  alkotmányossági vizsgálatnak   és   a   vizsgálat   a   nemzetközi   szerződés alkotmányellenességének kérdésére is  kiterjedhet  (ABH  1997, 41.). A  fentiek  alapján  –  tekintettel arra,  hogy  az  indítvány megfelel az Abtv.-ben az elbírálás feltételeként meghatározott követelményeknek   –   az   Alkotmánybíróság   az    indítvány elbírálására hatáskörét megállapította.                               II.                                 Az indítvány elbírálásánál figyelembe vett jogszabályok: a/ az Alkotmány hivatkozott rendelkezései: „2.   §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.” „5.  §  A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát  és hatalmát,  az  ország  függetlenségét  és  területi   épségét, valamint a nemzetközi szerződésekben rögzített határait.” „6.  §  (3) A Magyar Köztársaság felelősséget érez a  határain kívül  élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” b/ az indítvánnyal támadott jogszabályhelyek: az Sz1. 2. cikke: „A  Szerződő Felek az Egyesült Nemzetek Alapokmányában  és  az Európai     Biztonsági     és    Együttműködési     Értekezlet dokumentumaiban  vállalt  kötelezettségeikkel  összhangban   a közöttük esetleg felmerülő vitákat kizárólag békés eszközökkel oldják meg. Soha, semmilyen körülmények között sem alkalmazzák egymással szemben elsőként fegyveres erőiket. A  Felek  tiszteletben  tartják egymás  területi  épségét,  és kijelentik,  hogy  egymással szemben nincs,  és  nem  is  lesz területi követelésük.” az Sz2. 3. cikkének (1) bekezdése: „A  Szerződő Felek a nemzetközi jog alapelveivel és  normáival összhangban  megerősítik,  hogy  tiszteletben  tartják   közös államhatáruk    sérthetetlenségét    és    egymás     területi integritását.  Megerősítik,  hogy egymással  szemben  területi követelésük nincs és ilyet a jövőben sem támasztanak.” az Sz3. 4. cikke: „A  Szerződő  Felek, a nemzetközi jog elveivel  és  normáival, valamint   a   Helsinki  Záróokmány  alapelveivel  összhangban megerősítik,   hogy   tiszteletben   tartják   közös   határuk sérthetetlenségét  és  a  másik  Fél  területi   integritását. Úgyszintén   megerősítik,  hogy  egymással  szemben   területi követelésük nincsen és ilyet a jövőben sem támasztanak.”                              III.                                 Az indítvány nem megalapozott. 1.  Az  indítványozó  három nemzetközi szerződésnek  azokat  a rendelkezéseit  támadja, amelyek szerint a  szerződést  aláíró államok  kijelentik,  hogy nem támasztanak  egymással  szemben területi követeléseket. 2.   Az  Alkotmány  2.  §-ának  (1)  bekezdése  akkor,  amikor kimondja,  hogy a Magyar Köztársaság független és demokratikus jogállam, meghatározza az Országgyűlés és a Kormány, általában a  közhatalom gyakorlásának kereteit. A korlátok a  nemzetközi szerződések   megkötésére  és  kihirdetésére  is  vonatkoznak. Nemzetközi   szerződés   megkötése   nem   jelenthet   burkolt alkotmánymódosítást,   nemzetközi  kötelezettségvállalás   nem járhat   az  Alkotmány  sérelmével  [30/1998.  (VI.  25.)   AB határozat, ABH 1998, 220, 233, 234.]. Önmagában az a körülmény azonban,   hogy  az  állam  valamilyen  területen   nemzetközi szerződéssel   korlátozza  tevékenységét,   nem   jelenti   az Alkotmány  sérelmét.  Az  államok önkorlátozása  által  jönnek létre  az  államok együttműködésének feltételei [5/2001.  (II. 28.) AB határozat, ABH 2001, 86, 89.]. Az   Alkotmány  2.  §-ának  (1)  bekezdésébe  a  független  és demokratikus  állam  elvet  az Alkotmány  módosításáról  szóló 1989.  évi  XXXI. törvény iktatta be [a 2. § (1)  bekezdésének jelenlegi  szövegét  azután az Alkotmány  módosításáról  szóló 1990.  évi  XL.  törvény határozta meg]. Az  1989.  évi  XXXI. törvény  tervezetének  indokolása  kiemelte,  hogy  a   Magyar Köztársaság  szuverén  állam  és  biztosítani  kell,  hogy   a szuverenitás  minden  korlátozástól  mentes  legyen.  Kimondta azonban azt is, hogy „[az] első és második világháborút követő békeszerződések nyomán kialakult európai határok realitását  – tekintettel   a   világpolitikai  erőviszonyokra,   szövetségi rendszerünkre  –  nem  lehet kétségbe vonni,  ez  azonban  nem jelenti  azt, hogy a kialakult sajátos nemzetiségi viszonyokra ne kellene fokozott figyelmet fordítani. Ezért az Alkotmány is rögzíti, hogy a határainkon túl lévő magyarság tekintetében az anyaország  jelentős  szerepet  kíván  betölteni.”  Rámutatott továbbá  arra is, hogy „[a] Magyar Köztársaság elemi érdekének tekinti,   hogy  jogrendszere  a  nemzetközi  jog  általánosan elismert  szabályaival összhangban legyen.  Ennek  alkotmányos rögzítése  egyúttal  a  jogalkotás számára  zsinórmértékül  is szolgál.” A    jogszabállyal    kihirdetett    nemzetközi    szerződések alkotmányossági vizsgálatával foglalkozó 4/1997. (I.  22.)  AB határozat  –  az  Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésével  és  az Alkotmányt módosító Országgyűlésnek az indokolásban kifejezett szándékával  összhangban – kimondta,  hogy  a  nemzetközi  jog általánosan  elismert szabályai nem állnak ugyan az  Alkotmány szintjén,  de  az  Alkotmányt  a  nemzetközi  jog  e   sajátos szabályaira figyelemmel kell értelmezni (ABH 1997, 41, 51.). 3.  A nemzetközi jog általánosan elismert szabálya az Egyesült Nemzetek   Alapokmányának   2.   cikkében   található   az   a rendelkezés,   amely  szerint  az  ENSZ  valamennyi   tagjának tartózkodnia  kell  –  többek között – a  más  állam  területi épsége  ellen  irányuló  erőszakkal  való  fenyegetéstől  vagy erőszak  alkalmazásától (az Alapokmányt a magyar  jog  részévé tette    az   Egyesült   Nemzetek   Alapokmányának   törvénybe iktatásáról szóló 1956. évi I. törvény). Az  ENSZ Alapokmányának céljai és elvei alapján határozta  meg az  Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet a Helsinki Záróokmány  szövegét. A Záróokmány 1. fejezet III.  rész  első bekezdése  szerint a résztvevő államok (így  Magyarország  is) sérthetetlennek tekintik egymás határait, valamint  valamennyi európai  állam határát. Az 1. fejezet IV. rész első  bekezdése pedig  kimondja, hogy a résztvevő államok tiszteletben tartják minden egyes résztvevő állam területi épségét. 4.  Mind az ENSZ Alapokmánya, mind a Helsinki Záróokmány a II. világháború után kialakult helyzetet veszi alapul  az  államok területi  sérthetetlenségére  vonatkozó  szabályainál.  A  II. világháború  után  Magyarország által  aláírt  és  kihirdetett békeszerződés  1.  cikke  meghatározta  Magyarország  határait Romániával, a Szovjetunióval és Csehszlovákiával (a  Párizsban 1947.  évi  február hó 10. napján kelt békeszerződés tárgyában meghozott 1947. évi XVIII. törvény). Az    a   három   nemzetközi   szerződés,   amelynek   egy-egy rendelkezését támadja az indítványozó, kimondja, hogy az  ENSZ Alapokmányának céljai, valamint elvei és az Európai Biztonsági és  Együttműködési Értekezlet Záróokmánya alapján fogalmaz meg szabályokat (Sz1. és Sz2. preambuluma, Sz3. 3. és  4.  cikke). Ezen  az  alapon  a  támadott  szabályok  lényegileg  az  ENSZ Alapokmányának   és   a  Helsinki  Záróokmánynak   megfelelően megerősítik  a Párizsban aláírt békeszerződésben meghatározott határokat.  Továbblépést az jelent, hogy  mindhárom  szerződés megfogalmaz  –  a  békeszerződésben  nem  szereplő   –   olyan szabályokat,  amelyek a szerződést kötő államok területén  élő nemzeti  kisebbségek jogainak védelmét, a nemzeti  kisebbségek kultúrájának   és   kulturális   emlékműveinek   fennmaradását szolgálják,  az  asszimilációs  politikát  tiltják.  Egyébként mindhárom   szerződés  tartalmaz  rendelkezést  a  szerződéses viszony megszűnéséről [az Sz1. 22. cikke, az Sz2. 22. cikkének (1) bekezdése, az Sz3. 23. cikke]. Mindennek  alapján  az Alkotmánybíróság azt  állapította  meg, hogy   az   indítványozó  által  támadott  rendelkezések   nem ellentétesek az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével. Az  indítványozó  az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén  kívül hivatkozott  az  5. §-ra és a 6. § (3) bekezdésére  is,  de  a támadott    rendelkezések   alkotmányellenességére   vonatkozó érvelése  a  2.  §  (1)  bekezdésében  deklarált  szuverenitás elvének  sérelmére  vonatkozott. Ezért az Alkotmánybíróság  az indítványban    említett    többi    rendelkezés    sérelmének vizsgálatával nem foglalkozott. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.                        Dr. Holló András                   az Alkotmánybíróság elnöke                                     Dr. Bihari Mihály                        Dr. Czúcz Ottó     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Erdei Árpád                     Dr. Harmathy Attila     alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                     Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István     alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                     Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva     alkotmánybíró                             alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	763/B/1997
Date of the decision: .	02/03/2004
.
.