Hungarian

Ügyszám: .	19/B/1990
Előadó alkotmánybíró: Kilényi Géza Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 2/1990. (II. 18.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1990/18 .

A döntés kelte: Budapest, 02/12/1990 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:              A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A  Centrum   Pártok  Nemzeti   Szövetsége,  a  Keresztény Demokrata Néppárt  Bács-Kiskun megyei  Szervezete, Müller Lajos sződligeti  lakos, valamint  a  Magyar  Köztársaság ideiglenes   elnöke    indítványt    nyújtott    be    az Alkotmánybírósághoz    az     országgyűlési    képviselők választásáról   szóló    törvény   egyes    rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára. Az Alkotmánybíróság  - az említett négy ügyet egyesítette és  az  indítványok  alapján  a  személyi  számnak  és  a lakcímnek  az   ajánló  szelvényen   való   feltüntetését illetően     Dr.      Sólyom     László     alkotmánybíró különvéleményével - meghozta az alábbi                       határozatot: Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  az országgyűlési képviselők választásáról  szóló 1989.  évi XXXIV. törvény 5.  §   (2) - (4)   bekezdése,  10.  §   (4)   bekezdése, illetőleg   a    törvény   7.    számú   melléklete   nem alkotmányellenes,  ezért   a  hivatkozott   rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja. Ugyancsak elutasítja  az  Alkotmánybíróság  az 5.  §  (2) bekezdésében   foglaltak    miatt   az    egész   törvény megsemmisítésére irányuló kérelmet. Az  Alkotmánybíróság  elrendeli  határozatának  a  Magyar Közlönyben való közzétételét.                         Indokolás A Centrum Pártok Nemzeti Szövetségének megítélése szerint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV.  törvénnyel   (a  továbbiakban:  Vjt.)  bevezetett ajánló szelvény intézménye alkotmányellenes, mert sérti a választás titkosságát,  amelyet az  Alkotmány 71.  §-ának (1) bekezdése  biztosít,  továbbá   összeegyeztethetetlen az  Alkotmány   59.  §-ával,  amely  a  magántitok  és  a személyes adatok  védelméről rendelkezik. Erre alapítva a Szövetség az egész Vjt. megsemmisítését kérte. Jogszabályhelyre  való   hivatkozás  nélkül  ugyancsak  a választás   titkosságának    sérelmére   hivatkozott    a Keresztény   Demokrata    Néppárt   Bács-Kiskun    megyei Szervezete is, emellett kifogásolta a Vjt-nek a megyei és az országos  listákra  vonatkozó  szabályait  is.  Müller Lajos  az   Alkotmány  59.   §-ára  hivatkozással   vélte alkotmányellenesnek  az   ajánló   szelvényre   vonatkozó szabályokat. A  Magyar Köztársaság  ideiglenes elnöke  az 1990. február  7-én  tartott  politikai  tanácskozáson  a centrum-pártok képviselői  által megfogalmazott  aggályok nyomán annak  hangsúlyozása mellett, hogy a maga részéről e kétségeket nem osztja ugyancsak az ajánló szelvényekkel kapcsolatos rendelkezések  alkotmányellenessége tárgyában kezdeményezte az Alkotmánybíróság állásfoglalását. 1.   Az    Alkotmánybíróság   az    indítványok   alapján mindenekelőtt az  ajánló szelvények  és az Alkotmánynak a szavazás  titkosságára   vonatkozó  rendelkezése  közötti kapcsolatot vizsgálta. A   Magyar  Köztársaság Alkotmányának 71. § (1) bekezdése kimondja,  hogy   az  országgyűlési   képviselőket...   a választópolgárok   általános   és   egyenlő   választójog alapján,  közvetlen  és  titkos  szavazással  választják. Ugyanezen §   (3)   bekezdése  szerint  az  országgyűlési képviselők... választásáról  külön törvény rendelkezik. E külön törvény ez idő szerint a Vjt. A Vjt.  5.  §-ának   (2)   bekezdése  szerint  az  egyéni választókerületben  a  jelöléshez  legalább  hétszázötven választópolgárnak az  aláírásával  hitelesített  ajánlása szükséges. Az  ajánlás megtételére kizárólag az e törvény melléklete   szerinti    Ajánló   szelvény   szolgál.   A választópolgár csak  egy egyéni választókerületi jelöltet ajánlhat és  csak  abban  az  egyéni  választókerületben, amelyben az állandó, ennek hiányában ideiglenes lakóhelye van. A törvény  10. §-ának   (4)  bekezdése  kimondja, hogy az ajánló szelvényen  az aláíráson kívül fel kell tüntetni a jelölt nevét,  az ajánló  választópolgár  állandó,  ennek hiányában ideiglenes lakóhelyét és személyi számát. A Vjt. 7. számú melléklete szerint az ajánlási szelvényen egyebek között  fel kell tüntetni a választópolgár nevét, személyi számát,  állandó lakásának  címét  és  választói nyilvántartási sorszámát. A  Vjt.  5.  §-ának   (2)   bekezdése,  10.  §-ának   (4) bekezdése,  illetőleg   7.  számú   melléklete  nem   áll ellentétben  az  Alkotmány  idézett  rendelkezésével.  Az utóbbi  ugyanis   az  országgyűlési   képviselők   titkos szavazással  való   választását  írja  elő.  A  titkosság követelményének nem  lehet olyan  kiterjesztő értelmezést tulajdonítani, hogy  a titkosság nem csupán a szavazásra, hanem a  választással kapcsolatos  valamennyi  eljárásra, így pl.  a választók  nyilvántartásának  összeállítására, illetőleg a  jelölésre is  irányadó. Az ilyen kiterjesztő értelmezés  ugyanis   azon  túlmenően,   hogy   semmiféle jogszabályi    alapja    nincs,    beláthatatlan    káros következményekkel járna,  mivel gyakorlatilag  kizárná  a jelölés törvényességének  ellenőrzését, hiszen  azonosító adatok hiányában  nem lehetne  megállapítani, vajon a 750 ajánlás  mindegyike  az  adott  választókerületben  lakó, választójoggal  rendelkező   állampolgártól  származik-e, illetőleg nem  származik-e ugyanattól a személytől egynél több ajánlás.  Kétségtelen, hogy  az ajánlási  szelvényen több  olyan  személyi  adat  található,  amelyek  alapján külön-külön is  meg  lehet  állapítani  a  választópolgár kilétét. Ám  ez az  adott  esetben,  az  Alkotmánybíróság megítélése   szerint,    nem   tekinthető    indokolatlan túlbiztosításnak,  hanem   a  választások  törvényességét szolgáló garancia,  hiszen ilyen módon egy azonosító adat pl.  a  személyi  szám  illetéktelen  személy  tudomására jutása és jogosulatlan felhasználása esetén is viszonylag nagy biztonsággal  ki lehet  deríteni az  ajánló szelvény meghamisítását.  A   több   azonosító   adat   számítógép segítségével történő  egybevetése módot  nyújt a gyors és megbízható ellenőrzésre. 2. Az  1. pontban  kifejtett okokból  nem ellentétesek  a Vjt. hivatkozott  szabályai az  Alkotmány 59. §-ával sem, amely  rendelkezés   szerint  a   Magyar   Köztársaságban mindenkit megillet  egyebek  között  a  magántitok  és  a személyes adatok  védelméhez való  jog. E jog ugyanis épp úgy nem abszolút érvényű, ahogyan az Alkotmányban foglalt többi alapvető jog sem az; a személyes adatok védelme nem annyit jelent,  hogy azokat  az érintett  személyen kívül semmiféle  okból  és  semmilyen  körülmények  között  nem ismerheti meg senki más. Az adott esetben éppen egy másik alapvető állampolgári  jog:  a  választójog  és  a  hozzá kapcsolódó ajánlási  jog érvényesülése,  illetőleg  az  e jogokkal  való   visszaélés  megelőzése   vagy  feltárása érdekében  tette  lehetővé  a  Vjt.,  hogy  a  választási szervek,   illetőleg   a   bíróságok   a   választásokkal kapcsolatos szabályok  megtartásának  ellenőrzése  végett megismerhessék  a   választópolgárok   néhány   személyes adatát. A személyes adatok ismeretével való visszaéléssel szemben a választópolgárokat részben maga a Vjt., részben pedig a  Büntető Törvénykönyv  és a  Polgári Törvénykönyv védi. Éppen a személyes adatok hatékony védelme érdekében az  1990.   évi  II.   törvény   több   új,   garanciális rendelkezéssel egészítette ki a Vjt-t. Így egyebek között előírta, hogy - az  egyéni  választókerületi  választási  bizottság  az ajánló   szelvényeket    zárt,   lepecsételt    kötegben, biztonságos helyen köteles őrizni, - az ajánló szelvényekről - számuk megállapításán kívül - nyilvántartást vezetni tilos, - ha  az  egyéni  választókerületi  választási  bizottság döntése ellen  kifogást nem  nyújtottak be, a bizottság a szavazás  napján   a  szelvényeket  a  jelölt,  illetőleg megbízottjának jelenlétében megsemmisíti. Az ajánló  szelvény  jobb  felső  sarkában  ugyancsak  az esetleges visszaélés  megakadályozása érdekében  van  egy kódszám. Ez  azonban az  egyes választópolgárok személyes adataival nem áll semmiféle kapcsolatban, tehát a kódszám ismerete  nem   nyújt  lehetőséget  az  ajánló  szelvényt kitöltő választópolgár kilétének megállapítására. Egyébként pedig  a Vjt.  5. §-ának  (2)  bekezdése csupán ajánlási jogot  ad  a  választópolgárnak,  de  nem  teszi kötelességévé, hogy  éljen  is  ajánlási  jogával.  Abból tehát, ha  a  választópolgár  nem  használta  fel  ajánló szelvényét, reá  nézve semmiféle  hátrányos  következmény nem származhat,  e tény szavazásra való jogosultságát nem érinti. Ha viszont a választópolgár élt ajánlási jogával, ez semmilyen  kötelezettséget nem  hárít reá, nem köteles tehát a  szavazás alkalmával  az általa ajánlott jelöltre adni szavazatát.  A  szavazás  titkossága  folytán  pedig eleve kizárt  bármilyen módszer  az ajánlás és a szavazás közötti kapcsolat  feltárására: lehetetlen megállapítani, hogy valaki az általa ajánlott személyre szavazott-e vagy sem. A  kifejtettek   szerint  tehát   a  választópolgár  maga jogosult eldönteni,  hogy az  ajánlás érdekében felfedi-e bizonyos  személyes   adatait  egy   párt,  illetőleg   a választás törvényességét  ellenőrző  szervek  előtt  vagy sem. 3. A  Vjt. 5.  §-ának  (3)   bekezdése szerint  az a párt állíthat    területi    listát,    amely    a    területi választókerületben    az     egyéni     választókerületek egynegyedében, de  legalább két egyéni választókerületben jelöltet állított. Ugyanezen §  (4)  bekezdése értelmében pedig országos  listát az a párt állíthat, amely legalább két területi választókerületben állított listát. Az ismertetett szabályozás közvetlen, illetőleg közvetett kapcsolatot teremt  az egyéni  választókerületekben folyó ajánló szelvény  gyűjtés eredményessége  és  a  területi, valamint  országos   listaállítási  jog   között.  Ez   a kapcsolatteremtés azonban  mivel az  Alkotmány a jelölési eljárást   nem    szabályozza   az   Alkotmány   egyetlen rendelkezésével  sem   ellentétes,  a   Vjt.  hivatkozott rendelkezései  nem lépik túl az Alkotmány 71. §-ának  (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás kereteit.                           * * * Az Alkotmánybíróság  - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény 1.  §-ában  meghatározott  hatáskörét figyelembe véve  az indítványok  elbírálásánál  kizárólag annak  megállapítására  szorítkozott:  az  indítványtevők által      kifogásolt      jogszabályi      rendelkezések alkotmányellenesek-e vagy  sem. Mivel az Alkotmánybíróság nem  jogalkotó  szerv,  nem  tartozik  hatáskörébe  annak vizsgálata,   hogy    a   jelöltállításnak    a   Vjt-ben szabályozott módja  a jelenlegi magyarországi viszonyokra tekintettel  a   szóba  jöhető   és  az   egyes  külföldi országokban esetleg  alkalmazott más  módszerek  közül  a legcélszerűbb, a  legdemokratikusabb, a  választópolgárok akaratát leghatékonyabban érvényre juttató mód-e. Hasonlóképpen  az  Alkotmánybíróság  jelen  határozatának meghozatalánál a  személyi számot,  mint az állampolgárok azonosítására szolgáló eszközt adottnak vette és mivel az indítványozók nem  általában a  személyi szám  létezését, hanem kizárólag  a személyi  számnak az ajánló szelvényen való feltüntetését  kifogásolták nem  bocsátkozott  annak vizsgálatába,  hogy   a  személyi  szám  bevezetésére  és alkalmazására vonatkozó hatályos jogszabályok összhangban állnak-e a magasabb szintű jogszabályokkal.                     Dr. Sólyom László           az Alkotmánybíróság helyettes elnöke                      Dr. Ádám Antal                       alkotmánybíró                     Dr. Kilényi Géza                   előadó alkotmánybíró          Dr. Solt Pál               Dr. Zlinszky János          alkotmánybíró                  alkotmánybíró Dr. Sólyom László alkotmánybíró különvéleménye 1. Egyetértve  az Alkotmánybíróság  azon  álláspontjával, hogy sem  az ajánló  szelvény útján  való jelölés, sem az ajánló szelvényen feltüntetett személyi adatok nem sértik az  Alkotmánynak   a  szavazás   titkosságára   vonatkozó előírását,  az   a  véleményem,   hogy  a  választópolgár személyi számának  és lakcímének nyilvánosságra hozása az ajánló szelvényen  a  szükségesnél  jobban  korlátozza  a személyes adatok védelméhez való alkotmányos jogot. 2. Az  Alkotmány 59.  §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet  a személyes  adatok  védelméhez  való jog. Ennek  a jognak  az a  tartalma, hogy  mindenki maga rendelkezik   személyes    adatainak   feltárásáról    és felhasználásáról.   Személyes    adatot    felvenni    és felhasználni   tehát    általában   csak    az   érintett beleegyezésével szabad;  mindenki számára  követhetővé és ellenőrizhetővé  kell   tenni  az  adatfeldolgozás  egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény  elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az  ilyen   törvény  korlátozza  az  adatvédelemhez  való alapvető jogot,  és akkor  alkotmányos,  ha  megfelel  az Alkotmány   8.   §    (3)    bekezdésében   megállapított feltételeknek. Az  Alkotmány 8. §  (3)  bekezdése szerint alapvető jog  gyakorlása csak  alkotmányerejű  törvényben megállapított olyan  korlátozásnak vethető  alá, amely az állam  biztonsága,   a  belső  rend,  a  közbiztonság,  a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogainak és szabadságának  védelme  érdekében  szükséges.  Véleményem szerint  egy   jog  védelme   magában  foglalja   e   jog érvényesülésének biztosítását is. Egyéni választókerületi  rendszerben  a  választópolgárok általi képviselőjelöléshez  szükségképpen  hozzátartozik, hogy  az  ajánlók  felfedjék  személyazonosságukat,  mert ajánlásuk   valódisága   és   jogszerűsége   csakis   így ellenőrizhető. A  személyazonosság igazolásának  törvényi megkövetelése ugyan  korlátozza  az  ajánló  rendelkezési jogát személyes  adatai felett,  de ez  a korlátozás  nem alkotmányellenes, mert ahhoz szükséges, hogy mind maga az ajánló, mind  a többi  választópolgár alapvető  politikai jogát gyakorolhassa,  s  ezenkívül  a  jelöltek  jogainak védelmére   is    szolgál.   (Az   ajánlási   jogosultság igazolásának sok  módja van;  ezek  célszerűségének  vagy adatvédelmi    alkalmasságának    megítélése    nem    az Alkotmánybíróság  hatáskörébe   tartozik.  A   jelen  ügy politikai vonatkozásaira  tekintettel  mégis  megjegyzem, hogy a  törvényesség szempontjából  az írásbeli  ajánlást tartom    a    legmegbízhatóbbnak.    A    jelölőgyűlésre bebocsátottak igazoltatása  az adatvédelmet  tekintve sem előnyösebb: ott az ajánlás ugyanis nyilvánosan folyik.) Egy  alapvető   jog   korlátozásának   alkotmányosságához azonban  nem   elég,  hogy  egy  másik  alapvető  jog  és szabadság érvényesítése és védelme érdekében történik. Az állam csak  akkor nyúlhat  az alapvető jog korlátozásának végső  eszközéhez,   ha  a   másik   jog   védelme   vagy érvényesülése semmilyen  más módon  nem érhető  el, és  a korlátozás  csak   olyan  mértékű  lehet,  amennyi  ehhez feltétlenül szükséges. A személyi adatok megkövetelése az ajánló  szelvényen   attól   függően   alkotmányos   vagy alkotmányba ütköző,  hogy azok mindegyike elengedhetetlen volt-e a jelölés törvényességének ellenőrizhetőségéhez. 3. Az  országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi  XXXIV.  törvény  által  bevezetett  ajánló  szelvény ( 5. §  (2)   bekezdés) kétségkívül  korlátozza az ajánló választópolgár   jogát   a   személyes   adataival   való rendelkezésre,  mert   az  ajánló   szelvényen  fel  kell tüntetni az  ajánló  nevét,  lakcímét,  személyi  számát, valamint  választói nyilvántartási sorszámát ( 10. §  (4) bekezdés  és   a  törvény  7.  számú  melléklete).  Ez  a korlátozás csak akkor és csak olyan mértékben megengedett az Alkotmány  8. §   (3)   bekezdése  értelmében,  ha  az ajánló választópolgár  ajánlási jogosultságának más módon ésszerűen el nem végezhető ellenőrzésére szolgál. A választási  bizottságnak azt kell ellenőriznie, hogy az ajánlási szelvényen  szereplő aláírás  hiteles-e, illetve hogy az  ajánló a  lakhelye  szerinti  választókerületben jelölt-e képviselőt.  Erre a  név  és  a  választókerület számának feltüntetése elegendő lett volna. A többi adat a személyi szám,  a lakcím  és a  választói  nyilvántartási sorszám  csak   arra  szolgál,  hogy  magának  az  ajánló szelvénynek  a   hamisítását  megnehezítse,   illetve   a hamisított szelvények  megtalálását  megkönnyítse.  Ez  a hitelesítési  feladat  azonban  könnyen  megoldható  lett volna  más   módon  is,  azaz  anélkül,  hogy  az  ajánló személyes adatait  nyilvánosságra hozták  volna. (Pl.  az ajánló  szelvényen   és   a   vele   együtt   kézbesített értesítésen   és   az   ezeket   előállító   számítógépes programban: azonos  kódszám alkalmazása  stb.)  Tehát  az 1989. évi  XXXIV. törvény 10. §  (4)  bekezdése, amely az ajánló   szelvényen   feltüntetni   rendeli   az   ajánló lakóhelyét  és   személyi   számát   is,   e   két   adat vonatkozásában  a   szükségesnél  jobban   korlátozza   a személyes adatok  védelméhez való alapvető jogot, s ezért e részében alkotmányellenes. 4.  A   személyes   adatok   feletti   rendelkezési   jog korlátozása a  kötelező nyilvánosság  ra hozás  által nem célszerűségi,  hanem   alkotmányjogi  kérdés.   Ezért  az azonosításra külön-külön  is alkalmas  adatok  párhuzamos szerepeltetése  az   ajánló  szelvényen   nem  tekinthető törvényességi  garanciának.   A  túlbiztosítás  egyébként gyakorlatilag is  kétélű: az emiatt nyilvánosságra került személyi adatokkal  való visszaélés  veszélye is megnőtt. Időközben az  Országgyűlés észlelte,  hogy a választójogi törvény védtelenül  hagyta  a  személyes  adatokhoz  való alapvető jogot.  A törvényt  módosítva garanciát  adott a választási  bizottságokhoz  került  ajánlási  szelvények, illetve az  azokon levő személyes adatok védelmére, és az érintett   számára    is    áttekinthetővé    tette    az adatfelhasználás útját  egészen a  megsemmisítésig (1990. évi II.  törvény 1. §  (5) -(10) bekezdés). Az új törvény azonban amellett, hogy nem oldja meg az összegyűjtött, de a  választási  bizottságoknak  le  nem  adott  szelvények adatvédelmét  egyáltalán   nem  is   érinti  a  felvetett alkotmányossági problémát.  A kérdés nem a nyilvánosságra került személyi  adatok védelme,  hanem a  nyilvánosságra hozás  elrendelésének  elkerülhetetlen  szükségessége,  s ezáltal a  személyes adatok  védelméhez való alapvető jog korlátozásának alkotmányjogi megengedhetősége volt. Budapest, 1990. február 12.                                         Dr. Sólyom László                                           alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	2/1990. (II. 18.)
Date of the decision: .	02/12/1990
.
.