Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03086/2012
Első irat érkezett: 06/15/2012
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kvk.II.37.188/2012/2. sz. végzésével összefüggő alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/27/2012
.
Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Kvk. II. 37.187/2012/2. sz. végzés, a Kvk. II. 37.188/2012/2. sz. végzés és a Kvk. II. 37.189/2012/2. sz. végzés megsemmisítését kéri.
Álláspontja szerint a népszavazásban való részvétel Alaptörvényben foglalt jogát az állami szerv (Kúria) nem zárhatja ki arra hivatkozással, hogy az illetéket az eljárásra előzetesen az érintett személy nem rótta le. Az indítványozónak az illeték lerovására történő felhívás elmaradása okán - álláspontja szerint - sérült az érdemi jogorvoslathoz és a bírósági eljáráshoz való joga. Az, hogy a Kúria határozatai nem tartalmazzák az indítványozó illetékmentességre vonatkozó fejtegetését, véleménye szerint sérti emberi méltóságát..
.
Támadott jogi aktus:
    A Kúria Kvk. II. 37.188/2012/2. sz. végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
A határozat száma: 3160/2013. (VII. 24.) AB végzés
.
ABH oldalszáma: 2013/2126
.
Az ABH 2013 tárgymutatója: alapjogi teszt; alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; emberi méltósághoz való jog; illeték fizetési kötelezettség; jogbiztonság mint jogsérelem alapja; jogorvoslathoz való jog; közteher; népszavazási eljárás
.
A határozat kelte: Budapest, 07/15/2013
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2013.07.15 11:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.II.37.188/ 2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint a Kúria előtti eljárásban történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

    3. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló – 2013. május hó 3. napjáig hatályban volt – 1997. évi C. törvény 130. § értelmezése iránti indítványt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 37/2012. (III. 6.) OVB határozatával (a továbbiakban: OVBh.) – mely a Magyar Közlöny 2012. évi 26. számában került közzétételre – egy magánszemély beadványozó által benyújtott hét darab országos népszavazási kezdeményezés tárgyában az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányainak hitelesítését megtagadta. Az OVB a határozat jogorvoslati záradékában tájékoztatatást adott arról, hogy a kifogást mely időpontig és hol lehet előterjeszteni, továbbá, hogy a bírósági jogorvoslati eljárás – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 37. § (1) bekezdése, 39. § (3) bekezdés d) pontja és 42. § (1) bekezdés g) pontja alapján – illetékköteles, a lerovandó illeték 15 000 forint.
    [2] Az indítványozó, valamint a jelen eljárásban részt nem vevő társa, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) – melyet a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 367. § a) pontja hatályon kívül helyezett, ezért hatálytalan 2013. május 3-tól – 130. §-a alapján a törvényben előírt határidőn belül kifogást nyújtottak be az OVBh.-val szemben a Kúriához. A kifogásban – egyebek mellett – vitatták az illetékfizetési kötelezettség fennállását, ezért kifogásukra nem róttak le illetéket. Álláspontjuk szerint a bírósági eljárás az Itv. 56. § (1) bekezdése és 33. § (2) bekezdés 1. pontja alapján illetékmentes. Szerintük az Itv.-nek az OVBh.-ban felhívott rendelkezései az ügyben nem alkalmazhatók, mert azok a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) „A felülvizsgálati eljárás” című fejezete által szabályozott bírósági eljárásért fizetendő illetékekre vonatkoznak. Továbbá az OVB határozatával szemben igénybe vehető bírósági jogorvoslati eljárás az Itv. bírósági felülvizsgálati eljárásért fizetendő illeték mértékét megállapító szabályai között nincs nevesítve, ezért a bírósági jogorvoslati eljárás nem illetékköteles.
    [3] A Kúria 2012. március 28-án kelt Kvk.37.188/ 2012/2. számú végzésével a kifogást hivatalból elutasította. A Kúria határozatában az illetékfizetési kötelezettség fennállása tárgyában – összhangban a Legfelsőbb Bíróság által e tárgyban kiadott 2/2010. (III. 23.) Közigazgatási jogegységi határozattal, mely kimondta, hogy a régi Ve. 82. § (1) bekezdésében és 84. § (2) bekezdésében szabályozott bírósági felülvizsgálati eljárás nem tárgyi illetékmentes – kifejtette, hogy az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív, illetve a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogás alapján indult bírósági eljárást az Itv. nem nevesíti az illetékmentes bírósági eljárások között és arra egyéb illetékkedvezményt sem biztosít. Ezért a Kúria előtti eljárásban az illetékfizetési kötelezettség az általános szabályok szerint alakul, az illetékfizetési kötelezettség az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor keletkezik. (Itv. 1. §, 3. § (4) bekezdés). A kifogás előterjesztői által a kifogásban megjelölt jogszabályhely, az Itv. 33. § (2) bekezdése, amely alapján arra hivatkoztak, hogy a bírósági eljárás illetékmentes, a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozó illetékmentességi szabályt tartalmaz. Ezért az a bírósági eljárásban nem alkalmazható, az illetékmentes perlés lehetőségét nem teremti meg.
    [4] Azt is tartalmazza a Kúria határozata, hogy a Kúria előtti nemperes eljárásban a régi Ve. 116. §-ának rendelkezése folytán a régi Ve. XIII. fejezetében foglalt eltérésekkel a Kúria előtti eljárásban is alkalmazandó a régi Ve. 82.–85. §-a. Továbbá az eljárás nemperes jellege miatt a Pp. hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában meghozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: Ppék.) 13. § (3) bekezdése alapján a Pp. szabályait is megfelelően alkalmazni kell a bírósági eljárás során. Tekintettel arra, hogy a bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező és a kérelmezők a kifogás előterjesztésekor az illetéket nem rótták le, a Kúria a Pp. 124. § (2) bekezdése és 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján a kifogást hivatalból elutasította.

    [5] 2. Az indítványozó a Kúria Kfv.II.37.188/2012/2. számú végzése ellen élt alkotmányjogi panasszal. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszát vizsgálja ki, és a sérelmezett alkotmánysértő bírói döntést semmisítse meg. Azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy a régi Ve. 130. §-ában foglalt, az OVB határozata elleni kifogás nem tartozik illetékfizetési kötelezettség alá, és a Kúria az illeték lerovásának hiánya miatt nem hozhat a kifogást hivatalból elutasító határozatot, mert ilyen határozat hozatalát a régi Ve. 130. §-a nem teszi lehetővé; továbbá kérte a Ppék. 13. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését, valamint a Kúria eljárásaiból e jogszabályi rendelkezés kizárását. Alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. § (2) bekezdés d) pontjára, illetve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. és 28. §-ára alapította.
    [6] Az alkotmányjogi panasz lényege, hogy az indítványozó szerint a népszavazásban való részvétel – illetve ezzel összefüggésben az OVB országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozott határozatával szemben a Kúriához benyújtott kifogás elbírálása iránti bírósági eljárás – illetékmentes. Abban az esetben pedig, ha illetékfizetési kötelezettség áll fenn, a népszavazásban történő részvétel Alaptörvényben biztosított jogát az állami szerv (a Kúria) nem zárhatja ki arra való hivatkozással, hogy a bírósági jogorvoslati eljárásért az illetéket az érintett személy előzetesen nem rótta le. Ezzel kapcsolatban az indítványozó azt állította, hogy a Kúria által meghozott végzés sérti a népszavazáshoz való jogát (Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdés), mert az eljárási illeték lerovásának hiánya nem eredményezheti a kifogás hivatalból történő elutasítását. Az emberi méltósághoz való jogát (II. cikk) azzal sértette meg a Kúria határozata, hogy az illetékfizetési kötelezettség fennállása tekintetében nem adott részletes indokolást, továbbá, hogy a Kúria kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában állapította meg az illetékfizetési kötelezettség fennállását, valamint a Kúria határozata nem tartalmazta a kifogás – illetékmentességre vonatkozó részére is kiterjedő – részletes indokolását. A bírósághoz forduláshoz való jog és a jogorvoslathoz való jog (XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés) sérelmét abban látja az indítványozó, hogy amennyiben a Kúria szerint a kifogást tevőket nem illette meg illetékmentesség, őket határidő tűzésével fel kellett volna hívni az illeték lerovására. Az alapvető jogok korlátozására vonatkozó alaptörvényi rendelkezést (I. cikk (3) bekezdés) azért sérti a támadott bírói döntés, mert az Alaptörvényben foglalt alapvető jog gyakorlását (a népszavazásban való részvételt) a Kúria végzésével – előzetes felhívás kiadásának mellőzésével – nem zárhatja ki arra való hivatkozással, hogy az eljárási illetéket az érintett személy nem rótta le. Az, hogy a Kúria megállapította az ügyben az illetékfizetési kötelezettség fennállását, az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe ütközik. A Kúria az Itv. 56. § (1) bekezdésében foglalt „a törvény szerint illetékmentességet élvez” szabályt az Itv. 5. §-a által szabályozott személyes illetékmentességnél figyelembe veszi, azonban az Itv. 33. § (2) bekezdés 1. pontjában – az alapvető jogok biztosításánál – már nem veszi figyelembe. Ezért ez az eljárás a diszkrimináció tilalmába ütközik.
    [7] Az indítványozó szerint a Kúria által lefolytatott eljárásban sérültek a Nemzeti Hitvallásban megfogalmazott egyes elvek, mert a Kúria határozata nem igazságos, nem szolgálja a szabadság kiteljesedését és nem történt meg a polgárok állam által történő szolgálata. Az indítványozó ezenkívül – erre vonatkozó részletes alkotmányjogi indokolás nélkül – állította még az Alaptörvény R) cikk és a 28. cikk sérelmét is arra utalással, hogy a Kúria az ügyben irányadó jogszabályokat nem vette figyelembe.
    [8] Az indítványozó az Abtv. 28. §-ára hivatkozással kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki azt, hogy a régi Ve. 130. §-ában foglalt, az OVB határozata elleni kifogás nem esik illetékfizetési kötelezettség alá; az illeték lerovásának hiánya miatt a Kúria nem hozhat „a kifogást hivatalból elutasító” határozatot, mivel ilyen határozat hozatalát a régi Ve. 130. §-a nem teszi lehetővé.
    [9] Arra is hivatkozott az indítványozó, hogy a Kúria eljárásában alkalmazott Ppék. 13. § (3) bekezdése az Alaptörvény I. cikkébe és B) cikk (1) bekezdésébe ütközik. Ezért kérte a Ppék. ezen szakasza alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó szerint a Kúria előtti eljárásban a Ppék. 13. § (3) bekezdése nem alkalmazható. Elsősorban azért, mert a választási eljárásról a régi Ve. rendelkezik, amelynek a szabályait az Alaptörvény I. cikke szerint törvényben kell szabályozni. Másrészt a Ppék. – megalkotásának időpontja miatt – nem illeszkedik az alkotmányos rendbe. Ezenkívül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközik, mert sérti a jogbiztonságot azáltal, hogy az utaló rendelkezés bizonytalanságából fakadóan nem állapítható meg a választópolgár számára, hogy a bíróság milyen eljárási szabályokat fog a Pp. rendelkezéseiből alkalmazni. Az Alaptörvény I. cikke szerint a választási jogszabályok alkalmazása során a bírósági eljárásban alkalmazandó eljárási szabályokat is pontosan meg kell határozni.

    [10] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmányíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben írt feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29.–31. § szerinti feltételeket.
    [11] Az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntést 2012. április 3-án vette át, az alkotmányjogi panaszt 2012. június 4-én terjesztette elő. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt hatvan napos határidőben érkezettnek tekintendő, mert az Ügyrend 28. § (2) bekezdése szerint, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le. Az indítványozó teljesítette az Abtv. 52. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeket. Az indítványozó ügyvéd, ezért az Abtv. 51. § (3) bekezdése alapján saját ügyében jogi képviselő nélkül eljárhat. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárásban jogorvoslati lehetőség nem volt, mert az alkotmányjogi panasszal támadott határozatot a Kúria hozta.
    [12] Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további – tartalmi – feltételeit határozza meg. Eszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A jelen ügyben egyik feltétel fennállása sem állapítható meg.
    [13] Az alkotmányjogi panasz indítvány a Kúria eljárását lényegileg azért támadja, mert a Kúria az ügyben az Itv. megfelelő rendelkezéseinek értelmezése útján megállapította a bírósági eljárásra az illetékfizetési kötelezettség fennállását, továbbá, hogy az illeték megfizetésének elmulasztása miatt a Kúria a kifogást – hiánypótlási felhívás kiadásának mellőzésével – hivatalból elutasította.
    [14] Az Alaptörvény közvetlenül nem rendelkezik arról, hogy az országos népszavazási eljárásban – és ezzel összefüggésben az országos népszavazásra bocsátandó kérdés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését megtagadó OVB határozattal szembeni bírósági jogorvoslati eljárásban – történő részvétel illeték- illetve költségmentes. Az Alaptörvény XXVII. cikk (7) bekezdése szerint mindenkinek joga van országos népszavazáson részt venni, aki az országgyűlési képviselők választásán választó. Szintén nem rendelkezik az illetékfizetési kötelezettség tárgyában az Alaptörvény 40. cikke sem, mely a közteherviselés alkotmányi alapját képezi. Az illetékfizetés az Alaptörvény 40. cikke alapján viselt közteher, de az Alaptörvény arról sem tartalmaz előírást, hogy az állam milyen jogcímen írhat elő illetékfizetési kötelezettséget. Az Alaptörvényből tehát közvetlenül nem vezethető le, hogy a népszavazási eljárás során a kérdés hitelesítésével kapcsolatban igénybe vehető bírói jogvédelem – mint sui generis garanciális intézményrendszer – iránti eljárás illetékmentes kell legyen. Ezért a törvényhozó feladata az illetékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos szabályok megalkotása. Az eljárási illeték megfizetésével kapcsolatos szabályokat az Itv. állapítja meg.
    [15] Az Itv. külön fejezetben rendezi a közigazgatási hatósági eljárási (V. fejezet) és a bírósági eljárási (VI. fejezet) illeték szabályait, ezzel mindegyik eljárásra külön-külön meghatározva az illetékfizetési kötelezettség alóli mentesítési szabályokat és kedvezményeket. Az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban hivatkozott Itv. 33. § (2) bekezdés 1. pontja az államigazgatási/közigazgatási hatósági illetékek szabályai között rendelkezik arról, hogy az egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a törvény mellékletében és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárás a választással, valamint a népszavazással kapcsolatos törvényekből folyó jogok érvényesítésével, kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos eljárás. Az Itv.-nek ez a rendelkezése azonban kizárólag az e fejezetben meghatározott eljárások illetékmentességére vonatkozik. Ez a szabály a bírósági eljárási illeték megfizetése alól nem mentesít, mert e fejezet (a közigazgatási hatósági eljárás) szabályozási köre a bírósági eljárásokra nem terjed ki.
    [16] A bírósági eljárásokért fizetendő illetékekre vonatkozó szabályokat az Itv. VI. fejezete – a 37–66. §-ok – állapítja meg. Az Itv. 57. § (1) bekezdése a választási bizottság határozatának felülvizsgálata iránti nemperes eljárást az illetékmentes eljárások között nem sorolta fel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (III. 23.) Közigazgatási jogegységi határozatában akként foglalt állást, hogy a régi Ve. 82. § (1) bekezdésében és 84. § (2) bekezdésében szabályozott – a választási bizottság határozatának – bírósági felülvizsgálat iránti nemperes eljárás nem tárgyi illetékmentes. A régi Ve. 116. §-ának rendelkezése folytán – mely egyebek mellett kimondta a régi Ve. 82–85. §-ai alkalmazását – ugyanez vonatkozott a régi Ve. 130. §-ára alapított bírósági jogorvoslati eljárásra. Az Itv. 37. § (1) bekezdése értelmében a választási bizottság határozatának bírósági felülvizsgálata vagy a választási bizottság határozatával szemben előterjesztett kifogás elbírálása iránti nemperes eljárás ezért illetékköteles. Az eljárásért az Itv.-ben megállapított általános tételű és viszonylag csekély összegű illetéket kell fizetni. Az Itv. 38. § (1) bekezdése értelmében az illetéket az eljárást kezdeményező fél az eljárás megindításakor köteles megfizetni, kivéve, ha az illeték megfizetéséről utólag kell határozni. Az utóbbi esetben az illetéket az viseli, akit a bíróság erre kötelez.
    [17] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a bírósági eljárási illetékfizetés szabályai az indítványozó által az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés meghozatala óta eltelt idő alatt részben megváltoztak. Jelenleg az Itv. 62. § (1) bekezdés s) pontja alapján – melyet a Ve. 357. §-a iktatott be az Itv.-be és mely rendelkezés 2013. május 3-tól hatályos – a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog (tárgyi illetékfeljegyzési jog) illeti meg a választási bizottság határozatának felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban.
    [18] Az illetékfizetési kötelezettség fennállása tárgyában a jelen ügyben tehát nem áll fenn az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek egyike sem.
    [19] A Kúria határozatával szemben az illetékmentesség fennállásával összefüggésben az indítványban előadott egyéb – az Alaptörvény Nemzeti hitvallás egyes rendelkezései, a II. cikk, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, az I. cikk (3) bekezdése, a XV. cikk (1) és (2) bekezdése, az R) cikk és a 28. cikk megsértésére alapított – címeken sem állapítható meg alaptörvény-ellenesség.
    [20] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jog sérelme esetén igénybe vehető jogorvoslati eszköz. Az Alaptörvény indítványban fentebb megjelölt rendelkezései közül a Nemzeti hitvallás nem fogalmaz meg alapjogot. Ezért annak sérelmére közvetlenül nem lehet alkotmányjogi panaszt alapítani.
    [21] A Kúria indítvánnyal támadott határozata az Alaptörvény II. cikkében szabályozott emberi méltósághoz való joggal nem hozható alkotmányosan értékelhető összefüggésbe. Az indítványban előadott érvelésben írtak nem tekintendők az emberi méltóság megsértésének.
    [22] A jelen ügyben a bírósághoz fordulás joga és a jogorvoslathoz való jog, valamint az illetékfizetési kötelezettség között érdemi alkotmányossági összefüggés nincsen, mert a lerovandó illeték – annak mértéke miatt – e jogok érdemi érvényesíthetőségét nem lehetetlenítik el. Az illetékek alkotmányossági megítélésének kérdésével az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában foglalkozott. Megállapította, hogy a bírói út biztosítását és a jogorvoslati jog különböző formáinak gyakorlását nem zárja ki és nem korlátozza, hogy a támadott rendelkezés illeték fizetését írja elő [323/B/1994. AB határozat ABH 1994, 704, 705., 834/B/2004. AB határozat ABH 2009, 1712.].
    [23] Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése megsértése tekintetében az indítvány szintén nem tartalmaz alkotmányjogilag releváns érvelést. Az, hogy a Kúria az illetékfizetési kötelezettség teljesítésének elmaradása miatt a Pp. által előírt eljárásjogi jogkövetkezményt alkalmazta, nem tekintendő a népszavazásban való részvétel korlátozásának. A népszavazás intézménye a népszavazás kezdeményezését, támogatását és magát a szavazási eljárást foglalja magában [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331, 344.]. A Kúria által lefolytatott eljárás a népszavazási eljáráshoz kapcsolódó garanciális bírósági eljárás [52/1997. (X. 17.) AB határozat, ABH 1997, 344.], melyben a Kúria hatáskörét a régi Ve. 130. §-a alapozta meg, a bírósági jogorvoslati eljárást viszont a bírósági nemperes eljárás szabályai szerint kellett lefolytatni. Az eljárásban az ügyvédi képviselet a régi Ve. 84. § (1) bekezdése alapján kötelező volt. Az indítványozót ezért nem kellett felhívni az illeték lerovására (ezt a tájékoztatás egyébként az OVBh. már tartalmazta). A bíróság pedig a Pp. 124. § (2) bekezdés c) pontja megfelelő alkalmazásával a kifogást – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését.
    [24] Az alkotmányjogi panasz keretében azok a jogszabályok vonhatók vizsgálat alá, amelyek a jogerős határozatban történt alkalmazásuk folytán az indítványozó vélt jogsérelmét okozták. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban hivatkozott Itv. 5. §-a és 56. § (1) bekezdése a bírósági eljárásban nem került alkalmazásra. Ebből következőleg az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésének megsértése sem állapítható meg, mert a Kúria eljárásában e törvényhelyeket nem alkalmazta.
    [25] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény R) cikke és a 28. cikke sérelmére is. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alkotmányjogi panaszban az indítványozó valamely, az Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmére kell hivatkozni. Az Alaptörvény R) cikke a jogrendszerről és az Alaptörvény értelmezéséről, a 28. cikk pedig a bíróságok jogértelmezésére irányadó értelmezési szabályról rendelkezik. E cikkekre ezért önmagukban, további részletezés, vagy az Alaptörvényben biztosított alapjoggal fennálló kapcsolat, összefüggés bemutatása nélkül alkotmányjogi panasz nem alapítható.
    [26] A Ppék. támadott szakaszával összefüggésben állított alaptörvény-ellenesség ugyancsak nem áll fenn. A támadott rendelkezés nem a választási eljárás szabályait állapítja meg, hanem arról rendelkezik, hogy a bíróság előtti jogorvoslati eljárás során egyebekben – amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik – a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ezért az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés megsértése nem állapítható meg. Azon érvelés alapján, hogy a Ppék. megalkotásának időpontja miatt nem illeszkedik az alkotmányos rendbe – egyéb, ezzel összefüggő részletesebb alkotmányjogi indokolás nélkül –, szintén nem állapítható meg alaptörvény-ellenesség.
    [27] Az indítványozó azt is állította, hogy a Ppék. támadott rendelkezése sérti a jogbiztonságot. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonsággal összefüggésben az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a jogbiztonság nem alapjog, és annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételesen lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén. Jelen ügy indítványozója a jogbiztonság sérelmét nem e két kivételes esetre való hivatkozással állította. Az indítványozó ezért a kialakult alkotmánybírósági gyakorlat alapján a jogbiztonság sérelmének megállapítását önmagában a ránézve kedvezőtlen bírói döntés miatt nem kérheti [3261/2012. (X. 4.) AB végzés].
    [28] Az eddig kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételek egyikének sem, mert az indítványozó a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre nem hivatkozott, és nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem. Ezért a Kúria Kvk.II.37.188/2012/2 számú végzése, valamint a Ppék. 13. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló és alkalmazási tilalom kimondása iránti alkotmányjogi panasz befogadását az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

    [29] 5. Az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre a jogszabály önálló, alkotmányossági kérdéstől elvonatkoztatott értelmezésére. Ezért a régi Ve. 130. §-ának értelmezésére előterjesztett indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) pontja alapján szintén visszautasította.
        Dr. Balogh Elemér s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Paczolay Péter s. k.,
        előadó alkotmánybíró

        Dr. Stumpf István s. k.,
        alkotmánybíró
        Dr. Pokol Béla s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szívós Mária s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        06/15/2012
        .
        Number of the Decision:
        .
        3160/2013. (VII. 24.)
        Date of the decision:
        .
        07/15/2013
        .
        .