A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos
népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő
ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen
benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 635/2010.
(X. 1.) OVB határozatát – a jelen határozatban foglalt indokok
alapján – helybenhagyja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a
továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján kifogás
érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási
Bizottság (a továbbiakban: OVB) 635/2010. (X. 1.) OVB
határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.
Az OVB vitatott határozatában az országos népszavazás
kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának
hitelesítését megtagadta. Az aláírásgyűjtő íven a következő
kérdés szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az ingatlan
adásvételi szerződések ügyvéd, közjegyző vagy jogtanácsos
közreműködése nélkül is alkalmasak legyenek az ingatlan-
nyilvántartásba történő bejegyzésre?”
Az OVBh. indokolása szerint a népszavazásra feltenni kívánt
kérdés célja sérti az Alkotmányban foglalt jogállamiság és
jogbiztonság alapelvét azáltal, hogy az ügyvédek, közjegyzők
illetve jogtanácsosok egyéb jogszabályokban foglalt
kötelezettségeinek figyelmen kívül hagyásával kívánná a fent
megnevezetteket az adásvételi eljárás folyamatából kizárni.
Ezáltal egy eredményes népszavazást követően megalkotandó
jogszabály ellentétes lenne a jelenlegi szabályokkal, mely így
konkrét alapjog sérelmet is okozna. Az OVBh. több
alkotmánybírósági határozatra hivatkozva megállapítja, hogy az
Alkotmány módosítására irányuló kérdésben választópolgárok
által kezdeményezett népszavazásnak nincs helye, és mivel így
a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, az OVB az
országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998.
évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 10. § b) pontja
alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
A kifogástevő – aki a hitelesítési eljárás kezdeményezője –
szerint a kérdés nem jár alkotmánymódosítással, nem sérti a
jogbiztonság és jogállamiság elvét. Megítélése szerint a
kérdés megfelel a népszavazási kezdeményezés követelményeinek,
és az hitelesíthető, ezért az OVBh. megsemmisítését és az OVB
új eljárásra utasítását kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az OVBh. a Magyar Közlöny 2010. évi 153. számában, 2010.
október 1-jén jelent meg, a kifogást 2010. október 8-án,
határidőben terjesztették elő.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a
következő jogszabályokat vette alapul:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus
jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a
népszuverenitást választott képviselői útján, valamint
közvetlenül gyakorolja.”
2. Az Nsztv. rendelkezései:
„2. § Az aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát az aláírásgyűjtés
megkezdése előtt – hitelesítés céljából – be kell nyújtani az
Országos Választási Bizottsághoz.”
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az
aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt
követelményeknek,
d) ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes
országos népszavazást tartottak,
e) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról
szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell
megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. ”
„77. § (2) A kifogásnak tartalmaznia kell
a) a jogszabálysértés megjelölését,
b) a jogszabálysértés bizonyítékait,
(…)”
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az
aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével
kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét
követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz
címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az
Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg
az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt
megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg
az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
III.
A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét
az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h)
pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza
meg. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott
kifogások elbírálása során kialakította következetes
gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a kifogás alapján
lefolytatott jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a
beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. § (2) bekezdésének a)-
c) pontjaiban, illetve 130. § (1) bekezdésében foglalt
feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési
eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek
megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e
feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével
összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH
1999, 251, 256.]
2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már több ízben
leszögezte, hogy az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben
a választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak nincs
helye. Az irányadó gyakorlatát összegző 25/1999. (VII. 7.) AB
határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette: „Az Alkotmány
mint alaptörvény, amely az állami berendezkedés alapját, az
állam és polgárainak viszonyát szabályozza, csak az Alkotmány
rendszerén belül, az Alkotmány által feljogosított
alkotmányozó hatalom által, az Alkotmányban meghatározott
eljárás szerint módosítható. Az Alkotmány az Országgyűlés
hatáskörén belül megkülönböztetetten szabályozza az
alkotmányozást. Az Alkotmánybíróság több határozatában
megállapította, hogy az Alkotmány megalkotása és
megváltoztatása kizárólag az Országgyűlés jogkörébe tartozik,
és az Országgyűlés e jogkörében alkotmányosan az
alkotmánymódosításra irányadó eljárási és határozathozatali
követelmények betartásával, alkotmánymódosításra irányuló
közvetlen és kifejezett alkotmányozó hatalmi rendelkezés
alapján járhat el. (1260/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 816,
819.; 30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 234.] A
szervezeti azonosság ellenére az Alkotmány rendelkezései
alapján különbséget kell tenni az alkotmányozó és a
törvényhozó hatalom között. Amikor az Országgyűlés az
Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontjában rögzített
hatáskörében jár el, alkotmányozó hatalmat gyakorol az
Alkotmány 24. § (3) bekezdésében szabályozott eljárás szerint.
Az Alkotmány e rendelkezései egyértelműen az Országgyűlés
hatáskörébe utalják az Alkotmány elfogadásáról és
módosításáról való döntést. Ebből az következik, hogy az
Alkotmány – választópolgári kezdeményezésre – népszavazással
nem módosítható. Az Alkotmány alapján az Alkotmány
rendelkezéseinek megállapítása az Országgyűlés hatásköre volt
és maradt az 1997-es alkotmánymódosítást követően is. A
népszavazással kapcsolatos alkotmánymódosítás során az
Országgyűlés mint az alkotmányozó hatalom nem határozta meg a
népszavazásnak az alkotmányozásban betöltött szerepét, azaz,
nem bírálta felül az Alkotmánybíróság által a 2/1993. (I. 22.)
AB határozatban megállapított követelményt, mely szerint
népszavazással nem lehet az Alkotmányt módosítani. [...]
Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az Alkotmány
módosítására irányuló kérdésben nem írható ki választópolgári
kezdeményezésre olyan népszavazás, amely az Országgyűlésre
kötelező volta miatt elvonná az Országgyűlés alkotmányozó
hatáskörét.” (ABH 1999, 251, 261, 262.)
A kifejtettek alapján a népszavazás eredménye az Országgyűlést
csak mint törvényhozó hatalmat kötelezheti a népszavazás
eredményének megfelelő – értelemszerűen azonban az Alkotmány
rendelkezéseivel összhangban álló – jogalkotásra. Bár az
Alkotmány nem állít fel rangsorbeli különbséget a 2. § (2)
bekezdésében meghatározott népszuverenitás gyakorlásának
közvetett vagy közvetlen módja között, a közvetlen
hatalomgyakorlás – és ezen belül a népszavazás – kivételesnek
tekinthető. [Részletesen: 2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH
1993, 33, 36, 37.] A hatalomgyakorlás két formája közötti
súlyponteltolódás a parlamentáris berendezkedés szükségképpeni
velejárója. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában elvi
éllel szögezte le, hogy a népszavazás kiegészítő jellege „az
Alkotmányban rögzített parlamentáris kormányforma lényegéből
következik. A parlamentáris kormányformának a képviselet útján
való hatalomgyakorlás a meghatározó formája. A közvetlen
hatalomgyakorlás ebben az alkotmányos berendezkedésben
szükségszerűen kiegészítő, másodlagos forma.” [25/1999. (VII.
7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 261.] Mindebből fakadóan nem
kényszeríthető ki népszavazás eredményeként, hogy az
Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom járjon el. [50/2001.
(XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 359, 363-365.]
3. Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlata szerint tehát a
népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem kényszerítheti a
jogalkotót az Alkotmány módosítására, vagyis a kérdésben akkor
nem lehet népszavazást tartani, ha az eredményes népszavazás
eredményeképp az Országgyűlésnek alkotmányozási kötelezettsége
keletkezne.
A jelen határozatban vizsgált kérdés az ingatlan adásvételi
szerződésekkel kapcsolatos ügyvédi, közjegyzői közreműködést
kívánja – népszavazás útján – megszüntetni. Ezen közreműködés
alapját az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI.
törvény 32. § (3) bekezdése határozza meg. A rendelkezés
szerint az – értelemszerűen ingatlanra vonatkozó –
tulajdonjog, haszonélvezeti jog, a használat joga, telki
szolgalmi jog, vételi jog, jelzálogjog (önálló zálogjog)
keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó
bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat
alapján van helye. Ellenjegyzésként a jogtanácsos
ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek
valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet.
Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már
megállapította, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdéséből nem
következik kényszerítően az ingatlan-nyilvántartás adatainak
feltétlen hitelessége, mert a tulajdonhoz való jognak, mint
alapjognak az alkotmányi biztosítása – ideértve az ingatlanra
vonatkozó tulajdonjogot is – nem feltétlenül és nem kizárólag
az ingatlan-nyilvántartás hatályos rendszere útján valósítható
meg. Az ingatlan-nyilvántartás (telekkönyv) alapvetően
jogtechnikai konstrukció, intézmény, amely az
ingatlantulajdonra és ingatlanforgalomra vonatkozó hatályos
jog szerint az ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog, használati
és más jogok nyilvántartására, valamint fontosabb tények és
körülmények feltüntetésére szolgál, sőt az ingatlanra
vonatkozó egyes jogok keletkezésének az alapja is, de magának
e rendszernek a létezése közvetlenül az Alkotmányból nem
vezethető le. [8/1998. (III. 20.) AB határozat, ABH 1998, 102,
103-104.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a
földhivatali nyilvántartás közhitelessége a jogalkotó által
választott, a tulajdonhoz való jog védelmére használt
módszernek – az ingatlan-nyilvántartásnak – csupán egyik
jellemzője, de nem az Alkotmányból közvetlenül levezethető
előírás. Az ingatlan-nyilvántartás – és ennek részeként, ezen
módszer működésének nélkülözhetetlen feltételeként a
közhitelesség – a jogalkotó válasza arra az alkotmányos
követelményre, hogy a tulajdonhoz való jog eljárási garanciáit
megteremtse. Az eljárási garanciák biztosításának módszere és
annak jellemzői nem az Alkotmányból következnek. Önmagában
tehát az, hogy az ingatlan-nyilvántartás rövid ideig egy nem
jogerős – azaz még megtámadható – határozaton alapuló
bejegyzést (vagy feljegyzést) tartalmaz, nem ütközik az
Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe. Az Alkotmánybíróság
álláspontja szerint az, hogy a kérelemre indult ingatlan-
nyilvántartási eljárásokban ügyvéd vagy közjegyző
közreműködése kötelező, valamint az, hogy csak ezen személyek
által készített és ellenjegyzett okiratok alapján lehetséges a
jogok vagy tények be- vagy feljegyzése, ellensúlyozza a fent
leírt helyzetből fakadó esetleges bizonytalanságot.
(78/B/2001. AB határozat, ABH 2009, 1450, 1459.)
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív
mintapéldányán szereplő kérdés alapján tartott eredményes
népszavazás következtében a jogalkotó kötelezettsége mindössze
az Inytv. hivatkozott rendelkezésének módosítására (hatályon
kívül helyezésére) irányulna, egy jogi és ténybeli
bizonytalanságot ellensúlyozó jogszabályi konstrukciót kellene
megszüntetnie. Ez az intézkedés azonban – annak ellenére, hogy
nem vonna maga után az Alkotmány módosítására irányuló
kötelezettséget – valójában csökkentené azt az alkotmányos
védelmi szintet, amelyet az Alkotmánybíróság által értelmezett
Alkotmány a jogbiztonság, illetve a tulajdonvédelem
vonatkozásában jelenleg biztosít. Ennek alapján az eredményes
népszavazás alapján teendő jogalkotói aktus végső soron – az
Alkotmánybíróság által értelmezett – Alkotmány burkolt
módosítását eredményezné.
A jogalkotó a jogbiztonság, illetve a tulajdonvédelem
alkotmányos elveinek érvényesülése érdekében az ügyvéd vagy
közjegyző közreműködésén kívül más módszert, vagy jogtechnikai
megoldást is alkalmazhat. Bármilyen legyen is a választott új
megoldás, az anyagi jogi és eljárásjogi garanciák a
jogbiztonság és a tulajdonvédelem alkotmányos védelmi szintjét
nem csökkenthetik. A népszavazásra feltenni javasolt kérdésből
azonban a jogalkotónak ez a kötelezettsége nem derül ki, a
választópolgárok számára a népszavazás eredményessége olyan
jogalkotói kötelezettséget mutatna, amelynek eredménye pusztán
az ügyvéd, közjegyző vagy jogtanácsos közreműködési
kötelezettségének megszűntét jelentené az ingatlan adásvételi
szerződések alapján történő tulajdonjog bejegyzését illetően.
Az alkotmányos védelmi szint biztosítására való jogalkotói
kötelezettség miatt – ami tehát pusztán a kérdés alapján nem
állapítható meg – a választópolgárok vonatkozásában a kérdés
egyértelműségének követelménye nem érvényesül.
Az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában
megállapította: a választópolgári egyértelműségnek része, hogy
a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges
következményeit világosan lássák. (ABH 2007, 332, 337.)
A népszavazásra bocsátandó kérdésről a választópolgároknak úgy
kellene döntésüket meghozniuk, hogy nem volna egyértelmű
számukra, a népszavazás sikere milyen változásokkal jár az
ingatlan-nyilvántartás garanciáit illetően, a jogalkotó –
alkotmányos kötelezettségét teljesítve – milyen intézményeket
fog bevezetni (pl. telekkönyvi bíráskodás). Azon körülmény
folytán, hogy a kérdés alapján a választópolgárok nem tudják
egyértelműen megállapítani, milyen jogalkotást támogatnak
szavazataikkal, a kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1)
bekezdésében szabályozott egyértelműség követelményének. [ld.
187/2010. (XI. 12.) AB határozat. ABK 2010. november, 1244,
1245.]
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az OVB 635/2010. (X. 1.)
OVB határozatát a rendelkező részben foglaltak szerint – a
jelen határozatban foglalat indokok alapján – helyben hagyta.
Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB
határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére
tekintettel rendelte el.
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András Dr. Holló András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás Dr. Lévay Miklós
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Stumpf István
alkotmánybíró
. |