A döntés szövege:
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
vizsgálata iránti indítványok tárgyában meghozta a
következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az elmúlt
rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek
vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény
8. §-a alkotmányellenes, ezért azt 1992. június 15-i
hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben
közzéteszi.
Indokolás
I.
Indítványozók az elmúlt rendszerhez kötődő egyes
társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló, az
1990. évi LXXIX. és az 1991. évi LI. törvénnyel
módosított 1990. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban:
Tv.) 8. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát
kezdeményezték, amely az elszámolási kötelezettség alá
eső egyes vagyontárgyakra elidegenítési és terhelési
tilalmat rendel el. Álláspontjuk szerint a Tv. e
rendelkezése sérti az Alkotmány 3. § (1) bekezdését, mert
a vagyonelszámolásra kötelezett Magyar Szocialista Párt
(MSZP), mint legitim és törvényesen működő parlamenti
párt szabad tevékenységét a gazdálkodás területén
tartósan és jelentősen korlátozza. Előadták, hogy a
törvényhozó a kifogásolt tilalmat eredetileg átmenetinek
tervezte, a vagyonelszámolást és az azt követő eljárási
rendet meghatározott határidőkhöz kötötte. Az MSZP és az
Állami Számvevőszék a Tv.-ben előírt kötelezettségét [Tv.
6. § (1) és (2) bekezdése] teljesítette, a Kormány
azonban az Országgyűlés részére előírt javaslattételi
kötelezettségét (Tv. eredeti 7. §-a) elmulasztotta, s
ezáltal szerintük 1991. február 1-től az elrendelt
tilalom jogalap nélkülivé, s egyúttal alkotmányellenessé
vált. A törvény módosításáról rendelkező 1991. évi LI.
törvény (a továbbiakban: Tvm.) pedig a kifogásolt
rendelkezést nem érintette, a vagyonelszámolási
határidőket azonban meghosszabbította, amelynek
következtében az MSZP-re hátrányos és bizonytalan állapot
- neki fel nem róható okból - tartóssá vált.
II.
Az Alkotmány 3. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a
Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az
alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett
szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.
A Tv. 2. §-a szerint "Az elszámolási kötelezettség az
alábbi vagyonra terjed ki:
a/ ingatlanok - értékhatár nélkül,
b/ gépek, berendezések, felszerelések, járművek, jóléti
állóeszközök, üzemkörön kívüli állóeszközök - ha
beszerzési értékük az 50.000 Ft-ot meghaladta,
c/ a védett műalkotások - értékhatár nélkül,
d/ az elszámoló által alapított vagy a részvételével
működő gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c/ pont] és
alapítványok,
e/ értékpapírok (értékhatár nélkül),
f/ pénz- és bankszámlák".
A Tv. indítványokkal kifogásolt 8. §-a alapján pedig " A
2. § a/, b/, c/ és d/ pontjaiban felsorolt
vagyontárgyakat a törvény hatálybalépésétől az
Országgyűlés további intézkedéséig tilos elidegeníteni
vagy megterhelni."
A Tv.-nek a Tvm. 1. §-ával kiegészített 6. § (3)
bekezdése alapján az Állami Számvevőszék azt az
elszámolót, akinek a vagyonelszámolása az adatok hiánya
miatt nem volt hitelesíthető, a számvevőszéki jelentés
alapján, a konkrét igények meghatározásával felhívja,
hogy a hiányokat 60 napon belül pótolja. E § (6)
bekezdése szerint pedig az Állami Számvevőszék a
pótelszámolások hitelességét ellenőrzi, és ennek
eredményéről további 60 napon belül jelentést tesz az
Országgyűlésnek.
A Tv. eredeti 7. §-a úgy rendelkezett, hogy az
elszámolások alapján a Kormány 1991. január 31-ig
javaslatot tesz az Ország-gyűlésnek a szükséges
intézkedések megtételére. A Tv.-nek a Tvm. 2. §-ával
megállapított új 7. §-a szerint pedig az Országgyűlés
döntésének megfelelően a Kormány megteszi a szükséges
intézkedéseket.
III.
1. Az Alkotmánybíróság az indítványozók kezdeményezése
alapján az 1991. július 8-án meghozott 1154/B/1990/5. sz.
határozatával vizsgálta a Tv. címe és preambuluma,
valamint a vagyonelszámolási kötelezettséget megállapító
1. §-a alkotmányosságát, s az alkotmányellenesség
megállapítására vonatkozó indítványokat és a Tv. teljes,
illetőleg részbeni megsemmisítésére irányuló kérelmeket
elutasította. E határozatában megállapította, hogy az
MSZP vagyonelszámoltatása nem ütközik az Alkotmány 3. §
(1) bekezdésébe és 70/A. §-ába, továbbá az nem ellentétes
a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi
XXXIII. törvénynek a párt vagyonára és gazdálkodására,
valamint annak ellenőrzésére vonatkozó szabályaival sem.
Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az MSZMP
vagyonelszámoltatása tárgykörében az 1989. évben
megtartott népszavazás eredményéből következően - az
1989. évi XVII. törvény 4. § (2) bekezdése alapján - a
törvényhozó az MSZP, mint az MSZMP jogutódja
vagyonelszámoltatására nemcsak jogosult, hanem köteles
is.
2. A fentiekre is figyelemmel az Alkotmánybíróságnak az
in-dítványokkal összefüggésben azt kellett vizsgálnia,
hogy a Tv.-nek az elidegenítési és terhelési tilalmat
megállapító előírása sérti-e, illetőleg
alkotmányellenesen korlátozza-e a vagyonelszámolásra
kötelezett MSZP-nek az Alkotmány 3. § (1) bekezdésében és
a 13. § (1) bekezdésében megállapított alapjogát.
Az Alkotmány 3. § (1) bekezdése a pártok alapításának és
működésének szabadságát az általános rendelkezések
körében önálló, nevesített alapjogként határozza meg és
részesíti alkotmányos védelemben. Ez az előírás azonban a
pártok szabad tevékenységét, s annak alkotmányos védelmét
az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok keretei
között biztosítja. Ez a korlátozott védelem irány-adó a
párt gazdasági tevékenységére is. Ebből következően tehát
a párt gazdasági tevékenységének törvényi szabályozáson
alapuló korlátozása önmagában nem sérti az Alkotmány 3. §
(1) bekezdését és összhangban áll a 8. § (2) bekezdésének
az alapjogok törvényi szabályozását előíró első
fordulatával is. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének
második fordulata ugyanakkor az alapvető jog lényeges
tartalmának korlátozását tiltja. Az Alkotmánybíróság
állandó gyakorlata szerint az alapjog tartalmának
korlátozása alkotmányellenes, ha a korlátozás nem
elkerülhetetlenül szükséges és nem arányos mértékű.
3. Az Országgyűlés elnökének az Alkotmánybíróság
felkérésére adott tájékoztó átiratából, s az annak
mellékletét képező anyagok-ból a következők állapíthatók
meg. Az Állami Számvevőszék (ÁSz.) elnöke a Tv. 6. § (2)
bekezdésében előírtak szerint a beszámoló jelentését az
Országgyűlésnek benyújtotta. E beszámolóból kitűnően az
ÁSz. a vagyonelszámolásra kötelezett kilenc szervezet
közül hat szervezet - köztük az MSZP - vagyonelszámolását
nem találta hitelesnek. Az indítványban foglaltakkal
ellentétben tehát az MSZP és a kötelezettek többségének a
vagyonelszámolása nem minősült hitelesnek, s emiatt a
Kormány a Tv. eredeti 7. §-ában előírt kötelezettségét
nem teljesíthette. Ezekre figyelemmel indokolt volt a
vizsgált törvénynek a már idézett és új határidőket
megállapító módosítása. Nem helytálló az egyik
indítványban foglalt az az állítás, hogy a kifogásolt
tilalom a Kormány részére eredetileg előírt kötelezettség
határidejének lejártával jogalap nélkülivé vált, mert azt
a Tv. 8. §-a nem ehhez a határidőhöz kötötte, hanem az
Országgyűlés további intézkedéséig állapította meg.
4. A Tv. megsemmisített rendelkezésével összefüggésben az
Alkotmánybíróság hangsúlyozottan állapítja meg a
következőket.
a/ Az elidegenítési és terhelési tilalom előírása
mellőzhetetlenül szükséges a Tv.-ben alkotmányosan előírt
elszámolás eredményes elvégzéséhez.
b/ A kifogásolt tilalom kétségtelenül korlátozza az
elszámoló tulajdonát és gazdasági tevékenységét.
c/ Ez a korlátozás csak annyiban lehet alkotmányos, ha
időtartamát tekintve megfelelően igazodik az elszámolás
folyamatához és idejéhez.
d/ A megsemmisített rendelkezés szövegezéséből kitűnik,
hogy a törvényalkotó ez utóbbi követelményt szem előtt
tartva ideiglenesnek, átmenetinek szánta az indítványozók
által kifogásolt korlátozást.
A Tv. kifogásolt 8. §-ának alkotmányellenessé
nyilvánítását és megsemmisítését mégis az tette
indokolttá, hogy a törvény nem határozta meg pontosan,
hogy az elszámolások hitelesítése és az Állami
Számvevőszéknek az Országgyűlés előtti jelentéstétele
után az Országgyűlés mikor, mennyi időn belül köteles
meghozni azt a döntését ("további intézkedését"), amely
az elidegenítési és terhelési tilalom megszűnését
eredményezi.
Az Alkotmány 3. § (1) bekezdésében és 13. § (1)
bekezdésében biztosított alapvető jogok korlátozása a Tv.
által követett alkotmányos célok szolgálatában ugyanis
csak akkor tekinthető maradéktalanul arányosnak, ha a
korlátozás ideiglenességét, átmenetiségét a törvényi
rendezés pontosan, kiszámíthatóan és ellenőrizhetően
biztosítja [ 7/1991. (II.28.) ABh. és a 13/1992.
(III. 25.) ABh. ].
Az Alkotmánybíróság a Tv. kifogásolt rendelkezését azért
semmisítette meg a határozat közzétételétől számított
későbbi ( 1992. június 15-i ) hatállyal, hogy ha a
Tv.-ben szabályozott elszámolási folyamat addig nem zárul
le, a törvényalkotónak módjában álljon a 8. §
rendelkezését az előbbiekben jelzett alkotmányos
követelményeknek megfelelően megállapítani. E
követelménynek a törvényalkotó akként tehet eleget, ha
pontosan megszabja, hogy az Állami Számvevőszéknek az
elszámolásokról szóló Parlament előtti jelentéstétele
után az Országgyűlés mennyi időn belül köteles meghozni
azt a döntését, amelynek következtében a Tv. 8. §-ában
előírt elidegenítési és terhelési tilalom megszűnik.
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal
előadó alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter Dr. Szabó András
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró
. |