Hungarian

Ügyszám: .	610/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 2/2002. (I. 25.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2002/41 .

A döntés kelte: Budapest, 01/22/2002 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos  vizsgálatára,  valamint mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi                         határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.  törvény  29.  §-ának “amelyet az  Országgyűlés  –  az Alkotmánybíróság  javaslatára  –  törvényben   határoz   meg” szövegrésze   alkotmányellenességének   megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság elutasítja azokat az indítványokat is, amelyek    mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenesség megállapítását azért kezdeményezték, mert az Országgyűlés nem alkotta  meg  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII. törvény  29.  §-ának  előírása  szerint  az  Alkotmánybíróság szervezetére  és  eljárására vonatkozó részletes  szabályokat tartalmazó ügyrendi törvényt. Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban: Abtv.) 29. §-ával összefüggésben több indítvány érkezett. 1.  Az  egyik  indítványozó utólagos normakontroll  keretében kérte  vizsgálni  az  Abtv. 29. §-át.  Véleménye  szerint  az Alkotmány Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-ából, valamint az    Abtv.   preambulumából   az   következik,    hogy    az Alkotmánybíróság  önálló  hatalmi  ág,  s   mint   ilyen   az ügyrendjét  maga  kell hogy meghatározhassa. Az  indítványozó kifejti,   hogy   az  alkotmányos  szervek  rendszerében   az Országgyűlés,   a  Kormány,  a  helyi  önkormányzatok   maguk alkothatják  meg ügyrendjüket, a szervezetükre és működésükre vonatkozó    részletes   szabályokat,   ezzel   szemben    az Alkotmánybíróság belső eljárási szabályait az Országgyűlés  – mint másik hatalmi ág – hivatott szabályozni. Az indítványozó álláspontja   szerint   ez   sérti   az   államhatalmi   ágak elválasztásának  elvét,  s ezáltal  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésében   deklarált  jogállamiságot.   Az   indítványozó határozott   kérelme   az  Abtv.  29.  §-ából   “amelyet   az Országgyűlés  – az Alkotmánybíróság javaslatára –  törvényben határoz   meg”   szövegrész  megsemmisítésére   irányult.   A megsemmisítés   folytán  hatályban   maradó   szöveg   –   az indítványozó  szerint – biztosítja az Alkotmánybíróságnak  az önálló ügyrendi szabályozás lehetőségét. Az  indítványozó kérelmét a későbbiekben visszavonta, mert “a Kormány    a   Magyar   Közlönyben   közzétette   jogalkotási programját, amelyben szerepel az Abtv. reformja is”, s  ennek keretében  –  véli  az  indítványozó –  az  általa  felvetett probléma  minden bizonnyal rendezésre kerül. Ezt követően  az indítványozó  a  visszavont kérelmét  újból  előterjesztette. Álláspontja, hogy az Abtv. – kétharmados többséget igénylő  – módosítása  nem várható, az alkotmányellenes helyzet  azonban továbbra  is  fennáll,  ha  az  Országgyűlés  alakító   módon beavatkozhat   a  legfőbb  alkotmányvédő  szerv   működésének legapróbb részleteibe is. 2.     Mulasztásban     megnyilvánuló     alkotmányellenesség megállapítására három indítvány érkezett, az indítványozók az alábbi alkotmányossági problémákat vetették fel: 2.1. Az egyik indítványozó kifejtette, hogy az Alkotmány 7. § (2)   bekezdése   szerint   a  jogalkotás   rendjét   törvény szabályozza,  a  jogalkotásról szóló 1987.  évi  XI.  törvény pedig  –  a  2. § a) és 3. § a) pontjaiban – úgy rendelkezik, hogy  az  állam szervezetére és működésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket,  az  Alkotmányban felsorolt  állami  szervek működését  törvényben kell szabályozni.  Véleménye,  hogy  az alkotmányos  szervekre vonatkozó törvényi szabályozási  igény magában  foglalja az Abtv. 29. §-a szerinti ügyrendi törvényt is.  Az indítványozó kérelmében megjelölte az Abtv. 18. § (2) bekezdését  amely  szerint  az  Alkotmánybíróság  Hivatalának szervezetére   és   működésére   vonatkozó   szabályokat   az Alkotmánybíróság     ügyrendjének     kell     megállapítani. Álláspontja,  hogy  az Alkotmánybíróság Hivatalára  vonatkozó törvényi  szabályozás hiánya is alátámasztja  a  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennálltát. Az  indítványozó  úgy véli, hogy az alkotmánysértő  mulasztás nemcsak  az  Országgyűlés, hanem – az Abtv. 29.  §-a  szerint javaslattételi  jog elmulasztása miatt – az  Alkotmánybíróság tekintetében  is  megállapítható. Az indítványozó  kérte  “az Országgyűlés  és  az  Alkotmánybíróság  felhívását   határidő megjelöléssel feladatának teljesítésére.” 2.2.  Egy  további  indítványozó az Abtv.  29.  §-a  szerinti ügyrendi  törvény  megalkotásának hiánya  miatt  mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítását    azért kezdeményezte,    mert   –   álláspontja    szerint    –    a szabályozatlanság miatt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése,  61. §  (1)  bekezdése és 57. § (1) bekezdése egyaránt  sérül.  Az indítványozó kifejtette, hogy a jogállamisághoz  tartozik  az állami  szervek  működésének,  eljárásának  megismerhetősége, amelyet  a  kihirdetett és mindenki által  hozzáférhető  jogi szabályozás    biztosít.   Ennek   elmaradása    nemcsak    a jogállamiságot, hanem a közérdekű adatok megismeréséhez  való jogot is sérti. Az  indítványozó  szerint az ügyrendi törvény  megalkotásának elmulasztása miatt az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt bíróság előtti egyenlőség elve nem érvényesül. Kifejti,  hogy “a  törvényerőre  emelt ügyrend hiányában  az  eljárás  egyes résztvevői  között  (azokban az  esetekben  amikor  az  Abtv. alapján    az    eljárást    “bárki”   indítványozhatja)    a jogegyenlőséget    a   szabályozás   nem   biztosítja.”    Az indítványozó  szerint e kérdés eldöntésénél tekintettel  kell lenni  arra  is, hogy az Abtv. 19. §-a kisegítő  jelleggel  a polgári perrendtartás szabályait is alkalmazni rendeli. 2.3.   Az   Alkotmánybíróság   ügyrendjéről   szóló   törvény megalkotásának  elmulasztását egy  újabb  indítványozó  azért kifogásolta, mert álláspontja szerint az ügyrendi törvény  az Abtv.  “több szakaszában is pótolhatatlan funkció betöltésére hivatott”.  Az  indítványozó hivatkozik az Abtv.  17.  §  (1) bekezdés  d)  pontjára,  amely  szerint  az  Alkotmánybíróság elnöke  ellátja  azokat a feladatokat,  amelyeket  számára  – többek   között   –  az  Alkotmánybíróság  ügyrendje   előír; hivatkozik  az  Abtv.  18.  §  (2)  bekezdésére,   amely   az Alkotmánybíróság  Hivatala működését az ügyrendi  szabályozás körébe  vonta; hivatkozik továbbá az Abtv. 19. §-ára,  25.  § (3) bekezdésére, 29. §-ára, 30. § (1) bekezdés f) pontjára és a  32.  §-ára  is, amelyek az ügyrend vonatkozásában  további eljárási kérdésekben való szabályozásra adnak felhatalmazást. Az  indítványozó szerint az Abtv. 29. §-ában előírt  ügyrendi törvény  megalkotásának  hiánya  az  Alkotmány  32/A.  §  (6) bekezdését       sértő       mulasztásban       megnyilvánuló alkotmányellenességet  eredményez,  mert  az  Abtv.  csak  az ügyrendi törvénnyel együtt alkalmazható. Az indítványozó  úgy véli,  hogy  ügyrend  hiányában az Alkotmánybíróság  eljárása szabályok  nélküli,  s ez visszaélésekre nyújt  alkalmat.  Az indítványozó  végül  –  a korábbi indítványozókkal  megegyező módon  –  kifejti,  hogy “vizsgálni kellene a  javaslattételi joggal  felruházott  szerv felelősségét  is  az  Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztása motívumai mellett”. 3.  Az  Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és  egy eljárásban bírálta el.                              II. 1.    Az    indítványozók   által   hivatkozott    alkotmányi rendelkezések szerint: “2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus jogállam.”   “7.  § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához    a    jelenlévő   országgyűlési    képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”   “32/A. § (6) Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló   törvény   elfogadásához  a  jelenlévő   országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”   “57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a  törvény  által felállított független és pártatlan  bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”   “61.  §  (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.” 2. Az Abtv. vonatkozó szabályai értelmében: “17. § (1) Az Alkotmánybíróság elnöke  (...)  d)   ellátja   azokat  a  feladatokat,  amelyeket   törvény, illetőleg az Alkotmánybíróság ügyrendje számára előír.”   “18.   §   (1)   Az  ügyvitel  és  előkészítés  teendőit   az Alkotmánybíróság Hivatala látja el. (2)   Az   Alkotmánybíróság   Hivatalának   szervezetére   és működésére    vonatkozó   szabályokat   az   Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja meg.” “19.  § Ha e törvény, illetőleg az Alkotmánybíróság ügyrendje eltérő   rendelkezést  nem  tartalmaz,  az   Alkotmánybíróság eljárása  során a jogi képviselet, az anyanyelv használatának biztosítása,   a  bírák  kizárása  tekintetében   a   polgári perrendtartásról    szóló   törvény    rendelkezéseit    kell megfelelően alkalmazni.” “25.  § (3) Az Alkotmánybíróság zárt ülésen, általában  –  az Alkotmánybíróság     ügyrendjében    meghatározott     esetek kivételével  –  szótöbbséggel hozza meg határozatát,  amelyet meg   kell   indokolni.  A  határozatot  az   indítványozónak kézbesíteni kell.”   “29.   §   Az  Alkotmánybíróság  szervezetére  és  eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje állapítja  meg, amelyet az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság javaslatára – törvényben határoz meg.”   “30. § (1) Az Alkotmánybíróság teljes ülésén dönt a következő ügyekben:  (...)  f)  az  Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló  törvényjavaslat megalkotása;”   “32.  §  Az  Alkotmánybíróság teljes ülése  vagy  három  tagú tanácsai  eljárnak mindazokban az ügyekben is, amelyeknek  az elbírálását törvény, illetőleg az Alkotmánybíróság  ügyrendje a hatáskörükbe utalja.” 3.   A   jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.   törvény   (a továbbiakban: Jat.) irányadó rendelkezései értelmében: “2. § Az Országgyűlés törvényben állapítja meg  a)  a  társadalmi rendre, valamint a társadalom  meghatározó jelentőségű intézményeire, az állam szervezetére, működésére, és   az   állami   szervek  hatáskörére  vonatkozó   alapvető rendelkezéseket,”   “3.   §  A  társadalmi  rendre  vonatkozóan  törvényben  kell szabályozni különösen  a) az Alkotmányban felsorolt állami szervek működését,”   “14.  §  (1)  A  jogszabályt – a (2)-(3) bekezdésben  foglalt kivétellel  –  a  Magyar  Köztársaság hivatalos  lapjában:  a Magyar   Közlönyben  kell  kihirdetni.  A  jogszabály  átfogó módosítása  esetén  a  jogszabályt egységes  szerkezetben  is közzé kell tenni.”                             III. 1. Az Alkotmánynak a jogállami értékeknek megfelelő 1989. évi XXXI.  törvénnyel  történő  átfogó  módosítása,  illetve   az Alkotmánybíróságról   szóló   1989.   évi   XXXII.    törvény megteremtette     Magyarországon    az    alkotmánybíráskodás jogszabályi  kereteit.  Az Alkotmány és  az  Abtv.  megfelelő szabályokat  biztosított  arra, hogy  az  Alkotmánybíróság  – szervezetében    és   működésében   is   –   alkotmányvédelmi feladatának eleget tehessen. Az Alkotmánybíróság  a  11/1992. (III. 5.) AB határozatában többek között megállapította, hogy az  1989.  október  23-án  kihirdetett  alkotmánymódosítással gyakorlatilag új Alkotmány lépett hatályba, ami az  államnak, a  jognak  és a politikai rendszernek a korábbitól gyökeresen különböző,  új minőségét vezette be azzal a meghatározásával, hogy “a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”. ...   Az   Alkotmány   létrehozta  az  Alkotmánybíróságot   a jogszabályok  alkotmányosságának  felülvizsgálatára   és   az alkotmányellenes jogszabályok megsemmisítésére. A jogállam új szervei  közül először az Alkotmánybíróság kezdte meg  (1990. január 2-án) működését. (ABH 1992, 77., 80.) Az  1989.  október 30-án kihirdetett Abtv. a 29.  §-ában  úgy rendelkezett,   hogy  az  Alkotmánybíróság  szervezetére   és eljárására   vonatkozó  részletes  szabályokat  az   ügyrendi törvény   határozza   meg;   e  törvény   megalkotásához   az Alkotmánybíróságnak javaslattételi jogot biztosított. 2.  Az  Alkotmánybíróság  jelen ügy kapcsán  áttekintette  az Abtv.  29. §-ában foglalt ügyrendi törvény létrehozásával  és ezen   belül   az  Alkotmánybíróság  javaslattételi   jogának gyakorlásával összefüggő előzményeket. 2.1.    Az    Alkotmánybíróság   –   figyelembe    véve    az alkotmánybíráskodás  másfél  évének  tapasztalatait  –  1991. augusztusára  elkészítette  ügyrendjét.  Az  Alkotmánybíróság elnöke  a  javaslatot  megküldte a  miniszterelnöknek  és  az igazságügyminiszternek, hogy gondoskodjanak a  javaslatnak  a törvényhozási     eljárásba     való     felvételéről.     Az Alkotmánybíróság  által előterjesztett  javaslat  szerint  az Alkotmánybíróság  ügyrendjének megalkotása  elválaszthatatlan az   Abtv.   módosításától.  Az  Alkotmánybíróság  ezért   az Alkotmánybíróság ügyrendjén túl elkészített egy  indokolással ellátott  törvényjavaslatot  is  az  Abtv.  módosítására,   s kifejtette  abbéli véleményét, hogy ha a hiányzó  garanciális rendelkezések  bekerülnek  az  Abtv.-be,  akkor   a   pusztán technikai   jellegű  ügyrendi  szabályokat  –  a   nemzetközi gyakorlatban  gyakori megoldást követve – az Alkotmánybíróság határozattal tehetné közzé a Magyar Közlönyben. Az  Alkotmánybíróság  1991. szeptember  20-án,  a  parlamenti frakciók   és   a  független  képviselőcsoport  képviselőivel tárgyalást  folytatott az Alkotmánybíróság által  elkészített törvény-javaslatról. Az előterjesztett koncepció  fő  irányai elfogadást   nyertek.   Az   Alkotmánybíróság   elnöke,    az Országgyűlés  elnökének 1992. február 11-én írott  levelében, az  Abtv.  reformját is tartalmazó törvényjavaslat parlamenti előterjesztőjeként  –  az  Alkotmánybíróság  sajátos  közjogi pozíciójára   tekintettel  –  az  Országgyűlés  Alkotmányügyi Törvényelőkészítő  és  Igazságügyi Bizottságát  javasolta.  A Bizottság  elnöke  1992. március 4-én kelt levelében  azonban arról  tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy “Bizottságunk többségi szavazattal arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényjavaslatok előterjesztését nem vállalja”. A bizottsági előterjesztés elutasításának oka egyrészt a Bizottság túlzott leterheltsége,    másrészt    az    Alkotmánybíróság    által beterjesztett    javaslatok   “kiemelkedő   jelentősége    és sürgőssége”  volt.  A  Bizottság elnöke  az  Alkotmánybíróság által  kidolgozott tervezeteket “a megfelelő  törvényalkotási kormányzati  előkészítés érdekében” az igazságügyminiszternek küldte meg. 1992.   közepétől   az   Igazságügyi   Minisztérium   és   az Alkotmánybíróság  között az Abtv.-t  és  az  Alkotmánybíróság ügyrendjét érintő szakmai egyeztetések elkezdődtek. Később, a már  közelgő választások és a parlament egyéb törvényalkotási feladatai   miatt  azonban  a  tárgyalások  lelassultak.   Az Alkotmánybíróság elnöke ezért 1994. január 27-én – a testület felhatalmazás  alapján  – újból benyújtotta  az  Országgyűlés elnökének  az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló javaslatot. Az    Alkotmánybíróság    ezen    újbóli    előterjesztésében visszalépett  az 1991-ben kialakított, az Abtv. módosításával összekötött  szabályozási  koncepciótól,  és  immár  nem  egy csomag részeként, hanem önállóan küldte meg az Abtv. 29.  §-a szerinti  ügyrendi  törvény javaslatát.  Az  Alkotmánybíróság arra kérte az Országgyűlés elnökét, hogy “az Országgyűlés  az ügyrendünkről szóló törvényt kivételes eljárásban hozza meg”. Az  Alkotmánybíróság  által benyújtott, az  “Alkotmánybíróság Ügyrendjéről” szóló törvényjavaslat a 15.239. számot kapta. A megküldött   anyagot  az  Országgyűlés  Ügyrendi   Bizottsága tárgyalta  meg,  ahol  az az álláspont alakult  ki,  hogy  az Alkotmány  és  a  Házszabály szerint az Alkotmánybíróság  nem lehet  a  saját  ügyrendjéről szóló  törvény  előterjesztője. Ezzel  szemben  az Alkotmánybíróság azt képviselte,  hogy  az Abtv.  29.  §-a  egyértelműen fogalmaz:  az  Alkotmánybíróság ügyrendjét  az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság javaslatára – törvényben határozza meg. Az Alkotmánybíróság 1994. február 14-én  kelt  levelében kifejtette, hogy “Az  Alkotmánybíróság törvénykezdeményezési joga olyan különös, az Abtv.-n  alapuló jogosultság,   amely   kizárólag   az   ügyrendi    törvényre vonatkozik.” [Időközben  felvetődött az alkotmánybírák  számára  vonatkozó alkotmánymódosítási javaslat is, amely az Alkotmány  32/A.  § (4)  bekezdésében eredetileg szereplő tizenöt  bíró  helyett, kisebb  számú  testületet javasolt. E kérdés  a  későbbiekben függetlenedett  az  Abtv.-t is érintő “reform-csomagtól”,  az Országgyűlés  az 1994. évi LXXIV. törvénnyel  módosította  az Alkotmány  32/A.  §-át,  mely  szerint  “Az  Alkotmánybíróság tizenegy tagját az Országgyűlés választja”.] 2.2.  Az  első választási ciklus végével a Kormány  az  1990- 1994.  közötti országgyűlési ciklusban benyújtott  valamennyi törvényjavaslatát   visszavonta.  Bár   az   Alkotmánybíróság hasonló lépést nem tett, az Országgyűlés főtitkárától  azt  a tájékoztatást   kapta,   hogy  az  1994-ben   megalakult   új Országgyűlés  az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló  15.239. számú  törvényjavaslatot  nem tekinti  benyújtottnak,  azt  a tárgyalandó törvényjavaslatok között nem is tartják nyilván. Az  Alkotmánybíróság – eleget téve immár többedszer az  Abtv. 29.  §-ából  folyó kötelességének – 1995. december  12-én  az Alkotmánybíróság    ügyrendjéről   szóló    törvényjavaslatot változatlan  formában  megküldte az  Országgyűlés  elnökének, kérve   “annak   minél   korábbi  napirendre   tűzését”.   Az Országgyűlés  Házbizottsága  megvitatta  az  Alkotmánybíróság javaslatát  és  úgy  döntött, hogy az Alkotmánybíróság  által készített   ügyrendi   törvényjavaslat   előterjesztője    (a törvénykezdeményező) a parlamenti frakcióvezetők  lesznek.  A Házbizottság    garantálta,    hogy    az    Alkotmánybíróság véleményének    kikérése   nélkül   a   szövegjavaslat    nem változtatható meg. Ilyen  előzmények  után  a  T/2066.  számon  az  Országgyűlés napirendjére  került az Alkotmánybíróság  ügyrendjéről  szóló törvényjavaslat.   1996.   április   2-án   az   Országgyűlés lefolytatta a törvényjavaslat általános vitáját. A vitában  a különböző  frakciók  részéről leginkább az  a  koncepcionális kérdés   merült  fel,  hogy  az  ügyrendi  törvényjavaslatban foglalt  egyes  kérdések szabályozását  az  Abtv.-be  kellene foglalni.   1996.  június  26-án  összeült  az   Országgyűlés Alkotmány-  és  Igazságügyi Bizottsága, hogy  megtárgyalja  a T/2066.    számú    törvényjavaslathoz   érkezett    módosító indítványokat.    Az   ülésén   az   Alkotmánybíróságot    az Alkotmánybíróság  elnöke képviselte. E  bizottsági  ülésen  a szabályozási szintek problémája került középpontba. Az (ekkor még)   várható   új   Alkotmány   –   vagy   a   több   elemű alkotmánymódosítás  –,  lehetőségét  szem  előtt   tartva   a bizottsági  ülésen  karakteresen  fogalmazódott  meg  az   az álláspont,  hogy a jövőben az Alkotmánybíróságra  vonatkozóan az   Alkotmányban  részletesebb  szabályokra   van   szükség. Fölmerült,  hogy alkotmányi szinten kell szabályozni  pl.  az Alkotmánybíróság   hatásköreit.   Ezt   az   elképzelést   az Alkotmánybíróság   határozottan  támogatta.   A   szabályozás második  szintje ez esetben az Abtv. lenne,  és  a  technikai jellegű, kizárólag az Alkotmánybíróság belső működését érintő szabályokat  az  Alkotmánybíróság maga határozná  meg.  Ezzel párhuzamosan   az  Alkotmány-  és  Igazságügyi   Bizottságban megfogalmazódtak olyan érvek, hogy az új Alkotmány,  vagy  az átfogó  alkotmánymódosítás  hosszabb  előkészületet  igényel, viszont  az  Országgyűlés  az  Alkotmánybíróság  ügyrendjéről szóló  törvényt  immár  hat  éve nem  alkotta  meg.  Ezért  e javaslat azt tartalmazta, hogy az Országgyűlés fogadja el  az immár   beterjesztett  ügyrendi  törvényjavaslatot,   amelyet hatályon  kívül  lehet  helyezni, ha a kétszintű  szabályozás megvalósul. E bizottsági ülésen az Alkotmánybíróság működését érintő  komoly  tartalmi kérdésekről is vita  folyt.  A  vita azzal  zárult,  hogy  a  bizottság  felkérte  az  igazságügyi kormányzatot:  “dolgozzon  ki egy  új,  egységes  és  átfogó, újraszabályozó alkotmánybírósági törvényt”. Az  Alkotmánybíróság  működését  érintő  tartalmi  kérdéseken belül konszenzus látszott kialakulni abban, hogy a kétszintű, tehát a részletesebb alkotmányi és Abtv.-beli szabályozás  az elfogadható megoldás; az egyéb kérdéseket az Alkotmánybíróság maga határozza meg. Ez az álláspont lényegében megegyezik  az Alkotmánybíróság által 1991-ben előterjesztettekkel. Ezt   követően  az  Alkotmánybíróság  ügyrendjét  is   érintő szabályozás  iránti  igény – a fentiek alapján  –  új  irányt vett.  Az Igazságügyi Minisztériumban folyó előkészítő  munka az Alkotmány vonatkozó rendelkezései és az Abtv. módosítására (új Abtv. megalkotására) koncentrálódtak. Az Alkotmánybíróság ügyrendjéről a hangsúly áthelyeződött a magasabb és kétszintű szabályozás  felé  (az ideiglenes jelleggel  –  az  Alkotmány módosításáig  –  megalkotandó ügyrendi  törvény  gondolata  a későbbiekben a törvényhozás részéről nem merült fel). Megjegyzendő,   hogy   garanciális   okokból   a    kétszintű szabályozást,  az Alkotmánybíróság hatásköreinek  Alkotmányba foglalását  az  Alkotmánybíróság is  szorgalmazta.  Az  ötven országgyűlési  képviselő  előzetes  normakontrollra  irányuló jogát  megszüntető törvényjavaslat alkotmányossági vizsgálata során  meghozott  66/1997.  (XII. 29.)  AB  határozatában  az Alkotmánybíróság  hangsúlyozta:  “Az  Alkotmány  2.   §   (1) bekezdésében deklarált jogállamiság tartalmi követelménye  az Alkotmánybíróság  – közjogi helyzetéből fakadó  –  alkotmányi hatásköri   szabályozása  és  ezáltal  védelme.   E   védelem szükségessége   az   Alkotmánybíróságnak  a  hatalommegosztás rendszerében  elfoglalt szerepéből, azaz  az  alkotmányossági szempontoknak     az    államszervezet     egészében     való érvényesítéséből ered.” (ABH 1997. 397., 403.) 2.3. Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás történetének következő  lépéseit  az  Abtv. és az Alkotmány  módosításáról beterjesztett  T/5400.  és  T/5399.  számú  törvényjavaslatok jelentették,   amelyek   együttes   általános   vitáját    az Országgyűlés   1998.   február   17-én   tartotta   meg.    E törvényjavaslatok azonban nem a több éve már  igényelt  –  az Alkotmánybíróság  ügyrendjével  is  összefüggő   –   “reform- csomagot” tartalmazták, hanem egy – az 1998-as év elejére már nyilvánvalóvá  vált  –  újabb problémát  kívántak  áthidalni, nevezetesen:  a  testület létszáma a  határozatképesség  alsó határára  került,  mert  a  megüresedett  bírói  helyekre  az Országgyűlés   nem   választott   új   alkotmánybírókat.   Az igazságügyminiszter    a    T/5400.    és    T/5399.    számú törvényjavaslatok  általános  vitáját  megelőző   expozéjában utalt  arra,  hogy  az  alkotmányozási  folyamatban  kell  az Alkotmánybíróságra    vonatkozó    joganyagot     megújítani. Kifejtette, hogy “Az Alkotmánybíróság ügyrendi bizottsága  és az  Igazságügyi  Minisztérium szakértői között  immáron  több fordulóban  a  teljes  szabályozás áttekintésének  munkálatai megkezdődtek, és remélhetőleg az új parlament számára, az  új kormány  számára ez a tervezet jó kiinduló alapot  jelenthet, amelyet érdemben akár az Országgyűlés őszi ülésszakán is  meg lehet vitatni” (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve az 1998. február 17-ei ülésről, 42485. hasáb). A  T/5400.  és  T/5399. számon megtárgyalt  törvényjavaslatok azonban   nem   e   folyamat   első   lépései   voltak.    Az alkotmánymódosítási   javaslat  az  alkotmánybírák   jelölési rendjének megváltoztatását célozta, az Abtv. módosítás  pedig az  alkotmánybírák megbízatásának meghosszabbítását (9  évről 12  évre),  a  sürgősségi eljárás indítványozását,  az  elnök megválasztásának   és   a  szignálás  rendjének   szabályait, valamint   a   bírák  társadalombiztosítási   nyugellátásával kapcsolatos   rendelkezéseket  tartalmazta.  E  javaslatokból azonban   az  Országgyűlés  a  ciklus  végéig  nem   alkotott törvényt.  (A  későbbiekben  a  hiányzó  alkotmánybírákat  az Országgyűlés   megválasztotta,  így   a   jelölési   rendszer alkotmányi módosítása is vesztett aktualitásából.) 3.   A   választásokat   követően,   1999.   februárjában   – felhasználva a korábbi anyagokat és a tárgyalások  eredményét –    az    Igazságügyi    Minisztérium    elkészítette    “az Alkotmánybíróságra      vonatkozó      jogi       szabályozás felülvizsgálatának     koncepciójáról”     szóló     kormány- előterjesztést,   amelyet  megküldött   az   Alkotmánybíróság számára,  észrevételezés céljából. A koncepció –  a  korábban már  nagyrészben elfogadottá vált – kétszintű (alkotmányi  és Abtv.-beli)     szabályozásra     tett     javaslatot.     Az Alkotmánybíróság  megvitatta az előterjesztést.  Álláspontját az  1999.  március 23-án foglalta írásba. Az Alkotmánybíróság úgy  ítélte meg, hogy az előterjesztés “jó kiindulópontja egy átfogó  kodifikációs reformnak”, a koncepció egyes  elemeivel kapcsolatban pedig részletesen kifejtette álláspontját. A  fentiek  alapján pontosított koncepciót  a  Kormány  1999. júniusában   elfogadta,  és  az  Országgyűlés   Alkotmányügyi Bizottsága   1999.  október  12-ei  ülésén   megvitatta.   Az Alkotmánybíróságot a helyettes elnök képviselte. A bizottsági vitán    elhangzottakra   is   figyelemmel   az   Igazságügyi Minisztérium  2000.  februárjában  elkészítette  a  tárgybeli kormány-előterjesztést  és  a  kapcsolódó   törvényjavaslatok tervezetét. Az   Alkotmánybíróság  véleményének   (és   az   ezt   követő tárcaegyeztetések)   figyelembevételével   2000.    júniusára végleges formát kapott az – ez idő szerint e tárgyban  utolsó –  előterjesztés, s a Magyar Közlöny 2000. évi 127.  számában közzétett    “A   Kormány   törvényalkotási   programja    az Országgyűlés 2001. évi tavaszi ülésszakára” című  jogalkotási tervben  feltüntetésre  kerültek az  Alkotmány  módosításáról szóló  T/3066.  számú,  és az Abtv.-t  érintő  T/3067.  számú “elfogadandó   törvényjavaslatok”.   Ezekről    azonban    az Országgyűlés   nyilvános  vitát  nem   tartott,   törvény   e javaslatokból sem született. A   javaslat  az  Alkotmánybíróság  ügyrendjét  érintően  úgy rendelkezik,  hogy “Az Alkotmányban és az  e  törvényben  nem szabályozott szervezeti, működési és eljárási szabályokat  az Alkotmánybíróság   ügyrendje  határozza   meg,   amelyet   az Alkotmánybíróság  teljes ülése hagy  jóvá.  Az  ügyrendet  az Alkotmánybíróság hivatalos lapjában kell közzétenni.” A  fentiek  alapján megállapítható, hogy az  Alkotmánybíróság több esetben is élt az Abtv. 29. §-ába foglalt javaslattételi jogával.   A   fentebb  bemutatott  okok  miatt  azonban   az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéből a mai napig nem lett törvény. 4.   Az   Alkotmánybíróság  végül  megjegyzi:   az   1991-ben kidolgozott,    majd    törvényjavaslatként    többször    is előterjesztett  ügyrend-tervezet  az  Alkotmánybíróság  belső működését  –  mint  ideiglenes  ügyrend  –  szabályozza.   Az Alkotmánybíróság  teljes  ülése  1991.  július  2-án   hozott 11/1991. (VII. 2.) Tü. határozatában kinyilvánította, hogy az “Ügyrend-tervezetet   a  teljes  ülés  az   alkotmánybírósági eljárásban  kötelező  érvényűnek  ismeri  el.”  Az  ügyrendre tartozó szervezeti, működési és eljárási szabályok többsége a gyakorlat  alapján alakult ki, a megfelelő  változtatások  az ideiglenes ügyrendben átvezetésre kerültek. Arra   tekintettel,   hogy   az  Alkotmánybíróság   a   belső eljárásában  változatlanul kötelezőnek ismeri el az  ügyrend- tervezetben  megfogalmazott eljárási  szabályokat,  a  teljes ülés   2001.  december  3-án  –  a  3/2001.  (XII.  3.)   Tü. határozatában  –  úgy  döntött,  hogy  elrendeli   ideiglenes ügyrendjének  az  Alkotmánybíróság  hivatalos  lapjában  való közzétételét.  (Az  ideiglenes ügyrend  az  “Alkotmánybíróság Határozatai”  hivatalos  lap  X.  évfolyam  2001.   decemberi számában jelent meg.)                              IV. Az   Alkotmánybíróság   szerint  az   indítványozó   utólagos normakontroll  iránti kérelme – azaz, hogy az Abtv.  29.  §-a sérti  az államhatalmi ágak elválasztásának elvét, és ezáltal az  Alkotmány  2.  § (1) bekezdését, valamint  32/A.  §-át  – megalapozatlan. 1.  Az  államhatalmi ágak elválasztásának  elvét  a  hatályos jogrendszerben egyedül az Abtv. preambuluma említi  abban  az összefüggésben, hogy az Abtv. megalkotása – többek  között  – “a  hatalmi  ágak  elválasztása  és  kölcsönös  egyensúlyának megteremtése”  érdekében  szükséges.  Bár  az  Alkotmány   az államhatalmi   ágak  elválasztása  elvét  szövegszerűen   nem tartalmazza,  a Magyar Köztársaság államszervezete  ezen  elv alapján  épül  fel. Ezt bizonyítják az egyes  állami  szervek (hatalmi  ágak)  feladatát  és  hatáskörét  leíró  alkotmányi rendelkezések,  az  állami szervek egymáshoz  való  viszonyát érintő  szabályok (szervezeti és eljárási garanciák), illetve az Alkotmányba foglalt összeférhetetlenségi rendelkezések. Az Alkotmánybíróság  a  38/1993. (VI. 11.)  AB  határozatában  a hatalmi    ágak    elválasztásának   elvét   a   jogállamiság alkotóelemének tekintette, s kifejtette, hogy ezt az elvet az Alkotmány   is   tükrözi   (ABH   1993,   256.,   261.).   Az Alkotmánybíróság    gyakorlatában   az   államhatalmi    ágak elválasztásának  elvét [úgy is mint az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésébe   foglalt  jogállamiság  részét]   következetesen érvényesítette. [Lásd pl.: 41/1993. (VI. 30.)  AB  határozat, ABH  1993, 292., 294.; 17/1994. (III. 29.) AB határozat,  ABH 1994, 84., 85-86.; 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994, 296.,  300-301.;  28/1995. (V. 19.) AB határozat,  ABH  1995, 138., 142., 143. stb.] Az   Alkotmánybíróság   saját   közjogi   státuszát   és    a hatalommegosztás elvét már az ítélkezés kezdetén, a  31/1990. (XII.  18.)  AB határozatában összefüggésbe hozta. Hatáskörét értelmezve az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mondta  ki, hogy   az   Alkotmány  egyes  rendelkezéseinek  értelmezésére irányuló     alkotmánybírósági     hatáskör     gyakorlásánál “messzemenően   figyelembe  kell   venni   a   hatalmi   ágak megosztásának    elvét,   amely   a   magyar   államszervezet legfontosabb  szervezeti  és működési  alapelve”  (ABH  1990, 136.,  137.).  Az Alkotmánybíróság a 16/1991.  (IV.  20.)  AB határozatában   a   törvényjavaslat   alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára irányuló – egykori – hatáskörét szintén az   államhatalmi   ágak  elválasztása   elvére   tekintettel értelmezte.   Kifejtette,   hogy  az   Alkotmánybíróság   úgy gyakorolja     a    törvényjavaslat    egyes    rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát, hogy  a  lehető legkisebbé tegye az ellentmondást saját jogállása,  különösen a  hatalommegosztásban  elfoglalt helye  és  az  Abtv.  által lehetővé  tett előzetes normakontroll között (ABH 1991,  58., 61.). Az  Alkotmánybíróság a 66/1997. (XII. 29.)  AB  határozatában hatáskörei alkotmányi védelmével összefüggésben hivatkozott a jogállamiság  és  a  hatalommegosztás  elvére.  E   határozat szerint:  “A  magyar közjogi berendezkedés  egyik  alapja  az Alkotmány  2.  § (1) bekezdésében megállapított  jogállamiság elve. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e jogállamban az Alkotmánybíróság   hatáskörének  a   klasszikus   alkotmányos szervekkel  azonos alkotmányos védelmet kell biztosítani.”  E követelményt    az    Alkotmánybíróság   a   hatalommegosztás rendszerében  elfoglalt  szerepéből  eredeztette  (ABH  1997, 397., 403.). A  fentieket  is  figyelembe  véve  megállapítható,  hogy  az Alkotmánybíróság közjogi jogállása és a hatalommegosztás elve (az  elv  érvényesítése) szoros kapcsolatban  áll,  ezért  az Alkotmány  2. § (1) bekezdése alapja lehet az alkotmányossági vizsgálatnak. 2.  Az Alkotmánybíróság független, kizárólag az Alkotmány alá rendelt  alkotmányos szerv, közjogi státusza  az  Alkotmányon alapul.  Az  Alkotmány  32/A.  §-a  az  Országgyűlés  és   az Alkotmánybíróság    viszonyában    kifejezetten    szól    az alkotmányellenes  törvény megsemmisítésének kötelezettségéről [32/A. § (2) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság tehát alkotmányos felhatalmazás   alapján  bírája  az  Országgyűlés   jogalkotó tevékenységének. [Lásd: 16/1991. (IV. 20.) AB határozat,  ABH 1991,  58,  59-60.]  Ez  azonban nem  azt  jelenti,  hogy  az Országgyűlés – megfelelő, az alkotmányos státusz tiszteletben tartását  szolgáló garanciális szabályok betartásával  –  nem alkothatna    az   Alkotmánybíróság   tevékenységét    érintő törvényeket.  Maga  az Alkotmány 32/A. § (6)  bekezdése  erre kifejezett felhatalmazást ad (az Abtv. tekintetében). Az  alkotmányos felhatalmazáson alapuló Abtv.-n túlmenően  az Alkotmánybíróság ügyrendi működésére vonatkozó szabályozásnak azonban  elvileg kétféle alkotmányos megoldása is lehetséges, nevezetesen:  a jelenlegi, azaz a külön törvényi  szabályozás és  az  Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó  belső  normatív szabályozás. Az  Abtv.  29. §-ával összefüggésben tehát az alkotmányossági kérdés nem pusztán az, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendjét az Országgyűlés meghatározhatja (ugyanis Alkotmányból eredő joga a  törvényalkotás), hanem az is, hogy megvannak-e a megfelelő garanciák   arra,  hogy  a  törvényhozás  az  –  Alkotmányban biztosított  és  az  Abtv.-ben  részletesen  szabályozott   – alkotmányos    jogállásával   összhangban   szabályozza    az Alkotmánybíróság belső eljárási rendjét. 2.1.  Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az Abtv.  –  az ügyrendi   törvény  megalkotására  vonatkozóan  –   tartalmaz biztosítékot az Alkotmánybíróság önállóságának védelmére.  Az Alkotmány  32/A.  §-ával  –  az Alkotmánybíróság  alkotmányos státuszával – összefüggésbe hozható az Abtv. 29. §-a és 30. § (1)  bekezdés  f)  pontja.  Az  Abtv.  29.  §-a  szerint   az Alkotmánybíróság  ügyrendi  törvényét  az   Országgyűlés   az Alkotmánybíróság javaslatára alkotja meg. Az Abtv. 30. §  (1) bekezdés  f)  pontja pedig kimondja, hogy az Alkotmánybíróság teljes  ülése  dönt  “az Alkotmánybíróság ügyrendjéről  szóló törvényjavaslat megalkotása” tárgyában. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy az Abtv. 29. §-a és 30. §   (1)   bekezdés  f)  pontja  szerinti  eljárási  szabályok biztosítják  az  Alkotmánybíróság Alkotmányban  és  Abtv.-ben meghatározott  önállóságát  és  függetlenségét.  Az  Abtv.  e szabályai  az  ügyrendi törvény megalkotásában együttműködést feltételeznek az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság  között. A  jelenleg  irányadó “együttműködő modell” is  garantálja  a hatalmi ágak elválasztását: azt, hogy a független alkotmányos szervek a maguk hatáskörében eljárva kölcsönösen tiszteletben tartják egymás belső működését. Az   Alkotmánybíróság   rámutat:  a   hatalommegosztás   elve elsősorban  nem  az  államhatalmi  ágak  merev  elválasztását jelenti,   hanem   az  alkotmányos  szervek  működésének,   a hatalomgyakorlásnak          kölcsönös          ellenőrzését, kiegyensúlyozását.   Jelen  esetben  –  az   Alkotmánybíróság független   alkotmányos   státuszának   védelmében    –    az Országgyűlés   törvényalkotási  joga  esik  korlátozás   alá, nevezetesen:     az    Országgyűlés    az    Alkotmánybíróság “javaslatára”,   az  Alkotmánybíróság  teljes   ülése   által “megalkotott”  ügyrendi  törvényjavaslatot  tekintheti  annak alapjául,   hogy  az  Abtv.  29.  §-ába  foglalt   jogalkotói feladatát  teljesítse. Az Alkotmánybíróság szerint az  Abtv.- ben   meghatározott  együttműködésben  jelenik  meg   az   az egyensúly,  amely  a  hatalommegosztás egyfajta  biztosítékát jelenti. Az  Alkotmánybíróság e kérdés kapcsán is utal több döntésében kifejtett   álláspontjára:   az   Alkotmány   32/A.   §   (1) bekezdéséből  az utólagos normakontrollra irányuló  hatásköre kényszerítően  és  teljeskörűen következik,  azaz  valamennyi jogszabályra   nézve  fennáll,  amelyet  törvényhozás   útján szűkíteni  nem  lehet. [4/1997. (I. 22.)  AB  határozat,  ABH 1997,  41.,  49.]  Erre irányuló indítvány alapján  tehát  az Alkotmánybíróság    bármely    jogszabály    alkotmányosságát felülvizsgálhatja,    így    azokat    is,     amelyek     az Alkotmánybíróságot  érintik. [Az  Alkotmánybíróság  az  Abtv. rendelkezéseinek  alkotmányossági  vizsgálata  tárgyában   is számos határozatot hozott, lásd pl.: a 10/1992. (II. 25.)  AB határozatot,  ABH  1992,  72.;  a  66/1997.  (XII.  29.)   AB határozatot,  ABH  1997.  397. stb.]  Az  Alkotmánybíróság  a 29/1997. (IV. 29.) AB határozatában pedig kifejtette, hogy  a törvényhozási  eljárás garanciális szabályainak  mellőzése  – adott esetben – közjogi érvénytelenségre vezethet. (ABH 1997. 122.,  128.) Mindezeket szem előtt tartva az Alkotmánybíróság úgy  ítélte  meg, hogy alkotmányvédelmi feladata  körében  is rendelkezésre   állnak  olyan  biztosítékok,  amelyekkel   az Alkotmány  szerint független és önálló szervek  (közöttük  az Alkotmánybíróság)   alkotmányos   jogállásának   tiszteletben tartását   –   a   hatalmi  ágak  elválasztásának   elvét   – biztosíthatja. 2.2.  Az  indítványozó  az utólagos normakontrollra  irányuló kérelmét   az   Alkotmánybíróság  belső   viszonyait   érintő szabályozási autonómia védelme tekintetében is megfogalmazta. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság – az indítvány alapján –  áttekintette  az alkotmányos szervekre (az  egyes  hatalmi ágakra) vonatkozó hatályos szabályozást. Az  Országgyűlést  érintően maga az  Alkotmány  fogalmaz  meg rendelkezést: az Alkotmány 24. § (4) bekezdése értelmében “az Országgyűlés    a    jelenlévő    országgyűlési    képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg  működésének  szabályait  és  tárgyalási  rendjét.”  Ezen alkotmányos   felhatalmazás  alapján   született   a   Magyar Köztársaság  Országgyűlésének Házszabályáról  szóló  46/1994. (IX.   30.)  OGY  határozat.  Jogforrási  minőségét  tekintve szintén az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartozik a   Kormány   ügyrendje,  amelyről  a   többször   módosított 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat szól. Az Országgyűlés és a  Kormány vonatkozásában tehát a kibocsátó szabályozza saját működését. Sajátos   megoldás  érvényesül  a  bíróságoknál.  Az  eljárás garanciális  rendelkezéseit  a különböző  eljárási  törvények tartalmazzák, míg a bírósági ügyvitel tekintetében a  polgári perrendtartásról  szóló 1952. évi III.  törvény  395.  §  (3) bekezdése     kimondja,     hogy     annak     rendjét     az igazságügyminiszter, az Országos Igazságszolgáltatási  Tanács egyetértésével, rendeletben állapíthatja meg. Azonos tartalmú szabályt fogalmaz meg a büntetőeljárásról szóló 1973. évi  I. törvény 404/A. §-a is. Tehát a bírósági ügyvitel tekintetében az  Országos  Igazságszolgáltatási  Tanács  egyetértési  joga szolgál  a  belső  autonómia védelmére. A Legfelsőbb  Bíróság vonatkozásában  a  jelenleg alkalmazandó  Bírósági  Ügyviteli Szabályzat  201.  §  (2)  bekezdése  a  Legfelsőbb  Bíróságot jogosítja   fel  a  saját  ügyvitelének  meghatározására.   A Legfelsőbb  Bíróság e kérdéseket az 1/1994.  LfB  utasításban rendezte.  A  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról  szóló 1997. évi LXVI. törvény 32. § (8) bekezdése szerint pedig  “a jogegységi  eljárásra vonatkozó ügyviteli  rendelkezéseket  a Legfelsőbb Bíróság ügyviteli szabályzata állapítja meg”. Az    önkormányzatok   alkotmányos   felhatalmazás    alapján szabályozhatják   szervezeti  és  működési  kérdéseiket.   Az Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdés  e)  pontja  önkormányzati alapjogként    fogalmazza   meg    azt,    hogy    a    helyi képviselőtestület   a   “törvény  keretei   között   önállóan alakíthatja   ki   szervezetét  és  működési   rendjét”.   Az önkormányzatok e tárgyban rendeleteket alkotnak. Az  Állami  Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII.  törvény 13.   §   értelmében  az  Állami  Számvevőszék  elnöke:   “a) javaslatot  tesz  az  Országgyűlésnek az Állami  Számvevőszék szervezeti  felépítésére  és  létszámára;  b)  jóváhagyja  az Állami Számvevőszék szervezeti-működési szabályzatát.”  Tehát a belső szabályozási önállóság a Számvevőszék tekintetében is érvényesül:   szervezeti   és  működési   szabályzatát   maga állapíthatja  meg,  a  szervezeti  felépítés  és  a   létszám tekintetében az Országgyűlés szerepe a jóváhagyásra terjed ki [14. § (1) bekezdés]. Szintén   érvényesül  a  belső  szabályozási   autonómia   az állampolgári  jogok  országgyűlési biztosai  tekintetében,  a róluk  szóló  1993. évi LIX. törvény 28. § (2) bekezdése  úgy szól,  hogy  “az Országgyűlési Biztos Hivatala Szervezeti  és Működési Szabályzatát az országgyűlési biztos állapítja meg.” Látható  tehát,  hogy valamennyi, függetlenséggel  rendelkező alkotmányos  szervnél van egy olyan határ,  amelyen  belül  a belső   szabályozási  autonómia  érvényesül,  azaz   önmagára vonatkozóan  az  adott  szerv  maga  hozhat  rendelkezéseket. Megállapítható az is, hogy a hatályos jogban nincs különösebb rendező  elv  arra  nézve, hogy ennek az autonómiának  milyen mélységűnek kell lennie: önmagában nem tekinthető irányadónak sem  az  adott szerv alkotmányos súlya (lásd pl. a  bíróságok tekintetében érvényesülő szabályokat), sem pedig az, hogy  az adott  szerv rendelkezik-e jogalkotó hatáskörrel (lásd pl.  a Számvevőszékre,   vagy  az  ombudsmani  hivatalra   vonatkozó szabályokat). Az  Alkotmánybíróság szerint ugyanúgy, ahogy  az  alkotmányos szervek   hatáskörei   teljeskörű   alkotmányi   rögzítésének követelménye  megfogalmazást nyert [66/1997.  (XII.  29.)  AB határozat, ABH 1997, 397., 403.] felvethető az az  igény  is, hogy  a független alkotmányos szervek belső viszonyait érintő kérdéseket  e  szervek – a szabályozási autonómiát  általános követelményként   feltételezve   –   maguk   rendezzék.   (Az Alkotmánybíróság  –  a  III. pont  alatt  ismertetett  “Abtv. reform”  keretében – saját ügyrendjének elfogadását  illetően is  erre az álláspontra helyezkedett.) A különböző megoldások alkotmányossága  –  beleértve azt,  hogy  adott  esetben  hol húzható   meg  az  a  határ,  amelyen  túl  más  hatalmi   ág alkotmányosan már nem avatkozhat be – esetenként dönthető el. Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Abtv.  29.  §-ából nem  vonható le olyan következtetés, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendjéről  szóló  törvény eleve az Alkotmánybíróság  belső autonómiáját  sértő,  a hatalommegosztás  elvével  ellentétes szabályozást eredményez. Az  Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján az Abtv. 29.  §- ának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.                              V. Az  Alkotmánybíróság  szerint  a  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló  indítványok  is megalapozatlanok. 1.   Az   Alkotmánybíróságnak  a  mulasztásban  megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. E szerint: “(1)  Ha  az  Alkotmánybíróság  hivatalból,  illetőleg  bárki indítványára  azt  állapítja meg, hogy a  jogalkotó  szerv  a jogszabályi  felhatalmazásból származó  jogalkotói  feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett  elő,  a mulasztást  elkövető  szervet  –  határidő  megjelölésével  – felhívja feladatának teljesítésére. (2)  A  mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni.” Az   Alkotmánybíróság  az  Abtv.  49.  §-ával  összefüggésben kimondta, hogy e törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek  –  a  mulasztásnak és ennek  folytán  előidézett alkotmányellenes  helyzetnek  – együttesen  kell  fennállnia. (1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667., 669.) 2.  A  jelen  ügyben megállapítható, hogy az  Abtv.  29.  §-a egyértelmű  felhatalmazást ad arra, hogy az  Országgyűlés  az Alkotmánybíróság ügyrendjét törvényben szabályozza,  valamint az is, hogy e törvény még nem született meg. Az indítványozók –  e  határozat I/2. pontjában ismertetett sorrendben  –  azt állítják,  hogy az Alkotmány 7. § (2) bekezdése,  továbbá  az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 61. § (1) bekezdése  és  57.  § (1)  bekezdése,  valamint a Alkotmány 32/A. §  (6)  bekezdése egyaránt    sérül    az   ügyrendi   törvény   megalkotásának elmulasztása  miatt. Alkotmányossági kérdés  tehát,  hogy  az Alkotmány megjelölt rendelkezéseinek sérelme megállapítható-e a  szabályozás  hiánya következtében. Az  Alkotmánybíróság  a mulasztásban         megnyilvánuló        alkotmányellenesség megállapítására  irányuló indítványokat az  alábbiak  szerint bírálta el: 2.1.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. §  (2)  bekezdését értelmezve  több döntésében rámutatott, hogy Alkotmány  7.  § (2)  bekezdése  alapján  ugyan a jogalkotás  rendjét  törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők   kétharmadának   szavazata   szükséges,   ez    a rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá a   jogalkotásról  szóló  törvény  normáit  (496/B/1990.   AB határozat,  ABH  1991,  493., 496.).  Így  önmagában  a  Jat. szabályainak      megsértése      nem       valósít       meg alkotmányellenességet,  csak  akkor,   ha   egyben   valamely alkotmányos elv, vagy rendelkezés sérül [32/1991. (VI. 6.) AB határozat,  ABH  1991,  146., 159.;  34/1991.  (VI.  15.)  AB határozat,   ABH   1991,  170.,  172.].  Az  Alkotmánybíróság ugyanakkor   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésébe   foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság védelme érdekében, illetve más  alkotmányos rendelkezések alapján (lásd pl. a jogforrási hierarchiára   vonatkozó   alkotmányi   szabályokat)    egyes jogalkotási  (a Jat.-ban is szereplő) alapelveket alkotmányos védelemben részesít. Az indítványozó jelen ügyben – a Jat. 2. § a) pontjának azt a szövegrészét  hívta fel, mely szerint az állam  szervezetére, működésére   és  az  állami  szervek  hatáskörére   vonatkozó alapvető rendelkezéseket törvényben kell szabályozni, illetve az  indítványozó megjelölte a Jat. hasonló tartalmú 3.  §  a) pontját,  amelynek értelmében törvényben kell szabályozni  az Alkotmányban   felsorolt   állami   szervek   működését.   Az indítványozó    úgy   véli,   hogy   az   ügyrendi    törvény megalkotásának hiánya miatt a Jat. e rendelkezései sérülnek. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint a Jat. – indítványozó által  felhívott – rendelkezései közvetlenül visszavezethetők az   Alkotmányra:  alkotmányossági  kérdés  az,  hogy  milyen kérdések  szabályozása  tartozik a kizárólagos  törvényhozási tárgyak körébe. Azonban az állam szervezetére, az alkotmányos szervek  működésére  vonatkozó törvényi  szintű  szabályozási igény  elsősorban nem a Jat. idézett általános  szabályaiból, hanem  magából  az Alkotmányból következik.  Az  Alkotmányban található  törvényalkotásra  felhatalmazó  rendelkezések  egy része  az  ún. államszervezeti törvényekre irányadó.  [Így  – többek között – törvényt kell alkotni az Alkotmány 32/B.  §-a (7) bekezdése szerint az országgyűlési biztosokról, a 32/C. § (4)  bekezdése szerint az Állami Számvevőszékről, a 39. § (2) bekezdése  értelmében a Kormány tagjai  és  az  államtitkárok jogállásáról,  az  50. § (5) bekezdése értelmében  törvényben kell rendezni a bíróságok szervezetét és igazgatását stb.] E sorba illeszkedik az Alkotmány 32/A. § (6) bekezdése, amely az   Alkotmánybíróság  szervezetéről  és  működéséről   szóló törvény megalkotására ad felhatalmazást. Megállapítható tehát, hogy az Alkotmányban az államszervezeti törvények tekintetében a Jat.-nál (annak 2. § a) pontjától és 3.  §  a)  pontjától)  részletesebb  és  pontosabb  szabályok találhatók.  A Jat. idézett rendelkezései nem az  Alkotmányba foglalt    államszervezeti   törvényeken    túli    törvények megalkotására   adnak   további  felhatalmazást,   hanem   az Alkotmányban    részletezett    államszervezeti     törvények összefoglaló  megnevezését adják. E  törvények,  közöttük  az Alkotmány   32/A.   §  (6)  bekezdése  szerinti   Abtv.   is, megalkotásra  kerültek. Az Abtv. 29. §-a által  meghatározott ügyrendi  törvény  kívül esik a Jat. által  is  meghatározott kizárólagos törvényhozási tárgyak körén. Az indítványozó az ügyrendi törvény megalkotásának hiányát az Abtv. 18. § (2) bekezdésével összefüggésben is sérelmezi.  Az Abtv.  18.  §  (2)  bekezdése értelmében az  Alkotmánybíróság Hivatalának  szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat az    Alkotmánybíróság   ügyrendje    állapítja    meg.    Az Alkotmánybíróság szerint egy adott szervezet belső szervezeti egységeire  vonatkozó szabályok lehetnek ugyan  törvényi,  de lehetnek  a  belső szabályozás tárgyai is  [lásd  pl.  a  már említett,  az  állampolgári  jogok  országgyűlési  biztosáról szóló  1993.  évi  LIX. törvény 28. § (2)  bekezdését,  amely szerint  “az  Országgyűlési  Biztos  Hivatala  Szervezeti  és Működési Szabályzatát az országgyűlési biztos állapítja meg]. Következésképpen az erre vonatkozó törvényi  rendezés  hiánya önmagában  nem  eredményezi – sem az Alkotmány,  sem  a  Jat. (Alkotmány  alapján  is védett) rendelkezései  alapján  –  az alkotmányellenes helyzet fennállását. Egyébiránt az Abtv. 18. §  (1)  bekezdése a legfontosabb kérdést, a hivatal  alapvető feladatát  meghatározza.  E  szerint:  az  ügyvitel   és   az előkészítés teendőit az Alkotmánybíróság Hivatala látja el. 2.2. Az indítványozó az Alkotmánybíróságra vonatkozó joganyag megismerhetősége  szempontjából  is  kérte   a   mulasztásban megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítását.   Ezzel összefüggésben egy másik indítványozó is kérelmet fogalmazott meg.  Eszerint  az Alkotmány 2. § (1) bekezdése,  61.  §  (1) bekezdése   egyaránt   sérül,  mert  e  rendelkezésekből   az következik, hogy az állami szervek eljárásának és működésének kihirdetett és mindenki által hozzáférhető jogi szabályozáson kell  nyugodnia. Az Abtv. 29. §-ában foglalt ügyrendi törvény megalkotásának  elmulasztása  –  mivel  ezáltal  az  ügyrendi szabályok  széles  körben nem ismertek – a fenti  alkotmányos tételeket sérti, alkotmányellenes helyzetet idéz elő. Az   Alkotmánybíróság   szerint  az  indítványozók   helyesen mutatnak  rá arra, hogy az alkotmányos szervek – közöttük  az Alkotmánybíróság     –     eljárásának     és     működésének megismerhetősége az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből és a  61. §   (1)   bekezdéséből  folyó  alkotmányos  követelmény.   Az Alkotmánybíróság  már az 56/1991. (XI. 8.)  AB  határozatában kifejtette, hogy "a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy   a   közhatalommal  rendelkező  szervek  a  jog   által meghatározott  szervezeti  keretek  között,   a   jog   által megállapított  működési  rendben,  a  jog  által  a  polgárok számára   megismerhető  és  kiszámítható  módon  szabályozott korlátok  között  fejtik  ki a tevékenységüket.”  (ABH  1991, 454.,  456.).  Az Alkotmánybíróság a 34/1994.  (VI.  24.)  AB határozatában  e  követelményt  az  Alkotmány   61.   §   (1) bekezdésében szereplő, a közérdekű adatok nyilvánossága és az azokhoz  való  hozzáférhetőség  alkotmányos  szabályával   is összefüggésbe  hozta (ABH 1994, 177., 185.).  Alkotmányossági kérdés  tehát, hogy e követelmények az Abtv. 29. §-a szerinti törvény megalkotásának elmulasztása miatt sérülnek-e. Az  Alkotmánybíróság tevékenysége alapvetően  az  Alkotmányon nyugszik.  Az  Alkotmány felhatalmazása  alapján  megalkotott Abtv.   az   Alkotmánybíróság  eljárásának   és   működésének legfontosabb  szabályait rögzíti. Az Alkotmány  és  az  Abtv. magukban   foglalják   az   Alkotmánybíróság   függetlenségét garantáló,  az  alkotmánybírói  tisztség  közjogi  karakterét meghatározó,  az  indítványozási jogot s az  egyes  eljárások sajátosságait leíró, illetve az alkotmánybírósági  döntésekre irányadó legfőbb garanciális rendelkezéseket. Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban pusztán abból a  tényből, hogy az Abtv. 29. §-a alapján az ügyrendi törvény még   nem  született  meg,  nem  lehet  olyan  következtetést levonni,  hogy az Alkotmánybíróság működése nem megismerhető. Az  Alkotmánybíróság  eljárására  és  működésére  vonatkozóan nemcsak  az  Alkotmány, és az Abtv., hanem a külön  hatáskört megállapító  egyéb  törvényekben  szereplő  rendelkezések  is irányadók [lásd pl. az 1997. évi C. törvénynek a népszavazási ügyekben soron kívüli eljárást előíró 130. § (2) bekezdését]. Az      Alkotmánybíróság     eljárásának     megismerhetősége szempontjából  kiemelendő  továbbá,  hogy  az  Abtv.  –  több tekintetben    valóban   keretjellegű   –    szabályait    az Alkotmánybíróság a különböző ügyek kapcsán több ízben és több aspektusból  is  értelmezte.  Az  Alkotmánybíróság  hatáskör- értelmezései  [lásd  pl. a 4/1997. (I. 22.)  AB  határozatot, amely  kimondta, hogy utólagos normakontroll tárgya  lehet  a nemzetközi  szerződést kihirdető jogszabály (ABH 1997,  41.)] vagy   az   egyes  hatáskörökben  az  indítványozási   joggal összefüggő  megállapítások [lásd pl. a 30/1999. (X.  13.)  AB határozatot,     amely     az    önkormányzati     rendeletek felülvizsgálatára  irányuló  indítványozási  jogot  tisztázta (ABH 1999, 411.)], illetve a konkrét ügyekben felmerült egyes eljárási   kérdések   alkotmánybírósági   határozattal   való rendezése  [lásd  pl.  az 57/1991. (XI. 8.)  AB  határozatot, amely   az   alkotmányjogi   panasz   jogorvoslati   jellegét rögzítette   (ABH  1991,  272.,  281-282.)]   is   része   az Alkotmánybíróság      eljárásának,      működésének.       Az Alkotmánybíróság az Abtv. szabályainak alkalmazásához – adott esetben  – alkotmányos követelményt is fűzhet. [41/1998.  (X. 2.)  AB  határozat,  ABH  1998, 306.] Az  Alkotmánybíróság  e határozatait  a Magyar Közlönyben közzétette, így  azok  –  a jogszabályokkal    azonos   módon    –    mindenki    számára hozzáférhetőek  és megismerhetők. Akár a hatáskör-értelmezés, akár    az    egyes   eljárási   kérdések   alkotmánybírósági határozattal    való    rendezése   ismert    más    országok alkotmánybírósági gyakorlatában is. Megjegyzendő  továbbá, hogy az Alkotmánybíróság  az  ügyrendi törvényjavaslat  –  e határozat III. részében  ismertetett  – többszöri  előterjesztésével, végül pedig e javaslat  alapját képező  ideiglenes ügyrend közzétételével maga is  jelentősen hozzájárult    ahhoz,    hogy    a    működésére    vonatkozó részletszabályok is nyilvánosságot kapjanak. A  fentiek  alapján megállapítható, hogy az  Alkotmánybíróság eljárására és működésére vonatkozó alkotmányi, Abtv.-beli  és egyéb   törvényi  rendelkezések  kihirdetésre  kerültek,   az Alkotmánybíróság  a  legjelentősebb, az állampolgárok  széles körét  érintő – ezen belül a saját hatáskörét is értelmező  – határozatait a Magyar Közlönyben folyamatosan közzéteszi. (Az Alkotmánybíróság  valamennyi döntése  pedig  megtalálható  az “Alkotmánybíróság  Határozatai” című – havi  rendszerességgel megjelenő  –  hivatalos  lapban.) Tehát  az  Alkotmánybíróság működése és eljárása megismerhető. Az  Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy mivel az  eljárására vonatkozó garanciális szabályok mindenki számára hozzáférhető módon  – a fent bemutatottak szerint – közzétételre kerültek, az   ügyrend   egyéb  szabályainak  törvényi  formában   való közzététele az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, és 61. §  (1) bekezdéséből     kényszerítően     nem     következik.     Az Alkotmánybíróság  ezért  az  erre  alapított  indítványt   is elutasította. 2.3.    Az    indítványozó   a   mulasztásban   megnyilvánuló alkotmánysértés vizsgálatát az Alkotmány 57. § (1)  bekezdése alapján  is  kérte.  Álláspontja, hogy a  törvényerőre  emelt ügyrend hiányában az eljárás egyes résztvevői között – ha  az eljárást  “bárki”  indítványozhatja  –  a  jogegyenlőséget  a szabályozás nem biztosítja. Az indítványozó szerint a bíróság előtti  egyenlőség  sérelmének vizsgálata  során  tekintettel kell  lenni arra is, hogy az Abtv. 19. §-a kisegítő jelleggel a polgári perrendtartás szabályait is alkalmazni rendeli. Az  Abtv.  19.  §-a értelmében: “ha e törvény,  illetőleg  az Alkotmánybíróság ügyrendje eltérő rendelkezést nem tartalmaz, az  Alkotmánybíróság  eljárása során a  jogi  képviselet,  az anyanyelv   használatának  biztosítása,  a   bírák   kizárása tekintetében   a  polgári  perrendtartásról   szóló   törvény rendelkezéseit  kell megfelelően alkalmazni.”  Ez  a  szabály valamennyi  hatáskörben lefolytatható eljárásra irányadó.  Az Alkotmánybíróság szerint azzal, hogy az Abtv. 19. §-a e három kérdésben – az eltérő törvényi szabályozás lehetőségével –  a polgári  perrendtartásról szóló 1952. évi  III.  törvényt  (a továbbiakban: Pp.) nevezi meg háttérjogszabályként, nem tette az  alkotmánybírósági eljárást a rendes bírósági eljárásokkal hasonlatossá. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy az  Abtv. 19.   §-a  nincs  összefüggésben  az  Alkotmány  57.  §   (1) bekezdésével. Az  Abtv.  szerint “bárki” megindíthatja az eljárást utólagos absztrakt   normakontroll  [Abtv.  21.  §   (2)   bekezdése], alkotmányjogi    panasz    és   mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenesség   vizsgálata  [21.   §   (4)   bekezdése] hatáskörökben.   Az  Abtv.  szabályai  alapján   az   eljárás szempontjából általában nincs relevanciája annak, hogy azt ki indítványozta.  Az  Alkotmánybíróság  a  jogkövetkezményt   a jogszabályra  nézve  állapítja meg, így az  alkotmánybírósági belső  eljárás  technikai részletei az Alkotmány  57.  §  (1) bekezdésével a továbbiakban nem hozható kapcsolatba. Az  Alkotmánybíróság ezért az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére alapított indítványt is elutasította. 2.4. Egy további indítványozó szintén eljárási kérdések miatt állít   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenességet, nevezetesen: az Alkotmány 32/A. § (6) bekezdése sérül, mert – álláspontja  szerint  – az Abtv. csak az ügyrendi  törvénnyel együtt  alkalmazható. Az indítványozó pontosan megjelölte  az Abtv.  –  alább  részletezésre kerülő – azon  rendelkezéseit, amelyek az ügyrendi törvényre utalnak, s ennek tükrében kérte az   alkotmányossági   vizsgálatot.  Az   indítvány   alapján alkotmányossági kérdés, hogy az Alkotmánybíróság, pusztán  az Abtv.   rendelkezéseinek   alkalmazásával,   alkotmányvédelmi feladatának   eleget   tud-e   tenni.   Az   Alkotmánybíróság álláspontja a következő: Az   Abtv.  17.  §  (1)  bekezdés  d)  pontja  értelmében  az Alkotmánybíróság   elnöke  ellátja  azokat   a   feladatokat, amelyeket  törvény,  illetőleg az Alkotmánybíróság  ügyrendje számára  előír.  Ugyanakkor e rendelkezés nem  szakítható  el szövegkörnyezetétől. Az Abtv. 17. § (1)  bekezdés  d)  pontja egy  felsorolás utolsó rendelkezése, a 17. § (1) bekezdés a)- c)   pontjai   az  Alkotmánybíróság  működését  érintően   az Alkotmánybíróság elnökének alapvető feladatait rögzítik.  Nem érinti   az   Alkotmánybíróság  működését  –  és   az   Abtv. alkalmazását  az  –, hogy további feladatokat  törvény,  vagy kihirdetett  ügyrend  nem  állapít  meg  az  Alkotmánybíróság elnökének. Az  Abtv. 18. § (2) bekezdése az ügyrendi szabályozás  körébe utalta   az   Alkotmánybíróság   Hivatala   szervezetére   és működésére   vonatkozó   rendelkezések   meghatározását.   Az Alkotmánybíróságnak   az  Abtv.  18.   §   (2)   bekezdésével kapcsolatos indokai e határozat V/2.1. pontjaiban  kifejtésre kerültek,  jelen probléma szempontjából pedig megállapítható, hogy   az   Abtv.  alkalmazhatóságát  nem  érinti,  hogy   az Alkotmánybíróság   Hivatala  működésére   vonatkozóan   nincs részletes törvényi szabályozás. Az  Abtv.  19.  §-a törvénynek, illetőleg az Alkotmánybíróság ügyrendjének   lehetővé   teszi,  hogy   a   Pp.-től   eltérő szabályokat  állapítson meg bizonyos  –  e  határozat  V/2.3. pontjában  ismertetett – kérdésekben. Az,  hogy  az  ügyrend, vagy  más  törvény  révén  nem  született  a  Pp.-től  eltérő rendelkezés,  nyilvánvalóan  nem  eredményezi  azt,  hogy   e tárgykörök   szabályozatlanok  maradtak,   mivel   az   Abtv. hivatkozott  rendelkezése értelmében speciális  –  Abtv.-beli vagy   ügyrendi  –  szabályok  hiányában  a  Pp.  megnevezett szakaszai alkalmazandók. Az Abtv. 25. § (3) bekezdése főszabályként megállapítja, hogy az  Alkotmánybíróság szótöbbséggel hozza meg határozatát,  de lehetővé teszi, hogy az ügyrend meghatározott esetekben ettől eltérjen, kivételeket állapítson meg. Ez arra utal,  hogy  az ügyrend   bizonyos   döntéseket   a   szótöbbségtől   eltérő, minősített  többség  követelményéhez  köthet.  Ilyen  jellegű eltérő rendelkezés hiánya azonban nem akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság    a    hatáskörébe   tartozó    kérdésekben határozatot  hozzon. Ugyanakkor megjegyzendő,  hogy  maga  az Abtv.  az ügyek szerint megfelelően differenciál: részletesen meghatározza,  hogy mely ügyekben kell teljes ülésen  dönteni (Abtv. 30. §), s mely problémákat bírálhatják el a három tagú tanácsok (Abtv. 31. §). Az Alkotmánybíróság szerint az Abtv.- be  foglalt e szabályok elegendőek a különböző ügyek – súlyuk szerinti  –  megosztásához,  sem a  működőképességet,  sem  a határozathozatalt nem akadályozza, hogy az Abtv.  25.  §  (3) bekezdésének megfelelő kivételről nem rendelkezik norma. Az  Abtv.  30.  §  (1) bekezdés f) pontja az Alkotmánybíróság teljes    ülésének    hatáskörébe    utalja    az    ügyrendi törvényjavaslat  megalkotását. Mint  az  ügyrendi  törvénnyel kapcsolatos   történeti   résznél   bemutatásra   került   az Alkotmánybíróság  e  törvényi  feladatának  (több  ízben  is) eleget  tett,  az  Abtv. e rendelkezése  alapján  megalkotott ideiglenes  ügyrend  határozza meg az Alkotmánybíróság  belső működésének és eljárásának részleteit. Végül  az  Abtv. 32. §-a utal az Alkotmánybíróság ügyrendjére abban   az   összefüggésben,  hogy  törvény,   illetőleg   az Alkotmánybíróság  ügyrendje további  hatásköröket  állapíthat meg  az  Alkotmánybíróság teljes ülése és háromtagú  tanácsai számára.  Az  Abtv.-n kívül más törvények valóban állapítanak meg  egyéb  hatásköröket  az Alkotmánybíróság  számára,  erre felhatalmazást azonban nem az Abtv. 32. §-a, hanem az 1. § h) pontja   biztosít.   Ennek  értelmében  az   Alkotmánybíróság hatáskörébe   tartozik  “eljárás  mindazokban  az   ügyekben, amelyeket   törvény   hatáskörébe   utal”.   Igy,    ha    az Alkotmánybíróság  ügyrendjéről törvény  rendelkezik,  valóban fennáll  az  elvi  lehetősége, hogy ebben további  hatáskörök megállapításra   kerüljenek.  Az   Alkotmánybíróság   meglévő hatásköreiben való eljárással azonban az Abtv. 32. §-a  nincs összefüggésben. Megállapítható  tehát,  hogy  az  Abtv.  azon  rendelkezései, amelyek   az   Alkotmánybíróság   ügyrendjére   utalnak    az Alkotmánybíróság     eljárására     nincsenek     meghatározó befolyással.    Az   Abtv.   rendelkezései   önmagukban    is alkalmazhatók,  az  Alkotmánybíróság működését  és  eljárását megfelelőn  szabályozzák. Az ügyrendi törvény  megalkotásának elmulasztása  nem  veszélyezteti,  hogy  az  Alkotmánybíróság ellássa  az  Alkotmány  32/A. §-ába foglalt  alkotmányvédelmi feladatát. A   kifejtett   indokok   alapján  megállapítható,   hogy   a törvénysértő mulasztás – az ügyrendi törvény hiánya – nem  az Alkotmányból levezethető jogalkotási feladat elmulasztása.  E mulasztás  nem  éri el az alkotmányellenesség  szintjét,  nem teremtett alkotmánysértő helyzetet, amely az Alkotmánybíróság intézkedését   indokolná,  ezért   az   Alkotmánybíróság   az indítványokat elutasította. Az  Alkotmánybíróság határozatának a Magyar  Közlönyben  való közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke                                  Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András    alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró                                  Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István    alkotmánybíró                             alkotmánybíró                                  Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva    alkotmánybíró                             alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	2/2002. (I. 25.)
Date of the decision: .	01/22/2002
.
.