Hungarian
Ügyszám:
.
610/B/1999
Előadó alkotmánybíró: Holló András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 2/2002. (I. 25.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2002/41
.
A döntés kelte: Budapest, 01/22/2002
.
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

    Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára,  valamint mulasztásban  megnyilvánuló
    alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítványok alapján
    meghozta az alábbi

                            határozatot:

    1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi
    XXXII.  törvény  29.  §-ának “amelyet az  Országgyűlés  –  az
    Alkotmánybíróság  javaslatára  –  törvényben   határoz   meg”
    szövegrésze   alkotmányellenességének   megállapítására    és
    megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

    2. Az Alkotmánybíróság elutasítja azokat az indítványokat is,
    amelyek    mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenesség
    megállapítását azért kezdeményezték, mert az Országgyűlés nem
    alkotta  meg  az Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.
    törvény  29.  §-ának  előírása  szerint  az  Alkotmánybíróság
    szervezetére  és  eljárására vonatkozó részletes  szabályokat
    tartalmazó ügyrendi törvényt.

    Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a  Magyar   Közlönyben
    közzéteszi.
                                Indokolás

                                   I.

      Az  Alkotmánybíróságról szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a
      továbbiakban: Abtv.) 29. §-ával összefüggésben több indítvány
      érkezett.

      1.  Az  egyik  indítványozó utólagos normakontroll  keretében
      kérte  vizsgálni  az  Abtv. 29. §-át.  Véleménye  szerint  az
      Alkotmány Alkotmánybíróságra vonatkozó 32/A. §-ából, valamint
      az    Abtv.   preambulumából   az   következik,    hogy    az
      Alkotmánybíróság  önálló  hatalmi  ág,  s   mint   ilyen   az
      ügyrendjét  maga  kell hogy meghatározhassa. Az  indítványozó
      kifejti,   hogy   az  alkotmányos  szervek  rendszerében   az
      Országgyűlés,   a  Kormány,  a  helyi  önkormányzatok   maguk
      alkothatják  meg ügyrendjüket, a szervezetükre és működésükre
      vonatkozó    részletes   szabályokat,   ezzel   szemben    az
      Alkotmánybíróság belső eljárási szabályait az Országgyűlés  –
      mint másik hatalmi ág – hivatott szabályozni. Az indítványozó
      álláspontja   szerint   ez   sérti   az   államhatalmi   ágak
      elválasztásának  elvét,  s ezáltal  az  Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésében   deklarált  jogállamiságot.   Az   indítványozó
      határozott   kérelme   az  Abtv.  29.  §-ából   “amelyet   az
      Országgyűlés  – az Alkotmánybíróság javaslatára –  törvényben
      határoz   meg”   szövegrész  megsemmisítésére   irányult.   A
      megsemmisítés   folytán  hatályban   maradó   szöveg   –   az
      indítványozó  szerint – biztosítja az Alkotmánybíróságnak  az
      önálló ügyrendi szabályozás lehetőségét.
      Az  indítványozó kérelmét a későbbiekben visszavonta, mert “a
      Kormány    a   Magyar   Közlönyben   közzétette   jogalkotási
      programját, amelyben szerepel az Abtv. reformja is”, s  ennek
      keretében  –  véli  az  indítványozó –  az  általa  felvetett
      probléma  minden bizonnyal rendezésre kerül. Ezt követően  az
      indítványozó  a  visszavont kérelmét  újból  előterjesztette.
      Álláspontja, hogy az Abtv. – kétharmados többséget igénylő  –
      módosítása  nem várható, az alkotmányellenes helyzet  azonban
      továbbra  is  fennáll,  ha  az  Országgyűlés  alakító   módon
      beavatkozhat   a  legfőbb  alkotmányvédő  szerv   működésének
      legapróbb részleteibe is.

      2.     Mulasztásban     megnyilvánuló     alkotmányellenesség
      megállapítására három indítvány érkezett, az indítványozók az
      alábbi alkotmányossági problémákat vetették fel:

      2.1. Az egyik indítványozó kifejtette, hogy az Alkotmány 7. §
      (2)   bekezdése   szerint   a  jogalkotás   rendjét   törvény
      szabályozza,  a  jogalkotásról szóló 1987.  évi  XI.  törvény
      pedig  –  a  2. § a) és 3. § a) pontjaiban – úgy rendelkezik,
      hogy  az  állam szervezetére és működésére vonatkozó alapvető
      rendelkezéseket,  az  Alkotmányban felsorolt  állami  szervek
      működését  törvényben kell szabályozni.  Véleménye,  hogy  az
      alkotmányos  szervekre vonatkozó törvényi szabályozási  igény
      magában  foglalja az Abtv. 29. §-a szerinti ügyrendi törvényt
      is.  Az indítványozó kérelmében megjelölte az Abtv. 18. § (2)
      bekezdését  amely  szerint  az  Alkotmánybíróság  Hivatalának
      szervezetére   és   működésére   vonatkozó   szabályokat   az
      Alkotmánybíróság     ügyrendjének     kell     megállapítani.
      Álláspontja,  hogy  az Alkotmánybíróság Hivatalára  vonatkozó
      törvényi  szabályozás hiánya is alátámasztja  a  mulasztásban
      megnyilvánuló alkotmányellenesség fennálltát.
      Az  indítványozó  úgy véli, hogy az alkotmánysértő  mulasztás
      nemcsak  az  Országgyűlés, hanem – az Abtv. 29.  §-a  szerint
      javaslattételi  jog elmulasztása miatt – az  Alkotmánybíróság
      tekintetében  is  megállapítható. Az indítványozó  kérte  “az
      Országgyűlés  és  az  Alkotmánybíróság  felhívását   határidő
      megjelöléssel feladatának teljesítésére.”

      2.2.  Egy  további  indítványozó az Abtv.  29.  §-a  szerinti
      ügyrendi  törvény  megalkotásának hiánya  miatt  mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítását    azért
      kezdeményezte,    mert   –   álláspontja    szerint    –    a
      szabályozatlanság miatt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése,  61.
      §  (1)  bekezdése és 57. § (1) bekezdése egyaránt  sérül.  Az
      indítványozó kifejtette, hogy a jogállamisághoz  tartozik  az
      állami  szervek  működésének,  eljárásának  megismerhetősége,
      amelyet  a  kihirdetett és mindenki által  hozzáférhető  jogi
      szabályozás    biztosít.   Ennek   elmaradása    nemcsak    a
      jogállamiságot, hanem a közérdekű adatok megismeréséhez  való
      jogot is sérti.
      Az  indítványozó  szerint az ügyrendi törvény  megalkotásának
      elmulasztása miatt az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe foglalt
      bíróság előtti egyenlőség elve nem érvényesül. Kifejti,  hogy
      “a  törvényerőre  emelt ügyrend hiányában  az  eljárás  egyes
      résztvevői  között  (azokban az  esetekben  amikor  az  Abtv.
      alapján    az    eljárást    “bárki”   indítványozhatja)    a
      jogegyenlőséget    a   szabályozás   nem   biztosítja.”    Az
      indítványozó  szerint e kérdés eldöntésénél tekintettel  kell
      lenni  arra  is, hogy az Abtv. 19. §-a kisegítő  jelleggel  a
      polgári perrendtartás szabályait is alkalmazni rendeli.

      2.3.   Az   Alkotmánybíróság   ügyrendjéről   szóló   törvény
      megalkotásának  elmulasztását egy  újabb  indítványozó  azért
      kifogásolta, mert álláspontja szerint az ügyrendi törvény  az
      Abtv.  “több szakaszában is pótolhatatlan funkció betöltésére
      hivatott”.  Az  indítványozó hivatkozik az Abtv.  17.  §  (1)
      bekezdés  d)  pontjára,  amely  szerint  az  Alkotmánybíróság
      elnöke  ellátja  azokat a feladatokat,  amelyeket  számára  –
      többek   között   –  az  Alkotmánybíróság  ügyrendje   előír;
      hivatkozik  az  Abtv.  18.  §  (2)  bekezdésére,   amely   az
      Alkotmánybíróság  Hivatala működését az ügyrendi  szabályozás
      körébe  vonta; hivatkozik továbbá az Abtv. 19. §-ára,  25.  §
      (3) bekezdésére, 29. §-ára, 30. § (1) bekezdés f) pontjára és
      a  32.  §-ára  is, amelyek az ügyrend vonatkozásában  további
      eljárási kérdésekben való szabályozásra adnak felhatalmazást.
      Az  indítványozó szerint az Abtv. 29. §-ában előírt  ügyrendi
      törvény  megalkotásának  hiánya  az  Alkotmány  32/A.  §  (6)
      bekezdését       sértő       mulasztásban       megnyilvánuló
      alkotmányellenességet  eredményez,  mert  az  Abtv.  csak  az
      ügyrendi törvénnyel együtt alkalmazható. Az indítványozó  úgy
      véli,  hogy  ügyrend  hiányában az Alkotmánybíróság  eljárása
      szabályok  nélküli,  s ez visszaélésekre nyújt  alkalmat.  Az
      indítványozó  végül  –  a korábbi indítványozókkal  megegyező
      módon  –  kifejti,  hogy “vizsgálni kellene a  javaslattételi
      joggal  felruházott  szerv felelősségét  is  az  Országgyűlés
      jogalkotói feladatának elmulasztása motívumai mellett”.

      3.  Az  Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és  egy
      eljárásban bírálta el.

                                   II.

      1.    Az    indítványozók   által   hivatkozott    alkotmányi
      rendelkezések szerint:

      “2.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  független,  demokratikus
      jogállam.”
       
      “7.  § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek
      elfogadásához    a    jelenlévő   országgyűlési    képviselők
      kétharmadának szavazata szükséges.”
       
      “32/A. § (6) Az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről
      szóló   törvény   elfogadásához  a  jelenlévő   országgyűlési
      képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
       
      “57.  §  (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki
      egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene  emelt
      bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit
      a  törvény  által felállított független és pártatlan  bíróság
      igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
       
      “61.  §  (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga  van  a
      szabad  véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű
      adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”

      2. Az Abtv. vonatkozó szabályai értelmében:

      “17. § (1) Az Alkotmánybíróság elnöke
       (...)
       d)   ellátja   azokat  a  feladatokat,  amelyeket   törvény,
      illetőleg az Alkotmánybíróság ügyrendje számára előír.”
       
      “18.   §   (1)   Az  ügyvitel  és  előkészítés  teendőit   az
      Alkotmánybíróság Hivatala látja el.
      (2)   Az   Alkotmánybíróság   Hivatalának   szervezetére   és
      működésére    vonatkozó   szabályokat   az   Alkotmánybíróság
      ügyrendje állapítja meg.”

      “19.  § Ha e törvény, illetőleg az Alkotmánybíróság ügyrendje
      eltérő   rendelkezést  nem  tartalmaz,  az   Alkotmánybíróság
      eljárása  során a jogi képviselet, az anyanyelv használatának
      biztosítása,   a  bírák  kizárása  tekintetében   a   polgári
      perrendtartásról    szóló   törvény    rendelkezéseit    kell
      megfelelően alkalmazni.”

      “25.  § (3) Az Alkotmánybíróság zárt ülésen, általában  –  az
      Alkotmánybíróság     ügyrendjében    meghatározott     esetek
      kivételével  –  szótöbbséggel hozza meg határozatát,  amelyet
      meg   kell   indokolni.  A  határozatot  az   indítványozónak
      kézbesíteni kell.”
       
      “29.   §   Az  Alkotmánybíróság  szervezetére  és  eljárására
      vonatkozó részletes szabályokat az Alkotmánybíróság ügyrendje
      állapítja  meg, amelyet az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság
      javaslatára – törvényben határoz meg.”
       
      “30. § (1) Az Alkotmánybíróság teljes ülésén dönt a következő
      ügyekben:
       (...)
       f)  az  Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló  törvényjavaslat
      megalkotása;”
       
      “32.  §  Az  Alkotmánybíróság teljes ülése  vagy  három  tagú
      tanácsai  eljárnak mindazokban az ügyekben is, amelyeknek  az
      elbírálását törvény, illetőleg az Alkotmánybíróság  ügyrendje
      a hatáskörükbe utalja.”

      3.   A   jogalkotásról  szóló  1987.  évi  XI.   törvény   (a
      továbbiakban: Jat.) irányadó rendelkezései értelmében:

      “2. § Az Országgyűlés törvényben állapítja meg
       a)  a  társadalmi rendre, valamint a társadalom  meghatározó
      jelentőségű intézményeire, az állam szervezetére, működésére,
      és   az   állami   szervek  hatáskörére  vonatkozó   alapvető
      rendelkezéseket,”
       
      “3.   §  A  társadalmi  rendre  vonatkozóan  törvényben  kell
      szabályozni különösen
       a) az Alkotmányban felsorolt állami szervek működését,”
       
      “14.  §  (1)  A  jogszabályt – a (2)-(3) bekezdésben  foglalt
      kivétellel  –  a  Magyar  Köztársaság hivatalos  lapjában:  a
      Magyar   Közlönyben  kell  kihirdetni.  A  jogszabály  átfogó
      módosítása  esetén  a  jogszabályt egységes  szerkezetben  is
      közzé kell tenni.”

                                  III.

      1. Az Alkotmánynak a jogállami értékeknek megfelelő 1989. évi
      XXXI.  törvénnyel  történő  átfogó  módosítása,  illetve   az
      Alkotmánybíróságról   szóló   1989.   évi   XXXII.    törvény
      megteremtette     Magyarországon    az    alkotmánybíráskodás
      jogszabályi  kereteit.  Az Alkotmány és  az  Abtv.  megfelelő
      szabályokat  biztosított  arra, hogy  az  Alkotmánybíróság  –
      szervezetében    és   működésében   is   –   alkotmányvédelmi
      feladatának eleget tehessen. Az Alkotmánybíróság  a  11/1992.
      (III. 5.) AB határozatában többek között megállapította, hogy
      az  1989.  október  23-án  kihirdetett  alkotmánymódosítással
      gyakorlatilag új Alkotmány lépett hatályba, ami az  államnak,
      a  jognak  és a politikai rendszernek a korábbitól gyökeresen
      különböző,  új minőségét vezette be azzal a meghatározásával,
      hogy “a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam”.
      ...   Az   Alkotmány   létrehozta  az  Alkotmánybíróságot   a
      jogszabályok  alkotmányosságának  felülvizsgálatára   és   az
      alkotmányellenes jogszabályok megsemmisítésére. A jogállam új
      szervei  közül először az Alkotmánybíróság kezdte meg  (1990.
      január 2-án) működését. (ABH 1992, 77., 80.)

      Az  1989.  október 30-án kihirdetett Abtv. a 29.  §-ában  úgy
      rendelkezett,   hogy  az  Alkotmánybíróság  szervezetére   és
      eljárására   vonatkozó  részletes  szabályokat  az   ügyrendi
      törvény   határozza   meg;   e  törvény   megalkotásához   az
      Alkotmánybíróságnak javaslattételi jogot biztosított.

      2.  Az  Alkotmánybíróság  jelen ügy kapcsán  áttekintette  az
      Abtv.  29. §-ában foglalt ügyrendi törvény létrehozásával  és
      ezen   belül   az  Alkotmánybíróság  javaslattételi   jogának
      gyakorlásával összefüggő előzményeket.

      2.1.    Az    Alkotmánybíróság   –   figyelembe    véve    az
      alkotmánybíráskodás  másfél  évének  tapasztalatait  –  1991.
      augusztusára  elkészítette  ügyrendjét.  Az  Alkotmánybíróság
      elnöke  a  javaslatot  megküldte a  miniszterelnöknek  és  az
      igazságügyminiszternek, hogy gondoskodjanak a  javaslatnak  a
      törvényhozási     eljárásba     való     felvételéről.     Az
      Alkotmánybíróság  által előterjesztett  javaslat  szerint  az
      Alkotmánybíróság  ügyrendjének megalkotása  elválaszthatatlan
      az   Abtv.   módosításától.  Az  Alkotmánybíróság  ezért   az
      Alkotmánybíróság ügyrendjén túl elkészített egy  indokolással
      ellátott  törvényjavaslatot  is  az  Abtv.  módosítására,   s
      kifejtette  abbéli véleményét, hogy ha a hiányzó  garanciális
      rendelkezések  bekerülnek  az  Abtv.-be,  akkor   a   pusztán
      technikai   jellegű  ügyrendi  szabályokat  –  a   nemzetközi
      gyakorlatban  gyakori megoldást követve – az Alkotmánybíróság
      határozattal tehetné közzé a Magyar Közlönyben.
      Az  Alkotmánybíróság  1991. szeptember  20-án,  a  parlamenti
      frakciók   és   a  független  képviselőcsoport  képviselőivel
      tárgyalást  folytatott az Alkotmánybíróság által  elkészített
      törvény-javaslatról. Az előterjesztett koncepció  fő  irányai
      elfogadást   nyertek.   Az   Alkotmánybíróság   elnöke,    az
      Országgyűlés  elnökének 1992. február 11-én írott  levelében,
      az  Abtv.  reformját is tartalmazó törvényjavaslat parlamenti
      előterjesztőjeként  –  az  Alkotmánybíróság  sajátos  közjogi
      pozíciójára   tekintettel  –  az  Országgyűlés  Alkotmányügyi
      Törvényelőkészítő  és  Igazságügyi Bizottságát  javasolta.  A
      Bizottság  elnöke  1992. március 4-én kelt levelében  azonban
      arról  tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy “Bizottságunk
      többségi szavazattal arra az álláspontra helyezkedett, hogy a
      törvényjavaslatok előterjesztését nem vállalja”. A bizottsági
      előterjesztés elutasításának oka egyrészt a Bizottság túlzott
      leterheltsége,    másrészt    az    Alkotmánybíróság    által
      beterjesztett    javaslatok   “kiemelkedő   jelentősége    és
      sürgőssége”  volt.  A  Bizottság elnöke  az  Alkotmánybíróság
      által  kidolgozott tervezeteket “a megfelelő  törvényalkotási
      kormányzati  előkészítés érdekében” az igazságügyminiszternek
      küldte meg.

      1992.   közepétől   az   Igazságügyi   Minisztérium   és   az
      Alkotmánybíróság  között az Abtv.-t  és  az  Alkotmánybíróság
      ügyrendjét érintő szakmai egyeztetések elkezdődtek. Később, a
      már  közelgő választások és a parlament egyéb törvényalkotási
      feladatai   miatt  azonban  a  tárgyalások  lelassultak.   Az
      Alkotmánybíróság elnöke ezért 1994. január 27-én – a testület
      felhatalmazás  alapján  – újból benyújtotta  az  Országgyűlés
      elnökének  az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló javaslatot.
      Az    Alkotmánybíróság    ezen    újbóli    előterjesztésében
      visszalépett  az 1991-ben kialakított, az Abtv. módosításával
      összekötött  szabályozási  koncepciótól,  és  immár  nem  egy
      csomag részeként, hanem önállóan küldte meg az Abtv. 29.  §-a
      szerinti  ügyrendi  törvény javaslatát.  Az  Alkotmánybíróság
      arra kérte az Országgyűlés elnökét, hogy “az Országgyűlés  az
      ügyrendünkről szóló törvényt kivételes eljárásban hozza meg”.
      Az  Alkotmánybíróság  által benyújtott, az  “Alkotmánybíróság
      Ügyrendjéről” szóló törvényjavaslat a 15.239. számot kapta. A
      megküldött   anyagot  az  Országgyűlés  Ügyrendi   Bizottsága
      tárgyalta  meg,  ahol  az az álláspont alakult  ki,  hogy  az
      Alkotmány  és  a  Házszabály szerint az Alkotmánybíróság  nem
      lehet  a  saját  ügyrendjéről szóló  törvény  előterjesztője.
      Ezzel  szemben  az Alkotmánybíróság azt képviselte,  hogy  az
      Abtv.  29.  §-a  egyértelműen fogalmaz:  az  Alkotmánybíróság
      ügyrendjét  az Országgyűlés – az Alkotmánybíróság javaslatára
      – törvényben határozza meg. Az Alkotmánybíróság 1994. február
      14-én  kelt  levelében kifejtette, hogy “Az  Alkotmánybíróság
      törvénykezdeményezési joga olyan különös, az Abtv.-n  alapuló
      jogosultság,   amely   kizárólag   az   ügyrendi    törvényre
      vonatkozik.”

      [Időközben  felvetődött az alkotmánybírák  számára  vonatkozó
      alkotmánymódosítási javaslat is, amely az Alkotmány  32/A.  §
      (4)  bekezdésében eredetileg szereplő tizenöt  bíró  helyett,
      kisebb  számú  testületet javasolt. E kérdés  a  későbbiekben
      függetlenedett  az  Abtv.-t is érintő “reform-csomagtól”,  az
      Országgyűlés  az 1994. évi LXXIV. törvénnyel  módosította  az
      Alkotmány  32/A.  §-át,  mely  szerint  “Az  Alkotmánybíróság
      tizenegy tagját az Országgyűlés választja”.]

      2.2.  Az  első választási ciklus végével a Kormány  az  1990-
      1994.  közötti országgyűlési ciklusban benyújtott  valamennyi
      törvényjavaslatát   visszavonta.  Bár   az   Alkotmánybíróság
      hasonló lépést nem tett, az Országgyűlés főtitkárától  azt  a
      tájékoztatást   kapta,   hogy  az  1994-ben   megalakult   új
      Országgyűlés  az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló  15.239.
      számú  törvényjavaslatot  nem tekinti  benyújtottnak,  azt  a
      tárgyalandó törvényjavaslatok között nem is tartják nyilván.
      Az  Alkotmánybíróság – eleget téve immár többedszer az  Abtv.
      29.  §-ából  folyó kötelességének – 1995. december  12-én  az
      Alkotmánybíróság    ügyrendjéről   szóló    törvényjavaslatot
      változatlan  formában  megküldte az  Országgyűlés  elnökének,
      kérve   “annak   minél   korábbi  napirendre   tűzését”.   Az
      Országgyűlés  Házbizottsága  megvitatta  az  Alkotmánybíróság
      javaslatát  és  úgy  döntött, hogy az Alkotmánybíróság  által
      készített   ügyrendi   törvényjavaslat   előterjesztője    (a
      törvénykezdeményező) a parlamenti frakcióvezetők  lesznek.  A
      Házbizottság    garantálta,    hogy    az    Alkotmánybíróság
      véleményének    kikérése   nélkül   a   szövegjavaslat    nem
      változtatható meg.

      Ilyen  előzmények  után  a  T/2066.  számon  az  Országgyűlés
      napirendjére  került az Alkotmánybíróság  ügyrendjéről  szóló
      törvényjavaslat.   1996.   április   2-án   az   Országgyűlés
      lefolytatta a törvényjavaslat általános vitáját. A vitában  a
      különböző  frakciók  részéről leginkább az  a  koncepcionális
      kérdés   merült  fel,  hogy  az  ügyrendi  törvényjavaslatban
      foglalt  egyes  kérdések szabályozását  az  Abtv.-be  kellene
      foglalni.   1996.  június  26-án  összeült  az   Országgyűlés
      Alkotmány-  és  Igazságügyi Bizottsága, hogy  megtárgyalja  a
      T/2066.    számú    törvényjavaslathoz   érkezett    módosító
      indítványokat.    Az   ülésén   az   Alkotmánybíróságot    az
      Alkotmánybíróság  elnöke képviselte. E  bizottsági  ülésen  a
      szabályozási szintek problémája került középpontba. Az (ekkor
      még)   várható   új   Alkotmány   –   vagy   a   több   elemű
      alkotmánymódosítás  –,  lehetőségét  szem  előtt   tartva   a
      bizottsági  ülésen  karakteresen  fogalmazódott  meg  az   az
      álláspont,  hogy a jövőben az Alkotmánybíróságra  vonatkozóan
      az   Alkotmányban  részletesebb  szabályokra   van   szükség.
      Fölmerült,  hogy alkotmányi szinten kell szabályozni  pl.  az
      Alkotmánybíróság   hatásköreit.   Ezt   az   elképzelést   az
      Alkotmánybíróság   határozottan  támogatta.   A   szabályozás
      második  szintje ez esetben az Abtv. lenne,  és  a  technikai
      jellegű, kizárólag az Alkotmánybíróság belső működését érintő
      szabályokat  az  Alkotmánybíróság maga határozná  meg.  Ezzel
      párhuzamosan   az  Alkotmány-  és  Igazságügyi   Bizottságban
      megfogalmazódtak olyan érvek, hogy az új Alkotmány,  vagy  az
      átfogó  alkotmánymódosítás  hosszabb  előkészületet  igényel,
      viszont  az  Országgyűlés  az  Alkotmánybíróság  ügyrendjéről
      szóló  törvényt  immár  hat  éve nem  alkotta  meg.  Ezért  e
      javaslat azt tartalmazta, hogy az Országgyűlés fogadja el  az
      immár   beterjesztett  ügyrendi  törvényjavaslatot,   amelyet
      hatályon  kívül  lehet  helyezni, ha a kétszintű  szabályozás
      megvalósul. E bizottsági ülésen az Alkotmánybíróság működését
      érintő  komoly  tartalmi kérdésekről is vita  folyt.  A  vita
      azzal  zárult,  hogy  a  bizottság  felkérte  az  igazságügyi
      kormányzatot:  “dolgozzon  ki egy  új,  egységes  és  átfogó,
      újraszabályozó alkotmánybírósági törvényt”.
      Az  Alkotmánybíróság  működését  érintő  tartalmi  kérdéseken
      belül konszenzus látszott kialakulni abban, hogy a kétszintű,
      tehát a részletesebb alkotmányi és Abtv.-beli szabályozás  az
      elfogadható megoldás; az egyéb kérdéseket az Alkotmánybíróság
      maga határozza meg. Ez az álláspont lényegében megegyezik  az
      Alkotmánybíróság által 1991-ben előterjesztettekkel.

      Ezt   követően  az  Alkotmánybíróság  ügyrendjét  is   érintő
      szabályozás  iránti  igény – a fentiek alapján  –  új  irányt
      vett.  Az Igazságügyi Minisztériumban folyó előkészítő  munka
      az Alkotmány vonatkozó rendelkezései és az Abtv. módosítására
      (új Abtv. megalkotására) koncentrálódtak. Az Alkotmánybíróság
      ügyrendjéről a hangsúly áthelyeződött a magasabb és kétszintű
      szabályozás  felé  (az ideiglenes jelleggel  –  az  Alkotmány
      módosításáig  –  megalkotandó ügyrendi  törvény  gondolata  a
      későbbiekben a törvényhozás részéről nem merült fel).
      Megjegyzendő,   hogy   garanciális   okokból   a    kétszintű
      szabályozást,  az Alkotmánybíróság hatásköreinek  Alkotmányba
      foglalását  az  Alkotmánybíróság is  szorgalmazta.  Az  ötven
      országgyűlési  képviselő  előzetes  normakontrollra  irányuló
      jogát  megszüntető törvényjavaslat alkotmányossági vizsgálata
      során  meghozott  66/1997.  (XII. 29.)  AB  határozatában  az
      Alkotmánybíróság  hangsúlyozta:  “Az  Alkotmány  2.   §   (1)
      bekezdésében deklarált jogállamiság tartalmi követelménye  az
      Alkotmánybíróság  – közjogi helyzetéből fakadó  –  alkotmányi
      hatásköri   szabályozása  és  ezáltal  védelme.   E   védelem
      szükségessége   az   Alkotmánybíróságnak  a  hatalommegosztás
      rendszerében  elfoglalt szerepéből, azaz  az  alkotmányossági
      szempontoknak     az    államszervezet     egészében     való
      érvényesítéséből ered.” (ABH 1997. 397., 403.)

      2.3. Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás történetének
      következő  lépéseit  az  Abtv. és az Alkotmány  módosításáról
      beterjesztett  T/5400.  és  T/5399.  számú  törvényjavaslatok
      jelentették,   amelyek   együttes   általános   vitáját    az
      Országgyűlés   1998.   február   17-én   tartotta   meg.    E
      törvényjavaslatok azonban nem a több éve már  igényelt  –  az
      Alkotmánybíróság  ügyrendjével  is  összefüggő   –   “reform-
      csomagot” tartalmazták, hanem egy – az 1998-as év elejére már
      nyilvánvalóvá  vált  –  újabb problémát  kívántak  áthidalni,
      nevezetesen:  a  testület létszáma a  határozatképesség  alsó
      határára  került,  mert  a  megüresedett  bírói  helyekre  az
      Országgyűlés   nem   választott   új   alkotmánybírókat.   Az
      igazságügyminiszter    a    T/5400.    és    T/5399.    számú
      törvényjavaslatok  általános  vitáját  megelőző   expozéjában
      utalt  arra,  hogy  az  alkotmányozási  folyamatban  kell  az
      Alkotmánybíróságra    vonatkozó    joganyagot     megújítani.
      Kifejtette, hogy “Az Alkotmánybíróság ügyrendi bizottsága  és
      az  Igazságügyi  Minisztérium szakértői között  immáron  több
      fordulóban  a  teljes  szabályozás áttekintésének  munkálatai
      megkezdődtek, és remélhetőleg az új parlament számára, az  új
      kormány  számára ez a tervezet jó kiinduló alapot  jelenthet,
      amelyet érdemben akár az Országgyűlés őszi ülésszakán is  meg
      lehet vitatni” (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve az 1998.
      február 17-ei ülésről, 42485. hasáb).
      A  T/5400.  és  T/5399. számon megtárgyalt  törvényjavaslatok
      azonban   nem   e   folyamat   első   lépései   voltak.    Az
      alkotmánymódosítási   javaslat  az  alkotmánybírák   jelölési
      rendjének megváltoztatását célozta, az Abtv. módosítás  pedig
      az  alkotmánybírák megbízatásának meghosszabbítását (9  évről
      12  évre),  a  sürgősségi eljárás indítványozását,  az  elnök
      megválasztásának   és   a  szignálás  rendjének   szabályait,
      valamint   a   bírák  társadalombiztosítási   nyugellátásával
      kapcsolatos   rendelkezéseket  tartalmazta.  E  javaslatokból
      azonban   az  Országgyűlés  a  ciklus  végéig  nem   alkotott
      törvényt.  (A  későbbiekben  a  hiányzó  alkotmánybírákat  az
      Országgyűlés   megválasztotta,  így   a   jelölési   rendszer
      alkotmányi módosítása is vesztett aktualitásából.)

      3.   A   választásokat   követően,   1999.   februárjában   –
      felhasználva a korábbi anyagokat és a tárgyalások  eredményét
      –    az    Igazságügyi    Minisztérium    elkészítette    “az
      Alkotmánybíróságra      vonatkozó      jogi       szabályozás
      felülvizsgálatának     koncepciójáról”     szóló     kormány-
      előterjesztést,   amelyet  megküldött   az   Alkotmánybíróság
      számára,  észrevételezés céljából. A koncepció –  a  korábban
      már  nagyrészben elfogadottá vált – kétszintű (alkotmányi  és
      Abtv.-beli)     szabályozásra     tett     javaslatot.     Az
      Alkotmánybíróság  megvitatta az előterjesztést.  Álláspontját
      az  1999.  március 23-án foglalta írásba. Az Alkotmánybíróság
      úgy  ítélte meg, hogy az előterjesztés “jó kiindulópontja egy
      átfogó  kodifikációs reformnak”, a koncepció egyes  elemeivel
      kapcsolatban pedig részletesen kifejtette álláspontját.

      A  fentiek  alapján pontosított koncepciót  a  Kormány  1999.
      júniusában   elfogadta,  és  az  Országgyűlés   Alkotmányügyi
      Bizottsága   1999.  október  12-ei  ülésén   megvitatta.   Az
      Alkotmánybíróságot a helyettes elnök képviselte. A bizottsági
      vitán    elhangzottakra   is   figyelemmel   az   Igazságügyi
      Minisztérium  2000.  februárjában  elkészítette  a  tárgybeli
      kormány-előterjesztést  és  a  kapcsolódó   törvényjavaslatok
      tervezetét.

      Az   Alkotmánybíróság  véleményének   (és   az   ezt   követő
      tárcaegyeztetések)   figyelembevételével   2000.    júniusára
      végleges formát kapott az – ez idő szerint e tárgyban  utolsó
      –  előterjesztés, s a Magyar Közlöny 2000. évi 127.  számában
      közzétett    “A   Kormány   törvényalkotási   programja    az
      Országgyűlés 2001. évi tavaszi ülésszakára” című  jogalkotási
      tervben  feltüntetésre  kerültek az  Alkotmány  módosításáról
      szóló  T/3066.  számú,  és az Abtv.-t  érintő  T/3067.  számú
      “elfogadandó   törvényjavaslatok”.   Ezekről    azonban    az
      Országgyűlés   nyilvános  vitát  nem   tartott,   törvény   e
      javaslatokból sem született.

      A   javaslat  az  Alkotmánybíróság  ügyrendjét  érintően  úgy
      rendelkezik,  hogy “Az Alkotmányban és az  e  törvényben  nem
      szabályozott szervezeti, működési és eljárási szabályokat  az
      Alkotmánybíróság   ügyrendje  határozza   meg,   amelyet   az
      Alkotmánybíróság  teljes ülése hagy  jóvá.  Az  ügyrendet  az
      Alkotmánybíróság hivatalos lapjában kell közzétenni.”

      A  fentiek  alapján megállapítható, hogy az  Alkotmánybíróság
      több esetben is élt az Abtv. 29. §-ába foglalt javaslattételi
      jogával.   A   fentebb  bemutatott  okok  miatt  azonban   az
      Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéből a mai napig nem lett
      törvény.

      4.   Az   Alkotmánybíróság  végül  megjegyzi:   az   1991-ben
      kidolgozott,    majd    törvényjavaslatként    többször    is
      előterjesztett  ügyrend-tervezet  az  Alkotmánybíróság  belső
      működését  –  mint  ideiglenes  ügyrend  –  szabályozza.   Az
      Alkotmánybíróság  teljes  ülése  1991.  július  2-án   hozott
      11/1991. (VII. 2.) Tü. határozatában kinyilvánította, hogy az
      “Ügyrend-tervezetet   a  teljes  ülés  az   alkotmánybírósági
      eljárásban  kötelező  érvényűnek  ismeri  el.”  Az  ügyrendre
      tartozó szervezeti, működési és eljárási szabályok többsége a
      gyakorlat  alapján alakult ki, a megfelelő  változtatások  az
      ideiglenes ügyrendben átvezetésre kerültek.

      Arra   tekintettel,   hogy   az  Alkotmánybíróság   a   belső
      eljárásában  változatlanul kötelezőnek ismeri el az  ügyrend-
      tervezetben  megfogalmazott eljárási  szabályokat,  a  teljes
      ülés   2001.  december  3-án  –  a  3/2001.  (XII.  3.)   Tü.
      határozatában  –  úgy  döntött,  hogy  elrendeli   ideiglenes
      ügyrendjének  az  Alkotmánybíróság  hivatalos  lapjában  való
      közzétételét.  (Az  ideiglenes ügyrend  az  “Alkotmánybíróság
      Határozatai”  hivatalos  lap  X.  évfolyam  2001.   decemberi
      számában jelent meg.)

                                   IV.

      Az   Alkotmánybíróság   szerint  az   indítványozó   utólagos
      normakontroll  iránti kérelme – azaz, hogy az Abtv.  29.  §-a
      sérti  az államhatalmi ágak elválasztásának elvét, és ezáltal
      az  Alkotmány  2.  § (1) bekezdését, valamint  32/A.  §-át  –
      megalapozatlan.

      1.  Az  államhatalmi ágak elválasztásának  elvét  a  hatályos
      jogrendszerben egyedül az Abtv. preambuluma említi  abban  az
      összefüggésben, hogy az Abtv. megalkotása – többek  között  –
      “a  hatalmi  ágak  elválasztása  és  kölcsönös  egyensúlyának
      megteremtése”  érdekében  szükséges.  Bár  az  Alkotmány   az
      államhatalmi   ágak  elválasztása  elvét  szövegszerűen   nem
      tartalmazza,  a Magyar Köztársaság államszervezete  ezen  elv
      alapján  épül  fel. Ezt bizonyítják az egyes  állami  szervek
      (hatalmi  ágak)  feladatát  és  hatáskörét  leíró  alkotmányi
      rendelkezések,  az  állami szervek egymáshoz  való  viszonyát
      érintő  szabályok (szervezeti és eljárási garanciák), illetve
      az Alkotmányba foglalt összeférhetetlenségi rendelkezések. Az
      Alkotmánybíróság  a  38/1993. (VI. 11.)  AB  határozatában  a
      hatalmi    ágak    elválasztásának   elvét   a   jogállamiság
      alkotóelemének tekintette, s kifejtette, hogy ezt az elvet az
      Alkotmány   is   tükrözi   (ABH   1993,   256.,   261.).   Az
      Alkotmánybíróság    gyakorlatában   az   államhatalmi    ágak
      elválasztásának  elvét [úgy is mint az  Alkotmány  2.  §  (1)
      bekezdésébe   foglalt  jogállamiság  részét]   következetesen
      érvényesítette. [Lásd pl.: 41/1993. (VI. 30.)  AB  határozat,
      ABH  1993, 292., 294.; 17/1994. (III. 29.) AB határozat,  ABH
      1994, 84., 85-86.; 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, ABH 1994,
      296.,  300-301.;  28/1995. (V. 19.) AB határozat,  ABH  1995,
      138., 142., 143. stb.]

      Az   Alkotmánybíróság   saját   közjogi   státuszát   és    a
      hatalommegosztás elvét már az ítélkezés kezdetén, a  31/1990.
      (XII.  18.)  AB határozatában összefüggésbe hozta. Hatáskörét
      értelmezve az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mondta  ki,
      hogy   az   Alkotmány  egyes  rendelkezéseinek  értelmezésére
      irányuló     alkotmánybírósági     hatáskör     gyakorlásánál
      “messzemenően   figyelembe  kell   venni   a   hatalmi   ágak
      megosztásának    elvét,   amely   a   magyar   államszervezet
      legfontosabb  szervezeti  és működési  alapelve”  (ABH  1990,
      136.,  137.).  Az Alkotmánybíróság a 16/1991.  (IV.  20.)  AB
      határozatában   a   törvényjavaslat   alkotmányellenességének
      előzetes vizsgálatára irányuló – egykori – hatáskörét szintén
      az   államhatalmi   ágak  elválasztása   elvére   tekintettel
      értelmezte.   Kifejtette,   hogy  az   Alkotmánybíróság   úgy
      gyakorolja     a    törvényjavaslat    egyes    rendelkezései
      alkotmányellenességének előzetes vizsgálatát, hogy  a  lehető
      legkisebbé tegye az ellentmondást saját jogállása,  különösen
      a  hatalommegosztásban  elfoglalt helye  és  az  Abtv.  által
      lehetővé  tett előzetes normakontroll között (ABH 1991,  58.,
      61.).
      Az  Alkotmánybíróság a 66/1997. (XII. 29.)  AB  határozatában
      hatáskörei alkotmányi védelmével összefüggésben hivatkozott a
      jogállamiság  és  a  hatalommegosztás  elvére.  E   határozat
      szerint:  “A  magyar közjogi berendezkedés  egyik  alapja  az
      Alkotmány  2.  § (1) bekezdésében megállapított  jogállamiság
      elve. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e jogállamban az
      Alkotmánybíróság   hatáskörének  a   klasszikus   alkotmányos
      szervekkel  azonos alkotmányos védelmet kell biztosítani.”  E
      követelményt    az    Alkotmánybíróság   a   hatalommegosztás
      rendszerében  elfoglalt  szerepéből  eredeztette  (ABH  1997,
      397., 403.).

      A  fentieket  is  figyelembe  véve  megállapítható,  hogy  az
      Alkotmánybíróság közjogi jogállása és a hatalommegosztás elve
      (az  elv  érvényesítése) szoros kapcsolatban  áll,  ezért  az
      Alkotmány  2. § (1) bekezdése alapja lehet az alkotmányossági
      vizsgálatnak.

      2.  Az Alkotmánybíróság független, kizárólag az Alkotmány alá
      rendelt  alkotmányos szerv, közjogi státusza  az  Alkotmányon
      alapul.  Az  Alkotmány  32/A.  §-a  az  Országgyűlés  és   az
      Alkotmánybíróság    viszonyában    kifejezetten    szól    az
      alkotmányellenes  törvény megsemmisítésének kötelezettségéről
      [32/A. § (2) bekezdés]. Az Alkotmánybíróság tehát alkotmányos
      felhatalmazás   alapján  bírája  az  Országgyűlés   jogalkotó
      tevékenységének. [Lásd: 16/1991. (IV. 20.) AB határozat,  ABH
      1991,  58,  59-60.]  Ez  azonban nem  azt  jelenti,  hogy  az
      Országgyűlés – megfelelő, az alkotmányos státusz tiszteletben
      tartását  szolgáló garanciális szabályok betartásával  –  nem
      alkothatna    az   Alkotmánybíróság   tevékenységét    érintő
      törvényeket.  Maga  az Alkotmány 32/A. § (6)  bekezdése  erre
      kifejezett felhatalmazást ad (az Abtv. tekintetében).
      Az  alkotmányos felhatalmazáson alapuló Abtv.-n túlmenően  az
      Alkotmánybíróság ügyrendi működésére vonatkozó szabályozásnak
      azonban  elvileg kétféle alkotmányos megoldása is lehetséges,
      nevezetesen:  a jelenlegi, azaz a külön törvényi  szabályozás
      és  az  Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó  belső  normatív
      szabályozás.

      Az  Abtv.  29. §-ával összefüggésben tehát az alkotmányossági
      kérdés nem pusztán az, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendjét az
      Országgyűlés meghatározhatja (ugyanis Alkotmányból eredő joga
      a  törvényalkotás), hanem az is, hogy megvannak-e a megfelelő
      garanciák   arra,  hogy  a  törvényhozás  az  –  Alkotmányban
      biztosított  és  az  Abtv.-ben  részletesen  szabályozott   –
      alkotmányos    jogállásával   összhangban   szabályozza    az
      Alkotmánybíróság belső eljárási rendjét.

      2.1.  Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint az Abtv.  –  az
      ügyrendi   törvény  megalkotására  vonatkozóan  –   tartalmaz
      biztosítékot az Alkotmánybíróság önállóságának védelmére.  Az
      Alkotmány  32/A.  §-ával  –  az Alkotmánybíróság  alkotmányos
      státuszával – összefüggésbe hozható az Abtv. 29. §-a és 30. §
      (1)  bekezdés  f)  pontja.  Az  Abtv.  29.  §-a  szerint   az
      Alkotmánybíróság  ügyrendi  törvényét  az   Országgyűlés   az
      Alkotmánybíróság javaslatára alkotja meg. Az Abtv. 30. §  (1)
      bekezdés  f)  pontja pedig kimondja, hogy az Alkotmánybíróság
      teljes  ülése  dönt  “az Alkotmánybíróság ügyrendjéről  szóló
      törvényjavaslat megalkotása” tárgyában.
      Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy az Abtv. 29. §-a és 30.
      §   (1)   bekezdés  f)  pontja  szerinti  eljárási  szabályok
      biztosítják  az  Alkotmánybíróság Alkotmányban  és  Abtv.-ben
      meghatározott  önállóságát  és  függetlenségét.  Az  Abtv.  e
      szabályai  az  ügyrendi törvény megalkotásában együttműködést
      feltételeznek az Országgyűlés és az Alkotmánybíróság  között.
      A  jelenleg  irányadó “együttműködő modell” is  garantálja  a
      hatalmi ágak elválasztását: azt, hogy a független alkotmányos
      szervek a maguk hatáskörében eljárva kölcsönösen tiszteletben
      tartják egymás belső működését.
      Az   Alkotmánybíróság   rámutat:  a   hatalommegosztás   elve
      elsősorban  nem  az  államhatalmi  ágak  merev  elválasztását
      jelenti,   hanem   az  alkotmányos  szervek  működésének,   a
      hatalomgyakorlásnak          kölcsönös          ellenőrzését,
      kiegyensúlyozását.   Jelen  esetben  –  az   Alkotmánybíróság
      független   alkotmányos   státuszának   védelmében    –    az
      Országgyűlés   törvényalkotási  joga  esik  korlátozás   alá,
      nevezetesen:     az    Országgyűlés    az    Alkotmánybíróság
      “javaslatára”,   az  Alkotmánybíróság  teljes   ülése   által
      “megalkotott”  ügyrendi  törvényjavaslatot  tekintheti  annak
      alapjául,   hogy  az  Abtv.  29.  §-ába  foglalt   jogalkotói
      feladatát  teljesítse. Az Alkotmánybíróság szerint az  Abtv.-
      ben   meghatározott  együttműködésben  jelenik  meg   az   az
      egyensúly,  amely  a  hatalommegosztás egyfajta  biztosítékát
      jelenti.

      Az  Alkotmánybíróság e kérdés kapcsán is utal több döntésében
      kifejtett   álláspontjára:   az   Alkotmány   32/A.   §   (1)
      bekezdéséből  az utólagos normakontrollra irányuló  hatásköre
      kényszerítően  és  teljeskörűen következik,  azaz  valamennyi
      jogszabályra   nézve  fennáll,  amelyet  törvényhozás   útján
      szűkíteni  nem  lehet. [4/1997. (I. 22.)  AB  határozat,  ABH
      1997,  41.,  49.]  Erre irányuló indítvány alapján  tehát  az
      Alkotmánybíróság    bármely    jogszabály    alkotmányosságát
      felülvizsgálhatja,    így    azokat    is,     amelyek     az
      Alkotmánybíróságot  érintik. [Az  Alkotmánybíróság  az  Abtv.
      rendelkezéseinek  alkotmányossági  vizsgálata  tárgyában   is
      számos határozatot hozott, lásd pl.: a 10/1992. (II. 25.)  AB
      határozatot,  ABH  1992,  72.;  a  66/1997.  (XII.  29.)   AB
      határozatot,  ABH  1997.  397. stb.]  Az  Alkotmánybíróság  a
      29/1997. (IV. 29.) AB határozatában pedig kifejtette, hogy  a
      törvényhozási  eljárás garanciális szabályainak  mellőzése  –
      adott esetben – közjogi érvénytelenségre vezethet. (ABH 1997.
      122.,  128.) Mindezeket szem előtt tartva az Alkotmánybíróság
      úgy  ítélte  meg, hogy alkotmányvédelmi feladata  körében  is
      rendelkezésre   állnak  olyan  biztosítékok,  amelyekkel   az
      Alkotmány  szerint független és önálló szervek  (közöttük  az
      Alkotmánybíróság)   alkotmányos   jogállásának   tiszteletben
      tartását   –   a   hatalmi  ágak  elválasztásának   elvét   –
      biztosíthatja.

      2.2.  Az  indítványozó  az utólagos normakontrollra  irányuló
      kérelmét   az   Alkotmánybíróság  belső   viszonyait   érintő
      szabályozási autonómia védelme tekintetében is megfogalmazta.
      Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság – az indítvány alapján
      –  áttekintette  az alkotmányos szervekre (az  egyes  hatalmi
      ágakra) vonatkozó hatályos szabályozást.

      Az  Országgyűlést  érintően maga az  Alkotmány  fogalmaz  meg
      rendelkezést: az Alkotmány 24. § (4) bekezdése értelmében “az
      Országgyűlés    a    jelenlévő    országgyűlési    képviselők
      kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja
      meg  működésének  szabályait  és  tárgyalási  rendjét.”  Ezen
      alkotmányos   felhatalmazás  alapján   született   a   Magyar
      Köztársaság  Országgyűlésének Házszabályáról  szóló  46/1994.
      (IX.   30.)  OGY  határozat.  Jogforrási  minőségét  tekintve
      szintén az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartozik
      a   Kormány   ügyrendje,  amelyről  a   többször   módosított
      1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat szól. Az Országgyűlés és
      a  Kormány vonatkozásában tehát a kibocsátó szabályozza saját
      működését.
      Sajátos   megoldás  érvényesül  a  bíróságoknál.  Az  eljárás
      garanciális  rendelkezéseit  a különböző  eljárási  törvények
      tartalmazzák, míg a bírósági ügyvitel tekintetében a  polgári
      perrendtartásról  szóló 1952. évi III.  törvény  395.  §  (3)
      bekezdése     kimondja,     hogy     annak     rendjét     az
      igazságügyminiszter, az Országos Igazságszolgáltatási  Tanács
      egyetértésével, rendeletben állapíthatja meg. Azonos tartalmú
      szabályt fogalmaz meg a büntetőeljárásról szóló 1973. évi  I.
      törvény 404/A. §-a is. Tehát a bírósági ügyvitel tekintetében
      az  Országos  Igazságszolgáltatási  Tanács  egyetértési  joga
      szolgál  a  belső  autonómia védelmére. A Legfelsőbb  Bíróság
      vonatkozásában  a  jelenleg alkalmazandó  Bírósági  Ügyviteli
      Szabályzat  201.  §  (2)  bekezdése  a  Legfelsőbb  Bíróságot
      jogosítja   fel  a  saját  ügyvitelének  meghatározására.   A
      Legfelsőbb  Bíróság e kérdéseket az 1/1994.  LfB  utasításban
      rendezte.  A  bíróságok szervezetéről és igazgatásáról  szóló
      1997. évi LXVI. törvény 32. § (8) bekezdése szerint pedig  “a
      jogegységi  eljárásra vonatkozó ügyviteli  rendelkezéseket  a
      Legfelsőbb Bíróság ügyviteli szabályzata állapítja meg”.
      Az    önkormányzatok   alkotmányos   felhatalmazás    alapján
      szabályozhatják   szervezeti  és  működési  kérdéseiket.   Az
      Alkotmány  44/A.  §  (1)  bekezdés  e)  pontja  önkormányzati
      alapjogként    fogalmazza   meg    azt,    hogy    a    helyi
      képviselőtestület   a   “törvény  keretei   között   önállóan
      alakíthatja   ki   szervezetét  és  működési   rendjét”.   Az
      önkormányzatok e tárgyban rendeleteket alkotnak.
      Az  Állami  Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII.  törvény
      13.   §   értelmében  az  Állami  Számvevőszék  elnöke:   “a)
      javaslatot  tesz  az  Országgyűlésnek az Állami  Számvevőszék
      szervezeti  felépítésére  és  létszámára;  b)  jóváhagyja  az
      Állami Számvevőszék szervezeti-működési szabályzatát.”  Tehát
      a belső szabályozási önállóság a Számvevőszék tekintetében is
      érvényesül:   szervezeti   és  működési   szabályzatát   maga
      állapíthatja  meg,  a  szervezeti  felépítés  és  a   létszám
      tekintetében az Országgyűlés szerepe a jóváhagyásra terjed ki
      [14. § (1) bekezdés].
      Szintén   érvényesül  a  belső  szabályozási   autonómia   az
      állampolgári  jogok  országgyűlési biztosai  tekintetében,  a
      róluk  szóló  1993. évi LIX. törvény 28. § (2) bekezdése  úgy
      szól,  hogy  “az Országgyűlési Biztos Hivatala Szervezeti  és
      Működési Szabályzatát az országgyűlési biztos állapítja meg.”

      Látható  tehát,  hogy valamennyi, függetlenséggel  rendelkező
      alkotmányos  szervnél van egy olyan határ,  amelyen  belül  a
      belső   szabályozási  autonómia  érvényesül,  azaz   önmagára
      vonatkozóan  az  adott  szerv  maga  hozhat  rendelkezéseket.
      Megállapítható az is, hogy a hatályos jogban nincs különösebb
      rendező  elv  arra  nézve, hogy ennek az autonómiának  milyen
      mélységűnek kell lennie: önmagában nem tekinthető irányadónak
      sem  az  adott szerv alkotmányos súlya (lásd pl. a  bíróságok
      tekintetében érvényesülő szabályokat), sem pedig az, hogy  az
      adott  szerv rendelkezik-e jogalkotó hatáskörrel (lásd pl.  a
      Számvevőszékre,   vagy  az  ombudsmani  hivatalra   vonatkozó
      szabályokat).

      Az  Alkotmánybíróság szerint ugyanúgy, ahogy  az  alkotmányos
      szervek   hatáskörei   teljeskörű   alkotmányi   rögzítésének
      követelménye  megfogalmazást nyert [66/1997.  (XII.  29.)  AB
      határozat, ABH 1997, 397., 403.] felvethető az az  igény  is,
      hogy  a független alkotmányos szervek belső viszonyait érintő
      kérdéseket  e  szervek – a szabályozási autonómiát  általános
      követelményként   feltételezve   –   maguk   rendezzék.   (Az
      Alkotmánybíróság  –  a  III. pont  alatt  ismertetett  “Abtv.
      reform”  keretében – saját ügyrendjének elfogadását  illetően
      is  erre az álláspontra helyezkedett.) A különböző megoldások
      alkotmányossága  –  beleértve azt,  hogy  adott  esetben  hol
      húzható   meg  az  a  határ,  amelyen  túl  más  hatalmi   ág
      alkotmányosan már nem avatkozhat be – esetenként dönthető el.

      Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Abtv.  29.  §-ából
      nem  vonható le olyan következtetés, hogy az Alkotmánybíróság
      ügyrendjéről  szóló  törvény eleve az Alkotmánybíróság  belső
      autonómiáját  sértő,  a hatalommegosztás  elvével  ellentétes
      szabályozást eredményez.

      Az  Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján az Abtv. 29.  §-
      ának megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

                                   V.

      Az  Alkotmánybíróság  szerint  a  mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség megállapítására irányuló  indítványok  is
      megalapozatlanok.

      1.   Az   Alkotmánybíróságnak  a  mulasztásban  megnyilvánuló
      alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló hatáskörét az Abtv.
      49. §-a szabályozza. E szerint:
      “(1)  Ha  az  Alkotmánybíróság  hivatalból,  illetőleg  bárki
      indítványára  azt  állapítja meg, hogy a  jogalkotó  szerv  a
      jogszabályi  felhatalmazásból származó  jogalkotói  feladatát
      elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett  elő,  a
      mulasztást  elkövető  szervet  –  határidő  megjelölésével  –
      felhívja feladatának teljesítésére.
      (2)  A  mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül
      köteles jogalkotói feladatának eleget tenni.”

      Az   Alkotmánybíróság  az  Abtv.  49.  §-ával  összefüggésben
      kimondta, hogy e törvényi rendelkezés alkalmazása során a két
      feltételnek  –  a  mulasztásnak és ennek  folytán  előidézett
      alkotmányellenes  helyzetnek  – együttesen  kell  fennállnia.
      (1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667., 669.)

      2.  A  jelen  ügyben megállapítható, hogy az  Abtv.  29.  §-a
      egyértelmű  felhatalmazást ad arra, hogy az  Országgyűlés  az
      Alkotmánybíróság ügyrendjét törvényben szabályozza,  valamint
      az is, hogy e törvény még nem született meg. Az indítványozók
      –  e  határozat I/2. pontjában ismertetett sorrendben  –  azt
      állítják,  hogy az Alkotmány 7. § (2) bekezdése,  továbbá  az
      Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 61. § (1) bekezdése  és  57.  §
      (1)  bekezdése,  valamint a Alkotmány 32/A. §  (6)  bekezdése
      egyaránt    sérül    az   ügyrendi   törvény   megalkotásának
      elmulasztása  miatt. Alkotmányossági kérdés  tehát,  hogy  az
      Alkotmány megjelölt rendelkezéseinek sérelme megállapítható-e
      a  szabályozás  hiánya következtében. Az  Alkotmánybíróság  a
      mulasztásban         megnyilvánuló        alkotmányellenesség
      megállapítására  irányuló indítványokat az  alábbiak  szerint
      bírálta el:

      2.1.  Az  Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. §  (2)  bekezdését
      értelmezve  több döntésében rámutatott, hogy Alkotmány  7.  §
      (2)  bekezdése  alapján  ugyan a jogalkotás  rendjét  törvény
      szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési
      képviselők   kétharmadának   szavazata   szükséges,   ez    a
      rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá
      a   jogalkotásról  szóló  törvény  normáit  (496/B/1990.   AB
      határozat,  ABH  1991,  493., 496.).  Így  önmagában  a  Jat.
      szabályainak      megsértése      nem       valósít       meg
      alkotmányellenességet,  csak  akkor,   ha   egyben   valamely
      alkotmányos elv, vagy rendelkezés sérül [32/1991. (VI. 6.) AB
      határozat,  ABH  1991,  146., 159.;  34/1991.  (VI.  15.)  AB
      határozat,   ABH   1991,  170.,  172.].  Az  Alkotmánybíróság
      ugyanakkor   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésébe   foglalt
      jogállamiságból eredő jogbiztonság védelme érdekében, illetve
      más  alkotmányos rendelkezések alapján (lásd pl. a jogforrási
      hierarchiára   vonatkozó   alkotmányi   szabályokat)    egyes
      jogalkotási  (a Jat.-ban is szereplő) alapelveket alkotmányos
      védelemben részesít.

      Az indítványozó jelen ügyben – a Jat. 2. § a) pontjának azt a
      szövegrészét  hívta fel, mely szerint az állam  szervezetére,
      működésére   és  az  állami  szervek  hatáskörére   vonatkozó
      alapvető rendelkezéseket törvényben kell szabályozni, illetve
      az  indítványozó megjelölte a Jat. hasonló tartalmú 3.  §  a)
      pontját,  amelynek értelmében törvényben kell szabályozni  az
      Alkotmányban   felsorolt   állami   szervek   működését.   Az
      indítványozó    úgy   véli,   hogy   az   ügyrendi    törvény
      megalkotásának hiánya miatt a Jat. e rendelkezései sérülnek.

      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint a Jat. – indítványozó
      által  felhívott – rendelkezései közvetlenül visszavezethetők
      az   Alkotmányra:  alkotmányossági  kérdés  az,  hogy  milyen
      kérdések  szabályozása  tartozik a kizárólagos  törvényhozási
      tárgyak körébe. Azonban az állam szervezetére, az alkotmányos
      szervek  működésére  vonatkozó törvényi  szintű  szabályozási
      igény  elsősorban nem a Jat. idézett általános  szabályaiból,
      hanem  magából  az Alkotmányból következik.  Az  Alkotmányban
      található  törvényalkotásra  felhatalmazó  rendelkezések  egy
      része  az  ún. államszervezeti törvényekre irányadó.  [Így  –
      többek között – törvényt kell alkotni az Alkotmány 32/B.  §-a
      (7) bekezdése szerint az országgyűlési biztosokról, a 32/C. §
      (4)  bekezdése szerint az Állami Számvevőszékről, a 39. § (2)
      bekezdése  értelmében a Kormány tagjai  és  az  államtitkárok
      jogállásáról,  az  50. § (5) bekezdése értelmében  törvényben
      kell rendezni a bíróságok szervezetét és igazgatását stb.]
      E sorba illeszkedik az Alkotmány 32/A. § (6) bekezdése, amely
      az   Alkotmánybíróság  szervezetéről  és  működéséről   szóló
      törvény megalkotására ad felhatalmazást.
      Megállapítható tehát, hogy az Alkotmányban az államszervezeti
      törvények tekintetében a Jat.-nál (annak 2. § a) pontjától és
      3.  §  a)  pontjától)  részletesebb  és  pontosabb  szabályok
      találhatók.  A Jat. idézett rendelkezései nem az  Alkotmányba
      foglalt    államszervezeti   törvényeken    túli    törvények
      megalkotására   adnak   további  felhatalmazást,   hanem   az
      Alkotmányban    részletezett    államszervezeti     törvények
      összefoglaló  megnevezését adják. E  törvények,  közöttük  az
      Alkotmány   32/A.   §  (6)  bekezdése  szerinti   Abtv.   is,
      megalkotásra  kerültek. Az Abtv. 29. §-a által  meghatározott
      ügyrendi  törvény  kívül esik a Jat. által  is  meghatározott
      kizárólagos törvényhozási tárgyak körén.

      Az indítványozó az ügyrendi törvény megalkotásának hiányát az
      Abtv. 18. § (2) bekezdésével összefüggésben is sérelmezi.  Az
      Abtv.  18.  §  (2)  bekezdése értelmében az  Alkotmánybíróság
      Hivatalának  szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat
      az    Alkotmánybíróság   ügyrendje    állapítja    meg.    Az
      Alkotmánybíróság szerint egy adott szervezet belső szervezeti
      egységeire  vonatkozó szabályok lehetnek ugyan  törvényi,  de
      lehetnek  a  belső szabályozás tárgyai is  [lásd  pl.  a  már
      említett,  az  állampolgári  jogok  országgyűlési  biztosáról
      szóló  1993.  évi  LIX. törvény 28. § (2)  bekezdését,  amely
      szerint  “az  Országgyűlési  Biztos  Hivatala  Szervezeti  és
      Működési Szabályzatát az országgyűlési biztos állapítja meg].
      Következésképpen az erre vonatkozó törvényi  rendezés  hiánya
      önmagában  nem  eredményezi – sem az Alkotmány,  sem  a  Jat.
      (Alkotmány  alapján  is védett) rendelkezései  alapján  –  az
      alkotmányellenes helyzet fennállását. Egyébiránt az Abtv. 18.
      §  (1)  bekezdése a legfontosabb kérdést, a hivatal  alapvető
      feladatát  meghatározza.  E  szerint:  az  ügyvitel   és   az
      előkészítés teendőit az Alkotmánybíróság Hivatala látja el.

      2.2. Az indítványozó az Alkotmánybíróságra vonatkozó joganyag
      megismerhetősége  szempontjából  is  kérte   a   mulasztásban
      megnyilvánuló   alkotmányellenesség   megállapítását.   Ezzel
      összefüggésben egy másik indítványozó is kérelmet fogalmazott
      meg.  Eszerint  az Alkotmány 2. § (1) bekezdése,  61.  §  (1)
      bekezdése   egyaránt   sérül,  mert  e  rendelkezésekből   az
      következik, hogy az állami szervek eljárásának és működésének
      kihirdetett és mindenki által hozzáférhető jogi szabályozáson
      kell  nyugodnia. Az Abtv. 29. §-ában foglalt ügyrendi törvény
      megalkotásának  elmulasztása  –  mivel  ezáltal  az  ügyrendi
      szabályok  széles  körben nem ismertek – a fenti  alkotmányos
      tételeket sérti, alkotmányellenes helyzetet idéz elő.

      Az   Alkotmánybíróság   szerint  az  indítványozók   helyesen
      mutatnak  rá arra, hogy az alkotmányos szervek – közöttük  az
      Alkotmánybíróság     –     eljárásának     és     működésének
      megismerhetősége az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből és a  61.
      §   (1)   bekezdéséből  folyó  alkotmányos  követelmény.   Az
      Alkotmánybíróság  már az 56/1991. (XI. 8.)  AB  határozatában
      kifejtette, hogy "a jogállamiság egyik alapvető követelménye,
      hogy   a   közhatalommal  rendelkező  szervek  a  jog   által
      meghatározott  szervezeti  keretek  között,   a   jog   által
      megállapított  működési  rendben,  a  jog  által  a  polgárok
      számára   megismerhető  és  kiszámítható  módon  szabályozott
      korlátok  között  fejtik  ki a tevékenységüket.”  (ABH  1991,
      454.,  456.).  Az Alkotmánybíróság a 34/1994.  (VI.  24.)  AB
      határozatában  e  követelményt  az  Alkotmány   61.   §   (1)
      bekezdésében szereplő, a közérdekű adatok nyilvánossága és az
      azokhoz  való  hozzáférhetőség  alkotmányos  szabályával   is
      összefüggésbe  hozta (ABH 1994, 177., 185.).  Alkotmányossági
      kérdés  tehát, hogy e követelmények az Abtv. 29. §-a szerinti
      törvény megalkotásának elmulasztása miatt sérülnek-e.

      Az  Alkotmánybíróság tevékenysége alapvetően  az  Alkotmányon
      nyugszik.  Az  Alkotmány felhatalmazása  alapján  megalkotott
      Abtv.   az   Alkotmánybíróság  eljárásának   és   működésének
      legfontosabb  szabályait rögzíti. Az Alkotmány  és  az  Abtv.
      magukban   foglalják   az   Alkotmánybíróság   függetlenségét
      garantáló,  az  alkotmánybírói  tisztség  közjogi  karakterét
      meghatározó,  az  indítványozási jogot s az  egyes  eljárások
      sajátosságait leíró, illetve az alkotmánybírósági  döntésekre
      irányadó legfőbb garanciális rendelkezéseket.
      Az  Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban pusztán abból
      a  tényből, hogy az Abtv. 29. §-a alapján az ügyrendi törvény
      még   nem  született  meg,  nem  lehet  olyan  következtetést
      levonni,  hogy az Alkotmánybíróság működése nem megismerhető.
      Az  Alkotmánybíróság  eljárására  és  működésére  vonatkozóan
      nemcsak  az  Alkotmány, és az Abtv., hanem a külön  hatáskört
      megállapító  egyéb  törvényekben  szereplő  rendelkezések  is
      irányadók [lásd pl. az 1997. évi C. törvénynek a népszavazási
      ügyekben soron kívüli eljárást előíró 130. § (2) bekezdését].
      Az      Alkotmánybíróság     eljárásának     megismerhetősége
      szempontjából  kiemelendő  továbbá,  hogy  az  Abtv.  –  több
      tekintetben    valóban   keretjellegű   –    szabályait    az
      Alkotmánybíróság a különböző ügyek kapcsán több ízben és több
      aspektusból  is  értelmezte.  Az  Alkotmánybíróság  hatáskör-
      értelmezései  [lásd  pl. a 4/1997. (I. 22.)  AB  határozatot,
      amely  kimondta, hogy utólagos normakontroll tárgya  lehet  a
      nemzetközi  szerződést kihirdető jogszabály (ABH 1997,  41.)]
      vagy   az   egyes  hatáskörökben  az  indítványozási   joggal
      összefüggő  megállapítások [lásd pl. a 30/1999. (X.  13.)  AB
      határozatot,     amely     az    önkormányzati     rendeletek
      felülvizsgálatára  irányuló  indítványozási  jogot  tisztázta
      (ABH 1999, 411.)], illetve a konkrét ügyekben felmerült egyes
      eljárási   kérdések   alkotmánybírósági   határozattal   való
      rendezése  [lásd  pl.  az 57/1991. (XI. 8.)  AB  határozatot,
      amely   az   alkotmányjogi   panasz   jogorvoslati   jellegét
      rögzítette   (ABH  1991,  272.,  281-282.)]   is   része   az
      Alkotmánybíróság      eljárásának,      működésének.       Az
      Alkotmánybíróság az Abtv. szabályainak alkalmazásához – adott
      esetben  – alkotmányos követelményt is fűzhet. [41/1998.  (X.
      2.)  AB  határozat,  ABH  1998, 306.] Az  Alkotmánybíróság  e
      határozatait  a Magyar Közlönyben közzétette, így  azok  –  a
      jogszabályokkal    azonos   módon    –    mindenki    számára
      hozzáférhetőek  és megismerhetők. Akár a hatáskör-értelmezés,
      akár    az    egyes   eljárási   kérdések   alkotmánybírósági
      határozattal    való    rendezése   ismert    más    országok
      alkotmánybírósági gyakorlatában is.
      Megjegyzendő  továbbá, hogy az Alkotmánybíróság  az  ügyrendi
      törvényjavaslat  –  e határozat III. részében  ismertetett  –
      többszöri  előterjesztésével, végül pedig e javaslat  alapját
      képező  ideiglenes ügyrend közzétételével maga is  jelentősen
      hozzájárult    ahhoz,    hogy    a    működésére    vonatkozó
      részletszabályok is nyilvánosságot kapjanak.

      A  fentiek  alapján megállapítható, hogy az  Alkotmánybíróság
      eljárására és működésére vonatkozó alkotmányi, Abtv.-beli  és
      egyéb   törvényi  rendelkezések  kihirdetésre  kerültek,   az
      Alkotmánybíróság  a  legjelentősebb, az állampolgárok  széles
      körét  érintő – ezen belül a saját hatáskörét is értelmező  –
      határozatait a Magyar Közlönyben folyamatosan közzéteszi. (Az
      Alkotmánybíróság  valamennyi döntése  pedig  megtalálható  az
      “Alkotmánybíróság  Határozatai” című – havi  rendszerességgel
      megjelenő  –  hivatalos  lapban.) Tehát  az  Alkotmánybíróság
      működése és eljárása megismerhető.

      Az  Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy mivel az  eljárására
      vonatkozó garanciális szabályok mindenki számára hozzáférhető
      módon  – a fent bemutatottak szerint – közzétételre kerültek,
      az   ügyrend   egyéb  szabályainak  törvényi  formában   való
      közzététele az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, és 61. §  (1)
      bekezdéséből     kényszerítően     nem     következik.     Az
      Alkotmánybíróság  ezért  az  erre  alapított  indítványt   is
      elutasította.

      2.3.    Az    indítványozó   a   mulasztásban   megnyilvánuló
      alkotmánysértés vizsgálatát az Alkotmány 57. § (1)  bekezdése
      alapján  is  kérte.  Álláspontja, hogy a  törvényerőre  emelt
      ügyrend hiányában az eljárás egyes résztvevői között – ha  az
      eljárást  “bárki”  indítványozhatja  –  a  jogegyenlőséget  a
      szabályozás nem biztosítja. Az indítványozó szerint a bíróság
      előtti  egyenlőség  sérelmének vizsgálata  során  tekintettel
      kell  lenni arra is, hogy az Abtv. 19. §-a kisegítő jelleggel
      a polgári perrendtartás szabályait is alkalmazni rendeli.

      Az  Abtv.  19.  §-a értelmében: “ha e törvény,  illetőleg  az
      Alkotmánybíróság ügyrendje eltérő rendelkezést nem tartalmaz,
      az  Alkotmánybíróság  eljárása során a  jogi  képviselet,  az
      anyanyelv   használatának  biztosítása,  a   bírák   kizárása
      tekintetében   a  polgári  perrendtartásról   szóló   törvény
      rendelkezéseit  kell megfelelően alkalmazni.”  Ez  a  szabály
      valamennyi  hatáskörben lefolytatható eljárásra irányadó.  Az
      Alkotmánybíróság szerint azzal, hogy az Abtv. 19. §-a e három
      kérdésben – az eltérő törvényi szabályozás lehetőségével –  a
      polgári  perrendtartásról szóló 1952. évi  III.  törvényt  (a
      továbbiakban: Pp.) nevezi meg háttérjogszabályként, nem tette
      az  alkotmánybírósági eljárást a rendes bírósági eljárásokkal
      hasonlatossá. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy az  Abtv.
      19.   §-a  nincs  összefüggésben  az  Alkotmány  57.  §   (1)
      bekezdésével.

      Az  Abtv.  szerint “bárki” megindíthatja az eljárást utólagos
      absztrakt   normakontroll  [Abtv.  21.  §   (2)   bekezdése],
      alkotmányjogi    panasz    és   mulasztásban    megnyilvánuló
      alkotmányellenesség   vizsgálata  [21.   §   (4)   bekezdése]
      hatáskörökben.   Az  Abtv.  szabályai  alapján   az   eljárás
      szempontjából általában nincs relevanciája annak, hogy azt ki
      indítványozta.  Az  Alkotmánybíróság  a  jogkövetkezményt   a
      jogszabályra  nézve  állapítja meg, így az  alkotmánybírósági
      belső  eljárás  technikai részletei az Alkotmány  57.  §  (1)
      bekezdésével a továbbiakban nem hozható kapcsolatba.
      Az  Alkotmánybíróság ezért az Alkotmány 57. § (1) bekezdésére
      alapított indítványt is elutasította.

      2.4. Egy további indítványozó szintén eljárási kérdések miatt
      állít   mulasztásban   megnyilvánuló   alkotmányellenességet,
      nevezetesen: az Alkotmány 32/A. § (6) bekezdése sérül, mert –
      álláspontja  szerint  – az Abtv. csak az ügyrendi  törvénnyel
      együtt  alkalmazható. Az indítványozó pontosan megjelölte  az
      Abtv.  –  alább  részletezésre kerülő – azon  rendelkezéseit,
      amelyek az ügyrendi törvényre utalnak, s ennek tükrében kérte
      az   alkotmányossági   vizsgálatot.  Az   indítvány   alapján
      alkotmányossági kérdés, hogy az Alkotmánybíróság, pusztán  az
      Abtv.   rendelkezéseinek   alkalmazásával,   alkotmányvédelmi
      feladatának   eleget   tud-e   tenni.   Az   Alkotmánybíróság
      álláspontja a következő:

      Az   Abtv.  17.  §  (1)  bekezdés  d)  pontja  értelmében  az
      Alkotmánybíróság   elnöke  ellátja  azokat   a   feladatokat,
      amelyeket  törvény,  illetőleg az Alkotmánybíróság  ügyrendje
      számára  előír.  Ugyanakkor e rendelkezés nem  szakítható  el
      szövegkörnyezetétől. Az Abtv. 17. § (1)  bekezdés  d)  pontja
      egy  felsorolás utolsó rendelkezése, a 17. § (1) bekezdés a)-
      c)   pontjai   az  Alkotmánybíróság  működését  érintően   az
      Alkotmánybíróság elnökének alapvető feladatait rögzítik.  Nem
      érinti   az   Alkotmánybíróság  működését  –  és   az   Abtv.
      alkalmazását  az  –, hogy további feladatokat  törvény,  vagy
      kihirdetett  ügyrend  nem  állapít  meg  az  Alkotmánybíróság
      elnökének.

      Az  Abtv. 18. § (2) bekezdése az ügyrendi szabályozás  körébe
      utalta   az   Alkotmánybíróság   Hivatala   szervezetére   és
      működésére   vonatkozó   rendelkezések   meghatározását.   Az
      Alkotmánybíróságnak   az  Abtv.  18.   §   (2)   bekezdésével
      kapcsolatos indokai e határozat V/2.1. pontjaiban  kifejtésre
      kerültek,  jelen probléma szempontjából pedig megállapítható,
      hogy   az   Abtv.  alkalmazhatóságát  nem  érinti,  hogy   az
      Alkotmánybíróság   Hivatala  működésére   vonatkozóan   nincs
      részletes törvényi szabályozás.

      Az  Abtv.  19.  §-a törvénynek, illetőleg az Alkotmánybíróság
      ügyrendjének   lehetővé   teszi,  hogy   a   Pp.-től   eltérő
      szabályokat  állapítson meg bizonyos  –  e  határozat  V/2.3.
      pontjában  ismertetett – kérdésekben. Az,  hogy  az  ügyrend,
      vagy  más  törvény  révén  nem  született  a  Pp.-től  eltérő
      rendelkezés,  nyilvánvalóan  nem  eredményezi  azt,  hogy   e
      tárgykörök   szabályozatlanok  maradtak,   mivel   az   Abtv.
      hivatkozott  rendelkezése értelmében speciális  –  Abtv.-beli
      vagy   ügyrendi  –  szabályok  hiányában  a  Pp.  megnevezett
      szakaszai alkalmazandók.

      Az Abtv. 25. § (3) bekezdése főszabályként megállapítja, hogy
      az  Alkotmánybíróság szótöbbséggel hozza meg határozatát,  de
      lehetővé teszi, hogy az ügyrend meghatározott esetekben ettől
      eltérjen, kivételeket állapítson meg. Ez arra utal,  hogy  az
      ügyrend   bizonyos   döntéseket   a   szótöbbségtől   eltérő,
      minősített  többség  követelményéhez  köthet.  Ilyen  jellegű
      eltérő rendelkezés hiánya azonban nem akadálya annak, hogy az
      Alkotmánybíróság    a    hatáskörébe   tartozó    kérdésekben
      határozatot  hozzon. Ugyanakkor megjegyzendő,  hogy  maga  az
      Abtv.  az ügyek szerint megfelelően differenciál: részletesen
      meghatározza,  hogy mely ügyekben kell teljes ülésen  dönteni
      (Abtv. 30. §), s mely problémákat bírálhatják el a három tagú
      tanácsok (Abtv. 31. §). Az Alkotmánybíróság szerint az Abtv.-
      be  foglalt e szabályok elegendőek a különböző ügyek – súlyuk
      szerinti  –  megosztásához,  sem a  működőképességet,  sem  a
      határozathozatalt nem akadályozza, hogy az Abtv.  25.  §  (3)
      bekezdésének megfelelő kivételről nem rendelkezik norma.

      Az  Abtv.  30.  §  (1) bekezdés f) pontja az Alkotmánybíróság
      teljes    ülésének    hatáskörébe    utalja    az    ügyrendi
      törvényjavaslat  megalkotását. Mint  az  ügyrendi  törvénnyel
      kapcsolatos   történeti   résznél   bemutatásra   került   az
      Alkotmánybíróság  e  törvényi  feladatának  (több  ízben  is)
      eleget  tett,  az  Abtv. e rendelkezése  alapján  megalkotott
      ideiglenes  ügyrend  határozza meg az Alkotmánybíróság  belső
      működésének és eljárásának részleteit.

      Végül  az  Abtv. 32. §-a utal az Alkotmánybíróság ügyrendjére
      abban   az   összefüggésben,  hogy  törvény,   illetőleg   az
      Alkotmánybíróság  ügyrendje további  hatásköröket  állapíthat
      meg  az  Alkotmánybíróság teljes ülése és háromtagú  tanácsai
      számára.  Az  Abtv.-n kívül más törvények valóban állapítanak
      meg  egyéb  hatásköröket  az Alkotmánybíróság  számára,  erre
      felhatalmazást azonban nem az Abtv. 32. §-a, hanem az 1. § h)
      pontja   biztosít.   Ennek  értelmében  az   Alkotmánybíróság
      hatáskörébe   tartozik  “eljárás  mindazokban  az   ügyekben,
      amelyeket   törvény   hatáskörébe   utal”.   Igy,    ha    az
      Alkotmánybíróság  ügyrendjéről törvény  rendelkezik,  valóban
      fennáll  az  elvi  lehetősége, hogy ebben további  hatáskörök
      megállapításra   kerüljenek.  Az   Alkotmánybíróság   meglévő
      hatásköreiben való eljárással azonban az Abtv. 32. §-a  nincs
      összefüggésben.

      Megállapítható  tehát,  hogy  az  Abtv.  azon  rendelkezései,
      amelyek   az   Alkotmánybíróság   ügyrendjére   utalnak    az
      Alkotmánybíróság     eljárására     nincsenek     meghatározó
      befolyással.    Az   Abtv.   rendelkezései   önmagukban    is
      alkalmazhatók,  az  Alkotmánybíróság működését  és  eljárását
      megfelelőn  szabályozzák. Az ügyrendi törvény  megalkotásának
      elmulasztása  nem  veszélyezteti,  hogy  az  Alkotmánybíróság
      ellássa  az  Alkotmány  32/A. §-ába foglalt  alkotmányvédelmi
      feladatát.

      A   kifejtett   indokok   alapján  megállapítható,   hogy   a
      törvénysértő mulasztás – az ügyrendi törvény hiánya – nem  az
      Alkotmányból levezethető jogalkotási feladat elmulasztása.  E
      mulasztás  nem  éri el az alkotmányellenesség  szintjét,  nem
      teremtett alkotmánysértő helyzetet, amely az Alkotmánybíróság
      intézkedését   indokolná,  ezért   az   Alkotmánybíróság   az
      indítványokat elutasította.

      Az  Alkotmánybíróság határozatának a Magyar  Közlönyben  való
      közzétételét az ügy jelentőségére tekintettel rendelte el.
                              Dr. Németh János
                         az Alkotmánybíróság elnöke
                                     
           Dr. Bagi István                       Dr. Bihari Mihály
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Czúcz Ottó                          Dr. Erdei Árpád
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Harmathy Attila                    Dr. Holló András
           alkotmánybíró                      előadó alkotmánybíró
                                     
           Dr. Kiss László                    Dr. Kukorelli István
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró
                                     
           Dr. Strausz János    Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
           alkotmánybíró                             alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        2/2002. (I. 25.)
        Date of the decision:
        .
        01/22/2002
        .
        .