Ügyszám: IV/01367/2014
.
Első irat érkezett: 07/31/2014
.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (sajtószabadság)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Indítvány befogadás:Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:05/19/2015
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
A Kúria ítéletében helybenhagyta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság határozatát, mely elmarasztalta az indítványozót a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 12. § (3) és (4) bekezdésében foglalt tilalom megszegéséért, amely szerint tilos a politikai hírhez hírolvasói véleményt fűzni.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében foglalt sajtószabadsághoz való jogot, mert az indítványozó sajtószabadságának részét képező szerkesztői szabadságát aránytalanul és szükségtelenül korlátozza..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
IX. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1367_0_2014_indítvány_anonim.pdfIV_1367_0_2014_indítvány_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3264/2016. (XII. 14.) AB határozat

Az ABH 2016 tárgymutatója: alapjogi teszt; alkotmányjogi panasz; demokratikus közvélemény; diszkriminációtilalom; egyenlőség mint egyenlő bánásmód követelménye; gyülekezéshez való jog; hátrányos megkülönböztetés tilalma; Joggal a Demokráciáért Bizottság; közérdek; médiatartalom-szerkesztés szabadsága; sajtószabadság; szólásszabadság; Velencei Bizottság; véleménynyilvánítási szabadság

A határozat kelte: Budapest, 12/06/2016
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2015.05.19 15:00:00 3. öttagú tanács
2016.10.18 15:00:00 3. öttagú tanács
2016.11.08 10:00:00 Teljes ülés
2016.11.21 13:00:00 Teljes ülés

.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Pokol Béla és dr. Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, valamint dr. Stumpf István és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítélete alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panaszt – az Alaptörvény IX. cikke vonatkozásában – elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítélete alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló panaszt egyebekben visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az ügyvéd által képviselt médiaszolgáltató gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és IX. cikk (2) bekezdését.

      [2] 2. Az ügy előzménye az indítványozó által 2012. november 29-én sugárzott „Kora esti híradó” című műsorban elhangzott tudósítás a „Tömegtüntetés a nácizmus ellen” elnevezéssel több párt által szervezett tüntetésről. A tüntetést a szervezők azért hívták össze, mert 2012. november 26-án a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti képviselője, Gyöngyösi Márton úgy nyilatkozott az Országgyűlésben, hogy: „itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a Magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban ([a]z elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. (Az elnök ismét csenget.) Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak. (Taps a Jobbik soraiban.)” Az indítványozó a „Kora esti híradó” című műsorban tudósított a tüntetés előkészületeiről, és az arra okot adó eseményről, a műsorvezető ezen riportot a következő mondattal vezette fel: „[m]inden eddiginél jelentősebb összefogás készülődik vasárnap a parlamenti szélsőjobboldal megkülönböztető kijelentései ellen.”
      [3] Az alapüggyel kapcsolatban megállapítható, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2013. február 6-án kelt, MN/1100-5/2013. számú határozatával kimondta, hogy az indítványozó a 2012. november 29-én, 17 óra 55 perckor kezdődött „Híradó” című műsorában megsértette a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 12. § (3)–(4) bekezdéseiben foglalt, a politikai hírhez hírolvasói vélemény fűzésére vonatkozó tilalmat azzal, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalmat „szélsőjobboldali” kifejezéssel illette; a kifogásolt – tüntetésről szóló tudósítás előtt elhangzott – hír felvezető szerint: „Minden eddiginél jelentősebb összefogás készülődik vasárnap a parlamenti szélsőjobboldal megkülönböztető kijelentései ellen.” Az elsőfokú hatóság ezért az Mttv. 186. § (1) bekezdése alapján felhívta az indítványozót, hogy haladéktalanul tegyen eleget a jogszerű magatartás követelményének, és tartózkodjék a jövőbeni jogsértésektől.
      [4] Az indítványozó az elsőfokú határozat ellen fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezést a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa (a továbbiakban: másodfokú hatóság) a 2013. április 17-én kelt, 670/2013. (IV. 17.) számú határozatával elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú hatósági határozat indokolása szerint a „szélsőjobboldali párt” kifejezés nem tényállítás, hanem véleményt, értékítéletet fejezett ki. A politikatudományban és a köznyelvben is használt minősítés nem egzakt kategória, az álláspontok változnak abban a tekintetben, hogy mely politikai felfogások tartoznak bele. A törvényi előírás nem differenciál negatív és pozitív tartalmú vélemények között, hanem általánosan korlátozza minden vélemény és értékelő magyarázat hozzáfűzését a közzétett hírekhez. Az Mttv. 12. § (3)–(4) bekezdései „bármifajta vélemény közlését” tiltja, illetve a közzététel megfelelő módját határozza meg. A „szélsőjobboldali”-nak nevezés a döntés szerint vélemény kifejezését jelentette, ilyen közlést a vélemény-jelleg megjelölésével és szerzőjének megnevezésével, a hír tárgyától megkülönböztetve kellett volna közzétennie. Az indokolás szerint a szabályozás a véleménynyilvánítás szabadságát a közönség tárgyilagos és befolyástól mentes tájékoztatásához fűződő érdekével ütközteti, és úgy határozza meg a vélemény közlésének kereteit, hogy a vélemény-jellegről és a vélemény szerzőjéről a médiafogyasztókat egyértelműen tájékoztatni kell. A másodfokú hatóság szerint a „szélsőjobboldali” kifejezés nem tekinthető a hír részének, és még ha a társadalom széles rétege egyet is ért az elhangzott véleménnyel, ez önmagában akkor sem változtat a vélemény-jellegen. Mindezek alapján a másodfokú hatóság az indítványozó fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
      [5] A másodfokú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2013. szeptember 30. napján kelt, 17.K.31.882/2013/5. számú ítéletével a másodfokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperes másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint jelentőséggel bír, hogy a „szélsőjobboldali” kifejezést napjainkban nem csak a szélsőséges irányzatokra szokták használni, szociológiai tény, hogy ez a jelző szinte teljesen elveszítette a valódi „szélsőségességre” vonatkozó eredeti tartalmát. Politikai és társadalmi vita tárgya lehet, hogy melyik kategóriára lenne valóban helytálló használni a „szélsőjobboldali” kifejezést, tény azonban, hogy a hazai és európai közéletben a mérsékeltebb, szelídebb nézeteket valló jobboldali pártokra is használatos. Ezért ha a saját alapító nyilatkozata által is elismerten radikális jobboldali pártot – bevett jelzőt használva – egy híradásban szélsőjobboldalinak neveznek, az nem jelenti azt, hogy ezzel véleményt is formálnak róla. Csupán egy olyan jelzővel illetik, amely az aktuális társadalmi és politikai közfelfogás szerint, a jelző egyik elfogadott értelmét tekintve – nem pedig az indítványozó elgondolásából fakadóan – tényszerűen megilleti. A „szélsőjobboldali” kifejezéshez ráadásul a híradásban a „parlamenti” jelző is kapcsolódott, amely még inkább hangsúlyozta, hogy a „szélsőjobboldali” jelzőt ebben a kontextusban nem a szélsőséges irányultságra használták. A bíróság ezért megállapította, hogy a másodfokú hatóság tévesen minősítette e kifejezés használatát az érintett politikai párt vonatkozásában az Mttv. 12. § (3) bekezdés szerinti „politikai hírhez való véleményfűzésnek”.
      [6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével szemben a másodfokú hatóság nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához. A Kúria a 2014. április 16-án kelt, Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az indítványozó keresetét elutasította. A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „szélsőjobboldali” jelzős szerkezet véleményt formáló kifejezés, nem tényközlés. Osztotta a másodfokú hatóság azon korábbi érvelését, amely szerint a néző befolyásolására akár egyetlen szó, egyetlen jelző is alkalmas lehet. Álláspontja szerint az Mttv. 12. § (3) bekezdésének célja a tárgyilagos, értékelő magyarázatok nélküli tájékoztatás a politikai közéleti eseményekről. Amennyiben a hírközlés véleményt is tartalmaz, már alkalmas a médiafogyasztók befolyásolására, és az Mttv. 12. § (3) bekezdésébe ütköző magatartást valósít meg. Az, hogy a „szélsőjobboldali” kifejezés tartalma politikai és társadalmi vita tárgya, arra utal, hogy nem lehet egy tényszerű közlés tárgya. A Kúria szerint „[a] Jobbik magát nem tekinti szélsőjobboldali pártnak, ezért ilyen jelzővel történő illetése véleménynyilvánítást valósít meg és a nézőben szélsőséges, radikális irányzatra való asszociálást indít meg és negatív hatást kelt.”

      [7] 3. Az indítványozó a Kúria Kfv.II.37.803/2013/5. számú felülvizsgálati ítéletével szemben az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Kérte a kifogásolt bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és a döntés megsemmisítését, mert az ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, és IX. cikk (2) bekezdésével.
      [8] Az indítványozó az Alkotmánybíróságnak a sajtószabadsággal kapcsolatos korábbi gyakorlatát {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [20]–[24]} irányadónak tekinti, mindemellett úgy érvelt, hogy az Alaptörvényben szereplő megfogalmazás tágabb, mint a korábbi Alkotmány szóhasználata, az Alaptörvény „a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges” szabad tájékoztatás feltételeit biztosítja, ez a többlet tartalom pedig hangsúlyosabbá teszi az állam intézményvédelmi kötelezettségét a sajtószabadság biztosításával kapcsolatban.
      [9] Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alapvető jogok között, korlátozását szűken kell értelmezni. A sajtószabadságba beleértendő mindazon információk és vélemények szabad terjesztése, amelyeknek a nyilvánossághoz való eljuttatása nélkül nem létezhetne demokratikus politikai diskurzus. A sajtószabadság akkor tud megfelelően érvényesülni, ha az általa védett tartalom nem függ a vélemény, információ tartalmától, hanem magát a közlés aktusát, folyamatát és eszközeit védi [19/2014. (V. 30.) AB határozat]. Az alkotmányjogi panasz szerint az indítványozó mint sajtóvállalkozás sajtószerkesztési szabadsága sérült. Álláspontja szerint a 2012. november 29-én adásba került hírműsort a szakmai sztenderdeket tartalmazó jogszabályoknak megfelelően készítette el. A riport egy nagy fontosságú, a közvéleményt foglalkoztató ügyről szólt, amelynek kapcsán megszólaltak politikusok, civilek, valamint a véleményeket összefoglalva is közölték. A hírolvasó a tudósításhoz kapcsolódóan rövid felkonferáló szöveget mondott, amely a hírszolgáltatás integráns részét képezi. Az indítványozó sajtószabadságának korlátozása akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a szükségesség-arányosság teszt alapján az az elérni kívánt célhoz szükséges és arányos, és nem sérül az alapvető jog lényeges tartalma, azonban az indítvány szerint e feltételeknek nem teljesültek.
      [10] A Kúria ítélete szerint a „parlamenti szélsőjobboldali” kifejezés a médiaszolgáltató véleményét tükrözi, ezzel szemben az indítványozó szerint a kifejezést tágabb kontextusban kellett volna értelmezni: a médiaszolgáltatók által rendszeresen alkalmazott az a szerkesztői technika, hogy egy politikus vagy közszereplő kijelentéseit összefoglalóan, annak valódi tartalmára rávilágítva közlik, a közszereplőket nem pusztán a nevükkel, hanem rájuk általánosan alkalmazott jelzővel azonosítják (pl. az LMP zöldpártként, a KDNP kereszténydemokrataként történő említése). A bevett jelzők használata – amelyeket nem a médiaszolgáltató talál ki, csak felhasználja őket – nem saját vélemény. A tájékozódáshoz való jognak megfelelően a médiaszolgáltatók valós, ténybeli alapokon nyugvó, a közösség által aktuálisan elfogadott tartalmat takaró kiegészítő információkat közölnek a hírtudósítások során. Ez a szerkesztői szabadság egyik megnyilvánulási formája. Az érintett pártra az indítványozó szerint számos tudományos publikáció és közéleti megszólalás széles körben elterjedt módon használja a „szélsőjobboldali” kifejezést, a „parlamenti” jelző pedig azt is egyértelműsíti, hogy a parlamenti pártok közül – öndefiníciója szerint is – a legradikálisabbról van szó. Ez ellen kizárólag maga az érintett párt tiltakozott; ez azonban mellékes szempont ahhoz képest, hogy a nagyobb nyilvánosság milyen jellemző kifejezéssel azonosítja az érintett pártot. Az egyébként is lehetetlen és megvalósíthatatlan, hogy hírtudósítások során csak olyan jelzőket lehessen használni, amelyek tekintetében teljes konszenzus van, és az érintettek önképével is megegyezik. Ez éppen a szerkesztői szabadság ellehetetlenüléséhez vezetne, és sértené a sajtószabadságot. Az alkotmányjogi panasz szerint az indítványozó szerkesztői szabadsága körében, szakmai meggyőződésének és a kifogásolt kifejezés kontextusának, súlyának megfelelően tájékoztatta a nézőket a szerveződő tüntetésről, és ennek során olyan jelzőt használt a Jobbik Magyarországért Mozgalomra, amely a közbeszédben addig is széles körben elterjedt volt. Arról nem az indítványozó tehet – és nem is bír jelentőséggel, hogy egyetért-e vele vagy sem –, hogy az érintett pártot a társadalom nagy része szélsőjobboldaliként azonosítja, e jelzőt minden további nélkül használni lehetett annak a ténynek a közlésére, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyik parlamenti képviselőjének megnyilvánulása ellen tüntetést szerveztek. A jelzőt az indítványozó a hírműsorban nem töltötte meg új jelentéssel, mindössze a mások által bevett tartalommal használta, véleménynyilvánításnak ezért nem értékelhető. Amennyiben tetszőleges politikai motivációjú szervezet vagy magánszemély a rá vonatkozó, neki nem tetsző jelzők ellen sikerrel léphetne fel a médiaszolgáltatókkal szemben, beszűkítené a demokratikus közbeszéd kereteit. Az indítványozó szerkesztői szabadságába történt beavatkozás – álláspontja szerint – szükségtelen és aránytalan volt.

      II.

      [11] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

      „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

      „IX. cikk (2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

      [12] 2. Az Mttv.-nek az ügyben alkalmazott rendelkezései:

      „12. § (3) A médiaszolgáltató hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai bármely médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – nem fűzhetnek.
      (4) A műsorszámban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének megjelölésével és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni.”
      III.

      [13] Az indítvány nem megalapozott.

      [14] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben megfelelt az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek. Az Alkotmánybíróság a befogadás feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítványozó a panaszát határidőn belül nyújtotta be. A panasz az Alaptörvény IX. cikkének sérelmét állító részében megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek.

      [15] 1.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az indítványa felvezetésében bár említette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése – a demokratikus jogállamiság elve – sérelmét, azonban arra irányuló önálló indokolást nem adott elő, hogy a kifogásolt bírósági döntés miért ellentétes az Alaptörvény érintett rendelkezésével, tartalmában a B) cikk (1) bekezdését érintően is valójában a sajtószabadság sérelmét állította érvként, azzal, hogy a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás sérelmét jelezte. Az indítvány összegzésében („V. Kérelem”) határozott kérelemként egyedül az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésébe ütközését állítva kérte az indítványozó a támadott döntés megsemmisítését. Ezáltal az Alkotmánybíróság az indítványt B) cikk (1) bekezdése vonatkozásban visszautasította. Az Alkotmánybíróság az indítványt az Alaptörvény IX. cikke sérelmét állító részében vizsgálta.

      [16] 1.2. Az Alkotmánybíróság a befogadás tartalmi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány fenti vonatkozásban megfelel a tartalmi feltételeknek is. Az indítványozó személyesen érintett, mert a támadott ítélet által helybenhagyott közigazgatási határozat elmarasztalta őt, az alapügyben peres félként szerepel. Az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésre, a rendelkezésére álló jogorvoslatot kimerítette.
      [17] Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek illetőleg a bírói döntést érdemben befolyásoló jellegűnek tekinthető kérdés a televíziós csatorna szerkesztési szabadságának, a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának az Mttv. szabályával összefüggésben történő értelmezése; illetve annak vizsgálata, hogy a vitatott felvezető, összekötő szöveg hírhez kapcsolódó tényállításként vagy vélemény, értékítélet kifejezéseként értékelhető-e; a kifejezés használatának bíróság általi jogszerűtlenné minősítése alaptörvény-ellenesen korlátozza-e a sajtószabadságot, ezen belül az indítványozó szerkesztői szabadságát. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt befogadta és érdemben vizsgálta.

      [18] 2. A bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát lehetővé tevő alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §) alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja; azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletben a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „szélsőjobboldali” jelzős szerkezet használata a tudósítást megelőző felvezető összefoglaló során véleményt formáló kifejezés volt, és nem tényközlés. Álláspontja szerint az Mttv. 12. § (3) bekezdésének célja a tárgyilagos, értékelő magyarázatok nélküli tájékoztatás a politikai közéleti eseményekről. A „szélsőjobboldali” jelző tartalma ezzel szemben politikai és társadalmi vita tárgya, ez már önmagában arra utal, hogy nem lehet tényszerű közlés tárgya. A Kúria a párt öndefiníciójából indult ki, és megállapította, hogy „[a] Jobbik magát nem tekinti szélsőjobboldali pártnak, ezért ilyen jelzővel történő illetése véleménynyilvánítást valósít meg”, mely alkalmas a nézőben szélsőséges, radikális irányzatra való asszociálást megindítani és negatív hatást kelteni.
      [19] Az indítványozó álláspontja szerint ezzel szemben a „parlamenti szélsőjobboldali” kifejezés nem a médiaszolgáltató véleményét tükrözi, a közlést tágabb kontextusban kellett volna értelmezni, a bevett jelzők használata – amelyeket nem a médiaszolgáltató talál ki, csak felhasználja őket – nem saját vélemény. A közlés véleményként történő értékelése az indítványozó szerkesztői szabadságába, véleménynyilvánítási szabadságába történt szükségtelen és aránytalan mértékű beavatkozást, ezáltal alaptörvény-ellenességet valósított meg.
      [20] Az Alkotmánybíróság ezért elsőként áttekintette a véleménynyilvánítás szabadsága illetve a sajtószabadság jelentőségét, és az Mttv. véleménynyilvánítást tiltó szabályozását. Majd a vitatott közlést, és annak teljes kontextusát vizsgálta. Ezt követően az ügyben vitatott közlés alkotmányjogi minősítését végezte el.

      [21] 3. A véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett helyet foglal el az alapjogi hierarchiában, csak kivételes esetben korlátozható. A véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó törvényeket megszorító értelmezésére vonatkozó követelményt már a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban kimunkálta az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság ezen alaphatározatában megjelenő megközelítést az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálya alatt a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) is megerősítette, a szólásszabadság lényegét a demokratikus társadalmi párbeszéd lehetőségének kialakításában látja. A véleménynyilvánítás szabadsága az ún. kommunikációs jogok „anyajoga”, mely az egyéni önkifejezésen túl lehetővé teszi az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban. Az alkotmánybíróság töretlen gyakorlata alapján ezért a szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése, egyben a közvélemény mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti.
      [22] A szabad véleménynyilvánításhoz való jog alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék. Demokratikus közvélemény csakis teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [14]–[17]}.

      [23] 4. A véleménynyilvánítási szabadság mint kommunikációs alapjog körében értelmezhetőek a médiaszabályozás alkotmányossági kérdései, az Abh. megerősítette az Alkotmánybíróság azon következetes érvrendszerét, miszerint sajtószabadság a szólásszabadság intézménye, így a sajtószabadság, amennyiben a szólás, a közlés, a vélemény szabad kinyilvánítását szolgálja, úgy védelme szintén kettős meghatározottságú: a szubjektív alanyi jogi jelleg mellett a közösség oldaláról a demokratikus közvélemény megteremtését és fenntartását szolgálja. A sajtószabadság felerősíti az egyéni véleménynyilvánítás hatását, és támogatja a demokratikus közvélemény közérdekű ügyekről való tájékoztatását, a közérdekű ügyekkel kapcsolatos véleményformálást. A sajtószabadság jogának gyakorlása révén az alapjog jogosultja aktív alakítója a demokratikus közvéleménynek. A sajtó ezen minőségében ellenőrzi a közélet szereplőinek, intézményeinek tevékenységét, a döntéshozatal folyamatát, tájékoztatja arról a politikai közösséget, a demokratikus nyilvánosságot (a „házőrző kutya” szerepe) {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [19]}.
      [24] A 28/2014. (IX. 29.) AB határozat megerősítette, hogy a sajtószabadság kitüntetett helyet foglal el az Alaptörvény alapjogi rendjében, mivel a sajtó a véleménynyilvánításnak, a véleményformálásnak és a véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen információszerzésnek az eszköze, amelynek egyik legfontosabb alkotmányos küldetése a közügyek alakulásában releváns körülmények bemutatása {28/2014. (IX. 29.) AB határozat, Indokolás [15]}.
      [25] A 3096/2014. (IV. 11.) AB határozat is rámutatott, hogy „a sajtószabadság a demokratikus és alkotmányos politikai rendszerek egyik legfontosabb intézménye, garanciája és eszköze {3096/2014. (IV. 11.) AB határozat, Indokolás [34]}.

      [26] 5. A sajtó szabadsága jelenti egyrészt tehát a sajtótermékekben megjelenő tartalmak, a közlés folyamatának védelmét (szubjektív alanyi jog), másrészt a demokratikus közvélemény megteremtését. A 19/2014. (V. 30.) AB határozat szerint: „[a] sajtószabadság mint alapjog védelmi köre az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése szerint védett vélemény terjesztésére, a nyilvánossághoz eljuttatására terjed ki. A sajtószabadság védelmi köre független a vélemény tartalmától; nem is a vélemény tartalmát védi, hanem a vélemények közlésének folyamatát és eszközeit” {19/2014. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [55]}.
      [27] A sajtószabadságba beleértendő mindazon információk és vélemények szabad terjesztése, amelyeknek a nyilvánossághoz való eljuttatása nélkül nem létezhetne demokratikus politikai diskurzus. A sajtószabadság akkor tud megfelelően érvényesülni, ha az általa védett tartalom nem függ a vélemény, információ tartalmától, hanem magát a közlés aktusát védi.
      [28] Az Alkotmánybíróság az Abh-ban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a jogalkalmazói aktus, amely valamely törvényi kötelezettséget a sajtó szabad működésének, tájékoztató tevékenységének határaként értékel, kétségkívül korlátozza a sajtószabadságot, így figyelemmel kell lenni a korlátozás alkotmányos szempontjaira (Abh., Indokolás [40] és [48]).

      [29] 6. Az Mttv. ügy alapjául szolgáló döntésben alkalmazott szabálya és a szabály értelmezési keretei kapcsán az alábbiakat állapította meg az Alkotmánybíróság.

      [30] 6.1. Az Mttv. 12. §-a a médiaszolgáltatásban közzétett hírek és vélemények, értékelő magyarázatok viszonyát szabályozza a kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatás követelményének megfelelő részletszabályként. A törvény értelmében a médiaszolgáltató hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai bármely médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – főszabály szerint nem fűzhetnek. A műsorszámban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének megjelölésével és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni.
      [31] A törvény tehát nem egy puszta tilalmat fogalmaz meg a vélemények közzétételével kapcsolatosan, hiszen vélemény elhangzása lehetséges, de ennek körében ugyanakkor a közönséget kifejezetten tájékoztatni kell az elhangzottak vélemény-jellegéről, annak szerzőjéről, és azt a hírtől megkülönböztetve kell közzétenni.
      [32] Az Mttv. az alapjog külső, törvényi korlátját jelenti.
      [33] A rendelkezés nem a közzétett vélemény valós tényeken alapulását követeli meg, illetve nem a valós ténybeli alapokat nélkülöző vélemények közzétételét korlátozza, hanem bárminemű vélemény esetén a közzététel módját szabályozza. A szabályozás a véleménynyilvánítás szabadságát a közönség tárgyilagos és befolyástól mentes tájékoztatásához fűződő érdekével ütköztetve – minimális – korlátozásként úgy határozza meg a vélemény közlésének kereteit, hogy a vélemény-jellegről és a vélemény szerzőjéről a médiafogyasztókat egyértelműen tájékoztatni kell.
      [34] Mivel az Mttv. explicit módon hangsúlyozza, hogy a műsorszámokban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként közreműködő munkatársak nem fűzhetnek politikai hírhez – a hírmagyarázatot kivéve – véleményt, értékelő magyarázatot, ezért lényeges, hogy az adott értékítélet kinek a véleményét közvetíti (műsorvezető, műsorszerkesztő, stb.).
      [35] Ha egy minősítő jelző az adott szövegkörnyezetben a tájékoztatás alapjául szolgáló hírrel összefüggésben nem vezethető vissza egyértelműen a média munkatársain kívül álló egyéb szervezetre vagy személyre, vagy nem jelzi kifejezetten a vélemény eredetét, akkor ez a hírhez fűzött médiaszolgáltatói/műsorvezetői vélemény hatását keltheti a nézőben.
      [36] Ha azonban a közlés az adott szövegkörnyezetben a közvélemény figyelme elé került eseményre, a média munkatársain kívül álló egyéb szervezet vagy személy megnyilvánulására egyértelműen visszavezethető, ha kifejezetten nyilvánvaló, hogy az puszta közvetítés, akkor nem feltétlenül alkalmas azt a hatást kelteni, hogy a közlés a médiaszolgáltató/műsorvezető véleményét jeleníti meg.

      [37] 6.2. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg: „ha olyan jogszabályt értelmeznek, amely valamely alapjog gyakorlását korlátozza, akkor a jogszabály engedte értelmezési mozgástér keretein belül az érintett alapjog korlátozását kizárólag a szükséges és arányos mértékű beavatkozás szintjére szorítsák” {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [21]}.
      [38] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. „A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely »intézmény« közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya” (Abh., Indokolás [42]).

      [39] 6.3. Az indítványozó az érvelésében arra hivatkozik, hogy a támadott ítéletben a véleménynyilvánítási szabadságot szükségtelenül és aránytalanul korlátozó, megszorító értelmezést alkalmaztak, ezért az Alkotmánybíróság – anélkül, hogy a bírói mérlegelés felülmérlegelésébe bocsátkozna – megvizsgálta, hogy a bírói jogértelmezésben kellő súllyal figyelembe vették-e a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozó jogszabályok megszorító értelmezésének szükségességét, megfelelően értékelve és indokolva a tényállás vizsgálatát megtörtént-e az elhangzott jelző tényként, avagy véleményként történő értékelése, illetve a vélemények hírműsorokban történő elhangzását korlátozó Mttv. szabály célját szolgáló, a nyilvánosság hiteles tájékoztatására vonatkozó kötelezettséggel történő összemérés és értékelés.
      [40] Az Mttv. az alapjog (külső) törvényi korlátját jelenti, így az alapjogi korlátozás szükségessége és arányossága nem önmagában vizsgálható, az Mttv. 12. § (3) bekezdésében meghatározottak szerinti véleményt, értékelő magyarázatot eredményező információközlések a hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámokban feltételesen – a vélemény e minőségének megjelölésével és a hírektől megkülönböztetett módon közlésével – tartoznak a vélemény- és sajtószabadság alkotmányosan védett tárgykörébe.
      [41] Az eleve fennálló külső törvényi korlátot azonban a jogalkalmazók értelmezési mozgástere is alakítja, melynek során a sajtószabadság alkotmányos jelentőségére figyelemmel kell eljárni a vizsgált magatartás értékelésekor {3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [23]}. A 7/2014. (III. 7.) AB határozatban megerősítette az Alkotmánybíróság gyakorlatában korábban kidolgozott azon tételt is, mely szerint a vélemény szabadságát korlátozó törvénynek kisebb a súlya, ha nem közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, hanem ezen jogokat mögöttesen, valamely „intézmény” közvetítésével védi.

      [42] 7. A jelzős szerkezetek használatával összefüggésben a Kúria ítélete megállapítja, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az ne minősüljön a hírszerkesztő/hírolvasó véleményének. Míg az alsóbb fokú bíróság jogértelmezésében az jelenik meg, hogy a „szélsőjobboldali” kifejezés nem véleményt, értékítéletet fejez ki, hanem olyan jelző, amely az aktuális társadalmi és politikai közfelfogás szerint, a jelző egyik elfogadott értelmét tekintve tényszerűen megilleti, addig a vitatott kúriai döntésben a Kúria leszögezi, hogy politikai és társadalmi vita tárgya lehet, hogy melyik kategóriára lehet helytálló használni a „szélsőjobboldali” kifejezést; és ezáltal az nem lehet egy tényszerű közlés tárgya. A Kúria álláspontja szerint az ilyen jelzővel történő illetés „vélemény­nyilvánítást valósít meg és a nézőben szélsőséges, radikális irányzatra való asszociálást indít meg és negatív hatást kelt.”
      [43] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a politikatudományban és a köznyelvben is használt minősítések nem egzakt kategóriák, az álláspontok változnak abban a tekintetben, hogy mely politikai felfogások tartoznak bele. A törvényi előírás nem differenciál negatív és pozitív tartalmú vélemények között, hanem általánosan korlátozza minden vélemény és értékelő magyarázat hozzáfűzését a közzétett hírekhez. Az Mttv. 12. § (3)–(4) bekezdései „bármifajta vélemény közlését” tiltja, illetve pontosabban a közzététel megfelelő módját határozza meg. Az Mttv. rendelkezése azt a célt szolgálja, hogy egy adott politikai, közéleti eseményről, hírről a közönség tárgyilagos tájékoztatást kapjon, és az esetleges vélemények, értékelő magyarázatok – az objektivitás látszatát keltve – burkolt formában semmiképp se veszélyeztessék az abban foglaltak befolyástól mentes értékelését és megítélését.

      [44] 7.1. A Kúriai döntés szerint a „szélsőjobboldali” jelzős szerkezet egy véleményt formáló kifejezés, nem pedig tényközlés, és mivel „[a] Jobbik magát nem tekinti szélsőjobboldali pártnak, ezért ilyen jelzővel történő illetése véleménynyilvánítást valósít meg, és a nézőben szélsőséges, radikális irányzatra való asszociálást indít meg”.
      [45] A média a társadalom vitáinak lebonyolítására, kohéziójának erősítésre szolgál, melynek sok esetben egyensúlyt kell találni a közérdek és a sokféle magánérdek között. A kérdéses párt önmeghatározására irányuló szándékai ugyanúgy nem jelentenek objektív mércét, mint a közvélemény aktuális állapota. A törvény célja mindenekfelett a hiteles tájékoztatásban mint közérdekben fejeződik ki. A jelzős szerkezetek természetüknél fogva jellemző szubjektivitása okán azok objektív megítélése egyes esetekben nehézségekbe ütközik, azonban a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét megvalósító Mttv. szabályával összefüggő mérce és megítélés alapjai nem magánjellegű meghatározásokban és esetleges öndefiníciókban kereshetők. A közügyek vitathatósága körében kimunkált érvrendszer alapján a véleménynyilvánítás szabadságát az nem gátolhatja, hogy a közlésben szereplő értékítélet az esetlegesen érintettek saját értékítéletével és önképével egyezik-e.
      [46] Azonban a hírműsorokban ezen vélemény mint a műsor szolgáltatójának és munkatársainak a véleménye formájában nem jelenhet meg.
      [47] A hírtudósítások során egyedileg vizsgálható, hogy a jelzők esetén olyat alkalmaztak-e, amelyek tekintetében társadalmi konszenzus olyan mértékű, mely esetben a tény-jelleg megkérdőjelezhetetlen, azonban amennyiben ezzel összefüggően nincs kétséget kizáró mérce, illetve a vélemény-jelleg megalapozható, az esetben további egyedi mérlegelés szükséges, hogy a jelző a hír közlőjének a véleménye körébe tartozik-e, avagy más eredetű.

      [48] 7.2. Az indítványozó „Kora esti híradó” című műsorban egy tüntetés előkészületeiről tudósított, mely tüntetés alapjául a zsidó származású emberek felmérését tartalmazó parlamenti képviselői kijelentés szolgált.
      [49] Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. Az alapvető jogok és alkotmányos értékek veszélyeztetését féltő közvélemény, a polgárok a képviselői megszólalásra reagálásképp ugyancsak erőteljes kritikai hangvételű felhívást tettek közzé, a tüntetés célja, elnevezése és lényege – a szervezők mint tüntetésre felhívók által – az alábbi szövegezéssel számos vezető hírportálon megjelent: „[n]e hagyjuk, hogy elterjedjen a magyar Országgyűlésben fasiszta ideológia! Ne hagyjuk, hogy Magyarországon teret nyerjen a szélsőjobb eszmeisége! Ne hagyjuk, hogy kilencven évvel a zsidótörvények után újból „listázzanak”! Ne hagyjuk, hogy a fasiszta gondolatrendszer és világszemlélet eluralkodjon hazánkban! Ne hagyjuk, hogy a magyar pártok némák legyenek!” (2012. november 27-én a community.eu oldalon megjelent felhívás, melyet szó szerint több vezető hírportál átvett). A tüntetés szervezéséről a hírműsorban – az előzményekre is kiterjedő – híradást azonban nem a tüntetést szervezők nyilatkozatát átvéve, hanem egy összefoglaló magyarázó mondattal vezették fel: „[m]inden eddiginél jelentősebb összefogás készülődik vasárnap a parlamenti szélsőjobboldal megkülönböztető kijelentései ellen.”
      [50] Ezen megfogalmazás bár a szervezők által alkalmazott jelzők közül [„fasiszta”, „szélsőjobb”] az egyik jelzőt kiemelte, és így szövegezte meg a rendezvényről szóló, összefoglaló jellegű felvezetőt, de nem emelte ki, és nem hangsúlyozta, hogy ezzel a tüntetés szervezőinek véleményét és értékítéletét közvetíti.
      [51] Az indítványozó álláspontja szerint a „szélsőjobb” kifejezés tényszerűnek is tekinthető akár, mivel nem csak a közbeszéd, de számos tudományos publikáció használja a párttal kapcsolatban a „szélsőjobboldali” kifejezést, mely elveszítette eredeti tartalmát, az a pártok egyfajta szokásosan használt skáláján (jobboldali, baloldali, avagy centrális pártok, „mérsékelt”, „szélső”, „ultra”, stb. ) elhelyezve jelöli a pártot, ugyanakkor az ehhez fűzött „parlamenti” jelző egyértelműsíti, hogy demokratikus, ámde a parlamenti pártok közül – öndefiníciója szerint is – a legradikálisabb pártról van szó.
      [52] A politikatudomány és a köznyelv olyan minősítései, melyek nem jelentenek egzakt kategóriákat, sem vitathatatlan tényeket, általában a személyes vélemény jellegével bírnak. Habár a jelző a tüntetés szervezőinek a véleményeként merült fel eredendően, így egyes társadalmi csoportok által a közvélekedésben formálódott, bevett, szokásosan használt véleményt jeleníthet meg, de az esetben is kifejezetten szükséges az Mttv. rendelkezése folytán, hogy ennek a műsorszolgáltató véleményétől való elhatárolása nyilvánvalóvá váljék.
      [53] Az Alkotmánybíróság értékelte azt is, hogy a kérdéses közéleti esemény, melyről a vitatott tudósítás történt, egy gyülekezés megvalósítása volt. A gyülekezési jog gyakorlása általában politikai véleménynyilvánítás, a gyülekezés a szervezők szándéka szerint tiltakozás egy közéleti megnyilvánulás ellen. A tiltakozó megmozdulások szokásosan figyelemfelhívó és erőteljes politikai üzenetként hangsúlyozzák – és szokásosan az erről szóló híradásban is kiemelik – a rendezvény célját, politikai irányultságát, és azon eszmeiséget, mely ellen tiltakoznak, és azon értékeket állítják középpontba, melyek nevében, avagy védelmére, képviseletére a gyülekezést szervezik. A gyülekezés tehát – természeténél fogva, mint politikai vélemény-nyilvánítás – nem értéksemleges. Egy, a véleménynyilvánítási szabadság körébe tartozó eseményről történő tudósítás az abban megjelenő vélemény közvetítése mellett is lehet tárgyilagos, ha a hír hallgatói számára nyilvánvalóvá válik, hogy az mint médiatartalom, nem azonos a hír közlőjének véleményével.
      [54] Bár a gyülekezés szervezői politikai véleményét kifejező közlésének hű közvetítése a sajtó szabadsága alkotmányos küldetéséből fakad, azonban a minősítő jelzők használata, esetleges eredetének megjelölése, közvetítése során a hiteles tájékoztatás szempontjait is figyelembe szükséges venni.

      [55] 7.3. Az adott eset minősítésénél, azaz az ügy az Mttv. sajtószabadságot korlátozó szabályának értelmezése során a véleménynyilvánítási tilalom – lehetőséghez képest – megszorító értelmezésének követelményén kívül, az értelmezést az Mttv. céljának megvalósulására, a védendő értékekre is figyelemmel kell elvégezni, alkotmányos értékeket jelentő cél ugyanis a hiteles és tárgyilagos tájékoztatás követelménye.
      [56] A közvélemény befolyásolására a közbeszédben széles körben elterjedt, bevett nyelvi fordulat, jelző alkalmazása is alkalmas lehet adott esetben, hiszen a közvélekedés időszakosan és körülményektől függően változó jelleget mutat, ezáltal a kialakult közvélekedésre is lehetséges erősítő vagy gyengítő hatást gyakorolni egy jelző – adott esetben akár ismétlő – hangsúlyozásával. Így egy bizonyos vonatkozásban, egy társadalmi vagy földrajzi szegmensben, avagy meghatározott időszakban kialakult jelző ismétlődő alkalmazása visszahathat a közvéleményre, azt erősítő vagy gyengítő hatással, ezáltal a műsort szolgáltatók általi – saját indíttatásból történő – alkalmazása egyes esetekben a vélemények hírekhez való hozzáfűzésének tilalma alá eshet, hiszen a hitelesség és objektivitás csorbítására lehet alkalmas.

      [57] 7.4. Az Alkotmánybíróság az ügy vizsgálata során úgy ítélte meg, hogy a Kúria ítélete összhangban áll a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a sajtó alkotmányos küldetésének a jelen alkotmánybírósági eljárásban figyelembe vett szempontjaival, és a hírekhez vélemény hozzáfűzését tiltó Mttv. szabály mögöttes alkotmányos rendeltetésével, azaz a hiteles és elfogulatlan tájékoztatás követelményével. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria nem alkalmazott olyan értelmezést, mely a véleménynyilvánítási szabadságot a törvényi korláton túli indokolatlanul megszorító értelmezést valósítana meg.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró




          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Imre
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [58] Egyetértek a határozat rendelkező részével és indokolásának az indítvány el-, illetőleg visszautasítást eredményező lényegével.
          [59] Véleményem ugyanakkor eltérő az indokolásnak a 7/2014. (III. 7.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) a véleménynyilvánításhoz való jognak más alapjogokkal való összeütközése esetére irányadónak jelölt álláspontjától. Ez az álláspont – egy korábbi körülmények között kialakított alkotmánybírósági gyakorlat alapján – minden hasonló esetre alapelvként alkalmazná a véleménynyilvánításhoz való jog egyfajta szupremáciáját, amit jogilag aggályosnak tartok. A jelen ügyben ráadásul az Abh. Indokolása [42] bekezdésében foglaltak változatlan szövegű felhasználása irreleváns.
          [60] Mindezekre tekintettel, összhangban az Abh-hoz tett különvéleményemmel, ebben az ügyben is megerősítem, hogy általánosságban és elvi éllel nem tudom elfogadni azt, hogy „a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni” (az Abh. Indokolásnak [42] bekezdését idézi a jelen ügy Indokolásának [38] bekezdése).

          Budapest, 2016. december 6.
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [61] A határozatot támogatom, de az indokoláshoz kiegészítést tartok szükségesnek. A határozat az Indokolás III. részének 6.2. pontjában (Indokolás [37]) az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt mérlegelési tesztnek ugyanis minden nyelvi és kontextuális értelmezés mellőzésével csak egy egyszerű deklarációval ad tartalmat: „[a]z alapjog-korlátozásnak ez a tesztje mindenekelőtt a jogalkotót kötelezi, ugyanakkor hatáskörükhöz igazodva a jogalkalmazókkal szemben is alkotmányos követelményt fogalmaz meg.” Ezzel az értelmezési deklarációval szemben a következő értelmezési dilemmákat kell kiemelni.
          [62] Az alaptörvényi I. cikkben a (3) bekezdés első mondatának nyitott és homályos megfogalmazása („[a]z alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg”) csak az alaptörvényi fejezet egészének értelmezésbe bevonása után kezd tisztulni. Az Alaptörvény Szabadság és Felelősség című fejezete ugyanis e cikk után a II-XXXI. cikkekben az alapvető jogok és kötelezettségek általános szabályait állapítja meg. Így ennek szemrevételezése után a jelzett mondatba be kell iktatni a „részletes” jelzőt ahhoz, hogy feltáruljon a mondat értelme. Így pedig az értelmezendő mondat azt az értelmet kapja, hogy az Alaptörvény csak az alapvető jogok és kötelezettségek általános szabályait alkotja meg, de a részletes szabályok meghozatalára az Alaptörvény a törvényhozót hatalmazza fel. E kontextuális értelmezéssel tehát feltárul, hogy az I. cikk (3) bekezdésének első mondata egy felhatalmazó szabály: az Alaptörvény a törvényhozót hatalmazta fel, hogy törvényben fogalmazza meg ezek részletes szabályait. E felhatalmazás keretében a (3) bekezdés második mondata aztán egy mérlegelési tesztet tesz kötelezővé a törvényhozó felé, hogy a részletezés menetében felbukkanó, más alapvető jogokkal és alkotmányos értékekkel ütközéskor miként járjon el: „[a]lapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
          [63] A kontextuális értelmezéssel így feltárult, hogy az I. cikk (3) bekezdése tulajdonképpen egy felhatalmazó szabály, mely az első mondatában a törvényhozót hatalmazza fel, hogy részletezze az Alaptörvény által általános szinten már szabályozott alapvető jogokat és kötelezettségeket, második mondatában pedig e részletezés közben fellépő, szükségszerű korlátozások keretben tartására egy mérlegelési tesztet alkot meg. Problémásnak kell tehát azt is tartani, hogy a kritizált indokolási szöveg ezt „alapjog-korlátozási tesztnek” nevezi, mert ezzel eltakarja, hogy e korlátozás éppen más alapvető jog vagy alkotmányos érték érdekében történik, így a helyes elnevezés erre az alapjog-mérlegelési teszt.
          [64] Nem helyeselhető az indokolásnak az a megfogalmazása sem, miszerint e cikk címzettjei a jogalkotók általában lennének, mert ennek megfogalmazása csak a törvényhozót és a törvényi szintű jogforrását hatalmazza fel az alapvető jogok részletes szabályainak megalkotására. A törvény által meghozott részletező szabályok mellett a technikai jellegű részletező szabályok alsóbb jogforrásokra bízása pedig mindig az egyes ilyen törvények kialakításakor történik meg, melyek alkotmányossága felől aztán az Alkotmánybíróság dönt mindenkor egyedileg, ha ezt a jogosultak indítványozzák. Ez utóbbi eljárás elől vonja el – akaratlanul – az alaptörvényi alapot az indokolás megfogalmazása, amikor az alapvető jogok részletes szabályainak meghozatalára általában a jogalkotót mondja ki címzettnek.
          [65] Ugyanígy nem helyeselhető az indokolásnak az a megfogalmazása sem, hogy másodlagos címzettként a bíróságokat is az Alaptörvény által felhatalmazottnak mondja ki az alapvető jogok ütközésekor a mérlegelési teszt alkalmazására. A nyelvi értelem itt nyilvánvaló, az I. cikk első mondata ezt nem teszi meg, és csak a törvényhozó a felhatalmazás címzettje. Azonban az Alkotmánybíróság az alaptörvény-értelmező és alaptörvény-konkretizáló tevékenysége közben jogosult megállapítani azokat a kereteket, melyeken belül – ha különböző alapvető jogokat részletező törvények szabályai ütköznek egy-egy bírói döntés kialakítása folyamán –, a bírák is alkalmazhatják az I. cikk második mondatában foglalt mérlegelési tesztet a részletező szabályok adta kereteken belüli nyitott térben. Ezt azonban már az Alkotmánybíróság teszi az Alaptörvény (kiterjesztett) értelmezése közben, és nem maga az Alaptörvény. Jelezni kell azonban, hogy ez csak az egyik értelmezési opció, és lehetséges olyan értelmezés alkotmánybírósági többségi véleménnyé válása, miszerint ilyenkor a bírák kötelesek felfüggeszteni az eljárásukat, és alapvető jogok ütközésének feloldására csak az Abtv. 25. §-a szerint indítványozási jogukat használhatják. A magam részéről én elfogadhatónak tartom az elsőnek jelzett értelmezési utat, és átsugárzó hatásként deklarálhatónak tartom azt, hogy ha alapvető jogokat részletező törvényi rendelkezések ütköznek, akkor a bíró megteheti önmaga is az I. cikk mérlegelési tesztje alapján az ütközés feloldását – természetesen, amennyiben a feloldásra már van alkotmánybírósági értelmezés, akkor csak annak keretei között. Ebből következik a contrario, hogy ha alapvető jogok között az ütközés olyan aspektusban merült fel, melyre egyáltalán nincs még törvényi rendelkezés, akkor ezt a joghézagot csak az Alkotmánybíróság töltheti be, és maga az egyszerű törvényi jogot alkalmazó rendes bíróság nem. Ilyenkor tehát a bíróságnak az Abtv. 25. §-a alapján kérnie kell az Alkotmánybíróságot ennek eldöntésére. Ellenkező esetben ugyanis fokozatosan egy decentralizált alkotmánybíráskodás jönne létre a hazai közjogi berendezkedésben, és ilyen modellváltást csak az alkotmányozó hatalom hozhat létre.

          Budapest, 2016. december 6.
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

          [66] Egyetértek az indítvány elutasításával, azonban azt – álláspontom szerint – más okok indokolják.
          [67] Mint ahogy azt már több párhuzamos indokolásomban és különvéleményemben {legutóbb lásd 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [75]–[90]} kifejtettem, az Alaptörvény I. Cikk (3) bekezdése meggyőződésem szerint kizárólag a jogalkotó és nem a jogalkalmazó számára állapít meg kötelezettséget. Az Mttv. 12. § (3) bekezdésének megalkotásakor a jogalkotó feladata volt a korlátozás szükségességének, illetve arányosságának vizsgálata; azt az indítványozó nem vonta kétségbe, hogy a jogszabály megfelel ezeknek a feltételeknek és nem állította e rendelkezés alaptörvény-ellenességét. Az indítványozónak az az álláspontja, hogy a Kúria az Alaptörvény IX. cikke alapján őt megillető szerkesztői szabadságot szükségtelenül és aránytalanul korlátozta, nézetem szerint azért nem helytálló, mert a Kúria eljárása során nem a szükségességi-arányossági teszt szerinti vizsgálatot folytatta le az indítványozó szerkesztői szabadságának korlátozása vonatkozásában (ezt nem is tehette volna meg), hanem pusztán az Mttv. – alkotmányosságában nem vitatott – rendelkezését alkalmazta és értelmezte a jogvita eldöntése során. Az alkotmányos jogszabály megfelelő alkalmazása pedig értelemszerűen nem vezethet a bírói döntés alaptörvény-ellenességéhez. Tekintettel arra, hogy sem az indítványozó nem kérte az Mttv. 12. § (3) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát, sem az Alkotmánybíróság nem észlelt olyan okot, amely miatt az Abtv. 28. §-a alapján át kellene térnie a törvényi rendelkezés alaptörvény-ellenességének a vizsgálatára, a Kúria pedig csak ezt a jogszabályt alkalmazta megfelelő módon, a bírósági döntés sem sértheti az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát.

          Budapest, 2016. december 6.
          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye

          [68] Nem értek egyet a határozattal. Álláspontom szerint sérült a panaszos Alaptörvény IX. cikkében biztosított alapjoga, a sajtó szabadsága, s ezt az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna állapítania.

          [69] 1. Az alapügy az alkotmányjogi panaszos médiaszolgáltató 2012. november 29-én 17 óra 55 perckor kezdődő Híradó című műsorszámában elhangzott politikai hír („[m]inden eddiginél jelentősebb összefogás készülődik vasárnap a parlamenti szélsőjobboldal megkülönböztető kijelentései ellen.”) alapján, a konkrét mondat „parlamenti szélsőjobboldal” fordulata miatt indult. Ennek kapcsán állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala, hogy az indítványozó megsértette az Mttv. 12. § (3)–(4) bekezdéseiben foglalt, a politikai hírhez hírolvasói vélemény fűzésére vonatkozó tilalmat. Ezt a közigazgatási határozatot jóváhagyta aztán a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa. Majd a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 17.K.31.882./2013/5. számú ítéletével a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte. Azonban a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kfv.II.37.803/2013/5. számú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét helyezte hatályon kívül és az indítványozó keresetét elutasította.
          [70] Az indítványozó mindezek után fordult az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszával az Alkotmány­bírósághoz, s kérte a Kúria felülvizsgálati ítéletének a megsemmisítését, amelyben a Mttv. 12. § (3) bekezdésébe ütközőnek minősítette az adott hírközlést.
          [71] Jóllehet az indítványozó kifejezetten a bírói döntés, a Kúria felülvizsgálati ítélete ellen terjesztette elő az alkotmányjogi panaszát, ám az Alkotmánybíróság ebben az eljárásban nemcsak a bírói döntést, hanem a bíróság által alkalmazott normát is felülvizsgálhatja. Az Abtv. 28. § (1) bekezdése szerint ugyanis az Alkotmánybíróság az Abtv. „27. §-ban meghatározott bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a 26. § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja”. Álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak az Mttv. 12. § (3) bekezdését érintően, amelynek alapján az indítványozót elmarasztalták, az Abtv. 28. § (1) bekezdése szerint kellett volna eljárnia.
          [72] Az Mttv. 12. § (3) bekezdésének alkalmazott rendelkezése szerint: „[a] médiaszolgáltató hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai bármely médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – nem fűzhetnek.” {Ezzel összefüggésben az Mttv. 12. § (4) bekezdése rögzíti: „[a] műsorszámban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének megjelölésével és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni.”} Az Mttv. 12. §-a ilyenformán tehát korlátozza a politikai hírhez kapcsolódó vélemény, értékelő magyarázat megjelenítését. E korlátozó rendelkezés vált meghatározóvá az alapügy megítélése során. Határozatában az Alkotmánybíróság is ennek alapján vizsgálja, hogy a támadott kúriai döntés sértette-e a sajtószabadságot.
          [73] Az Alkotmánybíróságnak így – álláspontom szerint – a bírói döntést megelőzően vizsgálnia kellett volna az Mttv. 12. §-ából következő, kereskedelmi műsorszolgáltatóval szemben is érvényesülő tartalomkorlátozást. Megítélésem szerint a hírközlések kapcsán a véleményközlés megtiltása (legalábbis a kereskedelmi médiaszolgáltatók esetében) nem feltétlenül szükséges korlátozás. Nincs feltétlenül szükség rá ahhoz, hogy a korrekt tájékoztatás követelménye teljesüljön, ami indokolhatta ennek a tartalomkorlátozó törvényi szabálynak a megalkotását. Figyelembe véve az 1998. évi XLIX. törvény által kihirdetett, a határokat átlépő televíziózásról szóló, Strasbourgban, 1989. május 5-én kelt európai egyezmény a 7. cikkének 3. pontját, ez a műsorszolgáltató felelőssége körében a hírközlés kapcsán csak egy visszafogottabb korlátozást tesz lehetővé: „3. A műsorszolgáltató biztosítja, hogy a hírek korrekt módon mutassák be a tényeket és eseményeket, valamint ösztönzi a szabad véleményformálást.” Az Európa Tanács szakértőinek a magyar médiaszabályozásról 2012-ben közzétett véleménye pedig konkrétan rámutatott: „a Médiatörvény 12. §-a által szabott követelmény, amely minden médiumot kötelez arra, hogy különbséget tegyen a hír és a vélemény között, ezzel alkalmassá téve a rendelkezést a szerkesztői függetlenség hatékony gyakorlásának szankcionálására. Habár létezik legitim igény a vélemények és tények ésszerű mértékű elválasztására – különösen a műsorszolgáltatásban – egy ilyen szigorú megkülönböztetés alkalmazása lehetetlen a fejlődő új médiában, és oda vezethet, hogy egyes médiumok tartózkodni fognak véleményük kifejezésétől a közügyekről történő híradások során.” (http://www.mediajogfigyelo.hu/uploads/files/0_et_velemeny_mertek_tasz.pdf) Majd 2015-ben az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületeként számon tartott Velencei Bizottság adott véleményt a magyar médiaszabályozásról, s a Mttv. 12. §-a kapcsán megjegyezte: „In addition, »facts« cannot always be clearly distinguished from »opinions«; after all, it is difficult to imagine an anchor-man not using any adjective, while every adjective gives a flavour of an »opinion« to a statement of fact. In sum, the vagueness of the terms employed in two acts may turn those provisions into a tool of suppression of the free speech, even if originally it was supposed to promote non-opinionated news reporting.” (http://www.venice.coe.int/webforms/documents/?pdf=CDL-AD(2015)015-e)
          [74] A hír és a vélemény éles elválasztására vonatkozó követelménynek a sajtó szabadságát érintő indokolatlan korlátozása, persze lehet, hogy első ránézésre az érintett rendelkezés kapcsán nem is igazán annyira szembetűnő. Annak érzékeltetésére azonban, hogy egy még teljesen ártatlannak tűnő tényközlés (hír) is borzasztó könnyen értékelhető véleménynek, ami ha a véleményközlés tiltásával (és szankcionálásával) jár együtt, mennyire abszurd és önkényes korlátozáshoz vezethet, elegendő csak felütni az állandóan kezünk közelében tartott kötetet a „derék öreg katona” kalandjairól. Palivec úrnak, a vendéglősnek, aki nem mellesleg „nagyon művelt férfiú is volt”, és rettentően igyekezett kimérten felelni azokra a kérdésekre, amit Bretschneider úr, az „államrendőrség civil ruhás detektívje” tett fel neki, elegendő volt egy látszólag hétköznapi tényt óvatlanul közölnie – a császár őfelségének a képét „leszarták a legyek” – hogy felségsértés miatt még aznap este le is tartóztassák, majd tíz évre elítéljék. Nem járt több szerencsével az az „alacsony férfiú” sem, „akit valami kiskocsmában ért utol a balsors”, aki nem mellesleg „történelemtanár volt”, és a szarajevói merénylet másnapján „éppen a különböző merényletek történetéből mesélt a vendéglősnek”: őt abban a pillanatban tartóztatták le, amikor „a merényletek lélektanának elemzéséből levonta az alanti következtetést: – Minden merénylet olyan egyszerű és logikus, mint a Kolumbusz tojása.” És ugye emlékszünk még a kárpitosra is a „Příčná utcából”, aki Bretschneider úr kérdésére, hogy „lőne-e a szerbekre” azt találta közölni: „nem tud lőni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében, és ott ellőtt egy koronát”; majd „mindenki látta, hogy a Bretschneider úr előveszi a noteszát, és azt mondja: »Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!«” (Az idézetek forrása: Jaroslav Haąek: ©vejk – egy derék katona kalandjai a világháborúban. Európa Könyvkiadó, 1953.)
          [75] Sokáig folytathatnánk még az iménti példákat, de egyelőre talán e három egyszerű tényközlés alapján is mindenki számára érthetővé válik, hogy mennyire abszurd módon, értelmetlenül és feleslegesen korlátozhatja a véleménynyilvánítást, ha tiltják az olyan tényközlést, amihez értékelés is társul(hat). Megítélésem szerint tehát indokolatlan korlátozást jelent az az Mttv. 12. § (3) bekezdése szerinti tilalom, hogy a médiaszolgáltató, kiváltképpen pedig a kereskedelmi médiaszolgáltató az általa közölt politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot nem fűzhet. A „kiegyensúlyozott” tájékoztatás követelménye önmagában nem feltétlenül igényelné egy ilyen törvényi tilalom megállapítását. A konkrét ügyben ezt az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna állapítania. Ennek megfelelően az Mttv. 12. § (3) bekezdését, s az ezzel szoros összefüggésben álló (4) bekezdését meg kellett volna semmisítenie, aminek következtében az Mttv. e rendelkezései az Abtv. 45. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben eleve nem is lettek volna alkalmazhatók.

          [76] 2. Határozatában azonban az Alkotmánybíróság, bár álláspontom szerint kellett volna, nem járt el az Abtv. 28. § (1) bekezdésének megfelelően, hanem az Abtv. 27. §-a alapján kizárólag a támadott kúriai ítéletet vizsgálta felül.
          [77] A Kúria a felülvizsgálati ítéletében a hírműsor kapcsán a következőket állapította meg: „[a] perbeli esetben a hírolvasó – az elhangzottak alapján – a Jobbikot »parlamenti szélsőjobboldali« jelzővel illette.” E megállapítás alapján jutott a Kúria arra a következtetésre, hogy „a »szélsőjobboldali« jelzős szerkezet véleményt formáló kifejezés”, mégpedig a Kúria állítása szerint az adott pártra vonatkozó véleményként értékelendő. Ezért volt a Kúria szerint levezethető, hogy a médiaszolgáltató a politikai hír kapcsán felolvasott konkrét szövegrésszel mint értékelő magyarázattal „az Mttv. 12. § (3) bekezdésébe ütköző magatartást valósít meg”. E kúriai jogértelmezéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság határozatának az a jogi álláspontja, hogy „a Kúria ítélete összhangban áll a véleménynyilvánítás szabadságának, valamint a sajtó alkotmányos küldetésének a jelen alkot­mány­bírósági eljárásban figyelembe vett szempontjaival, és a hírekhez vélemény hozzáfűzését tiltó Mttv. sza­bály mögöttes alkotmányos rendeltetésével, azaz a hiteles és elfogulatlan tájékoztatás követelményével”.
          [78] A határozat megállapításával kapcsolatban önmagában már azt is kétlem, hogy a sajtó „alkotmányos küldetése” levezethető az Alaptörvényből úgy, hogy „a hiteles és elfogulatlan tájékoztatás követelményének” Alaptörvényből eredő korlátként kellene érvényesülnie minden sajtóorgánum, illetve médiaszolgáltató minden megnyilvánulásával (vagy akár csak minden hír közlésével) szemben. [Ennyire szigorú kötelezettséggel még az Mttv., illetve a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 13. §-a sem terheli meg a sajtót, nem gondolom, hogy akkor pont az Alaptörvényből lenne egy ilyen követelmény feltétlenül kiolvasható.]
          [79] Az alkotmányjogi panasz lényegi kérdését, vagyis azt érintően, hogy a Kúria ítélete valóban összhangban áll-e a véleménynyilvánítás, illetve a sajtó szabadságával, abból kellett volna inkább kiindulni, amit például egyik legutóbbi határozatában is megerősített az Alkotmánybíróság. A 16/2016. (X. 20.) AB határozatában (Indokolás [22]) ezt rögzítette az Alkotmánybíróság: „[a] sajtószabadság jogának gyakorlása révén az alapjog jogosultja aktív alakítója a demokratikus közvéleménynek. A sajtó ezen minőségében ellenőrzi a közélet szereplőinek, intézményeinek tevékenységét, a döntéshozatal folyamatát, tájékoztatja arról a politikai közösséget, a demokratikus nyilvánosságot (a »házőrző kutya« szerepe)” [165/2011. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2011, 478, 503.]. A 7/2014. (III. 7.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alapjog igazolása kapcsán az Alaptörvény hatályba lépése előtt közzétett e határozatban szereplő álláspontja a továbbiakban is irányadó {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [20]–[23]}. Egy másik határozatában az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó gyakorlatát elemezte és rámutatott, hogy „a sajtószabadság a »házőrző kutya« küldetését ellátva a közügyek nyilvános vitatásának garantálásán keresztül óvja a demokratikus közéletet. Ez a szerep pedig a túlzó, sőt a provokatív, adott esetben vulgáris vélemények közlését is szükségszerűen magában foglalja [EJEB, Prager és Oberschlik kontra Ausztria (15974/90), 1995. április 26., 38. bekezdése; EJEB, Bergens Tidende kontra Norvégia (26132/95), 2000. május 2., 48–50. bekezdések]. Ezt az EJEB nemcsak lehetőségként, hanem a demokratikus országokban a sajtó kötelességeként fogja fel {EJEB, Goodvin kontra Egyesült Királyság [GC] (17488/90), 1996. március 27., 32. bekezdés}.” {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [35]}
          [80] A sajtószabadság utóbbi értelmezését tartva inkább mérvadónak, az alkotmányjogi panasz alapján azt kellett volna – álláspontom szerint – körültekintőbben vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak, hogy az Mttv. 12. § (3) bekezdése szerinti – egyébként is túlságosan merev és indokolatlan – korlátot úgy alkalmazta-e a Kúria, hogy csak és kizárólag a rendelkezés mögöttes célja, a hírek korrekt módon történő közlésének követelményével összhangban álló szükséges korlátozást fogadta-e el jogszerűnek. Vagy a rendelkezés eleve túlságosan széleskörű korlátozást engedő szabályának indokolatlanul kiterjesztő alkalmazásával szükségtelenül korlátozta-e a sajtó szabadságát.
          [81] Az Mttv. 12. § (3) bekezdése azt tiltja, hogy a médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot fűzzenek. A Kúria szerint a politikai hírben szereplő „parlamenti szélsőjobboldal” egy értékelés, mégpedig azért, mert a médiaszolgáltató ezzel a „jelzővel illette” a Jobbik Magyarországért Mozgalmat. A Kúria azonban ezt csak állítja, de ténylegesen nem vizsgálja, s nem is bizonyítja, hogy a politikai hír felvezető mondatában, vagy akár az adott politikai hír egészében a „parlamenti szélsőjobboldal” fordulat egy parlamenti pártra, konkrétan a Jobbikra vonatkozott volna. (Konkrétan a felvezető mondat, illetve a teljes politikai hír alapján ténylegesen nem is lehet erre a következtetésre jutni. Általánosságban véve pedig a „parlamenti szélsőjobboldal” fordulat utalhat több parlamenti párthoz tartozó parlamenti képviselőkre is, vagy egy parlamenti párt néhány vagy egyetlen képviselőjére is, netán akár párthoz nem kötődő parlamenti képviselőre is.) Ha pedig megalapozatlanul, annak konkrét igazolása nélkül jut a bíróság döntésében arra a következtetésre, hogy az értelmezése szerint egy hírközlésben tiltott értékelésnek vélt fordulat („parlamenti szélsőjobboldal”) egy konkrét parlamenti párt jelzőjének minősül, akkor ilyenformán pusztán csak egy formális, ténylegesen nem igazolt megállapítás lehet az is, hogy az adott fordulat a politikai hírben az Mttv. 12. § (3) bekezdésében tiltott értékelésnek számít. Amennyiben pedig a bíróság ténylegesen nem indokolt módon (indokolatlanul) is alkalmazza (alkalmazhatónak tartja) egy médiaszolgáltatóval szemben az Mttv. 12. § (3) bekezdését, s a médiaszolgáltatót az Mttv. e szabálya alapján ténylegesen nem indokolt módon is elmarasztalhatónak ítéli, akkor ezzel a sajtó szabadságának ténylegesen nem indokolt, szükségtelen korlátozását valósítja meg. Emiatt az Alkotmánybíróság önmagában csak az Abtv. 27. §-a alapján eljárva sem utasíthatta volna el az alkotmányjogi panaszt, hanem meg kellett volna állapítania, hogy a felülvizsgált bírói döntés indokolatlanul korlátozta a sajtószabadságot, s ezért alaptörvény-ellenes, aminek az adott bírói döntés megsemmisítését kellett volna eredményeznie.

          Budapest, 2016. december 6.

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András alkotmánybíró különvéleménye

          [82] Nem értek egyet a többségi határozat rendelkező részének 2. pontjával, következésképpen annak indokolásával (III.1.1., Indokolás [15]) sem.
          [83] Azt, hogy a rendelkező rész hány rendelkezést tartalmazhat, az alkotmányjogi panaszok tényleges céljai (petitumai) döntik el. Az egyszerűség kedvéért kölcsönveszem a büntető anyagi jog dogmatikáját a legfontosabb esetek elhatárolása érdekében.
          [84] Valódi homogén panaszhalmazat több esetben is előfordul. Ha a panasz több jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést támad, minden panaszelem (támadott jogszabály) esetén külön-külön vizsgálni kell a befogadhatóságot, és befogadás esetén külön-külön kell érdemben is elbírálni a panaszelemeket; ilyenkor az indokolásban ki kell térni a vizsgált panaszelemekre. Általában a rendelkező részben is petitumonként kell dönteni, hacsak az Alkotmánybíróság a panaszt nem utasítja vissza egészében. Ritkábban fordulhat elő, hogy a panasz több, egymással össze nem függő bírósági ítéletet támad: ilyenkor elvileg a fenti megoldás az irányadó.
          [85] Valódi heterogén panaszhalmazat akkor fordul elő, ha a panasz egy alkalmazott jogszabályt és egy ítéletet is támad (vagyis a panasznak van egy 26. § (1) bekezdésére és egy 27. §-ra alapozott eleme is). Ez a gyakorlatban a leggyakoribb helyzet. Ilyenkor az a helyes megoldás, ha az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja a befogadhatóságot, és befogadás esetén külön-külön kell érdemben is elbírálni a kétféle panaszelemet; ilyenkor a rendelkező részben és az indokolásban is ki kell térni a vizsgált panaszelemekre.
          [86] Látszólagos panaszhalmazat akkor fordul elő, ha a panasz csak egy jogszabályt (jogszabályi rendelkezést) vagy csak egy bírói döntést kifogásol, de azt többféle alapjogának megsértése miatt támadja. Ebben az esetben csak egységesen bírálandó el a panasz. Ha az Alkotmánybíróság egyetlen alapjog vonatkozásában befogadja és érdemben elbírálja, akkor a többi alapjog tekintetében nem kell rendelkezni a visszautasításról, hanem elegendő erre az indokolásban utalni (például a „nem vizsgálta érdemben” fordulattal). Ugyanez lehet az eljárás a több alapjog vonatkozásában is befogadott panaszok esetében. Ha pedig egyetlen vonatkozásban megállapítja az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenességet, és megsemmisíti a jogszabályt vagy az ítéletet, akkor a többi alapjogsértést nem feltétlenül kell vizsgálnia. Ettől indokolt esetben el lehet térni, de csak az indokolásban, ha valamilyen eseti okból szükséges az érdemi vizsgálat lefolytatása másik alapjog tekintetében is.
          [87] Vegyes panaszhalmazatok esetén a fenti megoldások kombinációja alkalmazható.
          [88] Álláspontom szerint a jelen ügyben az alkotmányjogi panasz egyetlen célra, a Kúria hivatkozott ítéletének megsemmisítésére irányult. Miután a határozat rendelkező részének 1. pontja ezt elutasította, nem volt olyan panasz, amit vissza lehetett volna utasítani a 2. pontban.

          Budapest, 2016. december 6.
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró
          .