Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01212/2017
Első irat érkezett: 06/06/2017
.
Az ügy tárgya: a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.P.21.233/2015/4. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 52.Pf.630.697/2017/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (ebtartás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/27/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.P.21.233/2015/4. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 52.Pf.630.697/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó évek óta kutyákat tart és tenyészt, ellene mint I. r. alperes ellen azonban birtokháborítás megszüntetése iránti pert indított - többek között - az újonnan odaköltözött szomszédja. Az elsőfokú bíróság kötelezte az indítványozót, hogy az általa tartott kutyák számát egy hónapon belül kettőre csökkentse, valamint a jövőre nézve eltiltotta az ingatlanon a kutyatenyésztési tevékenységtől. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát, a tulajdonhoz való jogát, a lelkiismereti szabadságát, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert a bírói gyakorlattól eltérően rövid határidő tűzésével arra kötelezik őt, hogy váljon meg a családtagnak számító kutyáitól..
.
Támadott jogi aktus:
    Fővárosi Törvényszék 52.Pf.630.697/2017/7. számú ítélete
    Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.P.21.233/2015/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
VI. cikk (1) bekezdés
VII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1212_0_2017_indkieg_anonim.pdfIV_1212_0_2017_indkieg_anonim.pdfIV_1212_0_2017_indítvány_anonim.pdfIV_1212_0_2017_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3334/2017. (XII. 8.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 11/28/2017
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.11.28 16:00:00 2. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
      .
      A határozat szövege:
      .
      A határozat szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.P.21.233/2015/45. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 52.Pf.630.697/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozással. Az indítványozó panaszában kérte a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.P.21.233/2015/45. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 52.Pf.630.697/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

        [2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban megállapított tényállás szerint a felek osztatlan közös tulajdonában áll a perbeli ingatlan, ahol egy négy lakásos épület áll. Az indítványozó lakásában évek óta springer spániel fajtájú kutyákat tenyésztenek, amelyek száma a szaporulattól és az értékesített egyedek számától függően változó. A felperesek évek óta tiltakoznak az alperesek kutyatenyésztési tevékenysége ellen, az ügyben több hatósági határozat született. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként a keresetet részben látta alaposnak. Ítéletében kötelezte az indítványozót, hogy egy hónapon belül az általa tartott kutyák számát kettőre csökkentse, a jövőre nézve pedig eltiltotta a perbeli ingatlanon a kutyatenyésztési tevékenységtől. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó által megvalósított kutyatenyésztési tevékenység a kutyaugatás miatti zajok, a kutyaürülék látványa, a kutyák okozta kosz, továbbá az ingatlan közös használatú részeinek a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül történő, önkényes lezárása a felpereseket az ingatlan rendeltetésszerű használatában tartósan és szükségtelenül zavarja, melyhez képest az indítványozó nem is hivatkozott olyan körülményre, amely miatt komoly és méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy feltétlenül a lakásában és a közös használatú kertjében folytasson kutyatenyésztő tevékenységet. Megállapította, hogy az indítványozó által okozott szükségtelen zavarás csak a tenyésztés megszüntetésével, azaz az indítványozó lakásában tartott ebek egyedszámának kettőre csökkentésével és a tenyésztéssel kapcsolatos elkerítések megszüntetésével szűnhet meg.
        [3] Az indítványozó a fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a kereset teljes elutasítását. A Fővárosi Törvényszék a fellebbezést kis részben találta megalapozottnak. A Törvényszék szerint a fellebbezéssel érintett részben az elsőfokú bíróság a kereset eldöntése szempontjából releváns körben az irányadó tényállást helyesen állapította meg, abból túlnyomórészt helytálló jogi következtetést vont le, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó részéről a kutyák tartásával és tenyésztésével összefüggésben a felperesek sérelmére a birtokháborítás (szükségtelen zavarás) megállapítható. A másodfokú bíróság a kutyák számát korlátozó elsőfokú ítéleti rendelkezést azzal egészítette ki, hogy az indítványozó által az ingatlanon tartható két kutya esetleges szaporulata nyolc hetes korának elérése után az indítványozó által tartható kutyák számába beleszámítandó. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezésben kért megváltoztatására alapos indokot nem látott.

        [4] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. § alapján, kérve a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.P.21.233/2015/45. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 52.Pf.630.697/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az – álláspontja szerint – sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a VI. cikk (1) bekezdését, a VII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1)–(2) bekezdését, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
        [5] Az indítványozó szerint azzal, hogy az ő vonatkozásában más hasonló ügyektől eltérő módon értelmezték és alkalmazták a jogot, sérül a jogbiztonság követelménye, az Alaptörvény XV. cikke szerinti törvény előtti egyenlőség követelménye, valamint a tisztességes eljárás követelménye. A tisztességes eljárás követelményének sérelmét véli felfedezni az indítványozó még azáltal is, hogy a bíróság az objektív bizonyítás szükségességéről (szakértő kirendelése) döntött, majd a döntését megváltoztatva csak szubjektív bizonyítékok alapján döntött a bizonyításra kötelezett javára. Az ítélet „feldúlta” a magánéletét, lehetetlen helyzetbe és lelkiismereti válságba hozta őt, ezért sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését és a VII. cikk (1) bekezdését. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése azáltal sérült, hogy a tulajdonjogát aránytalanul korlátozták, ellentétben más ügyekkel.

        [6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ok szerinti feltételeket.
        [7] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntéseket, és kifejezetten kéri azok megsemmisítését, illetve tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
        [8] Az indítványozó ugyanakkor részben nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmére is hivatkozott, noha az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-i alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére hivatkozásnak csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}. Az indítványozó beadványában nem hivatkozott a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a vonatkozásban nem felel meg a törvényi feltételeknek.

        [9] 3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeként határozza meg, hogy az indítvány bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a következőket állapította meg.
        [10] A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben meghozott, az indítványozó számára sérelmes bírósági döntések megállapításainak és következményének tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája.
        [11] Az Alkotmánybíróság arra számos határozatában rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az a tény, hogy az eljárt bíróságok az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
        [12] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát, mely szerint „az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. Ez a megközelítés a jogszabályok bírósági eljárások során történő értelmezésére is irányadó. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a jogalkalmazói tevékenység során „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]}. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt) felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel.
        [13] Az Alkotmánybíróság vizsgálata tehát nem terjed ki jelen ügyben sem arra, hogy a felmerült jogvitát hogyan kellett volna a bíróságnak megítélnie. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy „[s]em a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {elsőként lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
        [14] A kifejtettekre tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetettek nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.
        [15] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség, ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.
            Dr. Schanda Balázs s. k.,
            tanácsvezető alkotmánybíró
            .
            Dr. Pokol Béla s. k.,
            előadó alkotmánybíró

            Dr. Szívós Mária s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Stumpf István s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Varga Zs. András s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            06/06/2017
            .
            Number of the Decision:
            .
            3334/2017. (XII. 8.)
            Date of the decision:
            .
            11/28/2017
            .
            .